Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-24 / 95. szám

Szombat, 1982. április 24. Desing-dilemmák H3 (Mennyi kétszer kettő?) Szinte naponta merül föl a kérdés, milyen tárgyakkal tehettük otthonossá, egyénivé lakásunkat, hogyan formálhatjuk szűkebb és tágabb környezetünket, ml az. amit érdemes és szükséges nagy sorozatokban gyártani. s melyek azok az eszközök, dísztárgyak, melyek egyediségére, különösségére mindig is szükség lesz? Hiába vetődik fel bennünk a mit vegyünk? kérdése, a válasz az amit kapunk! prózai és szürke sivársága. Pedig lassan két évtizede ott a kihívás a társadalom, iparművészet, építészet. képzőművészet. kereskedelem előtt; célszerű, olcsó ós szép tárgyakat, emberi környezetet teremteni a ma emberének. Az életszínvonal-emelkedés nem mindig paralel az ízlésszínvonalemelkcdéssel. Sokszor fölmerül a kétely, hogy nem jól sáfárkodunk szellemi tőkénkkel, lenézzük-lebecsüljük a közönséget, nem veszszük föl Időben a kor kihívóan odadobott kesztyűjét. lépéshátrányban vagyunk lehetőségeinkkel la. Mert hiába tervezünk szép autóbuszt, nagyszerű egyedi épületet, ott van mellette az unalmas lakótelep, a korszerűtlen vasúti kocsi; hiába Igényeljük, hogy lakásunkban harmonizáljon a szőnyegpadló, a tapéta és a függöny, legfeljebb iparművészek által nyugati lapokból koppintott fémlábas Uvegasztal jelentheti számunkra a legkorszerűbb lakberendezési tárgyat; hiába születik meg tervezőink agyában a lakótelepi kis lakásokban jól funkcionáló és esztétikus kisbútorcsalád, ha a kereskedelem — mielőtt körültekintóen tájékozódna — visszautasítja a felkínált lehetőséget. S akkor még nem ls beszéltünk öltözködésünkröl. átkelésünkről. csomagolóanyagainkról." propagandánkról — egyszóval, mindennapjaink környezetkultúrájáról. Érdekes volna pontosan tudni, milyen erők ostorozzák, s milyenek gyeplőzik azokat a törekvéseket, amelyek a korszerű környezetkultúra eredményeit igyekeznek beplántálni mindennapjainkba?! Mert Így csak az egymásra mutogatást konstatálhatjuk: Iparművész mondja: nem kell a terve a gyárnak; gyér mondja: nem kell új terméke a kereskedelemnek; kereskedelem hivatkozik a piacra, piac mutogat a vásárlóra. a vásárló számonkéri az iparművésztől, hogv miért nem jár agya és keze az ő igényei szerint?! Teljes tahát a kör. a felelősségáthárítás. bár Dotonegvszerünek. kétszerket.tőnek tűnik a megoldás, kiszállni Igencsak nehéz a rlpgllspflből. Ezelőtt hat évvel egv NSZKban tartott deslngtanácskozáson havazott el a következő gondolatsor: „Tudjuk, hogy a ktírnyezetolakitás csak megjelelő cselekvés alapján lehetséges, és tudjuk azt is, hogy nemzetközt politikai és gazdasági téren ezt megelőzően külön/éle döntéseket kell hozni. A desing — bármilyen átfogóan ragadjuk is meg a hozzá kapcsolódó tevékenységet — egymagában még nem elég ..S hogy lenne elég nálunk, Magyarországon. amikor még ez alapfogalmak tisztázásáig sem jutottunk el. nemhogy a szemléletformálásig és ac egymáshoz fogaskerekekként kapcsolódó közös cselekvésig. Zavar tapasztalható nálunk már az alapfogalmak tekintetében is. Desing. Iparművészel, Ipari formatervezés, népi iparművészet, megannyi tisztázatlan fogalom, tisztázatlan szerepvállalás, ködös célok halmaza. A destnp magyar módra — e mai közegben nem 1clenthet mást, mint az iparművészek által tervezett, de (!) az ipar által gyártott iparművészet. Ennek minden ellentmondásával. gondjával, tisztázatlanságával. (14 Vásárhelyen. 8 Szegeden. 1 Szentesen), közülük 17-en ipari vállalatok státuséban. Ez önmagában Jó aránynak tűnhet, ellentmondásai mégis első pillanatra nyilvánvalóak akkor, ha hozzátesszük. hogv Szegeden — három belsőépítész kivételével — egyetlen, piarban dolgozó iparművész sincs; akkor, ha hiszünk a FIM Alföldi Porcelángyára Igazgatójának, aki szerint a vásárhelyi üzemben háromszor anynytan dolgoznak, mint amennyire szükség volna; akkor, amikor egyértelműen bizonyított. hogv ezek a főiskolát végzett iparművészek nem művészekként, hanem mondjuk gyártmányfejlesztőként. műszaki ügyintézőként, fejlesztési osztály munkatársaként, meglehetősen alacsony fizetésért és vitatható hatásfokkal kénytelenek dolgozni. A tudathasadások azonban nem Csongrád megvet sajátosságok. Bár tudjuk, hogv „az iparművészeknek is csak egy része tekinti hivatásnak a szén és jó gyerekcipőt, a sorozatban gyártható egyszerű porcelán edényt, a jó szőnyeg és a kényelmes karosszék tervezését, s ez a rész lehet a kisebb", mégis érdemes tágabb horlztontokat ls felszakítani. A sok ellentmondás között az élre kívánkozik, hogy Igen bonyolult és nehéz megteremteni a művészet és technika új egységét, azaz „magyarul" a szocialista desing-t. Amíg a művészeti gondolkodás a hajtóerő, addig a meglehetősen makacs és rugalmatlan technika H fék. De ellentmondás tapasztalható, ha a problémát horizontális és vertikális szempontok szerint ütköztet lük. A gyárban dolgozó Iparművésznek. ha új munkához fog. figyelembe kell vennie a funkció, az anyag, a forma és a technológia megannyi szabályát, lehetőségét, s csak ezeknek szorításában teljesítheti ki tehetségét, valósíthatja meg elképzeléseit. Mindez viszont függ attól a vertikumtól, melvnek összetevö.je az ipar felkészültsége, mobilitása, szemlélete, a kereskedelem megannyi összetevője, a piac sikere vagv sikertelensége és a vásárlói Igények tettenérése, kielégítése vagy éppen módosítása. S csuk ezek után jön — s mindezek figyelembe vételével — az Iparművész munkája. Az sem hanyagolható el, hogv minden ipart formának tulajdonképpen kettős jellege van, egvik eleget tenni a funkciónak, a lehető legoptimálisabban megfogalmazni a tárpv hivatását, a másik az alkotói mozzanat, melv minden művészi tevékenység alapja, a gondolat formába öntése, meaielenítése. S aztán Itt egy újabb ellentmondás, mely a sorozatgyártás pontossága, tökéletessége, olcsósága és tömegtermelése, valamint az egyedi, semmihez sem hasonlítható, drága és ügy mondanám, arisztokratikus iparművészeti tárgvak iránt megnyilvánul. Ha ehhez még azt ts hozzátesszük hogy a mai Iparművészeti képzésben az anyagismeret, az esztétika. ft formaalakitás. a műfajtörténet mögött igencsak elmarad az ipari-iecőnológiai ismeretanyag, akkor nem lehet véletlen, hogv a végzett fiatalok ódzkodnak a évért munkától, nehazen szoknak bele salgorü törvényeibe, elkedvetleníti őket a kezdeti nehézség és sikertelenség, gyakran ugródeszkának tekintik, s bizonyos tapasztalatok és sikerek után önként vállalják a szabadúszást. (Búvópatakok.) Számos alkalommal bizonyították a megyében élő iparművészek, hogv méltóak nevükre, számítani lehet fölkészültségükre. szellemi kapacitásukra. Környezetünk tárgyai címmel lf)78-ban úttörő jelentőségű kiállítást rendeztek Hódmezővásárhelyen. melynek biennálé jellegű folytatása, kl tudja, milyen okok folytán, elmaradt. Ez év tavaszén viszont megrendezték a Finomkerámia Ipari Müvek első kiállítását, melyet kétévenként szeretnének ismételni. Ezenkívül az itt élő művészek több nemzetközi és országos tárlaton, pályázaton szerepeltek, megbízásoknak tettek eleget, köztéri munkákat készítettek. Csakhogy — ami a lényeg — sikeres munkáik aligalig törtek be a gyártószalagok közvetítésével a kereskedelmi hálózatba Egy — az Alföldi Porcelángyárban dolgozó — Iparművész. ha nagyon jól dolgozik, háromévenként juthat megvalósult, sorozatban gyártott elképzelésekhez. a produktumon azonban nem szerepel a neve! Közben legfeljebb a meglevő edényekre tervezhet dekorációt. Talán ez ls az oka — hogy a besorolások tisztázatlansága. az alacsony fizetés, a sikerélmények és fejlődés hiányossága mellett — a nagy fluktuációnak. az egzisztenciális gondoknak és annak, hogy legtöbben a szabad szellemi kapacitásukat más területen igyekeznek levezetni, Egyedi darabokat készítenek, közösségi megbízatásokért kilincselnek, próbálnak bekerülni egy-egy alkotói csoportba, nem is mindig méltó feladat reménvében. így aztán joggal érzik, hogy kiszorulnak a művészet perifériájára. és kiszolgáltatottjai «gv rosszul működő mechanizmusnak. Mindezek ellenére úgv tűnik, fanúi lehetünk a szemlélet moccanásainak. Fölsejlenek egy Stúdió-hálózat körvonalai, melvnek keretében az Iparművészek sikeres elképzeléseiket kis sorozatokban megvalósíthatnák és értékesíthetnék. Talán érdemes volna azon ls elgondolkodni, hogy — ha a megyében megvalósulna az a terv. hogv a gyárakban ezeket az elképzeléseket önköltségi áron elkészíthetnék a tervezők — évenként egy közös, árusítással egybekötött bemutatón közönség elé léphetnének, teszem azt a Szegedi Ipari Vásár egyik pavilonjában. Arra is történtek mér kezdeményezések, hogv az építészek egy-egv jelentősebb beruházás során együtt dolgozzanak képzőművészekkel és iparművészekkel, sót az sem túlságosan távoli álom. hogv egy-egv vállalat vagv szövetkezet célfeladatként ad megbízást ioarművésznek. alkalmazott grafikusnak például egv termékcsalád megjelenésének, csomagolásának, propagandájának tervezésére. Az Igazi, és hiszem, hogv az iparművészek számára legideálisabb állapot az lenne, ha maga az üzem, a gyár lehetne legfontosabb kifutási terepük, önmegvalósítási műhelyük. E keretben olyan összetett mechanizmus pontos és nélkülözhetetlen alkotó részeinek tudnák magukat, melvnek céllá és feladata a szocialista tartalmú, komplex tárgyi környezet kialakítása, formálása. TANDL LAJOS (Tudathasadások.) A Csongrád megyei tanács végrehajtó bizottsága melott működó művészeti tanácsadó testület a közelmúltban elemezte e táj Iparművészetének sajátos helyzetét. A statisztikák szerint Csongrád megvében jelenleg U Iparművész dolgozik Pákolltx István Galamb Noétól Plcassóig szüntelenül mozgósít világnyi küldetéssel uszít a békességre; nem szegi kedvét-szdrnvú meggyötrik bár a kányái. a fegyverdűlás közben gallyával fölénk röppen ahogy fortyog a század, úgy terebélyül ága: a békés jóhírt szólja reményzöld lobogója. Katona /udlt Fekete madonnák Sötét a félcipőjük, lábukon flórharisnya. Csoszogva, félve Járják az orvostól a boltig útjukat oda-vissza. Fulladva meg-meaállnak. sápadtak, mint a bábuk: már csipegetve esznek, szatyrukban kenvér és tej. Cérnavékony a lábuk. Csoszogva, félve lépnek, flórharisnyéjuk barna. Tündöklik az időben létük madonna-arca. Pályák, sorsok, sorsfordulók Ebben az évben 5550 nyolcadik osztályúé tanuló végez Csöng, rád megyében, 434-gyel több mint tavaly. A végzők 97 százaléka (5370 gyermek) kíván tovább tanulni. Az IskolRl kapacitásra épülő beiskolázási terv 8170 tanuló — olyan módon, hogy más megyékből mintegy 900 fő kerül a Csongrád megyei középfokú iskolákba. Csongrád megyéből más megyébe megy évente mintegy 200 tanuló. A megye 24 szakközépiskolája több megyére kiterjedő, vagy országos beiskolázású. A szegedi gimnáziumok szintén beiskoláznak évente 30—40 tanulót más megyéből. Egyenlegében tehát évente mintegy 700 fő többlettel számolunk. A megyék közötti beiskolázási forgalom egyenlege további 100 fővel növekedhet, s emellett az. összes Csongrád megvei továbbtanulni szándékozó fiatal beiskolázható a leendő munkáltatói Igények. Illetve az iskolai helyek alnnján. A nagy számok tehát kifogástalanul egyeznek, de mit mutatnak a részletek? Csongrád megye érettségit adó Iskoláiba B74-gyel többen jelentkeztek. mint az oda felvehetők száma, a szakmunkásképző iskolákba viszont. s tervezettnél mtntegv 400-zal kevesebb a jelentkező. A gimnáziumok és szakközépiskolák a kitűnő és jeles tanulókat felveszik. Még bekerül a jó osztályzatnak zöme. de ezek közül már több iskola kénytelen elutasítani, Illetve a jelentkezési lapokat a második helyen megjelölt iskolába küldeni. Ha a második helyen Jelölt iskolánál is nagy a túljelentkezés. a felvételt itt Is megtagadják. A közepes vagy elégséges oszaályzatú tanulók felvétele ilyen mezőnyben szinte elképzelhetetlen. Jelentkezési lapjuk továbbküldése a második helyen jelölt Iskolához még kisebb eséllyel tröténik. ha nem szakmunkásképző iskolát Jelöltek meg. Az iskolák osztályfőnökei, pályaválasztási felelősei ezeket az esélyeket ismerik. Nem áll Jogukban viszont még elégséges tanuló esetében géni megtagadni a gimnázium vasy szakközépiskola jelölését. A jelentkezési lapok kitöltésekor az osztályfőnökök sokszor idegtépő harcot vívnak a szülőkkel, hogy az igényeket reális szintre vigyék. de a szülők Jelentős hányada nem hajlandó tudomásul venni gyermeke alacsony teljesítményét.. Céljuk érdekében a legkülönbözőbb szerveket és fórumokat mozgatják meg. óriási többletmunka és dilemma elé állítva a megcélzott Iskolák vezetőit — az esetek zömében eredménytelenül. S ezekután ott áll több száz gyermek és szülő teljesen tanácstalanul: hogyan tovább? Még elképzelésük sincs. Ilyenkor Ismét felajánljuk a pályaválasztási intézet segítségét. Egy dolog biztos: a megye valamennyi továbbtanulni szándékozó fiatalja számáru tudunk továbbtanulási lehetőséget biztosítani. de csak a népgazdaság kmkr*t 'gényéhez igazodó sza*mákem. pályákon. Az érettségit adó középiskolák többletét a szakmunkásképző iskolák felé fogjuk terelni. * minél később hajlandó valaki az osztályzatai alapján reális lehetőségeinek megmérésére, annál kevesebb választást lehetősége marad. Elégséges. vagy közepes osztályzatú tanulók esetében helyesebb, ha a szülő nem varja meg míg « második helyről ls elutasítják, hanem valamelyik szakmunkásképzőbe kéri Jelentkezési lapját, tk átküldését. A szakmunkásképző iskolák benépesítésénél a korábbi években is megszokott volt az átirányítás, azonban még az elmúlt évben is az összes továbbtanulók 46 százaléka Jelentkezett első helyen szakmunkásképzőbe. Idén nz arányuk 42 százalékra esett vissza. A megnövekedett tanulólétszám mellett a szakmunkásképzőbe Jelentkezők arányának csökkenése komoly mértékben növeli az átirányftások számat, s eleve növeli a lemorzsolódás esélyét Is. Az elmúlt évben 340 tanuló került átirányítással a különböze, iskolákba felvételre, idén 4—500 fővel számolunk. A megye középfokú szakemberigénye szükségessé tenné, hogy a környező megyék szakközépiskoláiba irányítsunk tanulókat. fgy például szinte korlátlan elhelyezkedési lehetőség lenne d megyében növényvédelmi szakos középfokú kádereknek és a képző Iskola Békésen még most ls fogad fiúkat, lányokat. Dékéscsabára nyomdalpari szakközépiskolára fiúkat. lányokat ugyancsak Békéscsabára út-, hídépítési ér -fenntartást szakközépiskolába fiúkat. Kiskőrösre a szőlő- és gyümölcstermesztő szakra fiúkat, lányokat tudnánk beiskolázni. Nagykanizsán, a azakközéptskdéba mélyfúró, szénhldrogén-kiti rmelő és gázipari szakra tudnánk' felvenni fiúkat. Zöldségtermelő szakmába fiúk és lányo't Jelentkezhetnének a kertészei! szakközépiskolába Gyulára stb. A megyén kfvült szakközépiskolai lehetőséget korántsem tudjuk kihasználni, mert a szülők és a tanulók ls Idegenkednek a családi háztól távoli elhelyezkedéstől. pedig ezekre a szakmákra a megyében nagy szükség van, s ez biztosítaná a lakóhelyhez közeli 16 munkavállalási lehetőséget. az iskola elvégzése után. A szakmunkásképző intézeteknél a textilipari, cipőipari, vasipari. építőipari. konzervipari szakmákba még fel tudnánk venni tanulókat. Az úgynevezett divatszakmákba még a jobb tanulmányi eredményű tanulók Is nehezen tudnak bejutni (például autószerelő, szobafestő, fodrász, ruházati eladó stb.). Mindazoknak, akiknek beiskolázásul' bizonytalan, célszerű minél előbb akár személyesen, telefonon vagy levélben felkeresni Intezetünket, hogy minél megnyugtatóbban történjen egyegy pálya, egy-egy objektív lehetőségekkel behatárolt sors eldöntése. DR KAPÁS PAL. a Csongrád megyet Pályaválaszlási Tanácsadó Intézet Igazgatója I