Délmagyarország, 1981. december (71. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-16 / 294. szám

4 Srerda, 1981. december TS. A művészetkritikáról Különös dolog, hogy «z Immár kétezer év óta létező kritikáról újra és újra ádáz viták folynak. Nem mintha nem lennének többé-kevésbé megnyugtatóan egységes koncepciók. De bizonyos idő elteltével megint csak az értelmezés alapvető szempontjairól dúlnak — szerencsésebb esetekben nem meddő — szócsaták. Természetesnek tekinthető ez a folyamat, hiszen az irodalom, a művészetek életében Ízlések, Irányok. mozgalmak — a kultúrpolitikai, politikai mozgásokkal párhuzamosan — olykor hihetetlen gyorsasággal váltakoznak, s törvényszerű, hogy éppen a kritika nem vonszolhatja magát az eseményekkel: szüntelenül új szituációkban kell próbára tennie az erejét. A müvészctkritikáról címmel nemrég a Kossuth Kiadónál megjelent válogatás, mely Nyergei András munkája, csupán az 1062 és 1080 közötti időszak kritikával kapcsolatos megnyilatkozásalt ismerteti meg. Nem a teljesség Igényével. s ez nem ls baj. (Olykor így is úgy érzi az olvasó, hogy kevesebb többet adott volna.)- A kritikáról való elméletgyártás nem túlságosan érdekes, különösen, ha nagy mennyiségben kapjuk. Bizonyára lesznek olyanok. akik legnagyobb érdeklődéssel a Hernádi Gyula fró, mint felperes és Szalay Károly kritikus, mint alperes közötti bírósági eljárások anyagát, a kritikával kapcsolatos vitáknak ezt a szokatlan dokumentumát olvassák majd. Kellő tér híján Itt csak néhány — általunk fontosnak tartott — kérdéskört ragadunk ki. Mindjárt az első a magyar kritika mostohagyerekaorsa. A mi irodalmunk, művészetünk ugyanis nem hálás a kritikának. Ebben persze a kritika is ludas. Ugy látszik, túl sok a kritika számlájára írható'alkotói meghasonlás, túl sok a művészi pályák megtörése. Vádolják a kritikát elméleti tájékozatlansággal, berzenkednek kávéházi stílusa, kényelmessége ellen. E kötetben is többen azt a hitelvesztést emlegetik, ami a személyi kultusz Idején mármár jóvátehetetlenül bekövetkezett. Nem kis kárt okozott az 1956 utáni kritikának a kaméleontermészete sem. Ma ugyanazon bíráló (Arany János szavaival szólva) „cigányos tnagasztalást" írhat arról az alkotóról, akiről egy évtizeddel korábban csak „otromba szidalmat" mert közzétenni. Nemrég olvashattuk az Alföldben, majd a Látóhatárban Gáli István nyilatkozatát. Kossuth-díjas írónk azt ls szóvá tette, hogy némelyek kisajátítják a mar- sem mondhat le. Az elméxizmust, 8 nem ritkán téves leti megalapozottság azonban és elfogult ítéleteiket az nem jelentheti a szakkifejeegyedül érvényes marxista zések, az enigmatikusan túl vélemény köntösében tüntetik föl. bonyolított mondatok meggondolatlan halmozását. A kritikusnak érzelmileg is meg kell közelíteni a művet. lenne hinnünk. Am jó kri- ^iSSrtV^'Í^JV tikók és ió kritikusok - sze- művészetért s ne holmi hiÉdeni állapotok közeli eljövetelében persze naivitás tikák és jó kritikusok — sze rencsére — szép számmal vatali munkának tekintse a vannak s e avűiteménvben bírólatot- A gerinctelen, eti„r 5 kai tartás nélküli kritikust ls nagyon sokan művészetkritikánk pozitív tendenciáit konstatálják. Rokonszenves és követhető kritikusi ars sem becsüli senki. Jó néhány színházi ember előtt — írja Kéry László — poeticák bontakoznak kl. Az fölbukkan „az édenkerti álaz ideális helyzet — Szabói- lapot utópisztikus látomása esi Miklós értekezik erről — — egy olyan világról, ahol ma már elképzelhetetlen, nincs kritika." Kéry példái hogy egyetlen kritikus az másfél évtizeddel ezelőttiirodalmi folyamat egészét át állapotokra utalnak. De vatudja tekinteni. Hogy miről Jon nem éled-e föl színházi ír valaki, azt nemcsak ízlés körökben újra és újra az az és vonzalom, hanem a szer- elvileg elfogadhatatlan szemkesztőségek megbízása is lélet, hogy a kritika csak meghatározza. De a kritikus propagandát csinálhat, neírásaiból mégis kirajzolód- velheti a közönséget, de a hat egy periódus irodaimé- teátrum jeles képviselőinek nak, művészetének vázlatos vajmi keveset mondhat. A képe. s Jól fölismerhető a kritika lenézése mellett bíráló Igénye, egyénisége, ugyanilyen nagy akadályt szellemi arculata. A jó kri- jelentenek a már-már kóros tikusnak még a tévedései és alkotói érzékenységek. Nagy önkorrekciói ls ugyanolyan Péter panaszolja: „Ma náfontosak, mint telitalálatai, lünk nem lehet eléggé lábNem baj, ha bizonyos kér- ujjhegyen tipegni az írók désekben különféle álláspon- körül, hogy úgy ne érezzék: tok alakulnak ki. A „vitáz- a tyúkszemükre léptek, s zunk, hogy egyetértsünk" emiatt ne sikoltozzanak — elvét az MSZMP KB mellett ha csak lehet olyan fülekbe, működő Kultúrpolitikai Mun- melyekről remélhető, hogy kaközösség 1972-es állásfog- gazdájuk telefont ragad, s lalása Is követendő példa- napobb tapintatra inti a ként említi. Irodalom (mű- szerkesztőt vagy szerzőt." A vészét) és kritika — a bírá- már említett kritikai álláslat funkciójából következően foglalás is figyelmeztet a — mindig is vitában lesznek közősségi gondokat pimaszul egymással. A lényeg az, hogy semmibe vevő álmodernista ányszor csönget a díjbeszedő? szemlélet kártékonyságára. Sajnos, kritikai életünkben egyre több példát találunk a tartalmatlan formai újítások dicsőítésére és ugyanakkor az eredeti nemzeti értékek lebecsülésére, elhallgatására. .... . . . A bizonyítatlan állitások, a Almást Miklós írja: „Az szánfléTO$r TéITefti5g?ár5zkoíró (művész) és kritikus önálló és egyenrangú partnerként viszonyuljanak egymáshoz. Sem a nevelő-nevelt, sem a hérosz-propagandista viszony (Hermann István szavai) nem vezet jóra. egyik legfontosabb etikai követelmény tehát a kritikával szemben: vállalja annak kellene szokniuk, tudatosítását, hogy az egyes művek megjelenésével jó néhány esztétikai normánk és Irodalompolitika! elvünk átfogalmazásra szorul, mert az új mű egy új normarendszert ls teremthet." Visszavisszatérő kérdés: tudomány vagy művészet a kritika? A tudományos igényről természetesen egyetlen kritikus dások nem túl vöhző „vitamódszeréről" is sokaknak le Gond tehát van bőven, s A művészetkritikáról című kötet nem csinál tabula rasát. Ellenkezőleg: fölpakol erre a jelképes asztalra majdnem mindent, ami hazánkban az utóbbi két évtizedben kritikaügyben kimondatott. Olasz Sándor Gép, erdőtüzek oltásához A Leningrádi Erdőgazdái- felső rétegét, s így széles kodási Kutató Intézet mun- sávot alakít ki a tűz tovakatársai érdekes talaj marót terjedésének megakadályozászerkesztettek az erdőtüzek sára. megfékezésére. A traktorra m^—^m^—m^^^mmm^^mm^—m szerelhető berendezés egyszerre két műveletet hajt végre: egy hatalmas kés segítségével lenyesi a talaj A regénvíró szerint a postás mindig kétszer csönget, s e jelre kitárul az ajtó. „S ki kopogtat, az bebocsáttatik." — Bár így járna a gázszámlás is — sóhajt egy régi díjbeszedő, kit már megdobáltak üres sörösüvegekkel, s kutyát uszítottak rá, mielőtt a csengőig eljutott volna. Panaszkodnak a DÉGAZnál, hogy sok a kintlevőségük, szaporodnak az adósok. A gáz egyenletesen áramlik a fogyasztókhoz, de az ellenérték visszaáramlása már nem olyan egyenletes. Itt-ott akadozik, sőt bedugul. Olykor éppen a gázszolgáltatók röstellkednek, hogy Ilyesmi előfordulhat. Pedig nem valami új dologról van szó. nem a lerovás lehetőségeivel, — Gyakori, hogy a lezárt, hiszen ahány ház. annyi szo- lepecsételt gázórát újra kikás alapon, nem biztos, hogy nyitják. Ilyen esetben ugyan össze lehet egyeztetni a díj- nincs életveszély, de szabálybeszedők megjelenését a sértés igen. A zárat senkicsalád programjával. Elhárí- nek sincs Joga feltörni. Vetották föltevésemet, mivel szélyesebb helyzet állhat elő több lehetőség is adva van: akkor, amikor a gázórát leaz átutalási betétszámla, a szereljük, s a fővezeték és postai csekk, a gázművek a lakás hálózati vezetéke irodája és bemutatóterme és közé iktatott részt bontják természetesen a díjbeszedő személyesen. A gázszolgáltató vállalatnak legmegbízhatóbb partnerei az OTP átutalásos rendszerében részt gyártókat "ÍIyJ fogalmaz: vevó gázfogyasztók. Ko-ülbe- bJ bJ lül 8 ezren így intézik el számlájukat. meg. Aki most a díjbeszedők csoportvezetője. maga is nyolc-tíz évig járta a fo— Sokan maradnak az adások listáján? — kérdeztem. — Minden díjbeszedőnek megvan a maga keresztje. Hálátlan munka, rajtunk csattan az ostor. Néha összefutunk a postással, vagy más pénzbeszedővel, már előre mondják, nem érdemes kopogtatni, úgysem nyitnak ajtót, vagy rácsapják az emberre, ha meglátják kicsoda, honnan Jött. Sok durvaságot. — A notórius nem fizetők száma végül is nem sok, köhiszen a gázszolgáltatás több rülbelül kétszázan lehetnek. . 1 . mint százesztendős múltra De a velük való foglalkozás méltatlanságot le kell nyeltekint vissza Szegeden. Kö- fölér kétezerrel. A gond — a nünk. rülbelül 40 ezren használnak gázóra lezárása, olykor a fő- Vannak aztán raffínált yezetekes földgázt még töb- vezetek átvagasa vagy a e,etek is. Sokan olcsó hítelebpn pa'aCk0S P1bég,ázt„ P kfrhatalom igénybe vétele, a zőnek; „takarékkasszánakutóbbi fogyasztókkal aligha bírósági letiltások intézése — tekintik a gázműveket Kilehet vita, hiszen készpénz- annyi t&rtúrát rak a vál- (riák az ajtóra, hogy menyzel és előre kell fizetni a vá- lunkra hogy azt nem lehet ny1t mutat a gázóra Termé_ sarlas pillanataban, eppen adatokkal kifejezni _ mond- szetesen számolgatnak, és úgy, mint a fűszerüzletben. — Más a helyzet a vezetékes gázzal — mondja Árky Tamás, a vállalat gazdasági igazgatója. — Kéthavonta számlázunk, de csak később inkasszálunk. A legelőnyösebb hitelezést ml adjuk a ja az elszámoltatási osztály annyit ieleznekt amennyi veze.uje. pénzt szánnak a gázosoknak. Arkv Tamás magvarázta. Azt ls védekezésül emlegehogy ők nem játsszák meg a tik. hogy „siet az óra". A hatóságot, mivel ilyen fölha- vállalat az ilyen bejelentésetalmazásuk nincs is. A leg- ket elfogadja, műszerekkel több esetben talán még elné- kivizsgálják, hogy miként jár , , ,, , . . , zők, megértők ls. Az első el- »z óra kereke. Jí.%* utasításkor legföljebb fölszó- R h. netán késik az óra? Iitást küldenek, s nem a gáz- Ekkor a vállalatnak kell törszerelőt. hogy zárja el az nie a fejét. Persze, a központ órát. Türelmesen megvárják gyorsan rájön, hogy sieta kővetkező Inkasszót, s csak nek-e, vagy késnek-e az múlva kérjük az ..áru árát' Például a január és februári fogyasztást március elején olvassuk le a gázóráról, majd rlciSSZsmrreaa ^beszedő az akkori elutasítás után kül- órák. Htezen van egy olyan jelentkezik, eltelik újabb két DeneK szerelot" „nagy ora". amelyen a gáz— Akkor sem biztos, hogy művek által átvett mennyibeeieedik — mondják. ség átfut, s a „kis órák" öszS ha nem engedik, bizony szegének ezzel egyeznie kell. a karhatalom segítségét kell Leszámítva néhány fogyaszkérniük. Erre is volt prece- tó ügyeskedését a kiírásokdens ebben az esztendőben. , , . .... . , még Pedig . .. Pedig nem minden kal- előbb-utóbb minden fogni esetben a megélhetésről volt tisztázódik. S ahogyan monhónap. A gázszámla bemu tatáskor fizetendő, de vannak. akik pkkor sem hajlandók fizetni. Hálátlan föladat az inkaszszálás. Nem lehet véletlen, hogy díjbeszedőnek lasszóval sem lehet munkavállalót. A gázmű- szó. nem a mindennapi keveknél is korábban húszon- nyér árát húzták ki az adós öten voltak, most örül a vál- zsebéből, sőt. néhány esetben lalat, hogy a meglev(5 tízet mindeísze ellenkezésről lemaradásra bírja. Jelenleg — hetett csupán beszélni. Jáigaz ugyan, hogy csak két- tékról, rosszul értelmezett havonta jegyzik föl az' óra kötélhúzásról? Csoda tudja, állását és kérik a pénzt — Az emberi természet oly kiegy díjbeszedőre 3—4 ezer számíthatatlan. hogy hozzá fogvasztó jut. Két évvel ezelőtt fölemelték a gáz árát, s a szegedi fogyasztók egy évre jutó átlagos 2 ezer 300 forintos számlája 2 ezer 700 megszívlelendő forintra emelkedett. De ez az emelkedés sem indokolhatja, hogy sokan elfelejtenek fizetni. dani szokták, nincs az a titok. ami egyszer ki ne derülne. A gáz ma már mindennapi szükségleteink közé tartozik. de az az idő nagyon távolinak tűnik, hogy ingyen adják. S amilyen természetes. hogy a boltban azonnal fizetni kell, úgy természeMegkockáztattam azt a kérdést, hogy talán nem is a fogyasztókkal van a baj, ha- nak elő? — érdeklődtem. Vásári * Karácsonyi vásár! * Vásár! * Bébi. lányka és fiú szövet télikabátokat AJÁNLUNK REKLÁMÁRON. AMlG A KÉSZLET TART! * CSÜTÖRTÖKÖN BEVASARLÓNAP! 20 SZAZALÉKOS ÁRENGEDMÉNNYEL ÁRUSÍTJUK AZ ALÁBBI ÁRUCIKKEKET: EGYES nadrágszöveteket, női pongyolákat, női hálóingeket, köntösöket, női csizmákat, divatcipőket. * Keresse fel ruházati osztályainkat! A továitio'pzá részére járó pótszabadságról fogható talán nincs is a viiágon. S van ebben a kérdéskörben még egy érdekes és dolog is. Ahogyan a tűzzel nem sza- tesnek kellene lennie, hogy a bad játszani, ugy a gázzal . , . . .. . . . ,, . sem. A gáz nem csak égni gazért 1S fizetm kel1' ha képes, de robbanhat is. élet- nem is a fogyasztás pillanaveszé'Vt ielent. ha megsértik tában, de legalább hónapoka műízaki követelményeket. kal azután. Kár elmulaszta— Milyen esetek fordul- nl a fizetés kötelezettségét, hiszen annak csak az adósok látják kárát. Elzárják a | gázt, s a szerelési költségekkel együtt a gáz árát is behajtják. közadók módjára, legjobb a tiszta játék. A díjbeszedő se csöngessen többször, mint a regénybeli , postás. Gazdagh István SZSGED NAGYÁRUHÁZ Idén március 8„án töltötte be az 55. életévét K. J— né szegedi olvasónk. Nyugdíjazását meg nem kérte, jelenleg telje9 munkaidőben, nem fizikai munkakörben dolgozik. Munkatársaitól azt hallotta. hogy az, aki az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után is tovább dolgozik és nyugdíjban nem részesül, jogosult még külön pótszabadságra a rendes szabadságon felül. Kéri. ismertessük az erről szóló jogszabályt. Értesülése megfelel a jogszabályi előírásoknak és olvasónkat valóban megilleti a pótszabadság a rendes szabadságon felül. A 48/1979. (XII. 1.) MT számú rendelet 50. paragrafus (3) bekezdése átvette a 49/1977. (XII. 21.) MT számú rendelet szövegét, mely szerint: „Annak a dolgozónak. aki öregségi nyugdíjra jogosultságának a megszerzése után — nyugdíj megállapítása nélkül — teljes munkaidőben tovább dolgozik. az első naptári évben három, a másodikban hat. a harmadikban kilenc, a negyedikben és minden további naptári évben tizenkét munkanap pótszabadság jár." E rendelkezés értelmében merültek fel kérdések atekintetben. hogy a pótszabadságra jogosító évként naptári évet, vagy nyugdíjjogosultság megszerzésének időpontjától számított évet kell alapul venni. A rendeiet egységes érteimezese erdekében a Legfelsőbb Bíróság munkaügyi kollégiumának 108. számú állásfoglalása az irányadó. E szerint a pótszabadság mértékének megállapításánál a nyugdíjjogosultság megszerzése után, a nyugdíj megállapításának igénylése nélkül, teljes munkaidővel munkaviszonyban töltött időt kell alapul vepni. E szerint járó és a foglalkozási évek számához igazodó mértékű pótszabadság megállapításánál a továbbfoglalkoztatás első. második stb. évein naptári éveket kell érteni. Ehhez képest a nyugdíjjogosultság megszerzésének — mint a továbbfoglalkoztatás első — naptári évében dolgozót a három munkanap pótszabadság, illetve ennek időarányos része illeti meg. Ugyanez jár továbbá akkor is. ha a dolgozó1 a munkát év közben hagyja abba. s nyugdíjba megy. Olvasónk tehát erre az évre már jogosult pótszabadságra. mégpedig a három nap időarányos részére. a rendes szabadságon felül. Dr. V. M. H Bajkál kistestvére A Miassz (Urálon túli terület) közelében felevő Turgojak tó környékét erdővédelmi parkká nyilvánították. A világ legritkább vízgyűjtői közé sorolt tavat a Bajkál kistestvérének is nevezik. A tó felszínének területe 26 négyzetkilométer, az új erdőpark területe 13 ezer hektár. Az erdőparkon belül nagy területet nyilvánítottak természetvédelmi területté. Itt már csak egyetlen űt vezet és a látogatók számát is erősen korlátozzák. (APN)