Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

Y jfp : Iliit Y Iliit CS lJJ r f HF IM^Mbá " IP^Pi* V- * iM i wfm \ i Síi s??® - .-^xjvw. WWM- M f»af-- J Sirály és gólya Lengyelországi jegyzetlapok Varsóban még ma is folyik plakalháboni. Falragaszok es ellenplakatok ugilalnak, keresve a meglehetősen bonyolult gazdasagi-tarsadalmi helyzetben a kivezető utat, a valós vagy vélt igazságot. A Szolidaritás bejegyzésének első évfordulójára szellemes plakát jelent meg a falakon: zöld mezőben szalad egy aranyos, egyesztendős kisfiú, trikóján „Szolidaritás" felirattal, kezében pálcával. Mellette az ellenplakát: a zöld réten bejelölve Lengyelország határa, a kisfiú kezében égo gyufa, alatta a felirat, mely szabad fordításban körülbelül annyit tesz, mint: a gyufa gyerek kezébe nem való, vagy ne játssz a tűzzel! A világhírű lengyel plakátművészet remeke Wajda Vasember című filmjének plakátja, mely egy overallos munkást ábrázol, homlokán megrepedt anyacsavarral. A Vasembert cannes-i nagydija óta hat varsói moziban nostop, telt házak előtt játsszák. Az Aranypólmával dijazotl film jó néhány szállal kapcsolódik a plakátjelenséghez. Részint azért, mert Wajda, oly.an filmek, mint a Csatorna, a Hamu és gyémánt, a Tájkép csata után. a Mennyegző és a Márványember után a jclcnidö sürgetésében forgatta ez utóbbi müvének folytatását, a Vasembert, fikció és. dokumentum e különös keverékét. Tipikus plakátfilm a Vasember — színeiben, figuráiban leegyszer üsi let t el len tmondásai ban, patetikus párbeszédeiben egyaránt. A történet két szálon fut, részben egy rádióriporter nyomozásának és önvizsgálatának fonalán, másrészt a Márványember fiának és Agnieszkának, a televíziós rendezőlány szerelmének és házasságának melodramatikus történetén. Ha a filmet, mint művészi produkciót, a műfaj esztétikai mérlegén vizsgáljuk, érezhető a sok következetlenség, az egysíkúság, az idealizmus, a bonyolult körülmények között csak fekete-fehérben látó művész bizonytalansága. Am hatása alól nehéz kivonni magunkat, még a magyar nézők számára sem hatástalanok a bejátszott-beépített dokumentumfelvételek, rekonstruált és eredeti képsorok. A rendező így beszélt vállalkozásáról: „Augusztus egy egész fejezetet nyitott meg történelmünkben, de a fordulat, lényeget nem tudjuk megmutatni, mert túl közel vagyunk az eseményekhez és azoknak csak egy részét értékeljük. Ezek az események egy kissé a jéghegyre emlékeztetnek. Nem tudjuk, mi van a felszín alatt és nem tudjuk, merre haladnak a jövőben..." A gdanski tengerparton a kora ősz metsző szelében vijjogva röpdöstek a sirályok. Akár a film celluloid.s/alagján. Am a lengyelek egyre biztosabbak, nem a viharmadarak dalára kell figyelniük. Vajon milyen les: a W)-es ének művészete? Erre a kérdésre kereste saiutosan szubjektív válaszát az olaszos nevű lengyel műtörténész és teoretikus, Marcelego Baeciarellcgn a koszalini kiállítási csarnokok egyik üvegfalu épületében. Jóslata meglehetősen lesújtó. A képzőművészet olyan jövőképe jelenik meg fantiáziájában — a jelen valós, s progresszívnek ítélt törekvéseire építve mely nélkülözi a hagyományos műfajokat, témákat, megközelítési módokat, s inkább hasonlít, egy avantgarö iskola megdöbbentő stúdiumaihoz, mint a szocialista művészetpolitika és közösségi művészeteszmény elképzeléseihez. Sivár világot fest az évtized fordulójára, s csupán abban reménykedhetünk, hogy jóslata nem válik valóra mindez a művészeken, közönségen és művészetpolitikusokon egyaránt múlik. Hogy — hazánkhoz hasonlóan Lengyelországban is — ezek a szándékok nem elszigeteltek, hanem komoly művészeti bázissal rendelkeznek, bizonyíték a koszalini művésztelep évtizedek óta újratermelődő tradíciója. Képmagnón rögzítették az idei telep munkáját, szerintük legprogreszszívebb akcióit. A telep résztvevőinek legfőbb törekvése nem marandandó művek alkotása, hanem az időben elmúló, képmagnón vagy filmen csak töredékesen rögzíthető történések, művészi akciók megteremtése, fgy aztán éppolyan fontos eszközük az aszfalt, mint a vászon, a rét füve, mint a linólap, az iskolatábla, mint a faliújság, a fotó, mint a film. Egy képsor rögzíti például egy művésznő akcióját, ahol egy kötelek által határolt négyzet közepén, különös jelmezben lepedőket mos. s ezeket kiterítve, a következő felirat válik láthatóvá: F-E-M-I-N-E. Mindenesetre sajátos harcmodor a női egyenjogúságért! •8Kazimierz Cebula hatalmas, ősz szakállával inkább vélhető balti-tengeri medvének, mint a területi festőcsonort titkárának. A kolobzsegi festőnek van is köze a tengerhez — s nemcsak képei által. Ö ugvanis a helyi vitorlásklub alapítója. szenvedélyes tengerész. Periig igyekszik szabadulni a „Balti-tenger festője" skatulyától, ám művészete elsősorban mégis a Balti-tenger mellékén élő emberek mindennapi életét rögzíti. Lényegre törő festészet az övé, minden felesleges részletet elhagy, szinte csontvázig redukálja mondandóját. mégis expresszív hatásúak, jelképi erejűek képei. Balladás tömörség jellemzi munkáit, egyik képe előtt a szarvassá változott fiúk története idéződött bennem, aztán a fülemile ismert története, majd Petőfi Gólya-versének sorai. Imádja az állatokat, kutyáját Uram-nak szólítja, s gólyás képének apropóján hoszasan beszélgetünk e madarak sorsáról, vándorlásáról, megmentésük lehetőségeiről. Cebula most tulajdonképpen munkanélküli. A mai lengyel helyzetben nemigen költenek az emberek festményekre, a kiállítások száma is megcsappant, nem beszélve a közületi megbízatásokról, állami vásárlásokról. Több mint tíz éve titkára a koszalini területi szervezetnek, mint mondja, ez rengeteg gondot, elfoglaltságot jelent. Építészbarátja által tervezett házát hét esztendeje építgeti, de mivel nem típusterv alapján készül. nem kapott rá kölcsönt, s kevés a saját erő Búcsúzásképpen megmutatja három tyúkját, mely a mai ínséges világban, a jegyrendszer idején igencsak nagy kincs, kétnaponként két tojás az ajándék. Megvendégelésemre hatot főztek meg, s két üveg félliteres vodkát is megittunk a magyar—lengyel barátságra, ami egy felnőtt ember kéthavi fejadagja Lengyelországban. TAND1 LAJOS R

eggel nyolc óra. A korai ősz vastagra hízott felhői borították az eget, csak halványszürke deiengés hatolt át rajtuk, dagadt hasukból időnként megpermetezték a várost. Barátommal mentem megszokott útvonalunkon. Talán a rossz idő hozta magával, hogy észrevehetően nyomott kedéllyel, kevesebbet beszélt, és lendülete sem volt a régi. — A napi híreket olvasva általában föllelkesül az ember. Mert csak közömbös, cinikus. elidegenedett lehet az az alak. akinek szive-lelke nem pezsdül föl az örömtől, hogy ismét felavattuk, átadtuk, megkapáltuk, betakarítoUuk, elértük, újjáépítettük, ráadásul mindezt határidő előtt. De kicsit azért el is kenődik az .újságolvasó ember. Mert izgatottan lapoz és olvassa, hogy nem egyeztek meg lőttek egymásra, lezuhant, meggyilkolták, emelkedik az ára. nem kapható, határidőre nem készült el, szűk Keresztmetszet, felbontották ismét, lezárták, áthelyezték, a KÖJÁL megállapította, eltört a í'Jivomócső. nincs érdeklódes. nem óvták a társadalmi tulajdont, maradékot szolgáltak fel. garázdálkodtak, részegen vezettek, becsapták, kirabolták ... — Mit csodálkozol. mit hervadozol? Az újság dolga, hogy megírja az eseményeket akár tetszik neked, akár nem. Barátom folytatta, mintha nem is hallott volna. — Felderül az ember a sporthíreknél: aranyérmet nyert, második lett. helytállt. Lehervad, mert kiesett a további küzdelemből, csalódást Keltett, a biztos győzelemtől Újság ütötték él, lelkesedés nélkül, bur.da. a- sportot fektetik egyesek kétvállra. Arról nem olvas semmit, hogv kik azok az egyesek, sem arról, hogy hol vannak a kettesek. — Ma rossz napod van. ugye? — Madarat tudnánk fogni az örömtől — folytatta rám sem heden'tve —. mikor tavasszal olvassuk, hogy a Balaton az idén így. meg úgy, aztán ősszel szomorkodunk, mert a Balaton az idén így. meg ügy. Minden rosszkedvünk tovaszáll, ha olvassuk kultúránk, közművelődésünk sikereit, míg kétségbe nem esünk, olvasván kultúránk súlyos fogyatékosságait, a közművelődés egy helyben toposa."-ál . — De hát minden újság beszámol sikerekről is. kudarcokról is. ez a természetes! — Tiszta, légies, költői, mámorító hangulatba kerül az ember — folytatta rendíthetetlenül, ha a színházi előadások, ragyogó rendezői, színészi sikerek, könwek, filmek, kiállítások élménvszerű méltatását olvassuk. Aztán következik kritika címén ugvanezek levágása, egy pomoás eszmefuttatás után a lenyűgözően biztonságos végkövetkeztetés. mely szerint az író. rendező, művész stb., leghelyesebben tenné, ha írás. rendezes. művészkedés helyett hobbikertiében végezne hasznos munkát. Hát — most mondd meg — érdemes újságot olvasni? — Nálad ma rendkívüli világnap van. vag'v a bioritmusod mára nem ígér semmi lót! Közben odaértünk a bódéhoz. ahol harminc éve naponta vásároljuk újságjainkat. Rosszkedvű barátom imponálo következetlenséggel odalépett. — Kérek egv Délmagvart. — Sajnos, nem tudok adni. elfogyott, — Hogyhogy elfogyott? — mondta mérgesen. — Én igazán nem tehetek róla ... — Ez képtelenség... harminc éve veszem itt a lapot, pont ma nincs?! Öklével verte a keskeny kiszolgálópultot. melven a többi lap ijedten táncolni kezdett. Kitépte kariát. az enyémből. — Nekem szabad néha kritizálni. ha már évtizedek óta olvasom, de hiányzik. ha nincs a zsebemben. Kérem az újságomat! — ugrott ismét a bódéhoz, mert ha nem. felbontom ezt a kócerá.jt! Taszigálni kezdte a gyenge építményt. az éltesebb hölgy sikoltozva kirohant. Mar kisebb tömeg evűlt öszsze a színjátékra; valaki elkiáltotta macát: — Ez örült! — azzal már be is rohant a közeli teleionfülkébe. és tárcsázta a mentőket. Egv mentőötlet jutott eszembe. odaszaladtam er. is. kirángattam az ismeretlen kezéből a kagylót. — Halló, nincs itt naev bai. kérem, hozzanak magukka! egv mai Délmagyart, aztán már nyugodtan vissza is mehetnek... hogy?.., ma nem kaptak maguk sem? Kár... nagy kár ... akkor csak azt javasolhatom, hogy hozzanak magukkal kénvszerzubbonvt... BÁNKI MIHÁLY -••• V ,, A: A -'"A « Makó múzeuma Az idei országos múzeumi és műemléki hónap megnyitóját Makón rendezték meg, amikor is fölavatták a József Attila Múzeumot. Az első írott források hétszáz évesek, s Makó bán uralkodásától és e táj virágzásáról tudósítanak. Az azóta eltelt hét évszázadnak történetét dolgozta fel az új múzeum emeleti kiállítótermében levő helytörténeti kiállítás. Nagy László fotóin a századforduló főtéri piacának diorámája, az új múzeum homlokzata. Varga Imre ihlette fakompozíciójával és korabeli kódexlap látható.