Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

Vasárnap, 1981. október 11. 1 A miskolci busz Keresztúry Dezső Melegség Ég a beton, rajta rézbőrű sereg sütkérez egy falka meztelen gyerek. Az ősz sűrű. mézes fénnyel hinti meg, s fészek a por; édes délszaki sziget. Vízben éli a rét már, játszani hideg, 1 de az úton még nyár fűti a követ. Hasuk a láng napra vetik, a tüzes , ' beton simogatja kis feneküket. Interjú Czeizel Endrével H

a jól belegondoltam volna, hogy Miskolc lakóinak a szama fölötte jár a kétszázezernek, és körülbelül huszonötezer üzemi bejáró utazik még ráadásként belső buszain és villamosain, akkor lg elmehettem volna a közlekedési vállalathoz: tessék mondani, hogyan csinálják? Esendő az ember, nem a nagy dolgodból Indul kl mindig. Abból inkább, hogy nem tud aludni a szállodában, mert a gépesített hangzavar rázza alatta ez ágyat. Lehet Itt élni? Borotválkozás közben az ablak kicsi hasitékén ét azt látja, apró látószögében egy vagy két busz, egy vagy két villamos mindig benne van. Kiverték az álmot a szeméből, cserébe beletették a bogarat a fülébe; honnan van ezeknek ennyi buszuk? Lemegy az utcára, megnézi a táblát. Az van ráírva. a követési idő minimum öt perc, maximum tiz. Azonnal hazavált az esze, a Retek utcába. Volt rá eset. hogy húsz percig törte a nyavalya, busz mégse jött. Az ls eszébe jutott, mert kipróbálta, estefelé gyalog ls hazajuthat annyi idő alatt az Erdélyi térről vagy Alsóvárosról, mint átszálló* busszal. A különbség tehát igen nagy, mondja magában, de ez kevés, mert nem ért a közlekedés modern szervezéséhez. Fogja magát tehát, elmegy oda, ahol értenek hozzá, és kérdez. Akj válaszol. Szilágyi István forgalmi főosztályvezető. — Miskolc természeti adottságai jobban kedveznek a városi közlekedésnek? — Tévedés, Szegedé Ideálisabb. — Igaz, ha Szeged szívéről beszélünk, a Belvárosra gondolunk, Miskolc szíve pedig igen hosszú. — Mi úgy mondjuk, hogy a Viszonylathossz 25,2 kilométer. — Mégis könnyebb az ittenieknek: a tyúkbélhosszú utcán lebonyolítható a forgalom nagyobbik része. — Nézzen a térképre, azonnal látja, nincsen igaza. Sok a mellékvonalunk is. — Nálunk alközpontos a buszRzervpzés, ennélfogva a Szent György téren pihenő autóbuszok majdnem üresen járnak a városban, a vele közel egy pályát futó tarjániakban viszont majdnem agyonnyomják egymást az emberek. — Ml is közlekedtetünk járatokat úgynevezett ráhordó jelleggel, de ezek mellett is van olyan, amelyik a várog egyik szelétől a másikig megy. Hejőcsabáról például a repülőtérig. — Nem fizetnek rá? Egy jegygyei nagy utat lehet megtenni. —• Egy-két ember, ha végigmegy. A befelé jövők elfogynak, amire a kifelé menők íölszállnak. — Szakaszhatár? — A keleti-nyugati égőn van, de nem szeretjük. Ami bonyolítja a közlekedést, az nem lehet jó. A többség egyébként Is bérlettel utazik, a szakaszhatárnak nincs sok értelme. — Nincsen jegyet nem adó automata a buszokban. — Ml a lyukasztó* módszerre tértünk át a legelején. — Láttam, két vlllamosjegygyel buszon 1$ lehet utazni. — Nálunk a busz és a villamos nem tartozik külön vállalathoz, nem lehet tehát akadálya. — Akkor viszont egészséges konkurrencía sincsen busz és villamos kőzött, — Van helyette egy nyomasztó tény: sok az utas. Avval szállítjuk, amivel tudjuk, — A legritkább járat? — Tizenöt percenként. — Nagy titok lehet mögötte. — A KPM tíz évvel ezelőtt adta ki javaslatait. Címe: A közhasználatú városi közlekedés személyszállítási szolgéltatások minőségi előírásainak Irányelvei. — Ha irányelv, akkor nem kötelező. —. Mi mégis betartjuk. Az van benne többek között, hegy a csúcsidőszakot mindenképpen ki kell elégíteni az igények szerint, az úr/nevezett völgyidőszakban viszont a külterületi kifutó vonalakon is kell legalább négy utazási alkalmat pi'odukálni minden érában. — A nem külterületin? — Legalább hatot. — Számítsuk ét érthetőbb mértékre. A délelőtti vagy az esti órákban tehát,,. — A külterületi Járatokon legföljebb tizenöt, a bel területin legföljebb tíz perc a követési Idő. — Éjjel-is? — Tapolcáról például 0.45-kor, Lillafüredről éjfél után egykor indul az utolsó busz. 4 lf B*"W4 — Megéri? Gondolom, nem nyüzsögnek rajta az emberek. — A szolgáltatás színvonala megköveteli, hogy legyen, — Megint kérdezem: megéri? Gazdaságossági szempontok is vannak. — Komoly dotációt élvez a városi közlekedés, ha meztelenre vetkőztetjük a kérdést, akkor tehát soha nem éri meg, mert nem fizetődik ki. Azért érj meg, mert anélkül megállna az élet. A dotáció ösztönöz a sűrűbb jaratra is, de Van egy Igen egyszerű öszszefüggés is: ha ritkán Járnak a buszok, eleve kevesebben utaznak rajtuk. A mai ember nem szeret várni, ha menni akar. — A kimaradó járatok? — A menetrendet 99,5 százalékig pontosan tudjuk tartani, — Számoljunk másként, mert a százalék annak semmit nem mond, aki nem ért hozzá. — Átlagosan 15 forduló marad ki naponta. — Elég sok mérget meg lehet enni miatta. — Azzal kezdte az előbb, hogy mindig látott villamost vagy buszt az ablakból. Ahol Ilyen sűrűn járnak — egy vagy másfél percenként Jár valami —, észre se nagyon lehet venni, ha valamelyik kimarad. A műszaki hiba elkerülhetetlen, mégis arra törekszünk. hogy a kieső helyébe másik álljon. URH-« rádió van a végállomásokon arra törekszünk, hogy minden vonalon legalább egy buszban ls legyen, hogy Je. lezni tudja, ha valahol hiba van, és fokozatosan a többit is föl akarjuk sfcerelnl rádióval. — Ahol ennyire összezsúfolódik a forgalom, nagy a füst. Mérik? — A füstöt Igen. kiindulás előtt. Sajnos, a zajt még nem merjük mérni. A Széchenyi utca egy része sétálóutca lesz nemsokára, csak a villamos mehet végig rajta, ez már sokat enyhít legnagyobb gondunkon. — De a villamos is zörög. — Fölújítjuk a pályát, talán esöndesebb lesz az is. — Tehát marad. — Elkerült bennünket sz a váltóláz, hogy a villamos nem korszerű. Mindenképpen megmarad, gyorsítani akarjuk. — Troli? — Elképzelés még csak, gyerekcipőben. gok pénzbe kerül, döntés még nincsen. Buszokat szeretnénk fölváltani velük, nem « villamost Kisebb a zaj. nincsen füst. HORVÁTH DEZSŐ — Televíziós sorozataiban az öröklődés, születésünk és jövőnk titkait kutatja. Mint orvos-genetikusnak mi a véleménye az öröklött adottságok szerepéről egy ember későbbi fizikai és szellemi, értelmi képességeinek alakulásában? — Mind a fizikai adottságok, mind az értelmi képesség, a szellemi adottság létrejöttében ko. moly szerepe van az öröklődésnek. Ám bizonyos differenciát szoktunk tenni a fizikai és a szellemi, értelmi adottságok vizsgálatakor. Fizikai adottságok terén az öröklődés ezerepe sokkal nyilvánvalóbb. Magas embereknek a gyermeke is magasabb sz átlagosnál. két meglehetősen kövér szülő gyermeke is várhatóan hajlamos lesz a hízásra. — Talán még a speciális fizikai képességek is örőkölhetöek? Mondjuk, egy válogatott labdarúgó fia is jó focista lesz? — Kiváló sportolók, például egy nagy tudású focista esetében nagy valószínűséggel várható, hogy a gyermeke is tehetségesebb lesz a fociban az átlagosnál, azaz a speciális fizikai képességek is öröklődhetnek. — Örökölhető-e az intelligencia? — A sze"emi adottságok, értelmi kepességeK oiukioüése már bonyolultabb kérdés Az ember nemcsak biológiai, hanem társadalmi lény is, a társadalmi hatások, lehetőségek igen komoly meghatározó tényezők. Az örökletes adottság lényegében egy lehetőségblrodalmat jelent, s hogy ebből a lehetöségbírodalomból mi valósul meg, az elsősorban a társadalmi hatásoktól ~ családtól, iskolától, társadalmi lehetőségektői stb. — függ. Azt szokták mondani, hogy a szellemi adottság, illetve az intelligencia létrejöttében mintegy 50—50 százalékban lehet szerepe az örökletes adottságoknak, Illetve a környezeti feltételeknek. De nem helyes így méricskélni, meit alapvető tény az, hogy az egyik nem lehet meg a másik nélkül, tehát a szétválasztás mesterséges, művi. Ha ugyanis nincs meg az örökletes adottság egy embernél, akkor nem várható el, hogy a legjobb társadalmi feltételek mellett is kiváló tehetségre tegyen szert. Vagy fordítva: lehet valaki kiváló biológiai adottságú, ha a társadalom nem segíti, ha nincsenek meg a megfelelő feltételek, akkor ez semmivé válik, nem lesz kiemelkedő tehetség az adott személyből. Ezért hangsúlyozzuk, hogy mindkét tényező alapvetően fontos. — A tehetség kérdése az utóbbi időben gyakori beszédtéma. Sokan azt hanooztatjá.k, hogy - a mai tizenévesek, a fiatal generáció körében kevesebb a tehetséges, a kiemelkedő, mint elődeiknél, Erről ml a véleménye? — Genetikusként ezt nem tudom elfogadni, hiszen minden generációban potenciálisan ugyan annyi tehetségnek, kivételes adottságúnak kell lennie. Ha ma ezeket a fiatalokat, gyerekeket nem találjuk meg. akkor talán bennünk, felnőttekben is lehet VBlami hiba. mert akkor a társadalmi lehetőségek valamilyen módon korlátozzák az jlyen különleges képességű fiatalok felszínre kerülését. Am azt remelem. hiszem hopv a mai fiatalok „szlírkébbségéről" alkotott vélemények általában nem megalapozottak. és kikerülnek közülük olyan tehetségek, akik megfejtik „Jövőnk titkait". ROZSA GYÖRGY Lenkey levele Az 1848-as szabadságharc történetéhez A Szóehenyi Könyvtárban őriznek egy levelet, mely 1851. szeptember 22-én kelt. és a szabadságharc végnapjairól ad szomorú részleteket. A levél Erdélyből került a könyvtárba, és aláírója valamelyik Lenkey. a híres 48-as tábornok családjának eddig ismeretlen tagja, A Lenkey név szorosan hozzátartozik történelmünkhöz; Lenkey János százados. a martampali (galíciai) Württemberg-huszárok kapitánya, Kossuth hívó szavára katonáival együtt hazajött, hogy támogassa az újonnan megalakult magyar honvédséget nehéz harcaiban. (Az esetet Petőfi lg feldolgozta 1848. augusztus havában írt Lenkei százada című ismert költeményében) Itthon tábornokká nevezték ki, és ott volt a szomorú világosi fegyverletételnél is. Kivégzését csak azért kerülte el, mert megőrült, és az aradi várbörtönben halt meg 1850-ben. Lenkey halála után másfél évvel írták Lenkey-aláírással ezt az említett levelet a családnak valamelyik olyan tagja, aki ismerte az akkori eseményeket. Leírja, hogy 1851, szeptember 22-én ott járt a hírhedt Neugebaude (Űjédület) előtt, ég nagy tömeget látott. Közelebb érve észrevette a tér közepén — a mai Szabadság téren — álló bitófát. amelyre krétával felírták annak a harminchat ismert magyar szabadsághősnek a nevét, akiket, a császári vésztörvényszék távollétükben és jelképesen halálra ítélt. Az {téleteket a másnap megjelent Magyar Hírlap és Pestl Napló is közölte, és ezek a következők voltak; Almásy Pál. gróf Andrássy Gyula, Balogh János, gróf Batthyány Kázmér. Beöthy Ödön, Csernátoni Cseh Lajos. Gorove István. Guyon Richárd, Hajnik Pál, Házmán Ferenc, Horváth Mihály, Irányi Dániel, báró Jósika Miklós, Kmetty György, Komis Károly, továbbá tizenhatodikként Kossuth Lajos és így tovább. A levél írójáról nem tudjuk, melyik Lenkey volt A várbörtön ben raboskodó Lenkey János tábornok elméje megháborodott, és a börtön orvosának jelentése szerint öngyilkossággal vetett véget életének. Bátyja, Károly, aki honvéd ezredesként szintén s halálraítéltek közé került, királyi kegyelem folytán tizenhat évi várfogsággal kerülte el a kivégzést. Mielőtt lefogták, álruhában, az őröket megvesztegetve felkereste öccsét a várbörtönben. Visszaemlékezéseiben leírja, hogy a tábornok nem ismert© meg. Asyából a szalmazsák kl volt borítva, az ablak b© volt törve, bár hideg szél fújt és a tábornok tele volt, ütések, sebek nyomaival. Ez a leírás azt valószínűsíti, hogy nem elmezavarában verte szét fejét a börtön rácsain — mint a hivatalos jelentós közli, hanem valószínűleg agyonverték. * E levéllel kapcsolatban meg kell még említeni, hogy a harminchat „Jelképesen" és „távollétében" halálra ítélt szabadsághős közül néhány később visszakapta huzatérési jogát, de nem éltek vele, továbbra is külföldön maradtak. Kossuth sem jött haza, kinn élte le életét Turinban, és hiába kereste fel Cegléd város száztagú küldöttsége, hogy hazatérésre bírja, és hogy vállalja el a város képviselőségét. Kossuth hajthatatlan maradt: „Hagyjatok engem békével, atyámfiai, mert Illik nekem az én tisztemnek minden igazságát betöltenetn ..." RUDNAY JÁNOS Csorba Győző Szieszta Napközben olykor elálmosodom; ledőlök, a már aludnék is, de nem, de nem megy addig, míg lábujjhegyen nem jő a Kedves (szinte úgy oson), v s be nem takar. Félébren figyelem, majd boldogan csukódik két szemem. Herceg Árpád Ősz se, köd se Akár a tegnapi hajnal, a tegnap előtti, talán már évek óta bandukolok így a városon át, egyetlen utcában, kettéfűrészelt jegenyék között — öregesen ma is, mintha valóban ezeréves lennék s már nem tiltakoznék, nem lennék szolidáris az ősz kivégzőosztaga előtt vonagló nyárral, de nem lenne ősz se, , köd se, vacogás se, csak a vibráló idegekben a sejtés, hogy magunkra maradtunk megint: én és az ezeréves hajnal a visszavonuló éjszaka szorításából kiszakadva