Délmagyarország, 1982. április (72. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-17 / 89. szám

2 SzomEaí, 1982. április ff: Magyar-szovjet gazdasági tárgyalások Április 15-én és 16-án Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Nyikolaj Talizin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese részvételével Budapesten tartották a magyar— szovjet gazdasági és műszaki tudományos együttműködési kormányközi bizottság nemzeti tagozatai elnökeinek soros találkozóját A tárgyalásokon áttekintették a két ország közötti gazdasági kapcsolatok kölcsönös bővítésének lehetőségeit A két fél már korábban egyetértett abban, hogy népgazdaságaik fejlődésének elősegítése érdekében célszerű megvizsgálni az együttműködés bővítését előirányzó olyan elképzeléseket, amelyeknek megvalósítása révén mindkét ország pótlólagos forrásokhoz juthat. Ennek megfelelően számos javaslatot dolgoztak ki a kapcsolatok bővítésére. A kormányközi bizottság elnökei áttekintették a kölcsönösen előnyös együttműködés elmélyítését célzó javaslatok megvalósításának helyzetét. A két ország illetékes minisztériumai tárgyalásokat folytatnak a mezőgazdasági együttműködés bővítésére irányuló magyar javaslatokról, egyebek között a magyar kukorica termesztési rendszerek Szovjetunióban való alkalmazásáról, valamint komplett sertés- és baromfitelep szállításának lehetőségéről. Tárgyalások kezdődtek a mindkét ország számára népgazdasági szintű megtakarítást eredményező vegyipari együttműködés kialakításáról. Vizsgálják a Szovjetunió likinói autóbuszgyárának rekonstrukciójában való' magyar közreműködés lehetőségét is. Szakértői tárgyalások folynak szovjet könnyű-, élelmiszer- és fafeldolgozó-ipari, valamint kereskedelmi és lakossági szolgáltató üzemek magyar—szovjet együttműködéssel történő rekonstrukciójáról és bővítéséről. Magyar és szovjet szakemberek együttesen vizsgálják a Szovjetunióban üzemelő Ikarus autóbuszok, valamint a Magyarországon üzemelő szovjet gyártású tehergépkocsik műszaki kiszolgálásának javítási lehetőségeit. A találkozó munkájában részt vettek Valentyin Meszjac szovjet mezőgazdasági miniszter, Nyikolaj Taraszov szovjet könnyűipari miniszter, Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, valamint az érintett ágazatok miniszterhelyettesei, szakértői. (MTI) Átadták megbízólevelüket Losonczi Pál. a Népköztár•aság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta Syed Ahmad Pasha rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Pakisztáni Iszlám Köztársaság új magyarországi nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásánál jelen volt Házi Vencel külügyminiszter-helyettes. * Losonczi Pál. a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken fogadta Hla Swe rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Burmai Unió szocialista állam új magyarországi nagykövetét, akj átadta megbízólevelét, A megbízólevél átadásánál jelen volt Házi Vértééí''' külűgyminiázter-helycttes. Együttműködés 0 Budapest (MTI) Pénteken az Országházban emlékeztető aláírásával fejeződött be Aczél György miniszterelnök-helyettes és • dr. Herbert Weiz, az NDK Minisztertanácsa elnökhelyettese, tudományos és műszaki miniszter tanácskozása. Az április 15—16-án folytatott hivatalos tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy az eddiginél hatékonyabb tudományos-műszaki együttműködést valósítanak meg. Egyetértettek abban, hogy az NDK tudományos és műszaki minisztériuma, az országos műszaki fejlesztési bizottság. valamint az NDK és MNK akadémiái, intézetei között szorosabb, közvetlen együttműködést valósítanak meg. Budapesti tartózkodása alatt Weiz miniszterelnök-helyettes és kísérete meglátogatott néhány kutatóintézetet és a helyszínen tanulmányozta az ott elért kutatási és műszaki fejlesztési eredméket. Magyar részről a megbeszéléseken részt vett Szekér Gyula, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke. Pál Lénárd, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára és Tétényi Pál, a tudománypolitikai bizottság titkára. Dr. Herbert Weiz miniszterelnök Tbel.yettes „„hivatalos programját befejezve, pénteken elutazott Budapestről. Kommentár flz elelánt szomszédja Pierre EUiot Trudeau ka" nadai miniszterelnök ismert szellemes megjegyzéseiről. Az egyik leghíresebb — ma is gyakran idézik a kanadai lapok — így hangzik: hogy milyen Kanada és a nagy déli szomszéd, az Egyesült Államok viszonya? Mintha az ember közös hálószobában élne — egy elefánttal. Nos, Trudeau — aki némi szünet után most két esztendeje vette át ismét a világ második legnagyobb országának kormányrúdját — mindig is nehéz harcokat folytatott azért, hogy ezen aránytalan szomszédság ellenére kialakítson egy önállóbb, sajátos arcélű kanadai politikát. Ennek az önállósodási folyamatnak érkezett most jelentős állomásához Kanada: az országnak immár megvan a saját alkotmánya, amit az ottawai felsőházban az ünnepélyes alkalomra odautazott II. Erzsébet angol királynő (aki továbbra is Kanada államfője marad) lát el kézjegyével. Kanadának eddig tehát nem volt saját alaptörvénye? Bármilyen furcsa, bizony nem. Még Viktória királynő irta alá 1867-ben a híres brit Észak-Amerika törvényt. Ennek egy 1931-ben elfogadott, Kanadának már nagyobb önállóságot biztosító változata helyettesítette eddig az alkotmányt. Mi a jelentősége a mostani változásnak? Egyértelműen az, hogy az ottawai kormányzatnak sokszor ellenszegülő tartományokkal szemben erősíti a központi hatalmat. A kabinetnek ezután könnyebb lesz felvennie a harcot az olajban gazdag nyugati tartományokkal (elsősorban Albertéval), amelyek az államháztartás megkárosításával, a többi tartomány rovására szeretnének meggazdagodni. A Kanadában történelmi okokból oly fontos nyelvvietnikai kérdést az alkotmány a központi adminisztráció és az ottawai szövetségi parlament hatáskörébe utalja. Ez talán csökkenti a Québec tartománybeli szeparatizmus veszélyét is. Az alkotmány ugyanis egész Kanadában biztosítja mind az angol, mind a francia nyelv szabad használatát és Quebec számára lehetetlenné teszi, hogy ott — mint eddig lényegében történt — csak a franciát fogadják el. Trudeau nagyobb belpoli* tikai szabadsága nyilván segít a kormányfőnek abban, hogy a jövőben is elhatárolja néhány külpolitikai lépését „az elefánttól". A NATO-hoz egyébként hűséges Ottawa ezt — például a salvadori helyzet, vagy Nicaragua és Kuba megítélésében. valamint a nagy szovjet földgázüzlet vonatkozásában — már korábban is megtette. Harmat Endre G.ASPÁR SÁNDOR HAZAÉRKEZETT Gáspár Sándor. a SZOT főtitkára pénteken hazaérkezett Prágából, ahol részt vett a csehszlovák szakszervezetek X. kongresszusán. Fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Andrej Barcak. Csehszlovákia budapesti nagykövete is. LENGYEI, FIATALOK KÜLDÖTTSÉGE HAZÁNKBAN A Lengyel Szocialista Ifjúsági Szövetség Budapesten tartozkodó küldöttsége megkezdte tárgyalásalt a KISZ KB Fejji György első titkár vezette delegációjával. A küldöttséget, amelyet Jerzy Jaskiernia. az országos főtanács elnöke vezet, pénteken fogadta Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. TÁRGYALÁSOK LÍBIÁBAN Oláh István vezérezredes, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes vezetésével katonai delegáció tett látogatást Abu Bakr Junisz Dzsaber dandártábornoknak, a líbiai arab fegyveres erők főparancsnokának meghívására — Líbiában. A látogatás során megbeszéléseket folytattak a két hadsereget kölcsönösen érintő időszerű kérdésekről. A delegáció pénteken hazaérkezett. MÉHÉSZEK A méhészek nemzetközi világszervezetének múlt évi mexikói tanácskozásán elhatározták. hogy a 29. Apimondia-kongresszust hazánkban rendezik. A világszervezet végrehajtó bizottságának vezető tisztségviselői április 13—16. között Budapesten tanácskoztak. Hubarak üzenete • Kairó (MTI) A Sínai-félsziget izraeli kiürítését megelőző diplomáciai mozgás részeként pénteken Mubarak egyiptomi elnöktől származó üzenetet adott át Butrosz Ghali külügyi államminiszter J3egin izraeli kormányfőnek. Ghali előtt közvetlenül az izraeli miniszterelnök Walter Stoessel amerikai külügyminiszter-helyettessel találkozott — két nap leforgása alatt másodszor. Sáron izraeli hadügyminiszter, mint jelentettük, csütörtökön Kairóban járt, ahol egyebek között Mubarak államfővel találkozott A vezető amerikai diplo-' mata és vendéglátói között lezajlott tanácskozás napirendjén — mint az izraeli i rádió hírül adta — egy dokumentum szerepelt melynek aláírását, még a sínai evakuálása előtt a Tel Aviv-i kormány szorgalmazAz MSZMP Központi Bizottságának 1982. május elsejei jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen május elseje! 3. Éljen a marxizmus—leninizmus? 4. Éljen a szocializmus! 5. Éljen a Szovjetunió, a haladás és a béke söl&rl támasza! 6- Éljen a magyar és a szovjet nép megbontliataOsa barátsága! 7. Erősödjék a szocializmust építő népek egységű? 8. Békés jelent, biztonságos jövőt sz emberiségnek? 9. Együtt a világ haladó erőivel a fegyverkezés megfékezéséért, a leszerelésért! 10. Védjük meg az enyhülés vívmányait, Enrőpu biztonságát! 11. Éljen a kommunista és munkáspártok tnternaetenalista szolidaritása! < 12. Támogatjuk a szabadságukért és ffiggeflenségflfcéct küzdő népek igazságos harcát! 13. Nemzet i egységben a szocialista Magyar országért? 14. Előre a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásáért ! 15. Béke — haladás ->- szocializmus? 16. Előre az 1982. évi népgazdasági terv sikeres végrehajtásáért! 17. Köszönt jük a munkában élenjárókat, a noeiallsta munkaverseny résztvevőit! 18. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt? 19. Éljen a szocializmust építő magyar nép! 20. Éljen és erősödjék szeretett hazánk, a Magyar Képköztársaság! Vendégként Amerikában 9. Rettegés a holnaptól A félreértés elkerülése végett: arany cigarettatárca van — de általában nem utcai kínálásra használják. Sőt, tanúja vagyok egy jelenetnek: a csinos menyasszony megáll a Harlem előtt. Használt Toyotájában nincs légkondicionálás, de felhúzza és biztosítóval lezárja az ablakokat (pedig kint 25 fok Celsius van), minden ékszerét — nyakláncát, fülbevalóját, gyűrűit, karpereceit — berakja egy zárható kis táskába, amelyet a kocsi rejtett zugában helyez el, és úgy halad át a Harlem utcáin. Voltak esetek, hogy a villanyrendőrnél" bényűiták az ablakon és leszakították az illető ék széféi t. A közbiztonság nem valami megnyugtató, éppen ezért többféle zárat szerelnek fel a lakások bejárati ajtajára. Sok helyen, magánházak földszinti ablakbetétei olyan kicsik, hogy egy gyermek sem férne be rajta, de még akkor is megteszik az óvintézkedéseket, ha valakivel nem fordult elő semmiféle inzultus — mások példája elrettentő. Mindjárt hozzá kell fűzni azt is. hogy nem minden amerikai városban ilyen ingatag a közbiztonság, mint New Yorkban, ugyanakkor azonban itt sem dívik a kerítés. A legtöbb magánház — nem Manhattanban — nincs bekerítve, a szomszédok tudják, meddig tart a telkük — persze, nem hagynak kint szabadon semmiféle értéket. Pénzt sem tartanak maguknál általában az emberek. Kisebb vásárlásra természetesen van náluk dollár — az autósoknál aprópénz az alagutak, hidak, gyorsforgalmi utak használati díj fizetésére (a „toir-ra) —, viszont egyéb alkalmakkor kis bankkártyákkal egyenlítik ki az üzleti, éttermi számláikat. A férfiak, ha mégis magukhoz vesznek pénzt, összehajtogatják, befőttes gumival átszorítják és mélyen a nadrágzsebben helyezik el. A nagyobb kártyaklubokba egyáltalán nem visznek és onnan nem hoznak pénzt: a helyi bankkirendeltségekkel intézik anyagi dolgaikat. A női hiúság azonban túltesz minden félelmen, óvatoskodáson. Vendégségbe, színházba, ünnepi alkalmakra „kiékszerezve" érkeznek a hölgyek. Voltam egy garden partyn, ahol mintegy húsz feleségnek — és számos férfinak is! — annyi értékes arany-briliáns dísze volt, hogy egy középszerű ékszerboltos is megirigyelhette volna. Az arany esztendőkkel ezelőtt olcsó volt Amerikában — most már évek óta jóval drágább (ha lehet reális összehasonlítást tenni), mint Magyarországon. Nem a rablóktól, a „narkósoktól", vagy a terroristáktól való félelem a fő oka a társadalmi feszültségnek. Még csak nem is a Reagan-féle féktelen szovjetellenesség — a büszke amerikai egyébként is hajlamos erre. És a háború, az földrajzilag olyan távol esik az 6 gondolkodásában, hogy nem is jut el annak felismeréséig; egy modern atombomba egész New Yorkot elpusztíthatja. Röpke politikai beszélgetéskor valahogy mindig az a borzasztó történelmi tény jutott az eszembe: még 1939-ben is, amikor már az egész világ tudta, hogy Hitler agresszor, az angolok és~a franciák is jobban féltek a „bolsevizmustól", mint a fasizmustól. (Ismeretes, hogy hosszas tárgyalások ellenére nem jött létre szovjet—francia—angol megegyezés abban az alapvető kérdésben, hogy közösen, összefogva állítsák meg az agressziót!) Most az amerikai' politika (miként Hitler a zsidókat) a Szovjetuniót kiáltja ki minden baj forrásának. Propágandagépezete nagy erőkkel munkálkodik, hogy megfelelő hatást érjen el. Egy szubjektív epizód: nézelődéstől és kisebb vásárlástól elfáradva leülülnk az Orbach áruház nagy kerek halljában — társalgunk magyarul. Egyszer csak a közvetlen közelünkben levő fiatalasszony megkérdi kísérőnket: milyen. nyelven beszélünk? Magyarul — feleli. Egy kicsit elgondolkodik, aztán a vele levő kisgyereket magával rántva, reánk gyűlölködő pillantásokat vetve, valamit mormogva elcsörtet. Kérdem: „Hál ennek a nőnek mi a baja?" „Azt mondja, oroszok vagyunk." Na de ... „Neki az mindegy ..." Az amerikai belső feszültség nem látható a tévében, nem hallható a rádióban, nem érzékelhető az utcán (a ritka tömegtüntetések kivételével), s alig olvasható az újságokban. Az állandóan emelkedő munkanélküliségről, a magas kamatlábakról, az óriási méretű inflációról szóló híreket elnyomják a „szovjet veszélyről" szóló publikációk. Arról pedig egyáltalában az amerikai hírközlő szervek nem szólnak, amitől mind a mai napig retteg az amerikai átlagpolgár: mit hoz a holnap? Nem jut-e csődbe az üzlete, az ipara, a vállalkozása? Egy ilyen gazdag világhatalom polgáraiban, milliókban él. ez az állandó feszültség. Lesz-e munkája? Mikor küldik el, s kerül a munkanélküliek sok.milliós táborába. A „jólét bizonytalansága" — szubjektíve így fogalmaznám meg tapasztalásom. Ismét egy ékes példával szeretnék illusztrálni. Együtt jártam elemi iskolába László Mikivel Szegeden. A felszabadulás után nyitott egy gumijavitó műhelyt a Kis utcában; aztán néhány év múlva eltűnt m szemem elől. New Yorkban hallottam, hogy kint él, telefonon beszéltünk meg rande-j vút: a Ray nevű állomáson szálljak le a vonatról (New Yerseyben), a kijáratnál van egy vaskorlát, az alatt lesz az óarany színű Chevrolet, azzal vár .,. New York Cityben, Manhattan vasúti pályaudvarán szálltam kora reggel vonatra, s egy óra múlva voltam Portchestenben. Ray állomás, váskorlát, igen; egy Chevrolet, és éz a László Miki ? Magas, meggörnyedt, hófehér hajú, szó szerint öregember. Nekem azt mondja, semmit sem változtam — több mint harminc éve nem láttuk egymást. (Én nem 3 ismertem volna meg.) Érces, mély hangja viszont a régi, de egy mosoly nem fakad arcán. Együtt töltjük a napot, s megtudom a következőket. Kivándorolt, gumijavitó műhelyt nyitott New Yorkban, megnősült, rövidesen azonban tönkrement. Társult valakivel, de két év múlva megint be kellett csukni a boltot. Gyermeke is született közben, és igen nehéz helyzetbe kerültek: egy vasuk sem volt már. Mint egy szalmaszálba való kapaszkodás, úgy jutott gondolatukba, hogy egy ajándék pénztárcába helyezett 10 dollárból süfnek almás rétest és eladják éttermeknek, büféknek. Megvették. Aztán felesége megint sütött almás rétest, aztán megint — most itt Portchestenben van egy kis cukrászdája. Gép dagaszt, alkalmazott készít különböző süteményeket és jómagam is segítettem Mikinek; a Chevrolettel szállítottuk a süteményeket az éttermeknek, konyháknak. Van egy szép lakása és egy ünnepi Gadillacje: ezzel visz este viszsza New Yorkba. De már siet is haza, mert hajnalban kelni kell, dagasztani, és az üzletet sem tudja teljesen elhagyni egy napra sem. Panaszolja : sérvvel már régen meg kellene operálni, de nincs rá ideje, pedig a süteményestálcákat sokszor már alig tudja felemelni. „Félek, hogy tönkremegyek, ha befekszem a kórházba, úgy elutaznék egyszer két hétre pihenni! Te, én még soha nem voltam a harminc év alatt Washingtonban sem. Félek elmenni, hiszen akkor a kuncsaftok esetleg máshol rendelik meg az árut, nekem pedig már nincs erőm ismét újrakezdeni ..." Markovits Tibor (Folytatjuk.)