Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-24 / 301. szám

Csütörtök, 1981. december 24. 11 Népek karácsonya Ú

tra Itt vah. megérkezett a karácsony, a szeretet, a család, a béke ünnepe, ünnep, amelyhez a gyermekkor boldog emlékei kötnek valamennyiünket, hógv e boldogságból megkíséreljünk valamennyit továbbadni aa üt&ftufik jövökbek. A béke. a csönd, a meleg otthon UnOepe mifelénk a karácsony. amikör kivonulunk egykét napra a Világból, hogy az otthon falai között leltünk nyugalomra, békességre. Békességre, amellyel a nagyvilág hírei sajnos nemigen biztatnak bennünket. Dörögnek a fegyverek az Iffirtl --iraki határon. Most is fégWefes őrjáratok táriák a megszállt Jeruzsálem utcáit. Valahol. valamilyen terroristák műhelyében talárt éppen a karácsonyfa álátt készül a legújabb robbanószerkezet. « ebben -a pillanatban is minden bizonyüyal éppen éherthal Valahol egy gyermek a Világon. Megszokott hirek. megszokott Információk. Hétköznapjainkban fnar alig figyelünk föl rájuk. Legföljebb a karácsony tehetne érzékenyebbé beflhünket. A szeretet, a béke. a születés ünnepe nyithatná rá ismét szemünket az éhezés, az erőszakos hálál. a háborúk, valóságos, s a születő üi és út fegyverek lehetséges borzalmaira. Am a karácsony mifelénk Csakis a miénk, á szűkebb családé, amikor behúzódhatunk a meleg szoba biztonságérzetet adó világába, s elfeledkezhetünk arról, hogy ez az ünneo nemcsák a miénk, hanem egyben a néoek karácsonya is. Hogy a rtii. fizeretethez. békéhez kötődő vágyaink népek vágyaival találkoznak, a szeretet és a béke iránti vágyakkal, s azokkal is. melyeknél az óhajok Skálája a falat kenyértől a legújabb típusú, csillogó sportkocsiig terjed. Hékére és szeretetre vágyunk mindenekelőtt. Csak a* a kér- oly fontos őserdőket irtó néoekdés, lehet-e lgazáh béke abban nek is szükségük van utakra, a,yitótótaiv amelyben száatailfi- . varosakra, gyárakra, mint neolí leghőbb Vaava legföljebb a künk Pihhex pedig hely kell holnapi, falat kenyér, Nem já- Mint ahogyan kell a hely az at runk-é mi. az emberisé* la termőföldeknek is. akkor ís ha úgy. mint a fa. amely elhozza 'W > • .« szobánkba Zöldiét, illatát. hogy azután. Kiszakítva természetes közegéből elsárguljon, zörgővé vált leveleit elhúilaitva elpusztuljon az oly kellemesen meleg szobában. Mert é meleg szoba nem az 6 világa, mert életben tartásához ebben a számára idegen, természetellenes közegben jói működő. táplál6, mesterséges rendszerékre volna szükség. És mi. az emberiség, vaton nem hogy megfőzzék az ételt. Vagy. ha továbbra is ügy legeltetnek, olyan módszerekkel művelik a földet, mint eddig, évezredeken át. Mert földiák mór nem képes ellátni ily módon a korábbinál sokkal nagyobb lélekszámot, s e hagyományos életmóa egyenesen az elsivatagosodáshoa vezet. S az nem lesz jó, kérem, ha ilyen ütemben vágják ki az őserdőket, amelyek Földünk fatartalékal és okigéngyárai. AZ egész eínberiséghek létérdeke hát, HOgy ezek az erdők megmaradjanak, hogy velük — a Föld méreteiben gondolkodva — tervszerűen .gazdálkodjanak. Figyelmeztetünk hát, mert megszerzett tudásunk révén ezt kell tennühk. Figyelmeztetjük az afrikai szavannákon legeltető, a fákat eltüzelő, az őserdőket irtó népeket: komoly baiökat idéznek hamarosan a f fejükre. S hosszabb távon a mi fejünkre is. Csak az nem jut észürtkbe. hogv mi már kiirtottuk erdeinket. hogv ÉszakAmerika dt'19 gabonaföldiet helyén valamikor düs erdők zúgtak, hogy valaha mi. ítt. Európában is faval tiíZeltürik. hogy megfőzhessük ebédünket. A Szavannák füvét föllegeltető, fáit eltüzelő népeknek oedig ez az egyetlen módjuk az életbenmaraűáshóz. mert afthöz. hogy táplálékük&t máshogyan szerezzék meg. máshogyan főZzék meg. egyszerűen hiányoznak legalapvetőbb eszközeik. 3 az nagyjából tudják: az őserdőktől elhódított fold csak ritkán terem hosszabb ideig. De háti élni kell és most kell. Akinek oedig gondot okoz a írtai, fáiát kenvér. áz aligha képes a holnapokkal törődni ... öe flftl az emberiség, vaioh képesek Vagyunk-é igazán törődni á Holnapokkal? Igaz. kútaö nu, az wiiuenseg. raiun nem tUftk és figyelmeztetünk. IgaZ. a zakadtunk-e kí természetes ko- fejlettebb országokban megenzegüftkből ? A behrtunket egykoron éltető és tápláló természetes közegből. Elszakadtuhk a természettől, mert. el kellett szakadnunk tőié. ahogyan mind többen lettünk, ahogyan megszületett aa ipar, létrejöttek a vátöfcok. a maguk kényeimével. Megtanultunk uralkodni a természeten, mert meg kellett tanulhunk. hogv fönnmaradhassunk. mi. léleKszámBdrt gyorsan gyarapodó emberiség S közben hajlamosak léttünk elfelejtem. hogy a természet is Visszaüt, ha avatatlan kezek avatkoznak íhurtkáiába. Mindezt már nemcsak sejtjük, tudjuk is. Tudjuk, hogv ft természet körtyörtelehül visszaüt, Ha nem tartjuk be a iátékszabóíyokat. na nem óvjuk és segítünk számára fönnmáfátíní. Mert mi is csak általa és benné élhetünk. Immár Végé a»nak a Világnak. amikor fejlett Ipari Civilizációban. de szinte még a rlomád ember gondolkodásmódjával éltünk és éltünk visszá a természettel, tartalékai kimefítheletlehségének hitében. Ma már felelősség hat át bennünket környezetünk iránt, 'mert ráiöttühk: játékszabályok átgondolt rendszerére van szükségünk a természet, s saját magünk fönnmaradása érdekében, . Sokbh. eavte többe kerül megóvni Világunkat — önmagunktól. De a fedett Világbán télik, mert tfelnie kell rá. És a fejletlen BT elmaradott világ? Ahová kitelepít, lük á legszefinVeZöbb té-hnoiöy'iká'. mert Ott még nem a kö-mre-ei énsége a legégetőbb kérdés. S ott. rüncsefie1szigorú. dollávmilliókat fölemész tö előírások. És a fi.gvelmeztetéSék: kérem, hagv bai lesz abból. Fia Afrika siavanflavidéke. ífl. vagv Indiában továbbra is ennyi, vagy még több fát használnak el tüzelésre a családok. gedhetjük magunknak, hogy óvjuk környezetünket. Hiszen ma már nem a nomád ember — ma Itt Vágyok, holnap ott! — esZejárásá szerint élünk és dolgosaink a világban. Tudjuk, jól szabályozott, gorkiosan egyensúlyban tartott rendszerekre van szükségünk a túléléshez. De politikai-társadalmi gondolkodásunk felelőssége Vajon megsZületett-e? Nem úgy gonddlkoduhk-e ROkszor ma is. nomád feuei. ahogyan a törzsek közötti konfliktusok esetében gondolkodtak és cselekedtek valaha. Mert hiszen ez a gondolat máig sem nyert polgárjogot Világméretekben. hogy társadalmi. OOlltikai rendszereinkben is jól szabályozott, gondos egyensúlyra van szükség, Mert a nemzeti szuverenitás mindeneket megelőző szempontja, a politikai, társadalmi különbözőségek nemcsak megosztottságot, hanem kiélezett szembenállást ís . téremtő Világa éppen abban akadályoz meg bennünket, amire a legnagyobb szükség lenne korunkban. Abban. hogy föídl, emberiségnyj méretekben gondoskodhassunk önmagunkról, az emberiségről, Hiszen önmagukat túlélt, még egy más, elmúlt világ szükségszerűségeiben fogant társadalmi és politikai modellek egyszerűen képtelenek nemcsak arra. hogy az emberiség érdékei szeriht cselekedjenek, hanem arra is. hogv a saját, szűkebb világuk alapVető érdékeit' szolgáló feltételekrendszerét, megteremtsék A vt«. lég megosztottsága és saját tehetetlenségük pedig még az érdemi segítség lehetőségét is megkérdőjelezi. Megosztott, olvkör a nomád ember szellemi mentalitása szerint alakított, fegyverek által őrzött világban élünk. Olyan világban. amelyben az értékek lassú, átrendeződésének lehetünk tanúi, ám amelyben szinte mihdenki a legfejlettebbek útját kívánja követni, hogv újra elkövesse Ugyartazokat a hibákat, csakhogy sem a föld energiaés n.versanyég-háztartása, sem a behntinket - élelmező és fenntartó bioszféra nem kébes már elviselni (e hihetetlenül megszaporodott lélekszámú) emberiségtől ugyanazokat a terheket, amelyek a ma gazdaságilag legfejlettebb országok felvirágzásával jártak együtt. Más modellekre van hát szükségünk, olyanokra, amelyek nagyjából megszületőben vanrtak a tervszerű társadalom- és gazdaságpolitikát kezdő, szocialista orientációjú fejlődő országokban. A Világ terheit természetesen mi is érezzük mindennapjainkban. Az energia- és nyersanyagárak Változásai, munkánk leértékelődése a Világpiacon, mind , azt jelzik, hogy a világftak új, ökonómikusBbb és racionálisabban működi) modellekre van szüksége. Mindinkább meg kell tanulhunk, hogv vágyaink. s azok valóraváltását fedező produkciónk változó, táguló világban. emberiségméretekbén mérettetnek meg, hogy munkánkat és vágyainkat egyaránt fokozatosan az emberiség lehetőségeihez kell igazítanunk. Lassanként az emberiség lehetőségéit kell bővítenünk tehát. a salát érdekünkben is. Bővítenünk kell, ha azt szeretnénk, hogy oldódjanak a világméretű OOlltikai. társadalmi, gazdasági • feszültségek. Ha azt szeretnénk, hogy a karácsonyhoz valóban mindenekelőtt a születés mítosza kötődjék, ha azt szeretnénk, hogy a karácsot)v megmaradjon a béke, a szeretet, a vágyak ünnepének. Ha flzt Szferetrtértk, hogy a természetes közegéből kiszakadt. társadalmi léttnVé Vált ember fennmaradhasson, nem úgy. mint a gyökértelenné tett, a kellemesen meleg szobában elsárguló, tülevéleit elhullató, önmagét — öntudatlan és cselekvésképtelen lévén — fönntartani nem tudó fenyő.. SZAVA* ISTVÁN Elődök és utódok között N

ekem sem könnyű, két malom között őrlődök — mondta Fábián Béla művezető. aki a szegedi kenderfonógyárban dolgozik. Biztosán igaza Vart. Negyvenéves. Annyi van már mögötte, amennyi előtte. Alkalmas ez a kor arra is, hogy elmélkedjék az ember. Hogyan is Volt akkor, miként van ma. s mi várható holnap? Apró gyermek volt, amikor választania kellett: Ml legyek! Mozdonyvezető? Tévészerelő? Vasas? Fodrász? Kőműves?,,, — A város szélén laktunk, családi házban. Ott mindig akadt valami barkdesolnivaló. Még egy szöget is pontosan khllett beverni a faiba. Nem tudom elhiszlk-e. de aki szerszámot fog a kezébe, az már valamihez kötődik, valamit már tett, válamlt már érzékel. — Hogyan lett géplakatos? — Sodrom a beszélgetés fonalát. — Fogalmam sincs. A kenderfonógvárban dolgozott, két nővérem és a sógorom. Arra üavan nem emlékszem. Hogy ók agitáltak Volna, de menlem a ..gVá-ruk" Után. Ez pontosan negyedszázada történt. — Vannak alapvető meghatározások a gyerek életében; a szülök, vagy a környezet diktálása, tífe a fiatalokban valahol a rejtett énjükben munkál egy titkos mozgatórugó, amely sodorja, viszi őket. Mlndéh gyerekben van valami belső kényszer, igény valami mesterség, valami életeleni utón. Én géplakatos lettem, . — Ez egy kiteljesedett álom végeredménye? — Hiszem és érzem, hogy aa. Elődei és utódai között helyezkedik el Fábián Béla. Valamikor 6 is tanult valakitől, valakiktől, s jelenleg 6 is tanít valakit, valakiket. vajon érvéftyes-e a korábbi értékítélet? Ugyanúgy munkál-e a mai if jakban a jövő Utáni vágy. a mesterség Iránti szeretet, mint köfábBán ? — Kell. hogy légyen igénye, vágya a mai gyéréknek iá. Üé, mintha sók minden megváltozott volna az elmúlt negyedszázad alatt. Más az otthon légköre és a környezet hangulata ls. Néhány velem egykorú isniéfőst kérdeztem meg. mi lesz a gyerekéből, Nem tudtak határozott választ adni. Nagyjából azt mondogatták. hogy gyerekeiknek nincs semmi elképzelésük, de a szüleiknek se. Hogy mi ennek az oka? Érre nehéz válaszolni. Egyik azt mondja, hogy n§ legyen a gyerekéből szakmunkás, vigye többre, mint amire apja, anyja vitte. Ezt talán még el iá fogadom, mert a többre vágyás, a többet akarás a társadalom mozgat óla iá. előrevivőié. (Fábián Béla 105?-ben szerződött le szakmunkástanulónak a kendergyárba. Három év múlva kitüntetéssel végzett. Elismerésre méltó és jó fizetést adó beosztásba került. Maid letöltötte a katonaidejét, s elvégezte a gépipari technikumot. A tmk-mütóth valéria alkotasa &l1gl sándor alkotása helyben elismerték munkálat, egy évre ró a Szakma Iflú Mestere címet is elnverte. Dicsérték, jutalmazták, olykor már „röstellte", hogy ő a mintagyerek.) — Milyenek Voltak tanítóméi* terel? — Lehet hogy s~erencsés voltam, de elyan tanítómesterem vplt. mint Kovács imre bátyám, a legkiválóbbnak tartott géplakatos mester. Nemcsak a szakmai ismereteket akarta „belénk verni", hanem a szakma ifttéjligencláját. a továbbgondolkodást, az alkotókedvet, s az emberséget, a tartóst, sőt olykor talán frázisnak tflhik, de én nem szégyellem kimondani: a hazafiságot és demokratikus érzelmeket is belénk táplálta, — Vannak-e ma ilyen mesterek? S a hajdani tanulók ilyenné Váltak-e? — Szerintem vannak, s PlVto nok ls Vöhnak az én korosztályomban, akik nem felejtetté* el a maguk Ifjúságát, tanulóéveiket. Emberségük és belső magatartásuk arra kényszeríti őket, hogy adják át ismereteiket, humánus énjüket a felnövekvő generációnak. ' (Visszaemlékezés Fábián Béla tanulöéveire: — A mesternek volt érzéke hozzánk, gyerekekhez. Mi akkoriban rengeteg üzemi kirándulást szerveztünk, jártunk a csepeli gVárakbah. az ózdi kohászati üzemekben, a budapesti textileseknél, de elmentünk a Szépművészeti Múzeumba és egyéb kultúrtörténeti helyekre ls. Nem szakbarbárokká neveitek. hanem műveltséget, történelmünk iránti szeretetét Je plántáltak lelkünkbe.) — így van ez ma is? — Nem tudom. — Elgondolkodik Fábián Béla. s látom arcán, hogy hem szeretné megbántani azokat, akik ma nevelik a íöv® szakembereit. Valahogy így fogalmazott: — Más volt akkor, agy érzem, mintha tabb lett volna az emberség az egész dologban. Mintha a mái Világban a fölgyorsult tempó ilyen lépésekre már nem adna lehetőséget. GSak az azohnah produktum... (Egy epizód Fábián Béla ifttí* korából: = Kovács Imre mesterem szerette a művészeti értékű munkákat, Tápal Antal szobrász gyakran fölkeresett minket. Öntöttünk bronz, és rézszobrohat, de készítettünk domborműveket is. Ez a föladat kézügyességet, fantáziát igényelt. Soha nem néztük aa órát, hogy már régen vége a műszaknak, éjszakába nyúló örömeink voltak a többletmunkával.) —- Hogyan kezdődött negyedszázada egy induló szakmunkás élete? Milyen föladatokat bíztak a fiatalokra? — Amikor fölszabadultam, már másnap konkrét munkát, föladatot kaptam, fle társaim is. S tudja n^ volt az érdekes? Az. hogy a mester azonnal megtette aa összehasonlítást. Megmondta, hogy ki milyen munkát Végzett, hol voit hiba. s azt is, htu volt kiváló. — Kik a jó mesterek, a tatotok, a példaképek? — A jó mester. a 16 táflítŐ sokoldalú ember, Szakmájában négy tudású, erkölcsileg feddhetetlen. jó pedagógiai érzéke van. de ennél is fontosabb. hogy embersége, tartása legyen. Én úgy Szoktkm monddfli. hogy a Szakmát tanulni akaró gyerekeknek a mester ne csak oktatótokká, hartem második édesapjukká váljék. Érdekesek ám a fiatalok. s aligha kell másra gondolnunk, mint csak arra. hogy ml js tetszett nekünk, amikor mi iratkoztunk be tanulónak, A tanuló, a Szakmával ismerkedő gyerekeket dlvköf látszata is engedjük, ahogyan a költő is mondta Tehát, legyünk egyszerűen emberek, ne feledjük, hogy mi is voltunk kezdők, s hamarosan mi leszünk aa elődök. Az utódok pedig nagyban hasonlítanak majd ránk, Ennyi az egész. GAZDAGH ISTVÁN