Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

íta 1160 r»\ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÖLJETEK! o - »V„ '4 M H S Z-M P S Z EGED VÁ* OSI„.**2 OTTSÁCÁ N A K L APJA 72. évfolyam 79. szám 1982. április 3.; szombat Ára: 1,80 forint KLIEGL SÁNDOR RAJZA, Tavasz van, gyönyörű... A magyar történelem legszebb virágai tavaszon nvíl­tak: március 15., március 21., április 4. Szinte egy­végben is emlékezünk rájuk, sok-sok rokongondolat­tal. mert ezek a forradalmaink végül is együtt zúgnak az időben, ha évtizedek szorultak is közéjük. Hiszen átérnek egymáshoz: 1848 bukott reményei 1918—19-ért sóhajtottak, s az ugyancsak túlerővel legázolt proletárforradalom re­ményei is kitartottak új évtizedekre. E három láncszem azonban példásan bizonyítja a társadalmi fejlődés logiká­ját és nagy törvényét is: az idő nem lehet végtelenségig adósa a népeknek forradalmaikkal. Elbukhat egy, megöl­hetnek egy másikat is, de jönnie kell történelmi konstellá­ciónak. amikor elmaradt vagy elbukott forradalmak eszméi utolél ik vagy pótolják egymást, s korszakok hasadnak. Legnagyobb nemzeti ünnepünk, április negyedike ugvan nem forradalomként iratkozott föl az annalesekbe, hiszen a Szovjetunió hozta el a szabadságot, de a nemzeti tudat nem téved nagyot, ha úgy tartja számon, mint egy össze­torlódott, nagy forradalom kezdetét, amely végül is tör­lesztette 1848 és 1919 adósságait is. Ez a dátum nekünk egyszerre jelent mindent, ami fölserkent belőle: nemzeti függetlenséget, demokratikus átalakulást, földet, munkát, szabadságot, munkáshatalmat, szocialista építést, közboldo­gulást, nemzetközi tisztességet, világos rajzolatú jövendőt... Tavasz van. gyönyörű tavasz. Hetek óta elnézem az ifjúság fölemelő parádéit és rangos emlékezéseit. Kokárdás nagygyűlés, ének, szavalatok és simogató tekintetek a tár­sadalom öregeitől. Ez az ifjúság rá egy hétté} fáklyás me­nettel tiszteleg a magyar kommün veteránjainak. S most. ezen az áprilisi ünnepen ér igazán közel egymáshoz vala­mennyi nemzedék és valamennyi forradalmunk, amikor a felszabadulás egyszerre történelmi élmény és jelenhez vezető híd; egyszerre fogható jelen és tervezhető jövő. Életünk, amit alkalmasint máshol létező szocializmusnak, egyébként rendesen magunk között a fejlett szocializmus építése gyakorlatának nevezünk. Hétköznapi megnevezése iszont annyi: emberi és társadalmi egyenlőség, jog- és lét­biztonság. növekvő anyagi jólét, társadalmi és egyéni ké­nyelem, becsületes munka, s utánajáró erkölcsi rang és anyagi elismerés... Az ember megvalósult méltósága. Negyvennyolcnak már nincsenek élő hírhozói: tizen­kilenc néhány veteránját még meg tudjuk faggatni. De már negyvenötösökről is beszélünk, akik jószerével gvőz­tes forradalmunk veteránjai, s akiknek nem csuklik el a hangjuk emlékeik közepén. Emlékekkel és szemmel tudják átívelni ai időt. ami egyik társadalomból a másikba vezet. A történelem úgy hozta, hogy ezúttal a társadalmi haladás áramlatába segített bennünket egy forradalmát megharcolt nép, kinek áldozatait nemzedékek sora és egymásutánja becsüli meg lelkében, kinek segítségeit naponta érzékelheti és vele. s mellette még a világtörténelemhez is van közünk. Tavasz van, gyönyörű tavasz, s népünk lelkébe költö­zött ünnep, a felszabadulás napja. Ma zászlók, virágok, nemzeti sorsunk fölötti elégedett elérzékenyülés — holnap­után újra kalapács, ásó, logarléc, szövőgép, traktor, szike... Hiszen ettől fényes az ünnep is: az alkotástól és az alkotó mindennapos örömeitől. Április 4. ebben ragyog ránk visz­sza legszebben. Ez a szép fényes nap . ez a gyönyörűséges tavaszi történelmi nap. . „ SZ. SIMON ISTVÁN Díszünnepség Szegeden Hazánk felszabadulásának 37. évfordulója alkalmából tegnap, pénteken este Sze­geden az MSZMP Szeged városi és szegedi járási bi­zottsága, a Szeged megyei városi tanács, a Hazafias Népfront Szeged városi bi­zottsága díszünnepséget ren­dezett a Zenés Színházban. Az ünnepségen ott voltak Csongrád megye és Szeged üzemeinek, vállalatainak, in­tézményeinek, termelőszövet­kezeteinek dolgozói, a mun­kások, parasztok, értelmisé­giek képviselői, a kitüntetett szocialista brigádok, a me­gye országgyűlési képviselői, a munkásmozgalom veterán­jai. Az elnökségben helyet foglalt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a me­gyei pártbizottság első titká­ra, Szabó Sándor, a megyei tanács elnöke, dr. Székely Sándor, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára, Papp Gyula, Szeged megyei városi tanács elnöke, dr. So­mogyi Ferenc, a szegedi já­rási pártbizottság első titká­ra, dr. Antalffy György, a JATE rektora, dr. Ágoston József, az SZMT vezető tit­kára, dr. Bánfalvi Géza, a szegedi kórház-rendelőinté­zet igazgatója, Bibók István­né, országgyűlési képviselő, Bódi György, a KISZ me­gyei bizottságának első tit­kára, Dudás István, a mun­kásmozgalom veteránja, bizottságának titkára, Né­Koczkás Ferenc, a munkás- meth Péter, a Magyar Nem­őrség megyei' parancsnoka, ^SíStSTSiSSÍ Koltaine Marki Veronika, a zeti párttitkára. Pásztiné Mé­Szegedi Szűcsipari Szövetke- száros Éva, a KISZ szegedi zet párttitkára, Lipcsei Fe- járási bizottságának titkára, renc a Szeeedí Szalámievár dr- Petn Gábor> a SZOTE renc, a Szeged. Szalamigyar rektora sipos Istvánne, a es Húskombinát munkasa, KSZV szakoktatója, Szabó Misori Nándor, a munkás- Lajosné, a Szegedi Konzerv­mozgalom veteránja, Móczán eyár KISZ-bizottságának tit­r - . _ kára. Takács Imréné or­Lajosne, a munkásmozgalom szaggyülési képviselö) Varga veteranja, Molnár Sándor, a Andrásné, a szőregi általá­Hazafias Népfront megyei nos iskola igazgatója, Váczi Somogyi Károlyné felvétele Az ünnepség elnöksége: dr. Szánicl Imre beszédét mondja József né dr., a baksi Ma­gyar—Bolgár Tsz elnöke, dr. Vincze Zoltán ezredes, a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője, valamint Constantin Potinga. a Román Kommjirüsta Párt Terries-me­gyei "bizottságának titkárára megyei néptanacs alelnöke, az ünnepségre érkezett ro­mán küldöttség vezetője, és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakulat meghívott képviselői. ' A díszünnepség a magyar és szovjet himnusszal kez­dődött, majd Fodor István, a szegedi járási hivatal ve­zetője. az ünnepség elnöke köszöntötte a meghívott ven­dégeket, és a résztvevőket. Dr. Szániel Imre, az MSZMP Szeged városi végrehattóbi* zottségának tagja, á Gabo­ndtérmeszlesi Kutató Intézet igazgatója mondott beszé­det. A megemlékezés első része az Internacionáléval fejeződött be. Ezt követően a Szegedi Nemzeti Színház művészei emlékműsort ad­tak. Dr. Szániel Imre beszéde Az ünnepség szónoka be­vezetőjében szólt arról, hogy a magyar dolgozó nép leg­jobbjai évtizedeken át küz­döttek azért, hogy a sza­badság napja felvirradjon. Ezrek és ezrek vére hullott a Tanácsköztársaság védel­mében, s a magyar mun­kásosztály ázíne-java esett áldozatul a Horthy fasizmus könyörtelen leszámolásának. Megannyi ismert és névte­len mártír vére szentelte a szabadsághoz vezető utat. Milliók és milliók, egyszerű szovjet munkások és parasz­tok, oroszok, ukránok, belo­ruszok, grúzok és a többi nemzetiség fiai, férfiak és nők. a Vörös Hadsereg ka­tonái legdrágább kincsüket, az életüket adták szabadsá­gunkért. Dr. Szániel Imre ezután azt hangsúlyozta; — A párt vezetésével — a magyar nép történelme során soha nem látott ütemben és mértékben — fejlesztet­tük iparunkat és mezőgaz­daságunkat, fejlődött egész társadalmi, gazdasági éle­tünk. Ipari termelésünk meg­többszöröződött, a háború előttihez képest, mezőgazda­ságunk a legfejlettebbek színvonalára emelkedett. Ha tenger gonddal, küszködéssel is, de pártunk helyes gaz­daságpolitikája eredménye­ként sikerült úrrá lennünk a külső behatások okozta rop­pant nehézségeken. Ez az alapja annak, hogy a ma­gyar nép életszínvonala nem csökken, s ha szeré­nyebb mértékben is, de gya­rapodnak gazdasági, kultu­rális, művelődési értékeink. Hazánkat mind a kultúra, mind a tudomány terén ma már az élenjáró nemzetek sorában tartják nyilván. Beszédét így folytatta: — A felszabadulásunk óta végbement gazdasági, társadalmi fejlődés eredmé­nyeképpen új szocialista em­ber formálódik. Ez az em­ber társadalmunknak nem­csak munkása, dolgozója, ha­nem fejlődésünk, életünk alakításának alkotó részese is. Az idősebbek és a közép­korúak, akik még a maguk bőrén tapasztalták a társa­dalmi igazságtalanság meg­annyi példáját, a mának építői és élvezői is. A ma fiataljai, akik már a mi tár­sadalmunkban születtek, at­tól kapták a tudást és a jövő igéretét, nem gyengébbek, mint mi voltunk. Bízhatunk és bízunk is abban, hogy szorgos kezekkel építik ve­lünk együtt tovább, amit mi és az előttünk haladók meg­kezdtek. Bízvást tekinthe­tünk a jövőbe: munkásosz­tályunk, egységes szövetke­zeti parasztságunk a két osztályból származó, annak érdekeit szolgáló értelmisé­günk, évek óta híven követi pártunk politikáját, bízik a pártban. Bízik, mert tudja, a párt őszinte, nyílt és ha­tározott. Őszinte, mikor szá­mot vet és tájékoztat gond­jainkról, problémáinkról, eredményeinkről. Nyílt, ami­kor feltárja reális lehetősé­geinket és a megoldáshoz igényli a dolgozók vélemé­nyét, hozzáállását. A továbbiakban rámuta­tott: — Előrehaladásunk fon­tos feltétele szocialista vi­szonyaink minden oldalú, szüntelen fejlesztése. To­vábbra is nagy gondot kell fordítanunk a szocialista de­mokrácia szélesítésére. Min­den üzemben, gazdaságban, intézményben, biztosítani kell a nyílt demokratikus légkört, amelyben a dolgo­zók aktivitása, kezdeménye­ző készsége, állásfoglalása tág teret kap. A szocializ­must építő munkánkban úgy mint eddig, a legszélesebb nemzeti egységre kell tá­maszkodnunk. Szocialista társadalmunkat minden be­csületes ember számára és tevékeny részvételével épít­jük. Eddig eredményeinkben a ^magyar nép összefogása, munkások, parasztok, értel­miségiek, párttagok és pár­tonkívüliek,- materialisták és hívők tevékenysége, odaadó munkája testesül meg. Ez jövőbeni eredményeink, si­kereink záloga is. Szocialista építőmunkánk külső feltételeiről elmondta: a béke megteremtésében és megőrzésében meghatározó a Szovjetunió és a szocialis­ta közösség hatalmas ereje, békediplomáciája, összehan­golt tevékenysége, védelmi erejének egysége. Történel­münk mai időszakában Hel­sinki után is lehetnek meg­torpanások, lehetnek kevés­bé sikeres vagy eredményes tárgyalások Bécsben, Mad­ridban. Rendületlenül hisz­szük mégis, hogy a helsinki folyamatot nem lehet meg­állítani. Az imperialista erők kereshetnek ürügyet az af­ganisztáni vagy a lengyel események kapcsán, de pró­bálkozásuk meghiúsul. A bo­nyolult nemzetközi helyzet ellenére is bizakodunk. Bí­zunk a Szovjetunióban, szo­cialista közösségünkben. Bíz­hatunk, mert magunk mel­lett tudhatjuk a haladó gon­dolkodású emberek millióit, a tőkés országok munkás­osztályát, békeszerető néptö­megeit és a fejlődő orszá­gok száz millióit Dr. Szániel Imre beszédét így fejezte be: — Töretlen elhatározá­sunk: a szocializmus útján haladunk ezután is. Népünk számára ez az út hozta meg a békés életet, a létbizton­ságot, a növekvő jólétet. Ezért küzdöttünk és büsz­kék vagyunk harcunk ered­ményeire és ezért küzdünk a jövőben is. Harcunkat szi­lárd szövetségben folytatjuk a Szovjetunióval és a szoci­alista közösség országaival, mert tudjuk, népünk fel­emelkedését, a békét ered­ményezi. Előre a XII. kong­resszus határozatainak meg­valósításáért! Éljen április 4-e. szabadságunk születés­napja! Éljen a szocialista or­szágok közössége, felszaba­dítónk, a Szovjetunió! Éljen a magyar—szovjet barátság!

Next

/
Thumbnails
Contents