Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-13 / 215. szám

"Vasárnap, 1981. szeptember 15. KZDM Egyensúly V iiák parázslanak néha a háztájina. A szövetkezet vezetői attól tartanak, ha odadobják a gyeplőt, és min­dent ráhagynak a tagokra, ak­kor nem lesz munkaerő a közös­ben. A másik oldalon lévők vi­szont joggal félnek, csökken a jövedelmük, ha nem használnak ki minden lehetőséget. Megkér­tük dr. Papp Elemért, a szaty­mazi Finn—Magyar Barátság Termelőszövetkezet elnökét, mondja ki. lehet-e összhangot teremteni vita helyett? — Nálunk sikerült, — Meggyőzéssel? — Ügy is mondhatjuk, ha nem szóbeli meggyőzést értünk rajta. Érdekeltséggel inkább. — Azt mondja a szövetkezet, gyere dolgozni, mert elrohad a szőlő? — Lenne néhány ember, aki erre a szóra is eljönne, de any­nyi nem, amennyi a szürethez kelL Sokan mondanák, otthon is rohad, és azért is kár. Belső szabályzataink jobban segítenek bennünket. Azt mondjuk inkább, ennyi óra hiányzik még, hogy jö­vőre teljes háztájit és teljes sza­badságot kaphass. — Munkanap helyett óráiban számolnak? — Egy évben 2 ezer 300 órát kell dolgoznia mindenkinek. Egyik traktorosunknak 2 ezer 299 volt. egyszer, csak egy óra hi­ányzott. — Gondolom, megadták neki. — Sajnos, azt jelentette, hogy 1500 négyzetméterrel kevesebbet kapott háztáji művelésre, és egy nappal rövidebb lett a szabad­sága is. Fájt neki, sokáig emle­gette is. de erkölcsileg meg tud­tuk védeni döntésünket. Állandó­an számon tartiuk. ki hogyan áll. Szeptembertől már csipkedjük az embereket: vigyázz, baj ne le­gyen' — Kemény szorítás, adminiszt­ratív intézkedés. — Mást is hozzá kell tennünk. Járjon jói a tag anyagilag is, ha a közösben dolgozik. — Jól jár? — A közösből származó évi Jövedelem 52 ezer 600 forint — A szomszéd téeszben a ház­táji is ad annyit, vagy talán töb­bet is. — Hivatkoznak is rá a tagja­ink, szívesen vennék, ha mi is jobban engednénk. — Hogy lehet az, hogy saját érdeke ellen megszavazza a tag­ság a megszorításokat? — Kívülről nézve így látszik. Aki belül van, mást is figye­lembe vesz. A közösből származó jövedelem mindig biztos, ha a iég elveri a szövetkezetet akkor is. — És ha a háztájit veri a jég? — Verte azt is Aki csak er­re alapozott volna, egyetlen jég­eső egész évi munkáját tönkre­tette volna. Ügy is mondhatnánk, hogy a természeti csapásokból ereció megrázkódtatásokat a kö­zös vezeti le. — Tehát ennyire egyszerű: megszerkesztjük a szabályzatot, és megy minden, mint a karika­csapás? — Ragaszkodunk hozzá. de tudjuk, csak szabályzattal sem­mi meg nem oldható. Ha elő­írom, hogy ennyi időt kell mun­kával tölteni a közösben, mellé kell tennem azt a kötelezettsé­get is, hogy akármikor jön, hasz­nos és értelmes munkát talál­jon. Van olyan szövetkezet, ahol ugyanúgy előírják, de van idő­szak, amikor csak udvarsöprés­sel tölthetik el az időt. Kiszagol­ják sokan, és akkor mennek. Ja­nuár 1-től december 31-ig egyet­len nap nincsen nálunk, amikor tengő-lengő embert láthat. — Eddig világos, de minden még nem. Csak arról beszélünk, hogyan követeli meg a szövet­kezet a maga jussát, és hogyan engedi meg, hogy mellette min­denki annyit dolgozzon otthon, amennyi testi erejéből kitelik. Ha jól belegondolunk, ez az ál­láspont nem tisztességes. — A belső szabályozás pré­miumiöltételeket is rögzít, év vé­gén 10—1!) ezer forintokat is ki­fizetünk jutalomképpen. Ez is arra ösztönöz, hogy a közösben mindenki jól és elegei dolgoz­zon. — Jó. ez a szövetkezet meg­jutalmazza a közösben végzett jó munkát, és bölcsen elnézi a háztájit, — Még mindig csak fél lábon állnánk, ha ezt tennénk. Ami segítségei, a nagyüzem megadhat, azt mind adjuk hozzá. Értse meg, arra megy ki a játék, hogy a tagságunk jól érezze magát. Nem akkor érzi jól, ha gürcöl­het otthon, hanem akkor, ha hasznosíthatja, amit a nagyüzem eszközökkel és termelési mó­dozatokkal elért. Minden munkát időben és kifogástalanul elvég­zőnk a háztájiban is. Fölszántjuk a földet, palántát adunk, és gé­pet is a palántázáshoz. Műtrá­gya és növényvédő szer is a mi gondunk, mert mi könnyebben hozzájutunk. Szalmát adunk, amennyi kell. és házlvoz száillítiuik. amikor kell. A takarmányt szin­tén. bármikor. Az már csak rá­adás. hogy a háztáji termését is mi ér-íkesítjü><­— Igen, ezt sok helyen meg­csinálják, mert haszon — úgy­nevezett nagyüzemi fölár — van rajta. De a tagok sokszor kike­rülik az átvevőket, és maguk viszik a piacra a portékát. — Mi más megoldást válasz­tottunk. A termelőszövetkezet maga értékesíti saját terményét úgy, hogy mindig oda viszi, ahol legjobb vevőt talál rá Ha egy­szer megszerveztük saját hálóza­tunkat, és a közös gazdaság szer­ves részének tekintjük a háztájit is, az a legtermészetesebb, ha tagjaink külön megtermelt por­tékáját ugyanúgy juttatjuk el a piacra, mint a többit. — A haszon? — Ötven fillért kérünk min­den mázsa gyümölcs értékesíté­séért. Ha összeadnánk az átvé­tel, a fuvar, az eladás és a ki­fizetés költségeit, jóval többre rúgna, de nem számítjuk bele. — Ha nem számítják, akkor ráfizetnek. — Másképpen nézzük. Tizenöt­húsz nappal többet tud dolgoz­ni minden tagunk, ha idejét nem piacozássai tölti el. Jól jár, mert mi is el tudjuk adni olyan áron, ahogy ő eladhatná, ráadásul, ha dolgozik, kétszáz forinton felül keres — és jól jár a tagság is, mert az a munka a közös gaz­daságot gyarapítja. — Még egy lépés hiányzik. Tu­domásul veszik, hogy ezt terme­li a háztáji, és eladják. A ter­meléshez azonban igen friss ér­tesülések is kellenek. — Az információk cseréjére gondol? Szoros a kapcsolat, amit mi tudunk, azt a tagjaink is tud­ják. Fólia alatt kezdtük termel­ni a földiepret, sejtettük, köve­ti maid a háztáji is. Az is le­het, abbahagyjuk, hogy ők na­gyobb eséllyel csinálhassák to­vább. Kitűnő a kertészeti ágaza­tunk, nagyszerű szakemberek irá­nyítják a szakértelmük a szö­vetkezet háztáji ágazatában is kamatozik. — Eddig minden óvatos fogal­mazás azt emlegette, vigyázzunk, emberele, nehogy a közös nyaká­ra nőjön a háztáji gazdálkodás. — Erre mi is vigyázunk, de mi egy gondolattal tovább ju­tottunk. Ha a népgazdaságnak is érdeke fűződik az otthoni mun­kához, meg a tagjainknak is. ak­kor ez az érdek a mi érdekünk is. Két nótát nem fújhatunk. Igen egyszerű következtetést von­tunk ie belőle: az egynsóly meg­teremthető a közös és a háztáji között, ha a közös se akar a másik nyakára nőni. HORVÁTH DEZSŐ Olasz tájak Cmtkc ÁMs* Ady szobra előtt Tekints le rám most broiizszemedöed: a váradi. a régi nagv hiteddel, pajtásod áll most ím előtted, kivel a holnap szent frigyét kötötted. Bálvúmnvá válva, fenn ra&vogva nézhetsz ma már a csillagokba. A ..Három hollótói" egész idáig nagy volt az út a büszke máig Magyar sorsunknak oir leadásán fellobbanó tűz: Te ősi Sámán maradi így itt e forgatagban s maradiunk egyak a Te szavadban, hogv visszahullva mind e rögre magvarok marad iunk mindörökre. Én az maradtam. — s hozzád kiáltva vallom a magvar sors hajnaléba: amit Te hoztál: forradalmat, hitet lelket az úi szavaknak megőrizzük, röpítve fennen, hozzád méltóbban, lelkesebben, hogy úav nézhessünk bronzszemedibes Sáimániunk maradtál Ady Endre. • Szíz évvel ezelőtt, 1881. szeptember ll-én született Datka Akoa. A lakótelepi közművelődésről M agyarországon több mint egymillióan élnek lakóte­lepeken. Nemcsak a fővá­rosban.. a vidéki nagyvárosokban is tfáer-xével zsúfolódnak össze az emberek. Káposztásmegyer ter­vezett létszáma egyenesen száz­ezer. A lakások összkomfortosak, de összkomfortosak-e maguk a lakótelepek? Nem az orvosi ren­delőkre, az óvodákra, az iskolák­ra, az üzleíeicre gondolunk, ha­nem a kultúrára. Az óvodák meg a többiek természetesen alapve­tő dolgok, sőt szintén a kultúra részei, de mi van a közművelő­déssel. Mit tehet a közművelő, hogy az emberek az egész lakó­telepet összkomfortosnak érez­zék? Az építész álma töredékesen valósul meg. Az egyik budapesti lakótelep tervezője azt mondta egy újságírónak, hogy ott bizony nem szívesen élne. Kompromisz­szumokat kíván a gazdasági hely­zet, az érvek mögé bújó emberi kényelem és restség. Tehát egy „józanabb" terv születik, s az­tán. felépül a város, a lakótelep. No, nem mindjárt az egész, elő­ször csak a lakások, az utak, né­hány élelmiszerbolt, a legfonto­sabbak. A többit kicsit elhalaszt­juk. Néhány év beletelik, mire a teljes alapellátás úgy-ahogy meg­lesz, s hol vannak akkor még a különlegesebb igények: a szakor­vosi rendelő, a szaküzlet stb. Ez a logika mintha természetellenes volna. Mintha először az emberi test külső határai alakulnának ki. s csak jóval később a belső szer­vek: a tüdő. a vese, az ideg­rendszer, az agy. A tudatról már nem is beszélve. De egy kicsit előreszaladtunk. Egy lakótelep pusztán mérnöki konstrukció? Az építészek sze­rint a házak fölhúzása után meg kell szervezni, föl kell építeni, működtetni kell a városrész tár­sadalmát. A városépítés ily mó­don sohasem fejeződik be, tár­sadalma. urbánuma folytonosan fejlődik, alakul, változik. Ponto­sabban alakulnia, fejlődnie, vál­toznia kellene, ami elsősorban már nem a gazdasági helyzet függvénye... És ebben talán többet tehetnek a népművelők, mint az építészek. Magyarország lakótelepei se­hol sem alkotnak önálló egységet, áltálában egy régi városhoz csat­lakoznak. Az „őslakók" úgy ér­zik. megrövidítik, az újak, hogy elhanyagolják őket. A működte­tők nem végeznek alapos, feltá­ró elemzést a lakótelepekről, pe­dig a tervszerű munkának ez vol­na az alapfeltétele. Az emberek hálóhelynek, alvóvárosnak, s nem sajátjuknak tekintik. hiányzik belőlük az >gazi otthomjsság ér­zése, nincsenek szálak, amelyek odakötnek őket. A kötődésnek feltételei vannak Csak kettőt, említek Az egyik hogy lei xudnak-e alakulni egy városrész sajátos hagyományai. s ezzel a mozaikszerűen összetevő­dő népességből szerveződhet-t határozott arculatú egység. Ma­gától nem. Akkor pedig lehet-e kívülről, tudatosan szervezni, se­gíteni a szokások, hagyományok kialakulását? Igen. Ekkor iö­het a közművelődés. A népszerű szabadtéri rendezvények mozgosi­tó hatásukkal már sok lakótele­pen hagyománnyá kezdenek vál­ni. Jó példa rá a fővárosban évek óta sikeres „szír.házalási" akció, Amatőr művészeti csoportok elő­adásokat tartanak a tereken, a parkokban, összegvűlő tömegnek. De ugyanilyen hatásuk van a sportrendezvényeknek, gyermek­programoknak is. Egy másik fontos feltétei, hogy a telepen élők ténylegesen részt vehessenek saját sorsuk intézésé­ben, az őket érintő döntésekben. Ha a lakosság felajánlásait, kez­deményezéseiket, javaslataikat komolyan veszik, az nagymérték­ben hozzájárulhat a lokálpatrio­tizmus kialakulásához: sajátjuk­ként vigyáznak a parkra, büsz­kélkedhetnek a tornacsarnokkal. Már szóltunk arról, hogy a ki­egészítő intézmények egy része vagy nem, vagy csak több éves késéssel készül el. Például a ját­szószoba, a klub, a művelődési ház, a könyvtár. A más célú he­lyiségek azonban vállalhatnak közösségi, kulturális funkciót. Nem új találmány, a leggazda­gabb nyugati országok is igye­keznek az egymást nem taszító funkciókat összevonni. A lépcső­házak, a kerékpártárolók, a szá­rítóhelyiségek. az iskolák, a part­házak közművelődési célra is használhatók. Fontos, hogv a kulturális mun­ka a helyi viszonyokhoz, a szo­ciális összetételhez igazodjék. Ta­lán nem az avantgarde-irodalom terjesztése, hanem az olyan kul­túra terjesztése a föntosabb. amely a családokat a mindenna­pi döntésekre készíti fel. példá­ul a gyereknevelésben, a lakás­kultúrában. az öltözködésben, a táplálkozásban, stb. Az emberekkel manapság sok intézmény foglalkozik — az egészségügytől a jogsegélyszolgá­latig —. amelyek gyakran el­szigetelődnek egymástói. A lakó­telep kulturális szervezője vál­lalhatná, hogy élő kapcsolatot te­remtsen az egyes ágazatok kö­zött, s ezzel segítsen az embere­ken, akiknek egyszerre vannak egészségügyi, nevelési, jogi és ke­reskedelmi problémáik. PÉTERÉT FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents