Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-11 / 239. szám

** Vasárnap, 1981. október 11. Nézelődés a kimosdatott faluban N

agyot nevetett a barátom. amikor azt találtam mondani, hogy Földeák olyan, mint New York. Pedig vpn benne valami. A mérnök tervezte párhuzamos utcák, kereszteződések, a főtér szabályos négyszöge Manhattan szigorúan rendezett városképét juttatja az eszembe. Meg aztán fiatal ez is. az is. A különbség: az egyik legnagyobb metropoliszt az angolok nevezték el Üj York-nak, a Szárazér-oarti falunak létrehozói adták az Űj Földeák nevet. Persze gyakrabban szoktam ezt az érdekes nevű települést Csongrád megye székhelyéhez hasonlítani, annál is inkább, mert mai szépségét — jóllehet borzasztó fájdalmak árán — mindkettő a Tiszának köszönheti., Ennyit humor gyanánt. Mert az már rettenetesen komoly dolog. hogy 1846. május 25-én és 31-én mintegy kétezer óföldeáki jobbágy, zsellér, földesgazda és kertészkedő szegényember hajiékát mosta el a megvadult Tisza és a Maros. A szennyes ár mindent elpusztított, pedig a falu 10—12 kilométernyire esett mindkét folyó szabályozás előtti medrétőL Lehetetlenné vált az élet. A falugyűlés által megbízott húsz képviselő egy esztendeig tartó hosszadalmas tárgyalásokon egyezett meg Návay János szegedi plébános utódaival. Ennek értelmében az egyik majort amely cirka egy méterrel fekszik magasabban az elsodort régi falunál, átengedték az új telepeseknek. Nem csak úgy isten nevében, persze. A szerződés szerint a lakosság pénzén fel kellett építeni a templomot a községházát, az iskolát a tanítói és a kántorlakást A község életrajza szerint a lakosság 30 százalékának nem volt semmije. A századfordulón már mintegy 2 ezren tengődtek máról holnapra, nem csoda, hogy a járásban először itt kezdtek szervezkedni a kubikosok és a napszámosok. Már 1910-ben, megalakult a Földmunkások Szövetségének helyi csoport ja. A háború utáni ínséges napokban a nép megverte és elkergette a gyűlölt főszolgabírót és a jegyzőt. A Tanácsköztársaság napjaiban megalakították a munkástanácsot és segítették a Vörös Hadsereget. A bukás után Itt elsők között erősítették meg a csendőrséget. Hatósági értékelés szerint 1927-ben Földeákon igen erős a szocialista mozgalom. Adatokkal megrakodva nézelődöm a forradalmas múltú községben. Nemcsak a házakat, a lakókat is szinte név szerint ismerem. Sok az új épület. Be. rényl Ferenc tanácselnök följegyzése szerint az 1975-ös belvízkor megroggyant 380 örökség, ám 170-nek a helyére azóta magasabb. egészségesebb kőháza-, kat emeltek. A többit fölújították. Az utcafrontok tisztára meszelve. a kőfalak. kerítések, nagykapuk kicifrázva. Ezek az egykor sárba süppedt utcáit most olyanok, mint a kimosdatott, vasalt ünneplőbe vont gyerek, csak azt nem mondják. hogy ide sü3s, cimbora, aztán beszélj. Amikor annak idején a kezemoe került Kiss Lajos vásárhelyi néprajzkutató könyve. A szegény emberek élete, azt, hittem. hogy a nehezen élőkről szóló részt földeáki megfigyelések alapján írta. Űgv véltem, ismerem a szépen megrajzolt béreseket. napszámosokat, vályogvetőket, szolgálókat, kubikosokat, igáskocsisokat, mindeneseket. kiskanászokat. pesztrákat, íelestanyásokat... Vajon élnek-e és hogyan boldogulnak? A gondolkodásuk változott-e 7 Kiss György községi párttitkár szerint aki negyvenötben fújt a kommunistákra. annak most sincs sokkal több esze. T. Gyurka például — noha megvénült — pont olyan kalahüttyös. mint riatal korában. Szót váltok B. Ferenccel, aki nagy falka sertés hizlalásával bajlódik — ő színién az emberi értetlenség mü.H csóválgatja a fejét. Haragszik G. Antal sógorára, már nem is köszön neki. mert, úgymond, „hogy lehet egy volt urasági mindenes annyira fafejű, hogy nem érzi a változást, nem érti az okos szót?" Arról beszélgetünk Gy. János volt párttltkárral is. hogv türelmetlenek a kommunisták. Főleg az idősebbek, a nyugdíjasok értik nehezen, mire való a folytonos győzködés. Többen közülük azt vallják: aki nem érti meg néhány szóból a napnál világosabb kommunista Igazságot. arra kár időt pocsékolni. Az ilyenek inkább a parancsolgatás hivei. V. István régi párttag is alighanem azért nem jár már a taggyűlésre, mert „marhaságnak tartja ezt a nagy demokráciát". pedig zömmel az utóbbi évtizedekben kerültek hozzánk közel az emberek. Eljárnak a gyűlésekre, előadásokra. Szinte minden családban ott a tévé. Ezren előfizetik valamelyik újságot. Télen szén számmal látogatják a nyolcezer kötetes könyvtárat. N. József friss nyugdíjassal akadok össze a presszóban, ö szólít meg. pedig harminc éve nem láttuk egymást. Mivel hallottam. hogy 6 is a „nehezek" közül való, ezlrányban tapogatózom. nála. Jó szívvel mondja a magáét: — Nézd. most ez van. mit tehetnék. Bolond az. aki mást akar. Minek fejjel menni a falnak? Különben a megélhetéssel semmi hiba. Az egészséggel ja megvagyok. — Ez a fontos, barátom. A kocsmában vagy húszan ülnek, álldogálnak. Látom. a pultnál K. János egykori nagygazda tanakodik volt béresével, P. Gyulával. Mindketten az Egyetértés Tsz tagiai. Mondják fölváltva, mutogatnak, nevetgéltek. közben szívják a cigarettát, kortyintanak. Ténfergek, hova telepedhetnék le. amikor megnyomják hátul a könyököm: — Na. ehhez mit szólsz? Ezt akartátok? M. Mihály vigyorog rám gúnyosan, a szemében némi káröröm. Kicsit dülöngél, kezében üres boro6pohár. Zakója elnyűtt és piszkos, látszik, ráömlött az ital. Suttyó korunkban együtt jártunk bitangolni. kártyázni, féldecizni. dínnyecsöszt ijesztgetni. lányokat szorongatni. Csóró gyerek volt. azt hittem, egy tengelyen forog az eszünk kereke. Negyvenöt őszén azonban összevesztünk, mert a kisgazdapárt szekerét tolta. Párszor találkoztunk azóta, s meggyőződtem. nincsenek elvei. Es lám. megint itt van. s újra kérdez: — Már nem harcoltok a kulá. kok ellen? Nézek rá. ugyan értl-e, amit mondani szeretnék, aztán mégiscsak elmondom neki Németh László véleményét. Azt, hogy mihelyt a két nagy szocialista elvet (a termelőtulaidon a dolgozóké, a nemzeti jövedelemben mindenki munkája értéke szerint érvényesül) elfogadjuk, fölösleges gyaluval csinálnunk társadalmat, s fejek százezreit is hozzágyalulnunk. Nem olyan borzasztó szerencsétlenség az. ha minél több embef érzi otthonosan magát ebben a hazában. Gy. Jánossal diskurálunk tovább. aki kertészkedik a közös gazdaságban. — Mondd, de ne füllents, mennyi a te évi jövedelmed? — Szénen összejön. — Mégis? — Hát úgv százezer körül. A háztájival együtt. — Kocsid van? — Naná! Most cseréltem a negyediket. Moszkvics. M. Jánossal a malom előtt találkozom. Nagyokat ásít, — Álmos egy kicsit ez a falu. M'ntha nem lenne méltó szén múltjához — kezdem .egy kis kötekedő éllel. — A fenét, én vagyok álmos. K. Márton unokájának a lakodalmán voltunk az éjszaka. Majd szétrúgtuk a kultúrházat. Pénz van. A lakosság takarékbetét/értek összege mintegy 60 millió forint. Bokák szerint a baromfihús alig hús, a szárazkolbász nem komoly étel. Kónvesedik a gyomor, egyre csak friss hentesárut igényei. Némely vélemény szerint a jólét nem a gondolkodás megváltozását gyorsítja, hanem a Dáiinkafogyasztást növeli. Ám az is igaz, hogv a párttagság utánpótlása mostanság kisebb gond, mint korábban. A százötven tagú pártszervezet egyre fiatalodik, s a belépők zöme párton kívüli szülők lányai, fiai. Száraz lábbal lehet belárnl Földeákot a legszélső házakig. Mindenütt van cement- vagy téglajárda. Legeitetem a szemem. Ebben a fák közé bújt udvari házban lakott Nagy T. János. Az öles termetű, bikaerős embert buzgón csalta Böske, a felesége. A cséplőbandában kazalos volt. s ahol kapott külön 40 —50 kiló búzát a gazdától, ott olyan irgalmatlan magas szalmakazalt buggyasztott. hogy a rudashordók gebeszkedhettek, Este tízkor állt le a munka, de János akkor is hazakocogott, hogy mit művel az asszony. Ez az utcára fordított. Ikerablakos meg K. István egykori jóguzdáé, Téesz-tag lett ő is, szénen bánt a lovak kai, példásan végezte a dolgát. Ma már nyugdíjas, de azért tartja magát, nem áll szóba akárkivel, Akadnak még hozzá hasonlók, de az élet alig ÍL gyei rájuk. A fiatalok nem törődnek az egykori rangkülönbségekkel, együtt művelődnek, szórakoznak Gyakori, hogy a volt kulák fia valaha szegény, nek mondott családból nősül, és fordítva. Felismerem T. Sándorék hazát is: rongvrázds anyjának szemefénye voit Sanyi, mindent csinálhatott, ráhagyták. így vált belő'e börtönlakó. „Karrierjét" azzal kezdte, hogy ördögnek . maszkírozva magát, egy idős vallásos házaspártól kicsalta a megtakarított pénzt. Amaz. ott a másik oldalon Fazekas úr otthona a malmosé, aki több Ínségesen segített a múltban: tavasszal, amikor már kifogyott a kenyér a héjából, adott egy-két sütet lisztet azzal, hogv ma jd újkor megadják. Talán épp ezért rossz néven vette, amikor a fölszabadulás után az egyik segélyezettje mindjárt úgy köszönt neki, hogy szerbusz, Pista. T. Pál él-e még vajon? Ügynevezett szentfazék volt a felesége. bement tehát a parókiára: — Plébánoe úr, a szentségit neki. vegyen az asszonynak egy Dúr cipőt, mind elszaggatta « templombajárásaal. Tudom, hol lakott P. Márton, a lábbelikészítő, aki abból élt. hogy harmados kukoricát kapálgatott. meg napszámba járt erre-arra. Cs. László boltost mindenki ismerte: ha megszólalt a csengő, már darálta is. hogv „alásszolgája, tessék parancsolni édes porcukrot, büdös petróleumot, gyúlékony gyufát, eóízű sót..." Gyakran többet számolt, s ha rájöttek, hajlongott és kérte az elnézést. Ma |s megvan kis V. Mlhályék háza. a fiuk, Laci, valami fejes a minisztériumban. K. János ezredesi rangig vitte a honvédségnél. az anyja meg a főutcán megvette az egyik legnagyobb házat. Sz. János a Dunai Vasmű szb-titkára, B. István külkereskedelmi vonalon lett valaki. H. József üzemvezető Vásárhelyen. G. András. K. Lajos, D. István is csak hazajár a faluba. Lehetetlen felsorolni, hány tehetség repült ki innen negyvenöt óta. Kevés a kisiparos, öfőldeákkal együtt negyvenkettőn főfoglalkozásban, huszonhaton mellékesen űzik a szakmát. Van köztük autó-, illetve tévészerelő, kárpitos és műszerész, bádogos és parkettás. Kevés azonban a két kőműves, a két borbély, a két cipész. Nagyon elkelne egy gázszerelő. Még negyven éve sincs, hogv megszűnt a földeáki emberpiac. a munkanélküliek „köpködőié". Ma bárki annyit dolgozhat, amennyit bír. Dolgozik is. Mindössze húszan részesülnek házi szociális gondozásban. Negyven•n"£át még jól bíró idős ember pedig napközi otthonba iár időt tölteni. F. NAGY ISTVÁN Lődi terenc Ha volt neve... Magát kínálva megkíván Sosem Volt « Nem Lesz [Mái-iám. Ha volt neve. csak 1éték. mit újra kitalálnék. Mari, Méri, Marcsa ielkét kitakarta. Macus, Marcsa, Márj — nem győzöm csodálni. Mari. Maca. Marisom —• hagyjátok csak, hadd igyon. Maris, Maca. Márta, nem szeretlek, nagy hiba. Méry, Maca. Marikám, vigyél haza taligán. Marcsa, Maris. Macusom. csókolj, szemem behunyom. Mari. Marcsa, Mári — bizony nem akárki. Marosa, Mari, Mária GiglitőJ egv ária. Maca. Maris. Méry. csókját nem kíméli. Maca, Mári, Máriám, sosem leszel szép imám. Maris. Mari. Manci, így vagyok én kancsi. • amiért ia, Marikám, nem néztem át a Tiszán. Ott Jeltelek volna. Mérv. ki a csókját kassal méri. Máriám, te éjszín Marcsa, mulass el csak készakarvaMári, Mari, Marcsi, mellettem ne tarts ki. Annyi csókot kérjél értem, amennyit még sosem értem. Máriám, én Marisom, ha van könnyed, csak iszom. Szomjan halok. Máriám. Látod, ez az én hibám. Büntetésből rögtön, máris csókolj élni, Szemirámisz. „Bolyongó paletta Balázs G. Árpád életútja N

emcsak a szomszédos Szabadka, de veje együtt Szeged képzőművészete is szegényebb lett egy múltat és jelent összekötő munkásságú mesterrel, A szeptember 9-én elhunyt Balázs G. Árpád (1887— 1981) festő- és grafikusművész ugvanis személyében szimbólumává lett, a két jugoszláv—magvar testvérváros, Szeged és Szabadka régi és mai, mind szorosabbá váló ábrázoló-kultúrájának. A művész hamvalt Szabadkán — a város halottjának kijáró tisztelettel — temették eb Szegeden pedig — a múzeum kéntorában most megrendezett — hagyatéki kiállítással hódolunk emlékének. Az alábbiakban szeretnők felvillantani a — majd egv századot megélt — mester gazdag pályaképét, aki Tisza-parti városunkban hunyta le — a természeti és társadalmi jelenségeket élesen látó — szemeit örök álomra. Balázs G. Árpád történelmi korszakokat átívelő életútját aligha lehet fáradság nélkül követni. Ezért is találó az 1069ben megjelent memoárjának — általunk is kölcsönvett — címe. melynek a művész a „Bolyongó paletta" elnevezést adta. Balázs G. Á(péd 1887. november 1-én, a Kassa melletti Felsőtőkésen (Visnyl-tejkes) született Családjával még gyermekként került le az Alföldre, sőt az ország legdélibb részébe, a Tisza-Duna szögletébe, melynek egyik falujába atyja tanítóskodott A kis Balázs a gimnázium alsó négy osztályét Újvidéken végezte el. tanítóképzőbe Baján ls járt, de pedagógusi oklevelét Félegyházán szerezte meg Hatzkószsége már fiatalon megnvtlvánult. mely sok viszontagságon keresztül azt eredményezte, hogy — atyja akarata ellenére — minden érőn művész kívánt lenni. Mint tanító, az iskolai szünidőit 1912-től a Nagybányai Művósztelepen töltötte, ahol Réti István volt a mestere, Az ő ajánlására lett a Képzőművészeti Főiskola növendéke. Tanulmányait azonban megokösztotta az első világháború. s 1914-ben neki is be kellett vonulnia. Betegsége miatt viszont hamar leszerelték. Megélhetése végett „második szülőhelyére", a Bácskába ment. s egy ideig itt tanítóskodott. Pártfogói segítségével 1020-ban Prágába utazott, ahol főiskolai stúdiumait Brtjmse professzor ke. ze alatt felezte be. Első önálló kiállítását 1925-ben, a prágai Rudolfinumban rendezte meg Már ekkoriban kitűnt művészetének grafikai primátusé, s rai. zaínak. metszeteinek („Kútnál", „Család". „Ritmus" stb,), a konstruktivizmus irányába haladó jellege, mely csak a későbbiek során alakult természetelvübbé. Művészi pályafutása tehát a húszas évek közepén kezdődött el, Prága után több külföldi városben megfordult, majd hazatérve előbb Szabadkán, s ezt követően Belgrádban dolgozott, ahol 1930-ban önálló tárlatot hozott létre. Ennek síkere révén a „Vreme" című lap illusztrátorává szerződtették. Tagja lett a haladó képzőművészeti csoportnak, az „QbUk"-nak, melynek keretében bel- és külföldi kiállításokon szerepeit avantgard jellegű, szocialista témájú grafikáival. Linó- és fametszet sorozatokat („Le Traveil", „A het napjai", „Jatogan mais" stb.) jelentetett meg. Kőztük egyik leg. nevezetesebb volt az „Advmappe" vers-illusztrációi, A két világháború közötti „szocialista müvészet"-nek Balázs G. Árpád egvtk vezető egyénisége lett. 194 l-ben Ismét Szabadkára került de a következő évben már Nagyváradon van, maid a nagyszalontai gimnáziumban tanít. Balázs G- Árpád 1947 őszén telepedett le Szegeden. Tiszapgrti városunkban 1028-ban is voJt önálló kiállítása, sőt Móra Ferenc, mint múzeumigazgató vásárolt is grafikáiból helyi közgyűjteményünk számára. A Szegedre költözött művész, a ..Délmagyarország" című lapunk rajzolója lett, és az iparostanonc iskolában rajztanárként dolgozott A helyi művészeti megmozdulásokban aktívan részt vett. önálló tárlatai Szegeden 1948- és 1996-ban voltak. Itteni környezetéiménveit mér előbb is. a .Szeged utcáin" című albumában rögzítette. A/ 1987-ben tőlünk Szabadkára visszatért Balázs G. Árpád sohasem lett hűtlen Szegedhez, hiszen 1058-ban és 1971-ben egvénl kiállításokat rendezett városunkban. Ezeken a bemutatóin. épp úgy mint a legutóbbi évtizedben Szegeden szereplő szabadkai kollektív tárlatokon látott képel (a „Tiszaparti munkások". „Hídépítés Szegeden" stb,) Itteni élményeiről tanúskodnak. A Szabadkán élő koros művészt 1068-ban a város „Októberi-díj"-ával tüntették kl, 1969-ben pedig „Munka Érdemre nd"-del tisztelték meg, Kilencvenen túli, hosszú életének utolsó évelt is nálunk töltötte, fia — Balázs Tibor Iván — szegedi otthonában, dol. goisvs utolsó leheletéig, mslvegv ló hónappal ezelőtt innen szállt tova a végtelenségig, hogv „Bolyongó nale(tá"-ja örök megnyugvást leljen. Méltó művészet, történeti értékelését még életében megkapta Bori Imre róla szóió, tavaly megjelent szén monográfiája által. SZELESI ZOLTÁN