Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

8 Szombat, 1982. április 24. A másik Balástya Szenna, avagy egy darab régi magyar világ Először 1254-ben említették, állítólag a Szent Annáról elnevezett. kápolna állt itt. Jó fél évezred múltán, II. József híres türelmi rendelete után, 1785-ben épült föl ez a templom, herceg tisztei házy Miklós bővíttette és alakíttatta ki mai formáját. A jelenlegi Magyarország egyik legszebb. úgynevezett kazettás tempioma. csak Erdélyben és a Felvidéken találni (igaz. több mint száz) hasonlót. Aki minderről tájékoztat, a Somogy megyei Szennán található skanzen igazgatója, vezetője. mindenese, a népi kultúra szerelmese, Csepinszky Mária. Arról a vidékről került ide. ahonnan a magyarság népművészetének legcsodálatosabb alkotásai valók: Erdélyből. A skanzen 1978-ban született meg, de azóta egyre épül, mondja, s a Kaposvárról velünk iderándultak teszik hozzá: elsősorban az ő jóvoltából. A Dunántúl e részének legősibb magyar lakta területei. Zselic négy községe — Szenna. Szikíasszentmárton, Patca és Zselickisjaiud — építő- és díszítőművészetének teljessége. egész, tökéletesen konzervált hangulata áll a szemlélő előtt a templom kórüli házakban és a házak körül. benn a falu kellős közepén. (Közép-Európában a szennai az egyetlen skanzen, amely ma is lakott településbe ékelve található.) A kazettákat — fakeretekbe festett díszítőelemeket — Nagyváll János baranyai asztalosmester ket évig készítette, s a „főhellyel" szemben olvasható minöazok neve. akik a mesternej munkajában segédkeztek. A motívumok mindegyike jelent valamit, a tulipános ládák rajzai elnek itt tovább, ősi pogány életfák és napszimbólumok, s a reformál us egyház jelképei. Az 1948-as restauráláskor — az akkori miniszter. Tildy Zoltán jóvoltából sikerült, valaha itt volt segédlelkész — 80 ezer forintot költött az állam a szennai templomra, a népművészet egyik legeredetibb hazai egyházi rekvizít urnára. Évente 25—30 ezer látogatója van a szennai skanzennek, közülük — nem kis dolog! — tízezer iskolás. A növekvő rangot bizonyítja hogy idén szeptemberben itt rendezik meg a nemzetközi néprajzi konferenciát. Sétára indulva a házak között, valami azonnal föltűnik: ezek a ma mar műemléképületek tökéletes természetességgel, minden művi „csináltság" nélkül állnak a helyükön, éppen úgy. mint egykoron valanol Belső-Somogyban. ahol létük ma már bizony egyáltalán nem biztosított. Minden szempontból „teljes" hazak sorakoznak egymás mellett. az ember csak akkor eszmél föl. hogy barátságos házigazdát odabenn nem találhat, amikor az ajtó előtt kifeszített kötélbe ütközik Kémény nélküliek ezek az építmények, „füstös konyhával", és úgynevezett kettős kamrával. gondolván (már akkor is!) a fiata! házasokra. Odabent minden lakályos: 1858-ból való láda. tükör gyönyörű terítők és ágyneműk, ruhák. Hosszú szárú parasztgatya. Mária vonatkozó története: midőn egy tipikusan pesti — sőt, pestiesch — hölgynek megmutatták e ruhadarabot, széttárva, teljes nagyságában egyik végétől a másikig, az imígyen csodálkozott: nahát. aki hordta, ilyen magas ember volt? A tervek? Kovácsműhely, présház, pince lesz. sőt szőlőt is telepítenek, korabeli eszközökkel illusztrálva a valamikori szőlőművelést és borászatot. Egv darab régi magyar világ — igéző teljességgel. Mária lakása — kell-e mondani? — teljesen stílusos. Tökéletes népművészeti arzenál fogadja a beinvitált kivételezetteket, akik itt olyan pompás házipálink4ból kapna.-: egy kupicával. hogy utána igencsak le kell ülni a csodaszép vánkosokra. Az idelátogató gyerekeket szövőszék várja, a szövés hagyományait is lehet tanulni, akárcsak a csutkababa-keszítést, és más régi gyermekjátékokat. Búcsúzkodván, az udvaron feltűnik egy kopott piros-fehér-zöld zászió. az egyik parasztház padlásáról a tavaszi szélbe kitéve. Tófcb mint százéves, mondja Mária, azon a padláson is találta. Akik egykoron e házban laktak, félreállított embereknek számítottak. különösen szegények is voltak. Miért, kérdezte a későbbi tulajdonosoktól. Mert rebellisek voltak, hangzott a válasz. Azóta azon a házon, azon a padláson leng az a régi-régi magyar zászló. A „rebellis" magyar nép előtt tisztelegve. DOMONKOS LÁSZLÓ Senki békéjét nem akarom megzavarni ezzel az írással. Arra gondoltam csak, ha egy régész fölássa őseink sírját, és a temetési szokásokból egész társadalmi berendezkedésükre is meri következtetni, legalább ennyire árulkodnak a mai temetők is mai fölfogásainkról. Divat ehhez a témához hűvös gúnnyal nyúlni, én szeretnék tárgyilagos maradni. Ahol a sor következik Épül Balástya, egyre jobban terebélyesedik. Többnyire nagy házak épülnek, ahogy a buksza engedi. Félig majdnem megtelt már a temető is. pedig nemrég hasították ki helyét a határból. Ahogy a házak lesznek nagyobbak mindig bent. úgy nőnek a síremlékek is. Ahogy a buksza engedi. Eddig nem lehet semmit hozzá fűzni. A régész bizonyára azt állapítja meg majd belőle, az ősöket nagyon tisztelték, akik itt éltek. Eiőre látható, hogy a régészek nagyot tévednek. A kripták nagyobbik fele üres. Rajta a nev, néha négy is, de csgk a születés; év van fölvésve. Aki nyughelyet készített magának, lehet, hogy éppen a szőlőt metszi. Föl van írva. hogv itt nyugszik. de nem igaz. Itt nyugszik majd. ha eljön az ideie. Magát tiszteli vele. aki csináltatta? Belekapaszkodhatnék a történelembe, és elősorolhatnám a fáraóktói kezdve, kik akarták, hogy földi hamvaik fölé századokat átlépő nagv monstrumok épülteitek. A mi földünkön, azt hiszem, a kunhalmokkal kellene kezdenem. Ne meniünk bele a történelembe. megkérdezem inkább a benti Balástyát. mit szói a kintihez. Tartok tőle, hogy szemrehányás érné. akik szóltak. nevüket ezért elhallgatom. Egy asszony mondja: — Ooarakják a sok pénzt, mert van nekik. Nekem is mondták már, miért nem csináltatok, hiszen gyerek nem marad utánam, de én hiúságnak tartom. Anyaméknak csináltattam hozzájuk illőt, nyugodjanak békében, de magamnak nem óhajtom. Ahogy a sor következik, oda temessenek. — Drága, mégis csinálják. — Azért csinálják, mert drága. Még eletükben látni akarják, mit szól hozzá a szomszéd. Első kívánság- legyen szép. de szebb, m!nt másé. Pénzük van. mert rogyásig dolgoznak érte — aki irigyli tőlük, vágjon bele. és neki is lesz —, de földet nem tudnas venni rajta, a házat már fölépítették, a kocsi is megvan, nem tudtek mire költeni. Olyan is van, aki kölcsönadta a kriptáját Valamelyik rokonnak még nem volt meg a sajátja, amikor meghalt, ideiglenesen beletették ebbe a cellába. Nincs érkezési sorrend Minden divatot nehéz nekem megszoknom, ettől is irtózom. Akármennyire akarom is. nem tudom elvonatkoztatni magamtól, amit látok: mindig arra gondolok. tenném-e én ugyanígy. ' Kijárni a temetőbe, és nézni a saját nevemet? Hozzágondolni mindig, hogy ide dugnak majd be hanyattfekve? Bocsánatot kérek, nem vagyunk egyformák, én viszolygok tőle. Pedig tudom, hogy ez a vég. ezt elkerülni nem lehet. Egy férfi mondja: — Láttam egy kriptát belülről. A fenekétől hatvan centire lehet két vas, azon a koporsó. Nem úgy. mint Mohamedé, nem ég és föld között lebeg, de hasonlít hozzá. Ha az emberi test romlásnak indul, nincs föld. amelyik beigya, csak beton van. Fázik az emberiség a betontól, mindig panaszkodunk, hogy rideg. ht mégis betonból készül minden. Elmentem egy házgyári munkáshoz. Balástyaihoz. — Hogy én magamnak miért nem betonból építettem a házat? Bolondnak néz maga engem? Ha már beleölöm a pénzt, akkor legyen olyan, ami nekem legjobban megfelel. — És a temető? — Egyelőre leginkább a pénz temetője az, nekem pedig pénzem nincsen. Belement a házba. — Ha lenne? — Akkor se kellene. — Miért? — Azért, mert beton. Fáznék benne. — Ez így bolond beszéd. — Vegye úgy. hogy nem tudok rá felelni. Soha nem jutott még az eszembe, hogy ilyesmit csináltassak A táblák azt mondják, a kriptában nincsen érkezési sorrend, rt férj neve van akkor is elöl, ha a feleségét temette el. Jövendő régészek, ki tudjátok ti ezt hámozni majd? A

z ideggondozó rendkívül szimpatikus szakorvosa hosszú sétákat és kikapcsolódást rendelt. így akart kigyógyítani a versolvasásból. Pedig imádtam a verseket, de most már hetek óta nem olvasok egyet sem kezdek leszokni róluk. mint más a dohányzásról, vagy az italról. Még nagyon hiányoznak! Főleg a hiperszuper modernek; Hát kit ne hozna lázba egy ilyen alkotás: Fa-életem kiverzik pisla bú tekereg a roncstemetőben nyálkás varangy genny rongyseb Oidipus, bökd ki a szemed. Ka ilyeneket olvastam. az öröm plafonig dobálta pislán bús testemet. Elszántan haladtam sorról sorra.' megmagyaráztam a bennük elrejtett legmélyebb értelme: Gyakran félhangosan memorizáltam őket. Ekkor ajánlották munkatársaim, hogy menjek ötvöshöz, talán még nem késő. Kineveltem őket kukában visszhangzó homéri kacajjal. Aztán eiőadiarn nekik egy dermesztően szép részletet: ebred az alvó tüsökje sebez illata beszél szemölcse rebben mértani közepén egy lila szőrszál hangtalan serked. Na' Ehhez szóljatok! Csak álltak ott Intelligensen dülledt szemekke!. de nyögni sem tudtak Vártam, hogy szemükből kibugygyan a könny ennyi lírai míp-te Értelmezni veszélyes ha'.latán. Diadalom teljes volt. Ujjongó lelkesedéssel karonfogtak — és elvittek egyenesen az ideggyógyászatra. Azóta gyógyszereket szedek, és orvosommal hetenként háromszor verseket elemzünk. Már egészen jói belejött. A napokban apró rangásokat figyeltem meg az arcán. Egyszer megkért, hogy hallgassam meg saját versét. dögszagú rothadás maszkabálja szegény hajain tövestül kihull ázott szajhák nyöszörgő álma amputált gerincem lekonyul. Ez a néhány sor megviselt egy kicsit féltem a visszaeséstől, inkább vállaltam a nagy sétákat. Térden állva tettünk szent fogadalmat hogy ezentúl verset csak minden szökőév utolsó napián olvasunk Sétáim inkább futások voltak, mert ha ballagtam, mindiárt beugrott valamelyik bevágott vers. Ellenszerként kocogásom ritmusára rímeket faragtam, és éreztem. fogv lelkem üdén felfrissül, világba borul. Egv szép alkonyatban futásom ele komoly akadály gördült. A vasúti átjáróban leengedték a sc > ipót. Ha megállítanak, teljesen kifordulok önmagamból. Tehetetlenül toporogtam, fülemet sértették a vasutasok füttyei, bámultam a tetűlóssú tolatást; eközben megihletett a kényszerű varakozás, és verset szültem: tegnap elgázoltam egy vonatot dühömben mert oly lassan tolatott egészségügyi sétámat róttam orvosom szerint életem óvtam orrom előtt dőlt le a sorompó ettől lett lelkem rögtön szorongó várni — a kilátás nem biztató tíz percen túl ls zárva tartható. Jöttek a strófák szépen egymás után. de jöttek a személyés teherautók is szaporán, fékek nyikorogtak, motorok durrogtak, duaák bőgtek, ajtók csapódtak: a vezetőket majd szétvetette az idegesség. Csak a vasutasok sétáltak nyugodtan a sínek között. Bosszantott, hogy szépen alakuló versemet összezilálta a lárma, a dübörgés. Szemem lehunytam, akaratomat megfeszítettem. lábaim megsokszorozódtak, tizenkét kerék került alám. testem megnőtt, átalakult egy óriási kamionná Teljes gázzal rohantam a sorompónak; gy'ufaszálként roppant szét. Kicsit boszszantott, hogy a vonat éppen akkor ért oda. így oldalba kaptam es lelöktem a szerelvényt a sínről... Másnap orvosom homlokát ráncolvt hallgatta beszámolómat. Valahogy nem volt egészen elégedett velem. Csak tudnám, miért' Olyasmit dörmögött, hogy ezek elvonási tünetek ... BANKI MIHÁLY Hát erre a sírra mit mondotok? Itt nyugszik ez és ez, fénykepe is itt van, csak ő hiányzik egyelőre személyesen. Hajszálra olyan a sír. mint a szomszédé. hogy violencia se itt. se ott ne legyen majd közöttük. Meghalt az asszony, állítólag a maga akaratából. Eltemették a gyerekek, de apjuknak nem hagvtak helyet. Ügy hallottam, okuk volt rá. Kapta magát, csináltatott különbet. fényképpel, eiőre elkészített művirággal és kicsike galambbal. Gondjaink Akái hogy ürgetem-forgatom a fejemben a gondolatot, mindig megállok ott. hogy mindennek oka van. Csak a pénz lenne? Csak a hivalkodás? Jött egy bácsi, felesége fakeresztes sírjához. Ebben a temetőben ritka a fakereszt mint modern városban az eleven fa. ehhez az emberhez tehát oda kell mennem. Ezt mondja: — Megmaradni nehezebb, mint elmenni. El nem hittem volna, hogy ilyen rossz a magány. Csak ül ctthor az ember, mint a kriptában és nem tud szólni senkihez. Ha az idő engedi, mindig kijövök ide. Ne íria föl. hogy egy pohár bort fölhajtottam a kocsmában, de ide indultam, itt vagyok. Amott jött volna sorba szegény, de nem akartam, hogv eldugják a többi közé. Előre kivallottam a helyet, meg a magamét ls. Itt közelebb van a kapuhoz, az út is itt megy el. ez ló nely. Egy kis sírkeretet szeretnék csináltatni fölé. a kettőnké fölé hogy a méteres gaz fő] ne verje. — Mibe kerül? — Gondolom, ötven-hatvanezer biztosan lesz. Iít en megállok. Van tehát a telepénzes ember. aki például ezt a legnagyobbat csináltatta. Még a neve nincsen rajta, az is lehet, hogy eladja maid? Van. aki egyedül maradt. Fél. hogy elveszik a gazban, nem akar annyira hátra menni, mert ott senki nem veszi észre. Fogadjuk el tisztességes indítékként: az ember nem szereti, ha hamar elfelejtik. Valami maradjon utána! Hányan vannak, akik után csak ez marad? Fűzöm tovább a láncot. Hat akinek a gyereke Sopronban van? ö se jöhet haza mindig sín kapáini. Aki előre gondol, lehet, hogy a gyerekére gondol. Láttam már fiút vagyont érő hagyatékkal. és láttam az örökhagyó sírját. Mit mondjak? Nem látszott meg rajta, hogy gyermeke maradt. Nem tudom én végiggondolni ezt a sort. Itt van egy halott ember sírja, és három várományos neve is rajta van. Ennyire bíznak a család összetartó erejében? Ha így van. ennek örülni kell. Az évszámokból az tűnik ki — bocsánatot kérek megint, frivol az ötlet, de a napi valóságtól nem illik elszakadni —•, a legszebb válókorban levő házaspár neve is itt van. Ok tehát együtt akarnak maradni. Olyan is van. elég fiatal, aki megkezdte vésetni az elmúlás évszámát, el is jutott a 19-ig. Annyira haragszik erre a századra, h^stv nem akarja kivárni a végét? Ha jól belegondol az ember, ez a század megérdemli a magáét. Verset is találok némelyik sírkövön. kétszakaszosat is. Biztosan őszinte. Rímes sorok is akadnak, amelyek tanúsítják, olyan ember éppen nem akadt, aki két sort a magyar nyelv törvényei szerint tudna összerakni. Fájdalom olvasni a kőbe vésett hibákat. Őseink, akik elmentetek, és mind a két Balástyát itthagytátok nekünk, legalább jó szót vigyetek magatokkal, ne hibásat! HORVÁTH DEZSŐ