Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-04 / 29. szám

8 Csütörtök, 1982. február 18; Közös közlemény Jasszer Aratat f"*** magyarországi látogatásáról kongresszusa # Budapest (MTI) A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsá­gának és a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának meghívására Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadftási Szervezet Végrehajtó Bizott­ságának elnöike PFSZ-kül­döttség élén 1982. február 1. és 3. között hivatalos, bará­ti látogatást tett hazánkban. A delegáció tagja volt: Ab­del Mohszin Abu Majzer. a Palesztinai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizott­ságának tagja, a nemzetkö­zi kapcsolatok osztályának vezetője, a szervezet szóvi­vője, Szahar Abu Nizar, a PFSZ Központi Tanácsának tagja, az El-Fatah Forradal­mi Tanácsának titkára, Mo­hammad Dzsihad ezredes, a PFSZ Központi Tanácsának tagja. katonai vezető a PFSZ-ben és Abdallah Hija­zi. a PFSZ budapesti képvi­seletének vezetője. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára fogadta Jasszer Ara­fatot. A palesztinai vezető­vel megbeszélést folytatott Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnö­ke, Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának -tag­ja, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának főtitkára. Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára és Púja Frigyes. az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, külügyminisz­ter. A szívélyes légkörben és a kölcsönös szolidaritás szel­lemében folytatott megbe­széléseken véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, kü­lönös tekintettel a közel­keleti helyzetre. Aggodalmukat fejezték ki az imperialista törekvések, az amerikai kormányzat ál­tal támogatott izraeli veze­tés agresszív politikája mi­att. amelynek következtében fokozódott a feszültség a Közel-Keleten. Rámutattak, az Amerikai Egyesült Álla­mok szélsőséges körei meg­próbálják kiterjeszteni befo­lyásukat az arab térségre. Az amerikai—izraeli stratégiai megállapodás az arab orszá­gok alapvető érdekei ellen irányul, közvetlen bátorítást jelent az Izraeli vezetés szá­mára agresszív, területrabló politikájának folytatásához, a palesztinai ellenállási moz­galom elnyomásához, a pa­lesztinai arab népnek az ENSZ határozataival is megerősített, elidegeníthetet­len jogai semmibe vételé­hez. Elítélték a Golan-fenn­sík és Jeruzsálem bekebele­zésére hozott izraeli dön­tést, amely az ENSZ alap­okmányának. a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáinak durva megsérté­sét jelenti, fenyegeti a tér­ség országainak szuvereni­tását és a világ békéiét. Elutasították a különutas alkudozásokat, a Camp Da­vid-i megállapodásokat, és a palesztin autonómiával kapcsolatos összeesküvést, amelynek célja az izraeli megszállás tartósítása. a palesztinai arab nép nem­zeti jogai érvényesítésének megakadályozása. ÜDVÖZLÖ TAVIKAT Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üd­vözölte Junius Richárd Dzsa­javardene elnököt, a Sri Lanka-i Demokratikus Szo­cialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a függetlenség nap­ja alkalmából. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Ranaszinghe Premadasza mi­niszterelnökhöz Intézett üd­vözlő táviratot. BARÁTSÁG '82 A Csehszlovák Szocialista Köztársaság területén a csehszlovák Néphadsereg, a Szovjet Hadsereg, valamint a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatai által végrehajtott Barátság '82 közös hadgya­korlat magyar résztvevői fel­adataik sikeres végrehajtása után hazaérkeztek. ÁRUCSERE Prágában aláírták Magyar­ország és Csehszlovákia idei árucsere-forgalmi és fizetési jegyzőkönyvét a két ország külkereskedelmi miniszter­helyettesei, Vas János és Premysl Strougnl. A jegyző­könyv az 1981—1985. évi hosszú lejáratú árucsere­forgalmi megállapodáson ala­pul, és az Idei évre több mint 1.1 milliárd rubel ér­tékű kétoldalú forgalmat irá­nyoz elő. LÉGI INCIDENS Vasárnap a görög fővá­rostól délkeletre két ame­rikai harci gép megzavarta egy líblüi utasszállító repü­lőgép útját — közölte szer­dán a líbiai rádió. A gép Athénből Tripoliba tartott. A? amerikai gépek provo­katív manővereket hajtot­tak végre, rárepültek az utasszállítóra, amivel súlyo­san veszélyeztették annak biztonságát, és pánikot kel­tettek az utasok között. ZSIVKOV—FLORAK1SZ TALÁLKOZÓ A Szovjetunióban és a többi szocialista országban győzelmet aratott és felépült szocialista társadalom tör­ténelmi szerepét emelte ki Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára és Harilaosz Flo­rakiaz, a Görög Kommunista Part KB főtitkára keddi, szó­fiai találkozóján. Zsivkov és Florakisz rámutatott, hogy a szocialista országok léte ko­runk forradalmi folyamatá­nak legnagyobb vívmánya, a békéért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért vívott harc döntő tényezője. Hang­súlyozták a szocialista és a nem szocialista országok kommunista pártjai közötti internacionalista szolidaritás jelentőségét. Állást foglaltalt a közel­keleti válság átfogó és igaz­ságos rendezése mellett, amelynek elengedhetetlen feltétele az izraeli csapatok teljes és feltétel nélküli ki­vonása a megszállt arab te­rületekről, a palesztinai arab hép jogának biztosítása ha­zájába való visszatérésre, az önrendelkezésre és önálló nemzeti államának létreho­zására. Elítélték a Libanon elleni ismétlődő izraeli támadáso­kat és provokációkat, ame­lyek súlyosain fenyegetik az ország függetlenségét szuve­renitását és területi egysé­gét. Ugyancsak elítélték a libanoni palesztin mene­külttáborok elleni izraeli agressziós cselekményeket. A magyar vezetők hang­súlyozták, a magvar nép együttérzést és cselekvő szo­lidaritást tanúsít a paleszti­nai arab nép áldozatos har­ca iránt, amelyet a Palesz­tinai Felszabadítási Szerve­zet vezetésével folytat. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy a magyar és a palesz­tinai arab nép közötti sok­oldalú, baráti kapcsolatok jól fejlődnek mindkét nép és a világ haladó, demok­ratikus, lmperialistaellenes erői javára. Megerősítettéit, hogy a magyar nép a jövő­ben is támogatja a paleszti­nai arab nép igazságos ügyét, küzdelmét törvényes jogainak biztosításáért En­nek szellemében történt le­vélváltás alapján megálla­podtak a PFSZ budapesti irodájának diplomáciai kép­viselet szintjére történő emeléséről. Jasszer Arafat a Paleszti­nai Felszabadítási Szervezet Végrehajtó Bizottsága és az egész palesztinai arab nép nevében köszönetet mondott a Magyar Szocialista Mun­káspártnál" tr mttgyur 'kor­mánynak és népnek a har­cukhoz nyújtott támogatá­sért. Kifejezte meggyőződé­sét. hogy a palesztinai arab és a magyar nép közötti ba­rátság és együttműködés to­vább erősödik a közel-keleti válság átfogó rendezéséért, a válság lényegét képező pa­lesztin probléma igazságos megoldásáért, és a térség tartós békéiének megterem­téséért folytatott küzdelem­ben. Mindkét fél hangsúlyozta a rendszeres véleménycsere fontosságát, a kölcsönösen érdeklődésre számot tartó kérdésekről. ' # Párizs (MTI) Az FKP XXIV. kongresz­szusa szerdán megkezdte ta­nácskozását a Párizs melletti Saint-Ouen-ban. A kongresz­szuson% kétezer küldött és számos külföldi delegáció vesz részt. Az MSZMP kép­viseletében Korom Mihály, az MSZMP PB tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára és Berecz János, a KB tagja a KB külügyi osztályának ve­zetője van jelen a kongresz­szuson, az SZKP delegáció­ját Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB titkára, a PB tagja vezeti. A kongresszus megnyitása után Georges Marchais, az FKP főtitkára terjesztette elő a Központi Bizottság je­lentését. Bevezetőjében hang­súlyozta, hogy a kongresszus teljesen új politikai helyzet­ben folytatja munkáját, s ebben a helyzetben az FKP­nak teljesen új felelősséget kell vállalnia. A francia kommunisták — mondotta — minden erejükkel hozzá­járulnak majd a változás megvalósításához Francia­országban. Internacionálé küldöttsége Moszkvában O Moszkva (MTI) Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke .-szerdán Moszkvában fogadta a Szo­cialista Internacionálé ley szerelési konzultatív taná­csának küldöttségét, amely Kalevi Sorsának, a Szocia­lista Internacionálé alelnö­kének, a leszerelési konzul­tatív tanács elnökének ve­zetésével tartózkodik a szov­jet fővárosban. A találkozón Leonyid Brezsnyev felhívta a kül­döttség tagjainak figyelmét arra a veszélyre, amelyet a NATO-nak, s mindenekelőtt fő erejének, az Egyesült Ál­lamoknak jelenlegi politiká­ja jelent a világbékére néz­ve. Megállapította, hogy a második világháború óta még soha nem volt ilyen sú­lyos a nemzetközi helyzet. Nemzetközi szakszervezeti mozgalom (I.) Megosztottság ás közeledés Február 10—15. között lágszövetség. Sokan „a túl­Havannában tartja X. élők. nagyszerű seregszemlé­kongresszusát a szak- jének" minősítették ezt a ta­szervezetl világmozga­lom. Csaknem két évszázados múltra tekint vissza a szer­vezett munkások' mozgalma. Először Angliában, a XVIII. század végén ismerték fel az ipari munkások, hogy a si­ker reményében csak akkor küzdhetnek az embertelen kizsákmányolás ellen, ha ere­jüket egyesítik, szervezetbe tömörülnek. A XIX. század­ban azután Európa többi or­szágának munkásai is kö­vették az angol példát. Elő­ször a franciák, azután mind többeA és többen. A ma­gyar szakszervezeti mozga­lom is több mint egy év­százados múlttal rendelke­zik. Nem telt el hosszú idő, és a munkásosztály azt is fel­ismerte, hogy nemcsak nem­zeti, hanem a nemzetközi méretekben is szükség van az összefogásra, a szolidari­tásra. Ennek a gondolatnak a jegyében a II. Internacio­nálénak 1889-ben, Párizsban tartott alakuló kongresszusán határozták el május elsejé­nek a megünneplését. A munkások egyrészt így ad­tak nyomatékot a nyolcórás munkanap bevezetésére vo­natkozó követelésüknek, más­részt az 1886-i, haymarketi vérengzés négy mártírjának emlékére, az amerikai dol­gozók iránti szolidaritásból választották május elsejét a nemzetközi munkás-összetar­tozás napjává. Nem szándékunk most a szakszervezeti mozgalom tel­jes történetének áttekinté­se, csupán a legújabb kor néhány fontos eseményének a felidézésére vállalkoznunk abból az alkalomból, hogy a közeli napokban, február 10-én ül össze Havannában a X. szakszervezeti világ­kongresszus. Még javában dörögtek a fegyverek a második világ­háborúban, még tartotta ma­gát a német fasiszta had­sereg, bár a háború kime­netele már eldőlt, amikor Londonban találkoztak a brit és a szovjet szakszervezetek képviselői, akik elhatározták, hogy a háború befejezését követően az egész világ szer­vezett dolgozóit egyesítő nemzetközi szakszervezeti központot hoznak létre. Ez az elgondolás valósult meg 1945-ben Párizsban, ahol megtartotta alakuló kong­resszusát a Szakszervezeti Vi­nácskozást. S valóban, az ülésteremben éppen úgy, mint a találkozó szüneteiben, ' az interjúkban és nyilatko­zatokban is tükröződött, hogy történelmi eseményről van szó: a szervezett munkások mozgalmának történetében először sikerült az egész vi­lágot átfogó szövetséget lét­rehozni. A nehezen, súlyos tanul­ságok árán létrehozott egy­ség azonban hamar felborm lott a hidegháború követ­keztében. Elmélyült a sza­kadék Kelet és Nyugat kö­zött, 1949-ben ez a folya­mat megosztotta a nemzet­közi szakszervezeti mozgal­mat is. A nyugati országok szakszervezeteinek többsége, amerikai kezdeményezésre és nyomásra kivált a Szakszer­vezeti Világszövetségből és megalakították a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét. A szakadást követően gya­korlatilag minden kapcsolat megszakadt a két nemzetkö­zi központ és tagszervezetei között. Hosszú Időnek — csaknem negyedszázadnak — kellett eltelnie ahhoz, hogy ismét felvegyék a pár­beszéd fonalát, megnyíljék a közeledés, az együttműködés útja. Az enyhülés légköré­nek jótékony hatása érvé­nyesült a szakszervezeti moz­galomban is. Főként Euró­pában születtek kedvező eredmények, ahol a konti­nens szakszervezeti vezetői immár rendszeresen, két­évenként találkoznak Genf­ben, a Nemzetközi Munka­ügyi Szervezet keretében, és vitatnak meg közös érdekű kérdéseket A két központ, az SZVSZ és az SZSZNSZ azon­ban mindmáig nem vette fel egymással a hivatalos kap­csolatokat, bár a Szakszervé^" zeti Világszövetség, a sza­kadás óta tevékenysége Kö­zéppontjában tartja az egy­ség szolgálatát. Ennek jegyében rendezik meg négyévenként a „nyi­tott kapuk" kongresszusát. Erre a fórumra meghívják a világ minden olyan szak­szervezetének képviselőit, akik felelősséget éreznek a munkásügy szolgálatáért. Az idén kerül sor a X. kong­resszusra, a nyugati félteke első szocialista államának, Kubának a fővárosában. Thurzó Tibor Következik: Világkongresszus Havannában Berezeli Á. Károly Apa és anya IC Már Donáthék, különösen az asszony, arról Is hallottak sugdosni, a fiúnak természetelle­nes hajlamai voltak, s egy arabbal folytatott fajtalan viszonyt, ezért ítélték el. Erről, persze, a leány előtt nem beszélhettek, de szívesen el­hitték, hiszen ez a tény rávilágított arra is, hogy miért nem kellett neki Marika. Szegény Gárgyánék nem is sejtették, hogy a rosszindulatnak és kóros élvezetnek micsoda szövevénye veszi őket körül, mikor este kiültek a verandára, hogy felkészüljenek barátjuk fo­gadtatására. Gárgyánban fel sem merült, hogy kihallgatták, s hogy fia esetéről már mindenki tud, s egyre azon morfondírozott, hogy mi mó­don közölje a csapást Barabással. Ugyanakkor Barabás is azon töprengett, hogy elhallgassa-e a dolgot, s tegyen úgy. mintha Gárgyán éktől csak most értesülne az esetről, vagy kímélje meg okét a vallomástól, s rögtön jelentse ki, hogy már mindenről tudomást szer­zett. A veranda ajtajában még mindig habozott, de mikor belépve megpillantotta a két meg­öregedett. megfonnyadt embert, nem volt szíve az alakoskodáshoz, lehajtotta a fejét, s csak a kezével legyintett sokatmondóan. — Te már tudod? — riadt fel erre Gárgyán, mert a nap folyamán mégis úgy döntött, hogy barátján kívül senkivel sena közli szégyenét. — Mindenki tudja már — felelt tompán Ba­rabás, s lesújtottan ereszkedett le az egyik szék­be. — Meghallották, amikor kiabáltál — emelte fel fejét erőtlenül az asszony, s minden harag nélkül, fáradtan fűzte hozzá: — Itt mindenki hallgatózik. — Ostobasag volt részemről — ráncolta ösz­sze homlokát az apa, s hogy bosszúságát erőtel­jes mozdulatba fojtsa, hirtelen felállt, és sétál­gatni kezdett, le-föl. — Hát így vagyunk! — mondta néhány percnyi kínos csönd után. — Akasztófavirágut neveltünk ... Csak ennyi fa­kadt a mi szerelmünkből... Annuskáébói, meg az enyémből... Az asszony ez utóbbi kijelentésre önkéntelen mozdulattal védekezően emelte fel a kezét, de mintha közben meggondolta volna magát, még­sem szólt egy szót sem. Csak ajkai rándultak meg eltorzulva, hogy így gyűrje le a sírás újból feltörő rohamát. Különben egész testében reme­gett, s minden mozdulata elárulta, hogy hasz­talan küzd e gyöngeség ellen. Pedig gyakran te­leszívta a tüdejét, és időnként erőteljesen sóhaj­tott is egyet, de a levegő el-elakadt, ahogy ki­áradt belőle, s majdnem minden alkalommal éles felcsuklásba fulladt. Barabás élete legnehezebb perceit élte át. Né­mán gesztikulált, s a tenyerével olykor a tér­dére csapott. Nem tudta, mit mondjon. Bizonyá­ra vigasztaló szavakat vártak tőle, de egyetlen hang sem jött ki a torkán. Mikor azonban a szerencsétlen asszonyra emelte tekintetét, aki duzzadt szemhéjakkal, rángó szájjal, s egyet­egyet szipogta bámult a semmibe, s reszkető uj­jaival a haját igazgatta, határtalan részvétet ér­zett Iránta. Gárgyán is barátja volt, igaz. de férfi, aki ki­mondja, megfogalmazza keservét, s ha kell, or­dít, tombol, üvölt, hogy felszabaduljon nyomása alól, vagy egész rendszereket épít fel magában önigazolásul, esetleg ítélkezik, bölcselkedik, s valami eszmei túlzásban talál vigasztalást, de Annuska anya, egy test a fiúval, aki semmit sem mondhat róla, hogy önmagát is ne korhol­ja, s azért olyan hallgatag és magábaroskadt, mert még a legnagyobb bűnben is cinkosának hiszi magát, bűntársának és cimborájának, hi­szen az a gonosztevő belőle szakadt kl, s szinte azonos vele. S mindezeken kívül ez az asszony az ő Annuskája is, az egyetlen nő, akire vala­mikor vágyakozva gondolt, s ma is úgy ápolgat­ja őt szíve mélyén, mint nemének legtökélete­sebb megvalósulását. Hamar belátta tehát, hogy őt kell védenie és támogatnia, s ezért bizonyos stratégiai megfontolás után, némi indulattal tá­madt Gárgyánra: — Ne halmozd az ostobaságokat, János — dobbantott férfiasan a lábával, mintegy jelezve, hogy lovagi szolgálatra készül, és egy pillanatra bátorításul Annuskára sunyított. — Először is úgy kiabálsz, hogy a harmadik határban is hal­lani a hangodat. Ez őrültség! De most már ké­sőn figyelmeztetlek, mert az egész város Péter bűnügyéről beszél. Aztán, ahelyett, hogy szegény Annuskát próbálnád életre rázni, még újabb és újabb csapásokat mérsz rá! Micsoda esztelenség ez 7 Gárgyánt szíven ütötte barátjának kissé éles hangja, szokatlan viselkedés volt ez kettejük harmonikus kapcsolatában, amelyben mindig éppen Gárgyán volt fölényben, házassága, na­gyobb életművészete és tapasztalata folytán. Hir­-telen megállt, s meghökkenve nézett rá, de némi bűntudattal és meghunyászkodással is. mert szinte jólesett neki az egész napi önmar­cangolás után ez a kis korholás, Annuska né­ma összeomlása, béna türelme nemhogy meg­gátolta volna őt indulatai fékezhetetlen kitörésé­ben, hanem még fokozta is azokat, hiszen senki sem helyezkedett vele szembe és senki sem mondta, hogy kissé józanabbul kell fölmérnie a helyzetet. Más vonatkozásokban Annuska min­dig becsületesen helytállt, de fia dolgában vég­zetesen tehetetlen maradt, már csak azért is. mert végtére ő az első perctől kezdve nyíltan és bevallottan ellene volt a külföldi tanulmányút­nak. S eddig, ha valami kedvezőtlen hír jött a fiútól, lelkiismeret-furdalás nélkül korholhatta az urát, az út értelmi szerzőjét, de a betörése­kért és gyilkossági kísérletekért már valóban nem tehette felelőssé az apát, aki az ő szemé­ben is a becsületesség megtestesítője volt. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents