Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-06 / 55. szám

Szombat, 1982. március 6. 3 Á nők helyzetének javítása Dolgozóik szociális körülményeinek javítására az iparvállalatok az idén mintegy 18 milliárd forintot költenek. Ebből jelentós — bár számszerűen pontosan nem kimutatható — összeg közvetve és közvetlenül a nők élet- és munkakörülményeinek, szociális helyzetének javítását szolgálja. Az iparban foglalkoztatottaknak 45 százaléka nő, s míg az ös Vétszám évente 1—1.5 százalékkal csökken, a nők aránya — a prognózisok szerint — az 1980-as évek második feléig tovább növekszik. A női munkaerő megtartásának a munka megfelelő anyagi elismerése mellett a sokoldalú szociális gondoskodás az egyik eredményesen járható útja. Ezt tükrözik a vállalatok 1982-es tervei, amelyek szerint az eddiginél többen, 315 ezren részesülnek például kedvezményes üzemi étkeztetésben, s 261 ezer dolgozó, illetve család veheti igénybe a vállalati üdülőket. Lakásépítéshez, -vásárláshoz 18 ezer dolgozónak nyújtanak támogatást. 34 ezer 700 bölcsődés és óvodás korú gyermek elhelyezését biztosítják a vállalatok saját, illetve a tanácsok gyermekintézményeiben. Nyolcmilliárd forintot tesz ki a munkavédelem, a munkakörülmények javítására szánt öszszeg, amelyből egymilliárd forint a nehéz fizikai megerőltetést követelő munkahelyek megszüntetését szolgálja. Az idén ez mintegy 20 ezer — jelentős részben nő — dolgozó számára jelent könnyebbséget. Egyszerre két nyeregben yenletes fejlődés » Uj termékek — Mérlegzáró közgyűlés a jubiláló Universal Isz-ben A szegedi Universal Ipari Szövetkezet negyedszázaddal ezelőtt született. Kár is lenne föleleveníteni azokat a körülményeket, talán el sem hinnék olvasóink — ezt mondta a szövetkezet jelenlegi elnöke, dr. Laczkó István vegyészmérnök is. Maradjunk a jelennél. A szövetkezet tegnap, pénteken délután tartotta meg jubileumi és mérlegzáró közgyűlését. Az összejövetelen '.ott volt és felszólalt Körtvélyesy István ipari miniszterhelyettes, aki elismeréssel beszélt a szegedi szövetkezet munkájáról, a magyar gazdasági életben elfoglalt helyéről. Részt vett a közgyűlésen a megyei pártbizottság képviseletében Vajda György, a DÉMÁSZ vezérigazgatója, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, valamint Berta István, a szegedi városi pártbizottság titkára. Ott voltak a KISZÖV, a megyei és a városi tanács, illetve a szövetkezetek országos szervezetének tisztségviselői is. A szövetkezet elnöke beszámolt a tagságnak a múlt évi munkáról, és fölvázolta az idei esztendő tennivalóit. Érdekes és szép adatokat jegyezhettünk föl: tavaly a szövetkezet dolgozói 231 millió forint értékű terméket gyártottak, amely elismerésre méltóan 15,7 százalékkal haladta meg a tavalyelőtti mértéket Százötven ember szorgalma hozta létre ezeket az eredményeket, s egyenként évente körülbelül 1,5 millió forint értéket teremtettek. A szövetkezet elismerte tagjainak, dolgozóinak becsületes munkáját, szakértelmét, hiszen a múlt esztendőben bérüket 10,6 százalékkal javította, s így elérték, hogy egy dolgozó átlagos jövedelme évenként elérte az 53 600 forintot. A nyereséget is szépen növelték, összesen 28,7 millió forint volt a tiszta hasznuk. Ebből a dolgozóknak is jutott, hiszen egyhavi átlagkeresetnek megfelelő öszszeget kapott mindenki. A szövetkezet vezetőségének becsületére válik, hogy nem feledkeznek meg azokról, akik huszonöt évvel ezelőtt — nehéz körülmények között, mostoha viszonyok kíséretében — megalapították ezt a szövetkezetet. Ma ők már nyugdíjasok, de ezen a közgyűlésen mindannyian jutalomban részesültek, s megkapták a szövetkezet által alapított emlékplakettet. Az Universal Ipari Szövetkezet tavaly sok újdonsággal is meglepte a fogyasztókat, a felhasználókat Növényvédő szereket gyártó részlegük hatvanmillió forint értékű cikket készített, a kozmetikai és háztartás-vegyipari üzemükben 165 millió értékű terméket gyártottak. A kultúrcikkeket készítő műhely is szépen dolgozott. Tavaly kikísérleteztek több újfajta növényvédő szert, de fejlesztették a kozmetikai szerek választékát is. S mi lesz ebben az évben? Erre is választ adott dr. Laczkó István elnök. Elmondta, hogy folyamatban van egy ötvenmillió forint értékű fejlesztésük: ennek eredményeképpen ' szeretnék megvalósítani az energiafogadó állomásukat, fölépítenek egy száz méter hoszszú csarnokot, ahol a legújabb fertőtlenítőszereket gyártják majd. A Tolbuhin sugárúti üzemüket is korszerűsítik, vásárolnak több új és korszerű gyártógépet és berendezést. A legújabb illatszereket jövőre már tasakokba csomagolva árusítják, zsugorfóliás csomagológépet állítanak üzembe, s megvalósítják régi tervüket: tartályberendezéseket építenek. Az elnök elmondta — személyes vallomásnak is beillett —, szeretné álmát megvalósítani, a szegedi szövetkezetet olyan középüzemmé kialakítani, amely nqm csupán a hazai vegyiüzemeknek, hanem a környező országoknak, sőt a világszínvonalnak is minden tekintetben megfelel, és akár versenytársuk is lehet. Erre a tudósító csak azt mondhatja: Váljék valóra ez az „álom", amely talán nem is álom, hanem józan iparfejlesztési elképzelés. G. I. Új burkolóboton Üzemi kísérleteit kezdték meg Dunaújvárosban, a Beton- és Vasbetonipari Művek gyárában:' új eljárással az ipari és lakóépületek betonfelületeit mozgalmas, színes mintákkal, domborművekkel ékesítik. Olyan betonalapú habarcsot állítanak elő, amely szorosan köt a vízzáró falpanelhoz, időjárásálló és megszilárdulásáig, 30—40 percig tetszőlegesen színezhető és mintázható. Frissen szerzett technikusi oklevéllel azzal bocsátották el a gépipari technikumból az 1957-ben végzetteket, hogy mint középkáderokat várja őket az ipar, és lehetőleg fehér köpenyben, a zsebben logarléccel és tolómércével avattatnak fel majd a munkában. — Pár hónap híján 25 éve már, hogy ez a buzdítás útnak indított engem is a régi, a Maros utcai szalámigyár üzemfenntartó műhelyébe — emlékezett most vissza Kiss Ernő, a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát személyzeti és oktatási osztályának vezetője, miközben elmosolyogta magát. — Nem így volt talán? — néztem rá kérdőn. — Sokkalta másabb volt a „leányzó fekvése". Méghogy fehér köpeny? Munkaruha és segédmunka. A nyári karbantartás időszakában léptem a gyárba, s olyan gyorsan beleparancsoltak egy, a fürdőkádnál vagy harmincszor nagyobb hűtőtartályba, hogy a sóié okozta korróziót üssem, verjem, vakarjam le. A szutyoktól össze-vissza kenődött a ruhám, kezem, arcom. — Ez volt a fogadtatás, a munkahelyi légkörbe illeszjkedés? Ez is véglet, de taI Ián a másik is, ahogyan ma ^ pátyolgatjuk, cirógatjuk, I szinte vattába csomagoljuk a munkába lépő fiatalok ér| zés- és gondolatvilágát, nehogy visszaforduljanak a kapuból, mert uram bocsá', rájuk nézett a cica, a mindenkori valóságos helyzet, ilyen vagy olyan munkahelyen a valóság, amit elfogadni és alakítani lehet, megszökni előle azonban nem. Két nagy kannával nem küldték át a szalámitizembe, hogy merje tele kompresszióval? — Nem. A régi inasvilágból ezt a kitolást ismertem már az öregek elbeszéléséből. Egy bizonyos, a „fogadtatás". miszerint vagy megszokom, vagy megszököm, hatott rám: maradtam, ha fogcsikorgatva is ... Mikor a gépházban rám' bízták a masinák ápolását, gondozását, s a finom részek letörlését is, éreztem, tudtam, hogy győztem és számítanak rám. A lépcsőfokok így következtek: hűtőgépész, energetikus, a szalámiérlelésben klimatikai művezető, jéggyárvezető, s ami még közbeesett és a mai. Nagy ugrás ez, pedig az odáig vivő edzés, a folytonos készenlét a hétköznapokban próbatételekre serkent. A honvédségtől párttagként és a Néphadsereg Kiváló Katonája elismeréssel szerelt le Kiss Ernő, miközben és utána nagy változások mentek végbe: az addigi kis gyár egyesült a vágóhíddal, majd az állatforgalmi vállalattal, s az új szalámigyár létrejöttével megszületett a kombinát, Szeged újabb büszkesége és jó hírneve öregbítője. S hol volt a katonáskodással is gazdagodott fiatalember, mikor sokasodtak és nőttek az új feladatok? Dolgozott a KISZ-ben. volt alapszervezeti párttitkár, elvégezte a marxizmus—leninizmus egyetem esti általános tagozatát, s még rádolgozott négy évet a szakosítón, amely akkor még főiskolai diplomát adott, ugyanakkor férj, munkásőr és két kislány apja. Együtt nőtt elkötelezettségeivel? Feltétlenül, mert 1968-ban az akkori pártvezetőség szervező titkára és azóta is az, magasabb fokon, vállalata pártbizottságáé. — Egyszerre két nyeregben ülni nem sok? Jut ideje annyi másra is, amennyi megilleti a ma emberét? — Mindkettő az emberért van, munkaköröm és választott tisztségem is. A kettő összefüggésében nem gondoltam még arra, hogy sok lenne. Ez megszokás, avagy jól megférnek egymással az időben, sőt természetüknél fogva is hasonlóak. Ma már mind a mozgalmi, mind a személyzeti és oktatási munka sokkalta másabb, mint indított amerikai propagandakampány csak látszólag ideológiai megnyilvánulás, valójában ennek leple alatt nem más, mint az imperializmus bizonyos köreinek támadása a szocializmus, a szocialista közösség, a haladás és a béke ügye ellen. Az ilyenfajta, politikai célzatú propagandatámadások súlyos akadályokat állítanak az enyhülés útjába. Először is az államok belügyeibe beavatkozva, rontják a kapcsolatokat. Másodszor pedig mérgezik a nemzetközi légkört, bizalmatlanságot szítanak, s ezáltal nehezítik a vitás kérdések békés megoldását, növelik a feszültséget Nevükön kell tehát nevezni a dolgokat: a szocialista országok nem az eszmék elkerülhetetlen összecsapásától féltik a békét, az enyhülést, hanem azoktól a szélsőséges, durva propagandakampányoktól. amelyeket az imperializmus bizonyos körei a nyílt politikai nyomás és beavatkozás eszközeként alkalmaznak a nemzetközi küzdőtéren. Ezért tiltakoznak az ellen, hogy az amerikai. a brit és néhánv más küldöttség kizárólag „kifelé" fordulva, a közvélemény manipulálását célzó propagandavádaskodások fórumává akarja változtatni a madridi tanácskozást ahelyett, hogv „befelé" szólva, a napirenden levő kérdések érdemi vitájához járulna hozzá fEgyirányú utca?" A katonai erőföléhy megszerzésére törekvő imperialista politika lélektani alátámasztását szolgálja az enyhüléssel kapcsolatos burzsoá propaganda is. Lényege az az állítás, hogy a tőkés világ válságjelenségei és súlyos nemzetközi problémái az enyhülésből adódnak, mert az kizárólag a Szovjetuniónak és a szocialista közösségnek előnyös. Az eseményeknek olyan színezetet ad. mintha nem a kapitalista rendszerben feszülő belső ellentmondások, valamint az imperializmus íő erőközpontjai és országai közötti ellentétek váltották volna ki a tőkés világ bajait, hanem külső erők és körülmények. Bizonygatja, hogy az egyes országokban lezajlott forradalmi változások mozgatórugói nem a néptömegeknek a demokratikus átalakulásáért, a nemzeti-társadalmi felemelkedésért folytatott harcában keresendők, hanem valamiféle „kommunista összeesküvésben", „szovjet beavatkozásban". A propagandaorgánumok az enyhüléssel hozzák összefüggésbe a nemzeti függetlenségi mozgalmak fokozódó imperialistaellenességet is. Károsnak tekintik a bővülő kelet—nyugati kapcsolatokat abból a szempontból, hogy ezek elősegítik a Szovjetunió és a szocialista közösség gazdasági-műszaki fejlődésének meggyorsítását. Az imperialista pronaganda persze nem választható el a tőkés világ belső helyzetének alakulásától. Az USA-ban például a gazdasági élet ígért' stabilizálása helyett nagyméretű infláció bontakozott ki. növekedett a munkanélküliség nem valósultak meg az elnökök egész sora által bejelentett szociális programok. De a manioulációs törekvésekben a világnolitikai megfontolásokon túl meghatározó szerepet iátszik az is. hogy a katonai-ipari komplexumok gazdaságilag közvetlenül érdekeltek a katonai kiadások növelésében. a fegyverkezési haisza fokozásában őket szolgálja ki a propaganda, amikor a korábbi időszakhoz képest agresszívebb módon kénviseli a monopoltőke érdekeit. Az enyhülést „egyirányú utcának" minősíteni — ez a tények szándékos meghamisítása. Hiszen az enyhülést tápláló valamennyi politikai, gazdasági, tudományos és kulturális egyezménv. az államok közötti együttműködés egész folyamata is csak úgy alakulhatott ki. hogy a szocialista és a kapitalista országok megtalálták a kölcsönös érdekeket és előnyöket. Vagyis az enyhülés nem volt, nem is lehetett egyirányú utca, mert akkor nem találkozhattak volna ezek az érdekek és előnyök. De a józan ész is ellentmond annak az állitásnak, hogy az enyhülés egyoldalú előnyöket biztosít a Szovjetuniónak és más szocialista országoknak, míg a kapitalista világnak csak hátránya származik belőle. Tegyük fel ugyanis így a kérdést: vajon csak a szocialista országok lakói kívánnak a biztonság erősödésének és a háborús veszély csökkentésének légkörében élni? A tőkés államok lakossága inkább szeretne a háborús feszültség pszichózisában, az atompusztulás fenyegető árnyékában létezni? Ez nem igaz. mert a szilárd béke. a még szélesebb körű gazdasági, tudományos, műszaki együttműködés a világ minden népének érdeke. A realitások ereje Békepolitika vagy ideológiai harc? — tettem fel a kérdést, «és úgy véltem, hogy ott nincs helye a „vagy" szócskának, mert egyidejűleg érvényesülő jelenségekről van szó. De most. a cikk végén van egy másik kérdésem: békét érlelő politikai párbeszéd vagy feszültséget szító lélektani hadviselés? Mert ez a kettő ellentmond egymásnak. A barikád innenső oldalán egyértelműen az előrevivő párbeszéd, a tárgyalások mellett szállnak síkra. A túloldalon egyelőre vegyes a kép. Hallatszanak megegyezésre hajló, józan vélemények, de most az elvakult szocializmusés enyhülésellenes körök a hangadók. Szavukat azonban előbb-utóbb elhalkítja majd az uralkodó széljárás, amelyet úgy hívnak: kérlelhetetlen realitás. PÁLOS TAMÁS volt valamikor, sőt egyik gyakorlása sem kötődik csak az íróasztalhoz. — Maradjunk most munkakörénél, amely kiterjed vállalata egészére: pontosabban a káderek körébe tarto. zókra és az alkalmazotti beosztásiakra, másrészt az ipari szakoktatástól a vezetők továbbképzéséig. Tudom, 14 éve ez a beosztása, az akták mögött azonban emberek vannak, ez esetben több százan, és sorsuk irányításába beleszól. Miből meríti a bátorságot? — A felelősségre gondol? — kérdezett vissza. — Nos, mivel minden ember saját sorsa kovácsa, máris könynyebb a helyzetem, különösen, ha hozzáadom a lehetőségeket, azt, hogy nálunk társadalmunk zöld utat ad az érvényesülésnek. S ha ez párosul a mi vállalatunknál ievő szükséglettel, máris kibontakozik a jó értelemben vett karrier, amelyre nekünk is szükségünk van. Ha például egy művezető közgazdasági egyetemet akar végezni és távlatban a vállalat érdeke is ezt kívánja, akkor csak rajta múlik a végzettség, a diploma megszerzése. Nálunk is gyakorlat a több tudás, a szakismeret, a műveltség megszerzésére ösztönzés. A szorgalmas szakmunkástanulók bármelyikében láthatjuk a leendő munkahelyi vezetőt is, az érvényesülés lépcsőin haladva fölfelé. — Eredeti képzettsége szerint logarlécet, tolómércét, sőt mikrométert használt volna rideg, fényes gépalkatrészek mérésére. Nem sajnálja, hogy ezt fölcserélte a lélek mérésével, amelynek eszköztára igen összetett és bonyolult? — Szeretek minél gyakrabban elszabadulni az Íróasztaltól és minél többször emberek közt lenni, hiszen a velük és az értük való mu oltóban én is megméretek. — Ha munka után beteszi kívülről a vállalat kapuját. mit csinál legszívesebben? — A vízilabdától a futballig sportmérkőzést nézni és mindiga jobbaknak drukkolni. — Hétvégi háza, kertje?... — Nem kötne le és nem elégítene ki. Ellenben nem marad előttem olvasatlanul újság, folyóirat, heti- és napilap és a nagyvilágot is követem tévén, rádión. — önről azt mondják: csöndes, megfontolt, halk és lassít beszédű. türelmes, szinte fát lehetne aprítani a hátán? — Van pedig már. ami idegesít. Ha például valamit ismételgetni kell, előrángatni újból, holott első nekifutásból is meg lehetne csinálni. Hiába, nem vagyunk egyformák, az nem is lenne jó. Nem lenne, ami ösztönözzön, lendítsen, ami türelmetlenné tegyen. így voltak velünk is az „öregek" és így vagyunk mi is az utánunk jövőkkel. Lődi Ferenc Meghosszabbítóit kiállítás A budapesti Szépművészeti Múzeum jubileumi kiállítását még három hétig, március 28-ig tekinthetik meg az érdeklődők. A múzeum fennállásának 75. évfordulójára megnyitott kiállítást, amelyen a múzeum történetét, a gyűjtemények keresztmetszetét, illetve a legfrissebben vásárolt vagy restaurált képzőművészeti alkotásokat mutatják be, eödig 154 800-an kerestek fel. » k /