Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

V Vasárnap, 1981. november 15. 10 RÁDIÓTELEX PÚJA FRIGYES ECUADORBAN Közös közlemény aláírásával véget értek a magyar —nicaraguai külügyminiszteri tárgyalások. Púja Frigyes külügyminiszter szombaton befejezte tárgyalásait Miguel d'Escoto Brockmann nicaraguai külügyminiszterrel. A magyar diplomácia vezetőjének nicaraguai látogatásóról közös közleményt fogadtak el. Aláírták továbbá a két ország közötti konzuli egyezményt, és a külügyminisztériumok közötti megállapodást Púja Frigyes Managuából továbbutazott latin-amerikai körútjának következő állomására, Ecuadorba. BEFEJEZŐDÖTT A VILÁGGAZDASÁGI KONFERENCIA Szombat délután plenáris záróülessel befejeződött Budapesten a világgazdaság és a fejlődő országok kapcsolatának fejlesztéséről, a nemzetközi gazdasági együttműködés új útjairól rendezett tudományos konferencia. LENGYELORSZÁG: DOLGOZTAK A BÁNYÁSZOK Lengyelországban a mostani szabad szombaton a szénbányászok csaknem 74 százaléka vállalt önkéntes munkát, ami hónapok óta nem tapasztalt, igen magas részvételi aránynak számít. Ennél magasabb: 77 százalékos volt a részvételi arány a rézbányákban. MEGKEZDŐDÖTT A „BRIGIIT STAR" A tervezett időpontban, szombaton Kairótól nyolc kilométerre nyugatra, sivatagi tehepen megkezdődött a „Bright Star" hadgyakorlat. A csapatszállító repülőgépekből — több mint 14 órai út után — kiugrottak az amerikai ejtőernyősök és ledobták a több tonna hadfelszerelést is. A TULCEAI FÖLDRENGÉSRŐL A Duna-delta körzetében fekvő Tulcea városát pénteken. a Mercalli-skóla szerinti 6—7 fokozatú földrengés rázta meg. A rengéseket egész Kelet-Romániában érezték, magában a fővárosban is. A jelentések szerint a földrengés következtében néhány lakóház megsérült A fogyasztási szövetkezetek kongresszusa Osztrák—magyar kapcsolatok (Folytatás az 1. oldalról.) árualapokat teremt a lakosság ellátásához és az exporthoz. Évenként átlagosan 8,5 százalékkal növekszik termelésük, amely 1980-ban 9 milliárd forint volt. A szövetkezeti ipar hozzálátott az ésszerűbb termelési szerkezet kialakításához, ez a folyamat azonban meglehetősen lassú, mert korszerűtlenek a gépek, és az újabb típusok gyakran hiányoznak a kereskedelem kínálatából. A külkereskedelmi munkából is nagyobb részt vállaltak a szövetkezeti vállalatok, szervek. Hagyományos exportcikkeik mellett — például a friss és tartósított zöldség gyümölcs, a libamáj, a galamb — újabban kis gyártási eszközigényű, de jól eladható térmékeket gyártanak külföldi értékesítésre; bőrdíszművet ételízesítőket, lakberendezési dísztárgyakat, fatömegcikkeket stb. A szövetkezeti árucsere szintén fejlődött: a nemzetközi árucsere, valamint a kishatár menti forgalom keretében mintegy 7 milliárd forint értékű árut hoztak be, illetve cseréltek a szövetkezetek szocialista országokból. Lázár György felszólalása A vitában felszólaló Lázár György tolmácsolta a Központi Bizottság és a kormány üdvözletét, majd arról szólt, hogy a fogyasztási szövetkezetek IX. kongresszusa az egész magyar szövetkezeti mozgalom fontos eseménye. A fogyasztási szövetkezetek alapvető szerepet töltenek be a lakosság áruellátásában, a szolgáltatási igények kielégítésében, a háztáji termelés szervezésében és támogatásában, a mezőgazdasági termékfelvásárlás és -értékesítés lebonyolításában, az új otthonok megteremtésében és az export árualapok előállításában. Fontos szerepet töltenek be a településfejlesztésben, a szemlélet és az életmód formálásában és a közművelődés terén is. A szövetkezeti mozgalom mély gyökereket eresztett társadalmunkban, segíti a szocialista demokrácia kiteljesedését szolgáló törekvéseket, a szövetkezeti gazdaság pedig — mint a szocialista tulajdon egyik formája — fontos tényezője a népgazdasági tervek megvalósításának. Lázár György rámutatott: belső politikai viszonyaink továbbra is kedvező feltételeket nyújtanak a szocialista építóniunkáhöz. A tapasztalatik szerint határozottabbá vált a törekvés a hatékony gazdálkodásra, és további eredményeket mutathatunk fel a népgazdaság egyensúlyának javításában: a nehéz külpiaci viszonyok ellenére sikerült növelni az exportot. A Minisztertanács elnöke ezután azokat a gondokat elemezte, amelyek saját munkánk gyengeségeiből fakadnak. Megemlítette: a szükségesnél még mindig lassabban javul a gazdaság alkalmazkodóképessége, elégtelen munkánk szervezettségének foka. és még távolról sem használunk ki minden lehetőséget az energiával és az anyaggal való takarékosságra. Részletesen szólt a termelés korszerűsítésével, az exportképesség javításával, a nemzetközi munkamegosztásban való aktívabb részvételünkkel összefüggő feladatokról. Kitért arra, hogy folytatni kell a közgazdasági eszközrendszer, az ár- és pénzügyi, valamint az érdekeltségi viszonyok hozzáigazítását a változó feltételekhez. — A tennivalók első csoportjába a központi irányítás szervezetének módosítását soroltuk. Er.nek keretében megszüntettünk egy sor kormánybizottságot, megszerveztük az egységes ipari minisztériumot átalakítottuk a munkaügyi irányítást. létrehoztuk a piacfelügyeletet, megerősítettük a kereskedelmi kamarát, egy sor más intézkedést is tettünk, és még továbbiakat tervezünk. Mindenekelőtt a minisztériumi háttérintézmények munkájának ésszerűsítését folytatjuk, A cél az, hogy egyszerűsítsük és gyorsítsuk a döntési folyamatot. növeljük a vállalati önállóságot, csökkentsük az irányítás rezsiterheit — mondotta. — A második csoportba a vállalati' szervezeti rendszer korszerűsítése tartozik. A cél itt a rugalmasság, az érdekeltség javítása. A megoldásra nincs sablon; egyaránt sor kerülhet olyan összevonásokra, amelyek egybekapcsolják a kutatás-fejlesztés, termelés, értékesítés összefüggő láncolatát, de sor kerülhet, szétbontásokra is, más szóval: decentralizációra. A munka ezen a területen is folytatódik a következő Időszakban, de nagy gondot kívánunk fordítani arra. hogv elősegítsük annak a folyamatnak a meggyorsítását, amelynek eredményeként növekszik a trösz.tökön. nagyvállalatokon belül is az egvséges érdekeltség a jobb, jövedelmezőbb munkában. — A szervezeti tennivalók harmadik csoportjába az új vállalkozási formák létrehozását sorolhatjuk. Ez alapjában pozitív fogadtatásra talált, de tapasztalhatók a megítélésben szélsőségek is. Például, hogy az új vállalkozási formák a legértékesebb munkaerőt fogják elszívni a nagyüzemektől. Találkozhatunk olyan aggályokkal is, hogy teret nyitunk az ügyeskedők, a munka nélkül jövedelmet szerzők számára. Ismét mások szerint gyengítjük a szocialista tulajdont, a népgazdasági érdek esetenként ideológiai köntösbe bujtatott féltése mögött valójában a versenytől, a monopolhelyzet kényelmét veszélyeztető konkurrenciától való félelem rejtőzik. A kisvállalkozás létrehozására a valós társadalmi szükségletek jobb kielégítése mellett azért is került sor, hogy ösztönözzük, serkentsük az egészséges versenyt. — Az új vállalkozási formák nagy többsége egyébként nem magánvállalkozás, hanem a szocialista vállalkozásnak egy új, igaz, nálunk eddig szokatlan formáját valósítja meg. Reális az aggály, hogy lesznek, akik megpróbálnak visszaélni az e formák nyújtotta lehetőségekkel, de ez nem lehet ok arra, hogy elmaradjanak az egyébként ésszerű és szükséges lépések. A kormányzati szervek arra törekedtek és törekszenek, hogy olyan jogi és közgazdasági szabályokat alakítsanak ki, amelyek a visszaélés lehetőségét minimálisra szorítják. Lázár György hangoztatta: mindazokat az ajánlásokat és javaslatokat, amelyek a kongresszuson is elhangzottak. a kormányzati 6zervek gondosan mérlegelik majd, és azon lesznek, hogy a reális lehetőségek keretei között megvalósítsák azokat. „Féloldalas" áruforgalom Az október közepén Bécsben megrendezett magyar hét programjának ezt az alcímet adták: „Magyarország, az ismert és ismeretlen szomszéd". Érdemes elgondolkodni : mi indokolja a második, „ismeretlen" jelzőt. Gazdasági, kereskedelmi szakembereink egybehangzó véleménye, hogy a gazdasági együttműködésben még nagyon sok a kihasználatlan lehetőség. Ennek egyik oka talán az, hogy osztrák partnereink nem ismerik eléggé, hol és miben szélesíthetnénk tovább kapcsolatainkat. Éppen a politikai és egyéb területeken kialakított jószomszédi viszony teszi lehetővé, hogy őszinték legyünk egymáshoz ebben a kérdésben is. Marjai József miniszterelnök-helyettes az említett rendezvénysorozat megnyitóján mondta: nem szabad beérnünk a közösen kialakított jó viszony nyugtázásával, az egymásról készített állóképek megőrzésével. A legutóbbi tíz évben mind Ausztriába irányuló exportunk, mind a hozzánk érkező osztrák áruk értéke gyors mértékben, mintegy négyszeresére növekedett. A tőkés partnerek között Ausztria a második helyen áll, s az egész magyar külkereskedelemből körülbelül 5 százalékkal részesedik. A méreteiben tehát jelentős magyar—osztrák kapcsolatok „féloldalasságát" az árucsereforgalom összetételében lálják a .magyar szakemberek. Nyugati szomszédunk piaca ugyanis ma js elsősorban a „hagyományos" magyar árucikkeket fogadja szívesebben, főleg az energiahordozókat, nyersanyagokat, mezőgazdasági termékeket, élelmiszereket. Ugyanakkor a gépek, berendezések és más Ipari eredetű termékek aránya a | legutóbbi öt évben csökkent. Bár az osztrák külkereskedelem néhány évvel ezelőtt elhatározott liberalizálása számunkra is jelentett bizonyos könnyítéseket, az úgynevezett láttamozási } kötelezettség és a meglehetősen magas belső vámok néha bizony megnehezítik a magyar külkereskedők dolgát. A bécsi magyar hét alkalmával is többször elhangzott részünkről a javaslat, hogy — például Finnországhoz hasonlóan — az osztrák partner tegye még szabadabbá a magyar áru útját, könnyítsen tovább a kötöttségeken. A Kereskedelmi és Ipari Minisztériumban a propagandaügyekkel foglalkozó dr. Josef Tschachnak, a Szövetségi Kamarában a kereskedelempolitika és külkereskedelmi részleg igazgatójának, Kari Albert Deuringnak tettem fel a kérdést: mit gondolnak, miért nem olyan problémamentes gazdasági, kereskedelmi viszonyunk, mint például a politikai vagy a kulturális? Mindketten azt hangsúlyozták: a kapcsolatok fejlődésének dinamizmusa bizakodóvá teheti mindkét felet. Ausztria szocialista partnerei között Magyarország mind az exportot, mind az importot illetően a harmadik helyen áll. A különböző cégek feladata, hogy felkutassák a bővítés lehetőségeit Jó hírverése volt iparunknak, kereskedelmünknek a 29 magyar vállalat termékeit bemutató, a Messepalast 2000 négyzetméterén megrendezett októbert kiállítás. A bécsi hét fő rendezvénye volt ez. elsősorban azt a célt szolgálva, hogy segítsen felkutatni a magyar— osztrák „gazdasági -együttműködés még kihasználatlan lehetőségeit a kooperációié körének bővítését A sok ezer bécsi érdeklődő mellett több száz üzletember is felkereste a kiállítást: jelentős üzletkötések is történtek, összesen mintegy 10 millió schilling értékben! Nagy volt az érdeklődés a magyar élelmiszeripar legújabb termékei iránt, a szénsavas üdítő italoktól, a porított fasírozotton keresztül a kandírozott zöldségig. Jól sikerült a kooperációs börze, ahol újabb együttműködési megállapodásokat készítettek elő az üzletemberek. F. Fábián Ferenc Sz. Simon István Életrajzi töredékek politikai vallomásokkal Az ember élete voltaképpen akkoj• és ott kezd izgalmas lenni, amikor és ahol szellemileg önállósul, például azzal a kérdéssel; no és ha megkapod a diplomádat, merre s hogyan? Egyszerűbb volt erre a válasz azelőtt, hiszen csináltak rá egy formulát: az elvtárs oda megy, ahová a párt küldi; enyhébb esetben: ahol a néphek, a társadalomnak szüksége van rá. De sokszor eszembe jutott Láng tanár úr! Hát akkor nekem most már egész életemben tanítanom kell? Megkívántam ugyan ezt is, amikor gyakorló tanításon a Radnóti gimnáziumban egy hétre rám bíztak egy osztályt irodalomból meg nyelvészetből. de még hány és hány hatás éri az embert, különösen egy ilyen gazdag életű városban! Irodalmárokkal ismerkedtem meg, szerzői estekre jártam, ott legyeskedtem az egyetemi lap meg a Tiszatáj körül: ez a méreg hullott a levesembe. És hogy a nyomdafestéknek milyen kilélegezhetetlen illata van, akkor tudtam meg igazán, amikor először olvashattam azt — amit én írtam! Még csongrádi diákkoromban megjelent ugyan egy kis írásom a Viharsarokban — de annak emléke nem lökdösött engem, hiszen azt nem én találtam ki és így tulajdonképpen nem is én írtam. Hogy mégis elmesélem, azzal inkább mai szakmám históriájához toldok cgv adalékol. A kollégistákat mindenki ismerte a városban, így természetesen a lap csongrádi tudósítója is. Nos, ez az ember =— később kdllégák lettünk — elcsípett engem egy délben. i az iskolából a kollégiumba menet: te, koma. kellene nekem egy levél! Írj a szüleidnek! Már miért írnék, tegnap voltam otthon? Egy olyanfajta levelet, hogy Édesanyám, jegyezzen békekölcsönt! En itt tanulok. az állam gondoskodik rólam, erősítse ezt az államot a békekölcsönnel! Leikeltem, hogy anyámnak nincs keresete, a nagyszülők házánál 61 — ennek politikai fontossága van. magyarázta ő, s te ezzel tartozol a rendszernek, amely taníttat, nevel ... Ez csak olyan jelképes dolog lesz, de a hatása a fontos, a hatásai... Ott mindjárt meg kellett Írnom azt a levelet. Hogy hányan hatódtak meg tőle, nem tudom, de szegény anyám megijedt: miket üzenek én neki az újságban! Az első igazi, komoly cikk viszont majdnem elsodort egy évfolyamtársamat. Ez a fiú már a „szakmából" jött az egyetemre, s elkövetett egy szörnyű butaságot. Novellát írt — Kovai Lőrine Vasáradat című könyvéből. Egyszerűen kimásolt néhány oldalt — meglehetősen jó gusztussal — és saját nevén megjelentette. Mi meg rajtakaptuk. s a plágiumot nyilvánosan lelepleztük. Csak gyerekek tudnak ilyen igazándiból szenvedélyesek lenni minden apró dologban. Azóta már magam is tapasztaltam, hogy az igazi plágiumnak egészen más az arca. Jól maszkírozva annyiszor eladták már a másét. Arra mindenesetre alkalom volt ez a megjelenés, hogy a betű országába be-beléphessek. A rtehetségápolás" szele is dagasztotta a vitorlát. Némi kis honoráriummal pedig még megöntözték a kedvet. Négyszáznyolcvan forintos ösztöndíjam harmlnckétfelé sóhajtozott. Egyik nem múló lelkiismereti problémám, hogy a Délmagyarország Kárász utcai szerkesztőségébe éppen az a fiú vezetett el. s mutatott be első írásommal, akit azzal a plágiummal szinte megnyúztunk. Kis hírfejjel kopogtattunk, amit Szkhárosi stílusában koppantottam az egyetemi menza panaszkönyvéből. A szerkesztő elolvasta, fölhúzta hasán a garbót, jóízűt vakaródzott, és azt mondta: Jól Egészen jó! Ilyet máskof is hozhatsz! S te jó szagú Jézus, másnap zúgott a, menza, ebédadagokat ajánlottak fel egyetemi társak, s különös viselkédésüket csak akkor értettem meg, amikor orrom alá nyomták a napi újságot. Ott volt a kis cikk, szó és betű szerint, fehéren feketével! És hát Ilyen ereje van a betűnek? Akkor ez valami bűvös palack. Nem lehet a dugóját akármikor és akárhogyan megpiszkálni! Az első ijedség után mégis ügy fogtam föl a dolgot, mint az először hazakísért lány: Valóságos eljegyzés! Én már előre mondtam az igent, pedig senki sem kérdezett. Odáig „fajult" a dolog, hogy tényleg jegyesek lettünk, a Délmagvarország mej» én. Attól kezdve hívtak és küldtek, mentem falura, gyárba, hivatalba, s a bölcsészet mellett egészen új dolgot kezdtem tanulgatni — azt, amit úgy hívnak: politika. E nagy címletnek természetesen az apróját is. ami pedig napi politika. De bizony ez. h^ lehet, az irodalomtörténetnél is cifrább volt abban az időben. Cifrább, mert régi képletek egyenlege bomlott meg és az újakat még nem hitelesítették igazán. Elég, ha évszámot mondok: 1953... Az egyetemen már senki sem emlegette Sztálin közgazdasági és nyelvtudományi munkáját ... Megismerkedtünk egy szó (rehabilitáció) politikai értelmével... Téeszek kévéje oldozkodott... Részben új neveket kellett megszokni a közéletben . .. Bálványok alatt repedt meg a fundamentum ... Nekünk, egyetemistáknak mindez inkább csak az érzelmi világunkat kavarta föl, meg a gondolatvilágunkat, mert nemegyszer kiderült, hogy az már nem jó, amit tavaly tanultunk, de tán még az sem. amit ma. mert hirtelen nagy keletje lett az egyéni véleménynek. S bizony, ez a kavargás le nem csillapodott már; hol búvópatak. hol Ideológiai dagály formájában őrölgette és feszegette a gondolat partjait. Csak egy példát: a szocialista realizmus, amely akkor, illetve azelőtt az irodalomoktatás varázsszava volt — hirtelen az illetlenségig degradálódott. Amit azelőtt csúcsként fölmutattak — hirtelen a sematizmus torz példájává változott. Tudtuk mi akkor, hogy a felszínig jutó gőzök vulkánok egymásnak feszüléséből jönnek? , Általános lenyugvást (?) csak az a nevezetes moszkvai kongresszus (XX.) hozott s ígért, ahol már rendszerbe foglalva jelent meg egy korszak kritikája. Be is került a tantervbe frissiben. Külön kollégiumot szervezett az erre illetékes tanszék. Csakhogy már nekünk nem volt időnk s alkalmunk a szaktantárgyakba is „átvezetni", mert nemsokára államvizsgára csöngettek. Államvizsgára, amelyen . teljes rendetlenségben kérték számon a hégyévi penzumot. Egyedül az nem változott, hogy „foné ... görög szó...", meg természetesen az ősi nyolcas rímképlete. Egv napon aztán hívattak. Káderezésnek hívták akkoriban az ilyen „randevút". Most ez is más volt. Korábban három életrajz hézagai vagy apró eltérései gőzében főtt ilyenkor a pasas — most csak arra kellett válaszolni két igen komoly és magas beosztású embernek: Mit tart ön az SZKP XX. kongresszusáról? Mit is tartottam? Nem hiszem, hogy mondtam volna valami megörökítésre méltót, óm meg voltak vele elégedve. Meg voltak bizony, pedig azt már korábbi működésükből olvashattam ki: ők is tudták, rriit kell róla mondani — s talán nem ls volt nekik szimpatikus az én vallomásom. De mint» hogy jó volt, megfelelő volt... ~- hát júliusban a lap munkatársa lettem. A macskaasztaltól egy íróasztalhoz ültettek. (Vége.)