Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-11 / 264. szám

2 Szerda, 1981, november 11. Porlilín [ogadia Fu[a Frigyest • Mexikóváros <MTI> A Mexikóban tartózkodó Púja Fpqv*s külügyminisz­tert hétfőn fogadta Jósé Lópéz Port'Jln elnök. A szí­vélyes légkörű megbeszélé­sen irt elvitatták a nemzet­közi élet néhány fontos kérdését, s ezekben teljes nézetazonosság nyilvánult meg. A maavar külügymi­niszter ezt megelőzően ko­szorút helyezett el a függet­lenségi harcokban elesett Ifjú Hösök emlékművénél. Hétfőn, közép-eurónai idő •zerint az esti órákban ni elkezdődtek a külügymi­niszteri tárgyalások. Jorge Castaneda külügyminiszter ezután díszvacsorát adott Púja Frigyes tiszteletére. Castaneda pohárköszöntő ié­ben el.smeróen szólt a két­oldalú kancsó'a tok fejődé­séről. Ügy Ítélte meg. hogy Magyarország különö~en az egész-égügy és az élelme­zés terén járulhat hozzá a kétoldalú kapoaolatok elmé­lyítéséhez. Ugyancsak re­ményteljesnek nevezte kul­turális együttműködésünk távlatait. Pu.ia Frigyes válaszában köszönetet mondott a meg­hívásért és a meleg fogadta­tásért. Megelégedéssel álla­pította meg. hogv o hivata­los tárgyalások a kölcsönös megértés, az őszinteség és az együttműködés elmélyíté­sére irányuló készség hatot­ta át. A nemzetközi politi­káról szólva megállapítottá, hogy erősödik az imperia­lista körök támadása a szo­cialista Kuba. a haladó Ni­caragua. s a térség más or­szágai és ha'adó mozgalmai étlen. Nagyra értékelte a mexikói kormánv hozzájáru­lását az enyhüléshez az új gazdasági világrend létreho­zásához. Púja Frigyes külügymi­niszter hétfőn találkozott a mexikói magvar kolónia taglaival. Schmidt a közelgő Brezsnyevlátogalásról « lionn (MTI) A nyugati politika képvi­selője kívánok lenni a l.eo­nyid Brezsnyevvel folytatan­dó tárgyalásaimon — jelen­tette ki Helmut Schmidt, az NSZK kancellárja kedden Bonnban, a nyugatnémet lapkiadók szövetségének ve­zetősége előtt. Az NSZK nem szakítható kl a nyugati szövetségi rend­szerből és ezt a Szovjetunió vezetése is tudja — mondta a kancellár. — A nyugatné­met vezetés és lakosság Amerika-barátságához és szövetségi hűségéhez semmi kétség nem férhet. Az NSZK kormánya Ronald Reagan amerikai elnökkel és a többi nyugati kormánnyal teljes egyetértésben folytat­ja majd a tárgyalásokat. Helmut Schmidt fontosnak nevezte, hogy a nemzetközi helyzetben tapasztalható fe­szültségek ellenére „nem sza­kadt meg a párbeszéd a két nagyhatalom között". A nyugatnémet kormányfő sze­rint ebben „jelentós szere­pet" játszott az NSZK Is, mind az Egyestilt Államok, mind a Szovjetunió felé. A kancellár a küszöbönál­ló szovjet—amerikai tárgya­lások „eszményi céljának" is­mételten az úgynevezett nullaváltozatot nevezte. Mint ismeretes, az amerikai és a nyugatnémet kormány értel­mezése szerint ez azt jelen­tené, hogy a Szovjetunió sze­relje le összes Európában található SS— 20-as rakétá­ját. Ebben az esetben a nyu­gati fél hajlandó lenne le­mondani az 572 amerikai kö­zop-hatótávolságú rakéta nyugat-európai telepítéséről. Ez a tárgyalási koncepció nem veszi figyelembe az Európában elhelyezett ame­rikai előretolt nukleáris rendszereket, amelyek pedig szintén a közfep-hatótávolsá­gú fegyverek kategóriájába tartoznak. Ezért néhány nyu­gatnémet lap is sokkal in­kább „taktikainak" és „pro­pagandajellegűnek" nevezte a „nullaváltozatot", semmint megvalósíthatónak. Légi incidens % Washington (MTI) Az amerikai kormány hét­fő este „nyugalomra", s „e feszültséget növelő cselek­ményektől való tartózko­dásra" intette Izrael és Szaúd-Arábiát annak a hír­nek nyomán, hogy izraeli re­pülőgépek hétfőn berepül­tek Szaúd-Arábia fölé, de a szaúdi légierő gépei — a szaúdi hírügynökség közle­ménye szerint — elüldözték őket. Az Incidens hírét ko­rábban a Pentagonban meg­erősítették. Lengyelország Oiszowski lesz-e ffi Varsó (MTI) A szocializmus talaján ál­ló erők Nemzeti Egyetértés Frontjának létrehozása visz­szatérő térni; Lengyelor­szágban a legkülönfélébb találko-'ókon, megbeszélése­ken Mint a keddi varsói la­pok beszámolnak róla. Ste­fim Olszowski. a LEMP KB PB tag a a KB ti'kára a wloclaweki vaidasáei párt­bizottság ülésén emlékezte­tett arra. hogy a front lét­rehozását a párt kezdemé­nyezte. Olszowski a legsürgetőbb feladatok között nevezte meg a gazdasáa helyreállí­tását. Kijelentette: Lengyel­ország az idei népgazdasági terv egyetlen korábban-meg­határozott mutatóját sem tudta elérni. ugvanakkor „túlteliesítette" a foglalkoz­tatottságot és a béralapokat. Olszowski igen veszélyesnek nevezte a Szolidaritás egyes vezetői részéről szorgalma­zott aktív sztrájkot, mert az ilyen akciók azt ielentenék. hogv mégesak nem is a munkásönkormán vzat, ha­nem valamilyen — köze­lebbről még nem határozott — bizottság döntene az ak­ció alatt megtermelt iavak elosztásiról. Ez teljesen megbonthatja a belső gaz­dasági kapcsolatok amúgv is zilált láncolatát — hangsú­lyozta Olszowski. Angola nemzeti ünnepén Pontosan hat évvel ezelőtt. 1075. november 11-én vált függetlenné Angola, ekkor alakult meg az Angolai Né­pi Köztársaság. A, főváros, Luanda stadionjában ünne­pélyesen felvont nemzeti lobogó több száz éves •por­tugál gyarmati uralom vé­gét Jelképezte. ÜJ korszak kezdődött a hazáknál mint­egy 13-szor nagyobb, ám gyéren lakott, mintegy 6 és fél milliós nyugat-afrikai állam történetében. 'Nehéz körülmények kö­zött került sor az önálló­ság kikiáltására. Az ország vezető felszabadító ereje, az MPLA ellen fordultak egyes szakadár szervezetek, s létében fenyegette a luan­dai rendszert a dél-afrikai fajüldöző rezsim hadseregé­nek támadása is. Az inter­venciós kísérleteket a fiatal állam a szocialista országok, elsősorban Kuba és a Szov­jetunió segítségével verte vissza.. De a fegyveres be­avatkozás veszélye Pretória részéről azóta is fennáll, rendszeresek a támadások Angola déli területei ellen. A kormányzást kézbevevő MPLA-Munkapárt helyzetét a belső gondok nehezítik. Ilyen a portugálok távozása után fellépő szakember­hiány, az alacsony munka­termelékenység. Fájdalma­san sújtja az országot a gyacijiaji. taúit.^'9^ £lrpS£a­dottság megannyi nehezer) leküzdhető öröksége. A kö­vetkezetes. anttímperialista politikát folytató Angolában azonban az önvédelmi harc­cal párhuzamosan nagy erő­feszítéseket tesznek a nép­gazdaság talpraállltására, a kiválasztott szocialista irány­zatú fejlődés követésére. Nemzeti ünnepükön kö­szöntve a baráti angolai népet, sok sikert kívánunk országépítő munkájukhoz. (KS) Karibi fenyegetés Nicaraguában kedden " riadókészültségbe he­lyezték a sandinisa forra­dalmi hadsereg egységeit. Kubában nagyszabású tün­tetéseken válaszol a nép Washington meg-megújuló, de mos.an.aban egyre fe­nyegetőbb kihívásaira. Kétségtelen, hogy az utób­bi időben komoly aggoda­lomra okot adó nyilatko­zatok láttak napvilágot oz USA fővárosában. Haig külügyminiszter például kilátásba helyezte, hogy rövidesen „megfelelő bün­tetésben" részesitik Kubát, amiért támogatja a közép­amerikai hazafias erőket. Az ABC amerikai rádió­és tv-társaság — hivatkozva a Pentagonra — olyan „ér­tesülést" szellőztetett, mi­szerint öt-hatszáz különle­gesen kiképzett kubai ka­tona indult volna Nicara­guába. hogy onnan Salva­dorba behatolva csatlakoz­zék a Juntával szemben­álló gerillákhoz. Egv nap­pal később az ABC már háromezer kubaival riogat­ta hallgatóit. Kiszivárgott annak híre is, hogy a washingtoni had- és a külügyminiszté­rium azt vizsgálja, milyen következményekkel járna egy Kuba vagy Nicaragua elleni katonai lépés. Tulajdonképpen nem új­keletű Washington dühe a latin-amerikai kontinens első szocialista állama, Ku­ba ellen, s az sem meglepő, hogy Somoza elűzése, a h sandinista forradalom győ­1 zelme óta Nicaragua is szüntelenül szálka az Egyesült Államok szemé- ' ben. Még Inkább fokozó-1 dott a két országgal szem-I beni fenyegetés, amiotaj Salvadorban a gerillák megszilárdították helyzetü-i kel. s akcióikkal nyugtala-j nítják a juntát. Hasonló at helyzet Guatemalában ésj Hondurasban, az USA kétt hű szövetségesénél is: a' diktatúrák ellen egyre sza­porodnak a jól szervezett gerillatámadások. Az Egyesült Államok szeretne Közép-Ameriká­ban, a karibi térségben rendet teremteni. csakhogv| a népelnyomó rendszerekkel szemben nőttön nő az elé­gedetlenség. Washington Kubát vádolja a feszültség szításával, s most — úgy tűnik — ürügyeket keres a szocialista szigetország megleckéztetéséhez. Nyil­vánvaló. hogy a hangula­keltés egyetlen célt szol­gai: az amerikai közvéle­mény meggyőzését arról, hogy bármely lépés — akár a katonai akció — teljesen indokolt Közép­Amerikában. netán Kuba ellen. 1/ ockázatos manőver " körvonalai bonta­koznak ki Washingtonban. Kuba ugyanis a szocialista tábor elidegeníthetetlen ré­sze. A békeszerető milliók,, a népelnyomó diktatúrák ellenfelei szerte a világon egyértelműen elítélnek mindenfajta provokációt, amely akár Kuba, akár a haladás útjára lépett Nica­ragua ellen irányul. Gyapay Dénes Reagan sajtóértekezlete o Washington (MTI) Ronald Reagan amerikai elnök keddi sajtóértekezle­tén — ismét azt a véle­ményét hangoztatta, hogy lehetséges olyan — nukleáris fegyverekkel vívott — össze­csapás az Egyesült államok és a Szovjetunió között Eu­rópában. ami ennek ellené­re sem vezet a hadászati atomfegyverek bevetéséhez. Reagan azt bizonygatta, hogy kormányzata nem tervezi amerikai csapatok küldését a világ egyetlen részére sem, hogy ott harcoljanak. Re­ményének adott hangot, hogy a november végén, Genfben kezdődő amerikai —szovjet megbeszélések az európai közép-hatótávolságú atomfegyverekről az euró­pai atomfegyverek „lehető legalacsonyabb szintű" csök­kentéséhez vezetnek. Sz. Simon István Életrajzi fiMek politikai vallomásokkal 6 Apámból nem maradt bennem • semmi olyan nyomelem, aminek akár halvány köze lett volna társadalom­hoz, politikához. Nem volt világnézete, pártállása, nem Járt semmiféle titkos sus­mukolásra. Elt a maga keserűségeivel és gondjaival, s anyám sem emlékezett olyas­mire, hogy akár egyszer is gyűlés okán maradt volnn el. Nagyapám viszont annál erósebb egyéniség volt, igen nagy hata­lommal a családi környezeten. Se Istent, se hatalmat nem tisztelt. Az Istent azért, mert nem segítette — a hatalmat azért, mert nem hagyta élni. Pártoskodni ugyan nem mert, de azért figyelt. Járatott újsá­got, mégoedig azért, hogy napra készen tudja szidni a kurzust. Falusi szatócs lé­tére, igen szenvedélyes és választékos szö­vegei akadtak. Néhány kifejezése még most ls pontosan él bennem. Ilyeneket morgott akár egyedül is: Itt már nem le­het reuzálnit Ezt a háborút többé nem tudják lokalizálni l Rendszergvalázásig ugyan soha nem merészkedett, de állan­dóan destruált. Született ellenzéki volt: mindig azt a helyzetet, konstrukciót, ha­talmat rágta, amelyik éppen lélegzett. Kö­zönsége ls mindig akadt, mert az embe­rek többet Jártak boltba, mint templomba vagy községházára. Politikai szereppel egyszer próbálkozott életében, akkor ls fölsült. Polgárőrparancs­nok lett a falunk felszabadulása után. (Hogyan került oda, sosem beszélt róla, mint ahogy arról sem, miért kísérték el jó két hétre Szentesre a front elvonulása után. Valaki „beajánlhatta". Hiszen ahogy Horthyékat meg á németeket volt szíves emlegetni azelőtt a boltjában — jó tanúk­kal akár harcos antifasisztának is minősít­hették volna.) Az okát sejtem: bizonyo­san maga ragadta meg a lehetőséget, hogy talán majd nyomára tud járni, kik hord­ták széjjel a boltját a front fölfordulésá­ban. Vele vitatkozni? Vevőnek még csak­csak, de a családban ilyen szemtelenségre senki sem vetemedett, u volt a kenyéradó, a család esze, s ha bosszúsan ébredt, min­denki lábujjhegyen jért körülötte. Nem visszaszólni, még kummantani sem mert senki. Ilyenkor nagyanyám, a dáága védő­angyal sürgött-forgott, s mindenkinek mu­tatta: Lakat a szájra! Apjuk nyűgös! A „rontást" én hordtam a házhoz, ami­kor kéthetente, havonként csak-csak haza­kutyagoltam a kollégiumból nagyanyám főztjéért, a cimborákért, egy kis széna­szagért. Leckéztetett szigorúan, hogy mi­csoda szavalatokat meg jelenéseket csi­náltunk mi Felgyőn vagy Tömörkényen, mi kollégisták! Hát kik vagyunk mi, kis tetvesek, és hogy jövünk ahhoz?... Elein­te hatalmi szóval Intézett minden effajta köztünk támadt nézeteltérést, s bár már ágaskodtak bennem Igazi nolltikai ellen­vetések. bizony kussolni kellett. De eljött ám az idő. mire nekem elvi fedezetem lett! Mert mi a társadalmi fejlődés logi­káját már valóságos rendszerben vitattuk magunk között és a politika általáno kérdéseiben is elég Jól patkoltak voltunk Meg érdekes rnődon nagyapám már kife­jezetten provokálni kezdte a politikai ösz­szetűzéseket. mikor észrevette, hogy va­donatút eszméket hordóit a ház.hoz. S va­lami kis tekintélyem is lett előtte, mert értettem a latint, a magasabb matemati­kát, meg sok dolgot olyat, amit ő ötven­évesen sem. A kérvényeit már velem fo­galmaztatta, ám igazán komolyan mée nem vett. Teljes figyelmét akkor sikerült először és igazán magamra vonni, amikor egy kis politikai párbajban így kezdtem a mon­dókámat: Tetszik tudni, nagyapa, mi, kom­munisták ... Micsoda? Ti kommunisták? Es ki az a ti: és ml az. hogy kommunisták? Lángolt a fejel össze is csődítette a családot, nagy teátrálisan, hogy lássák az új csodabogarat mindnyájan: Íme, egy kommunista, egy taknyos, szaros kis senkiházi, aki még két krumplit nem tudott megtermelni, de lám, pofázni, bujtogatni, azt igen... S bizony, úgy néztek rám, mint egy részeg pulykára; beteg tán ez a gyerek, az agyára ment va­lami. Skandalum. Tüdőbeteg már volt a családban. Iszákos is — de hogy kommu­nista! Ott a faluban nem volt mozgalom, még csak „cuculirták" se röpeóduléztak •— az az egv-két kubikos, akiről ilyesmit sut­togtak. élhetetlennek számított, mert min­den munkából elzavarták és gyakran kí­sérték őket a csendőrök ugyanúgv. mint a tolvaj cigányt vagv a tiszttartónak vissza­pofázó summást. Magyarán szólva. Őrült­ségnek vették puszta kézzel szembe menni a rend betonfalúnak. Inkább olyasféle felforgatónak nézte őket a régi falu is, akik másoktól mindent el akarnak venni, hogy nekik is legyen. Egyszerre ilyen lettem én nagyapám sze­mében. s ha már ilyen lettem — akko< hadd jöjjön az osztálvharo! A nagy és szent forradalmi háború. Csakhogy nem egyforma fegyverrel vívtunk. Én kezdtem magyarázni az elvettet. a szent és tiszta deológiát — ő meg ilyenekkel vágott /issza: Akkor bjzony talán te azzal ls egyetértesz, hogv becsukták és elkobozták i boltomat? No de ha egyetértesz, miért lusztítod itt ezt a kis maradékot, amit keservesen kimentettem belőle? Történel­mileg, az új társadalom majd meghozza a beilleszkedés lehetőségét,,, — kapaszkod­tam újra. de hiába volt már némi rend v fejemben s hiúba igyekeztem salát sor­sommal fölvillantani n dolog másik olda­lát, nem volt arra kíváncsi ott senki. Anyám mentett volna, hogy hát hiszen gyerek-ez még, nem tudja, mit beszél, be­léjük darálnak ott annyi mindent, de már ömlött a láva. Es azt hiszem, annyi hős, szép tüntetés, szeminárium, agitációs mun­ka után, először éreztem magam az én hi­temben megsértve, embertelenül megta­posva. de talán clszántabbnak és tudato­sabbnak. mint valaha. Tündéri szép világ épült bennünk, az igazságosság csiszolt tégláiból. Osztályok emelkednek, elfelejtjük, mi az, hogy sze­génység. nyomorúság. Mindenki szép tisz­ta ruhában jár, nem kell az utcának vé­gigkalanolni a tiszttartó urat, kikopik a köznapi szótárból a „hé" meg a „kuss" — s ezt a szép világot nem törheti össze sen­ki. Se gőgös nagyapa, se értetlen rokonság, akik mit sem tudnak erről. Azt meg tán nem is 6ejtlk. hogy ez a gyönyörű új vi­lág még az övéké is lehet. El innen, el, mi­nél gyorsabban! Reggel pakoltam. Indultam vissza a kol­légiumba. Itt én nem maradhatok. Itt csu­pa ellenséges Indulat vesz körül. Illendően elköszöntem, s nagvanám egy csomagot akart a kezembe adni Vigyed, no. egy kis kenyér, szalonna... Majd megeszitek az elvtársaiddal! Égett a képem és kifordultam a nagy­szülői házból. Nagyapám hangos hahotája kísért. Csú­nyán, káríirvendően tudott nevetni. s Ilyenkor alig bírta abbahagyni. Az ádám­csutkája le * föl ugrált, táncolt, úgy ne­vetett. Meg is lettem volna én a helyzettel. Volt időm Csongrádig végiggondolni. Már büsz­ke is voltam: mekkora nagv osztálvharcot vittem most véghez, Csak azt a nevetést ne hallottam volna mén mindig a fülem­ben és azt a táncoló ádámcsutkát ne lát­tam volna úira magam előtt. Csak az fájt már nekem, hogv nem vett knmolvan naovanám egv percig sem. Szerette a ko­médiát. megcsinálta a nagvielenetet. de hogv komolyan' Hiszen még a rendszert se úgv vette. Egv liven rendszer, ame'vlk nz ő boltlát becsuk'a, az csak megbuk­hat ... Es amelyiknek Ilyen éretlen e-1 szólói vannak ... ? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents