Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-25 / 251. szám

4 Vasárnap, 1981. október 25. Múzeumi és műemléki hónap '81 Iskolatörténet! dokumentumok Nagy Czlrok Anikó felvétele Ai 1920-as évek elején készfiit fotó az ópusztaszer-árpádhalml Iskoláról Ez év elején nagy energiával láttak hozzá a szegedi múzeum munkatársai az Öpusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékparkban létesülő iskolmmúzeum berendezéséhez szükséges tárgyak, taneszközök, iskolai dokumentumok gyűjtéséhez. Felhívásukra magánszemélyek és iskolaigazgatók segítettek, önzetlenül. Természetesen mi' sem-vártunk ölbe tett kézzel. Kimentünk a régi és újabb iskolákhoz, a nyugdíjas pedagógusokhoz. Elmondhatjuk, hogy a célunkat elértük. Gazdag gyűjteménnyel rendelkezünk. Sok művelődéstörténeti emléket, iskolai tárgyat,-dokumentumot mentettünk meg. Gyűjteményünk zömét az érdeklődők az említett iskolamúzeumban láthatják a jövő évben. Mivel gyarapodtunk, ml lesz majd látható? Nehéz értékrendi felsorolást végezni, ebben az olvasóközönséget tájékoztató cikkben csupán ízelítőt adunk. Az elemi népoktatás körében az 1850-es évektől 1948-ig végeztünk gyűjtést. Az iskolamúzeum tantermi berendezése szinte teljes. A XIX. század utolsó negyedében és a XX. század első évtizedeiben használatos iskolai padokat Balástyáról és Zákányszékről, az ottani Iskolák raktáraiból hoztuk el. Balástyáról szereztünk egy régi, magyar királyi címeres zománcozott táblát. Egy, mondhatjuk százesztendős iskolaszekrényt — Fontos Sándor néptanító-festőművész közlése alapján — a mai pusztaszeri általános iskola igazgatója. Iván Antal adta múzeumunknak. A tantermi szekrény többszörösen kedves és értékes része iskolai gyűjteményünknek, hisz a tulajdonképpeni múzeum elődjének, az ópusztaszeriárpádhalmi községi iskola inventárához tartozott, a szekrény ajtajának belső oldalóba vésett nevekből az iskolában tanított valamenynyi pedagógust megismerhet- . jük. A számtan tanításához használt, faragott lábú, állványos golyós számolót Forráskútról és egyet a Szatymaz környéki neszürjhegyi — 1856-ban épült —, ma használaton kívüli Iskola felszereléséből kaptuk ajándékba. Jócskán került gyűjteményünkbe sok szép emléket felidéző szemléltetőtabló. A Forráskút környéki egykori Gyapjas-iskola nyugdíjas igazgatónője. Szemerédi Imrcné Gyapjas Aranka adományozta múzeumunknak mintegy 200 növényt színesben ábrázoló atlaszt, a szkarabeuszok életét bemutató, a tanítónő készítette szemléltetöt, a földrajz tanításához használt tablókat. Domaszékről, dr. Káló Antalné igazgatónő ajándékozása útján közel két tucatnyi színes, nagy méretű szemléltetötabló jutott a gyűjteményünkbe. Ezek többségét az 1880—1912 közötti időszakban a korabeli vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyével használták a történelem, a földrajz, a számtan és mértan iskolai tanítása során. Sokat közülük még a két világháború közötti időszakban ls alkalmaztak. A természettan köréből színes szemléltetőképek: szántás, vetés, aratás, cséplés, kukoricafosztás. Az ipari munkát olyan képekkel szemléltették, mint: az asztalosműhely, a patkolókov.ács, a takács és még folytathatnánk. A mezei állatok sorozatban a nyúl, az ürge, a róka stb. A házi állatainkat is több tabló ábrázolja. Alapfokú ismereteket nyújtó A-B-C (régebben A-B-Cz!) elsős könyv — A-B-C és Olvasókönyv, több szerkesztése és kiadása található meg gyűjteményünkben. A „mutogatós", vagy képi módszerre alapult betűvetés-tanítás A-B-C-s könyveit, miként az elemi Iskolai képzés I—VI. osztály olvasó- és tankönyvelt többségében a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola könyvtárából kaptuk. Az 1950-es évekig kiadott, szinte valamennyi elemi, illetve általános Iskolai tankönyvből jutott a gyűjteményünkbe. Elemi iskolai olvasó- és tankönyvet jócskán kaptunk iskoláktól és egyéni ajándékozóktól ls. Közülük is megemlítem Nikolényi Györgyöt, a szatymazi általános iskola igazgatóját, akitől több „elemista" tankönyvet kaptunk, köztük a gyűjteményünkben egyetlen darab Kiskatekizmust — erősen rongálódott állapotban. Kedves tárgya a gyűjteményünknek a palatábla, palavessző. Még ma is viszonylag sok magángyűjtőnél megtalálhatók ezek az eszközök, szeretettel őrzik, s nem szívesen válnak meg tőle. A mi gyűjteményünkben levőkért köszönetet mondunk Molnár Blanka és Gammel Aranka nyugdíjas tanítónőknek, Ricza József baksi lakosnak, Strifler Jánosáénak, múzeumunk dolgozójának, Szerdahelyi Hupónénak, a bordányi általános iskola igazgatójának, a Balástya-ljelső őszeszéki Iskola nyugdíjas tanárnőjének. Munkánk során örvendetesen gyarapodott elemi iskolás tanulókról, tanítókról és Iskolákról készült fényképgyűjteményünk. Tanítói és tanítónői oklevelekkel, kinevezési okmányokkal is gazdagodott kollekciónk. A Csongrád megye régi tanyai iskoláinál felállított, többnyire kétágú fatörzsre szerelt harangokból még ma is többet láthatunk. A szatymaz! tanács ajándékozta a múzeumnak a község távoli határában fekvő, Neszúrjhegy tanyai iskola kertjében álló kisharangot, amely az Öpusztaszeri Nemzeti Emlékparkban megnyíló iskolamúzeum előtt lesz látható újra. Dr. Sárközi István tudományos főmunkatárs Természettudományi hét A 20. országos múzeumi és műemléki hónap szegedi eseményei a természettudományi hét programjaival érnek véget. Holnap, hétfőn délután 5 órától a Móra Ferenc Múzeum dísztermében tudományos előadóülést rendeznek. Az érdeklődőknek dr. Csongor Győző: Páfrányok az Alföldön; dr. Csizmazia György: Beretzk Péter madárgyűjteménye I.: Jakab Béla: Gólyaállományunk populációdinamikája 1958—1979: és dr. Gaskó Béla: A Tisza-hullámtér Cerambycidáiról címmel tart előadást. A természettudományi hét során két kirándulást is szerveznek általános iskolások részére, október 27-én, kedden Vetvehátra. 29-én Fehér-tóra látogatnak. Szerdán. 28-án délután 5 órától Széli Antal A Fehér-tó és a gyevi fertő ma című diaképes előadása után természettudományos kisfilmeket vetítenek a múzeum dísztermében. Október 30-án, pénteken délután 5 órától dr. Gaskó Béla muzeológus tart diavetítéssel egybekötött előadást Zöldövezet szeméthegyekkel címmel. Borisszákból bornemisszák Iszunk örömünkben, Iszunk bánatunkban, Iszunk udvariasságból, iszunk rosszul értelmezett muszájból, iszunk addig, amíg képtelenek leszünk megállapítani, hol a határ. Ki tudja utólag, melyik volt az a pohár, amely után már nincs megállás, amelynek kiüritése , után minden csepp lenyelt alkohollal veszítünk valamit egészségünkből, emberi tartásunkból, méltóságunkból. S ha a baj megtörtént, már nem is elsősorban az okok fontosak, hanem a gyógyítás lehetőségei. Az alkoholista az egészségügy páciense lesz, s jóllehet, ha meggyógyult is, a régi környezetbe visszakerülve, ismét a pohár után nyúl. Az utógondozásban csakúgy, mint a megelőzésben, nem érhet el sikereket egymás nélkül az egészségügy és a megértő, segítőkész társadalom. Hogy miként függnek öszsze az orvosi és a társadalmi tényezők az alkoholizmus elleni küzdelemben, arról beszélt nemrégiben egy témába vágó kiállítás megnyitóján dr. Szilárd János egyetemi tanár. Az ideggyógyász hangsúlyozta, nem szabad megfeledkezni arról, hogy a ma egészségügyének látványos. olykor bravúros beavatkozása mellett az emberi életkor meghosszabbítása, az önpusztítós és az egymás egészségének károsítása ellen való küzdelem is feladata. Napjainkban ennek egyik legfontosabb harci területe az alkoholizmus és a különböző drog-, illetve gyógyszerszedést követő káros állapotok visszaszorítása. Hogy vívtunk-e már győztes csatákat? Az eredménnyel nem lehetünk elégedettek Az alkoholizmus elleni — társadalmi méretű — küzdelem hazánkban 20 évre tekinthet vissza, míg a káros hagyományok gyökerei sok évszázadra nyúlnak. A két évtized erőfeszítései nem voltak elegéndők arra, hogy a megrögzött szokásokat, előítéleteket, tévhiteket egycsapásra szétrombolják. Az alkoholos eredetű halálozások száma sajnos növekszik, egyre több az alkoholista. közöttük egyre több a fiatal, munkaképes korú ember, aki már nem elégszik meg pusztán az alkohollal. más narkotikumokkal kombinálva ls fogyasztja. S a következmények nemcsak az egészségügyet, hanem az egész társadalmat sújtják: egyre többen válnak rokkanttá, egyre többször láp föl személyiségzavar, emberi tragédiák százairól hallunk, közlekedési és egyéb balesetekről, elrettentő bűnözésekről, melyekben szerepe vólt az alkoholnak. Közös érdekünk tehát, hogy az egész társadalom ellenszegüljön a fenyegető veszélynek. Megéri? — kérdezik a pesszimisták, akik szélmalomharcnak vélik ezt a küzdelmet. S miközben azt mérlegelik, mennyit hoz a „konyhára" az alkohol és mennyi kárt okoz, az anyagi számítgatások mögött gyakran elsikkad az ember. Lélektelenül. közönyös „ügyintézéssel" aligha lehet eredményt elérni. Miként vívjuk hát a csatát, hogy reménykedhessünk a győzelemben? Aki radikális megoldásokat javasol, bukásra van ítélve, hiszen nem számol azzal, hogy emberekkel nem angyalokkal szemben állítja föl követelményeit. De nem kecsegtet semmi jóval az a mentalitás sem, amely az egyéni szabadságjogok megsértésére. gazdaságtalanságra apellál, s az illetékes mintegy kényszerként, formálisan eleget tesz az előírásoknak. Ha valaki esendő, sérülékeny emberek sorsába akar beleszólni, csak úgy teheti, ha valóban átérzi az egyén gondjait, föl tudja mérni ezek társadalmi veszélyeit, az egész jelenség bonyolultságát. S ha ezt megtette, kikristályosodik számára; cselekvések egész sorozata előtt áll, amely szívós, kitartó munkát igényel, amely nem kecsegtet gyors sikerrel. Társadalmunk felelősségtudatát bizonyítja: a mi generációnk az elsó hazánk történelmében, amely állami feladattá tette az alkoholizmus elleni küzdelmet. Ez a tény önmagában azonban nem visz bennünket közelebb a célhoz: megértő, formalitásokat, a lélektelen ügyintézést elvető közvéleményre, is szükség van. És még valamire: személyes pé Idaadásra. Társadal ml tisztségviselők, tollforgatók, orvosok, pedagógusok magatartásukkal hatástalaníthatják a helyes normákért küzdő erőket, ha maguk vizet prédikálnak, de bort isznak ... „Kinek mi köze hozzá, hogy , mikor, hol, mennyit iszom? Ügy rontom el a saját életemet, ahogy akarom, hisz az enyém" — hallani sok, pohár fenekére gyakran néző embertől. Valóban, • kinek-kinek egyéni ügye, hogyan él, de csak bizonyos határig. Életmódjának hatása azonban már nem lehet közömbös környe zete számára. Ezért kötelessége a társadalomnak: szülőknek, tanároknak, orvosoknak, közvéleményt formáló fórumoknak, hogy megtegyenek mindent az alkoholizmus megelőzéséért, s a nehezen viszszaszerzett absztinencia megtartásáért is. Az alkoholizmus: elvont fogalom, az ellene való küzdelem azonban mindig konkrét. Ha az orvos az alkoholista ember gyógyításán fáradozik, ha a családtagok, munkatársak hozzásegítik, hogy a gyógyulás után egyszer s mindenkorra bornemissza ember maradjon, valamennyien az alkoholizmus ellen küzdenek. De a győzelmet csak az egyén közremfl.ködésével vívhatják ki. Szegeden évről évre egyre többen jelentkeznek önkéntes elvonókúrára. Mig 1975-ben 26-an, tavaly már 197-en vállalkoztak erre a reményt keltő kezelésre. S hogy a társadalom az akaratukat is megtámogatja, bizonyítja a városi Vöröskereszt és a tanács alkoholizmus elleni klubjának a léte. Igaz, elég későn és nehéz va-júdás árán született meg Szegeden, de egyéves múltja máris bizonyította szükségességét. Felbecsülhetetlen szerepet tölt be a volt alkoholisták utógondozásában: lehetőséget ad a szabad idő. kulturált — és a szeszes ital csábítása nélküli — eltöltésére. Az előítéletektől mentes, megértő, családias légkörben nagyobb a remény, hogy a klubtagoknak sikerül végleg nemet mondaniuk az Italra. De hogy az egészségügy, s a társadalom hivatalos szerveinek védőszárnya alól kikerülve ls ellent tudjanak állni a csábításnak, az már a családtagokon, barátokon, munkatársakon, s nem utolsósorban az egyszer már meggyógyult ember akaratán múlik. Chlkán Ágnes Kopasz Márta köszöntése Krimivetélkedő-sorozat Krimiben tudós címmel vetélkedősorozatot rendez a televízió október 27-tól a 2-es csatornán. A havonta jelentkező műsor a krimikedvelőknek igyekszik szórakozást, játéklehetőséget nyújtani. A vetélkedő előkészítői abból a nézői szokásból merítették az ötletet, hogy a krimik megtekintésekor sokan szinte „magánnyomozóként" követik a történetet, keresik a tettest. A Krimiben tudós Nemcsak a stúdióban versenyzők törhetik a fejüket, tehetik próbára az emlékezőtehetségüket, a megfigyelőképességüket, hanem telefonon a műsor nézői is közölhetik megfejtéseiket. Mivel számos „alkalmi krimiíró" is akad. ezért a műsor rendszeresen lehetőséget ad a legjobbnak ítélt művek bemutatására is. Szívesen fogadnak a televízió munkatársai játékosan izgalmas feladatokat is. amelyeépp a nyomozási kedvre ket a kitaláló adhat fel a épít nézőknek. „Vidéken élni és alkotni még ma sem előny képzőművészeinknek, bármennyire is igyekszik hivatalos művészetpolitikánk a távolságokat és a lehetőségeket közelebb hozni egymáshoz" — Galambos Ferenc írta e sorokat a Kisgraflka Barátok Körének évkönyvében (1969) annak a Kopasz Mártának művészetét méltatván. aki október 26-án ünnepli 70. születésnapját. Kopasz Márta hét hosszú évtizeden át szeretettel és büszkeséggel vállalta szülővárosát, ha tetszik, a vidéket. Szegeden született. Itt érettségizett, ennek a városnak az ösztöndíjával járt az Iparművészeti Főiskolára, és kitüntetéssel való elvégzése (1936) után ide is tért vissza. Ösel három évszázadra visszamenően fölsővárosi cívisek voltak, édesanyja. a kun szépségű Szeles Olga Munkácsy modelljeként rákerült a Honfoglalás tablójára. Kopasz Márta már főiskolás korában bekapcsolódott a város művészeti életébe. A Dóm előtt rendezett második szabadtéri évadra (1933) két plakátja ls hívogatta a nézőket. Igaz. ekkor még — tanáraitól is ösztönözve — festőnek készült, és maga sem gondolt arra. hogy grafikus lesz. Hamarosan Buday György utóda lett (1938) az egyetem grafikai lektorátusán, oktatott a főiskolán, tanított általános iskolában és a Tömörkény gimnázium művészeti tagozatán, mindenütt egyforma lelkesedéssel és buzgalommal. Kopasz Mártában volt annyi tehetség és művészi erő. hogv Vadász Endre és Buday György nyomában. Bordás Ferenc társaságában kialakítsa saját grafikai nyelvét, egységes, magas színvonalú életművet hozva létre. Nem kis szerepe volt és van abban, hogy a legszegedibb műfaj nemzetközileg ismert lett. Még fölsorolni is nehéz volna, hogy fa- és linómetszetei hány külföldi várost jártak meg Malborktól Párizsig, Comótól Lipcséig, mindenütt elismerést szerezve alkotójuknak. A grafikus Kopasz Márta foltokban lát. ezeket tömbszerűségükben hangsúlyozza, anélkül, hogy ez formanyelvének könnyedségét, kifejezésben gazdagságát befolyásolná. Hogy alkotóereje milyen töretlen, művészi fölfedező kedve milyen friss, azt az elmúlt évtized festményei is tanúsítják. Színpompásan megfestett nőalakjai a rokokó báját idézik, más képeinek finom, visszafogott színezésű látomásai Krúdy álomvilágát juttatják eszünkbe. A pedagógus-szakszervezet júliusban hangulatos kamarakiállítást rendezett Kopasz Márta munkáiból, köszöntve a 70 éves művészt. Köszöntik a képzőművészet barátai ls. jó egészséget, töretlen alkotókedvet kívánva neki A. F. i