Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

2 Szombat, 1982, mírHtm 8. » Lengyel helyzetkép A fő gond: a gazdaság 0 Vino (MTI) Lengyeúorszagban, coak­három hónappal a szükségállapo* bevezetése után, altalában nyugodt a helyzet, de a gazdaság tou vabboi ta nagy gondokkal küzd, a belső es külsó szo­nahstaeilenes erők pedig mindent elkövetnek. hogy politikailag és gazdaságilag egyaránt gátolják a stabili­saeiót Ami a gazdaságot, azon belül az Ipart illeti, a Mi­nisztertanács gazdasági bi­zottságának legutóbbi ülé­sen azt állapították meg, hogy továbbra te nagyará­nyúak a nyerd- és alap­anyag-ellátási problémák. Az év eleje óta érvényben levő gazdasági reform lehetősége­it sok vállalat nem használja ki kellőképpen, pedig a ter­melési profil módosításával, átállásával mozgósítani le. hetne a jelenleg kihaszná­latlan termeló kapacitás egy réséét A gazdasági bizottság köte­lezte az illetékes minisztere­ket. hogy keressenek az irá­nyításuk alá tartozó ágaza­tok számára pótlólagos meg­rendeléseket külföldön, min­denekelőtt a szocialista or­szágokban. A tavaszi munkákra ké­szülő mezőgazdaságban to­vábbra is kulcskérdés a ga­Ivmaeladás. Ennek mértéke februárban az előző hóna­pokhoz képest emelkedett ugyan, de még mindig hi­ányzik mintegy 690 ezer ton­na gabona az ország kenye­rének, a gabona alapanyagú termékek gyártásának bizto­sításához. Az említett gyakorlati problémák megoldása foko­zott mertekben szerepel a LEMP szerveinek és atap­szervezeteinek napirendjén a Központi Bizottság múlt hé­ten megtartott hetedik plé­numa óta. Az országszerte fólyó vajdasági és ennél ala­csonyabb szintű aktívaérte­kezletek, ülések fő politikai témája a párt eszmei és szerveset! egysegének erősí­tése. Nemcsak a pártszerveze­tekben. hanem az üzemek­ben is sok szó esik egy má­sik nagy fontosságú kérdés­ről: a lengyel szakszervezeti mozgalom jövőjéről. A PAP hírügynökség országos kör­képéből ítélve az üzemekben is erősödik az a felfogás, hogy a szakszervezeteknek a dolgozők valódi érdekeit kell képviselniük. * A lengyel szakszervezeti mozgalom jövőjéről tanács­koztak csütörtökön a LEMP Központi Bizottságának és vajdasági bizottságainak szakelőadót. Mint az ülésen elmondták, szerte az ország­ban minden munkahelyen folyik a vita erről a kérdés­ről. A nézetek eltérőek, de számos szakszervezeti akti­vista most mór arra az ál­láspontra helyezkedik, hogy a szakszervezeti mozgalmat a jövőben nem szabad hoz­záférhetővé tenni a szocía­listaellenes erők számára. A tanácskozáson rámutattak: a Jövőbeni szakszervezetek szo­cialista jellegéért vívott harc döntő mértékben függ a pártban végbemenő folyama­toktól, a attól, hogy a LEMP milyen mértékben tudja szorosabbra fűzni kap­csolatait a munkásosztállyal. Tudóskapcsolataink fejlődéséről # Budapest (MTI) Befejeződött Budapesten az első alkalommal megrende­zett magyar—olasz társada­lomtudományi napok e héten lartott eseménysorozata, s a szakmai találkozón részt vett olasz tudoskOldöttseg pénte­ken elutazott Magyarország­ról Köpeczl Béla, a Magyar Tudományos Akadémia fő­titkárhelyettese. az MTI tu­dósítójának nyilatkozott a tanácskozas eredményeiről. Mindenekelőtt azzal vonta meg a rendezvénysorozat történelmi, szociológiai és pedagógiai előadásainak, szakmai véleménycseréinek mérlegét, hogy « találkozó olyan folyamatot indított el. amelynek során szervezet­tebbé válhatnak és hosszabb távra szóló programokra épülnék majd a két ország társadalomtudományi szak­embereinek kapcsolatai. Ez­zel is bővülnek, fejlődnek Magyarország nemzetközi tu­dományos kapcsolatai, amelynek Olaszországgal ed­dig különösen a közgazdasá­gi területeken, a hungaroló­giában és általában a műve­lődéstörténetben alakultak eredményesen. Elmondta azt te az MTA főtitkárhelyettese, hogy a társadalomtudományi talál­kozó keretében a történészek konferenciáját a modern ál­lam kialakulasa és a politi­kai gondolkodás fejlődése a XV—XVII század Időszaká­ban Itáliában és Magyaror­szágon témakörben szervez­lék. A sokrétűen alakult tu­dományos véleménycsere le­hetőséget adott a kutatások új eredményeinek kölcsönös megismertetésére, s mindkét fél szempontjából az össze­hasonlításra Magyarország, illetőleg Olaszország törté­nelmi tapasztalatai — im­már tudománytörténeti té­nyek — alapján. Megálla­podtak egymassal a magyar én az olasz történettudomá­nyi vezető szakemberek ab­ban hogy közösen megün­neplik a budapesti tudo­mányegyetem olasz tanszéke fennállásának jövőre esedé­kes 150. évfordulóját A ju­bileumhoz kapcsolódóan tu­dományos ülésszakot rendez­nek a humanizmus és népi kubtura tárgykörben. Azt is elhatározták a budapesti ta­lálkozón. hogy hosszabb táv­ra szóló vállalkozásként meg­kezdik a XVI. szazadban ki­bontakozott magyar—erdélyi —olasz kapcsolatok feldolgo­zását. mégpedig a föllelhető nagy értékű történeti doku­mentumok összegyűjtésével, egybevető elemzésével és kö­zös értékelésével Elutazott az SZMBT küldöttsége 0 Budapest (MTI) Elutazott Budapestről a Szovjet—Magyar Baráti Tár­sasa? küldöttsége, amelynek tagjai az MSZMP XII. és az SZKP XXVI. kongresszusa tiszteletére indított munka­versenyben kitüntetett szov­jet dolgozók voltak. A kül­döttség vezetőit fogadta Bíró Gyula, az MSZBT főtitkára. A delegáció budapesti prog­ramja során baráti találko­zón vett részt a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában és ellátogatott több fővárosi üzembe, felkereste az ott mű­ködő MSZBT tagcsoportokat Provokáció 0 Hanoi (TASZSZ) Mint a VNA vietnami hír­ügynökség jelentette, márci­us 3-án 40 kínai hajó meg­sértette Vietnam területi vi­zeit és Binh Tri Thien tar­tományban mintegy 4—10 mérföld mélységben behatolt három kisebb folyón. A kínai hajók megtámad­tak és megrongáltak egy vi­etnami halászhajót A tér­ségben tartózkodó vietnami halászhajók közösen szem­beszálltak a támadókkal, és felgyújtottak három kfnai hajót, egyet pedig elfogtak. Csönd a parlamontbon Jeruzsálemi felhívás" „Ax ember első számú joga sen és előzetesen elismerik s tartalom nem voft «4*sam sz élethez, » léthez való jog, egymást — mondotta — -A váratlan: a francia efiptoma­s ez az önök joga, hölgyeim palesztinokra tartozik, hogy ci* a közelmúltban nem fu­es-uraim —, de joga ez a döntsenek sorsuk felől, s en- karkodott az erre utaló joír­Gaza-övezetben, a nyugati nek egyetlen feltétele van: zésekkd, parton (Ciszjord&n iában) és saját jogaik mellett tisztelet- Mitterrand beszedőnek -i a Libanonban élő paleszti- ben kell tartaniuk mások >o- jya^ saojyban sokat levon noknak is" — jelentette ki gait is". ^ a ^^ ^ kxmkrttu­raütortök este Jeruzsálemben A „^tört^ ^ „tlóérto- mofcba nem bocoátfcosott ja­a xsufo ásig megtelt knesszet ^^ M)tterrand elnök- vaslatokat nem terjesztett szószékén Francois Mitter­knesszetbeli beszédének io- ctó- Párbeszédet sürgetett a rand francia kozta.sasagiel- ^ixbol következően - Palesztinok és izraeliek kö­nok, akinek félórás beszéde kéts^gbe vonta a nvegszállt zött. de úgy vélekedett, hogy mans ..jeruzsálemi felhívás- kerületeken élő palesztinok- ennek megvalósítása már a Tüií Izrael által szánt _so- két M ügye. Ax Izrael te a leti konfliktus történetébe tonómiát'--1 Camp Dávid-i PFSZ közötti párbeszéd je­Az izraeli parlament pad- megállapodások egyik pillé- lenleg — Begjn kormányé­soraira csend borult, amint a rét: „nem osztom azt a véle- nak dühödt elutasítása ás a francia elnök kiejtette szá- ményt. hogy ax autonómja PFSZ vonakodása miatt — ján a PFSZ nevét — eflrt elót- megoldja a palesztin kér- "cm látszik reália — és főu te a knesszetben még egyet- dést" — mondotta. képpen közefi — Illetőség­ien amerikai elnök, de még Menahem Begin izraeli mL H Szádat sem tette meg. Meg mszterelnök — nem okozva T.-ói?" nagyobb csend fogadta azo- meg)epetest — udvariasan T .JK"L* döntőbíró, kat a mondatokat, melyek- u(Cyan ^ igen határozottan ben Mltterrand elnök „jeru- utasította vissza Mitterrand zsalemi felhívaaanak" lenye- ^valt A palesztin állam gét fogalmazta meg: párbe- tragédiát jelentene Izraelre szédre van szükség, az izra- né/,ve a Palesztin Felszaba­eliek és a palesztinok körött, dftá*' Szervezet pedig — s „ennek a dialógusnak le- módsWTeit tekintve, és azt a hetővé kell tennie, hogy mindkét fél teljes mérték­ben éljen jógáival — a pa­lesztinok, mint mindenki el tényt, hogy nem ismeri Izraelt — a „Mein arab kiadásaihoz" hasonlí­totta. sem a közvetítő szerepére nem vállalkozik" a Közel. Keleten. Nem látszik azon­ban teljesen alaptalannak az a feltételezés, hogy — míg az elaő szerepkör valóban nem Franciaország testére szabott — a közvetítés ta~ Ián megfelelne Pária ambí­ciómtoL Mltterrand három hónapon belül Jordániába utazik — lljicsov Madridról más számára ez azt jelenti, „.^J*!? ^ éppen csütörtökön jelen. hogy a kellő időpontban lét- sT^-. ^^^ J^T — _ „..„A^UL. vi—a Reagan elnök „utazó sajtó­irodája". hogy a francia el­nök március 12-én Waahing­u taxik egynapos „munkalátogatásra". A láto­gatáson — amelynek hírét államalapítás! joga került ggg» rehozzák saját államukat". Ez azonban csak úgy lehet­séges. ha a felek kölcaönö­• Moszkva (MTI) Azok a próbálkozások, amelyek a madridi tanács­kozás moréim menetének megakadályozására, egyes ál­lamok megbélyegzésére irá­nyulnak, ax egész. Helsinki­ben megkezdett, európai enyhülési folyamat/* veszé­lyeztetik — jelentette ki Leonyid lljicsov külügymi­niszter-helyettes, a madridi tanácskozáson részt vevő szovjet küldöttség vezetője, a Moszkovszki je Novosztyi cí­mű. több nyelven megjelenő szovjet hetilapnak. A szovjet diplomata rá­mutatott: az ax üt. amelyet a Helsinkiben aláírt záróok­mány jelölt meg az európai Egyesűit Államok és egyes NATO partnerei Madridban a lengyelországi eseménye­ket akarják kózéppontha ál­lítani. nemcsak az orazág szuverén jogait nem isme­rik el? hanem egyszerűen ürügyet keresnek arra, hogy elodázzák a pozitív döntése­ket. vagy éppen teljesen le­hetetlenné tegyék a tanács­kozás munkáját „Ax eny­hülést és annak jövőjét még sohasem fenyegette olyan veszély, mint moet A mad­ridi tanácskozótermet a pszichológiai hadviselés had. színterévé teszik. Ebben a háborúban a hazugság és a rágalom számit a legfőbb fegyvernek. azokat az or­népek számara, a jelek azé- szagokat támadják dühödten, amelyeknek bei- és külpoli­tikája nern tetszik EÍgye­rint korántsem tetézik min­denkinek. mert ellentétes a NATO hatalmas arányú sült Államoknak. Ezzel azon­fegyverkezési programjával, ^ „ Helsinkiben megin­a katonai fölény megszerzé­sére irányuló törekvéeeivel. A szovjet küldöttség veze­tője aláhúzta: amikor az dult folyamatra csapást mérnek" tatta lljicsov. is súlyos — hangoz­minősités kissé elsietett is, a beszéd kétségtelenül po­zitív irányú változást jelent: '"1"". ' a francia elnök mindeddig csak „állami struktúráról" beszélt, ha a palesztin nép szóba. júniusi versailles-i gazdaea­Ri csúcsértekezletről tárgya L Mitterrand Reagan elnökkel — de a Washingtonban töl­tött idő alatt kétségtelenül jeruzsále­Igax. hogy a francia elnök nem ismerte el kifejezetten a PFSZ-1, a palesztinai nép egyedüli törvényes képvise­lőjének — de arról, mint szó esik majd a ..hadviselő félről bűzéit". mi felhívásról" ., arra a kérdésre, hogy szán­dékában áll-e meghívni Jasszer Arafatot, a PFSZ ve­zetőjét Párizsba, nemmel vá­laszolt ugyan, de hosEátette: Arafát meghívásához „sen­kitől sem fogok engedélyt kérni". A francia elnök Jeruzsá­lemben elhangzott, határozott kijelentései azt. a benyomást keltik, hogy Párizsban jó­előre készültek a .Jeruzsále­mi felhívásra" —. s Mitter­rand elnök nem protokoU­felszolalasnak szánta beszé­dét Izraeli hivatalos körök­ben okozott ugyan bizonyos meglepetést, hogy a francia elnök Ilyen nyíltan és hang­súlyosan emelte ki az izrae­li—francia nézetkülönbsége­ket a palesztin kérdésben de Mitterrand elnök „Jeruzsá­lemi feihívása" egyelőre csak a francia közel-keleti politi­kában jelent némi módosu­lást—a közel-keleti hely­zetben nem. Butroez Ghall egyiptomi külügyi állammi­niszter üdvözölte a felhí­vást. de Faruk Kaddumi, a PFSZ „külügyminisztere" Algírban azt mondotta: a francia elnök „nem a kellő összefüggésbe helyezte a ps­lesztinok igaz ügyét... úgy beezétt egyes jogainkról, mintha Izraelnek minden­hez lenne joga. nekünk pe­dig csak bizonyos jogaink lennének". Fodor György Békepolitika vagy ideológiai harc? A kérdés gyakori, de oem reália A mai való­ságos nemzetközi viszonyok között nincs „vagy" — itt az „és" kötőszó használata az Indokolt. Nem nyelveszeti, hanem nagyon ia politikai okokból. Megosztott vilagban élünk: két világrendszer befolyásolja döntően az emberiség sorsát. Ezek az országcsoportok azonban nemcsak kétféle politikai-társadalmi-gazdasági realitást testesí­tenek meg, hanem világnézetileg is különböznek egymástól. De mindezek ellenére is azonos vi­lágpolitikai feltételek között élnek: a „túlélésre" egyetlen esélyük van, s ez a békés egymás mel­lett élés megvalósítasa Mert a másik, teljesség­gel elfogadhatatlan „lehetőség" a mindent elsöp­rő nukleáris világháború. Nem túlzás tehát azt állitani, hogy a békés egymás mellett élés ko­runknak olyan parancsa, amelynek teljesítésétől százmilliók élete függ. De nem kevésbé objektív tény az ideológiai harc. Hiszen elképzelhetetlen, hogy a munkás­osztály és a burzsoázia csak a politika síkján vívja meg az osztályharcot, de lemond a céljait és érdekeit kifejező ideológiák küzdelméről. Tör­ténelmi tapasztalat, hogy sem a két osztály, sem pedig a szocialista és a tőkés világrendszer nem adja fel elveit, nem hagy fel történelmi céljá­val. Ennélfogva a két ideológia sem alkudhat meg egymással. Az eszmék harca tehát ugyan­csak korszakunk törvényszerű kisérőjelensege. Mindezt látva, a kérdés — úgy érzem — nem is az. hogv szükségszerű-e a mai viszonyok kö­zött önmagéban a békés egymás mellett élés. vagy önmagában az ideológiai harc? Sokkal in­kább az vetődik fel. vajon együttjárhat-e ez a két jelenség? Lehet-e békepolitikát folytatni, s ezzel együtt vállalni az ideológiai szembenállást is? Fejleszthető-e a különböző társadalmi rend­szerű államok közötti együttműködés, ha a szo­cializmus es a kapitalizmus erői az ideológiai fronton kibékíthetetlen harcot hirdetnek és va­lósítanak meg? » Együttműködés és harc A reálpolitikusok szenpt igen, mert a politi­kai-gazdasági együttműködés alapját sohasem a közös eszmék alkották, hanem a közös érdekek. S ilyenek —- az ideológiai különbségek dacára is — kialakulhatnak, legfőképpen a béka megőr­zését, a fegyverkezési verseny megállítását, az emberiség életét megkeserítő környezeti ártal­mak megszüntetését, az úgynevezett globális problémák (például a nyersanyag- és az élelmi­szer-termele- nehézségeinek) megoldását illető­en. De mindez már több mint feltételezés: ta­pasztalat. Az enyhülés egész eddigi folyamata bővelkedik példákban arra nézve, milyen gyü­mölcsöző kapcsolatok alakultak ki a szocialista és a tőkés országok között az élet különböző te­rületein anélkül, hogv bármelyik fél feladta vol­na alapvető elveit. Gondoljunk csak a nagy ke­let—nyugati kooperációkra. a közös szovjet— amerikai űrutazásra, vagy — hogy direkt poli­tikai példát említsek — a helsinki záróokmány megalkotásában megtestesült erdektalálkozásra. A szocialista közösség országai részéről ez a reálpolitikai magatartás nem valamiféle taktikai meggondolásból fakad, hanem abból a tartós el­határozásbői, hogy egyszerre akarnak és tudnak eleget tenni a különböző társadalmi rendszerű országok egymás mellett élése során Jelentkező két követelménynek. Előreviszik az államok együttműködését és vállalják az ideológiák har­cat. Ez azt jelenti, hogv elvi alapon, mindenfaj­ta ideológiai kompromisszumot elutasítva kíván­ják erősíteni az államok közötti kapcsolatokat. Az ideológiai harcot pedig ugy vívják, hogy az ne sértse, hanem segítse az államok közötti kap­csolatok fejlesztését. És ez nem megoldhatatlan feladat. Sőt, egyes kérdésekben egymást szinte feltételezik. Gondoljunk csak rá: hogyan készí­tették elő a második világháborút? Katonailag, politikailag, gazdaságilag és — a nemzetiszo­cializmus hirdetésével — lélektanilag-ideológiai­lag is. Az újabb világégés elkerülése érdekében ugyancsak szükség van a békés kapcsolatok ki­szélesítésére, a politikai-gazdasági háttér erősí­tésére és a katonai védelmi potenciál fejleszté­sére, de pszicholóígiai veszélyelhárításra ia Ami­kor tehát a hatadó. forradalmi eszmék harcba szállnak a háborús uszítással, a fajgyűlölettel, a fasiszta propagandával, akkor ezzel objektíve a béke pozícióit erősítik a világban. Emellett még az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az egész emberiség számára elönyösebb, ha a két világ­rendszer nem a katonai hadszíntéren, hanem az ideológia terén küzd meg egymással. A politikai nyomás eszköze Itt kell azonban hangsúlyoznunk, hogy az ideológiai harc szükségességének elismerése és az eszmei harc tudatos vállalása nem jelenti azt, hogy a szocialista országok a békés egymás mellett éles elveivel összeegyeztethetőnek tartják a lélektani hadviselést is. Az emberi jogok vé­delme. a nemzetközi terrorizmus elleni harc. a „szovjet katonai fölény" leleplezése stb ürügyén I i )

Next

/
Thumbnails
Contents