Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

íta 1160 r»\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEK! o - »V„ '4 M H S Z-M P S Z EGED VÁ* OSI„.**2 OTTSÁCÁ N A K L APJA 72. évfolyam 79. szám 1982. április 3.; szombat Ára: 1,80 forint KLIEGL SÁNDOR RAJZA, Tavasz van, gyönyörű... A

magyar történelem legszebb virágai tavaszon nvíltak: március 15., március 21., április 4. Szinte egyvégben is emlékezünk rájuk, sok-sok rokongondolattal. mert ezek a forradalmaink végül is együtt zúgnak az időben, ha évtizedek szorultak is közéjük. Hiszen átérnek egymáshoz: 1848 bukott reményei 1918—19-ért sóhajtottak, s az ugyancsak túlerővel legázolt proletárforradalom reményei is kitartottak új évtizedekre. E három láncszem azonban példásan bizonyítja a társadalmi fejlődés logikáját és nagy törvényét is: az idő nem lehet végtelenségig adósa a népeknek forradalmaikkal. Elbukhat egy, megölhetnek egy másikat is, de jönnie kell történelmi konstellációnak. amikor elmaradt vagy elbukott forradalmak eszméi utolél ik vagy pótolják egymást, s korszakok hasadnak. Legnagyobb nemzeti ünnepünk, április negyedike ugvan nem forradalomként iratkozott föl az annalesekbe, hiszen a Szovjetunió hozta el a szabadságot, de a nemzeti tudat nem téved nagyot, ha úgy tartja számon, mint egy összetorlódott, nagy forradalom kezdetét, amely végül is törlesztette 1848 és 1919 adósságait is. Ez a dátum nekünk egyszerre jelent mindent, ami fölserkent belőle: nemzeti függetlenséget, demokratikus átalakulást, földet, munkát, szabadságot, munkáshatalmat, szocialista építést, közboldogulást, nemzetközi tisztességet, világos rajzolatú jövendőt... Tavasz van. gyönyörű tavasz. Hetek óta elnézem az ifjúság fölemelő parádéit és rangos emlékezéseit. Kokárdás nagygyűlés, ének, szavalatok és simogató tekintetek a társadalom öregeitől. Ez az ifjúság rá egy hétté} fáklyás menettel tiszteleg a magyar kommün veteránjainak. S most. ezen az áprilisi ünnepen ér igazán közel egymáshoz valamennyi nemzedék és valamennyi forradalmunk, amikor a felszabadulás egyszerre történelmi élmény és jelenhez vezető híd; egyszerre fogható jelen és tervezhető jövő. Életünk, amit alkalmasint máshol létező szocializmusnak, egyébként rendesen magunk között a fejlett szocializmus építése gyakorlatának nevezünk. Hétköznapi megnevezése iszont annyi: emberi és társadalmi egyenlőség, jog- és létbiztonság. növekvő anyagi jólét, társadalmi és egyéni kényelem, becsületes munka, s utánajáró erkölcsi rang és anyagi elismerés... Az ember megvalósult méltósága. Negyvennyolcnak már nincsenek élő hírhozói: tizenkilenc néhány veteránját még meg tudjuk faggatni. De már negyvenötösökről is beszélünk, akik jószerével gvőztes forradalmunk veteránjai, s akiknek nem csuklik el a hangjuk emlékeik közepén. Emlékekkel és szemmel tudják átívelni ai időt. ami egyik társadalomból a másikba vezet. A történelem úgy hozta, hogy ezúttal a társadalmi haladás áramlatába segített bennünket egy forradalmát megharcolt nép, kinek áldozatait nemzedékek sora és egymásutánja becsüli meg lelkében, kinek segítségeit naponta érzékelheti és vele. s mellette még a világtörténelemhez is van közünk. Tavasz van, gyönyörű tavasz, s népünk lelkébe költözött ünnep, a felszabadulás napja. Ma zászlók, virágok, nemzeti sorsunk fölötti elégedett elérzékenyülés — holnapután újra kalapács, ásó, logarléc, szövőgép, traktor, szike... Hiszen ettől fényes az ünnep is: az alkotástól és az alkotó mindennapos örömeitől. Április 4. ebben ragyog ránk viszsza legszebben. Ez a szép fényes nap . ez a gyönyörűséges tavaszi történelmi nap. . „ SZ. SIMON ISTVÁN Díszünnepség Szegeden Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából tegnap, pénteken este Szegeden az MSZMP Szeged városi és szegedi járási bizottsága, a Szeged megyei városi tanács, a Hazafias Népfront Szeged városi bizottsága díszünnepséget rendezett a Zenés Színházban. Az ünnepségen ott voltak Csongrád megye és Szeged üzemeinek, vállalatainak, intézményeinek, termelőszövetkezeteinek dolgozói, a munkások, parasztok, értelmiségiek képviselői, a kitüntetett szocialista brigádok, a megye országgyűlési képviselői, a munkásmozgalom veteránjai. Az elnökségben helyet foglalt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke, dr. Székely Sándor, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, Papp Gyula, Szeged megyei városi tanács elnöke, dr. Somogyi Ferenc, a szegedi járási pártbizottság első titkára, dr. Antalffy György, a JATE rektora, dr. Ágoston József, az SZMT vezető titkára, dr. Bánfalvi Géza, a szegedi kórház-rendelőintézet igazgatója, Bibók Istvánné, országgyűlési képviselő, Bódi György, a KISZ megyei bizottságának első titkára, Dudás István, a munkásmozgalom veteránja, bizottságának titkára, NéKoczkás Ferenc, a munkás- meth Péter, a Magyar Nemőrség megyei' parancsnoka, ^SíStSTSiSSÍ Koltaine Marki Veronika, a zeti párttitkára. Pásztiné MéSzegedi Szűcsipari Szövetke- száros Éva, a KISZ szegedi zet párttitkára, Lipcsei Fe- járási bizottságának titkára, renc a Szeeedí Szalámievár dr- Petn Gábor> a SZOTE renc, a Szeged. Szalamigyar rektora sipos Istvánne, a es Húskombinát munkasa, KSZV szakoktatója, Szabó Misori Nándor, a munkás- Lajosné, a Szegedi Konzervmozgalom veteránja, Móczán eyár KISZ-bizottságának titr - . _ kára. Takács Imréné orLajosne, a munkásmozgalom szaggyülési képviselö) Varga veteranja, Molnár Sándor, a Andrásné, a szőregi általáHazafias Népfront megyei nos iskola igazgatója, Váczi Somogyi Károlyné felvétele Az ünnepség elnöksége: dr. Szánicl Imre beszédét mondja József né dr., a baksi Magyar—Bolgár Tsz elnöke, dr. Vincze Zoltán ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője, valamint Constantin Potinga. a Román Kommjirüsta Párt Terries-megyei "bizottságának titkárára megyei néptanacs alelnöke, az ünnepségre érkezett román küldöttség vezetője, és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulat meghívott képviselői. ' A díszünnepség a magyar és szovjet himnusszal kezdődött, majd Fodor István, a szegedi járási hivatal vezetője. az ünnepség elnöke köszöntötte a meghívott vendégeket, és a résztvevőket. Dr. Szániel Imre, az MSZMP Szeged városi végrehattóbi* zottségának tagja, á Gabondtérmeszlesi Kutató Intézet igazgatója mondott beszédet. A megemlékezés első része az Internacionáléval fejeződött be. Ezt követően a Szegedi Nemzeti Színház művészei emlékműsort adtak. Dr. Szániel Imre beszéde Az ünnepség szónoka bevezetőjében szólt arról, hogy a magyar dolgozó nép legjobbjai évtizedeken át küzdöttek azért, hogy a szabadság napja felvirradjon. Ezrek és ezrek vére hullott a Tanácsköztársaság védelmében, s a magyar munkásosztály ázíne-java esett áldozatul a Horthy fasizmus könyörtelen leszámolásának. Megannyi ismert és névtelen mártír vére szentelte a szabadsághoz vezető utat. Milliók és milliók, egyszerű szovjet munkások és parasztok, oroszok, ukránok, beloruszok, grúzok és a többi nemzetiség fiai, férfiak és nők. a Vörös Hadsereg katonái legdrágább kincsüket, az életüket adták szabadságunkért. Dr. Szániel Imre ezután azt hangsúlyozta; — A párt vezetésével — a magyar nép történelme során soha nem látott ütemben és mértékben — fejlesztettük iparunkat és mezőgazdaságunkat, fejlődött egész társadalmi, gazdasági életünk. Ipari termelésünk megtöbbszöröződött, a háború előttihez képest, mezőgazdaságunk a legfejlettebbek színvonalára emelkedett. Ha tenger gonddal, küszködéssel is, de pártunk helyes gazdaságpolitikája eredményeként sikerült úrrá lennünk a külső behatások okozta roppant nehézségeken. Ez az alapja annak, hogy a magyar nép életszínvonala nem csökken, s ha szerényebb mértékben is, de gyarapodnak gazdasági, kulturális, művelődési értékeink. Hazánkat mind a kultúra, mind a tudomány terén ma már az élenjáró nemzetek sorában tartják nyilván. Beszédét így folytatta: — A felszabadulásunk óta végbement gazdasági, társadalmi fejlődés eredményeképpen új szocialista ember formálódik. Ez az ember társadalmunknak nemcsak munkása, dolgozója, hanem fejlődésünk, életünk alakításának alkotó részese is. Az idősebbek és a középkorúak, akik még a maguk bőrén tapasztalták a társadalmi igazságtalanság megannyi példáját, a mának építői és élvezői is. A ma fiataljai, akik már a mi társadalmunkban születtek, attól kapták a tudást és a jövő igéretét, nem gyengébbek, mint mi voltunk. Bízhatunk és bízunk is abban, hogy szorgos kezekkel építik velünk együtt tovább, amit mi és az előttünk haladók megkezdtek. Bízvást tekinthetünk a jövőbe: munkásosztályunk, egységes szövetkezeti parasztságunk a két osztályból származó, annak érdekeit szolgáló értelmiségünk, évek óta híven követi pártunk politikáját, bízik a pártban. Bízik, mert tudja, a párt őszinte, nyílt és határozott. Őszinte, mikor számot vet és tájékoztat gondjainkról, problémáinkról, eredményeinkről. Nyílt, amikor feltárja reális lehetőségeinket és a megoldáshoz igényli a dolgozók véleményét, hozzáállását. A továbbiakban rámutatott: — Előrehaladásunk fontos feltétele szocialista viszonyaink minden oldalú, szüntelen fejlesztése. Továbbra is nagy gondot kell fordítanunk a szocialista demokrácia szélesítésére. Minden üzemben, gazdaságban, intézményben, biztosítani kell a nyílt demokratikus légkört, amelyben a dolgozók aktivitása, kezdeményező készsége, állásfoglalása tág teret kap. A szocializmust építő munkánkban úgy mint eddig, a legszélesebb nemzeti egységre kell támaszkodnunk. Szocialista társadalmunkat minden becsületes ember számára és tevékeny részvételével építjük. Eddig eredményeinkben a ^magyar nép összefogása, munkások, parasztok, értelmiségiek, párttagok és pártonkívüliek,- materialisták és hívők tevékenysége, odaadó munkája testesül meg. Ez jövőbeni eredményeink, sikereink záloga is. Szocialista építőmunkánk külső feltételeiről elmondta: a béke megteremtésében és megőrzésében meghatározó a Szovjetunió és a szocialista közösség hatalmas ereje, békediplomáciája, összehangolt tevékenysége, védelmi erejének egysége. Történelmünk mai időszakában Helsinki után is lehetnek megtorpanások, lehetnek kevésbé sikeres vagy eredményes tárgyalások Bécsben, Madridban. Rendületlenül hiszszük mégis, hogy a helsinki folyamatot nem lehet megállítani. Az imperialista erők kereshetnek ürügyet az afganisztáni vagy a lengyel események kapcsán, de próbálkozásuk meghiúsul. A bonyolult nemzetközi helyzet ellenére is bizakodunk. Bízunk a Szovjetunióban, szocialista közösségünkben. Bízhatunk, mert magunk mellett tudhatjuk a haladó gondolkodású emberek millióit, a tőkés országok munkásosztályát, békeszerető néptömegeit és a fejlődő országok száz millióit Dr. Szániel Imre beszédét így fejezte be: — Töretlen elhatározásunk: a szocializmus útján haladunk ezután is. Népünk számára ez az út hozta meg a békés életet, a létbiztonságot, a növekvő jólétet. Ezért küzdöttünk és büszkék vagyunk harcunk eredményeire és ezért küzdünk a jövőben is. Harcunkat szilárd szövetségben folytatjuk a Szovjetunióval és a szocialista közösség országaival, mert tudjuk, népünk felemelkedését, a békét eredményezi. Előre a XII. kongresszus határozatainak megvalósításáért! Éljen április 4-e. szabadságunk születésnapja! Éljen a szocialista országok közössége, felszabadítónk, a Szovjetunió! Éljen a magyar—szovjet barátság!