Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-29 / 24. szám

8 Péntek, 1982. jarraár 29l Szúmos kedvezmény ösztönzi a mezőgazdák letelepedését. Mindenekelőtt azokba az üzemekbe, ahol kedvezőtlenek a természeti adottságok, és már ennél fogva is kisebb a bér. A MÉM az idén csaknem kétszeresére növelte a központi támogatás összegét, amely 1982-ben eléri a 190 millió forintot A külön jogszabály szerint ebből az öszszegből támogatják a szolgálati, illetve a sajátlakásépítést és letelepedési segélyt is folyósítanak a munkát vállalóknak. Egy év alatt 215 szolgálati lakás épült fel az állami gazdaságokban és a téeszekben, 140 egyéni lakást is átadtak, további 2750 mezőgazda kapott fizetéskiegészítést, további ötszázan kaptak tanulmányi ösztöndíjat. A támogatási rendszer új vonása, hogy bővítették a kedvezményben részesíthető üzemek körét, mintegy elősegítve azt, hogy a közepes szintet el nem érő gazdaságok is jól képzett szakemberekre bízhassák a helyi fejlesztést . Környezetvédelem Települési környezet — az élet minősége címmel — több illetékes szerv, bizottság, szakszolgálat közreműködésével — környezetvédelmi napokat és kiállítást rendez a TIT budapesti szervezete és a Hazafias Népfront budapesti bizottsága február 1. és 5. között a Kossuthklubban. A körhyezetvédelmi napok előadásain egyebek között szó lesz a települések védelmének országos szakterületi koncepciójáról, egyes településeken, így a Szombathelyen, Vácott bekövetkezett nagy környezetszennyezések vizsgálatáról, elhárításukról is. A galambposta ötezer éves története Á galambot, mint hírvivőt évszázadok óta hasznosítják, mert kitűnő tajékozódóképessége van, és igen nagy távolságról is visszatalál. Az erre vonatkozó legrégibb adat i. e. 3000-ből származó falfestmény, amelyen oltár nvögött négy galambot eresztenek fel. hogy hírül vigyék III. Ramszesz fáraó megkoronázását. A 2500 évvel ezelőtt rendezett olimpiai játékok győzteseinek nevét is galampo6tával juttatták el az egyes városokba. Ókori történészek gyakran tesznek említést hírvivő galambokról, sót tenyésztésükről is. A római légiót gulambházakkal látták el, és a kis szárnyasokkal —> általában lábukra kötött levelekkel — továbbították a csaták kimenetelére sokszor döntő fontossá, gú parancsokat. Az i. e. évezredekben a FVVldközi-tenger mentén fekvő államokban ötven-száz kilométeres távolságra galambpo6ta-állomásokat helyeztek el. Gyakran a hajósok, különösen a kínaiak i is ily módon küldtek üzenetet megérkezésükről. Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelem című eposzában említést tesz postagalambokruk amelyek réven az ostromlott várban tartózkodók tartották a kapcsolatot a külvilággal. Természetesen az ellenség ls tudta ezt, és vaduszsólyommal igyekezett elfogni u „repülő posta sokat" Amikor 1871-ben a kommün alatt Párizs körül volt zárva, az összeköttetést a külvilággal nagyrészt galambpostával tudták fenntartani. Sürgönyt, hivatalos és magánérttesítéseket küldtek velük. A kis állatok kiváló képességeit mi sem bizonyltja jobban, mint hogy háromezer-ötszáz küldeményt szállítottak. Ezúttal az volt a gyakorlat, hogy az üzenetet selyempapírra írták, és a galamb szárnyának arra a középső tollára erősítették, amelyik a repülésnél nem mozog. A megterhelés nem lehetett több egy grammnál. A tenyésztett postagalambok később is egyre nagyobb szerephez jutottak A XX. század elején Üj-Zélandon vállalat, létesült, amelyik a közeli szigetekkel való postaforgalom lebonyolítására galambjáratot szervezett. Ekkor jelentek meg a csőrükben levelet vivő galambokat ábrázoló első bélyegek. Az első világháborúban a különböző német parancsnokságoknál — hivatalos jelentések szerint — több mint százezer galamb „szolgált". Közülük nem egy életével fizetett vállalkozásáért. Honoluluban, a Havati•zigetek fővárosában 1918ban galambposta-hivatalt állítottak fel, amely nyolc szigettel tartott kapcsolatot. A kis hírvivők a négyszáz kilométeres távolságot tíz óra alatt tették meg. Kína és Japán között 1932-ben is segítettek a postaforgalom lebonyolításában. A hivatalok leheletvékony papírborítékot használtak, amelyre a bérmentesítés igazolásául bélyegzőt nyomtak. A galambokat az erre a célra tervezett központból indították. A második világháborúban is nagy számban vettek részt a postagalambok, de csak különleges feladatokat kaptak, például amikor nem akarták a híradástechnikát használni, nehogy az ellenség bemérhesse. A partizánoknak nagyon sokat segítettek, mert az egye^ csoportok munkáját sikerült összehangolniuk. Ezúttal is nagyon sok „szolgálatteljesítés" közben pusztult el. De az elismerés sem maradt el: többen kitüntetést, sőt, szimbolikusan katonai rangot is kaptak. A detroiti állatkertben őrizték a G. I. Joe (Joe közlegény) elnevezésű híres galambot. amely az olaszor-. szagí hadszíntéren csaknem ezer angol és amerikai katona életét mentette meg. Ugyanis 1943. október 18-án rendkívül sebesen repülte át azt a több mint harminc kilométeres távolságot, amely Colovi Vecchia olasz falul az angol repülőtértől elválasztotta. Még idejében sikerült megvinnie a hírt, hogy — a tervezettől eltérően — ne intézzenek légitámadás^ a falu ellen, mert időközben onnan kiverték a németeket, és most már saját katonáik tartózkodnak ott. Az utolsó pillanatban érkezett: hét bombázó éppen fölszállni készült. Az életmentő madarat London polgármestere érdemrenddel tüntette ki, a háború után pedig Detroit városa kérelmezte, hogy állatkertjében gondját viselhesse. Bár a fejlett híradástechnika fölöslegessé tette a galambpostát, de egyes esetekben mégsem szorította ki. Így például a nagyon magas hegyek megnehezítik a jó rádióvételt, ezért a hegymászó csoportok még must is gyakran galambokkal tartják egymás között a kapcsolatot. Napjainkban a franciaországi Abranches kórház laboratóriuma galambokkal küld vérmintákat a harminc kilométerre fekvő Grancville városába, mert — mint megállapították — a motorkerékpáros küldöncöknél sokkal gyorsabban teszik meg az utat. De a ritka esetektől eltekintve a galamb ma már inkább csak a béke eszméjének szimbóluma. A postagalambok tenyésztése ismét virágkorát éli. Az egész világon egyesületek, magánosok vetélkednek. hogy minél kitartóbb, gyorsabb fajtákat tenyészszenek ki, de ez már csak sportcélokat szolgál. Nemzetközi szervezetük is van Példaképpen megemlítjük, hogy Budapestén, 1941-ben postagalambversenyt, 1971ben pedig Brüsszelben — nagy nemzetközi részvétellel — már olimpiát rendeztek. Természetesen nagyon sok ország bélyegein szerepelnek postagalambok, tgy egyebek közt a hazai galambfajtákat bemutató, 1957. évi magyar sorban. Néhány évvel ezelőtt pedig a galambposta bemutatásával érdekes kiállítás volt a Budapesti Bélyegmúzeumban. A hazai Postagalamb Sportszövetség centenáriuma tiszteletére a Magyar Posta ebben az évben bélyeget ad ki. Hajdú Endre Nem el ítélnif hanem elemezni Irefl.„ Mozog a munkaerő Olvasom a nagy példányszámú képeslapban a sajnálkozó hangvételű jegyzetet V. Gyula esetéről. Munkahelycserére kényszerült a derék ember, nem kevesebb, mint két forinttal magasabb órabérért. Plussz a túlóradíj, összesen tehát 6—800 forinttal keres többet havonta az új munkahelyen. Amikor kikérte a munkakönyvét, szemérmesen csak anynyit mondott: családi okok miatt döntött így, meg aztán az új vállalat közelebb van a lakóhelyéhez. V. Gyula ugyanis — a jegyzetíró szerint — szégyellte, hogy pénzért cserél munkahelyet. Az efajta szégyenkezés társadalmi méretű konfliktust jelez, a többség ugyanis helyteleníti, hogy az egyik munkahelyről a másikra vándorolgató munkás jobban Járjon azoknál, akik hűségesek régi munkahelyükhöz. Valóban! Kinek jó az, ha újra feltámad a nagy nehezen lecsillapított fluktuációs-láz? Vizsgálódjunk kissé Pontosabban. Fluktuáció: a statisztikusok közmegegyezése szerint minden fél éven belüli — és bármi okból bekövetkező — munkahelyváltoztatás. Korábban ez keményen elitélendő volt, harcoltunk is ellene minden lehető és lehetetlen módon, majd megszületett a felismerés, hogy a fluktuáció mégiscsak differenciáltan kezelendő. Hasznos. mert eszköze, módszere a munkaerőforrás újraelosztásának. Különösen manapság. amikor jóformán lépésnyit sem jutunk előbbre a szervezett és a tervszerű munkaerő-átcsoportosítással. S csak annyiban káros, amennyiben akadályozza a létszámszerkezet kívánatos átalakítását. A fluktuáció okozta esetleges társadalmi és gazdasági károk pontos felméréséhez viszont tétovázás nélkül kellene meghatározni — gazdaságfejlesztési céljainkhoz igazodva — a hosszabb időtávon is kívánatos mozgásirányokat. Csakis ezek ismeretében vállalkozhatunk — s még ekkor is csak viszonylagos megbízhatósággal — annak eldöntésére, hogy mit nevezünk káros, és mit hasznos fluktuációnak? S mert e kritériumok pontos megfogalmazása a ma' "apig is várat magéra, fogadjuk el a nem is olyan rég még tarthatatlannak minősített álláspontot: a fluktuáció nem minden eszközzel. és nem leltétlenül üldözendő társadalmi jelenség. Különösen akkor nem, ha meggondoljuk, hogy fölfogható bizonyos feszültségek jelzéseként is. S ha lehetőségeit nem korlátozzuk — főleg adminisztratív intézkedésekkel —, akkor máris tettünk valamit e társadalmi feszültségek enyhítése érdekében. Ráadásul: ha felfedeznénk a fluktuáció tudatos kezelésének, irányításának módszereit, akkor az egész folyamat — még ha ezt jórészt egyéni indítékok vezérlik is — a korábbinál sokkal inkább állíthatnánk gazdaságfejlesztési céljaink szolgálatába. V. Gyulának tehát semmi szégyenkeznivalója nincs, a lehető legésszerűbben döntött akkor, amikor a magasabb bér ígérete miatt munkahelyet változtatott, s döntése, valószínűleg, egybeesett a társadalmi méretekben is kívánatos ésszerűséggel. Ám tágítsuk a kört, s nézzük V. Gyula sok-sok, hasonlóképpen gondolkodó kollégáinak döntését, a legfrissebb statisztikai adatok tükrében. Nincsenek kevesen, akik elhagyják a nagyipari munkahelyeket, még akkor sem, ha évek óta egyre lanyhább a fluktuáció; tavaly a fizikai dolgozóknak mindössze 13—15 százalékát érintette. Hová mennek ezek az emberek? 1976 előtt a népgazda, sági ágakon belüli mozgás volt a jellemzőbb, illetve a mezőgazdaságból a nagyiparba történő áramlás. Napjainkra fordult a helyzet. A „belső" mozgás jóval kisebb arányú, mint korábban. Nyilván azért is. mert csak 1976 után léptek érvénybe a munkahelyváltoztatásokat adminisztratív eszközökkel korlátozó intézkedések, amelyek egyébként azóta érvényüket vesztették. 3 feltehetően azért is. mert e rendelkezések olyan bérnivellálódási tendénciékkal párosultak. hogy például a nagyipari munkások számára voltaképpen tökéletesen mindegy volt hogy melyik vállalatnál dolgoznak. A töblxség kényszert lieletörődéssei fogadta ezt. Ám voltak, akik nem maradtak nyugton. Nem véletlen, hogy a tszmelléküzemek elleni támadások éppen ez idő tájt indultak meg; hogy az iparvállalatok, nagyjából 1977től kezdve, egyre többet panaszkodtak e melléküzemek „munka-elszívó hatása" miatt; hogy másfél-két évvel később már a szakirodalomban is megjelentek a mezőgazdaság munkaerő-kibocsátó képességével kapcsolatos kérdőjelek; hogy az elmúlt ötéves tervidőszak munkaerőmérlege drasztikus ipari és építőipari létszámcsökkenést mutatott; s hogy egyre többen és egyre hangosakban ismételgették a kérdést: „de hát hova lesznek azok, akik elhagyják a nagyipari munkahelyeket 7" A KSH ezzel kapcsolatos adatgyűjtése pontos választ ad a kérdésre, s e válasz nem mindenben egyezik * korábbi sejtetésekkel. Igaz: az ipar létszámveszteségeket szerfvedett a munkaerőhullámzásban. a mezőgazdaság pedig létszámgyarapodást könyvelhet el. Viszont — s ez valószínűleg meglepő —, a létszámmozgás másik nyertese a kereskedelem: több mint 10 ezer új munkavállaló. A statisztikusok azt ls kimutatták, hogy például 1980-ban, a fluktuáció miatti, mintegy 24 ezres iparj létszámveszteség alig egyharmadával bővült csak a mezőgazdasági dolgozók száma. Vegyük ehhez még hozzá. hogy ez az átcsoportosulás enyhítette az ingázással kapcsolatos gondokat; hogv az efféle fluktuációnak Jótékony hatása volt a „vidéki" lakosság ellátására, n „vidéki" szolgáltatóipar munkafeltételeire és teljesítőképességére! sőt: bővítette""a Mezőgazdasági — részben exportálható — árualapokat is, éppen olyan időszakban, amikor a piac egyre inkább stratégiai nyersanyagként kezeli az élelmiszereket. S ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az ipari létszám csökkenését, regisztráló statisztikai i elemzések mellett. más vizsgálatok változatlan, és többnyire kihasználatlan ipari létszám tartalékokról beszélnek minden, esetben visszavezetve e tényt, a nagyipari munka általános szervezetlenségére és az iparvállalatok együttműködési zavaraira. K. S válások Kétcsillagos a Palace A leggyakoribbak a válások Svédországban. Minden 100 űj házasságra 60 válás jut. Svédország után ebben a vonatkozásban a második helyet az amerikaiak foglaljak el: náluk 100 újonnan kötött házasságra 44 válás jut. A harmadik a Dominikai Köztársaság 100 házasságra jutó 43 válással. Lézerek az üvegiparban A lézer erős, igen sokoldalú energiaforrás és egyik fő előnye az, hogy a fénynyaláb rendkívül kis méretűre összpontosítható (például egy 250 W-os széndioxid-lézer könnyen fókuszálható egy tized milliméter átmérőjűre.) Az üveg- és kerámiagyártó üzemek egyre nagyobb számban használnak fel lézereket. Ezek eredményesen alkalmazhatók üvegcsövek vágására a rádiócső- és izzólámpagyártásban, ampullák egy műveletlel való leszabására és lezárására, a kis furatok kialakítására stb. A lézerek a maguk nemében páratlan elönyöket nyújtanak a szokásos üvegvágással és lezárással, csiszolással, izzílással szemben. A lézer, ha automatikus működésű berendezéssel párosul, legtöbbször lényegesen nagyobb termelési eredményt ad, mint amilyent korábban szokásos módszerekkel el lehetett érni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a lézerek jelentős befektetést igényelnek. A lézereknek sokféle típusa ismeretes, a néhány milliwatt erősségű héliumneon-lézerektől a különleges szemsebészeti kezelésekre alkalmas lézerekig. Az üvegés kerámiagyártó iparágakban a széndioxid-lézer Vált be legjobban. Ez azért van, mert a széndioxid-lézer infravörös színképtartományú sugarukat bocsát ki. Ezen a hullámhosszon a legtöbb dielektromos anyag — mint az üveg, kerámia, a fa. a műanyag stb. — az esetleges sugárzást teljesen elnyeli. Más szavakkal: az üvegfelületre irányított széndioxid-lézersugár kis energiavisszaverés vagy átvitel mellett nyelődik el. A lézer használata mellett szól az az előny, hogy igen jól ellenőrizhető energiaforrás. A műveletek szennyeződésmen tesen végezhetők el a lézersugár segítségével. Ugyancsak előnyösek a lézersugaras berendezések szinte korlátlan hőmérsékleti adottságai, ami például a kvarcüvegek fúrásánál és vágásánál fontos szempont. Korszerűsítik - Munkálatok A budapesti Palace Hotelt hetvenegy évvel ezelőtt. 1911-ben nyitották meg. Hat emeletén összesen 113 szoba volt. 181 férőhellyel. A szobák közül csak 21 volt fürdőszobás. Az új besorolás szerint a Palace — noha a fürdőszobák száma szerint csak egv járt volna — megkapta a két csillagot, azzal a kikötéssel, hogy idén március 31-ig a fürdőszobás szobák arányának el kel] érnie a 33 százalékot. A szálló rekonstrukcióiát anélkül, hogy bezárták volna — több ütemben végzik. Elsőként a Rákóczi úti számv szobáinak telies felújítását — bútorcser e, tapétázás, szönyegpadlózás — haitották végre. A sortatarozáskor a teljes homlokzat és a tetőszerkezet megújult. A régi személyfelvonót újra cserélték. A jelenleg is tartó második építési ütem során 1981. márciusában lezárták a Csokonai utcai szárnyat, ahol » hat emeletet szinte teljesen átépítik, modernizálják. Az átalakítás miatt , szobákat kellett megszüntetni. hogv helyükön fürdőszobákat, alakíthassanak ki. Számuk ígv huszoneggyel növekszik, és az egész szálloda arányában eléri a 40 százalékot. Igaz. hogy az eredetihez képest 21 szobával lesz kevesebb az épületben, de a 92 szobában egyidőben 177 vendéget fogadhatnak. A fürdőszobás szobák száma a duplájára, 42-re emelkedik. 82 hellyel. A csak mosdóval ellátott szobák száma viszont 50-re csökken, bennük mindössze 95 vendéget helyezhetnek el. A Pannónia Szálloda- és Vendéglátó Vállalat a kétcsillagos rangletzés követelményeinek megfelelően hajtja végre a rekonstrukciót, amelyet 1982. februárjában fejeznek be *