Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-06 / 31. szám

3 Szombat, 1982. február 8. Szakszervezeti « bizalmi akadémia A SZOT elnökségének ülése Szakszervezeti bizalmi akadémia létrehozásáról határozott pénteki ülésén a SZOT elnöksége. Olyan magas szintű oktatási formát vezetnek be, ahol a bizal-, miak, főbizalmiak elsajátíthatják a szakszervezeti munkához szükséges ismereteket, egyben rendszeres időközönként központi tájékoztatást kapnak társadalompolitikai, kül- és belpolitikai kérdésekről, valamint a szakszervezeti mozgalom időszerű feladatairól. Az akadémia kétéves tanfolyamán évente nyolc alkalommal tartanak előadásokat magasan képzett párt, állami és szakszervezeti vezetők. A résztvevők látogatási könyvet és az akadémia elvégzéséről — amely a szakszervezeti mozgalom speciális továbbképzésnek, állami területen pedig vezető-továbbképzésnek felel meg — igazoló oklevelet kapnak. Az első szakszervezeti bizalmi akadémia megnyitását Budapesten ez év szeptemberére tervezik, később hasonlókat hoznak lére vidéken is. Az előadások nemcsak' a résztvevőknek, hanem valamennyi szakszervezeti bizalminak szólnak, ezért azok szövegét — a SZOT költségén — háromszázezer példányban kiadják. Az elnökség további napirendi pontként megvitatta a környezetvédelemmel kapcsolatos szakszervezeti feladatokat, összegezte továbbá a munkavédelemről 1979-ben hozott minisztertanácsi rendelet végrehajtásának tapasztalatait és jóváhagyta a szakszervezetek és a SZOT idei költségvetését. A költségvetéssel kapcsolatban az elnökség rámutatott, hogy a szakszervezeteknek az eddigieknél is tervszerűbben kell takarékoskodniuk, a lehetőségek szerint csökkentve az ügyviteli, adminisztratív és technikai kiadásokat. Ugyanakkor nagyobb összegeket biztosítanak szociális és kulturális célokra. (MTI) Pártmunkásküldöttség Molnár Ferenc, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának helyettes vezetője, február 1—5. között a Bolgár Kommunista Párt KB meghívására, pártmunkásküldöttség élén látogatást tett Bulgáriában, tanulmányozta a művészeti élet pártirányításának kérdéseit. A küldöttséget fogadta Sztojan Mihajlov. a BKP KB titkára. (MTI) Kitüntetés A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Ferencsik János kétszeres Kossuth-díjas karmesternek, a Magyar Népköztársaság. kiváló művészének, a Magyar Állami Operaház főzeneigazgatójának kiemelkedő művészi tevékenysége elismeréseként, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság rubinokkal ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át pénteken. Jelen volt a kitüntetés átadásánál Pozsgay Imre művelődési miniszter. (MTI) A Jövő alapjai Tanácselnökök értekezlete Budapesten A tanácsok és a népfrontbizottságok több évtizedes együttműködése jelentős eredményeket hozott, a közös cselekvés a mindennapi munka részévé vált. a kapcsolatok kiszélesedtek, tervszerűbbek és tartalmasabbak lettek. Az együttműködést . meghatározó korábbi irányelvek a gyakorlatban beváltak, ám az élet diktálta változások szükségessé teszik újabbak kidolgozását. A közös cselekvés új formáiról. a településfejlesztést szolgáló társadalmi munka szervezésének, értékelésének kérdéseiről tanácskoztak pénteken a Parlamentben a főváros és a megyei tanácsok elnökei, valamint a Hazafias Népfront fővárosi, megyei bizottságainak titkárai, akik értekezletük másik felében időszerű egyházpolitikai kérdésekről hallgatták meg dr. Miklós Imre államtitkárnak. az Állami Egyházügyi Hivatal elnökének a tájékoztatását. A tanácskozáson — melyet Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke vezetett — részt vett és felszólalt Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A vitában felszólalók egyebek között szóltak a hasonló, esetleg párhuzamos feladatokat ellátó tanácsi, illetve népfront-szakbizottságok munkáiának egyeztetéséről; a Hazafias Népfront szerepéről a községek népességmegtartó képességének növelésében. Többen rámutattak: a társadalmi munkának hatalmas politikai jelentősége van, és ez gyakran fontosabb. mint a forintban mérhető érték. Az igazán ió társadalmi munkához azonban valódi, mozgósító erejű célok kellenek, hogy az emberek megtalálják saját érdekeltségüket egy-egy ilyen akcióban. A vita-összefoglalóban Papp Lajos államtitkár hangsúlyozta, hogy az úi irányelvterv, keret, melyet tartalommal a megyék. városok, községek tanácsai. népfrontbizottságai töltenek meg. ehhez a munkához ad .-kapaszkodót", tájékozódási lehetőséget a tervezet. Sok vagy kevés ? A héten több téeszben asztalhoz ültek a küldöttek és megvitatták az elmúlt esztendő gazdálkodását, hogy utána szót ejtsenek az idei teendőkről is. A tagok képviselői — a szövetkezeti törvényben foglalt kötelezettségüknek tettek eleget, mikor elemezték, vagy kiegészítették a vezetőség beszámolóját. Az már korábban is nyilvánvaló volt, hogy a szövetkezetnek mennyire sikerült élnie a lehetőségekkel, s hogy sikerült-e megbirkózni az időjárással. Mostanra a pontos számok is nyilvánosságra kerültek. Még nem az úgynevezett nagy nyilvánosság elé, mert a mostani összejöveteleket követik majd a zárszámadó közgyűlések. Hogy ez szükséges, vagy sem, csak a hozzáértők a megmondhatói, de az elmúlt évek tapasztalatai azt sejtetik, fölösleges kétszer egymás után hasonló összejövetelt tartani. Igaz, árnyalatnyi különbség tapasztalható — de lényegében az egyik formalitás. Leginkább a vezetőség tagjai fáradnak el a zárszámadásra, s ezért is unalmas, „kényszerszagú" az ilyen összejövetel. Mert ugyanazt megvitatják a vezetőségi ülésen, a téesz-párttaggyűlésen, a falusi pártszervezet fórumán, a kibővített vezetőségi ülésen, a munkahelyi közösségek összejövetelén, a részközgyűlésen, az igazi küldöttgyűlésen, majd az egész tagságot egy terembe hívó zárszámadó közgyűlésen is. Bizonyára szükséges ezen fórumok véleménye, de az elmúlt évek gyakorlata azt látszik igazolni, lényegesen kevesebb is elég lenne belőlük. Ügy is szokták mondani, mire a tagság elé kerül a beszámoló, annyira tényszerű, hogy a legjobb indulatú demokráciával se lehetne megváltoztatni. Nemcsak azért, mert lényegesen mélyült a szakadék az irányítók és a dolgozók között. Megmondva őszintén, nem sok sikere lenne annak a fölszólalónak mondjuk, aki a csirkenevelésben jártas ugyan, de a traktorok üzemanyag-fogyasztásának méréséhez dunsztja sincs, és elkezdené kétségbe vonni a műszaki szakemberek állításait. Nem is vállalkoznak ilyesmire az emberek. Az a tapasztalat, általában csak a biztos dolgokban mondanak véleményt. Hogy jó-e ez vagy sem, még most nem mérhető. Az őszinte derrtokratikus légkör megengedhet magának mindenfajta hozzászólást, csak kérdés, hogy az emberek tudnak-e válogatni az ügyek között, melyik az ide- és melyik az odavaló. Talán ezért is e sok fórum, hogy minden a maga helyében és idejében hangozzék el. Félő viszont, hogy ez a fölfogás rengeteg önkényességet palástol. Hozzászoktatja az embereket mondandójuk „megválogatásához"', véleményük „fésüléséhez". Amivel végül is teret enged a vezetői akarat érvényesülésének. Nem titok, hogy a mai téeszmozgalom egyik nehéz kérdése: megtalálni a lehető legjobb megoldást a jövőre nézve. Mert a közös munkához összhang és bizalom szükségeltetik. Mindenkinek tisztában kell lenni felelősségével és a rábízott feladat nagyságával. A baj akkor kezdődik, amikor e két tényező távolodik egymástól. Ilyenkor minden észrevétel jót tesz a közösségnek, ha jó célt szolgál, mindegy, hogv melyik fórumon hangzik el .a sok közül. Egy biztos: a jövőben ajánlatosabb lenne a kevesebb, de több érdemi dolgot tárgyaló zárszámadó összejövetel. * Tegnap tartotta küldöttgyűlését a kisteleki Magyar —Szovjet Barátság Tsz, ma i pedig az ásotthalmi Egyetértés Szakszövetkezet ' V

olt idö, amikor általánosan elterjedt nézet volt: elegendő a jót elképzelni és akarni, megfelelő döntéseket hozni, s azokat megfelelően végrehajtani, s így szépen, fokozatosan megoldhatjuk minden gondunkat a világban. Biztosíthatjuk jelenünk kiegyensúlyozottságát, jövőnk gazdagságát, vagyis mindazt. amit ember és közösség remélhet e világtól. Csakhogy közben kiderült: e döntések tan jók lehetnek egv tervezett jövő reményteljes szempontrendszere szerint, de teljesen felboríthatják a jelen amúgy is ingatag gazdasági egyensúlyát. Sót, időközben az is kiderült, hogy a jövő sem feltétlenül úgy alakul, ahogy egy időszakban, az adott tudományos-technikai szempontrendszer szerint elképzeljük. A folyamatosan születő új és még újabb tudományos eredmények, iparágak, technológiák rendre képesek rácáfolni hoszszú távra tervezett, nagy gazdaságfejlesztési koncepciókra. Így aztán éppen a sokat ígérőnek tetsző jövő képes utólag fölöslegessé tenni az érte a jelenben hozott áldozatokat. Áldozatokra — úgy tűnhet — mindig is szükség van a jövő érdekében. Csak az a kérdés, mekkorára és milyenekre. S hogy azok áldozatok-e egyáltalán? Mert vajon igazán áldozat-e az, ha egy család lakasra. vagy ha az már megvan, hétvégi házra, autói a, netán színes televízióra gví:;; Mindig arra. amit eltervez magának következő, nagyobb beszerzésként, úgv hogy közben jut megélhetésre, ruházkodásra is? Aligha, hiszen úgv tehetjük léire forintjainkat, hogy magunk előtt látjuk a célt. időben, értékben és minőségében s közben az éhkoppot sem nyeljük. De ki engedheti meg magának, hogy egyszerre akarjon mindent, hogy lakásra, (létvégi házra, berendezésre. autóra egyszerre tegyen félre, szem elöl tévesztve a megélhetés költségeit? Nyilván senki. Össztársadalmi méretekben is hasonló gondokkal küszködtünk. s küszködünk nyilván a jövőben is. Meg kell élnünk, méghozzá, ha lehet, nem rosszabbul, mint a korábbi években. Ez pedig a világgazdaság mai helyzetében nem is egyszerű feladat. S hogy életszínvonalunk ne romoljék, a népgazdaság sem igen tehet mást, mint a család, amely, ha nehezebb körülmények közé kerül, esetleg úgv dönt, hogy életszínvonalát megtartandó, nem gyújt tovább nyaralóra. Mert szükség van arra a pénzre a konyhán is. Azaz. a közös kassza is csak egyet tehet: kevesebbet akkumulál, kevesebb fordít beruházásokra, fejlesztésekre, s többet ad a fogyasztásra. Illetve, akad még egv lehetőség. a külső erőforrások igénvbe vétele. Hiszen a család is vehet sok mindent hitelre de jövedelmét nyilván csak az észszerűség határáig terhelheti le, ha nem akarja leendő életszínvonalát túlságosan lerontani. vagy ha nem kíván fizetésképtelenné válni. így van ezzel a gazdaság is. Az életszínvonal fenntartására, s a gazdaságfejlesztés forrásainak bővítésére felvett külső hitelekkel nagvon is csínján kell bánni, inert hogy e tőkét kamatostul kell megfizetni. Életszínvonalunk megőrzése érdekében tehát egyelőre csak az a lehetőségünk maradt, hogy a felhalmozást fogjuk viszsza, a fogyasztás javára. Kevesebbet költünk fejlesztésekre, beruházásokra, s a nemzeti jövedelem nagyobb hányadát fogyasztjuk cl. Csakhogy a gazdasági törvényszerűségek ebben az esetben sem kecsegtetnek túl sok jóval. Hiszen a fejlesztések visszafogása szükségszerűen technológiai lemaradással jár, amit aligha lesz könnvű behoznunk. Éppen ezért, mert a lemaradás kummulatív folyamatot indíthat el. A kevéssé fejlett, vagy éppen elmaradott technológiával gyártott, kevésbé korszerű, gyöngébb minőségű termékek ara nyilván csak csökkenhet a világpiacon. meg kevesebb lehetőséget adva a jövőben olyan bevételek elérésére, amelyek — a növekvő energia- és nyersanyagárak meilett — lehetővé tennék életszínvonalunk megőrzését, s az oly annyira szükséges fejlődés biztosítását. Óhatatlanul fölmerül a kérdés: ilyen körülmények között jól gazdálkodunk-e lehetőségeinkkel? Avagy, a régi idők hangulatát idézve: nem esszük-e meg az aranytojást tojó tyúkot, amikor ilyen alacsony fejlesztési ütemet hagyunk csak a népgazdaságnak? A válasz nyilván nem egyszerű, s a kérdés a gazdasági szakembereket is megosztja. Az viszont világos, hogy senki sem szeretne rosszabbul élni. mint tegnap. Érthető tehát, hogy a politika számára is legfőbb gazdaságpolitikai céllá lépett elő — a gazdasági egyensúly helyreállítása mellett — az életszínvonal megőrzése. Erre pedig jelenleg csak egy lehetőségünk nyílott: a fejlesztések, a felhalmozás visszafogása. De hát akkor mi lesz a jövőnkkel? Azzal, a nagyon is közeli jövőnkkel, amit — éppen elért eredményeink és életszínvonalunk alapján — már félteni is megtanultunk? Vajon a ma kedvéért valóban kockára tesszük a két-három, esetleg öthat esztendő múlva bekövetkező jövőt? A módszerben nyilván akad kockázat is, de elviselhető mértékű. Elviselhető mértékű akkor, ha valóban komolyan vesszük: a jövőben másként kell dolgoznunk. mint eddig. Mindez nagyjából frázisnak is tűnhet, pedig semmiképpen sem az. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a felhalmozás arányát nem csökkenthetjük tovább a fogyasztás javára. Sót, két-három éven belül növelnünk kell ezt az arányt, úgv, hogy a fogyasztás se szenvedjen kárt. Ehhez pedig nemcsak javítanunk kell gazdasági egyensúlyunkat, hanem fokozatosan pozitívvá kell változtatnunk mérlegünket. S hogy mi hozhat erre megoldást? A szavak nagyjából közismertek: a kiegyensúlyozott, ám szelektív fejlesztési politika, a termelékenység, a minőség, a piaci munka javítása stb., Vagvis csupa olyan lehetőség, amihez anvagi tőkével csak korlátozottan rendelkezünk. Amire leginkább számíthatunk: a szellemi tőke, a vállalkozókedv és akarat. M

indehhez folyamatosan teremtjük meg a szükséges feltételeket, az önállóság és a kötöttségek új típusú rendszerében. Minden korábbinál nagyobb önállóságot kapnak a vállalatok — például a trösztök megszüntetése révén is —, hogy a legjobb belátásuk szerint gyarapíthassák a rájuk bízott nemzeti vagyont, növelhessék a népgazdaság bevételeit. Igaz, egyúttal nőnek a kötöttségek is, legalábbis oly módon, hogy a gazdaságirányítás a nyereség nagyobb hányadát vonja el a vállalatoktól. Részint azért, hogy a kényelmesebb — és már amúgy is járhatatlan — extenzív útról a nagyobb erőfeszítéseket igénylő, a szellemi tőkére és szakértelemre, vállalkozókedvre jobban építő intenzív útra terelje őket. Részint pedig azért, hogy ezekből a bevételekből — például a különböző hitelkonstrukciók segítségével — a népgazdaság számára legtöbb haszonnal kecsegtető, .leggyorsabban megtérülő fejlesztéseket kiemelten lehessen finanszírozni. Mivel már korlátozottabb intézkedések is eredményt hoztak, e mechanizmus azzal biztat hog.v képesek leszünk lépést tartani, életszínvonalunkat megőrizve, megteremteni a továbbfejlődéshez szükséges alapokat. Szávay István Tervszerűen szállítanak Vetőmagból nincsen hiány Rendszeresen tájékoztatja leendő vásárlóit a várható kilátásokról a Vetőmag termeltető és Értékesítő Vállalat. A tegnap délelőtti sajtótájékoztatón Szegeden Gubacsi László, a dél-magyarországi központ igazgatója arról adott számot, hogy példás igyekezettel készülnek a tavaszra. Szeretnék elérni, hogy egyetlen gazdaság és egyetlen kistermelő se szenvedjen hátrányt átmeneti hiány miatt se, A nagyüzemek régóta elő-, re megrendelik a szükséges mennyiséget, a szállítás most is tervszerűen halad. A tavaszi gabonafélékből például 323 tonnát rendeltek, és 305 tonnát már meg is kaptak. Hibrid kukoricából ugyan várhatók változások a fajták körül, de a gazdaságok előnyére: többen keresik a Pioneer-fajtákat, mint amenynyire számítottak, szerencsére, ez sem okoz fönnakadást. Tanultak azonban a példából, már elkészültek a megváltozott igényeket figyelembe vevő jövő évi tervek is, hogy idén már aszerint termelhessék a következő esztendő vetőmagjait. A konzervgyárak, a hűtőipar és a zöldségkereskedelem szempontjai szerint látják el a zöldségtermelő gazdaságokat. Fajta, minőség ós határidő tekintetében is fcövetkezetcsek akarnak maradni. Ugyanez vonatkozik a takarmánynövényekre is a lucerna kivételével. Négy egymást követő év szerencsétlen következménye, hogy nem termett elegendő lucernamag. természetes, hogv a készletek kimerültek. A mentség, még ha jogos is. kevés arra. hogy állattenyésztést alapozhassanak rá. szakcikkek ajánlásai és a gyakorlat igazoló példája nyomán takarékos vetésre biztatják tehát a gazdaságokat. Azt állítják, jól előkészített földben szinte fele annyi vetőmag is eleg a jó termés eléréséhez, ha megfelelő géppel vetik el. Jó ellátást ígérnek természetesen a kistermelöknek is. Föltehetően a szabad szombatok hatása érezhető abban, hogy megyénk 131 boltja a tavalyi mennyiségnek a dupláját rendelte. Már november első felében megkezdték a kiszállítást, legföljebb néhány. későn vethető mag hiányzik már csupán a boltokból. Az import vetőmagok iránti igényt viszont mindenképpen csökkentenünk kell, valut-.gondjaink miatt. Újdonság, hogy különlegesnek számító zöldségfélék magvai is kaphatók már, de egyelőre csak a vállalat mintaboltjaiban (Orosházán és a budapesti Rottenbiller utcában). Még egy jó hír a termelőknek: a vetőmagvak ara ebben a szezonban sem emelkedik.