Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-22 / 93. szám

A Z M S ZM P B i rO TT S ^G ÁlJ A K L A P J A 72. évfolyam 93. szám 1982. április 22., csütörtök Ára: 1,40 forint VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Életműve a forradalom C záztizenkettedik szü^ letésnapján bizonnyal friss virágerdő borul mauzóleumára, ugyanúgy, mint máskor, hosszú sorok kígyóznak, araszolnak a Kremlnél meglátni, ugyanúgy, mint máskor. Száztizenkettedik születésnapján aligha érzi szükségeségét az elme igazítani, állítani a képen, mit az utóbbi évtizedek formáltak róla, hogy hasonlíthatatlan személyisége, szellemi hagyatéka nap nap múltán mind aktuálisabb lesz — ez alkalom, itt és most, szerény, csöndes főhajtásra elég, ideidézni „hevét s nevét." Amit kevesebben tudnak Vlagyimir Iljics Uljanovról: a Lenin nevet például a XX. század első esztendejében vette föl, azóta használta. Jelképes tartalmát nem érezni lehetetlenség. S ha e század első számú népvezérének hivatalos funkciója felől faggatóznánk, pontos válasz az utca emberétől nemigen érkeznék: a Népbiztosok Tanácsa, majd a Munkás-Paraszt Védelmi Tanács választotta elnökévé — de hát nem is ez a legfontosabb. Hogy a bolsevik párt és a szovjet állam alapítója, vezetője volt, szinte mindenki tudja róla úgyis. Lenin csak önmagával mérhető, önmagához hasonlítható. Még ha a halálát követő napokban felesége, Krupszkaja, nagy gyászában ekként is szólt: „ne hagyjátok, hogy az Iljics halála miatt érzett fájdalmatok személyének külsődleges tiszteletében nyilvánuljon meg. Ne állítsatok neki emlékművet, ne nevezzetek el róla palotákat, ne rendezzetek nagyszabású ünnepségeket emléke tiszteletére, ö mindennek életében oly kis jelentőséget tulajdonított..." Azt írja Gyurkó László (a lenini lényeg találóbban tömör jellemzését még nem olvastam): életműve a forradalom. A szovjet-forradalom és Lenin: egy és ugyanaz. íme az ember, aki maradéktalanul azonosul a művével, benne rtyilvánul meg, érte és általa létezik csupán. Ha van tökéletes harmónia, makulátlan kölcsönösség elmélet és gyakorlat között, akkor ez a lenini életmű ,bámulatossága. Szó és tett célt még nem szolgált ily kristálytiszta logikával, egymásból épüléssel, magasztos rációval. A lenini életmű metodikája: toll és fegyver összhangzattana. Az OSZDMP második kongresszusán, 1903ban. rögtön élére áll a szárnyait bontogató bolsevik tábornak — s hamarosan megírja (Egy lépés előre, két lépés hátra), a mensevik irányzat kritikáját. A világháború esztelen vérontásábói is a kibontakozás reményének jogán leplezi le a harc imperialista jellegét, a második Internacionálé vezetőinek szociálsovinizmusát. írásaiban sürgetve, ha már ég a föld, vesszen a burzsoá. ha háború, legyen polgárháború, mert annak legalább értelme leend. a proletariátus győzelme. 1917 áprilisában kockázaSzikszay Károly rajza tos vonatozással tér viszsza külföldről Petrográdra. Nyilvánosságra hozza Április téziseit, s miközben irdatlan szervező munkát vállal — megír több mint 170 cikket, tervezetet, brosúrát, irányítja a Pravdát. Akkor április elején még alig hallgattak rá (a Tézisekről Kamenyev szerkesztői megjegyzése a Pravda hasábjain: Lenin magánvéleménye csupán), jószerivel bukott embernek számított. A hónap végén viszont már övé az elsöprő többség a bolsevikok hetedik konferenciáján, 109 küldöttből elnyeri 104-nek szavazatát. I enin a 6zó fegyvere és a fegyverek szava. Számára az írás a gyakorlat elméleti szükséglete. Gondolatai konkrét történelmi, társadalmi, politikai helyzetből fakadnak föl, mint áradáskor a buzgár. Valóságos társadalmi, politikai történéseket elemeznek, ítélnek meg, s emelnek az ideológia szférájába, hogy onnan — immár az elmélet páncélzatával erősen — hassanak vissza a gyakorlati munkára, a hétköznapok tennivalóira. Tanulmányai, írásai a való életet ragadják meg, azt teszik az elmélet boncasztalára, s nem fordítva, nem holmi ideológiai lombikszüleményekhez akarnak a gyakorlati életbői keresni, fülénél fogva előcibálni igazoló eseményeket. ténypéldázatokat. Lenin a közösségi _ ember ideálja. A társadalmi ember, zoon politikon. Figyeljük csak, miként jellemzi testközelből egy 1917-es pétervári szemtanú: „Lenin felvette kiskabátját, és beszélni kezdett a forradalom feladatairól. Nyugodtan, lelkesen beszélt. 01yan volt, mintha hatalmas madár szállna a szélben, és irányítaná ezt a szelet. Amikor befejezte beszédét, felült egy teherautóra; ekkor megszólította egy nő. mire felállt, s beszélgetni kezdett az asszonnyal, megfeledkezve arról, hogy áll. Aztán feljegyzett valamit egy kis noteszba, közben hátat fordított a hallgatóságnak, de ez nem feszé lyezte. Elmerült munkájában; ismétlem, akár a levegőben szárnyaló madár. Nagyon boldog és messzi távlatokba tekintő ember volt. Nem a holnapi napnak örült, hanem a következő ezredévnek." Nikolényi István Wojciech Jaruzelski vezetésével Lengyel pán- és állami küldöttség látogatása hazánkban A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának és a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának meghívására szerdán hivatalos, baráti látogatásra — párt- és állami küldöttség élén — hazánkba érkezett Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának, a Nemzeti Megmentés Katonai, Tanácsának elnöke. A delegáció fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent' Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Rövid, meleg üdvözlés után Wojciech Jaruzelski és a küldöttség tagjai a magyar vezetők társaságában gépkocsikba szálltak, s az ünnepélyes fogadtatás színhelyére, a Kossuth Lajos térre hajtattak. Az Országház előtt a lengyel és magyar zászlókkal díszített téren a vendégek tiszteletére felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja, s több száz budapesti dolgozó is összegyűlt a küldöttség üdvözlésére. A Kádár János és Lázár György társaságában érkező Wojciech Jaruzelskit Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Koroin Mihály. Németh Károly. Óvári Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai, a Politikai Bizottság tagjai. Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára. valamint a kormány, az állami, a társadalmi élet több más vezető képviselője fogadta. Jelen volt Garamvölgyi József hazánk varsói és Tadeusz Pietrzak. a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete. Kürtszó harsant, a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett a magas rangú vendégnek. Felcsendült a lengyel és a magyar himnusz, majd Wojciech Jaruzelski Kádár Jánossal ellépett a díszzászlóalj előtt. Az ünnepélyes fogadtatás a katonai díszzászlóalj diszmenetével zárult. Ezt követően a lengyel küldöttség tiszteletadással folytatta látogatásának programját : a magyar és lengyel zászlókkal díszített Hősök terén megkoszorúzta a magyar hősök emlékművét. A delegáció ezután koszorút helyezett el Bem József tábornoknak, a magyar szabadságharc lengyel hősének budai szobránál. Délelőtt az Országház delegációs termében megkezdődtek a hivatalos magyar— lengyel tárgyalások. Kádár János vezette a magyar tárgyalócsoportot, amelynek tagja volt Lázár György, Övári Miklós, Faluvégi Laios. Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, Berecz János, Lázár György miniszterelnök, Wojciech Jaruzelski és Kádár János, az MSZMP KB első titkára a Parlament előtt megrendezett ünnepélyes fogadtatáson. (MTI-fotó — KS) az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője. Szabó István, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke, a Központi Bizottság tagjai, Nagy János külügyminisztériumi államtitkár és Garamvölgyi József. Wojqiech Jaruzelski vezette a lengyel tárgyalóküldöttséget, amelynek tagja volt Józef Czyrek, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, .külügyminiSztfer, Tadeusz Czechówicz, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, a lódzi vajdasági pártbizottság első titkára, Marian Orzechowski, a LEMP KB titkára, Jerzy Ozdowski, a Minisztertanács elnökhelyettese, Józef Koziol, az Egyesült Parasztpárt Főbizottsága Elnökségének tagja, a végrehajtó bizottság titkára, Alfréd Beszterda, a Demokrata Párt KB Elnökségének tagja, a Központi Bizottság titkára, Michal Janiszewski altábornagy, a Minisztertanács irodájának vezetője, a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának tagja és Tadeusz Pietrzak. A szívélyes, baráti légkörű tárgyalásokon kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik életéről, tevékenységéről, a két ország helyzetéről. Véleményt cseréltek a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről is. Áttekintették a magyar—lengyel kapcsolatok alakulását, a két ország közötti együttműködés elmélyítésének, továbbfejlesztésének lehetőségeit. Kádár János és Wojciech Jaruzelski délután a Központi Bizottság székházában folytatott megbeszélést. A magyar és a lengyel tárgyalófcsbpert tagjai között a délutáni órákban ugyancsak megbeszélésekre került sor a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdésekről. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács este, a Parlament vadásztermében díszvacsorát adott a lengyel párt- és állami küldöttség tiszteletére. A vacsorán Kádár János és Wojciech Jaruzelski pohárköszöntőt mondott. A díszvacsorát követően a lengyel párt- és állami küldöttséget ünnepélyesen elbúcsúztatták a lengyel és magyar zászlókkal díszített Országház előtt, a Kossuth Lajos téren, ahol felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszzászlóalja. A vendégek búcsúztatására megjelent Kádár János, Lázár György. Aczél György, Korom Mihály Németh Károly. Övári Miklós. Faluvégi Laios. Katona Imre, valamint a kormány, az állami, a társadalmi élet több más képviselője. Jelen volt Garamvölgyi József és Tadeusz Pietrzak is. Kürtszó harsant, a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Wojciech Jaruzeis-. kinek, majd felcsendült a két ország himnusza. A magas rangú vendég Kádár János társaságában elhaladt a díszzászlóalj előtt, maid a küldöttség vezetője és tagjai elköszöntek a magyar közéleti vezetőktől. Az. ünnepélyes búcsúztatás a katonai díszzászlóali díszmenetével zárult. Ezután a lengyel vendégek Kádár Jánossal és Lázár Györggyel gépkocsikba szálltak és dísz-, motorosok kíséretében a Ferihegyi repülőtérre hajtattak. A légikikötő betonján Kádár János és Lázár György, illetve Wojciech Jaruzelski baráti búcsút vett egymástól. A lengyel párt- és állami küldöttség repülőgéDe a késő esti órákban emelkedett, a magasba. Kádár János pohárköszöntője Mélyen Tisztelt Jaruzelski Elvtárs! Kedves lengyel Barátaink! A hagyományos magyar— lengyel baráti kapcsolatok sorában kiemelkedő jelentősegu esemény a lengyel pártés állami küldöttség mostani magyarországi látogatása, öt ülünk, hogy hazánkban üdvözölhetjük Wojciech Jaruzelski elvtársat, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának és a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsának elnökét, a lengyel párt- és állami küldöttség valamenynyi tagját, akik népük áldozatkész szolgálatában. Lengyelország történelméneK nehéz időszakában, nagy politikai bátorsággal és felelősséggel élére álltak a szocialista kibontakozásért vívott harcnak. A mai napon folytatott megbeszéléseink is azt bizonyítják, hogy barátságunk szilárd alapokra épül, pártjaink és kormányaink között a felvetett kérdésekben nézetazonosság van, és eltökélt szándékunk kapcsolatain*; további sokoldalú fejlesztése. Mély meggyőződésünk, hogy az Önök mostani látogatása hozzáiárul pártjaink. országaink. népeink történelmi barátságának és testvéri együttműködésének kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez. Jói ismert Önök előtt is, hogt a magyar dolgozó nép a munkásosztály forradalmi pártjának vezetésével kemény munkával hozta létre és nehéz harcokban védte meg szocialista vívmányait. Huszonöt évvel ezelőtt nyílt ellenforradalmi támadással kellett szembeszállnunk. A mur.káshatalom védelmében és a szocialista konszolidác.ó megvalósításában döntő svterepet iátszott pártunk eszmei-politikai egységének helyreállítása, a párt és a (Folytatás a 2. oldalon.) Éljen a kommunista és munkáspártok internacionalista szolidaritása! (Az MSZMP Központi Bizottságának május elsejei jelszavaiból.) ) I i