Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

Vasárnap, 1981. október 25. 74 SSEÉÍKEM * - • • „Kalózdal az almaszószról" (• • • a merek ránehezedett az avja hátára: ha már úgy s az almáról ír, tegye föl neki az „almaszósz" lemezt. A sietős dolgú apa csak bólintott, s a kicsi már tolta is a fotelt a lemezjátszó alá. Mire fölállította magának az írás vázát, zengett Halász Jutkáik dala: „Az almaszósz, az almaszósz". Az elrévedt apa. m't sem törődve az unásig járatott lemezzel, beleborozdult az írásba..J * — Rengeteg az alma.'.; — Az. hogy rothadna meg mind, ahol van, ha már nem tudott elfagyni. — Tán maguk azt szerették •oina? — Eggyel kevesebb lenne a bajunk — Nem mondhat ilyet egy fölvásárlót — De mond. Tavasszal mindenki sírt, hogv csontig fagytak a gyümölcsösök, oda a termés. Még annyi se terem, hogy megkóstoljuk. És ehol e. Itt büdösödik a nyakunkra. — A nyáron már látszott az ellenkezője... — Elmeitek az üzletkötők a téeszekbe. de becsapták őket. — Hogyhogy? — Nem mondták meg az Igazat az elnökök, miből mennyi lesz. Nem lehet tudni, kl csodálkozott jobban, a válaszoló vagy a kérdező. (A párbeszéd szereplői kérték nevük titokban tartását, mivel mar ilyesmiért kaptak főnöki leszúráat Az átvevőhely leírásához tartozik még. hogy akkor azon a csütörtöki délelőtt egy kumrna almát át nem vettek, s kajánul nevettek az ismert oincozón: most már a ZÖLDÉRTnek se tudja elsütni az áruját.) A dóét fölvásárló, Lőrlncz János almájába akkor ütött először a baj, amikor lehullott, másodszorra pedig, mikor föltűnt a forgalmas út szélén. A gazda kesereg: — Nem veszik sehogy. Nincs láda. Az alma ilyen — mutat a hatalmas halomra —, ha megérik. leesik a földre Ha már a szabónak se Jut nagrágnak való. akkor háznál a baj. Lőrincz János, mint átvevő, másként fogalmaz. — Kell az edény a pritaminpaprikának. Az már nem várhat tovább, az alma még bírja valameddig. — Meddig? — Legvégső esetben, még meg nem rothad. — Ezt nem gondolta komolyan. Szerződése van? — Az AFÉSZ-szel egyeztünk, 100 mázsára. Ök meg a ZÖLDÉRT-tel állnak kacsolatban. — Vettek már át belőle? — Nagyon keveset. A fejcsóválásra visszakérdez: — Törődik itt valaki a máséval? Ezt meg kellene kérdezni 1 * Ópusztaszeren, Szabadi Jánostól kérdeztük: venne egy kosárka almát? Válasza: ne vigyük rá a szívbajt, mindent, csak azt nem Nincs rá engedélye a központtól. — Mit tegyen a kistermelő az almával? Széttárja a karját és iramodik az irodába. Megjött a szőlős autó. Erre megbolydul a telep. Bákó öregek korukat meghazudtoló fürgeséggel rohanják meg a ta reális kocsit, örömmel cipelik, öntögetik a bornak valót a platóra. Negyedik órája várták a megmentőt Gyönyörű az idö, pénz minden perc. Hát még az ácsorgással töltött órák!? (... haladna tovább az írás —, hogy ez nem mai keletű probléma. mióta irányított Zöldség- és gyümölcskereskedés létezik, azóta gondok e gondok — mikor a telhetetlen gyerek újra kuncog a dalért: nem értette rendesen az előbb, milyen kapitány is. „aki kalóz a sóska tengeren". A munkálkodni vágyó tollforgatónak meg kell hallgatnia elölről a gyerekdalt és megmagyarázni, hogy 6 sem érti rendesen, mintha Halálfej Joe lenne az almaszósz nagy ellensége...) m — Átveszünk minden szerződött almát — mondla Faragó Béla telepvezető, a ZÖLDÉRT szatymazi átvevóhelyén, mikor visszaér a paprikavitáról. — Mikor? — Határidőre, október végéig. — Mit fizetnek? — Az export pirosért hatötvenet, a fehérért hatot. A belföldiekért öttizet, háromhatvanat, a léalmáért egyhuszat. — Melyik a lének való alma? — Amelyik méret nélküli, és nem hibás. — Panaszkodnak a termelők, hogy önök nem adnak ládát — Szűköcskén vagyunk, piacol ni, meg tárolni nem adunk. Kinek mennyi szerződése van, annak arányában kap ládát. — Van almájuk? — Még a fülünk mögött is. Elakadt az export, nem győzi a vasút. Most már nekünk sincs helyünk. — A téeszek hozzák az árut.,. — Valami majd csak lesz, várjuk a telefont. * Ellentétben a kistermelők hiedelmével, a téeszeknek ls almás az alma. Balástyán például térdig Járnak a lehullott gyümölcsben. Ottjártunkkor néhány katona unatkozott a válogatóban, reménytelen tekintetű asszonyok veselkedtek neki az almahegynek. A ponyvás teherautó sőfőre vadméhekre vadászott. Egyáltalán nem Volt sürgős a dolga. Az irodában viszont nagy a sürgés-forgás. Tárolóra egyezkedik három téesz. Nem almának — műtrágyának, méregnek. Egri József elnök mondja: — Mi vettünk magunknak konténert, meg ládákat. Hozzátartozik az almatermesztéshez. De most az is kevés Ali a piac. Balázs Endre, a kisteleki Üj Élet Tsz elnöke nem is szívesen megy az almásba. Tehetetlenek. Naponta egv pótkocsi almát kér tőlük a Hosszúhegyi Állami Gazdaság. — Mit fizet érte? — Filléreket, lének veszik. Pedig a jég ellenére szép a termés. A falu szélén lakó Harmath József szándéka: nem hagyja veszni az értéket. Elvermeli a java portékát, s majd a télen odaadja valakinek Negyven mázsányi almát kínált eladásra. Mivel jómagam voltam kéznél — éppen nekem. Abban maradtunk, én se vagyok fölszerelkezve, hogy elvigyem valamelyik boltnak. • A kisteleki AFÉÉZ-nél már volt szó róla, hogy télen ládát szögelnek bérbe. A ZÖLDÉRT mindent adott volna csak csinálják. Nem vállalták. mert nincs rá ember. De. ha így halad — egyre nagyobb részt kénytelenek vállalni a zöldséggyümölcskereskedelemből — rákényszerülnek A termelők első mérge a közvetítőnél csapódik le, de a kisteleki gazdák almájának tárolását ők sem vállalják. — Ml legyen az almával? — kérdés dr. Tóth Mihály megyei főkertésznek szól. — A kereskedelem segítségével el kell juttatni a fogyasztóhoz. A szép áru mindig vevőre talál. — A megyében sok alma termett az idén? — Annyi, mint máskor, 29— 30 ezer tonna. — Mégis többnek látszik — Más oka van — legyint —, talán már az segítene. ha dicsérnénk a gyümölcskereskedőket. Ennek ellenére biztatjuk a gazdaságokat: ültessenek almafát, tervünk van rá. A legutóbbi összehangoló megyei ülésen azt mondta Regőczi István. a Csongrád megvei ZÖLDÉRT igazgatója: fölkészültek az idei termés továbbítására, ellátják a lakosságot és exportra is küldenek árut. (... megint megakad az írás. A makrancoskodó gyerek szeretné, ha a noteszát lapozgató újságíró vele együtt hallgatná az óvodások dalát, az almaszószba keveredett kapitányról. Mivel vem illik eltántorítani az ifjoncot a zenétől, belemegy a dologba. Sót. el íj meséli, hogy ez tulajdonképpen egy vers, a szegedi Veress Miklós bácsi írta és a. pesti Bródy Jancsi bábsi talá'ta ki rá a dallamot. Tje végül megígéri. ha mégeavszer beleszól az írásába, megeteti őt is almaszósszal ...) * Nem könnyű most a fölvásárlóknak. Ezen a nyáron mindennel csak a baj volt. Kezdődött a meggyel, folytatódott a krumplival s most az almával. Ennek oka egyesek szerint: korábban kezdett érni a termés, mint a naptárban előjegyezték, mások szerint évek óta nem tud a ZÖLDÉRT alkalmazkodni az igényekhez. Ebben elhamarkodottan bármit is mondani köny• nyelműség lenne. Egy bizonyos: sok alma maradt a termelők nyakán. Mert az írás zárásaként azt kell tapasztalni a gvermeke kedvét kereső apának: (ki az almaszósz evésre tett ígéretéhez híven, lement a lakótelepi boltba) van négvforintos alma. de pöttyes ütődött és fonnyadt A javáért most is elkérik a 12 forintot. Testvérek között számolva is: maidnem 6 forintot drágul (hatott volna) Lőrincz János almáia mire a sándorfalvi úton beérthetett volna) a városba... Délutáni maszek H

árom napig sétáltattam a táskámban cipelve egyik székünk karfáját. Bicskával is kifaraghattam volna, ami eltörött benne, de olyan is lett volna. Hol találok mestert, aki befog egy darab fát az esztergapadba, megforgatja, és ideadja? Hamarabb ráakadtam volna, aki lottón ütötte meg a főnyereményt. fröccsöntő is van. művirágós is. de esztergályos nincsen. Üj széket vegyek? Annak is eltörhet a fája. nem szabad föladni. Harmadnapra rátaláltam. A hiba bennem van. nem ott kerestem, ahol kellett volna. Kicsi a világ, én ezt az arcot ismerem. Arra is emlékszem, hogv a talpa alatt kikopott a padi6. Hegedűk tetejét és hátát domborítja a hansszergyárban ötvennégy óta. egyhelvben toporog. azért lett teknő formáit! alatta a padló. Délelőtt hegedű — délután pecsét. Egyik tarján! ház alsó sorában gumibélyegzők faalkatrészét gyártja sorozatban Kószó Ferenc. — Mennyit? — Havonta kétezret, kettőezerötszázat. — Ember, álljon meg! Havonta kétezer pecsét? Ha minden hivatal minden hónapban újat csináltatna, akkor is sok lenne. — Akár sok, akár nem. ennyi, de egész Dél-Alföldre szól, úgy tudom. A nyomda kéri, én csinálom. — Honnan tudta a nyomda, hogy maga délutánonként maszek esztergályos? — Igen egyszerű. A személyzetis azelőtt a hangszergyárbari volt személyzetis, ő hozott öszsze bennünket. Nagy szerencsém van. Ha véletlenül nem találom itt Kószó Ferencet, hanem a feleségét, még talán most ls bócoroghatnék a karfámmal. Élete párja ugyanis szereti elküldözgetni a kuncsaftokat. Miért? — Olyan keveset vagyunk együtt. Nem lehet úgy élni, hogy mindig csak a munka. — Mikor kezd? — Reggel ötkor. — Itt? Miért? MAJOROS TIBOR — Benn a gyárban. — ötkor egyik gyárban se kezdenek. — Külön engedélyem van. Bemegyek. dolgozom, fél kettőkor itthon vagyok. Ruhát váltok, már jövök is le. — Itt is áll mindig. Pákolitz István Bodnár István Névadó öpapa fölmész a fára, szilvát szed egy nájlonzsákba: szilvából rakja a kótát, dúdolva a szilva-nótát, a nevet átigazítva, nem ahogy szerzője Irta, vagyis nem: „szívem Éva", a módosítása: ÉDA. Biggyeszt, kit korlátol korlát, de beleüti az orrát mindenbe, akár egy pincsi — s amiről nem tud, az nincs ls. Öpapa akként határoz, hogv megszünteti a káoszt; tehát... nem ősanya-Éva, nem is a hóhattyús T.éda, sem a sorsüldözött Méda — tetszik, vagy nem tetszik: Éda. A sok-sok hitetlen kába másszon föl a hiszem-fára: netán a Keresztnév-tárban böngészve majd megtalálja. Horgászcsúfoló — Tébláboló Tóbiás. volt a tóban ma fogás? — Se fogás, se kapás; békából volt egy rakás. A csukák csak csalinkáztak, potykapurgyék pitykét ráztak, fogas, harcsa, angolna; mintha folyvást csúfolna. — Tébláboló Tóbiás. hiába is spekulálsz: békacombot vacsorálsz! — Arról tudom. Hogy ülni is lehet, hogy a kocsiban ülőke van, és ha horgászik az ember, akkor is leül a partra. — Este? — Ha én innen följutok a lakásba. akkor már nem ülök, hanem fekszem. Azon töri a fejét, jó lenne egészen maszeknek lenni. Jönnek ide mindenféle népek, ajándékboltosok is. hogy dísztárgyakat faragjon, de idő nincsen. A felesége most is inti. maradjon csak ott. ahol eddig is dolgozott, összesen egy hónapig volt távol a gyártól, mert valami normás' sal nézeteltérése támadt. Fölmondott, utána elküldték a normást. őt pedig visszahivták. Ekkora időt nem lehet úgy lezárni, hogy elmegy az ember maszeknak. Legfőképpen azért nem. mert a feleség is ugyanabban a gyárban dolgozik. Most a pecsétfákat fösti. Tanulom a szakmát, hogyan lehet gyorsan, könnyen esztergálni. A méret be van építve a szemmértékbe. azt hiszem, millimétereket se téveszt. — Minek erőlteti? Egyszerű kopírgép sorozaban megcsinálná ugyanezt. — Megfordult már az én fejemben is. Olyan Valami lenne jó. amelyik benn a gyárban a hegedűcsigát faragja. Csakhogy én így is megcsinálok hetvenet egy óra alatt, többet pedig a gép se tud. minek ölném bele a pénzt? Egyszer valamikor meggondolná magát a nyomda, hogy áttér a műanyagra, vagy mással dolgoztat, akkor dobjam ki a gépet? Inkább meg se veszem. Hallom a rádióban, megint nyilatkozik valaki, hogy a tszszek háztáji mozgalma példájára az iparban dolgozóknak ls lehetne hasonlót szervezni. Ügy, hogy a nagyobb vállalat kiadja a munkát, és begyűjti a kész portékát. íme a tanúsítvány, hogy valóban meg lehet csinálni. De pihenni mikor lehet? — Most rosszkor jött, mert sürget a munka. Amikor a megrendelést megkapom, azt szeretnék. ha másnap már készen is lennék vele. Megizzad az eszterga, az biztos, mert amíg talpon bírom, nem hagyom abba. Máskor csak lépésben haladunk, ahogy a legfőbb parancsnok, a feleség engedi. — Ha ráér? — Gyűjtöttem a bélyeget, de annyira majdnem elváltunk miatta. Ha megjelent egy új sorozat. ketten álltunk érte reggelig, hogy biztosan kapjunk. Onnan mentünk dolgozni. Pénzem soha nem volt mindent elvitt a bélyeg. Lehet azt csinálni, hogy se pénz, se feleség? Eladtam az utolsó szélig, vettem rajta kocsit. Beülünk a hét végén, van úgy. hogy már pénteken délután, horgászunk, és csak szombaton este jövünk haza. Vagy akkor se. — A feleség is fogja a botot? — Baráti társasággal megyünk, az asszonynépek külön vannak. Főznek, beszélgetnek, ahogy kedvük tartja. Kell is a pihenő, mert ebben a kis műhelyben akkora szaga van a festéknek, aki nem szokta meg. belekábul. SzáU a por is, a rádiót zacskóban tartják különben betakarná. Addig azért eljutunk. a beszélgetésben, ha ránkbíznák, mi kelten megreformálnánk ezt a félállásos maszekságot. Kedvez az állam, most is hallani adókedvezményről. lám a gyár is engedi, tehát igyekszünk komolyan venni. Az ütötte a szöge a fejembe, miért emlegeti az én emberem többször is a teljes maszekságot? Ha a délutáni munkája után is fizethetne a nyugdíjalapba és ennek arányában valóban több lehetne a nyugdíja — ahogy a munkája is sokkal több lett —. akkor eszébe se jutna ilyesmi. Nem is lenne jó. ha a legjobb emberek sorra kilépnének a gyárból. HORVÁTH DEZSŐ