Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

V Vasárnap, 1981. november 15. 11 Az „öregen" H ídj cbír it ő flk » Ganz-MÁVAG és a CSOMÉPSZÖV kőzős javítóbrigádja az Újszeged felöli oldalon, az „öreg" hídon Autóbusz megy a hídon. rA feljárónál semmit a negyedénél enyhe remegést, a közepén jól érzékelhető hullámzást okozva gördülnek el Jtz utasok terhét cipelő kerekek. Elmegy, szűnik a mozgás, jön újabb, erősödik, aztán még amikor naponta jövünk-megyünk a hídon dolgozó javítóbrigád mellett, épp együtt dolgozik a fő- és az alvállalkozó — egy munkacsapatban. Vezetőjük Kiss József. — Valójában egyszerű ismét munka ez — mondja a csoegy. portvezető. — A meglazult egy... később csilla- szegecs fejét levágjuk hepodik a rezgés, de meg nem üt míg csak a csendes, forgalommentes (vagy majdnem az) éjszaka le nem száll. s el nem pihen a Tiszát átívelő acélmonstrum. A láthatatlan, de érezhető örökös vonaglás a hídszerkezet ezernyi elemének legfőbb ellensége. A sok mozgás kikezdi, koptatja, nyírJr-vágja. lazítja a lemezeiket összetartó szegecseket, s minél nagyobb a lazulás, annál többet árthat az újabb és újabb, jármű okozta mozgás a régi Tisza-híd vázának. Jó esztendeje, hogy végigkopogtatták hozzáértő szakemberek a sokezernyi félgömböt, a szegecsek fejét, s az is ezrekben számlálható, amelyről megállapították. meglazult az idők folyamán, cserélni kell. A Ganz-MÁVAG fővállalkozóként gazdája a szegedi üreg híd felújításának. Gondja az összes munka, amellyel erősebb, s tán János. — védőételt, mondták a főnökök a CSOMÉPSZÖV-től, hogy az csak úgy emberségből adható. De nem adják, pedig az új hídnál — mert előzőleg ott dolzó a kompresszor kezelője. Szakács Károly. — Véletlenül én szegedi vagyok, a munkatársam Kiss József tiszacsegei. Mi arra szerződtünk, hogy bárhová elküldhetnek munkára, ahol a cég vállal javítást — Tavaly már kerestem a hidjavítókat, s egyik napról a másikra eltűntek... — Igen, mert felrendeltek Az Árpád-híd munkálatainál kellett segítenünk. Utána én még Jugoszláviában, Viroviticén is voltam. Ott meg a Dráva-hídon dolgoztunk. Vizsgáltuk a hídszerkezetet. Harsány kiáltás hallatszik, s fehéren izzó szegeccsel rohan az előkészített furathoz a ..melegítös", villámizzitó gyors mozdulattal beillesz. Fülöp tik, alulról-felülről légkalagesztőpisztollyal, kiütjük, és új szegecset ütünk a helyére Belobban a pisztoly, sziszegve harap a láng a vasba , — kellemetlen szag füst lmunkét Budapestre, csapódik a hegesztő arcába. — Mínium! Ólomtartalmú festék. Szívja csak be, csuda egészséges — mondja nevetve a hegesztő Bottyán András. — A nap végén ailyan édes tőle a szánk, mintha cukrot szopogattunk volna. — Igyanak teát! — Honnan? — kérdez vissza a szegecseket minikohó kezelője. szebb-jobb lesz a folyó két goztunk — kaptuk mindketpartjának összekötője. A fő- tőt vállalkozó alvállalkozója a szegecsek javításával törődő CSOMÉPSZÖV. s most. Emberségből. A csoportvezető mellett a másik Ganz-MÁVAG dolgoÁz értelmiseg esa A Magyar Népművelők Egyesületének vándorgyűlése A Magyar Népművelők szekciókban folytatták munEgyesületének második ván- kájukat. Többek között a dorgyűlése tegnap, szómba- munkahelyeken, a művelőton kezdődött Szolnokon. A dési otthonokban és a műmegyei művelődési és ifjú- zeumokban folytatott közsági központban vasárnap művelődési munka kérdéseit befejeződő tudományos ta- megvitató eszmecseréken sonácskozás több mint 300 kan hangsúlyozták: az ötrésztvevője az értelmiség, a napos munkahét bevezetésétarsadalom és a közművelő- vei — a valóságos igények dés összefüggéseivel foglal- felmérése után — a szabad kőzik. idő kultúrált eltöltésében Az ünnepélyes megnyitó döntő szerepük lesz a helyi utáni plenáris ülésen a szak- kezdeményezésekkel megemberek vitaindítóként dr. teremtett művelődési forHuszár Tibornak, az ELTE máknak. tanszékvezető egyetemi taná- A szekcióülések vasárnap rának előadását hallgatták folytatódnak, majd a Mameg az értelmiségnek a gyar Népművelők Egyesüleközművelődésben betöltött tének második vándorgyűlészerepéről. se a tapasztalatok össszegeA plenáris ülést követően zésével, a tanácskozás értéa vándorgyűlés résztvevői kelésével fejeződik be. Házon bellii Kértük, adjanak pácshoz hasonló szerszámok védőitalt Azt kai kapják közre, s a túlsó. kinyúló végén is gömbfejet alakítanak ki. Így húzzák össze a meglazult hídlemezt. Látom, a bejelölt, javítandó szegecseket kicserélték várom, hogy újabb szakaszra települjenek át. Maradnak. Kiderül, amikor az addig laza kötőelemek helyére új, szorosabb került — akkor meglazult a többi. öt helyett tíz. Autóbusz megy a hídon. Az utasok nézik a korláton j foglalatoskodó szerelőket. , Valaki — elég igazságtalanul — megjegyzi: de lassan ( haladnak! I. Zs. F

inomul a világ, tagadni sem lehet. Ógörög atyánkfiai még úgy tudták csak elképzelni a Tartaroszt is, az alvilágot, hogy háromfejű kutya őrzi, a Kerberosz. A latinok nem erőltetgették nagyon a fantáziájukat, egyszerűen Cerberust csináltak belőle. Eredetileg ötven feje volt ennek a rémséges állatnak, de beütött a racionalizálás: ha úrnőjének, Hekaténak három is elég, milyen jogon van a beosztottnak ötven? Szépséges szép alvilági történetek kerekedtek a Kerberosz körül. Orpheusz őt is elbűvölte szomorú muzsikájával, amikor Eurüdikét kereste, Héraklész pedig addig fojtogatta, amíg meg nem adta magát. A mi Petőfink is három poszton őriztette Tündérországot. Jól emlékszünk a fokozatokra: félrőfös körmökkel három szilaj medve, három vad oroszlán, és az a sárkánykígyó, amelyik hat ökröt elnyelne. És Bárc ura. a híres és nevezetes Bárczi Benő apja mit tett? ö is „Állata őrzeni négy alabárdost: "Lélek az ajtón se be, se ki!...«" Mondom, finomul a világ, se Cerberus, se alabárdos nincsen, van helyette csicsergő titkárnő, minden mennyiségben. Tisztelettel kérem, ne nehezteljenek rám ezért a hosszú hasonlatért, nem azokról a titkárnőkről beszélek én. akik mindent megtesznek, hogy főnökük munkájában segítség lehessenek, csak azokról, akik semmi mást nem tesznek, csupán őrzik kóbor betolakodóktól az igazgatót, a helyettest, a főosztályvezetőt, az osztályvezetőt. Fegyverük csupán a szó, telefon és személyesen csak ennyit mondonak: házon kívül van. A jámbor állampolgár, aki nem Orpheusz, nem Héraklész és nem János vitéz, csak Kis János, hajlandó azt hinni, fölvételi vizsgán összesen egy kérdés van: hányféleképpen tudja elzengeni a bűvös szózatot? Megint bocsánatot kérek, de most az igazgatóktól. Sokat láttam, aki jobban kopik a nemzet használatában, mint a közönséges állampolgár. Olyat is, akinek reszketés lett a keze és rebbenő a szeme, mert megőrli időnap előtt az a borzasztó felelősség, hogy munkaideje minden percében határozottan és visszavonhatatlanul döntenie kell. El nem vállalnám a munkáját. akkor se, ha olyanról is tudok, aki kikönyököl az ablakon, csak azért, hogy tovább várakozzon az ügyfél odakint. Ha tovább vár, biztosan azt hiszi, nagyon fontos ember, akire ennyit kell várnia. Ki így csinálja a nimbuszt maga körül, ki úgy! Természetes folyománya az életnek, hogy segítséget vesz maga mellé valaki, és megosztja vele a munkáját. Ott van a titkárnő tehát, aki a mitológiai múltnak tűnő eredeti munkafelosztás szerint száz fejjel és száz kézzel intézi azoknak az ügyeknek a sokaságát, amelyek áradatként öntenék el főnökét, ha egyszerre rázúdulnának. Ez a fajta titkárnő áldást érdemel, nem bántást, hiszen nélkülözhetetlen. Tessék csak elképzelni, mi lenne, ha valaki ötszáz ember húsba vágó ügyén rágódik, és bejönne jámbor és együgyű Kis János, mert tüske ment az ő lelkének hetvenhetedik csücskébe? Várjon a sorára, ha várhat, jöjjön holnap, ha jöhet, de most semmiképpen ne zavarjon. Az is természetes folyománya az életnek, hogy kegyes hazugságok vesznek körül bizonyos posztokat. Vegyük azt a példát, hogy tizedszer telefonál Nagyfejű Pista. és mind a tízszer a főnököt keresi. Ha azt mondaná a titkárnő, hogy nem kapcsolhat be, mert éppen a Kisfejű Pista van nála, emezt megütögetné a guta egy kicsit. Ha egyszerűen csak annyit mondana, hogy nem ér rá, és ma már ne is keresse, sőt holnap se. mert holnap is egészen más dolga lesz, az eget is megrotyogtatná hangjával emez: hogyhogy nem ér rá?! Miért kapja a fizetését? Kinek képzeli magát? Talán bőrfotelban született Konstantinnak? Na. mire ketten kimagyaráznák egymást, vége lenne a hétnek, és lepörkölődne a szigetelés a telefon drótjáról. Mennyivel egyszerűbb azt mondani. hogy házon kívül van. Igaz, hogy a kacskaringós magyar ész régen átalakította úgy, hogy magánkívül van, de ilyen rebellis fenekedésre nem illik odafigyelni. Ideje kiböknöm, miért jutott mindez az eszembe. Nézem a televíziót, riportot mutogat többek között arról, hogy külföldi munkára szerződött egyik vállalaturiK. Elkerülhetetlen az ilyen riportnál a nagy tanulság; ja, ott azért egészen másként mennek a dolgok! Ott, kérem, dolgozni kell! Ott, kérem, meg van szervezve minden! Ott, kérem, nem lehet jelentést írni arról, hogy bizony elcsúsztunk a határidővel, mert nem kaptunk anyacsavart, és az alvállalkozó a csapszeghiányra hivatkozva, nem adta át időben a híd első lábát. Ha ott valaki nem dolgozik, hazaküldik, mert lazsálni itthon sokkal olcsóbb, mint külföldön. Azt mondja a riport — most jön a lényeg! —, hogy telefon van az igazgató kocsijába szerelve. Egyszerűen fölhívja a külföldön dolgozó sofőr a szintén külföldön dolgozó igazgatót, és megkérdezi tőle, most álljon félre kocsit javítani, vagy húzza ki a hét végéig. Tehát a telefon a lényeg, ez ütött szeget a fejembe. Ott van az igazgató, és nincsen mellette a titkárnő. A fuvarozó sofőr egyenesen őt hívja föl, mert egyenesen neki van vele beszélnivalója. Vakaródzom a tévé előtt: ilyen létezhet a huszadik században? Magyar sofőrrel és magyar igazgatóval? Oda is elforoghatna az eszem kereke, hogy olyan hirtelen áraszt el bennünket az autóba szerelhető rádiók divatja, hogy nevet se volt időnk kitalálni hozzá, és megkérdezheti pistuka a Mucuskától, hogy érzi magát, amikor beleragad a csúcsforgalomba, de ez a divat az ötszáz ember dolgában dönteni köteles igazgatót elkerüli. Ebbe most mégse vágjunk bele. Azt se remélem, hogy a külföldi tapasztalatokkal hazatérő igazgató minden telefonvonalat egyenesbe fogad, hiszen abba bele lehet bolondulni. A titkárnő bizonyára marad, legföljebb a szókincs gyarapodik. Lehet, hogy azt mondja, házon belül van az igazgató, most ment le a laposhajlító üzembe, mert ott irgalmatlanul nagy balhék történtek. N' fem is azt várom én. hogy intim termelési titkokat fecsegjen ki a titkárnő eddigi lerázó szózata helyett, inkább azt, hogy külföldön valóban megtanuljuk pontosan szervezni a munkát. Ebbe az is belefér, hogy a titkárnő nem kóbor idegent lát mindenkiben, akinek az az egyetlen célja, hogy őt és főnökét szomorítsa, netán a kölcsönös érdekeket is föltételezi. Idejött ez az ipse, lehet, hogy haszna van belőle a mi cégünknek is. ne küldjük el a világ búsabb szögletébe. Talán azt is megérjük, hogy elkezdi mondani a titkárnő szemtől szembe vagy telefonba. hogy az igazgatónk most valóban nem ér rá, de hátha tudok én is segíteni. Igen. persze, na látja, nem is kell mígvárnia az igazgatót, azonnal kapcsolom vagy idehívom Erős Jánost, esetleg önt vezetem hozzá, ezt az ügyet éppen olyan felelősséggel intézi el. mint az igazgató tenné, csak sokkal hamarabb, mert neki kizárólag ez a dolga. Ugyan, kérem, ne forduljon sehová, ne vigye el nagyszerű ötletét más vállalathoz, házon belül elintézzük azonnal. Tetszik tudni, vagyunk annyian, hogy megbirkózunk vele. Elgondolom azt is, mit tenne Nagyfejű Péter, ha ilyen szavak jönnének elő az ő telefonjából. Először leszédülne a székről, úgy meglepődne, aztán elkezdene dadogni. mert szokatlan lenne neki. hogy ismeretlenül is érdeme szerint fogadják. Nem azt kérdezi tőle a telefon honnan jön. hanem azt. hogy mit akar. Megszédülne attól a gondolattól is. hogy mennyi dolgot el tudnánk mi intézni házon belül, ha Igazán akarnánk. A titkárnőt pedig a világ minden kincséért nem mondaná se Cerberusnak, se Sárkánykígyónak. Már ezért is megérné. Horváth Dezső ,Édes" jelentés Cukorrépa-feldolgozás csak megtörtént, zavartala- az édességet és huszonhánul folyik a szállítás vas- romezer-hétszáz tonna cukor úton. közúton egyaránt a k rti,. raktórba gyárba. A feldolgozás is jó Kerult a raRtarDavári Cukorgyár körzetéhez ütemben halad A napi át- Ez ötezer-egyszáz tonnával tartozó Baranya. Tolna és lagosan háromezer-kétszáz több mint az elmúlt — taSomcgy megyében. Egyes tonnás teljesítmény eredmé- valyi — kampányidőszak 68 gazdaságokban már csak a nyeként a várható termés napja alatt feldolgozott — járják több mint 62%-át nyelték" répamennyiség. A még fela gépek, eddig — a dolgozásra váró répamennyihatvannyolcadik kam- séggel — a napi teljesítmépánynapig — több mint két- nyeket figyelembe véve — A betakarított termés át- száztizenkétezer-hétszáz ton- előreláthatólag december 27 vétele gyakorlatilag ugyan- na nyersanyagból vonták ki —28-ra végeznek. (MTI) Befejeződött a mintegy 10 ezer hektárnyi területen a cukorrépa szedése a Kapos„börgésző brigádok a táblákat, hogy a gépek el után elmaradt répafejeket is összeszedjék. Em.ékezés Egész napos ünnepi programmal emlékeztek meg szombaton Vaján II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai hamvai hazahozatalának 75. évfordulójáról. Ez alkalommal a szabolcsi nagyközség múzeumában tárlatvezetésen mutatták be az intézmény Rákóczi-kori gyűjteményének legértékesebb és legújabb darabjait. Délután az ünnepség a fejedelem udvari marsalliának. Vay Ádámnak síremlékénél folytatódott. A szabolcsi üzemek és vállalatok Vay Ádám nevét viselő szocialista kollektívái koszorút helyeztek el a síron.