Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

Vasárnap, 1981. december 13 A mai építészet pólusai — Véleményem szerint napjainkban a „történeti" szó tágabb értelmet kapott nemcsak nálunk, hanem általában az építészeti szakirodalomban. A történetiség határa nem húzható meg egyetlen korszak vagy stílus lezárásánál. Minden város kialakulása, szerkezete tükrözi a fejlődés természetes folyamatát, különböző korok társadalmát, építészeti törekvéseit. A Moszkvában, Rigában és Vilniusban látottak és a kollégákkal folytatott beszélgető, sek azt bizonyították, hogy a Szovjetunióban elhatárolódott egymástól a műemlékek védelme és a városközpontok átépítése. Szerintünk ez a kontinuitás ellen dolgozik. Konzerválásra, azaz helyreállításra, vagy más néven reanimációra igen szép példákat láttunk. Moszkvában a műemlékeket mintegy ellenpontként az új építészet mellett „gomblyukba tűzött virágként" kezelik, melyre jó példa a Roszszija-szálló és a mellette levő kis templomok sora. Nagyszerű volt a vilniusi egyetem helyreállított épületegyüttese, ahol a régi funkció megtartásával a mai kor szelleméhez igazodó műemlékcsoport született. Említést érdemel, hogy a városfejlesztési elképzelések igazodnak a történeti Belváros képének védelméhez. Szólni kell a Szovjetunióban nemcsak népszerű, de az épületek és az egész környezet szempontjából is meghatározó jellegű tűzfalgrafikákról, melynek legjobb példái színesítik, ritmizálják a látványt. — Gondolom, nem kerülte el figyelmüket a Szovjetunióban utazván az új lakótelepek képe sem. — Több lakótelepre ellátogattunk. így többek között a Vilnius melletti 40 ezer lakosú Lozdinaj városrészbe, melynek tervezőit Állami-díjjal tüntették ki. A természeti és morfológiai adott| Ságokhoz alkalmazkodó épületegyüttesek a mi magyar szemünknek itt-ott magasabbnak tűntek, mint az általunk vélt léptékhelyes fogalmazás, a megkívánt lakás szintmagasság. Felüdülést jelentett a küldöttség tagjainak a Juglas-tó partján, festői fenyvesben elterülő Rigai Skanzen, ahol a történeti építészet szép példáját láthattuk. — A magyar tervezőnek e két tanulmányút után változtak-e elképzelései építészetünk mai feladatairól, szükség van-e valamiféle gyökeres szemléletváltozásra? — Azt hiszem, nem. A tapasztalatok mindig hasznosak. de csak annyiban, hogy segítenek rendet teremteni az építészek, tervezők fejében, hogy tanulnak a sokféle hatásból, s az eredményeket a hazai hagyományokhoz, szándékokhoz és lehetőségekhez igazítják. Az ÍTgyesült Államokban lenyűgözött az építés gyorsasága. a mindig újra törekvés, de elszomorított, hogy nem kötődnek építészeti hagyományaikhoz. A Szovjetunióban épp az ellenkezőjét- tapasztalhattuk, a túlságosan is szűken értelmezett értékmegóvós. hagyományőrzés példáival találkozhattunk. Sokféle irányzat színezi a világ új építészetét; a japán metafizikus iskola. az újnépies angol építészet, az amerikai historizálók és sorolhatnám. Egy biztcs. a mai építészet génjeiben hordja az elődök tudását és eredményeit, s az sem vitatható. hogy napjainkban minden új siker internacionalista indíttatású. ' A gondolatok, szándékok, mozgalmak gyorsan terjednek. A magyar építészetre mindig az volt a jellemző hogy a nagv stílusáramlatokból csak azt ültette át. ami megfelelt a magvarság hagyományainak gondojkodási módjának. alkalmazkodott életkörülményeinkhez. Gondolom ma is ez lehet legfontosabb feladatunk, s ha a magyar környezetkultúrát az egyszerűség és célszerűség jellemzi, az nem jelent mindig szegénységet Városképek K

öztudott, hogy az építészet évszázadokon átívelő nagy korszakai lejártak, sőt, az Utóbbi nyolc évtizedben kialakult új. tisztán definiálható kategóriák is felbomlófélben vannak. Világméretekben forrong az építészet, ideológiák, irányzatok, iskolák, stílusok igyekeznek rendet teremten} a tisztázatlan problémakörökben. Olyan időszakban élünk, amikor az építészet úttörői szembefordulnak az úgynevezett „modern" építészet eredményeivel; amikor olyan új kifejezésekkel keU megismerkednünk. mint poszt-modern, vagy late- modern; amikor definiálnunk kell a városrendezési tevékenységben előforduló konzerváció. (helyreállítás), rehabilitáció (felújítás), rekonstrukció (átépítés) fogalmait és tartalmait; amikor az építészetre is mind nagyobb szerep és feladat hárul a társadalom szociális gondjainak megoldásából; amikor a legfejlettebb technikák és technológiák ellentétes érvényű produktumokat hoznak létre. Ebben a helyzetben a tervezőnek a folyóiratok mellett elengedhetetlen kötelesége a személves tapasztalás. amikor az épületeket nem kiszakítva és fotókról ismeri meg, hanem környezetében, élő organizmusként. Ezért is lehetett nagyon tanulságos Nóvák Istvánnak. a CSOMITERV irányító tervezőjének a közelmúltban lezajlott útja az Egyesült Államokban. majd rögtön utána a Szovjetunióban. — Olyan időszakban jutottam ki az Egyesült Államokba, amikor az amerikai építészek befejezettnek nyilvánították a modernizmus időszakát és keresik mai építészetük kifejezésmódjának törvényeit, eszközeit, lehetőségeit Átmeneti időszak tanúja lehettem, a modern mozgalom lehanyatló ága és az új törekvések együtt járnak nemzedékváltással is. Ezek a generációs ciklusokhoz kötődő törekvések jól szemlélhető Chicago példáján. mely leginkább reprezentálja a jellegzetes amerikai tempót Az 1800-as évek elején az indiánok által feldúlt kis faerőd és néhány kis kunyhó 1893-ra. a világkiállítás idejére, másfél milliós nagyváros lett. Itt alakult ki a „chicagói iskola", mely az amerikai hagyományokból. apio_ nfrházak racionális egyszerűségéből táplálkozott, legismertebb mestere Luis H. Suliivan ma már vitatott felismerése szerint: „A funkció követi a formát". Az acélszerkezetű magasépítés kezdetét jelentő „chicagói iskola" a világkiállítás után háttérbe szorult. ekkor hódította meg Amerikát mintegy négy évtizedre az európai eklektika qsillogása. a történeti stíluselemek alkalmazása. A következő, immár a jelenbe ívelő fejlődés legsajátosabb példája a Sutlivan-tanítvány. Frank Lloyd Wright által tervezett New York-i Gogenheim Múzeum. A következő nemzedék képviselője, Charles Moore pedig a mai amerikai építészet indítékait fogalmazza meg: „Azt állítom, — ez generációmból sokak meggyőződése —. hogy az USA-ban sohasem lesz olyan építészet. ami valamit is jelent az embernek, ha úgy tekintjük magunkat. mint a társadalom ellen felsorakozott individualisták. Erről csak akkor lehet szó, ha olyan épületeket hozunk össze, amiket más emberek ls magukénak vallhatnak. amibe hétköznapi emberek, a társadalom tagjai beleadhatják energiájukat, hogy életre keltsék azokat." — Vajon miként realizálódnak ezek az ideológiák, mennyire igaz az amerikai Morris Lapidusnak mondása: „Csak az emberek 5 százaléka rendelkezik jó ízléssel. 95 százalékának rossz az ízlése. Terveimet természetesen ennek a 95 százaléknak készítettem." Miként jelentkeznek ezek az ellentétek az amerikai városokban? — Hogy micsoda szakadék választja el az elméletet a gyakorlattól, arra legjobb példa. New York „Margitszigete", a Budapest nagyságú. 2 és fél milliÓ6 Manhattan. Az egyik utcában luxusautók áradata, a golyóálló üvegek mögött a világ legdrágább ékszerei, két utcával odébb szinte idegenforgalmi nevezetesség a részeg kínai, a mocsok, a bűz, a kábítószer. Az építeszeireugyanez az ellentmondás jellemző. A New York-i utcahálózat szabályos sakktábláján a rút és a szép. a praktikus és a teljesen értelmetlen játszmája folyik. Nem véletlen, hogy itt talált talajra a mai amerika építészet két ellentétes fő iránya, a late-modern (a legfejlettebb technológiáraépítő) és a poszt-modern a régi stílusjegyeket fölelevenítő). Az ember ősidők óta magasba törekszik. Bábel tornya 90 méteres. a Kheopsz piramis már 196 méter magas, a felhőkig törnek a gótika templomai, s nem véletlen, hogy New York és Chicago sűrűn beépített, vizekkel határolt üzleti központjaiban is felfelé mutat a terjeszkedés iránya. A 70-es évek legjelentősebb felhőkarcolóját, az ENSZ-székház mögötti United Hations Plaza 36 emeletes kristálypalotáját, egyedülálló konstrukciós megoldásait, fényvisszaverő üvegfelületeit máris sokan utánozzák. A Manhattan legnagyobb szabású presztízsépítkezése kétségkívül a 110 emeletes, két World Trade Center torony. Egv nyugatnémet építész a városrész legdrágább kéményeinek nevezte az égbe nyúló acélszerkezeteket. amelyekre jellemző, hogy 50 ezer alkalmazott dolgozik üvegfalai között, naponta 100 ezren fordulnak meg intézményeikben, irodáikban, kilátóikban. — A Szovjetunióban tett látogatás éppen ellentétes programot kínált, hiszen a történeti városok rehabilitációját tanulmányozták Moszkvában, Rigában, Vilniusban. OLÁH GYÖRrir GRAFIKÁI VÁRAD! GÁBOR RAJZA! TANDí LAJOS \ t