Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

Vasárnap, 1981. október 25. 75 mm liKisf yWKKm Tímár József levelesládájából Interjú Karinthy Ferenccel — Halló, Leányfalu? Ka­rinthy Ferencet keresem! Hív­tam délelőtt ls, azt mondták, le­ment kajakozni a Dunára. — Nekem a sport lételemem. A szomszédok, a fiatalok még ma is hívnak lábteniszezni, (pingpongozni. Imádom a lab­dát. Egyáltalán, a küzdelmet szeretem. Azért játszom, hogy győzzek. Ha nyerek, este jóked­vű vagyok, ha veszítek, akkor igen szomorú. . — Az idei könyvhétre gyűlte, ményes kötete jelent meg, és munkásságáért megkapta a Szo­cialista Magyarországért kitünte­tést. Hogyan indult el az írói pó­lyán? Milyen hátrányai és elő­nyei voltak annak, hogv édes­apja, Karinthy Frigyes irodalmi nagyság volt? — Amikor 1942-ben vagy 43­ban bevittem az első novellámat az Üi Idők szerkesztőségébe, ter­mészetesen jobban figyeltek rá a Karinthy név miatt, mintha például Kovács János írta vol­na. Ez hát előnyt jelentett. So­kat számított, hogy hihetetlenül érdekes, izgalmas szellemi kör­nyezetben nőhettem fel. Há­zunkban és az egy ugrásra levő Hadik-kávéházban, ami szinte a házunknak számított, olyan je­lentős emberek fordultak meg, pint Tersánszky Józsi Jenő. Somlyó Zoltán. Szép Ernő. Ily­'vés Gyula. Déri Tibor. Tóth Árpád, Juhász Gyula. Gyakran e látogatott Móricz Zsigmond. Bartók is eljött olykor-olykor. Láthattam József Attilát például Németh Andorral vitatkozni a pártról Mit kaptam még örökül apámtól? A képességet a humor­ra, hogy tudott nevetni másokon és saját magán is. A humaniz­musát. hogy megértsem az em­bereket. és képes legyek megbo­csátani. A hitet a szóban, az em­beri párbeszéd fontosságában. — És a „híres ember fia" hát­rányai? — Élhetek 120 évig is. csinál­hatok bármit engem mindig ösz­szehasonlítanak. Mindig lesznek, akik azl fogiák mondani: 6 ió, nem ír rosszul, de hol van az apjától?: Meg is vádoltak pél­dául azzal, hogv a Budapesti ta­vaszt is az apám fiókiából vet­tem ki. Apám 38-ban meghalt, a regénv 44-ben játszódik. Esze­rint ő előre megírta, milyen lesz Budapest ostroma?! Szóval, az apa nagysága folyton piszkálja az embert, nem hagyja soha nvugodni. Ez rossz is. jó is. Eb­ből azl vontam le a magam szá­mára. hogv nekem dolgom van a világban, van rengeteg meg­írnivalóm — főleg a mai élet — Mii ven volt fiatal korában? — Ha visszagondolok, legin­kább azon ámulok el. mi min­denre értem rá akkoriban. Ma­napság állandó időzavarban va­gyok. Ügy látszik, az a fiatalság, hogy az ember mindenre ráér. Rengeteget olvastam. Amit a vi­lágirodalomból Ismerek, azt 14— 25 éves koromban olvastam el. azóta csak toldozgatok-foldozga­tok ehhez. Nyelveket tanultam. Ennek óriási hasznát vettem az olvasásban és későbbi irodalmi kapcsolataimban. utazásaimnál. A sport nélkül már akkor sem tudtam élni. Első osztályú vízi­labdázóként heti 1—2 meccsünk volt és 3—4 edzésünk. Ezenkívül egyetemre iártam. vizsgákra ké­szültem. és dolgoztam is csalá­dunk üzletében. És persze foly­ton szerelmes voltam. Szerettem táncolni, bár rettenetesen rosszul táncollam Sokat sétáltam, ődöngtem az utcákon, álmodoz­tam. Hogy a csudába értem rá minderre? — Milyen fiatalokat szeret? — Az ilyeneket. Akiket sok minden érdekel. Akik szeretik a sportot, sokat olvasnak, akik a saiát szakmájukban igyekeznek a legiobbá tenni magukat. És nem szeretem a „világfájdal­mas". mindent unó. céltalan fia­talokat. ROZSA GYÖRGY E lete véget ért. életműve folytatcdik. Most már mi vagyunk hozzá hűségesek. Sokunknak ő, Tímár József még ma is a színház. Hiszen egy szerre hordozta magában VII. Gergelyt. Széchenyit, Lucifert. Gorki] színészét az Éjjeli mene­dékhelyből. Willy Lomant — az európai dráma összes nagy sze­repét. Anélkül, hogy mindegyiket látszotta volna. Belső szabadsá­gának szép szelíd hatalmát ma is érezzük. Levelesládájából most két barátságának történe­lét idézzük meg. A Taussig-levelek Gyermekkori barátja volt Taussig Lajos, aki Szegeden élt. l!J38-ban kivándorolt Belgiumba, később az Egyesült Államokba. Évtizedig leveleztek egymással, Taussig Los Angelesben nyugdí­jas. és 1962-ben visszaszolgáltat­ta. immár közművelődési doku­mentumként. a neki írt Tímár­leveleket. 1938. augusztus 3-án arrói panaszkodik Tímár József, hogy „Ketten dolgoztunk, Ma­kay és én. és 5—6 ember kere­sett raitunk." Ebben a levélben hívja fel figyelmét, hogv mikor játszik a rádióban. Irodalomtör­téneti dokumentum, melyet 1938. augusztus 31-i keltezésű levelé­ben ír Tímár Taussignak: „Na­gyon szomorú eset döbbentett meg az utóbbi napokban. Ka­rinthy halála. Már csak azért is. mert három nappal a halála előtt itt volt nálunk este 9-től reggel fél négyig. Remekül érez­te magát, színes volt. szellemes, retneu történeteket mesélt, éne­kelt, szavalt verseket, élt. lobo­gott, csupa élet volt és terv. Mondta, hogy van egy remek té­mája. amit maid megír színda­rabnak, én rábeszéltem. hogy milyen remek lenne, játszott a kutyámmal, és azzal ment el reggel, hogy minél előbb újra együtt legyünk. Három nap múl­va" "értesítőnek. "Hogy halott." Ugyanitt az is szóba kerül, hogy József Attila verseket mond szeptember 15-én a rádióban: „Nem tudom ismered-e? Ün. baloldali költő, hatalmas tehet­ség, öngyiikOR zseni." Egyik tet­te. helytállása volt a sok kö­zött. hogy József Attila verseinek propagálását elsők között vállal­ta színészi kultúráltsága és em­beri bátorsága egyenes követ­kezmenvekénl. Ostorozza magát 1938. október 20-án: „Most e hét szombatián kezdek egy filmet (21-én). A Gyimesi vadvirág cí­mű népszínművet írták át mai irredenta filmnek. Pénzt jelent, a többi sajnos nem tud érdekel­ni, már úgy értem, hogy a mű­vészi vonatkozások nem érdekel­nek. mert ílyeuieket kár keresni magyar filmben." önmagához, a korhoz, a magyar filmhez is szi­gorú. Igazságos. Életmódiát is leírja, azt hogy „Pethes Sanyi­val. újabbap Dénes Gyurival va­gyok együtt. A Bíró étterembe járunk vacsorázni, és ott mindig összeverődik társaság. Onnan a legritkábban megyünk haza." Igen lényeges azon írása, me­lyet 1947. lanuár 23-án küld Taussig Lajosnak. Ebben először a Nemzeti Színház premierjéről számol be. mely az idők során színháztörténeti lelentóségűvé vált: „Tehát lezajlott az Anto­nius és Cleopatra, ami rettene­tes fizikai munkával jár, állan­dóan a hangszálaim fáradtságá­val küszködöm. Pénzszűke van. és az emberek bizony inkább esznek, mint színházba iárnak. Most különösen nagv konkurren­ciát jeleit a mozi. egyszerre több amerikai nagy film fut Pesten és közönségünk ez a háborútól és következményeitől megviselt közönség szívesebben ül be egy szem- és fülkáoráztató ió mozi­hoz, ahol két óráig nem ér rá gondolkodni, mint mondiuk egv nehéz problémát felvető társa­dalmi színdarabhoz. Az Antoni­us-nak talán azért van sikere, mert egyrészt Shakespeare-t illik megnézni másrészt gyönyörű ki­állítása van. Oláh Gusztáv, az Opera főrendezője és díszletter­vezője tervezte a díszleteket roppant ízlésesen és látványosan. Bajor Gizi mindig vonzott kö­zönséget. és nem utolsósorban azért, mert a Nemzeti Színház helyárai még mindig olcsóbbak, mint a mozié." Csak saiát sze­mélyéről feledkezett meg Tímár József, pedig Bajor mellett Ö volt a siker főrészese. Ugyanitt arról szól hogy ösztöndíjjal sze­retne Párizsba utazni, és készül a Hamlet alakítására. Ez utóbbi csak terv maradt. Németh László és Tímár József Tímár azért vonzódott Németh Lászlóhoz, mert önmaga színészi teijesedését és távlatait is meg­találta az általa létrehozott tel­jességszerepekben. Nemcsak kedvelt írója, hanem teremtő kö­zege is volt. Az első találkozás 1933-ban történt, amikor Tímár a Villámfénynél körorvosát sze­mélyesítette meg. A darab nem ért meg sok előadást, s ezt Né­meth László bukásnak vélte. 1936. április 23-án így ír Tímár Józsefhez: „Tudom, hogy a bu­kásra sok vigasztalást lehetne fölkenni (fél évig pácolták a darabot a közhumorban) ... én mégis azt a következtetést vo­nom le ebből a kísérletezésből, hogv a Kék róka társadalmának másféle drámaírókra van szük­sége. mint én. Ha fiatalabb és egészségesebb lennék, talán nem adnám fel a küzdelmet: így azonban alig hiszem, hogy az életben mint író és iátékos még egyszer találkozzunk. Kár. mert rajtad ar sokat el tudtam volna még mondani — persze nem en­nek a magyar Abessziniának." 1939. május 13-án volt Németh László VII. Gergely című drámá­jának premierje a Nemzeti Szín­házban. A kritika méltató hang­vétellel jellemezte a címszereplő Tímár Józsefet — nagv színész­nek nevezve öt. Németh László még a bemutatás előtt felajánlot­ta szolgálatát az ápr. 18-án kelte­zett levelében: „Örömest beszél­getnék Veled egvszer erről a darabról, keletkezéséről. VII. Gergely történelmi alakiáról. Ez az egyetlen út. amelyen át az előadásba magamból valamit át­ömleszthetek. Hisz az egész drá­mám egy oszlopon nyugszik, s ha te meglelkesíted a magad szerepét talán a Nemzeti Szín­ház kösztümiei is meglelkesed­Mellorlsz Béla A tenger A partvonal süppedékes fövényéi'' emlékszel-e még Elhagytuk a halászok szirtekre kapaszkodó falvait s hazarendelte már sólymait is az idő A tenger nyárvégi szenvedélyében feledve keserű teleink havát idéztünk elsüllyedt kikötőket verset a hazai tájról Pátkai Tivadar Szárnyas oltár BESZÉDFOSZLÁNYOK (a Jóreménység-foktól elfei' nyári verőifényben égek élek még mert körüldonognak a méhek rajtam az idő arany-pora nem megyek én már vele'' . csak fcova csak hova ÜVEGHARANG nyár van dél van fény havaz ha föllobban dús hajad elárvul fönn csillag Nap nyár van dél van fény havaz nyár van dél van fény pereg homlokod ha megkeres viért vagyok fegyenced nyár van dél van fény pereg CAPRICCIO az ember ha magára marat legyenek társai: madarak ha nyújtod is (mire?) a kezed rég fölázott szerelem ez bennem mór égig érő nyár van te elfogyó út vagy e tájban nézlek őszig hóharmathullásig szeretem ahogy leelted ruháid nek körülötted." Németh László nem csalódott. Később meg ls jegyezte, hogy „A bemutatót is egyedül ö nyerte meg." Egy biz­tos. Németh László minden drá­mája szinte az egyetlen főszerep­lő „oszlopán" nyugszik, s ha ez az oszlop Tímár, akkor a darab életre kel. mint ez 1939-ben tör­tént Erről maga Tímár számol be Taussig Lajoshoz 1939. május 31-én Írott lapján. Ielezve. hogy a VII Gergely nagv felkészült­séget követelt tőle, nagyon fá­radtnak érzi magát de nagv .intellektuális" siker volt Közel húszéves szünet után új­ra folytatódott Németh László és Tímár József munkabarátsá­ga. 1957-ben mutatták be a Szé­chenyit. Tímár főszereplésével. Széchenyi nemcsak Németh László és Tímár József modellje, hanern kicsit önarckép is volt — mindketten újjászülettek a dramában. A bemutatásra ugyan­olyan nagv gondot fordított Né­meth László, mint a VII. Ger­gely premierjének ideién. Most is az esemény előtt írt Tímárnak. hogy minden tökéletes legyem Íme az ajánlás: „Gondolkoztam rajta. - hogy segíthetnék még az együttesnek, s írtam Illés Endre baraiomnak. nem nézné-e meg. ha ti is jónak látjátok, a darab egyik próbáját, ö az a hozzám legközelebb álló író. darabjaim legjoDb ismerője, soknak első ol­vasója. amellett színházi ember, drámaíró — úgy érzem 1obb ta­nácsoKat tudna adni, mint én magam. Nagy örömmel vállalko­zott rá. hogyha ezzel használhat az ügvnek. időt szakít, s végig­néz egv próbát: mint írja, már elő is vette Széchenyi könyve­• met. hogy beleélje magát a kor­ba és tárgyba. Ha tehát ti is úgy gondoljátok, hogv értékes útbaigazítást kaphattok tőle, híviátok fel a Szépirodalminál vagy írjatok néhány sort a laká­sára. Azért merem ezt ajánlani, mert láttam, hogy Major is meghívta — külső szemlélőül — a Galilei-bemutató előtt Nádasdy Kálmánt. Természetes, ha nála­tok az ilyesmi nem szokás vagy a színészeket feszélyezné. te­kintsd tárgytalannak ezt a leve­let, melynek egyetlen célja a meg nem adott segítség pótlása." S az eredmény? Demeter Im­re ennyi. írt Tímár 1957-es Szé­chenyijéről: „Ilyennek álmodhat­ta őt az író, s ilyen lehetett a halálba menő Széchenyi... A küzdelem, a vívódás érződik Tí­már iátékában. Híven a drámá­hoz. ő az úr a színpadon, min­denki fölé nő robosztus alakjá­val; a történelmi távlat és az emoeri Közelség ragyogó egysége ez az alakítás." A reveláció fé­nyesen sikerült. Még altkor is. ha Ntmeth László s bizonyosan Tímár József is állandó kontak­tusra vágyott. S hogy ez meny­nyire ígv van, annak tanúsága az a Németh László-levél a gyász óráiban, mely személyes vesztesegenek érzi barátja, al­kotótársa halálát. A megrendítő sorok 1960 oktober 7-1 keltezés­sel érkeztek Tímár József fele­ségéhez: .„A temetésen nem men­tem oda részvétemet kifejezni; egyrészt, mert úgyse tudta vol­na. hogy ki vagyok, másrészt nénanv sablonos szóban el sem mondhattam volna, hogv aki veszteségükben együttérzését fe­jezi ki maga is milyen meg­vert . . . Tímár József volt az a színész, aki az éh drámai mon­danivalóm legtökéletesebb tol­mácsa lett volna. Első két dara­bom után azt is reméltem, hogy egy életre szóló munkatársi vi­szony fog bennünket összefűzni. De a végzet nem ígv akarta. El­szakított bennünket egymástól — dtámalrói munkásságom s hi­szem. hogv az egész magvar színpadi iskola pótolhatatlan veszteségére. A három év előtti kísérlet hogy három évtized bal­szerencséje után — az író-szl­n.ószi testvériséget felúlítsuk. az 5 nagyszerű teljesítménye elle­nére. balul végződött. Most már nem is találkozunk többet — sem az életben, sem a színpadon —. s ahogv Önöknek nincs re­ménvük. hogv férjet, apát talál­hassanak. nekem sincs többéi hogv eev nemzedékben rokon­lelkű rr.űvészm unkáimat a por alol — nagyszerű képességeivel •- felidézze Ez az én 'Ogcímem •>ogy gvászukban részt vegyek másoknál a sok-sok szerető arátnál. oálvatársnál. színházi ézőnél méa szomorúbban gon­az ő «íriára." LOSONCI MIKLÓS

Next

/
Thumbnails
Contents