Délmagyarország, 1982. március (72. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-16 / 63. szám

4 Kedd, 1982. március 16: Fejlődő községek Ha valaki többé-kevésbé rendszeresen, s ami a fő, nyitott szemmel járta az utóbbi tíz-egynéhány esztendőben a szegedi járást, aligha kerülhették el figyelmét a községekben bekövetkező változások. S nem is csak az új, s egyre szebb lakóházakon. üzleteken, iskolákon, vagy óvodákon akadhat meg az ember szeme. Tapasztalatként azt is leszűrheti, hogy a járás települései egyre rendezettebbek, s iou egyre kulturáltabb közegként szolgálhatnak lakóik életéhez. £ fejlődés nyilván pénzbe is került, s nem ls kevésbe. Am a gazdasági helyzetet, az idények és lehetőségek eltéréseit valamelyest Is Ismerő ember az összkép láttán arra ls hamarosan rájöhet: a községek rendelkezésére álló pénz aligha tenne lehetővé ilyen gyors fejlődést Változó koncepció Igaz. pénzből is többel rendelkeznek a járás községei, mint korábban. Tavaly például a fejlesztési feladatok megoldásához 35.6 százalékkal nagyobb összeg — több mint 9» millió forint — állt a községi tanácsok rendelkezésére, mint egy esztendővel korábbon. 1980öon. S nem csupán a lakosságtól származó, a közösség javára fordítható tanácsi bevételek növekedtek jelentősen, hanem a felsőbb tanácsi szervektől és az államtól kapott hozzájárulás összegei is. Amíg a felsőbb tanácsi szervek, s az állam a községek fejlesztési alapjához 1980-ban 22 százalékban járult hozzá, ez az arány tavaly már meghaladta az amúgy is jelentősen megnövekedeti községi források 32 százalékát. Ez az arányváltozás szemléletbeli, koncepcionális változást is tükröz. Korábban ugyanis a városok fejlesztése volt az alapvető feladat, a társadalmi, gazdasági fejlődés adott modelljével összhangban. Hiszen a mindenekelőtt a városokra koncentrálódó Iparosítás eredményeként megnövekedett lélekszámról gondoskodni kellett, lakások építésével, a szükséges Infrastruktúra. szolgáltatások kiépítésével. Az utóbbi években azonban folyamatosan változott a helyzet. Lelassult a városokba áramlás folyamata, s erőteljesebb fejlődésnek indultak a községek. Főként azok, amelyek — a városok közelében lévén — új lakóhelyül szolgálhatlak a városban dolgozó, ám városi lakossá válni nem föltétlenül akaró embereknek. S azok. amelyek méreteik, ellátottságuk folytán nemcsak munkát, hanem jobb életfeltételeket is tudtak biztosítani például a tanyákról beköltöző családok számára. Mindez új igényeket is szült azoknál a településeknél, amelyek lélekszáma gyarapodásnak Indult. Ezért ls. s azért, hogy a községek a korábblaknál Inkább megtarthassák lakosaikat, hogv mérséklődjék az országnak egyre drágább, s a korábbiaknál kevésbé indokolt városokbRáramlás. a szegedi járás települései is egyre több fejlesztési lehetőséget kapnak. a Az összefogás haszna A tanácsok pénzügyi forrásai azonban korántsem volnának elégségesek ahhoz, hogy fedezzék a jobb körülmények Iránt növekvő igényeket. A községek fejlődésében egyre naguobb szerepet kap a közösségi összefogás. a társadalmi munka. Fodor István, a járási hivatal elnöke friss statisztikával szolgáit. Amíg 1980-ban a szegedi járásban végzett társadalmi munka értéke — minden korábbi összeget meghaladva — 47,3 millió forint volt (egy lakosra 6U1 forint jutott). ez a summa tavaly elérte az 52,5 millió forintot. Azaz a szegedi járás minden egyes lakosa 665 forint értékű munkával járult hozzá településeik fejlődéséhez. Érdemes tovább idézni a számot: a járás községeinek tanácsai tavaly 98 millió forinttal gazdálkodhattak. Ennyi volt a fejlesztési alapjuk. A társadalmi munka pedig több mint 52 milliót hozott a konyhára. S az sem közömbös, hogy ennek az értéknek nagy részét közvetlenül maga a lakosság hozta létre. 32,7 millió forint értékű munkát végezve. A téeszek. szakszövetkezetek tagjai 11 millió, a vállalatok több mint 2 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá az eredményekhez. Azt is hasznos megfigyelni, hogy társadalmi munka értéke azokban a községekben volt igazán figyelemre méltó, amelyek amúgy is intenzív fejlődésnek indultak. Zsombón például egy lakosra több mint 2400 forint értékű munka jutott. Mórahalom minden lakosa 1200. Kisteleké szintén majdnem 1200. Röszkééll50. Tiszaszigeté és Üjszentiváné 970 forint értékű munkát végzett a településfejlesztésben. javítva ezzel saját életkörülményeit. Fontos a koordináció Ahhoz, hogv minél több forrást be lehessen kapcsolni a községek fejlesztésébe, természetesen nagy szükség van a különböző politikai, társadalmi, gazdasági szervek. a tanácsok együttműködésére. A Javuló eredményekben nyilván az ls közrejátszott. hogy ez az együttműködés jelentősen fejlődött az elmúlt évek során. Mind több feladat megoldása érdekében lépnek föl közösen a községek pártszervezetei, népfront- és KISZ-szervei, tanácsai. Közismert, hogy a községek fejlesztését alapvetően a megyei tanács által elfogadott településfejlesztési koncepció, s az ennék az alapján elkészült fejlesztési, rendezési tervek határozzák meg. hosszabb távra. Ezeknek az elképzeléseknek a megvalósítása azonban évről évre ismétlődő feladatokat ad a községek politikai, társadalmi szervezetei, tanácsai szómára. A javuló munkamegosztás, a fokozottabb társadalmi részvétel mindenképpen hozzájárul ahhoz, hogy a községek hatékonyabban élhessenek lehetőségeikkel, hogv a megfogalmazott általános célok keretein belül a lehető legtöbbet tehessék az életkörülmények javítása érdekében. — E munkamegosztás továbbfejlesztését szorgalmazta az MSZMP szegedi járási bizottsága tavaly ősszel tartott ülésén, amelyen állást foglalt a szegedi járás községeiben elfogadott VI. ötéves terv főbb községpolltlkai célkitűzéseivel kapcsolatban. A járási pártbizottság határozata abból indult ki. hogy a feladatok megoldásában nemcsak a tanácsoknak kell komoly szerepet vállalniuk. hanem arra ls szükség van. hogv a népfront és a KISZ szervei ls segítsenek sajátos eszközcikkel, s a községekben működő gazdasági egységek (vállalatok. szövetkezetek) fokozottabb részvétele ls kívánatos a községpolitikához kötődő tevékenységekben. A járási pártbizottság éppen ezért feladatként szabta meg a községi pártszervek számára, hogy irányítsák és ellenőrizzék a községpolitikai munkát, segítsék a tanácsok és a népfront tevékenységét, adjanak feladatokat a KISZszervezeteknek a társadalmi erők fokozottabb mozgósításához, hogy a tervcélokat minél gazdaságosabban. s határidőre sikerüljön megvalósítani. A községekben dolgozó pártszervek — e határozat szellemében — mind eredményesebb munkát végeznek annak érdekében, hogv minden lehetséges eszközt be lehessen vonni a települések fejlesztésébe. Kialakult. az a gyakorlat, hogy a községekben dolgozó pórtszervek rendszeresen áttekintik az aktuális községpolitikai kérdéseket, a tanácsi fejlesztések helyzetét. S e területeken nemcsak elvi, Irányító munkát végeznek, hanem koordináló, egyeztető, szervező, segítő és mozgósító munkájukkal jelentősen hozzájárulnak ahhoz, hogy a járás települései mind jobb életkörülményeket biztosíthassanak lakóiknak. Sz. I. Á szórakozás ára Avagy: mibe kerül a diszkó? A múltkorában ígértük, most egy példa rá, hogy tel\ jesítjük: a szerkesztőséghez | küldött levelekből válogatunk olyanokat, amelyek — elsősorban cikkeinkhez kötődően — érdemesek a Postaládán kívüli közlésre. Nemrégiben írtunk a viták kereszttüzében álló Cambrinus-diszkóról, amelyben foglalkoztunk a fiatalok szórakoztatása és az épületben lakók nyugalma között kialakult feszültséggel. Utólag úgy tűnik, az újságíró soha nem tud elég alapos lenni, jóllehet híven követte azt uz elvet, hogy hallgattassák meg a másik fél is, avagy az éremnek két oldala van. Elfelejtette, amit pedig mar egy nagynevű néhai kolléga felfedezett; van harmadik oldal, azaz jelen esetben nézőpont. Tóth Bélóné levele nem kíván több kommentárt. Onnan tudósít, ahol az újságíró nem járt. Szűcs Jánosné | sorai is e témához kapcsolódnak, annyiban legalábbis, hogy a cikkben a diszkó és a lakók közti viszony jó példájaként említik a DÉLÉPklubot, levélírónk azonban ezt cáfolja, miszerint a klubtól továbbra sincs nyugtuk a házbelieknek. Mindenesetre figyelmeztető: ára van a szórakozásnak. De ki fizesse meg — és főleg, hogyan? Itt egy példa az előbbi levél alapján. „A város túlsó végén lakom" — így fejezte be „Diszkó. diszkó-ó" című cikkét az újságíró. Ha szabadna hozzátennem: én is. De azok a szülők is, akiknek 18—20 éves gyermekei benne vannak a 180 főben, a város túlsó végén laknak jórészt. Valóban, bennünket nem zavar a kétszer 50 Watt. Zavar azonban valami más, ami érzéseim szerint több mint 50 Wattal dübörög egy és több szülő „úgynevezett" lelkivilágában. Diszkó kell, es kell, hogy a fiatalok szórakozzanak. Igen. De miért heti öt alkalommal és miért éjjel 1 és 2 óráig. Azok, akik ezt a „kultűrkocsmát" engedélyezték, gondoltak-e arra, hogy ezeknek a fiataloknak vun munkahelyük, esetleg tanulnak, és általában az anyjuk és soknak a szülei reggel 6-ra járnak dolgozni. Az a 18—20 éves nagykorú „apróság" pedig jó, ha fél háromra hazaérkezik a város másik végébe — taxival —, ha kap. Ha nem? Hót akkor háromra. Így aztán heti öt alkalommal minden anyukának és apukának 1 óra 45 perc ideje marad a pihenésre. S ha netán a fiatal is dolgozik, neki is ennyi marad — ha tanul, legfeljebb csendes szunyókólással tetteti, hogy figyel az órán. Nos. és még valami: a belépődíj! A 30 forint alkalmanként még heti három alkalommal is 90 forint, ha kap az önálló nagykorú taxit, az heti minimum 120, fogyasztani ls kell, ez heti minimum 60 forint. Ha jól adtam össze, heti 270 forint. De el ne higgyék, hogy ez elég, mert az ifjúságnak szeszes italt is felszolgálnak, és ettől a „kultúra" jóval drágább lesz. Időnként érezni lehet a hazabotorkálók ajtónyitásakor, mibe került a mai diszkó. Az üzletvezető azt memdja: „fele személyzettel háromszoros bevételt csinálok, mint a vállalat, ennek ára van!" Sajnos, igaza van. Túl nagy az ára! Lehet, hogy neki és a vállalatnak megéri, de azoknak a vállalatoknak, ahova ezek a fiatalok és szülei dolgozni mennek másnap, nem hiszem, hogy ugyanilyen nyereséges lenne. Az iskolában kipihent diszkó-másnaposság meg nem is mérhető forintban. El tudom képzelni, hogy lesz diszkó továbbra is, de nem heti öt alkalommal, de azt is, hogy nem hajnalig, legfeljebb éjfélig. Ha a vállalat és a vezető is beéri „csak" a kétszeres jövedelemmel, ez máshol is hoz majd kétszer annyi eredményt. Lehet, hogy így mindenki jobban jár?! Ha ez nem változik meg, biztosan marad ugyan „diszkóéknak" a háromszoros bevétel, de más oldalon e bevételnek többszörösen vész el. Gyanítom, az üzlet nem éri be kisebb haszonnal, ha ennyire „kel az áruja". Olyan, mintha egyes ifjaknak létszükséglet lenne az éjjeli mulatság. Haj, de szívesen közölnénk már aggódó szülői sorokat: „gyermekem, minden pénzét könyvekbe öli, mit csináljak?" I. Zs. Piaci séta - kamerával Amikor összeállítottuk a stábot, kiderült, hogy közülünk senki sem Ismerős a szegedi piacon. Nemcsak azért, mert jószerivel mindnyájan csak néhány éves szegedi polgárok vagyunk, hanem azért is, mert nem szokásunk a pultok standok között sétálva a legszebbnek ítéltetett zöldség- és gyürpölcshalmok között válogatni. Állami boltokban vásárolunk — ha egyáltalán átvállaljuk ezt a háziaszszonyl hivatást, s visszük haza, amit az elárusító a szatyrunkba tesz. Persze csakis azon az áron. amely az ártáblán található. Így azután, amikor nekiláttunk, hogy kamerával és mikrofonnal látogassunk el a kora hajnali Marx térre. HÁZASSÁG Bodó Stoctar és Naay Margit, Veszetnie v Kornél é,s Itaiiesz Aitna. Márkus Zsolt Endre es Fülöp Katalin Ilona, Szekeres István es MáJJáth Erzsébet Julianna, Szűcs Szilveszter is Szánial Erika Ágnes, Benyhe Sándor és Rossj Andrea Hajnalka. Zonnbori Tibor és Kiss Gyöngyi Judit, Szűcs Ferenc es Sári Judit. Makó Gábor és Dékány Ágota, Bokányi Dezső és Juhász Ildikó, Szántal-Kis József és Mihaleczki Judtt, Csdpő Gábor László es Busa Eva Gyöngyi. Dobó Mihály és VarKa- Retó Katalin házasságot kötöttek. SZtíLETES Árva Ferencnek és Árva Eva Ildikónak Attila Ferenc. Kokavecz Pálnak es Nacsa Honának Gábor. Huszta Imre Andrásnak és Savanya Maadotnának Csilla. Bálint Antal Károlynak és Czékus Etelkának Csaba, Makra Józsefnek és Mórát Klárának József Sándor, Szerencsés-Fekete Istvánnak és Szécsl Mariának Norbert. Ördög Csabának és Bazslk Ágnesnek Krisztina, Erdei Mihálynak és Katona Veronika Etelkának Mihály Attila. Tóth László Istvánnak es Mészáros Mártáinak László. Lajtár Ferencnek és Németh Zsuzsanna Juliannának Ferenc, Csonka Istvánnak és Varga Szilviának R1ta, Dudás Ferencnek és Táboroai Ilonának Endre. Balog Ferenc Artúrnak és Kapás Évának Enikő. Borzun Jánosnak éa Pór Idának Mihály, Bakos Mihálynak és Szélpál Ilonának Zsolt, Bakó Lászlónak ée Farkas Gabriellának Gergely. Családi események Veres Tibornak és Jusztin Katalinnak Tibor, Gebura Emil Józsefnek és Csányl Klára Ilonának Emese Klára, Faragó Jozsetnok és Molnár Máriának Gábor, Mészáros Laszlónak éa Koprtvanecz Eszternek Zsolt László. Komjátl Endréinek és dr. Harmat! Ildikónak Endre Dánlel, Körmendi Sándornak es Pipiez Katalin Klárának Mónika. Papp Miklósnak és Kaposvári Margitnak Anikó, Trif Lászlónak és Szörényi Rózsának Angéla, Lele Józsefnek és Molnár Márta Magdolnának József János, Csúcs Józsefnek és Illa Ilonának Tímea Edit, Vlg Andrásnak és Hevesi Magdolnának Attila, Bartucz Tibor Sándornak és Petrócz! Máriának Tibor. Sándor Lászlónak és Martonosl Tünde Ildikóinak Klra Vanda. Zádorl-Fekete Lászlónak és Kasza Magdolna Annának László Faragó Ferenc Jánosnak és Balázs Gizellának Zsolt. Konkoly Latosnak és Koczkás Zsuzsannának Róbert. Bauzár Jánosnak és Takács Magdolnának Andrea. Jónás Jánosnak és Glóger Valériának Dalink a. Koczkás Istvánnak és Martinék Honának Utván. Bálint Jánosnak és Kómár Ágnesnek Richárd Dobó Mihálynak és Varga-Petö Katalinnak András, Kopasz Sándornak és Balogh Matild Margitnak Andrea, Kozák Zoltánnak es Bakulya Annának Anita, Kakas Ferencnek és Nagy Katalinnak Szilvia, Babilai Istvánnak és Sllóczkl Anna Ágnesnek Regina nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Hevesi József, Huszta Andrásne Kósz. Ilona, Lendáczky Rezső József, Fodor Józsefné Marótl Anna. Szűcs János Benjámin, Muhari István, Szemmárl Julianna Margit, Hábel Jánosné Dobó Etelka. Németh Vince Ferencné Szakács Rozália Csongrádi Vtncéné Juhász Mária. Tóth Imre. Bognár Gabriella. Sulka Márlonné Márton Viktória. Szuhai AWalmé Korom Rozália, dr. Jung Sándorné Feltér Anna, Hegedűs Ferenc. Vlnkovlc Etelka Gregus F.telka. orosz András. dr. Gábor Zoltán, Marót! Ferenc, Frank Lajos, Ungvári Péter Pál. Sándor Béláné TerguHcza JudLt Mária, Molltorisz Lajosné Frledl Anna Mária, Madarász Jánosmié Kószó noma Rozália. Sebestyén Ferenc Vilmos. Bakody Ferenc, Martinovics Lajosné Molnár Erzsébet Buknlcz Rozália, Lővinger Arnoldné Singen Rozália, Oltyán Józsefné Nagy Ágnes, Jarn Jór-se f, Ignya Nesztor. Nógrádi Latos Andorné Horváth Zsuzsanna Tóth Pál Ernfi, Schwarz Jánosné Korom F.rzsébet Herke János. Kururz Istvánné Hídvégi Erzsébet, Ferenez! Lászlóné Dobó JuLlairtna, Recski József. Dobos István, Schwariz Andor, Pável Istvánné Valenciák Judit meghalt. kiderült, hogy ez amojyan „férfisála" lesz a piaci nyüzsgésben; kerekre nyílt szemekkel rácsodálkozás a vásárlók és árusok tarka tömegére. áruválasztékra és minőségre. változó árakra, alkura, egyszóval arra a piaci sokféleségekre amelyet az ott vásárlók olyan jól ismernek. így azután számunkra meglepetés volt mindaz, amely a beavatottak számára természetes; kis- és nagykereskedő, öreg parasztaszszony néhány szál virággal, pár szem eperrel és fóliázó „nagytermelő", kocsirakománnyi áruféleséggel, a kirakott gyümölcs és zöldség dicsérete és pocskondiázása, vita. alku. nevetés és civakodás. * A piac hamar napirendre tért afelett, hogy filmesek csapata csak érdeklődik, de nem vásárol semmit. Az is kiderült, hogy az emberek nem szégyenlősek, ha árról, üzletről, haszonról kérdezősködünk. Mondják a magukét. Nem titkolták, hogy a fóliázással Jobban keresnek, mint esztergályosként, taktikusan kivárnak, ha úgy tűnik, hogy később olcsóbb lesz az áru, ráfizetésről, elfoglaltságukról, a kockázatvállalásról és kereskedői trükkökről is kendőzés nélkül nyilatkoztak. Mert a Marx téri piac voltaképpen kétféle piac. Délelőtt a szegedieké, a közembereké — délután a kereskedőké. s ez fél országnyi távolságot behálóz. Emitt sok és színes emberi arc villan föl az elárusító pultok mindkét oldalán, amott a piac maga látható a politikai gazdaságtan klasszikus megfogalmazásban, a maga farkastörvényeivel. Egy kicsinyke árutőzsde rejtőzködik a Marx tér túlsó felén, amely óráról órára érzékenyen reagál a kereslet és a kínálat változásaira. És nemcsak árra. A jótékony hatású tavaszi napsugárra, a váratlan fagyra, a késlekedő esőre, azaz mindenre a világon. amelyre okkal vag+ók nélkül rá lehet sütni, hogy befolyásolja az árat. Persze többnyire nem lefele. Ez az ár pedig — és nem is anynvlra közvetve — a pénztárcánkat jelenti, még akkor ls, ha soha ki sem látogatunk a szegedi Marx térnek sem az elejére sem a végére. Még akkor is. ha megelégszünk az állami boltok sokak szerint, mindig gyengébb minőségű zöldségés gyümölcsválaszlékával. törvényes áraival. így aztán sokat sétaltunk föl s alá a piacon kameránkkal, mikrofonunkkal, és közben nem tanultuk, de valahogyan. érzékszerveink közvetítése révén, kitapintottuk a közgazdaságtan sok-sok törvényszerűségét; a pénzáru-pénz, az áru-pénz-áru átváltozásainak bűvös láncolatát. Nyilvánvalóan nem fedeztünk fel semmi újat a nap alatt, hiszen manapság az egész magyar gazdaság mindinkább a piac törvényszerűségeihez igazodik. De más dolog az elmélet és megint más egy elevenen működő, még kicsinyítve is életnagyságú, bonyolult modell. Amelyben — s ez minden mesterséges modellből hiányzik — ott lélegzik, mo. zog. ront vagy alkot maga az egyes ember ls portékájával és bukszájával. Így maradt azután férfiséta mindvéigig a stáb szegedi piaclátogatása kora hajnaltól a késő délutánig: Sokak számára talán csak érdekes kuriózumok sorátörökítettük meg, de sebaj, a mottónk így is, úgy is igaz: „ha meg akarsz ismerni egy várost, járd körbé a piacát." A szegedi tévéstúdió filmje ma. kedden este látható a képernyőn. Psvlovtts Miklós