Délmagyarország, 1982. február (72. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-21 / 44. szám

72. évfolyam ^4. szám 1982. február 21., vasárnap Ára: 1,40 forint H VILÁG Mizgékoiyság és hűség A

kik megjárták a szigetországot, és volt kis idejük belesni az angol szokásokba, mondják, hogy ott nincs tán nagyobb illetlenség, mint a másik ember jövedelme iránt érdeklődni. Lehetséges, hogy ez elsősorban a „jobb" körökre érvényes, ahol ismeretlen az anyagi gond, de azt már magam is kitapasztaltam: annyira talán senkit sem foglal le a pénz. mint minket. Szemérmesebb és diszkrétebb e tekintetben a német is. meg az orosz is, de általában ritka, hogv bárhonnan idetévedő idegen a pénztárcánk felől kezdene nyíltan érdeklődni. Mi pedig mondjuk ám vastagon, sőt bizony a legnagyobb nyilvánosság előtt is faggatjuk egymást, ki mennyit tud összelapátolni, hol nagyobb az órabér, hol sűrűbb a jutalom, mennyi nyereségrészesedésre van esélv. meg effélék. Kiváló esztergályos hagyja el modern üzemét és legmodernebb gépét, mert egy téeszben műanyagot süt — és havi nyolcszázzal többet keres. De nem csak hogy elhagyja, ki is áll vele a legnagyobb közönség, az ország elé, és mondja .. . Technikus hagyja ott szakmáját, s helyette sört mér, kávét főz, mosogat — így négv-hatszázzal több lesz a pénze. Gépészmérnök szervezkedik ajtózsanérgyártásra. cukrász kever maltert, betegápolóból bolti eladó, közgazdászból iparosok után futkosó könyvelő lesz — a tét megint az a pór száz forint... Tele vagyunk anyagi sérelmekkel. Mutogatunk is hozzá, természetesen. Hogv amott egy előadó megkeresi ugyanazt; ennyiért nem várhatnak el mérnöki alkotó munkát, amikor a téeszben egy éoítőbrigádvezető zsebretesz; miért tanultam én huszonnégy éves koromig, meg azóta is mindenféle tanfolyamon, továbbképzésen, ha a pénzem csak ennyi; majd bolond leszek három műszakban gürcölni, ha egyszer többre megyek amott állandó délelőttel: pofára osztják a prémiumot vagy teljesítményre? — csupa hétköznapi szöveg, hallani lehet villamoson és eszpresz•szóban, gyári öltözőben és tervezőirodai műteremben, falusi kocsmában és magas hivatalban. S minthogy régóta figyelem magunkat, s ezt a jelenséget, kezdek tőle szédülni, s kezdem azt hinni: nálunk csak másokat fizetnek jól — minket nem. Bizonyos, hogy az utóbbi idők gazdasági szigora nemcsak a nemzeti közösséget mozgatja, találékonyságra és élelmességre serkenti az egyes embert is. Olyan nagy méretű pazarlásról azonban nem tudok, mint amilyen időnként nálunk mérhető. A pazarláson azt értem; megengedjük magunknak, hogv társadalmi költségen kiképzett emberek, akik valódi tudásukkal járulhatnának hozzá leginkább a közboldoguláshoz és az önmegvalósításhoz — idegen területen kergetik a szerencséjüket vagy pótcselekvésekben emésztik el legjobb energiáikat, s eközben lassanként elvesztik szakmai kvalifikáltságukat: lehet, hogy lerombolják a visszavezető hidakat is. | Hallom már a feleselő szót: Ott fizessenek meg. ahol a legtöbbet érek, s törzsgárdatag leszek, sose lássam a munkakönyvemet! Ez a hideg számítás most nagy divat. Vakság azonban észre nem venni, hogy az idő rostája leng. s a társadalmi méretű eligazodások nem mennek végbe hetek. hónaDOk alatt. Jól mondta valaki: egy esztergályost könnyű gavallérosan megfizetni, különösen, ha van egy kis konjunktúra — negyvennek már alapos jövőt kell tervezni. A gazdaság mozgékonyabbá vált, több dudor és horpasz támad a testén, könnyebb lavírozni. No de nem követeli-e meg a felelősség — a szakmáért, a családért, az egzisztenciális biztonságérzetért —. hogy forintos tételekkel ne hagyjuk magunkat megzavarni, még akkor sem, ha mindennap szembe kerülünk ugyancsak forintos többletkiadásokkal? T

udjuk mindannyian, hogv a statikus „munkaerő-szemlélet" kitöltötte történeti idejét, s ha mozog a munkaerő, az nem feltétlenül baj. sót esetenként kifejezetten kívánatos. Ám az indokolatlant L, merész"áff3tásök. a pálvat'lhagyáspk' szakmai' -hűtlenségek ígérhetnek ugyt jillanatnyi előnyt, de tartósan sem épgazdaságnak, sem az egyénnek ne -férnek zsíros kamatokat. Lehet, hoe, zott az aggodalmam; talán nincs is i-i "őj szó. minthogy ez a "„mobilizáció" zsnee. ibb, mint a szakmák hűséges öregeiriekv;°£. smelkedő képviselőinek hangja és dicsét.Rö A társadalmi boldogulás valódi kert-M<ből úgy sem lehet kibújni. A vargabetűért pedig egyszer úgy is fizetni kell. Div etessenek mégis a többért vállalkozó szelleműek, s minden tiszteletem a termelő közösségekkel együtt bizakodóknak. A társadalom tőlük és velük emelkedik igazán. Sz. Simon István Kommunista műszakok a gyufagyárban Egy héttel ezelőtt az egyik, tegnap a másik műszak dolgozói szánták arra szabad szombatjukat a Szegedi Gyufagyárban, hogy segitséget nyújtsanak idős embereknek. E két kommunista műszak alatt mintegy 2,4 millió doboz gyufát állítottak elő, s a munkáért járó körülbelül 40 ezer forint munkabért — a gyár hagyományainak megfelelően — az idősek javára utalják át, a petőfitelepi szociális otthon és az öregek napközi otthonai számára. Emellett mindkét műszakban jó néhány idős embert láttak vendégül a gyárban, akik megtekinthették a termelést és elbeszélgettek a dolgozókkal. Szövetkezetek számadása Az elmúlt, hetekben folyamatosan tudósítottunk Csongrád megve és a szegedi járás termelőszövetkezeteinek zárszámadásairól. Nemcsak a mezőgazdasági szövetkezetek. hanem a fogyasztási és a. takarékszövetkezetek is évente számba veszik, mit végeztek, hogyan teljesültek terveik, s ha eredményesen dolgoztak. a sikerek kovácsait megjutalmazzák. A mostani összegzést és tervkészítést az teszi még jelentősebbé, hogy a fogyasztási szövetkezetek csúcsszerve. a SZÖVOSZ az elmúlt évben tartotta kongresszusát. A legfőbb feladatok az ország gazdasági és Dolitikai helyzetéből következnek: meg kell őrizni az elért életszínvonalat. Elmarad a reáljövedelmek növekedése, helyette iobb minőségű szolgóltatásokkal igyekeznek javítani a lakosság közérzetét. Az áfész-e k legfontosabb feladatai, hogv a perifériák lakóit is megfelelően ellássuk áruval, szervezzék és segítsék a kisgazdaságok munkáját. javítsák a vendéglátás színvonalát, bővítsék az áruválasztékot, ipari tevékenységükben pedig iáruljanak hozzá a hiánycikkek számának csökkentéséhez. A takarékszövetkezetek bővülő pénzügvi szolgáltatásaikkal igyekeznek minél több időt. esetenként költséget megkímélni a lakosságnak. Megfelelő munkával a falvakban is nagyobb városok színvonalára emelhető ez a szolgáltatási ágazat. Az egyes szövetkezetek konkrét feladatait. meghatározó. helyzetüket, eredményeiket számbavevő takarékszövetkezeti és áfész-küldött gyűlések ezekben a napokban megkezdődtek. 1982-ben, Szegeden 240 millió forint épület- és lakásfelújításra Hetedik éve már, hogy a hazai városépítés és lakóház-felújítás történetében alighanem úttörő szerepet vállalva, a városi tanács ós a Szegedi Ingatlankezelő Válfaját az állami tulajdonban levő épületek szervezett, előre meghatározott ütemterv szerinti felújítási akcióját megindította. Akkoriban a városkép talán legfontosabb elemeit, a házak homlokzatait fiatalították meg — az V. ötéves tervben összesen 400 ezer négyzetméternyi felület kapott űj vakolatot, felfrissített homlokzati díszeJöhetnek a villanymozdonyok Minden vontatási forma közül az elektromos a leggazdaságosabb; a mozdonyok lényegesen nagyobb hatásfokkal dolgoznak, mint „öccseik", a gőzösök és a dízelek. A MAV éppen ezért kezdett az elmúlt években újabb villamosítási programba; ezekben a hetekben, hónapokban Kiskunfélegyháza és Szeged között készülnek el az elektromos vontatáshoz szükséges berendezések és pályatartozékok; a kiskunhalasi villamos-vonalfőnökség szerelői már Szegeden dolgoznak; a Nagyállomáson a felsővezetőket szerelik, a rendezőben állítják a tartóoszlopokat — ahogy ezt képein fotóriporterünk. Somogyi Károlyné is megörökítette —, májusig, a menetrendváltozásig el is készülnek a vonalszakasz villamosításával. ket, párkányokat, s persze új szint is. Ahol a házakban levő lakások állapota indokolta — az épületbelsők is átalakultak: 197S és. 1980 között áz 1KV és kivitelező társai 1271 lakást tettek kényelmesebbé, komfortosabbá, szebbé. A mostani ötéves tervben külön nem készül statisztika a homlokzatszínezések adatairól — ez a művelet ugyanis már mindig együttjár az egyes épületek munkálataival : a födémcserés vagy anélküli felújítással. Az 1980—85 közötti tervidőszakra is készült ütemterv — ennek első szakasza, a tavalyi jó eredménnyel zárult: 587 lakás készült el. (Ebből ötvenet a lakók kezdeményezésére és szervezésében, „idegen"' kivitelezők újítottak fel — az IKV 12 millió forintot fizetett ki a lakóknak egy összegű térítés e6 bérbeszámítás formájaban.) A tavaly felújított lakások révén egyébként 233 miUió forinttal gyarapodott a köztulajdon. Az idén 71 épület 436 lakása újul rneg, 240 millió forint értékben. (Azt persze, hogy hány bérlő lesz öntevékeny, előre nem lehet kiszámítani.) A tavalyi és az idei adatok összevetésekor — nehogy téves következtetésekre jusson bárki — el kell mondanunk: az 1982-es esztendő tervében lényegesen több. kétszer annyi a födémcserés felújítás! S ez az építési forma az új technológiák, munkamódszerek ellenére is jóval költségesebb ós időigényesebb. Az IKV és három kivitelező társa — a Szegedi Magas- és Mélyépítőipari Vállalat, a CSOMIÉP és a Szegedi Építő Szövetkezet — arra törekszik, hogy minél rövidebb időre kelljen a lakókat ideiglenes lakásba költöztetni. E szándékot szolgálja egyebek között Gazsó Pál, Horváth Ernő és Ferenczi István újítása is. Az úgynevezett födém-megerősitéses eljárásnak az a lényege, hogy a régi födémet nem bontják ki, hanem aláhúzzák a teherbíró újat. Így a lakások parkettáját sem kell felszedni —. a nüsásag kilag is egyszerűbb a feladal. Négyzetméterenként pedig körülbelül háromezer forint a megtakarítás! A Vidra utca 6. számú ház négy lakásában az átépítés idejét várhatóan felére csökkenti ez az eljárás. Az idén a Gogol utca 18-ban, s a Deák Ferenc utca 4. számú házban is ezt a technológiát alkalmazzák majd. Az idei feladatterv szerint befejeződik a Batthyány utca 25, 31., 32., a Horváth Mihály utca 9., a már említett Vidra utca 6.. a Szent István tér 14—15.. valamint a Klauzál tér 7. számú épületek felújítása — valamennyi födémcserés volt. Ugyancsak e bonyolultabb átépítési mód miatt kell költözniük az idén a Dózsa utca 2. — Deák Ferenc utca 4. a Lenin körút 50., Kelemen utca 8.. Attila utca 3., Gogol utcn 18. és Oskola utca 21. számú épületek bérlőinek — a már említett 71 lakóház többj épületében pedig födémcsere nélkül csinosítják a lakásokat Körülbelül egy év múlva már azt is meg tudják mondani az IKV-nál, hány bérlő vállalkozott lakásának korszerűsítésére. Egyre elterjedtebb ez a megoldás: a lakás komfortfokozatát is növelő teljes felújítás költségeiből 50 ezer forintot egy összegben térit meg az ingatlankezelő, a többit a lakbérbe számítják be. Az IKV pénzügvi biztonsága indokolja hogy előzetes hozzájárulás szükséges a házilagosan végzett részleges korszerűsítésekhez is — például a gázfűtés kialakításához, amelynek költségeiből az egy összegű térítés 20 ezer forint. S, mert az ördög nem alszik (a társadalmi tulajdon védelme az IKV feladata is), ezért a házilagos kivitelezőknek a felhasznált anyagokról számlát kell bemutatniuk. a munkadíjat pedig akkor vehetik fel, ha előzetes nyilatkozattal igazolják: saját maguk és nem a kontárok végzik el a munkát. e. K. Vc>0 PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!