Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-13 / 292. szám

8 Vasárnap, 1081. december 13. V, Mági B

attonyai tanyán születtem. Mezőhegyes és Battonya között. A szüleim szerb szegényparasztok voltak, anyámnak öt hold földje volt, azon gazdálkodtak a szülők. A nagyszülők azonban bent laktak Battonyán, úgyhogy iskolába tőlük lehetett járnom. Ketten voltunk testvérek, szerb nyelvű általános iskolába jártunk a nagyszülőktől; ezt az iskolát kísérletként indították meg. Én negyvenkettőben végeztem ezt el. Azután otthon éltem a szüleimmel; gazdálkodtunk. Magam varrni is tanultam, ám később ezt különösképp nem hasznosíthattam. 1946-ban azután, június 10-én. férjhez mentem Rusz Miloshoz, aki deszki szerb frú volt. Már előzőleg leveleztünk, s amikor ő a fogságból szabadult, — gy lopózkodtak át egyébként Kárpátalján az oroszokhoz —, átjött Battonyára. Szabaiyos kínyrablást hajtott végre — ez nálunk. szerbeknél régi szokás —, de Milos rendhagyó módon csinálta; úgy „uszkocsilt" engem, hogy egy szovjet kocsiban száguldottunk Deszk felé. A kocsi egy szovjet őrnagyé vott, Milos barátjáé. Nagyon vártuk az oroszokat. s büszkén mondhatom, hogy az első fölszabadított magyar fahi Battonya volt. A férjem szülei azzal fogadtak : jó erőben van az új asszony, nyilván rendesen fog dolgozni ... A deszki szerbeknél más a szokás, mint a battonyaiaknál. A battnnyáiaknál nagyobb böcsben tartották a menyecskéket mint Deszken. Itt szabályos férfimunkát kell végeznie az asszonynak. Meg kellett tanulnom a lovakkal bánni — előzőleg féltem a lovaktól —, aztán szántani, szekeret rakni, ásni. s minden egyebet a legnehezebb férfimunkát is. Az MNDSZ aktívája voltam, aztán 1952-ben, novemberben valahogy fölkerültem Pestre, a II. békekongresszusra. Máig se tudom, miért esett a választás éppen énrám, mindenesetre, még a rádióban is beszélnem kellett. Örömmel tettem, szívesen emlékszem erre a kongresszusra . .. Hintóval vittek Deszkről az állomásra, mint valami képviselőt, hintóval hoztak, aztán beszámolót tartottam. A Magyar—Szovjet Baráti Társaságnak is aktív tagja voltain; s a békemozgalmaknak, mindmáig meggyőződéses híve vagyok a béke ügyének. 1953. május 1-én kerültem a begyűjtési hivatalba, előadónak. Másfél év múlva aztán begyűjtési megbízott lettem. (Közben a férjeim a szegedi zálogháznál helyezkedett el. miután apósomék beléptek a tsz-be.) Itt. 1956. november 16-ig dolgoztam. Nehéz munkakör volt. de vallom: aki szereti az embereket, és nem hagyja, hogv az' emberséget, kiöljék belőle, bármilyon nehéz körülmények közé kerül is, eltalálja a megfelelő hangnemet és a legcélszerűbb intézkedési módot... Nem is volt nekem az emberekkel semmi bajom, annak ellenére, hogy a tanácsi vezetők úgyszólván hetenként cserélődtek. Azzal biztattak a deszkiek: legyek nyugodt, vigyáznak arra. hogy semmi bántódásom ne essék. Aludjak nyugodtan, végezzem a munkám rendesen. Persze, amikor a begyűjtési hivatalt megszüntették, kénytelen voltam otthon maradni, s munkanélkülivé lettem, egészen 1957 februárjának első napjáig. 1957. február elsejével megbízott községi vbtitkár lettem. A község előző vezetői, a régi elvtársak a karhatalomhoz kerültek, ide nem akartak visszajönni, s a járás vezetői engem kértek föl erre a munkára. 1958-ban újjáválasztották a községi tanácstagokat, s ekkor már rendesen megválasztottak vb-titkárnak. 20 éven keresztül ezt a tisztet töltöttem be. majd, amikor Vörös Lajos elvtárs átkerült Röszkére elnöknek, engem jelöltek a helyébe, tanácselnöknek. Azóta einökösködöm. Nem volt könnyű átállni, de a terület nem volt ideeen számomra, világéletemben „hatósági" ember voltam. Persze, a puszta gyakorlat még nem minden. Tudatosítani kellett: hogyan kell egy ilyen posztot a törvényes kereteknek megfelelően. „sznbálvosan" betölteni; meddig terjed egy tanácsi dolgozó hatásköre. jogilag, államigazgatásilag melyek a konkrét jogok és kötelezettségek. Ezért aztán — hogy elméletileg minden lényeges elvvel, rendelettel tisztába jöhessek — államigazgatási tanfolyamra küldtek 1963-ban Nyíregyházára, majd 1964-ben az egyesztendős, bentlakásos Tanácsakadémiát is elvégeztem, Pesten. A tanulást ezzel nem hagytam abba: a következő években elvégeztem a marxista egyetem 3 éves esti tagozatát, tavaly pedig befejeztem „A marxizmus nemzetiségi. nemzetiségpolitikai kérdései" című speciálkollégiumot, a kétéveset. E tanfolyamra hallgatóságot toboroztak, s mi néhányan, nemzetiségi értelmiségiek: Rádity VeKmir, Gyukin. Zsivity Demeter, s magam — megállapítottuk: ott a helyünk. Ezen a tanfolyamon Csatári Dániel elvtárs adott elő. mondhatni bátran, a legmagasabb szinten, s állítom, ami eddig ösztönösen, jól-rosszul élt bennem erről a problémáról: itt. ezen a speciálkollégiumon világosodott meg előttem teljes árnyaltságában. Egyszerűen, köntörfalazás nélkül fogalmazok: részrehajlás nélkül, tárgyiasan tárult fel előttem a lenini értelemben vett nemzetiségi kérdés. Most értem igazán a magyar nemzetiség életének kérdéseit a környező országokban — s ugyanakkor a magyarországi nemzetiségiek helyzetét is: a lenini nemzetiségi politika uüanszait is. és átfogóan az egész problematikát. A cigánykérdés zegéoe-zugába is pontosan belátok azóta ... Tudom, hogy rengeteg a probléma a cigánysággal, pro és kontra, sokan leteszik a voksukat; de én nem engedem bantani őket, mert egy sor meggyőző történelmitársadalmi tény ismeretében be kell látnom — és másokkal is meg kell értetnem —. hogy a társadalmi körülmények befolyása alatt formálódtak ilyenné vagy olyanná. Itt, a tanácsnál, sokszor „zavarnak" bennünket panaszokkal a cigánykérdésben, az egyik oldalról is. a másikról is elmondja — vagyakár indulatosan elkiabálja — a magáét az egyik fél is, a másik is ... Nehéz probléma ez. igazságot tenni se könnyű. Csak úgy lehet, ha az ember nem elfogult. Egyáltalán, a tanácsi munkához, az emberekkel való bánásmódhoz nem csupán ösztönös érzék, jóakarat, hanem a történelmi-társadalmi körülmények minden szövevényének, ágának-bogának pontos ismerete szükséges. S persze, a szorosan vett „szakmai" ismeretek, a jogok és kötelességek pontos ismerete épp Ilyen fontos. A Tanácsakadémián a legkorszerűbb közigazgatási ismereteket sajátíthattuk el. Nem csupán a rendeletek, a jogok és kötelességek laoirintusában segítettek eligazodni, hanem az emberismeret, a lélekismeret dolgában. Persze, ebben a tekintetben a legkülönb iskola a gyakorlat. A konkrét, helyzetek, a váratlan feladatok megoldására való készség. Az emberek mozgósítása külön „művészet"... Például, ha nagy a veszedelem. Mint amilyen az 1970-es árvíz volt. Itt. a Maros közelében, a félelmetes buzgárok szomszédságában nagy volt a szorongás, az aggodalom. Hogy ez pánikká ne fajuljon. ahhoz az kellett. hogy szervezetten, fegyelmezetten mozgósítsunk. A gáton történő munkálatokra is. a község kilakoltatására is. Majdhem sor került erre. Itt álltak a buszok az utcáinkon. Mi meg. Demeterné. a ma már nyugdíjas tarrácselnökhelyettes-aszszony vezetésével, az embereket, mozgósítottuk a község kiürítésére. Minden leleményesen, rutinosan ment. mert itt nálunk. Deszken. határozottan érvényesül a nőpolitika: az asszonyok valahogv praktikusabbak, jobban meg tudták győzni a családokat arról, mit célszerű tenni ilyen szükséghelyzetben. Sokkal nehezebb ennél a nemzetiségi politika érvényesítése. A magyar állam nemzetiségi politikája igazán példaadó, de a gyakorlatban sokszor találkozunk értetlenséggel. Hosszas és türelmes személyekre szóló agitációs munkával lehet csak elérni, hogy az emberek elfogadják például azt. ami a kétnyelvű utcatáblák felirataival történt. Ez gyakorlati példa. Nem ériették többen: miért kínlódunk annyit ezekkel a feliratokkal, s mi értelme van annak, hogy a szerb nyelvű felirat pontosan akkora betűkből áll — se kisebbekből, se nagvobbakból! —, mint a magyar nyelvű ... A lenini nemzetiségi politika nyilván nem hajtható végre a nemzetiségi aktívák nélkül. Deszk vezető helyen áll a nemzetiségi aktívák kinevelése dolgában. A deszki szanatórium főorvosa, dr. Rusz Márk. a Magyarországi Délszláv Szövetség elnöke, s újabban a parlament tagja is, országgyűlési képviselő. Deszk képviseletében a megyei tanács tagja Rádity Velimir. A délszláv szövetség funkcionáriusai között is csak úgy sorjáznak a deszkiek. Az én nagyobbik fiam. a 32 esztendős is ..deszki káder": tanár Budapesten, a szerb nemzetiségi gimnáziumban. A másik fiam gépipari technikumot végzett: most normás ellenőr. Sajnos, az ő házassága nem sikerült: el kellett válniuk, s most a legnagyobbik unokám, Tihomir az anyjától jár magyar iskolába Üjszegeden. Az édesanyja — a volt menyem — rendes és emberséges: mindig szívesen küldi hozzánk Tihomirt. (Akinek a nevét a gyerekek előbb Tihamérnak mondták; ám ő megkérte őket: nevezzék Tihomirnak. szerbesen. Azóta minden osztálytársának Tihomir ...) Én büszke vagyok arra. hogy a forradalmi hagyományokban elv gazdag Viharsarokban nevelkedtem. s boldog, amiért Deszken befogadtak. s most már nem vagyok „gyütlmönt", hanem — úgy érzem T— böcsben tartanak a falu lakói. Az se zavar, hogy nem „elnökasszony" vagyok az emberek nyelvén, hanem mindenki úgy emleget: „Magica". Talán ez az én legnagyobb kitüntetésem. Persze, vannak a köz szolgálata szerintiek is. A Békemozgalom aranykoszorús jelvényének. a Kiváló Tanácsi Dolgozó kitüntetésnek, az Árvízvédelmi Éremnek, a Munka Érdemrend bronz fokozatának, a Honvédelmi Érdeméremnek, az MHSZ ezüst fokozatú kitüntetésének is birtokosa vagyok — a többi között. Az a különös, hogy különböző területeken elvégzett munkáért kaptam őket. — Ez. látszólag, szétaprózódást mutatna. De hát én úgy érzem; egy magamfajta faluvezető munkájában épp az a szép és fölemelő, hogy sok-sok helyen kell „bizonyítani". Mindenütt teljes szívet kell a munkába beleadni. Jóindulatot, emberséget. Ez az én nemzedékem, ameivik negyvenöt körül, a fölszabadulás után vágott a tennivalók sűrűjébe: próbált, sokat szenvedett, sok energiát áldozó nemzedék. Nagy utat jártunk meg. A mi nevünkben vallja kedves költőm. Simon István: nem volt hiábavaló az út... Az én nevemben is énekli: „A legtöbb erőt mégis az utak adják, hogy bírjam folytatásukat ..." DÉR ENDRE gyakorolni! Legyetek már végre csöndben, igy nem lehet Haza, haladás, humanizmus Sarlós István könyvéről Koncentrikus körökbe szerveződnek Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront főtitkára Haza, haladás, humanizmus című kötetének gondolatai. A válogatott beszédeket, cikkeket tartalmazó könyv szerkezete is tükrözi ezt: a fejezetcímek — Városról, Hadáról. Világról — jelzik a gondolatkörök sugarának növekedését. amelynek középpontjában a népfrontpolitika áll. Persze. a táguló gondolatkörök mögött a politikus személyes életútjának különböző állomásai is ott rejlenek: a Szociáldemokrata Párt tagja a felszabadulás után kerületi titkár lesz, majd később. A fővárosi tanács elnöki tiszte után, az országos politikai élet résztvevőiévé válik. Időben az elmúlt negyedszázad politikájának ívét rajzolja fel a könyv. Akár jelképes'is lehetne az első. 1957 februárjában született cikk címe: Harcokban szereztük vissza a budapesti utcát. Jelképes és lényegi. mert az MSZMP népfrontpolitikája ekkor születik, a korábbi rossz politikai gyakorlat felülvizsgálata nyomán. A kötetzáró írós a Hazafias Népfront Országos Tanácsának beszámolója a mozgalom VTI. kongresszusán. 1981. március 14-én. A ( szövetségi politika negyedszázados eseményeiről, a nemzeti egységről hadd idézzünk ebből a beszédből : ..Ha Magyarországon akarjuk a nemzeti egvséget erősíteni. akkor a fejlődés minden szakaszában a vállalt feladat kidolgozásakor az általános politikai cél kijelölésén és a nemzetMester Attila Tánc alá való nóta (A nyírbátori Tinódi-szobor avatásárai Közénk ült ezen az estén Tinódi Lantos Sebestyén, fölkiáltott a csendben seregink veszedelmén. Gyalog jött, vállán iszák, szemében várak égtek, bástyák lobogtak, szörnyű halottak feketélltek. És felszólalt az égnek, felszólt a csillagoknak, vére csordult a Tűből kinövő kardvasaknak. Lovát kantáron hozva nagyságos Báthori Gábor fehéren mint a nyírfa "ált ki az éjszakából. ivott valahol egy jót. úgy szebben szól az ének. dobbantóig a táncnak csordultáig a vérnek Köti lovát a fához — sörénye leng, fonatlan, cldja kardját a tánchoz — porlik aranyos tokban. Ideje most a táncnak, ideje van mulatni, váraink Sebő testvér szétlopjak tyúkólat rakni. Járjuk összefogódzva forogjunk csontzenére, kürt kurjant kakaskiáltást, trombita sárgul az égre, menyasszonyunk már alszik, asszonyanyánkkal lábtól, de azért járjuk, járjuk nagyságos Báthori Gábor, pokolra mentünk dudáért, égeti szánk a sípja, ördög szarva, natája fűjtatóján a cifra. Pöröli Tinódi Lantos, férgeké úgyis a konc, füstköd emészti a marván"4 zöldpenészes a bronz. Mégis, mégis e táncot járni mi űz. mi hajszol'' — Lábunk vérzik a fűből kinövő kardvasaktól. közi munkásosztály tapasztalatainak átvételen tűi, érvényesülnie kell mindannak, ami a magyarokat magyarrá teszi. Jelen kell legyen minden történelmi tapasztalatunk. a magyar nép múltjának minden megpróbáltatása és sikere. szerepet kell hogy játsszanak azok a mélyen gyökerező hagyományok és szokások, amelyeket a múltban és a jelenben, a társadelmi együttelésben kialakítottunk, meghatározó szerepe kell legyen annak, amit a magyar ember alkatának szoktunk nevezni.4' Ám az együttmunkálkodásnak nemcsak a szocializmus lényeges kérdéseiben való egyetértés az alapja. hanem a hétköznapok ügyeinek, gondjainak felvállalása, a meggyőzés, a részvétel, a haza otthonossá tétele is. Ezért sorakoznak cikkek és beszélgetések, beszédek. a környezetvédelem feladatairól, éppúgy, mint a nők ' gondjairól, vagy az olvasás, a betű hasznáról, öröméről. Egyfajta politikai stílus is kirajzolódik a kötet olvastán. Olyan stílus, amely tulajdonképpen nem egy ember sajátja, hanem az elmúlt huszonöt év során a szemünk eiőtt vált ismertté. s amelynek egvik legfontosabb eleme a szerénység. Szívesen olvassuk a politikus személyes életútjának emlékeiről szóló részeket, de Sarlós István mindig finoman visszahúzódik, amikor úgy tűnne, nem közérdekű kérdésekről van szó. Ez a szerénység nemcsak a „nagypolitikai" kérdések iránt fogékony, hanem a hétköznapok apró-cseprő ügyei iránt. is. De ejtsünk szót a kötet mindennapi értelemben vett stílusáról is. Gyakran vagyunk tanúi annak, hogjl- ünnepi és kevésbé ünnepi alkalmakkor az előadó beszéde nélkülöz bármiféle egyéni jellegzetességet, ízt. Sarlós István eredetileg élőszóban elhangzott beszédeiben jó érzéssel fedezzük fel az ismétléses, gondolatritmust adó szónoki fordulatokat. Az egyszerű, de plasztikus nyelvű részletek meg-megszakítják az addigi beszédtempó*, együttgondolkodásra késztetnek, logikus okfejtést sugallnak, megismételt mondatszerkesztésükkel e meggyőzést szolgálják. Minden meggyőzés alapja a bizalom, amelyről ugyancsak a népfrontkonngresszuson így szólt: „Természetesen nemcsak a meghatározott világnézetű emberek összefogásáról van szó. hanem azokéról is. akik a közömbösekhöz vagy látszólagosan világnézet nélküliekhez tartoznak. Ok is köztünk' és velünk élnek <61 vagy kevésbé jól helvtállnak az életben. azért akarva-akT-atlanul. a jelen és a jövő formálásának tényezői. Ha velük rendszeresen foglalkozunk, lehetővé válik magatartásuk és szemléletük megváltoztatása. közéleti tevékenységük megszervezése." A kötet címére akár a következő gondolatsort is rímeltethetjük: bizalom, meggyőzés, együttcselekvés. M. L.