Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-24 / 46. szám

Szerda, 1982, február 24. Együttműködés Ez évre is meghosszabbították a Komplex Külkereskedelmi Vállalát. a Mezőgéptröszt és az NSZK-beli Claas cég • évvel ezelőtt kialakított együttműködését Az NSZK-beli vállalat azóta rendszeresen szállít a magyar mezőgazdaságnak nagy teljesítményű kombájnokat és más berendezést amelyek ellenértékeként a napokban aláírt megállapodás alapján négy mezőgéptröszt vállalat alkatrészeket és részegységeket küld az NSZK-ba. ?pül a Várnegyed Márciusban megjelennek az a területen. A munka akkor első építőbrigádok a budapesti kizárólag a második világVárnegyedben. s hozzákez- háború okozta nagyobb kádenék csaknem 130 lakóház rok eltüntetését szolgálta, megszépítéséhez, külső és így az épületek állagán alapbelső felújításához. vetően nem változtatott. Erre a további szépítésre A fővárosi tanács 1978aránylag sokat kellett vár- ban hozott ismét döntést a niuk az itt élőknek, hiszen felújításokról. A tervezésaz utolso felújítást a 60-as J» , , .. , .,. sel, a beruházási program evek kozepen vegeztek ezen . iranyitásaval, a teendők. összehangolásával a FővároMagyar áruk kiállítása Kuvaitban Harmincöt magyar külkereskedelmi és iparvállalat nagyszabású rendezvényen mutatja be exporttermékeit Kuvaitban. A Hungexpo rendezésében sorra kerülő magyar gazdasági kiállítás február utolsó napján nyílik meg ünnepélyes keretek között a kuvaiti fővárosban, a Hilton-szállóban. Jó néhány vállalatunk első íziben próbálkozik átfogó kiállítás keretében kiállítani Kuvaitban. E vállalatok közé tartozik a Hűtőgépgyár, az Intercooperation Rt.. a Skála-Coop. a Taurus és a Metripond is. A gazdasági kiállításon kívül idegenforgalmi szakemberek magyarországi utazási lehetőségeket kínálnak, főleg a gyógyüdülőhelyekre. Az érdeklődők munka közben ismerkedhetnek meg egy kalocsai pingálóval és egv mezőkövesdi babakészítővel. A kuvaiti Hiltonban a budapesti Hilton főszakácsa gondoskodik az ízes magyar falatokról, a talp alá valót pedig Lakatos Mihály népi zenekara adja. si Ingatlankezelő Műszaki Vállalat műemlékosztályát bizta meg. A munkálatokkal 1985 végére kell elkészülni. Az első szakaszban — 1983-ig — az Országház utca páratlan oldalát, a Táncsics Mihály, a Fortuna utca és a Babits Mihály sétány 43 házát újítják fel. Ezt követően — két szakaszban — a Bécsikapu tér, a Dísz tér, a Tóth Áprád-sétány, a Petermann bíró, az Üri, a Szentháromság és a Tárnok utca patinás épületei, valamint az Országház utca páros oldalán levő házak szépülnek meg. Változott az üdülési szabályzat Ki jogosult SZOT és vállalati beutalóra? — Nincs különbség dolgozó és nyugdíjas között — Módosult a főidény időpontja 20 év lett a gyermekkorhatár Idén a SZOT és a vállalati beutalókat együttesen kell elosztani valamennyi alapszervezetnél, mivel az uj üdülési szabályzat hatálya nemcsak a SZOT-beutalásra terjed ki, hanem egységesen érvényes a kedvezményes üdülés egészére, legyen az vállalati, hivatali vagy intézményi. Kedvezményes minden olyan teljes ellátást nyújtó, legalább egyhetes belföldi vagy 6 napos külföldi üdülés, ahol a résztvevők nem az önköltséget fizetik. A beutalás joga — a bizalmiak egyetértésével — a szakszervezeti bizottságoké. A kedvezményes üdülésben való részvétel azonban nem a szakszervezeti tagáágon alapuló jog, csupán lehetőség, mivel az igények csak részben teljesíthetők. A kiválasztásnál a szakszervezeti bizottságoknak figyelembe kell venniük: a munkában, a közösségi életben, a közös érdek szolgálatában való részvételt; a szociális helyzetet és egészségi állapotot; továbbá azt, hogy milyen gyakorisággal részesült kedvezményes üdültetésben az illető dolgozó. Nagyon fontos, hogy a beutalásban részesülők száma mindig tükrözze az alapszervezethez tartozó dolgozók — munkások, alkalmazottak stb. — összetételét. Kedvezményes üdülésben részesíthetők az egyéves szakszervezeti tagsággal rendelkezők. évenként egy alkalommal belföldön, csak 2 évenként íőidényben és 3 évenként külföldön, bármilyen formában (csere, turista stb.). Külföldi üdülésnek számit a 6 napos hajóüdülés is. A főidényi szigorítás az idén már a szanatóriumi beutalásra is vonatkozik. Üdülési jogosultságnál csak az egyéves szakszervezeti tagság követelmény. A korábbi előírt, legalább egyéves folyamatos munkaviszony már nem kötelező. Ez előnyös a szakszervezeti tagsággal rendelkező nyugdíjasok, egyetemisták, szakmunkástanulók és sorkatonák számára is. Az új szabályzat nem tesz különbséget aktív dolgozók és a nyugdijasok között, még az üdülőszanatóriumi beutalásban sem. Ez az idősebbek számára rendkívül kedvező. Módosult a főszezon időpontja. Főidénynek számít a június 1.—augusztus 31. közötti időszak. De jó tudni, hogy kizárólag csak az esetben főidényi az üdülés, ha valamennyi napja erre az időpontra esik. így már nem főidényi a beutalás a május 31-én kezdődő, valamint szeptember 1-én befejeződő csoportokban. Változott a családos üdültetésben a gyermekkorhatár. Felső határa eddig 25 év volt, mbst 20 évre csökkent. Az életkor megítélésénél az üdülővezetők rugalmasan járnak el, így a 14 és 20 év még az esetben is elfogadható, ha a gyermek az üdülés évében már néhány hónappal megelőzően betöltötte a korhatárt. Az is változás, hogy a szülők szakszervezeti tagsága a gyermekbeutalás különböző formáinál — a családos üdülés kivételével — már nem kötelező. Az új szabályzat enyhíti a gyermeküket egyedül nevelő szülők gondját, amikor lehetővé teszi, hogy a családos üdülésben az egyik felnőtt jeggyel — az apa vagy az anya helyett — gyermek is beutalható. Így pl. 2 felnőtt és 1 gyermek részére érvényes beutalójeggyel 1 felnőtt és 2 gyermek is igénybe veheti az üdülést. Ez nemcsak a főszezoni családos beutaláskor alkalmazható, hanem az előutóidényi, úgynevezett vegyes családos üdülésben is. Nagyon lényeges, hogy a szabályzat egyértelmű alkalmazása miatt a SZOT és a vállalati kedvezményes beutálás tényét és idejét egyaránt beírják a szakszervezeti könyvbe. Megelőzően ez a szabály csak a SZOT-üdülésnél volt érvényben. Így idén már nem lehetséges, hogyt valaki esetleg évente kétszer is kedvezményes beutalásban részesüljön, egyszer SZOT, a második alkalommal vállalati üdülésben. Természetesen arra sincs mód, hogy az egyik évben SZOT főidényi, a másikban vállalati föszezoni kedvezményes beutalót vegyen valaki igénybe. Az új szabályzat ösztönzi az alapszervezeteket a beutalókkal való jobb gazdálkodásra, amikor kimondja, ha az üdülésre nincs jelentkező, a szakszervezeti bizottság kötelessége más vállalat, intézmény számára átvételre, cserére felajánlani a jegyet. Bányai János. a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatóságának osztályvezetője Versenyre késztetve R

ossz nyelvek szerint, ha nem is a pad alá, de egy kevésbé kényelmes lócára került a vendég a között a két szék között, amelyet újabban a vendéglátás kínál neki. A gazdaságpolitikusok szerint viszont nagy eredmény az is. hogy a két szék közül választani lehet: a hagyományos formában és a szerződésben működő vendéglátóhelyek jelentik e két lehetőséget. Korábban a vendég a nemtörődömséget kifogásolhatta; az egyhangú étlapokat, a szakszerűtlen ételkészítést, az udvariatlan felszolgálást, a vastagon fogó ceruzákat, az egykor híres magyar gasztronómia nyomasztó elszürkülését. 1979 júliusa — az emlékezetes áremelés — után már alig akadt kifogás, mivel alaposan megcsappant a vendégek száma. Csaknem kiürültek az éttermek, és még az önkiszolgálók, sőt, az italboltok törzsközönségének nagy része is átpártolt az élelmiszerboltokhoz. Természetesen az alacsonyabb árak miatt. Ez a helyzet alaposan megrázkódtatta a vendéglátóipart. Idegesek lettek a tétlenségre ítélt pincérek, a forgalom, a bevétel csökkenését számláló vállalati vezetők. Állították, hogy a felemelt árszínvonal még a nyugati vendégek számára is magas, és tiltakoztak, amiért az élelmiszerárak emelésével egyidejűleg a vendéglátó vállalatóktól megvontak szinte minden állami támogatást. Igy nem lehet megélni! — állították. Megszokták ugyanis, hogy lehetett kicsi az adag. morcos a felszolgáló, pecsétes az abrosz, íztelen a gulyás, hideg a húsleves és meleg a sör — a vendég jött. Bosszankodott ugyan, beírt a panaszkönyvbe, és ha az ízeket nem is, de az állami támogatást élvezte. A mesterségesen alacsonyan tartott éttermi árak évtizedeken át gondoskodtak a vendégekről és a szakma elkényelmesedéséről. Az alapanyagok árának emelése és az ártámogatás megvonása dilemma elé állította a szakmát: vagy visszaszerzi vendégkörét, vagy lehúzhatja a redőnyt. Természetesen az előbbit próbálták meg. sok helyen vendégcsalogatókat találtak ki — reklámkampányt indítottak. Különféle árengedményeket adtak, ám ezek sem bizonyultak igazán célravezetőnek: bár a forgalom nőtt, az engedmények a vállalatok gazdaságosságát veszélyeztették. Sikereket csak ott értek el, ahol újra felvették az étlapra a zónaételeket, az olcsóbb alapanyagokból készíthető tésztaféléket, utcán át is árusítottak, szórakoztató programokkal, mindenekelőtt diszkóval csalogatták be a vendégeket. Miközben a vendéglátó vállalatok, sző* vetkezetek keresgélték a módszert, amely a megváltozott árak mellett is a felszínen tartja őket, a népgazdaság ágai közül elsőként ők kaptak lehetőséget a szerződéses üzemeltetésre. Ha a szövetkezetek nem is. az állami vállalatok éltek ezzel: megindították a nagy érdeklődéssel kísért versenytárgyalásokat, Ma hozzávetőlegesen 1600 vendéglátóhely működik az új formában: az üzletvezető vállalja a kockázatot, és ha a vállalatnak befizetendő összegen túl nyereségre tesz szert, azt tesz vele, amit akar. Zsebrevághatja, szétoszthatja munkatársai között, vagy befektetheti az üzletbe. A vállalkozásnak ez a formája sokféle tartalékot hozott a felszínre. A vendégek kezdték észrevenni, hogy a szerződéses üzletekben változatosabb lett a kínálat, kellemesebb a légkör, és mintha az árak is csökkentek volna. Pedig az 1600 vendéglátóhelyen összesen ezer tővel csökkent a létszám, a szerződéses üzletvezetők többsége csökkentette egyéb költségeit is. és miközben rendre fizeti a vállalatnak a szerződésben vállalt összeget, maga is megél. (Nem mellékes, hogy ez az összeg átlagosan a kétszerese annak, amit ugyanezek a vendéglátóhelyek korábban, a gebines formában jövedelmeztek a vállalatoknak.) Mit szóltak mindehhez azok, akik továbbra is hagyományos formában működnek? Nem tehettek mást, versenyre kényszerültek a szerződésesekkel. A megyei vendéglátó vállalatok tavaly nagyobb nyereséget értek el. és jóval több vendéget fogadtak, mint 1980-ban. Az igazgatók, az üzletvezetők többsége figyeli, milyen módszereket alkalmaznak a szerződésesek, igyekeznek maguk is csökkenteni a költségeket, az adminisztratív létszámot, és megpróbálnak jó hangulatot teremteni a boltokban. Nekik kedveznek azok a központi elképzelések. amelyek fokozni kívánják az éttermi üzletvezetők önállóságát. Jó néhány hagyományos formában működő vendéglátóhely vezetőjének máris jogot adtak arra, hogy az ételek árát ne a szokásos kalkuláció, hanem — bizonyos határok között — a saját elképzelése szerint alakítsa. A továbbiakban az önállóság ezen is túlterjed. Az üzletvezetőket valószínűleg feljogosítják arra. hogy maguk válasszák meg a felszolgálókat, a szakácsokat, és keresetüket ls ők szabják meg. Ha árut — alapanyagot — is bárhol beszerezhetnek, önállóan dönthetnek a költségeket befolyásoló tényezőkről, akkor javulhat az étterem — és a vállalat — eredménye, a vendégek közérzete. M

indennek természetesen csak akkor van értelme, ha az étterem vezetőjének jövedelme nem csupán a forgalomtól, hanem az eredményes gazdálkodástól is függ; ha a költségmegtakarítás, a forgalomnövekedés anyagi következményeit az üzletvezető is viseli. Bár akadnak visszahúzó erők. tény. hogy a vendéglátást megrázó 1979-es áremelés és dotációmegvonás óta több változás történt e szakmában, mint a megelőző negyedszázadban. Amennyiben a további elképzeléseket is megvalósítják, valódi verseny alakulhat ki a szerződéses és a hagyományos vendéglátóhelyek között. s ilyen körülmények között a vendég valóban vendégnek érezheti majd magát. Ha meg esetleg nem is tudja, hogy a két szék közül melyiket válassz.a. vagy olykor úgy érzi, hogy az árak' a pad alá kényszerítik, a verseny viszonyai között végre kényelmesen leülhet majd valamelyik ülőhelyre. Bizonyára azt választja, amelyiket tisztábbra törlik. G. Zs. Pintyek, zöldikék Szokatlanul nagy létszámban jelentek meg a salgótarjáni téli etetők környékén a hegyi pintyek, zöldikék; tartja magát a tél, kemény a hideg, természetes tartózkodási helyükön valószínűleg elfogyott a táplálékuk. Csak ekzel magyarázható a hajnalmadár feltűnése is a Salgóvár és a Bagókő táján. Ez a verébnél nagyobb, palaszürke, kárminpiros szárnyú. hajlott csörü madár nagy rovarpusztító, ha nem talál eleséget az erdőben, a városba is bevetődik. Több tatabányai brikett A Tatabányai Szénbányák brikettgyárában — az igényekhez igazodva — az idén 550 ezer tonna brikettet készítenek, 110 ezer tonnával többet. mint tavaly. Ehhez a régi berendezések átalakításával és a technológia módosításával megteremtették ugyan a műszaki feltételeket, de a munkásokra is lényegesen nagyobb feladat hárul. Néhány hete bevezették például az úgynevezett folyamatos munkarendet, ami azt jelenti, hogy az idén szombaton és vasárnap is termelnék. Egyidejűleg heti negyven órára csökkentették a munkaidőt, a szombati-vasárnapi munkáért hét közben kapnak szabadnapokat a munkások, de úgy csoportosítják a beosztásokat, hogy mindenkinek szabad legyen havonta két vasárnapja. A megnövekedett kereslethez rugalmasan igazodó brikettgyári munkások vállalását a szénbányák vezetői átlagon felüli, differenciált bérezéssel honorálják. Míg a vállalat üzemeiben átlagosan 4,5 százalékkal fejlesztik az idén a béreket, a brikettgyárban átlagosan húsz százalékkal emelik a folyamatos munkarendben dolgozók alapbérét. A mennyiség növelésével egyidejűleg a választékot is bővíti a tatabányai brikettgyár. A múlt év végén kezdték meg az úgynevezett gyöngybrikett gyártását. Javíják a tojásbrikett minőségét is. Elindult a kombájn. Igaz, még nem aratni, csak a holtból indult az útjára. A Csongrád megyei Mezőgazdasági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalat udvaráról tegnap, kedden délelőtt gazdára talált az NDK gyártmányú F—512 gépóriás. A Csongrád melletti Bokrosig tette meg az utat, hogy inajd a nyáron az aratók munkáján segítsen. A mezőgazdasági gépeket árusító vállalatoknak más lett a nevük, de a munkájuk maradt. Ugyanolyan nehéz eladni a drága gépeket, mint tavaly, amikor még AGROKER néven szerepeltek. A fő gond: kevés a jó gép és a gazdaságokban megnézik, mire költik a pénzt. Sajnos, éppen a szükséges gépekre jut kevesebb. Képünkön: útra kész a kombájn 4