Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-04 / 233. szám

V 0 Vasárnap, 1981 október 4. Szemenszedett aszú MÉSZÁROS DEZSŐ SZOBRAI Munkások és az olvasás 0 A könyvolvasás a szegedi ipari munkásság kisebb hányada számára fontos szabad­idő-tevékenység. ennél valamivel nagyobb százalék számára rit­kán előforduló elfoglaltság. és minden 10 munkás közül 2 fő életében semmilyen 6zereoet sem játszik, ugyanis egyetlen köny­vet sem olvasnak el egy év alatt A szegedi munkásság 80 száza­léka tekinthető tehát könyvolva­sónak, Ezt a megállapításunkat annak alapján tettük, hogy a ha­zai szakirodalom könyvolvasó­nak tekinti mindazokat, akik egy évben legalább egy könyvet elol­vasnak. Annak ellenére, hogy ez az arány jobb. mint az országos (nemcsak a munkásokra vonat­kozó) átlag, nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. A könyvolvasók valamivel ke­vesebb mint a fele olvas havon­ta legalább egy könyvet, a töb­biek ennél sokkal ritkábban, sőt minden negyedik munkás leg­feljebb egy könyvet olvas el egy év alatt A mindennapi élet tevékenysé­geinek és az olvasás kapcsolatá­nak részletes vizsgálata azt mu­tatja. hogy az egv átlag napon olvasók valamivel kevesebb mint a fele végzi ezt a tevékenységet olyan körülmények között, hogy feltételezhető, értékes szépiro­dalmat vagy komoly mondani­valót tartalmazó könvvet vesz a kezébe. A többség a különböző napi munkatevékenységek után fáradtan, többnyire tévénézés után ágyban olvas, amikor in­kább csak krimit vagv lektűrt tud már figyelemmel kísérni. Mind a férfiak, mind a nők 20—20 százaléka nem olvas egy­általában könyvet. Ez arra utal. hogy bár a munkásnők többszö­rösen hátrányos helyzetben van­nak (munkatevékenységek hosz­szabb időtartama, két műszakos beosEtás. kevésbé szakképzett munkakör stb.). a könyvolvasás gyakorisága terén legalábbis el­érik az iskolázottabb és nagyobb szabad idővel rendelkező férfiak színvonalát. Ez a következtetés érvényes annak a megállapítás­nak a tükrében is. hogv az olva­sásra ténylegesen felhasznált idő egy átlag napon a nők esetében kisebb mennyiségű. A nem könyvolvasók különbö­ző kategóriák szerinti megoszlá­sa a tennivalókra is felhívja a figyelmet. A 8 általános iskolai osztálynak megfelelő végzettség­gel sem rendelkezők 55, a segéd­munkások 44, a betanított mun­kások 28 százaléka és a beiárók közel egyharmada nem olvas egyáltalában könyvet. Nem hlsz­szük, hogy ezen egyedül a könyvtárosok tudnának segíteni a különböző területeken dolgozó közművelődési szakemberekkel karöltve. Sokkal inkább azt tart­iuk valószínűnek, hogy számos üzem és szakszervezet illetékes vezetői kezében is rejlik az ol­vasás fellendítésének némi lehe­tősége. Itt elsősorban a? üzemi szakszervezeti könyvtárak léte­sítésére és annak önálló könyv­táros által történő vezetésére gondolunk. A szegedi nagyüzemi munká­sok 9 százaléka személyesen vagy családtagja révén látogatja a munkahely szakszervezeti könyvtárát. Azonban azokban az üzemekben, ahol önálló, teljes nvitvatartással működő könyv­tár üzemel, ott a fizikai dolgo­zók legalább 25—30 százaléka keresi fel azt a különböző gyako­risággal. Érzékelhető tehát az az óriási különbség, hogy a munka­helyen való kölcsönzés lehetősé­ge milyen mértékben növeli meg a könyvtárlátogatók és feltehető­en az olvasók aránvát is. Ilyen könyvtárat azonban egy kezün­kön meg tudunk számolni, olvan kevés van belőlük Szegeden. Sőt arról is tudunk, hogv az egyik szegedi üzem a közelmúltban gyakorlatilag megszüntette könyvtárát. A helyiséget más célokra vette Igénybe, a szek­rényből való kölcsönzés lehető­sége heti néhány órára csökkent. Kedvezőnek tartjuk viszont azt a tény. hogy a szegedi ipari munkások több mint egyharma­da legalább háromhavi gyakori­sággal olvas szakmájában hasz­nosítható szakkönyvet. szakfo­lyólratot is. Hasonlóképpen ítélhetjük meg a könyvhöz jutás csatornáinak igénybevételét is. Az üzemi munkások 70 százaléka vásárol • könyvet. 28 százaléka ismerősei­tői kapja kölcsön, 14 százaléka személyesen kölcsönzi valame­lyik könyvtárból, 9 százaléka számára az egyik családtagja kölcsönzi a könyvtárból és 16 százaléka egyik forrást sem ve­szi igénybe. Számos közvetett forrásból tudjuk, hogy a 70-es években ha­zánkban az életszínvonal emel­kedésével növekedett a könvvek vásárlására fordított összeg. Ezért kedvezőnek tartjuk, hogy a szegedi munkásság közel há­romnegyede is avaravította könyvtárát vásárlással. Arról ugyan nem vagyunk meggyőződ­ve. hogv minden vásárlást fel­tétlenül olvasás is követ. T. i. az is ismeretes, hogv a változó élet­körülmények. az urbánus élet­forma egyik következménye a lakás díszeként is funkcionáló könyvespolc, vagy könyvszek­rény. Ha nem is jelenti a vá­sárlás minden esetben az elol­vasást is. a szegedi munkásság felnövekvő gyermekei már ked­vezőbb kulturális környezetben nevelkedhetnek, az iskolán kívül is gyarapíthatják ismereteiket a családi könyvtár köteteinek se­gítségével. Ezek az adatok azt is mutatják, hogy azok közül ls vá­sárolnak könvvet, akiket a nem olvasók között tartunk nvllván. 10 szegedi munkás közül csak­nem 9 fő (89 százalék) rendelke. zik családi könyvtárral. Az állo­mány nagysága átlag 120 kötet: A saját könyvtárral rendelke­zők aránya kedvezőbb, mint az országos átlag, azonban a kötet­számok összehasonlítása arra a következtetésre jogosít fel ben­nünket, hogv a szegedi munkás­ság főleg a 70-es években kezd­te könyvtárának jelentős gyara­pítását Nagyon valószínű, hogy nemcsak a meglevő kötetszám növelését kell kiemelnünk. ha­nem az iskola" befeiezése. vagy a munkaterület váltása után. az új. ipari feltételek között eayál­talában a könyvvásárlás meg. kezdését is. Aligha gondolha­tunk arra. hogv a mezőgazda­ságból jövő elsőgenerációs mun­kások. az őket kibocsátó család keretében nagyobb mértékű könyvvásárlásnak lehettek tanúi. Tudjuk, hogy 30—35 évvel ez­előtt a falún még tőbbnvire szé­gyennek számított, munkakerü­lőnek tartották, ha a paraszti családban valakinek könyvet láttak a kezében. Az állomány összetételében domináló helyet foglal ej a — csaknem minden családi könyv­tárban megtalálható — széniro- « dalom. Ebből a műfajból rendel, keznek a legtöbb kötettel. Ezt követi a szórakoztató Irodalom cáaknem kétharmados jelenléte a család könyvel között. Ki kell emelnünk az Ismeretterjesztő lordalom és a szakkönyvek Iránt megmutatkozó keresletet, mert a könyvtárak csaknem felében ta­lálható Ilyen jellegű könw. Po­litikai irodalommal minden 4. munkás rendelkezik. A könvvek átlaga ugyan 14 kötet, de az 1—70 darabig terjedő megosz­lásban található a politikai iro­dalom iránt érdeklődő munká­sok könyvtárában. Az olvasási tevékenységgel kapcsolatos mutatók kedvezőbb alakulására jelentős befolyást gvakorol a magasabb iskolai és szakmai végzettség, valamint a városi környezetben való élés ténye szemben azokkal, akik a Szegedhez csatlakozott volt köz­ségekben laknak vagy bejárók. Tennivaló tehát méa bőven akad. hogy kedvezőbben alakul­jon a szegedi munkások olvasá­si kultúrája. Ügv gondoljuk, hogy ennek megoldása nemcsak a közművelődés szakembereinek és a könyvtárosoknak a feladata, hanem az egyénnek is változtat­nia kell szemléletén. Sokat seoit­hetnek az üzemek, vállalatok ve. zetői is a szemléletmód változá­sában, ha az esetleg mereven értelmezett termelésközvontúság mellett nem téveszik szem elől a jövőt sem. a korszerű termelés­, hez müveit, szakképzett munká­sokra van szükség. Ehhez azon­ban fokozottabban kellene kö­vetelni és egyben növelni a mű­velődés jobb lehetőségéit. DR. SZENTIRMAI LASZLÖ K eserves ember az. aki a föld alá kívánkozik. Meg. unta az életét, valami­lyen nyavalya elverte a kedvét. Tokajban másként van. Most .érik a kedve, azért készül pda. hogy tüzet rakjon alá. A pincé­be akar menni. Mit mondhat a bornemissza Tokai tűzboráról? Kedve lenne himnuszt írni. ha eszébe nem iutna. hogv nemzeti himnu­szunkban már benne van. Em­legetjük a franciát, mert bele­öltvén nyelvét, azt mondta, a királyok bora és a borok kirá­lya. Pápáról is tudnak az itte­niek. aki azt állította, Hegyalja bora főpapoknak való, Ekkora Indítékom nekem ls van. bár se a francia királlyal, se a néhai pápával nem akarok versenyre kelni: most éppen nekem való. Elismerem, sokkal földszinté, sebb, sőt annál is mélyebb, mpi"t én a föld alatt kóstolgatom, de hitelesebb, mert a bölcsőlében vagyok. Egyszer Pap Miklós pin­céiében, másnap Béres Béláé­ban. Valamikor Szegeden tanult mind a kettő. Oda lyukadunk ki, kár fenekednünk egyikre is. má­sikra ls. a legszebbet úgvls Köl­csey mondta: nektár. Arról pe­dia minden klasszikus műveltsé­gű ember tudja, hogy ollmposzl istenek Itala. Amikor a nagyharang utolsót kondul, hangja sokáig búg még bele a fülünkbe. Olvan szén. legszívesebben rázárnánk a ka­put, hadd maradjon még ben­ne. Egy korty aszú úgy játszik a nyelvünkkel, mint a harang a fülünkkel. Várjunk a második korttyal, ne rontsuk el az első játékát! Ha valaki kitalálná, hogy az ízeket is lehet kottázni, szimfóniát írna belőle. Azt mondja Pap Miklós egyik tanulmányában, hogy Harmadik Johan skandináv udvarában 1573-ban ezer pint fölött ittak magyar bort. Kicsit később pe­dig azt. hogy a király beteg lo­vát ls magyar és rajnai" borral gyógyították. Ebből én arra kö­vetkeztetek, hogv a lódoktdr U ezerette a 'tokajit Él a hit hogy orvosság van benne. Aranyimádó elődeink av­val magyarázták hatását, hogy arany van a hegy gyomrában, ezt szívja föl a vegsző. beleteszi a bogyóba, és a prés alatt bele. csöpög a borba. Állítólag olyan ember is volt — Theoorastus Bombastus Paracelsusig visz vissza a hír —. aki fölhasította a vesszőt, és olvan aranvfonalat talált benne 1524-ben. amiből szövetet lehetne szőni. Volt, aki­nek az aranyfonál kevés, meg­vastagította tehát. Haooel Eber­hardt Verner német orvos 1690­ben azt írta. hogy az egyik ne­mes szőlőiében a jobbágy aranyból való teljes venyigét ta­lált. A másik jobbágy a földből kifordított aranyvesszőt járom­szögnek használta. Erre licitál­jon rá valaki! Boldog idők! Nagy szarvú bús ökrünk nvaka mellett is ott volt az arany. Jól beleüleoedett híre ebbe a bor­ba, mert egy bécsi lap szerint 1779-ben a nádi szőlőben arany, ból való szőlőfürtöt találtak Föl Katona /udit Virág üvölt... .Virág üvölt és könnye van, mert jobban látja lenn anyámat. Sírni már régen nem tudok. Sebaj. Van elég könnye másnak. Amikor verset írok rámnéz s csodálkozva figyel az isten, mert magamban s nem benne hittem. Jó volna, hogyha anyám látna s rámmutatna egyetlen egyszer, de bele van a rögökbe ölve — húsát cipelik bogárbábok — jó volna, hogyha megjelölne s szájából a földet kiköpné. Nem fuldokolhat lenn örökké a ledér, hitvány, megátkozott. Fehér s oly könnyű, mint a lepke: ki csak álmomban száll szívemre, jó volna, hogyha mellém ülne, rámcsodálkozna s elmerülve nézne, míg írom ezt a verset is kérette Mária Terézia, labora­tóriumba adta. ahol kiderült, összesűrűsödött nedvek ad iák az aranynak látszó szálakat. Három és léi század kellett a legenda eloszlatására. Mit mond a mostani laborató­rium? A vízzel kezdi, mert viz akkor ls van benne, ha nem ke­resztelik. Cukorból faiták szerint egész sorozat. Egy liter ötputto­nyosban 120 gramm, a hatputto­nyosban 250 gramm. Azért ajánl­1ák szívbetegeknek is. mert a szervezetnek nem kell lebonta­nia egyszerű cukorra. Savak kö­zül csak az egyszerűbbeket mon­dom: borkősav. almasav. tejsav, citromsav, hangvasav, ecetsav, szallcilsav. Vannak benne nitro­géntartalmú vegyületek, cserző­anyagok. festékek, zsírok. via­szok. ezlmek. vitaminok. illat­anyagok. ásványok, egyebek, és természetesen alkohol is. Állító­lag a japánok és a németek vér­rák ellen is ajánlják, de úgy tu­dom, rákos ember Tokaiban is van. Vén embernek bor a patikája — ezt is mondják ezen a vidé­ken Emlegetnek olyan statiszti­kákat — nem itt születtek, csak Itt is hisznek benne —, hogv aki semmi bort nem iszik, az él leg­kevesebbet. és nyomában jár. aki mindig Iszik. Aki viszont mértéket tart. ha be is megy a föld alá, ki is tud jönni. Három deci tiszta tokajit naoonta meg­ivók közül az egyik 94 éves ko. rában is maga vágta a tűzre­valót Ha nem ls a tüzelőért, a 94 évért megérné. Se a misztikumot nem aka­rom oszlatni, ami a gyógyító ha­tást körülfolyja, se a valódi jó tulajdonságokat elsavanyodva megcáfolni, de a statisztikákban én" még a pince fenekén se hi­szek. Keveset él. aki semmi bort nem Iszik? Igaz lehet. De azok lehetnek már olyan betegek, hogy egy korty le nem megy a torkukon. Utánuk jön n sokivó. akinek minden belső részét tönkreverte a szesz. A kettő akár kezet is foghaína Marad tehát a bölcsesség teteje. az aranyos mértéktartás. Terem a ió bor Tokaiban, vagy csinálják? Minden csinált bortól kiráz bennünket a hideg, amióta az öreg Grünn meghagy­ta fiának a titkot, hogy szőlőből is lehet bort csinálni, de a régi betűk szerint a szemenszedett aszú szőlőből kövér tsinált bo­rok lesznek. Ész ls kell tehát hozzá. A szürke ész azt mondja, ha Itt ló terem, vigyük el a ve.sz­szőt, és nekünk is lesz. össze, számlálni is nehéz, kicsi föl­dünknek hány pontián termel­nek tokalit. Ne bántsuk őket. ha nekik az is jó. hadd igvák. Kell a fajtához a hegy is. délre néző mállal. a talaj az időjárás (leg­alább olyan szép ősszel, mint a mostani), a levegő párája, amit a Bodrog és a Tisza ad. a pince a hozzá való| penésszel, és az a különleges kezelés, amit csak szakértelem' adhat. Állítólag hoztak Ide alföldi borokat i* |s. koláznl. de tokaji nem lett be­lőlük. Béres Béla szerint a bor élő organizmus. Van gyerekkora, az. tán kamaszosodik- Legszebb fér­fikorában harmóniába áll ösz­sze minden jó tulajdonság ben­ne. Ekkor kell palackozni, hogv meg ne öregedjen. Megkérdez­tük: igaz-e. hogy a nagyon régi óbort késsel-villával lehet inni? Állítólag megkocsonyásodik, kockára lehet vágni, és egy ki­csi kocka földhöz vágja az em­bert. Mese! A százéves ugyan­olyan. mint amikor palackozták. Ha jól bedugták, csak akkor, különben ihatatlan-ehetetlen ecet A száz év nagy idő. 1ó len­ne kilesni, mint dorozsmai em­bernek a varjút. Fölül szőlő, alul bor — ez To­kaj. Baj le van vele, a harmin­cas évek eleién már fölpanaszol­ták legnagyobb betegségét és azóta egyre többször emlegetik. „Szoknyavadász" lett a borter­melő. a hegy .szoknyáján akar olyan jó szőlőt, ami csak a fön­tebbi tájakon lesz igazi. A pat­rióták azt is mondiák. valami ipar is kellene ide, mert az élet­kedvet nem egyedül a bor adja az embernek , HORVÁTH DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents