Délmagyarország, 1981. november (71. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

WSZBM V Vasárnap, 1981. november 15. 14 Taadorl Dezső A vándorbútorok Még a lakás kezdett vándorolni velünk: egy emeletot, vasgerendákkal. Aztán ami ép maradt, visszakerült megint a íalak közé. Emlékszem a széttárt szárnyú zongorára, kilógott a járda (ölé. Anyám tükiirasztala • tele volt képcserepekkel, például uz övével is; többé sosem lett olyan. Akkor jó húsz év nyugalom következett; két szoba közt költöztek ide-oda. ám saját szobát nem rendeztem be velük. Apámék hetvenben elköltöztek; és tíz év múlva már egy üres lakásba látogattam át az egykori bútorok közé. Egy szék a loggián ázott, verebeknek szórtunk kenyérmorzsát alája; vendégszék volt, közönséges hivatali (a, nem tudni, hogyan került oda. Rakodáskor egyre közelebb került hozzám a furcsa szagú kolónia. Megtaláltam apám negyven évvel korábbi bútorszámláit; ezek a szép papírosok, mintha ők lettek volna valódibbak már, és egvre inkább létezik, éreztem, egy olyan lakás is, ahová elegendő az efféle jelzés. Halottaim élnek ott? túl egyszerű volna, hasonlat. Magam is élek ott. átlátogatok egv Ilyen tokásba, ahol a bútorok számláin dőlök végig, leülök dolgozni egy nyugtára, és madársuhanás csak, ami körülvesz, pillanatokként, ők négyen, majd öten, vak társukkal most már, kirándultak ma: a nyitott ablakban üldögéllek, kalitkástul. Mintha kalitkáik is lények volnának, nézegetnének a fasorra, melyet nnyámák láttak valamikor még, ós én, nyaralásból hazatérve, hangsúlyosan. Anyám tükörasztalán áll egy kalitka: egy költöző madárral, Bútorozott semmi se vagyok, besemmizett szoba, költöző maradás. Varga Imre Kálóvers Elúszik, elúszik, elúszik, elúszik, elúszik, elúszik) Elúszik tőlem arcom, kezem, lábam, szemem; Elúszik arcom, szavam. Szétomlik mint szobor. Elúszik kezem. Szétomlok piros robbanással. Rengés. Elúszik lábam, mint robbanással szétvetett hajó. Elúszik szemem. Szobor-rengés. Hajó az űrben. Szegedi évek mérlege Három kérdés Deme László professzorhoz Sokszínű Magyarország H

ajlamosak vagyunk azt hinni, hogy mason ugyanúgy ítéli* meg a Világot, ugyanúgy gonüulaoznak, mint mi, ugyanolyan az ízlésük, kuli.urajua. eraeivJódesulí, mint nekünk. Diplomáciái nyelven szólva : nézeteink azonosak, vagy nagyon közei állnak egymáshoz. Hosszú élet sok tapasztalata kell ahhoz, hogy rádöboenjúnií; nemcsuk a különböző nemzetek látják másképp a világot, de egy nemzeten belül is annyi a vélemény. az ízlés, a megítélés, ahány emberről van sző. Ezért olyan szenvedelmesek a viták például nálunk egy tévéműsor megítélésében; az egyik nézőnek tetszett az, amit a másik lecsepül. A tévét csak azért említem, mert ez az a lórum, amelynek szerepét mindenki figyelemmel kísérheti, és véleményt formálhat róla. Alighanem arról van szó, hogy osztályok és rétegek és egyének élnek együtt, egymás mellett, s nem ismerik kellőképpen egymást- Gyermek- és ifjúkorom egy alföldi városban telt el. Ntmesftk g dunántúli városi lakos szemléletét nem ismertem, de szűkebb pátriám falusi és tanyasi emberének a világét sem. Nem tudtam, miről cserélnek szót vasárnaponként a város főutcáján, az úgynevezett „köpkö. dőn" pipázva álldogáló cívisek. Később, a fővárosba kerülve, fogalmam se volt — bár ez egyetemen kollégaként figyeltem —, hogyan élnek, miről csevegnek a gyárosok és nagykereskedők fiailányai- Nem tudtam, hogy például az előadásról a Lovardába rohanó szép fiatal lánynak meg dúsgazdag hvnlesmester fiának mi Jár a fejében De azt se tudtom, hogyan élnek a Leipziger szeszgyár munkásai, pedig egyszer valamelyik buzgó professzor szemináriumi praktikumként kivezényelte az egész évfolyamot a szeszgyárba, hogv megismerkedjünk a termelési folyamattal S ulkepzelni sem tudtams milyen ember lehet az ifjú Odeschaloht herceg, akt részegen végias/águld sportautójával a körúton, kockáztatva százak életét, smég a rendőrök ls haptákba vágták magukét a mutatvány láttán. Vagv. hogv miiyen lehet izzadni valódi é» fölkapaszkodott uraknak beiktatáson, megyebálon, esküvőn. fogadáson bársonnyal, rókamállal ékes dtszmasvarbsn. Aminthogy azt is nehezemre esott fölfogni: mit keres ilyen helyeken az előkelőségek között Herczeg Ferenc, men Ztlahv La. jps. meg Surány) Miklós. Nekem Nagv Lajos szikár leírásai s Szabó Lőrinc Ifjúkori versei fogalmazták megt mit jelent „szegénynek lenni s fiatalnak". Sok évtizeddel ezután és sok tapasztalattol a hátam mögött egy dunántúli városhan egyszer jeles (rókkal egvliH ültem a pódiumon. s válaszoljunk a közönség kérdéseire. Egyik — ma nagynevű — írótársam az érthetetlennek bél veszett versekről szólván, elkövette azt a hibát, hogy kijelentette: 6oha nem volt olyan kor, amikor egy KOIIO az nemzet küllője lett volna, „iszt fetoiire is érti 7" — keretezte az egyik pedagugus. „tta is." Csaknem kiűztek bennünket a teremből. Nyilván, mert másképp látták ironaiom és közönség viszonyát, mint mi. S tolteheto: az etetnek meg egy sereg dolgában is inasképp gto»aoUoztok: pedig ők is ertetmiségiek voltak. Mas, fontosabb kérdések értékeléseben is nagy a különbség, ha különböző múltú, korú, kultúrájú, ízlésű, szemleletu, s kü-1 lönbozó körülmények között élő emberek ítéletét vetjük össze. Hónapok óta gyűjtök újságcikkekben megjelent statisztikai adatokat arról, hogy hazánk csaknem 11 millió lakosa hányféleképpen csoportositnató. Nem azokra a közismert adatokra gondolok, amelyeket a Statisztikai Hivatal évről évre publikál, s amelyekbűi megtudhatjuk, hány férfi van ós hány nő. hány nyugdíjas, mennyi a kiskorú, hány gyermek jár óvodába, hány kismama van gyes-en, mennyi a különböző tudományos fokozottal koszorúzottak száma, mennyi a jogerősen elítélt, mennyi az orvosok és az ápolószemélyzet száma, hány fiatalkorú van állami gondozáisban —és így tovább. Ezek a hivatalos statisztikák is magyarázzák, hogy ugyanazt a jelenséget, eseményt, művészeti produkciót miért ítéli meg mindenki másképp, mondjuk, egy gyes-en levő fiatalasszony nem ugyanúgy, mint egy nyugdíjas, és egy akadémikus nem ugyanúgy, mint az, aki garázdaság miatt börtönben ücsörög. Am hazánk lakosságát más ismérvek szerint ls lehet csoporlosUuni. Mondjuk, hogy kereken hatmillióén elvégezték a nyolc általánost, de négymillió polgártársunk nem végezte el. Hogy a sörfogyasztás eszméletlen méretekben növekedett, s hazánk minden lakosa — a csecsemők ls — évente 172 üveg vagy korsó sört iszik meg. vagyis kétnaponklnt eavet. Hogy a nagyivók — azok. akik 160 gramm abszolút alkoholnál naponta főbbet hajtanak le a torkukon — félmillióan vannak. Vagyis minden húsz,dik hazánkfia nagyivó. Az idült alkoholisták száma ..csak" 150- —200 ezer, Nem tudatosítjuk, hogy 600 ezer rendszeres véradó Van az országban, Hogy a cukorbetegek száma 300 ezer s 00 százalékuk 45 éven felüli. S mozgássérült' 700 ezer felnőtt és 300 ezer pvermek! Valahol azt is nyilvóntartlák. hosv l millió 300 ezren ingáznak lakóhelyük és munkaheMik között. Kétszázezer az önkéntes rendőrök száma. S arról is otvastam a minap. hogv a válások növekedése melWt ml (elemző még a családi és házH«klefe. Egv nvl'ván nem dokumentálható — kö-lós szerint hazánkban 500 ezer férfi és 300 ezer nő csalja meg a házastársát. Régen, ha a száguldó vonat ablakából figyeltük a földeket, zöld és sárga nadrágszíj-parcellák sávozták egészen a horizontig a tájat. Így osztódik a társadalom is — túl az osztályés réteg-jellegen — rengeteg kisebb-nagyobb parcellára. Nem röstellem megvallani: nem ismerem eléggé e sokféle csoportba tartozó embert. 6 nem tudom megmondani; ki miért, mi okból olyan, amilyen mért utasít el egy művet, egy gesztust, egy szemléletet, vagy ugyanazt mért fogadja el- Sok-sok évtized után mintha ma se tudnék többet az emberekről, mint ifjúkoromba. S mert az életben a sávok egymásra tojódnak, minden lehetséges variáció előfordulhat. Valaki például véradó, és megcsalja a házastársát, vagy csak hat általánost végzett és cukorbeteg, élete nagyrészét ingázással tölti, s szereti a sört, nyugdíjas, s önkéntes rendőr- És mindezt másképp variálva — itt élünk egy sokszínű Magyarországon jók és rosszak, derék munkásemberek és lógosok. lakásért gürcölők és megállapodott lakásbérlők, éjszaka álmatlanul vergődők, reménytelenül szerelmesek és boldog horkolók, rokkantságuk ellenére egyensúlyt találók, itt élünk egyetlen Magyarországon, mely sok. Magyarország is. Végül így van jól. mert ilyen a Világ- Ha nemzeti egységről beszélünk, ezt ne úgy képzeljük el, hogy mindenkinek egyforma az ízlése, mindenkinek ugyanaz a tévéműsor tetszik, mindenki eltolja magától a söröskriglit. mindenki ugyanazt a férfi- vagy nőtípust találja vonzónak mindenki Berkesjt vagy Moldovát vagy Tandorit olvas, a Fradjnak drukkol, az Omegáért lelkesedik. mindenki egyformán viselkedik. A legfontosabb úgyis az, hogy ez a sok Magyarország meíás csak egy, mert a fődolgokban egyformák vagyunk. Véleményem szerint, tehát még akkor is egymásért élünk, ha sok részdologban nem értünk egyet, a nem is ismerjük egymást. NEMES GYÖRGY Nemrégiben szűkszavú kis tudósításban számoltunk be róla: Deme László professzort ünnepélyesen búcsúztatták, nyugdíjba vonulása alkalmából. Szellemi kéznyomai hiányozni fognak Szeged tudományos és irodalmi életéből. Milyen nyomokat hagyott viszont benne az a kiadós évtized, amit a városban töltött? Munkatársunk kérdéseire most is szívesen és szeretettel válaszolt. Jó néhány Szegeden töltött „vendégmunkás" év után vonul most nyugdíjba. Javaslom; kezdjük a legelején. Hogyan is kezdődön, hogyan is került kapcsolatba Szegeddel? — Ellenjavaslatom: kezdjük inkább a végén A kérdésben együtt szerepió nyugdíjba vonulás és „vendéimunr-ás" jelleg ugyanis okszerűen összefügg. Tizenegy évvel ezelőtt magamsem gondoltam, hogy „jöttment" maradok Szegeden, és már a hatvanadik születésnapomon nyugdíjba fogok sietni. D„ hát így adódott: budapesti tágas, kertes bérlakásomért sem találtam itt helyben hasonlót; az utazgatást és különlakást meg — főleg, mióta ketten maradtunk otthon, feleségemmel — sem egészséggel, sem kedéllyel nem bírtuk már. Pedig —, hogy most visszaugorjak a legelejére — 1070 nyarán örömmel vettem a szegedi bölcsészkar meghívását, az akkor felállított általános nyelvészett tanszékre. Arra persze nem gondoltam, hogy épp itt. és épp én fogom a világot kifordítani a sarkából. De valamikor (1942ben) közszolgálatomat egyetemi oktatóként kezdtem, s nagyon hiányzott a tanítás amikor egy szűk évtized után (1951-ben) egy bő évtizedre (1962-ig) megfosztott a történelem (vagv inkább az akkori történelemírás) ettől a lehetőségtől. Ezért szívesen viszszakaprsolódtam. habár csak ..bedolgozóként", az Eötvös Kollégium munkájába (a budapestiébe): maid öt évig (1064—69) a pozsonyi Komensky Egyetemen működtem, vendégprofesszorként. Közben azután a történelmet átírták egyebek közt az ennem érintő részeket is: de a katedrák már tele voltak Ezért örültem a szesedi tehetőségnek; ezt a helyet nekem csjná'ták nem más rovására kellett elfoglalnom. Tanított a bölcsészkaron, főszerkesztője volt a Kincskeresőnek: sok tspssztslatot szerezhetett a városról. Ha összegezné röviden... — A felsorolás kiegészítésével kezdem, Nemcsak tanítottam a bölcsészkaron, hanem tanszéket is vezettem: hét évig a kezemben kifeilődött általános nyelvészetit. I< őzben két éven át mellette az angolt, az utóbbi néhány évben pedig a magyar nyelvészetit; elnöke voltam a magyar nyelvi és irodalmi tanszékek csoportjónak, választott tagja az egyetemi tanácsnak ós a szegedi akadémiai bizottságnak. Elmeilett közreműködtem a pedagógus-továbbképzésben, s Itt-ott u Berezeli A. Károly Próféta Próféta volt. kemény, kitartó, vállalta sorsát, prédikált — özívében visszhangzott a jajszó, s megtört hitével népet és királyt — Volt hfve sok, követték — Am egyszer úgy szólt, mint soha — Furcsállta ezt a meglepett nép, s feloszlott tüstént tábora — •* azóta ls csak prédikál, u sorsa ez, de önmagának, mint ki esztelen — Sokan mondják- mindez fölösleges — S ő szebben szól, hogy nincs egy híve sem — A falaknak beszél s a fáknak, az ágy s az asztal rá figyel — S a szó csak zeng S folyton vidámabb: mert Szó sosem hangzik hiába el — mozgalmi-társadalmi tevékenységre felkészítő ..szónokképzésben". Kedves szín volt életemben a Kincskereső: év közben a szerkesztés és kapcsolattartás, nyáron az egész országból verbuválódó, száz fős Kincskereső-táborban való részvétel. Jó volt a leendő tanárok nevelése közben közvetlen kapcsolatot tartani leendő tanítványaik korosztályával is. Ügy éreztem: munkatársaimmal is. tanítványaimmal is sikerült megtalálnom a hangot;, s talán az az őszinte megbecsülés, amit irántuk éreztem, nem maradt teljesen egyoldalú. A várost kérdezte. Arról már kevesebbet tudok mondani: valahogy nem sikerült megtalálnunk egymással a bensőséges kapcsolatot Lehet persze, hogy az én hibámból: bár akik és amire megkerestek mindig megtaláltak tehát mások és másra is meglejtek volna. De mintha a nem „vendégmunkás" egyetemi kollégákat sem sietne a város magához kötni: kivéve talán a „törzsökösöket"... így hiába volt meg Bz igyekezet az egyetemben is. a megyében is, hogy marasztaljon: a baráti szó kevésnek bizonyult, a tárgyi feltételek meg nem rajtuk álltok. Művészeknél, tudósoknál a nyugdíj többnyire nem számít teljes visszavonulásnak. Tervel? — Nos, valóban nyugdíjba vonulok. csak korántsem nyugalomba. A kutatasban eltöltött sereg negyven év alatt talan szereztem ugyan némi babérokat, dy nem kívánnék rójuk ülni. Íróasztalom otthon is van (sót téli és nyári otthonomban egyaránt); s most több időm marad, hogy nekiüljek egy-két nagyobb lélegzetű rendszerező feldolgozásnak. amihez a sokágú lekötöttség töredékidőiben nem jutottam. Talán sikerül írásban is elkészítenem azt az új szemléletű grammatikát, amelyet — a közoktatási reform előkészítéseként — sok éven át tanítottam már. S amíg egészségem engedi. részt veszek a tudománypolitikai folyamatokban. akadémiai és más munkabizottságokban eddig ls viselt tisztségeim, illetőleg tagságaim megtartásávaL Oktató-nevelő munkám talán kevésbé lesz személyes, mint eddig volt; de a rádióban, tévében, a TIT országos szerveiben és fórumain tovább tevékenykedem. S most már legalább jobban eljutok azokba a megyékbe, városokba, falvakban, ahová már sokszor hívtak, egy-egy közvetlen, ismerkedő beszélgetésre, csak hát az időszűke sosem engedett. De tartom a kapcsolatot a Kincskeresővel |s. országos szerkesztősági tanácsának tagjaként Régi meggyőződésem, hogy a nyelvésznek a nyelvet — de főleg a mindennapi lömeges nyelvhasználatot — nemcsak tanulmányoznia. figyelnie kell. hanem megpróbálnia fejlődésében-alakuláeaban befolyásolni is Azért fontos ez, mert ahol nyelvi érlnt•kezési zavar van ott mélyebben húzódó és szélesebb érvényű fejlődési nehézségek tükröződnek. Nyelvi vetületük megoldása persze nem szünteti meg őket. de segítheti a kibontakozást Remélem: az itteni egyetemi és főiskolai magyar nyelvészeti tanszéket egybefogó „szegedi iskola" tovább működik ez irányban; magam pedig a hazafias népfront beszéd- és magatartóskultúráVEü foglalkozó munkabizottságában (is) próbálom gyümölcsöztetni eredményeinket, tapasztalatainkat; — amelyek nem kis részben a számomra is hasznos szegedi esztendők termékei.