Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-20 / 67. szám

Szombat, 1982. március 20 19 Magyar—szovjet kereskedelmi kapcsolatok Szovjet delegáció Szegeden Nagy László felvétele A megyei pártbizottságon dr. Komócsin Mihály üdvözli a szovjet delegációt Magyarország és a Szovjetunió hosszú idő óta eredményes kereskedelmi kapcsolatokat ápol. Az árucsere a kölcsönös előnyök elvén alapul. A szovj«t fél többségében nyersanyagokat, a magyar partner pedig késztermékeket szállít; ám korántsem mindegy, hogy ezek milyen minőségűek. Az elmúlt évtizedben ugyanis ezen a piacon is szigorodtak a feltételek. Tegnap délelőtt dr. Szabó Imre miniszterhelyettes kíséretében népes kereskedelmi szakemberekből álló szovjet delegáció látogatott Szegedre. A küldöttség, melynek a többi között tagja B. Sz. Gorgyejev, külkereskedelmi miniszterhelyettes, Sz. J. Szaruhanov belkereskedelmi miniszterhelyettes, J. N. Csumakov, a Raznoexport vezérigazgatója, V. I. Ocseretin, a budapesti kereskedelmi kirendeltség főtanácsosa is, először a Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységét kereste fel, ahol Manheim Judit, a vállalat vezérigazgatója tájékoztatta őket a gyárak munkájáról, a gyártmányfejlesztésről, a piaci munkáról. A vendégek ezután rövid sétát tettek az üzemben. A delegáció tagjait a kora délutáni órákban a megyei pártbizottság székházában fogadta dr. Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja. a megyei pártbizottság első titkára. A küldöttség délután a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vendége volt. Előbb az Üjszegedi Szövőgyárban tettek látogatást, ahol Tóth László vezérigazgató tájékoztatta őket a KSZV eredményeiről, majd a szövődét tekintették meg. Itt készül az a több mint négymillió négyzetméternyi ponyva, melyet évente vásárol a KSZVtől a szovjet partner a Hungarotex Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével. Utuk következő állomása a Szegedi Kenderfonógyár volt. Itt bemutatták nekik az üzem új termékeit, a polietilénből és polipropilénből készült zsinegféleségeket, kötözőanyagokat is, végül a Szegedi Konfekciógyárba mentek, ahol azt nézték meg, hogy miként válik a nyersszövetből megvarrt, kész ponyva. A vendégek ma délelőtt városnézésen vesznek részt, majd visszautaznak Budapestre. Á falazóanyag-ellátds fejlesztése A téglaipar csaknem másfél évtizedes rekonstrukciójával, az elavult gyárak korszerűsítésével és újak építésével sikerült elérni, hogy a gazdaságos üregestégla-termékek aránya 78 százalékra emelkedett és ugyanakkor az energiaigényes kisméretű tégláé 22 százalékkal csökkent. Joggal kifogásolható, hogy az építők, főként a lakosság sajátházépítkezésein a szükségesnél jóval több kisméretű téglát használnak fel — állapította meg a kormány Gazdasági Bizottsága. A testület az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, valamint az érdekelt tárcák, főhatóságok előterjesztése alanján áttekintette a hazai falazóanyagellátás helyzetét és intézkedett a gyártás és forgalmazás fejlesztéséről. A kisméretű tömör és kevés lyukú tégla felhasználását műszakilag ugyanis csak a pincék, kémények, lábazatok, pillérek építése és a régi házak tatarozása indokolja. Az új épületek falazatához fölösleges a kisméretű tömör tégla. amelynek gyártása 20 százalékkal több energiát emészt fel. mint a korszerű üreges termékeké. Az épületek hőszigetelését pedig már új, a korábbinál jóval szigorúbb szabvány írja elő, s ezt a követelményt a kisméretű tömör téglából csak 70 centiméter vastag fallal lehetne kielégíteni. E szigorú hőszigetelési szabványokat megsértő új épületekre pedig már nem adnak ki használatba-vételi engedélyt a tanácsok építésügyi hatóságai. A téglaipar felkészült a magas hőszigetelési követelményeket maradéktalanul kielégítő, tehát energiatakarékos Uniform, Termotwn és Poroton kézi falazóelemek gyártására. Ezek az elemek 4—10 kisméretű tégla térfogatának felelnek meg, tehát a falazási munkát többszörösére gyorsítják, s hasonlóképpen kifizetődő az is, hogy a termékek magasabb költsége a fűtőenergia-megtakarításból néhány év alatt megtérül. Az idén már több mint 300 millió kisméretű téglának megfelelő energiatakarékos kézi falazóelemet gyártanak, ami az összes üreges terméknek mintegy 20 százaléka. A tervezett fejlesztésekkel a tervidőszak végéig csaknem megduplázzák ezt az arányt, s a számítások szerint ez már elegendő lesz arra, hogy a sajátházépítők az összes homlokzati falakat ezekből az energiatakarékos termékekből építsék. A felmérésekből kitűnt, hogy a nagyobb szilárdsági, teherviselési és egyéb műszaki követelmények alapján évente mintegy 400 millió kisméretű tégla felhasználása indokolt, ami a falazóanyag termelésének 20 százaléka. Ám ennek az aránynak a fenntartása is a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket követel. Ezért a Gazdasági Bizottság határozatának megfelelően további műszaki, gazdasági és szervezeti intézkedéseket kell tenni a kisméretű téglatermelés csökkentésének mérséklésére. Vizsgálatokat kell végezni azoknak az anyagi forrásoknak a feltárására, amelyek kellő fedezetet nyújthatnak arra, hogy további 10—12 hagyományos téglagyárban végezzék el a szükséges rekonstrukciót, Putnokon pedig új téglagyárat építsenek. Ezekkel a rekonstrukciókkal évi 67 millió kisméretűe tégla gyártását tartják ferm és bővítik további 37 millióval. Az elr képzelések között szereplő putnoki új gyár pedig évente 38 millió kisméretű téglát adna majd a műszakilag indokolt építési munkák elvégzéséhez. Lehetőséget kell keresni azonban arra is, hogy különböző gazdasági társulások vagy kis szövetkezetek révén további hagyományos gyárakban oldják meg a folyamatos termelés gondjait. Megfelelő anyagi érdekeltséggel is elő kell segíteni az új üzemeltetési formák elterjesztését, hogy legalább a jelenlegi termelési szinten dolgozzanak tovább ezek a gyárak és kielégítsék a helyi igényeket. Kellő vizsgálatok alapján pedig fel kell tárni azokat a lehetőségeket is, amelyek szerint energiatakarékos módon, különböző hulladékanyagok felhasználásával gyárthatnak majd a kisméretű téglával egyenértékű falazóanyagokat is. Demokratizmust az ellenőrzésben is L

evonult a nagy jogalkotási hullám, most már a meglevő törvények végrehajtására, annak ellenőrzésére kell megkülönböztatett figyelmet fordítani — így fogalmazott az egyik legutóbbi országgyűlési bizottsági ülésen felszólaló képviselő. „Mert minden rendelet csak annyit ér, legyen bármennyire jó, korszerű, amennyit megvalósítanak belőle" — tette még hozzá. Valóban, az elmúlt öt-tíz évben jóformán egész törvénytárunkat megújította, a mai kor követelményeihez igazította az országgyűlés. Elég talán csak arra utalnunk, hogy egyebek között új törvény született a tanácsokról, a bíróságokról, az ügyészségről, a büntető-, a polgári és az államigazgatási eljárásról, a családjogról, az egészségügyről, az ifjúságról, a honvédelemről, a belkereskedelemről, a társadalombiztosításról. a környezetvédelemről, a közművelődésről. Ez a felsorolás is jól érzékelteti, hogy szinte életünk minden területén kijelölte a parlament legfontosabb célkitűzéseinket, a társadalom által megkívánt legalapvetőbb magatartási szabályokat. Tehette ezt már csak azért is, mert az említett törvénytervezetek többségének elfogadását széles körű társadalmi vita előzte meg. Elsősorban a Hazafias Népfront jeleskedett abban, hogy különféle fórumokat szervezett az egyes témák részletes megvitatására. S ezek iránt az emberek részéről a vártnál is sokkal nagyobb érdeklődés nyilvánult meg. Ojra meg újra bebizonyosodott, hogy egy-egy fontosabb törvény megalkotása előtt igenis érdemes meghallgatni a „laikusok", az állampolgárok véleményét is. Számtalan olvan konkrét észrevétel, javaslat hangzott el a társadalmi vitákon, amelyet ma már a hatályos paragrafusok is tartalmaznak. Miért fontos most mindezt hangsúlyozni, amikor a választott testületek — ígv a parlament és a helyi tanácsok — figyelme egyaránt nem új jogszabályok megalkotására, hanem a paragrafusok minél széleskörűbb alkalmazására, a végrehajtás ellenőrzésére terelődik. Ügy véljük, azért, mert az elmúlt években a jogalkotásban sikerrel vizsgázott módszer követendő receptet kínál a jogalkalmazás területén, a hétköznapok gyakorlatában is. Erről is beszélt egyébként az említett országgyűlési képviselő azon a bizonvos tanácskozáson. Utalván arra. hogv ami bevált a törvénytervezetek végleges szövegének megalkotásánál, az nem lehet haszontalan például egy miniszteri beszámoló parlamenti megvitatása előtt sem. Vagyis, ha úgy dönt az országgyűlés, hogy beszámoltatja egy-egy kormányzati ágazat felelős vezetőjét a törvények végrehajtásáról. a tárca feladatainak megvalósulásáról, ne érje be az „egyszerű" parlamenti vitával. Különösen ne akkor, ha e társ-dalom széles körét érintő kérdésekről van szó. Ilyenkor ezeknek a beszámolóknak a tervezetét is előzetes társadalmi vitára lehetne bocsátani. A legkülönfélébb fórumokon elhangzó észrevételek, vélemények összegezése tovább gazdagíthatná a parlamenti vitát, értékes muníciót jelenthetne a képviselőknek. A módszer belpolitikai életünkben egyáltalán nem ismeretlen. Elég talán az MSZMP Központi Bizottságának arra a döntésére utalnunk, amelynek alapián éppen ezekben a hetekben zajlik a lakáselosztási és -gazdálkodási rendszer korszerűsítésének társadalmi vitája. Máris se szeri, se száma azoxnak az észrevételeknek, javaslatoknak, amelyeket feltétlenül indokolt lesz figyelembe venni az új elképzelések végleges kidolgozása idején. S a fentebb említett gondolatmenetet követve, már előre megjósolhatjuk: aligha lesz hiábavaló néhány év múltán társadalmi vitát szervezni arról is. hogy miként érvényesülnek az intézkedések, az új rendelkezések a gyakorlatban, a tapasztalatok alapján milyen esetleges finomításokra van szükség, mely területeken szükséges határozottabban, következetesebben fellépni az előírások maradéktalan megtartása érdekében. Maximaiizmus lenne persze azzal az igénnyel fellépni, hogy valamennyi fontosabb közérdekű témát célszerű társadalmi vitára bocsátani. De az kétségtelen, hogv — éppen a demokratizmus továbbfejlesztése érdekében — indokolt növelni a választott, képviseleti szervek lehetőségét, s egyben felelősségét is a törvénvek. rendeletek végrehajtásának ellenőrzésében. Hiszen a parlamenti képviselő vagv a tanácstag az állampolgárok bizalmából, választói nevében kér beszámoltatást, s mond véleményt. Ez nemcsak joga, hanem kötelessége is. A

társadalmi ellenőrzésnek egv olvan sajátos eszközéről, lehetőségéről van itt szó. amely meggyőződésünk szerint a végrehajtó apparátusnak is hasznos. Hiszen ez a kontroll a szakigazgatás embereit is megerősítheti elképzeléseik helyességében, új szempontokat adhat munkájukhoz. A beszámoltatás, az ellenőrzés nem a bizalmatlanság jele, hanem a választott, képviseleti testületek munkájának eavik legfontosabb területe. S hogy a jövőben méginkább az legyen, ehhez elsősorban az ellenőrzés társadalmi bázisát kell tovább szélesíteni. D. A. A Parlamentben Tanácselnöki ülés A környezet- és természetvédelem időszerű kérdéseiről, a kereskedelemben bevezetett új üzemeltetési formák, illetve az új vállalkozási szervezetek tapasztalatairól tájékozódtak pénteki parlamenti ülésükön a fővárosi, megyei, megyei városi ta! nácselnökök. Az értekezle, ten, amelyet Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke vezetett, részt vett Rácz Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője. A környezetvédelem a tanácsok munkájának szerves részévé vált — mondotta Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke. A megyei tanácsok mostanában hagyják jóvá hosszú távú környezetvédelmi koncepciójukat, melyek Lengyel Gyula-emlékérem adományozása A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 63. évfordulója alkalmából pénteken a Pénzügyminisztériumban átadták az idei Lengyel Gyula-emlékérmeket. A szocialista pénzügyek fejlesztése érdekében végzett és a pénzügyi irányítás korszerűsítésében kifejtett eredményes munkájuk elismeréseként Hetényi István pénzügyminiszter a Tanácsköztársaság pénzügyi népbiztosáról elnevezett emlékérmet és oklevelet adományozta Bíró Dénesnek, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetőjének. Katona Istvánnak.a Csongrád megyei tanács pénzügyi osztályvezetőjének, Loppert Tibornak, a Zala megyei tanács általános elnökhelyettesének és Tétényi Zoltánnak, a Pénzügyi és Számviteli Iskola főigazgatójának. jó. segítséget adhatnak ilyen irányú munkájuk még rendszeresebbé tételéhez. Az államtitkár elemezte a hulladékgazdálkodással, a veszélyes hulladékok ártalmatlanításával, a háztartási szennyvizek elvezetésével kapcsolatos feladatokat. Elismeréssel szólt a megyei környezetvédelmi bizottságok munkájáról. Hangsúlyozta, hogy a jövőben a természetet rongálókkal szemben az eddigieknél is következetesebben kell eljárni. A jelenlevők egyetértettek abban, hogy a népgazdasági érdekeket még inkább összhangba kell hozni a környezetvédelmi célokkal. Meg kell előzni azt, hogy ágazati, főhatósági érdekek ütközzenek a környezetvédelmi munka során. Selmeci Lajos né belkereskedelmi miniszterhelyettes tájékoztatta a tanácselnököket arról, hogy az új üzemeltetési formák bevezetésének első évében 2212 üzletet adtak szerződésbe, illetve bérletbe a vállalatok és szövetkezetek. A megváltozott formában dolgozó boltok, vendéglátóhelyek jól működnek, forgalomnövekedésük üteme meghaladja az országos átlagot. Az elkövetkezendő időszakban célszerű társulásos formában olyan önkiszolgáló nagykereskedelmi raktárakat létrehozni, melyek segíthetik a szerződéses boltok árubeszerzését Az üzletvezetők körében SKS eddigieknél alaposabban kell ismertetni az új üzemeltetési formák lényegét. A hoszszabb távú érdekeltség megteremtéséhez megfontolandó, hogy a szerződéses. illetve bérletes megállapodások az eddigi három év helyett 5 évesek legyenek. Sokat segített az új formák bevezetésében az. hogy több megyében a tanács végrehajtó bizottsága megtárgyalta az új rendszerek tapasztalatait és segített feltárni további lehetőségeit. Az új vállalkozási formákkal nem lehet alapvető társadalmi céljainkat megvalósítani, de általuk gyorsítható azok elérése — mondotta Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes. Hangsúlyozta: a tanácsoknak elsősorban a szolgáltatást, termelést, háttéripart szolgáló új vállalkozási formák létrehozását kell szorgalmazniuk. A különböző társulásoknak, munkaközösségeknek veszteség esetén az állam nem ad segítséget — emlékeztetett Villányi Miklós —, ezzel is ösztönözve e kis szervezeteket a piachoz alkalmazkodó, rugalmasan gazdálkodó munkára. A tanácsoknak segíteniük kell abban is, hogy az új vállalkozási formákról minél részletesebb tájékoztatást kapjanak az érdeklődők. Nagyon fontos, hogy a különböző engedélyeket minél gyorsabban bírálják el. fUTíj f >