Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-26 / 21. szám

Kedd. 1982. január 26. 5 Panelfrász Ami örökzöld, az — a karácsonyfán kívül — már alig-alig okoz örömet. Már ami az úgynevezett örökzöld témákat, póriasabban a „lerágott csontnak" minősíthető ügyeket-bajokat illeti. Környezetszennyeződés és éhínség a harmadik világban. fegyverkezési hajsza — és lakáshelyzet. Pontosabban lakásínség. S mindaz, ami ebből következik. Például a lakótelepek, a panelhalmok ágbogai, örökzöld monotóniában. Ez utóbbi témát csak az unhatja, aki nem kerül semminemű kapcsolatba a jó tíz-tizenöt éve burjánzanl kezdett öt- és tízemeletesekkel. Ilyen ember pedig viszonylag kevés van, sót, egyre kevesebb. Jó ez? A válasz legalábbis kétoldalú. Az elképesztő mértékű és hatású lakásínség, melynek okait Magyarország történelmének utolsó ötven-hatvan évében, históriai vérzivatarok rengetegében kellene keresni. a hatvanas évek közepétől nagyarányú össztársadalmi akció következtében megoldódni kezdett. Ügy is mondhatnánk, „a megoldás útjára lépett". Magvarán: megkezdődtek a szervezett, igen nagyarányú lakásépítések. Aligha akadt épeszű magyar itthon és külföldön egyaránt, aki a puszta ténynek ne örült volna. Hogyne: hiszen legalább hozzákezdtek. legalább felcsillant a remény. sőt. később igen jól is haladt az ügy. Fürdőszoba és angol vécé lett ezrek otthonában. akik azelőtt iszonyú proletár bérkaszárnyákban vaffv száz-százötven éves. félig romba dőlt földszintes házacskákban laktak szülökkel-gyerekekkel, albérletben. társbérletben és egyéb, üdvösnek éppen nem mondható állapotok között. Ehelyett kényelem. komfort. tágasság. önállóság, emberhez méltó életkörülmények. Ilyen eufórikus hurráhangulatban számithat-e ugvan mindezek mellett az új lakások minősége, beosztása, a házak külleme, a lakótelep esztétikája? Nem a Tény maga a legfontosabb, a legesleglényegesebb? Dehogynem, vághatnánk rá jámboran. Csak éppen ... az évek múlván és az életszínvonal emelkedvén, a valamennyire ís értelmes állampolgárt idegesíteni kezdte a sajna, olykor még ma is hallható kommentárszöveg: igen. persze, akadnak még problémák, de bezzeg ahhoz képest, ami volt. a régihez képest, bezzeg a múltban, az átkosban. bezzeg ma, bezzeg ahhoz képest... és elérkezett ama magasztos pillanat is, midőn a jámbor polgár képletesen Vagy valóságosan az asztalra csapott, mondván: de a nemjóját, hol vagyunk már ettől? Tegyem össze a két kezem azért, ami évtizedekkel a háború vége után. a szocializmusban — tán természetes kellene, hogy legyen? „Bezzeg — képest." Gyanítom, ezt a szociális alaphangulatot ragadta meg jó éraékkel a tévében szombaton délután bemutatott riportfilm. a Méretek és emberek. A forgatókönwirószerkesztő Müller Magda és stábja Budapest legnagyobb lakótelepének, a 65 ezer lakosú Újpalotának lakóit Vallatta meg háromnegyed ólán keresztül. Az itteni, több mint 15 ezer panellakásban nagyrészt korábbi albérlők és más, igen rossz körülmények között élő munkás- és többgyermekes családok élnek. S az itt lakók kétharmada — eltökélten, indokoltan és ugyancsak elgondolkodtatóan — mielőbb szeretne elkerülni a korábbi álmok földiéről. A lakótelepi elvágyódás — nevezzük panelfrásznak — szintúgy a nagy örökzöldek egyike, a lakáshelyzet legdinamikusabban növekvő gyermeke. Szegeden Tarján, az Északi városrész. Felsőváros vagy az új Rókus lakóinak tíz- és tízezreiről ls szóló riportfilm volt ez. Kérdés: jó riportfilm az ilven? Mint műalkotás legalább olvan szokványos volt. mint maga a panelfrász a hetvenes-nyolcvanas évek magyar valóságában. Mint szociális töltetű produkció, megfelelt minden kritériumnak: tipikus gondot felelősséggel ábrázolt. Az eredetiség erényével, sajnos, nem dicsekedhet, önhibáján kívül. (Örökzöld lévén.) Tipikus jelenségek tipikus hatásokat indukálnak. Konklúzió: az ország lakótelepein az ország lakótelepeinek legfőbb gondjalt-bajait tükröző riportfilmet szombaton délután három és négy között vajmi kevesen láthatták. Akinek nem muszáj, miért maradna ekkor is panelfrászban? A legnagyobb paradoxon: a műalkotás úgy éri el célját, hogy felmutatott igazságai szerint — nem nézik. D. L. Arcok és szobrok A képzőművészeti témájú tévéfilmek készítői gyakran engednek a csábításnak. Sokszor jellemzője az ilyen alkotásoknak a tudálékoskodás, benníenteSkedés. intimpistáskodás. művészkedés. A múlt héten szerdán a Műteremben című sorozat legfrissebb adásában mindezeknek cáfolatát láthattuk Külön örömünk, hogy ebben a műsorban a Szegeden élő szxibrászházaspár. Tóth Valéria és Kligl Sándor látta vendégül műtermében a tévé forgatócsoportját D. Fe. her Zsuzsa művészettörténésznek, a műsor szerkesztőriporterének vezetésével. Mivel lehettünk gazdagabbak ml, nézők? Két szimpatikus fiatal művészt ismerhettünk meg. akik természetes egyszerűséggel és őszintén beszéllek élettik alakulásáról, a pályájukat meghatározó impulzusokról. Két ellentétes temperamentumú és alapállású művész — akik társak a magánéletben — szövetségének lehettünk tanúi. Tóth Valéria érzelmeit igyekszik szoborrá formálni, s ezek az érzelmek az emberi test szépségében, a drapériák hol lágy, hol drámai hullámzáséban fogalmazódnak meg. A szépséget keresi, s bevallottan vállalja is ezt a mai művészetben igencsak száműzött küldetést. Kligl Sándor arról is szólt, hogy „mer nem tetszeni". Véleménye szerint egy szoborhoz ötlet is kell, de legyen bármilyen jó az ötlet, az önmagában még nem műalkotás. Igaznak kell elfogadnunk azt az állítását, hogyha most nem is tetszik egy-egy alkotása, a szobor tartós és időt álló anyagból készül... A tévéfilm erénye, hogy arcokkai és szobrokkal, tehát a televízió legsajátosabb lehetőségeivel élt. Minden mondatot, véleményt és kételyt művek igazoltak. így aztán azok számára is élvezhető, tartalmas, őszinte és tiszta volt ez a kettős portré, akik nem bennfentesek a művészetek világában. Meggyőződésem, hogv az Ilyen televíziós programok segíthetnek megértetni és megszerettetni a képzőművészetet. T. L. R

endes körülmények között azért beszél az ember, mert el akar valamit mondani. Rendes körülmények között azt is tudja, akkor érdemes beszélnie, ha meg is hallgatják. Szép nyelvünk időtlen idők óta pontosan meg tud különböztetni egymástól elváló dolgokat. Ha azt mondom, sokan hallgatnak, azt jelenti, sokan voltak, és senki nem szólt semmit Ha ellenben elmondhatom, hogy a sok közül néhányan meghallgattak, este már nyugodtan hajtom álomra a fejemet. Fogynak ugyan értelmetlen értekezleteink, de akad még így is bőven. Az eredeti szándékot tekintve szinte mindre szükség lenne, de ez a szándék ügy eltérül néha, hogy kitalálója se ismerne rá. Azt hiszem, azért, mert az értekezletek zöme nem értekezlet. Akik egymással értekeznek, azok gondolatokat cserélnek. A hallgatás ide kevés, sőt a meghallgatás is. Jönnek az érvek az egyik oldalról, megemésztem, és szellemi képességeim szerint válaszolok rájuk, vagy ellenérveket Indítok el. Az emberi agynak csillogó teljesítménye lenne az értekezéses értekezlet, mindig sajnálom, ha nem az lesz belőle. A divattörténet nagyokat nevet azon a koron, amikor a gyerekeket ugyanúgy öltöztették, mint a fölnőtteket. Kicsi fölnőtt lett a gyerek, noha ez a gondolat eleve abszurd. Mindig ez jut eszembe, amikor látom, hogy a kis értekezleteket nagy ünnepségek ruhájába öltöztetik. Beszélgetésre hívtak a minap néhány újságírót. Hattagú elnökség vonult föl, és a hallgatók is hatan lehettek. Voltam már olyanon ls. ahol az elnökségben voltak többen, itt még nem borult föl o számok egyensúlya. A beszélgetés „rövid", de kiadós tájékoztatóval kezdődött, mert így szokás. A hattagú elnökség például el| mondta nekünk, hogy alapjában véve jól dolgoztunk az elmúlt évben, de azt sem kendőzhetjük el, hogy nehézségeink is voltak. Nem kell in tálén mondanom, hogy senki nem ugrált örömében, mert a tájékoztató annyit sem mondott, amit érdemes lett volna kis füzetbe fölírni. Ha azt az elnökségi asztalt félretolhattuk volna, ha a fönti hat ember netán öszszekeVeredett volna az aU sóbbakkal, lehetett volna belőle izgalmas beszélgetés. A kicsi gyerek a nagy ruhában moccanni se tudott. Be kellene látnunk, nem pódtumműfaj a beszélgetés. Ritkán látjuk be. Egy másik értekezlet kimondhatatlan nagy örömmel szolgált. Ügy indult, mint sokezer társa. Bevonult az elnökség itt ls, fölült a dobogóra, és egy valaki szívének teljes melegével üdvözölte a jelenlévőket. Bejelentette, hogy „országos szintű" szakembert hívtak „le", hogy — idézem — önöket tájékoztassa. Furcsán adta ki magát az önözés, mert az volt benne, hogy csak az alul ülőknek szól, csak őket tájékoztatta a minisztériumi főosztályvezető, hiszen a fönt ülők mindezt természetesen tudják. Az is lehet, hogy születésüktől fogva tudják. Félre ne' értse senki: nem én éreztem így, hanem mindenki, hiszen a megnyitó-becsukó ember igen plasztikusan hangsúlyozott. Ezt a főosztályvezetőt húsz éve ismerem. Kicsi emberként indult, és mindig följebb lépett. Belém állt az ördög, azonnal arra hegyeztem a fülemet, mit változott Időközben. Megtanult-e fölülről beszélni, mert azelőtt nem tudott. Ha akkor jöttünk össze valamilyen értekezletre, akkora vitákat csaptunk, hogy rengett tőle a ház. Vette a lapot mindig, és fél mozdulattal se éreztette, hogy a magas minisztérium embere. Okos volt, és mindig szerény. Na, Sándor, lássuk a medvét! Föláll a köszöntő Után, nagy marék papiros van hála. Végünk van! Ha csak felét fölolvassa, akkor is kiveri a hátunkat a salétrom. Csoda történt. Meghajtotta a fejét, és otthagyta az elnökséget. Lejött a dobogóról, "nekitámaszkodott a radiátornak, és elkezdte mondani a magáét. Avval kezdte, hogy ő régóta a minisztériumban van, ennélfogva igen sok dolog lehet, amit ő nem lát, vagy nem jól lát. Arra kért bennünket, adjuk föl a szokást és beszélgessünk. Akármikor akárki beleszólhat. Óriási fifika volt benne. (A szokáshoz mérten volt óriási.) A sok meghívott hallgató elkezdett átalakulni meghallgatóvá és megbeszélővé. Elharangozták a delet, még mindig ott voltunk. És az elnökség is ott volt. Őrizte a márkás üvegeket. Robotértekezletélnk sokaságában szép színt kevert, valóságos eszmecserét. Azt sem lehet mondani, hogy letett szándékáról, mert valóban tájékoztatott bennünket mindenről, ami a minisztériumi nagy konyhában fő: ezt tervezik, ezt bevezetik, azt pedig visszavonják. Rosszul mondom, ez nem tájékoztató volt. hanem beavatás- A sok papírost csak azért hozta, hogy kéznél legyen, ha valaki olyasmit kérdez, amit fejből nem tudna pontosan. Hogy jobban be tudjon avatni bennünket. S

zellemi frisseségét megőrizve végig ébren tartotta készségét, hogy akármikor elhallgat és meghallgat. Az elnökség néha feszelgett egy kicsit, szerette volna mondani, tartsuk be a parlamentarizmus szabályait, de nem tehette, mert egy főosztályvezetőt a meghallgatásban sem illik zavarni. Ez a délelőtt értekezletnek Indult, és az ls maradt. Jó gondolatok vására lett. Még egy csoda történt. A zárószövegből, amikor mindenkinek mindent meg szokott köszönni az elnök, elmaradt az Önök szócska, elismerve, hogy sok olyat hallott ő is. amiről eddig talán fogalma sem volt Olyasmit mondott, hogy színes, gazdag eszmecsere Volt. Van cserélni valónk bőven. Horváth Dezső Magánerőből A mezőgazdaságnak Gépjavító és szervizinűhelyeH Szokások kérge lep be, Irta Vinokurov egyik híres versében. A rádió hajnali, Jó reggelt című műsora az elmúlt évek során góndoskódott arról, hogy mindez a gyakorlatban is megvalósuljon. Szinte úgy, mint abban a sokat emlegetett filmben; Ha kedd, akkor Belgium; ha fél nyolc, akkor reggeli pórbeszéd, ha háromnegyed hét. akkor publicisztika három percben, mert éppen szót kért valaki. Sokszor ínég akkor is, ha érdemi mondanivalója vajmi kevés volt Megújulni látszik ez az eddig is kitűnő műsor. Előbbi gonoszkodó megjegyzéseinket akar el is felejthetik az olvasók. Ilyenfajta vállalkozás ugyan ls — egy év alatt 300 izgalmas téma — alighanem nincs is. Nem oly régen egy interjúban Schél Gyula jelentette be, hogy megújítják a reggeli műsorstruktúrát. (Az ígéret szép szó. ha meglart'ják. úgy jó.) Az ígéretet megtartotta a Krónika-rovat. Legutóbb például maga a rovatvezető, Mester Ákos bizonyította be, hogy hajdani kitűnő műsorainál is tud jobbat szerkeszteni. Az persze már gondolkodásra késztet, hogy vajon csak miért 6? A vidéki tudósítók csak a rovatvezető műsoraiban tudnak ilyen látványosan villogni? Én persze úgy vagyok, mint a latinok: dum spiro, spero... A héten egy másik műsort is kénytelen voltam a szokásosnál nagyobb türelemmel hallgatni. Tudom ugyanis, hogy kies hazánkban lakni a fiatalok néhány rétegének ennyit jelent: luxus. A fiatalok egy másik rétegének ennyit jelent: nem hiszem, hogy valaha megszabadulok az egyébként csodálatos emberi tulajdonságokkal rendelkező, bár velem szemben kicsit háklis főbérlőmtől... Az egyetlen megoldásnak sok fiatal számára az látszik, hogv magánerőből építkezzék. Incze Zsuzsa most futó sorozatában ennek lehetőségeit járja körül. Vigaszt ugyan sokat nem tud nyújtani. Az építkezés a növekvő árak, és ahogy mondani szokás, a kapacitáshiány miatt igen nehéz ügy a mai Magyarországon. Az információ viszont igen nagy érték. Egyesek szerint egy-egy jó hír vagy egy-egy eligazító adat adott esetben még az aranynál is értékesebb lehet. Erre jött rá a riporter, ennek jegyében járja körül a témát, visz körül érdeklődő hallgatókat egy olyan labirintusban, amelyből talán még Ariadné fonalával is nehéz volna kikecmeregni. Hozzá teszem, ebbe a labirintusba még bejutni sem igazán könnyű. Montecuccoli három feltétele is szükségeltetik, a pénz, továbbá a pénz, és valamint a még több pénz. örvendetesen nő a rádióban a szolgáltatások aránya. Még örvendetesebb. hogy az ilyenfajta orientáló műsoroké is. Amennyiben ilyen pontosan, ilyen korrekt módon tálalják ezekeí az információkat, ahogyan Incze Zsuzsa leszi, akkor az eredmény sem maradhat el. Petri Fcrcnr A mezőgazdaság gépesítésének dinamikus fejlődésével megnövekedett géppark összetétele ls jelentősen változott. Előtérbe kerültek a különböző munkafolyamatok komplex gépesítésének berendezései, a korábbinál nagyobb teljesítményű, ám a karbantartásra is igényesebb gépek. Hatékonyabb kihasználásuk indokolja, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel a tervszerű hibamegelőző karbantartás és a javítás feltételei is. Ezt célozza az ÉVM és a MÉM közös pályázata, amelyet más szervezetekkel együtt most hirdettek meg korszerű mezőgazdasági gépjavító- és szervizműhelyek tervezésére. A tervezők feladata, hogy a 3000—3000, illetve az 5000 —10 000 hektáros termőterületű mezőgazdasági nagyüzemek részére alakítsanak ki olyan gépjavító, karbantartó- és szervízműhely-telepet, amely lehetőséget nyújt a további fokozatos fejlesztésre, bővítésre is. Az az elképzelés. hogy a pályázók javaslatai alapján új típusterveket dolgoznak ki, és korszerűsítik a meglevő terveket. létesítményeket ls. Ennélfogva az is követelmény, hogy a hatékony rendszerszemléletű elvek szerint hangolják össze a szerkezeti elemek tervezését is. A pályázati kiírást átvehetik az érdeklődők az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban: a kész terveket legkésőbb április 20-ig kell beküldeni. A legjobb alkotások díjazáséra és megvásárlására 500 ezer forintot -szánnak. A bíráló bizottság legkésőbb május végéig hirdeti ki a pályázat eredményét. r Uj édességek Üj édességek gyártását kezdték meg a Győri Kekszéi Ostyagyárban. A Rondó elnevezésű, földi mogyoró töltettel készült teasüteményt a Somogy megyei Sütőipari Vállalat marcali üzemével közösen hozzák forgalomba Győrött, marcali környékén és a Balaton mentén. Az új termékből még az idén 160 tonnát gyártanak. A győri gyárban két újfajta cukorka, a töltött mézcukor és a Szivárvány elnevezésű selyemcukor gyártását ls elkezdték. Együttműködés Együttműködési megállapodást kötött az Agrober és a Vízügyi Tervező Vállalat szellemi erőforrásaik közös hasznosítására, a hazai és a külföldi vízgazdálkodási, mezőgazdasági tervek elkészítésére, s a kivitelezési munkákra. Dosztojevszkij-konferencia A nyolcadik alkalommal megrendezett debreceni ruszszisztikai napok keretében háromnapos tudományos Dosztojevszkij-konferencia kezdődött hétfőn a Kossuth Lajos Tudományegyetemen. Az angol és német nyelven elhangzó 30 előadás a nagy orosz író munkásságának jelentőségét és világirodalmi hatását méltatja. A mezőgazdaság növekvő termelési feladatainak megoldásához a többi között az értéktelenebb földek feljavításában kínálkozik lehetőség, ezért országszerte nagyarányú meliorizációs munkálatok folynak. Ezekben eddig ls aktív szerepet vállalt mind az Agrober, mind pedig a Vízügyi Tervező Vállalat, összefogva azonban még eredményesebben tevékenykedhetnek, elsősorban a belvizek elleni küzdelemben. így például a Körösök, a Maros, a Marcal mentén, a Duna—Tisza közén mentesíthetik a víztől a földeket, megteremtve ezzel a magas fokú művelés feltételeit. i / f