Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-26 / 21. szám

I Kcdíd, 1982. január 28. Szerelem hava Fülöp János könyvéről Úgy látszik, „Makrakomplexusról" is beszélni lehet a legújabb magyar irodalomban. Kertész Akos nagy regénye, „ hatvanas évek második felében ismét régi magasába lendtllt magyar Irodalom folytonosságát a Hetvenes évek elejére átmentő, mn már (többékevésbé) utolsó mohikánnak is tekinthető műve lám, termékenyítő erővel szolgál friss alkotásokhoz. Azt persze nem tudni, utánérzésről van-e sző, vagy valami másról: mindenesetre valószínű, hogy a Szerelem hava több Makra-imitációnál — és kevesebb eredeti társadalmietikai kérdéskomplexumokat nagy formátumban hordozó regénynél. Az alaphélyzet, mondhatni. jellegzetes: a nevelőszülőktől a munkásmozgalom, által „kiemelt", a pártapparátusban dolgozó fiatal nő. Buházi Arira sorsában a művészemberek eredetiségét archetípusként megelevenítő, szimbolikus nevű Konok Andrással történt találkozás — a 6zerelem emberi minőséget alakító, a régi normákat újakká változtató próbájává válik. Régi Igazság, az Igényes szerelmekben alapkövetelmény, amit a Makrában Vali így fogalmaz meg: a másik emberből csak annyi az enyém. amennyit változtatni tudok rajta. A Szerelem havában, ebben a feminizált Makraszituációt felmutató regényben ez az elv úgy érvényesül,' hogy Anna végül — Végső soron Konok Andrásnak a hivatalos apparatcsík-szemlélettel olykor igen csak ellentétes, afféle „szabadelvű entellektüel" világképének hatására — lemond korábbi állásáról, és szerelmük gyümölcsével méhében „visszavonul". erőteljesen megváltozva. Kérdés viszont, hogy valójában neki erre — éppen neki! — szüksége van-e? Hiszen Anna eszköz, pozitív törekvéseknek és szűk látókörű akcióknak egyaránt hasznos „húzóembere", Angi Vera más irányba fejlődött unokahúga, a negyvenes évek végétőt a hatvanas évek elejéig terjedő magyarországi történelemnek — tudjuk — több szempontból kulcsfigurája. Igazából jelentéktelen a valóságban és jelentékeny erkölcsiségében, „elhanyagolható tényező" a (kitűnő érzékkel ábrázolt) Lapis Győző-féle főnökök. Dégenfeldféle aktivisták és egyéb kisvárosi potentátok szemében — egyben viszont hősnője a tlsztaságlgénynek. az emberség tettprőbáinak. Fülöp János sajátos, átgondolt és hatásos szerkeze*düzem? Hagyományok Tápén Komaság Overmekkori rimboráskodásból szövődtek az egy életre szóló, őszinte barátságok, amelyek a felnőtt korban is megmaradtak. A lányok Tápén nem mátkáztak. A szó jelentése Itt ma is szinte ismeretlen. Mát vidéki emberektől ugyan hallottak róla. de a lány és a legény kapcsolatának vélték. Á tápal lányok iskolahagyott korban választottak maguknak lánycimborát. Legtöbbször közösen, valamelyikük házánál vagv — nyáron — az utcán dolgoztak a gyékényben, közösen játszottak. később együtt jártak el a bálba ls. Névnapon. születésnapon virággal, apró ajándékkal kedveskedtek egymásnak. Mindenkor hasznos dolgokat vertek, mini a ruhára való csipkét, kézbe való kendőt, virágos bögrét. Mint legkedvesebb cimborák, többször szóban is nyilvánították egymás előtt: „De jó vóna. ha münk maid komaasszonyok lőhetnénk!" A fiúgyermekek suttyó korban barátkoztak komolyabb szándékkal a hasonszőrű, hozzájuk lelkileg is legközelebb álló legénykével. Bandfiztak. Ök uevan nemigen dolgoztak együtt, sem a uvékényben, sem a gazdálkodásban. de mindig együtt játszottak a faluszéli pyöpöm. a liba- és kecskelegelőn. Esténként az itatókút körül beszélgettek. Csakhamar kiderült, ki kinek a legigazibb cimborája Ezután is bandáztak. sok időt töltöttek együtt, amikor is szóba került az életre szóló barats-g. Miri- regulatorba értek, egymás értésére adták. hogy amikor leszerelnék és megházasodnak, komák lesznek. Ezentúl úgV is szólították egymást: kedves kamám. Sok példa volt rá. hogy amikor a komák berukkoltak. az otthon maradt lányok még akkor ls összeclmbörálkodtak, ha korábban nem voltak barátnők. Ugyani,* tudták, hogvhn n legények leszerelnek, feleségek. komuasszunvok lesznek. Erre készüllek is. A lakodalomban a leglobb cimborák voltak az első koszorúsok. kardoslegénvek. Lánycimbora a mrnvaszszonynak selyemkendőt, a legényclmbora a vőlegénynek zsákokat vett ajándékba. Amikor az új menyecske teherbe esett, születendő gyermekének kis ruhákat varrt, amibe besegített a komaasszonyjelölt is. A két család ezentúl főként a mezőgazdasági munkákban segített egymásnak. Amikor a gyermek megszületett, szinte mindennapossá váltak a komalátogatások. A komasógvállalásra még akkor is fölkérték tisztelettel egymást. ha az ebbéli kapcsolat már teljesen nyilvánvaló volt. A komaasszony legalább egv hétig vitt ebédet CVe rökágyas cimborájának: csirkelevest és tyúk paprikást. kis tányéron fánkot vagy palacsintát Amit nem bírt megenni, azt az újdonsült. apa fogyasztotta el. Az edények mosóvizét a kevertbe öntötték. Keresztelőre. csökre akkor került sor. amikor az ifjú anya már elhagyhatta az ágyat. A keresztelő mindig jeles ünnepnek számított, még a legszegényebb családoknál ls. A keresztszülők szép ajándékot vettek, keresztgyermeküknek: ruhácskát és pólyatakarót, amelv alatt, vitték ugyanők a temotomba. keresztelésre. Ök lettek a víz alá tartó, vagv szentségOs körösztszülők. Ebéd közben belopakodtak a szomszédok, jóbarátok az ajtó elé és egy-egy. már használatból kiesett cserépedényt odadurrantottak a földhöz. hogy híres legyen a gyerek. A keresztszülőktől a gyerek egyéves korában kapott komolyabb ajándékot. ruhát, amelynek korozsma volt a heve. A régi tápr.i gyereknek a szentséges keresztszülőkön kívül több keresztszülőié is volt. Híres búcsújáró helyeken „körfisztölködtek" (Márlngyfld, Pöcs. Radna. Szentkút, Mátraverebély stb.), ahonnan az úiabb keresztszülő búcsús aiándékával (szentkép. rózsafüzér, gyertya, bögre) tért haza. A szülők a búcsús komákkal éppoly szoros kapcsolatban éltek ezután, mint a vlz alá tartókkal, mely barátság és a komaság visszafelé i» Illett, vagyis kölcsönösen keresztelték egymás gyermekeit. Ifj. Lcle Józset tl építkezéssel dolgozik: a történet minden lényegi pontja egy-egy hónap (fejezetcímek szerint a hősnő mindenkori „eszmei alapállását" kifejező kíváncsiság, csalódás, békesség stb. hava), s a cselekményt folyamatos időrendben előrevivő egységek mellé — múlt — párokként, moti váló-magyarázó kiegészítésekként — újabb, ezúttal már a korábbi múltat felidéző „havak"fejezetek társulnak. (Mindez szójátékként egyesül a regény kereteként funkcionáló bevezetésben és befejezésben a topolyafa hóként szállingózó „havával".) E kettős kötésekkel operáló módszer kétségtelenül alapos, az ábrázolt korszakoknak a főhős szempontjából legteljesebb igényű átkarolást tesz lehetővé, viszont sajnálatos módon leszűkíti a* ellenpólussá (emiatt sem) válni nem tudó szobrász izgalmas karakterét. Igaz, az fró szemmel láthatólag hősnőjére koncentrál teljes erejével: ám az egyes szám első személyfl elbeszélés folytonossága a feminin gondolkodás férfiíróknál csak Németh László esetében tapasztalt mély átélését tételezi föl — ez csak időnként sikerül. {Például Anna sza- 1 badságának idején a férfiközeledésre történő női reakciók jó lélektani érzékről tanúskodó fölerősítésekor.) Persze könnyű védelmet találni Fülöp Jánosnak Németh Lászlóval kapcsolatosan: erre a nagy íróra éppen egv másik nagy író, Déry Tibor mondta — állítólag —: „ennek a férfinak ováriuma (= petefészke) van." Sajnos, követ bizonyos sablonokat a Szerelem hava. A szerelmi regények megismerkedés-tipus szituációitól (ellenszenvből szerelem) egészen Anna életútjának némiképp sematizált elemeiig (nevelőszülők, cigányság, pártmunka, megközelíthetetlenség). Olykor hihetetlennek tűnik — mert nem eléggé megmagyarázott — egy korábbi férje által hűtlenül (diszldálassal) elhagyott, a mozgalomba részben menekülő, részben ott energiát teljes hittel kiélni akaró nő tartása, cselekedeteinek teljes rugózatrendszere — a látható írói törekvések ellenére. Amennyire megkapó Konok András „szövege", ez a nem mindennapi szellemességgel és intellektuális fölkészültséggel ábrázolt figura egésze, annyira zavaróak olykor a fenti ellentmondások. Amelyek megléte ellenére viszont a szegedi tévéstúdió szerkesztőjének új könyve a szegedi irodalom jelentős eseményeként üdvözölhető. (Magvető, 1981.) ' Domonkos László — 1951-ben traktorosként kezdtem a szakmát a gépállomáson — meséli Balogh Lajos, a mórahalmi Homokkultúra Szakszövetkezet műszaki fő-ágazatvezetője. — Az élete egyeteme szigorúbb és keményebb valamennyi főiskolánál. Én tudom, azokban az években hány embernek készült kl a gyomra a gépen, ötvenháromban szerelőiskolára kerültem, 6aját kínomon tanultam meg a szakmát. Az első, számomra máig legértékesebb kitüntetést -53-ban kaptam. Erdei Ferenc írta alá. Akkor, a Hoffer traktorral majdnem annyit szántottam, mint ma, sokkal korszerűbb gépekkel. Ügy gondolom, ma méltatlanul kevés szó esik a gépállomásokról. Azt mondták akkor, le is járatták ezt a kifejezést, ezek a szocialista mezőgazdaság előretolt bástyái. Azok voltak. Aztán összevonták a mórahalml gépállomást is, előbb a röszkeivel és a pusztamérgesivei, majd a kiskundorozsmaival. Elvittek innen mindent, csak a szín maradt. Később, a téeszszervezés után öten kerültünk vissza az egykori gépállomásl társaságból. Rettenetesen nehéz volt a kezdet: munkát kellett keresni, embereket szerezni hozzá, akik vállalják, hogy az iparnál rosszabb körülmények között, s talán kevesebb fizetésért ls dolgozzanak. Mórahalomról sokan ingáztak Szegedre, ez egyetlen igazi vonzerő az volt, hogy helyben dolgozhatnak. Az ipari vállalatok — talán némi joggal — eleinte nem is vették komolyan a téeszeket. A melléküzemet öt-hat emberrel kezdtük, a Tisza Bútoripari Vállalat számára fémből bútoralkatrészeket gyártottunk. Amit az ipari munkával kerestünk, kedvezőtlenebb években a mezőgazdaság feilesrtésére kellett fordítani. Később füstcsövet kezdtünk el gyártani, eleinte 100—200 ezer, ma fi—700 ezer darabot. Idén például az ipari termelésből származó árbevétel megközelíti a 20 milliót. 80-ban is, 81-ben ls iszonyatos jeget kapott az őszibarack. Hogy 80-ban mégis Kiváló Szakszövetkezet lettünk, abban az ipari termelésből származó pénznek óriási része van. — S a gépek karbantartása? — Itt a homokon a kvarc állandóan rongálja őket. A szakszövetkezeti kisgazdaságokban rengeteget járnak parcelláról parcellál-a, nehéz az üzemanyag-fogyasztást ellenőrizni. A cél kézenfekvő: megakadályozni, hogy a drága munkaeszközök tönkremenjenek. mielőtt megtérül az áruk. A megelőző karbantartás alapjává az üzemanyag-fogyasztást tettük. Négyszáz liter üzemanyag elfogyasztása után kötelező a gép ellenőrzése, karbantartása. Belső használatra üzemanyagjegyet vezettünk be. Kap a vezető 400 liternyit, ha elfogyott, addig nem adunk neki újabbat, míg nem ellenőriztük teljesítményét. — És ha sürgős munka van soron? — Lehet ezt rugalmasan csinálni. De azért Vannak vitáink az agronómlával: őket csak az érdekli, menjen a gép, nem foglalkoznak vele, mi törik össze benne. Egyébként meggyőződésem, hogy ez másutt is így van: a termelőszövetkezetek első számú vezetői agronómiacentrikusak. Dobó Szilveszter, az itteni elnök valamikor maga is gépállorríási agronómus' volt. Abban, hogy a gépészeti ágazat a környezethez képest fejlett a szakszövetkezetben, neki is nagy része van. Igaz, sokszor kemény Viták, hosszú érvelés után, de megkapja az ágazat a fejlődéséhez szükséges eszközöket. — Sikeres embernek tartja magát? — Azt hiszem, igen. De rengeteget áldoztam érte. Egy műszaki ágazatvezetőnek ma jó szervezőnek, képzett energetikusnak, tekintélyes vezetőnek, némiképp mezőgazdásznak és számviteli szakembernek kell lennie. Azonkívül meg kell tudnia fogni a szerszámot. Mert aki a gyakorlatban járatlan, az képtelen rertdet tartani. Legnagyobb sikernek azt tekintem, hogy elfogadtak az emberek. — Hogyan tudja ezt megcsinálni valaki, aki az egyetemről kerül ki a gyakorlatba? — Ha van benne tehetség és ambíció, akkor is nehezen, és hosszú idő alatt. S csak akkor, ha szerencséje tan, talál társakat, segítőket. — Mit tanácsol annak, aki ma kezdené a fejlődést alacsonyabb színvonalról? — Hogy kösse föl a fehérneműt. mert nagvoh nehéz dolga lesz. Különösen a kis szövetkezeteknek ellentmondásos a helyzete: nincs pénzük a karbantartás fejlesztésére, idő előtt elhasználódnak a gépek, csak a költségek növekednek. És ma sokkal nehezebb a helyzet, mint a hatvanas évek végén, a hetvenesek elején volt. * — Sok helyen csak kiszolgáló segédüzemágnak tekintik a gépészetet — mondja Mészáros Tibor, a Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának gépészeti szakfelügyelője. —- Jellemző, hogy kit tekintenek úgynevezett fölső szintű vezetőnek: elnököt, főmezőgazdészt, főkönyvelőt. És hiába végeznek ma már szinte minden munkát géppel, hiába nőtt meg az energiagazdálkodás jelentősége, a műszaki vezető nem tartozik közéjükA városoktól távoleső, netán amúgy is gyengébben dolgozó téeszekből eljönnek a szakmunkások. Nehezen találnak felsőfokú végzettségű műszaki Vezetőt ls. Ha a kiképzett gépészmérnökök harmada a mezőgazdaságban helyezkednék el, az már nagyon jó arany lenne. A tárgyi feltételek is sok helyen hiányoznak: nincs olyan központi hitelforrás, amelyből a kedvezőtlen adottságú téeszek a gyors fejlődés reményében részesülhetnének. Aránytalanul nagy a felelősség és szerteágazó a munka. Az agronómia hibáit nehéz elválasztani az időjárás hatásaitól, a gépészek ilyesmivel nem védekezhetnek. Anyagi és erkölcsi elismerésük nem áll arányban azzal, amit követelnek tőlük. A megelőző karbantartás rendszere kevés helyen funkcionál megfelelően. Ügy tűnik, n magyar mezőgazdaság általános fejlődése mögött lemaradt a gépészet fejlődése. Vannak kivételek, jó példák, ahol főként az ágazatvezetők rendkívül önfeláldozó munkája eredményeképp megfelel a gépészet színvonala a követelményeknek. — Maga is dolgozott a gyakorlatban. termelőszövetkezetben. Miért jött el? — A harmadik év végén már Idegcsillapílón éltem. Hihetetlenül felelősségteljes a munka, rengeteget kivesz az emberből. Anyagilag eleinte valamivel rosszabbul jártam, ma nagyjából ugyanannyi itt is a jövedelmem. mintha maradtam Volna. De azóta fölszedtem húsz kilót, nyugodtan élek. Tanács István Ujjtörés 7 7 Különös kéréssel fordult a vasvári Szabó Tibor fiatalkorú szombathelyi barátjához, P. Zs.-hez: néhány ellógható nap reményében törje el az ujját, cserébe szívesen eltöri ő is barátjáét. Délelőtt P. törte el Szabó egyik ujját, délután HÁZASSÁG Vörös István és Kovács Judit. Székely János és Ambrus Julianna Piroska, slmon Mihály és Mészáros Katalin, Zaka István és Bajor Anna. Szécsi Gyula és Jaksa Irén. Benkö Attila és Fellinger Eva házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Szilágyi Csaba Jánosnak és Török Rozáliának Csaba Péter. Varnál Kálmnnnak es Kovács Martansk OttiUa, Berta Zoltánnj.it es Kucsará Zsuzsannának Zsuzsanna Eszter, Partoii Ferencnek és llttzsa Hazátlanak Ferenc. Birltnií Józsefnek és Pirttér Zsuzsannának Gábor József, .lady Lucián Józsefnek és Tücsök Zsuzsannnnak Gergely. Kapás Mihálynak es Zádorl Rozáliának Judit, Szabó Istvánnak és B«rtios Eszter Erzsébetnek Balázs. Lajkó Pál Istvánnak és Sőreghy Ildikó Annának Pál Bendegúz. Bakos Józsefnek és Oémes Erikanak Gábor, Szabó Tibor Lajos nak és Bognár Ilonának Roland, Leichter Gusztáv Józsefnek és Leichtenberger Ellen Margitnak Enikő. Szenlszló Péternek és Krisztin Julianna Máriának Norbert, Burl Istvánnak és Fekete Máriának Róbert István. Gyöngyöd Istvánnak és Takács Máriának Hóhért István, Korom Ferenc Latosnak és Atmásy fllíeüftnak Szilvia. dr. Sípos Zoltánnak és Kertész Ágnes Évának Adátn, Kis Jánosnak és Tóth Anna Máriának György. Sódar László Mihálynak és Vénusz F.mese Etelkának Emese, Nehmez Aziz Souleimann-nak esesiMp és Laczkó Erzsébet Etelkának Diána. S/ekCtes Zoltánnak es Takács Mária Margitnak Mária. Orosz Józsi [nek és Szabó Maria Annának Balázs, Hajdú Jánosnak és Horváth Mag-IAnak Éva Erika. SzécSI JóBSáfnek éa Sánta Rozáliának Attila. Tápal László Albertnek és Forrat Marianna Juditnak László Norbert, Somoavi László Józsefnek' és Fai-kas Máriának Gábor, Juhász Ferencnek es Cs;pak Mária Irénhek Gábor Komáromi Istvánnak és Sznbó Erzsébet Piroskának Beáta. Kőhzlmt Ottónak és Bognár Irén Évának Dénes András. Farkas Imrének és Molnár Máriának Nikoletta, Kitezora Péternek és Lengyel Gyö-gytnek Kn't Emese. Dodo'g Lászlónak és szögi Juliannának Nikolett, Ézénási Zoltánnak és Pan Jolán Editnek Márton. N "v Kámlvnnk és Molnár Máriának Hérily. szdea Ferencnek és C.el de« Gizellára k Fe-ene. Pellek Lászlónak és Bajti-z Unna Rozáliának Borbála. Horváth Gábornak és MUller Veronikának Gábor. Gémest Lászlónak és dr. Nagy Erzsébetnek Márk, Sébök Istvánnak és Szögi Julianna Rozáliának Gyöngyi, Simon Istvánnak es Molnár Erzsébetnek István, Süsük Ferencnek és VIczián Évának Réka. dr. Karantén Miklós Attilának és Kiss Judit Irénnek Attila Ferenc, Ktas Janosnak éa Molnár Eva Zsuzsannartak Henriett, Hornyik Lászlónak és Siptczki Ilonának Ádám Bence Bfernath Jánosnak es Zsellér Mária Teréziának Ildikó Szabina. Hegyközi Ferencnek és Kornls Gabriella Viktóriának Gábor Ferenc nevü gyermekük született. IIALALOZAS Horváth Ilona. Bnkró András, Gerle Sándotné B»«r Maria, dr. Csiszár Imre. Keze Lőrinc LuÍ

os. Forró Balázs Péter. Kasza O'/SM Mihály. Ha-ka Piroska. Bárdi Lászlóné Jó/sa Margit. Adorjányi Béla. Szögi Józselné Berta Piroska, fltehll Istvénné Budai Veronika. Patkós György János, Etniner Pátné Deák Annii Gulyás Gyürgyné Szllárto Ilona. Fazekas Ferenc, H.blk Józsefné Broczky Karola. Kraszkö Gyürev. Szabó Érnö. Fürtön József, Miklóst Andrásné Na"y Rozália, Róvó István, JuhészDóra Miháiyné Kúly-Kullát Viktória. Boros Mihály né Király Rozália, Paragl János Istvánná Péter Etelka. Szekeres Ferenetté Négyüket! Anna. TUrdéli Sándonié Nagy Piroska, dr. Bereez árnndné Mcrks* Mirla F.tv'rn. Niodcrkirchn" László. Vig Sámuelné Kotorman Julianna, Adorián Istvánné Klink,> Katalin. Zakar István meghalt. »» szerepet cseréltek, aztán mentek az orvoshoz, akinek azt hazudták: lépcsőről estek le, ajtó csapódott kezükre. P. Zs. 1619, Szabó 2614 forint táppénzt vett fel jogtalanul. A Szombathelyi Járásbíróság súlyos testi sértésért és csalásért marasztalta el őket. A fiatalemberek tettüket beismerték, megbánták, de azzal védekeztek, hogy mindössze szabadnapokat akartak csínélni maguknak, nem volt céljuk a táppénzcsalás. Védőik azzal érveltek: a sértett beleegyezett a testi sértésbe, ez pedig kizárja a büntethetőséget. A bíróság azonban megállapította, hogv az ember testi épsége felett nem rendelkezik kizárólagos joggal, hiszen a társadalomnak egészséges, hasznos emberekre van szüksége. Az ilyen cselekmény azért sem engedhető meg, mert a sérültek gyógyítása is a társadalomra hárul. P. Zs.-t nyolc-, Szabó Tibort öthavi, végrehajtásában háromévi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre, valamint két-, illetve háromezer forint pénzbüntetésre Ítélték, és kötelezték őket az okozott kár megtén'íésére. A Vádlottak és védőik enyhítésért fellebbeztek. Az Ogyet másodfokon tárgyaló megyei bíróság az ítéletet most helybenhagyta, így jogerőre emelkedett.