Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

75 Szombat, 1582. április 24. J

ános ezúttal, hogy ismét bejött hetivésáros napon a városba a külső havas világból. szinte lelkiismeretlenül sok .dolog végzését vállalta magára. hogy majd mindezeket egy délelőttön által elintézi. Valóban, ez sok dolog egy embernek. János vállalta a szomszédaszszonytol. hogy hoz neki lámpabelet. Próbáltatott a szomszédasszony már máskor is így mással vitetni, de nem ért semmit. A bél vagy keskeny volt. vagy széles. minélfogva a lámpába sehogy sem illett bele. Ez ténydolog. amin nem lehet változtatni. — Egymáshoz kell formázni az alkalmakat — vélte a tapasztalt János s ebben ismét tökéletesen neki volt igaza. Be kellett ugyanis ilyen alkalmakkor vinni a városba magát a lámpást is. és hozzá kell formázni a belet. János tehát ezúttal nemcsak a bélvitelt vállalta a szomszédasszonynak, hanem a lámpa behozatalát is. »mi télen át. midőn a külső hidegségek ellen magára terített állati bőrök által védekezik az ember, nem kellemes foglalkozás. János vállalta ezenfölül az egész kfntvaló érdekeltség szempontjából, hogy kiviszi a gazdakörnek a neki járó újságlapokat. Azon a tájon az újság csak akkor jár, ha viszik, mert ott posta nincsen, ámbár jobb is. hogy nincsen, mert sok levél sok bajt jelent. így tehát vállalkozó szellemű egyének szokták kivinni hetivásárok alkalmával az újságot, amelynek a példányai Ilyenkor a kör által gazdaságosan osztandók be, hogy belőlük a másik hetivásárig minden napra maradjon egy-egy olvasnivaló. Ha jól keressük, nincs áldatlanabb foglalkozás, mint a mások ügyeinek Ingyenben való vállalása. De ez ellen nem lehet semmit sem tenni. Kell, hogy az életben testvérségek lakozzanak. Szolgálatok és szívességek teendők egymásnak: ezek fönntartják a barátságot, a jóakaratot, lelki szerelmet, miegymást. János ennélfogva még patikaszerek vásárlására is vállalt megbízást: öt pénzért fülolajat kellett vennie Falu Ilus részére, aki a nagy égiháború óta botfülű, továbbá a tulajdon felesége is ráparancsolt, hogy hozzon három pénzért haiba-való szépszagú olajat. Ismét három pénzért édesizű Licerint s két pénzért semmit. Igaz ugyan, hogy most nem fáj a tanyában a szeme senkinek, de azért legyen vaktáron az erre szolgáló semmi. Már a történelmi könyvekben is olvasható, hogy jó az előrelátás. Nincsen benne ugyan semmi ázégyenleni való. de Dénvdolog mégis, hogy mikor János a kocsijával Bosznay Ferenc uramnak a Páva-kocsmájába befordul, liogy ott a lovakat kifogván, a végzendő dolog intézésére és teljesítésére menne: ama régi latin szerint nehéz gond ül a suba mögött. A lámpaüveg. a szépszagú olajos üveg, a llcerlnes Üveg kellemetlenül csörömpölnek a zselékben. — Hej. a fene teremti — gondolja János. Nagyszerű az azonban! Ki mit •vállalt, végezze. Hát hiszen, ami azt illeti — az csak még mehetne. de Jánosnak tulaldon magának ls volnának dolgai. Némi adónak időnként való fizetése ajánlatos (az ilyesmi még sohasem rontotta meg az embert). Valamint malacot kellene venni. Fiatal, kisded malacot, nem egészen az aprajából, hanem csak úgy. amilyen Illik a szegény házban való levágáshoz, mondjuk: har-negy-ötv-. nem. nem ötven, csak olyan negyvenöt kilóst. A világ járása oly szerfölött fölfordult mostanában. János ahelyett, hogy befelé hozná a malacot, kifelé viszi. Nem termelhető ugyanis mostanában az öszömadta sertés. nagyon esendővé vált egy idő ótátul fogva, hullik. — Azóta van mindez — mondja János —. mióta az állatorvosok olyan csodamódon elszaporodtak. De hát minden mindegy. János a lovalt bekötvén az istállóba, első sorban az adói ügyet próbálja. De látja, hogv ha akár délig ott ácsorog is. akkor sem lut a fl»etőasztalh02. oly sokan kínálják föl a pénzüket az államnak. Akár csak a Kossuth Lajos [deliben volnánk. Szép dolog ez. bárki bármit beszélten, de unalmas. János hirtelenséggel határozza el magát arra. hogv ezúttal nem gazdagttja az urakat. Ügv sem neki csinálnak a pénzéből utat, hanem maguknak aszfaltot. Tömörkény István Városi megbízások Ma 63 éve, hogy meghalt Tömörkény István. Szeged és a magyar Irodalom sajátos hangú novellistája, a Szeged környéki népélet kiváló ismerője. Városi megbízások című, kötetben meg nem Jelent novelláját a kisteleki gyógyszertárban utódja, dr. Hajdú Imre bocsátotta rendelkezésünkre. E mü ta bizonyítja, a fiatal Tömörkény már kisteleki gyógyszerészként Is mennyire ismerte a Szeged környéki tanyák világát, milyen tökéletesen tudta ábrázolni a paraszti típusokat. (A plakett Tóth Sándor munkaja, az illusztrációkat Barczánfalvi Ferenc kéazi tette.) Már igy inkább elmegy a malac után. A malacvásárlás manap igen egyszerű dolog. Nem kelletlek többé komák és sógorok az állat földeputálásához. Kik tekintetüket hosszasabban a szóban forgó bizonyos malacra meresztvén, a malac árát és értékét különbözőképp ítélték és állapították. Most már csak súlyra mérik kllónkint a malacot, mert azt így hoztá magával a korszellem. Jó. Azonban a jó reggelét a korszellemnek, azt is a korszellem hozta magával, hogv olykor hamis lehet a mázsa. Kételkedni lehet benne, az bizonyos. Mert ember ls van. aki nem igazat beszél, hát még H gép, amiben valami kerék vagy szeg megromlik, a mutatója elrozsdásodhat, amikor aztán nem mutatja az igazságot. Toronyórában lehet leginkább az ilvesmit tapasztalni. Szükséges tehát a védekezés. Egyetlen elfogadható, helyes és jó módja ennek az. hogy János bemegy abba az Ismerős vaskereskedésbe, ahol saroglyaláncot. lapátot, kaszát, miegyebet vásárolni szokott. — No — mondja a vasáruslegénynek bizalmas mosolygással —, találják ki. hogy miért gyüttem? Az ügyes vaskereskedelmi Iflurak fürgén fogják közül Jánost és tisztelet céljából esküdt úrnak nevezik. De becses jövetele célját kitalálni nem bírják. Ekkor János mondja: — Méretkezni akarok. Biz annyit jelent, hogv Jánost mérjék meg a mázsán. hogy mennyit nyom. a subával, az Üvegekkel s a szerfölött alkalmas téli csizmákkal egyetemben. János rááll a mázsára s a mézsn vallatóra fogatik. A vallatásnál kiderül, hogy a tanyákról bejött férfiú teljes fölszerelésében kilencvenhét kilót hyom. — De lélökre — kiáltja a mázsáról János a kereskedelmi ifjaknak —. mert odafönt is laknak. (Tudniillik a mennyországban az isten, aki mindenek tetteire vigyáz.) De csakugyan így van a dolog. János most mér bátran mérheti a malacot, biztos benne hogy a piaci mázsa nem csalhatja meg. Előbb ugyanis, a malac méretése előtt önmaga méretkezik meg. Négy pénz az ára. miután e helyen nincsen személyválogatás és a tökéletes polgári uralom van túlsúlyban. A mázsa megállapítja. hogy János kilencvenhét kilós. — Ez jó mázsa — gondolta János —. most mér csak a hlva| talnok kezlre köll vigyázni, hogy mit ír bele majd a cédulába. A malacot Ily módon ' János megveszi, leméreti, közben a mázsamester kezére szigorúan vigyázván. . Szép szóké a malac, kedvtelve nézhetné bárki is. János fogialot ad rá s tanúk előtt köt alkut, hogy délfelé a kocsival erre jön érte. fölveszi a kocsijába s kiviszi a városi füstös világból a mezők szabad levegőjére az ártatlant. No. a dolgok apránkint így elintéződnek. János elmegy az újságlapokért, ott a papirosos boltban már tudják, hogy miért jön. jóformán még be sem nyitotta az ajtót, már nyomják a kezibe a nyomtatványokat. Ez nagy Időmegtakarítás. amit János arra használ föl. hogv kétszer két decit Igyon. (Hát 16 bor, az isten verje el a tövit útrul-útra •..) Következik az üvegesbolt a lámpabéllel. Ott sem ügyes-bajos a dolog, mert az üvegkereskedelern fürge ifjai szintén értenek Intézéséhez. szintén teljes oártatlansággal szolgálják Jánost, őt tiszteletadás szempontjából tanyái kapitány úrnak címezvén. János ugyan még nem az. de lehet, mert forgandó a világ és föl kerék. le kerék, elsőkből lesznek utolsók és utolsókból elsők, ez így van. s akinek ez a beszéd nem tetszik, ne adja hozzánk a lányát, a harmatos hajnalát neki. Mindössze abban van eltérés, hogy János a kimért lémpabelet újból fölméri a tulajdon testével, tudni kell ugyanis, hogy: könyéktől kézfejig félrőf, A fürge üvegkereskedelml alkalmazott ellenben méterben beszél és hallani sem akar karméretekről. így a lámpabél hosszúsága tekintetében némi fogalomzavar támad, mert János nem érti a karról való beszédet, mert Jánosnak, mint magyarul rendesen tudó embernek, könyéklg nincsen karja, hanem csak kezeszára van neki. — Mindegy no — esik azonban át a dolgon —. csak sokat adjanak. mert betegnek viszőm. Ténydolog, hogy a szomszédasszonyéknál beteg a kislány, s estenden sokáig ég a lámpás. Az ilyesmi tekintetbe veendő. Hát lói van. A dolgok kezdenek rendbe jönni. János kilép az üvegesboltból, megszaporodva a lámpából* lel. — Ha jó lösz a bél — szól vissza a félajtóból btztatólag —. másszor ls Ide gyüvök. János érzi és tudja, hogy a kereskedelmi népet most jól folbiztatta s derűsen megy egyéb megbízásai után. De elébb benéz a lovakhoz, megiszik kétszer két decit. (Ezt nem meri szidni, mert oda szokta eladni a borát, s hátha a magáé is közte van?) Ne ls okoskodjunk Itt sokáig, hanem gyerünk a patikába. Fülolajért, licerinért. meg semmiért. A patika ... Nem kis dolog, bár ugyan beszélhet bárki bármit. D« János valamikor katona volt. lovas katona, akinek azt tanították, hogy a katona, ha a kardját fölcsatolja. többé nem veszi le a csákóját a kapitány úr előtt. Nem veszi le az ezredes úr szobájában. Nem veszi le a templomban, de még a patikában sem. Nyilvánvaló ebből. hogv a különböző -férhelviségek: kapitány szobáia ezredes szobája, templom és outika között a patikának jut k,i a legelsőbbrangú tisztelet. János ennélfogva szent félelemmel közelíti meg ezt a helvét és mielőtt a subában a félaitón át beférkőzne, már kint leveszi a kalapiát. Más ugyanis a polgári élet. mint a katonai. Most nem a kardnak a bádogtokja csörög a János oldalán, hanem csak az Olajos üvegek csörömpölnek a zsebében. Elő tehát az olajos üvegekkel, A három pénz ára fülolaiat kikért és kikapja János. Elteszi, azután a másik üvegbe megint javasol három pénz ára licerint önteni, — Hát még mit adjak? — kérdezi a pati káros. — sömmlt — mondja János. — Két pénzért. — Kettőért nem lehet. csak három pénzért adhatok — mondja a natikárus. — Ejnye — csodálkozik János —. hát már a szömfájásnak is fölment az ára? Hát pedig ez ügy van. Ez elBARCZÁNFALW FERENC RAJZAI len nem lehet semmit sem tenni,' János a húrom pénzt lefizeti a nlhilum albumért, amelyet gondosan a bőrbugyellárisa rejtekébe helyez. Jön a negyedik tennivaló. a szépszagú olaj. Az aszszony azt parancsolta neki odakint. hogy három pénz ára hajbavaló szépszagú olalat vigyen neki haza. de a furfangos János lelki szeretettel a hitves iránt, úrra biztatta a patlkárust. hogy hat pénz árát adjon, de úgy adja, mintha három pénz árába adná. Azután adjon új dugót is az üvegbe, de azt már csak becsületből adja, majd akkor máskor ls Ide jön. Megtörténvén. János azt mondja: — No. Az újságok a zsebben, a malac elintézve, adót ugyan nem fizettünk (ott ögve mög a fene,-ahol van), de van a zsebben lámpabél. sömml, fülolaj. mög hajba való. Tehát minden megbízatás becsülettel elintéztetett. Nem mondhatja senki, hogy János a vállalt kötelezettségének eleget ne tett volna. János most önmagára gondol. Jánosnak ugyanis már három nap óta irtóztató módon fái a foga. Azt mondja a patikáriusnak: — Mondja mén ténsuram. van-e maguknak olyan alkalmas gurgulvázó vizük? — Már hogy milyen gurgulyázó vlz? — kérdezi a magister. — Hát tudja — mondja János —. azt beszélik, hogy van a patikákban olyan gurgulyézó víz. hogyha azt az embör a szájába vöszl: a jó fogat nem bánt la. de a rosszat kllükdösi a helyibül. — Jaj. haj — neveti a patikárius — olyan gurgulyázó víz nincsen. Ha fáj a foga. menlen a fogorvoshoz, az majd kihúzza. János tűnődve áll. —- No. azt nem — szól. — Egy rossz fogért egy 1ó ezüstforintot nem fizetők. Ezelőtt, a borbély kihúzta húsz pénzért. De a borbélyokat letiltották a keresettül, hogy az urak jobban élhessenek. Hát hiába tagadja, magának van olyan gurgulyézó vizet, adjon belülé. nem bánom ha akár tiz pénz ára lösz ls. A patikárius megint mondja, hogy nincs Ilyenfajta orvossága. Vannak ugyan fogcseppiel. de annak öt hatos az ara olyan kis üvegenként, hogy azt János semmi módon meg nem veszi. — Hiába, nincsen. nincsen olvan víz Itt. Ki kell azt a fogat húzatni, az lesz a legjobb. Ezen János megharagudik. Hát már látja, hogy csakugyan el akarják tóle venni a forintját azért az ócska semmi fogért. Nem akarnak rajta segíteni. — Hát jól van — mondja mérgesen —. kihúzatom, de csak azért sem idebent. Engöm ne sarcoljanak űri huncutsággal. Maid kihúzza a kisteleki kovács Ingyen is. — De annak nem özabad — véli a patikárius. — Dehogynem — felesel János. — A ló foga. nézze csak. erősebben áll. mint az emböré, mégis kiszödi. Ha azt szabad neki. akkor ezt ls szabad. Csak úri huncutság az ilvesmi beszéd. Ezek utén végleg elköszön 8 bosszúsága jeléül már bent fölteszi a kalapot. AhoEV kimegv. bevágia maga Után az ajtót, hogv megcsörren benne minden üveg. János ijedten tekint vissza az ajtóra, de látja, hogy nem törtek el a táblák. Ennélfogva újból benyitja félig az ajtót s beszól: — Hallja-e? Jól nézze mög ezt az ajtót, hogv ennek egv üvegje se tört el. Hogy nehogy azután még rajtam keresse az árat. Mert a városi emberökbül minden kitelik ... S most. hogy a mérgét teljesen kiadta. János megnyugodva halad tovább. Minden megbízatásnak elég tétetett: gverünk a malacért. Még útközben történik két deCi, azutános János befog. a malacot kocsira rakja s halad kifelé. Mikor a vámsorompókat és a töltéseket elhagyja, visszanéz és megkönnyebbülve sóhajt föfc — Hála istennek..«