Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

Vasárnap, 1981. szeptember 6. 37 Hangulatok és zajok L assan itt az ősz, a gyerekek megkezdték iskolai ta­nulmányaikat. Ebből egyenesen következik, hogy ke­vesebb idejük jut a játszótérre, megcsappant szabad idejük is. Erről jut eszembe; tavasszal ír­tam egy cikket arról, hogy meg­értik-e az idősebb emberek a hancúrozó gyerekeket, elviselik-e indulatok nélkül zajongásaikat. A példákat ugyan egy konkrét la­kóház élete, mindennaoiai szol­gáltatták, a megtörtént esetek az említett bérház folyosóiról, szű­kös udvarából szivárogtak el hozzám, de pontos címet nem ad­tam közre. Ennek azután az lett az eredménye, hogy több helyről is hevesen, élénken reagáltak az írásra. Ezúttal nem a kisgyerme­kek szülei, hanem az idősebb ge­neráció képviselői ragadtak tol­lat, emelték föl a telefonkagylót. Adatokkal egészítették ki megál­lapításaimat és újabb példákat mondtak, el. ..Audiatur et altéra Dars!" — hallgattassák meg a má­sik fél is, — írta levelében Z. I.­né. Bár azt is előrebocsátotta, hogy a megjelent cikk mondani­valójával egyetért Megemlítette, hogy nem állnak tőle távol a gyermekek, mivel szakmája, hivatása is hozzájuk köti. S megtudja különböztetni, mi a gyermeki játék, az önfeledt hancurozás, a kicsinyek életkorá­val együttjáró csínytevés, hun­cutkodás. s mi az, amikor már randalírozás, rongálás, mások bosszantása történik tudatosan, s egyáltalán nem véletlenül. Külö­nösen akkor éreznek így az idő­sebb emberek, ha azt is tapasz­talják, hogy a kisgyermekek szü­lei nem hogy fékeznék a játék határait túllépő gyerekeiket, ha­nem egyetértéssel nyugtázzák cse­lekedeteiket. Ahol levélírónk. Z. T.-né lakik szintén társasház, sokkal többen laknak benne, mint amely ház Hetét megemlítettem korábbi írá­somban. Mondani sem kell, hogy náluk is több a fiatal házas, mint a középkorú vagy idősebb család. A ház udvara bizony ott is parányi, zárt betonkatlan, mely a hangoskodást, dübörgést, zajon­gást többszörösen fölnagyítja, mint egy szabadabb térség. Há­zuk környékét is pontosan körül­irta. megjegyezte, hogy harminc­nál is többen laknak a társasház­ban. sok a gyermek, kiket szere­tettel vesznek körül, nemcsak a szülök, de a gyerek nélküli idő­sebb emberek is. Azt is megje­gyezte. hogy a legtöbb kisgyerek­re évek során sem kell rászólni, mert „igen aranyosak, rendesek, bár éppen olyanok, mint minden ilyen korban levő csemete", tehát hancúroznak, sikongatnak, bú­jócskáznak, játszanak, ahogyan koruknál fogva természetes. „Zajok és hangulatok", — írtam korábban, s valahogy nem akar_ tam megérteni, hogy az idősebb korosztály, a nagyszülők, vagy a gyermekeiket éppen kibocsátó középkorúak miért válnak ide­gessé, ha a gyerekek zajongásait hallják? Elképzelhető, hogy ép­pen elegük volt ebből a ricsajból tíz-húsz éven keresztül? Legyen végre nyugodtság. Talán érthető is ez a kívánság. Ha magamból indulnék ki, akkor is helytálló. Gyermekeim már elröppentek, unokáim még nincsenek. Bár magam egy tízemeletes házban lakoma, a szomszéd házak is ek­korák. Elképzelheti minden olvasó. hosv lépcsőházanként negyven család éldegél — száz­méterszer százméteren legalább négyszer negyven — vagyis száz­hatvan család. A többség itt is fiatal házaspár, sok a gyerek, sőt. — mivel éppen a mi épületünk előtt alakították ki a játszóteret és a „dühöngőt" — távolabbi la­kóházak gyerekei is ide jönnek játszani, olykor a közeli óvoda és iskola napköziseit is elvezetik egy-egy órácskára az itt levő hiruták. csúszdák vitásába nevelő­ik. Mondanom sem kell. van ri­csaj, veszekedés, kiabálás. Haza­var, becsukom az erkély ajtaját, ablakát. De a csend sem szebb, az sem megnyugtatóbb lelkemnek. Inkább legyen zsivaj. Természetesen zsivaj és zsivaj közt vannak különbségek. A le­velet író asszonyság is erről mon­dott 'el példákat. Mit is tettek az említett panaszos asszonyka ká­rára ezek a gverekék? Elöliánó. bao hadd említsem meg. hogy az „öregek" nem is arra panaszkod­lak. hogy a tegyermelsfik cosz­szalkodnak. Inkább megneveztek néhány vásott fiút. kik valóban bosszantották, a „rigolyás" idő­sebb férfiakat, asszonyokat. Ren­geteg példát fölsorakoztattak, né­melyik mosolyt fakasztott ben­nem, de 'azt is nyugtáztam, hogy bizony leleményesek ezek a gye­rekek. Komolyan fogtam föl pa­naszaikat, de eszembe jutott az is, hogy valamikor én és barátaim milyen szegényesek voltunk le­leményben. Emlékszem, egyszer a szomszédos ácsmesterek házának ereszéről összeszedtünk vagy tiz darab verebet, s elmentünk a legközelebbi moziba és a film forgatása közben kiengedtük a szürke madárkákat. Volt nagy riadalom, mert a verebek, a fény felé repülve nekicsapódtak a vá­szonnak. ahol éppen természet­rajzot produkáltak. Kiáltottak is a nézők: „Hogyan kerültek vere­bek a sasok közé"' Valahogy oly­formán, hogy mi gyerekek is na­gyon-nagyon rosszak Voltunk. Anyám akkor azt mondta, hogy pontosan olvar.ok vasvfioik. mint mi voltunk ilyen korunkban. Milyenek is a mai gyerekek? Lehet, hogy sem rosszabbak, sem jobbak, mint „őseik". Milyen dol­gokat is emiitett föl levelében panaszosunk? Ilyeneket: „J. B. ti­zenhárom éves gyermeke társával együtt a késő esti órákban zseb­lámpával bevilágított P. B.-né lakásába, álmából felriasztva az egyedül élő beteg és idős asz­szonyt. Ugyanezek a gyerekek majdnem felgyújtották a lom­kamrát, szerencsére a tűzesetet a gondnoknak sikerült megelőznie." Erre magam is azt mondom, hogy szerencsére, mert a tűz nem gye­rekjáték! Remélem nem haragszanak meg az idősebbek, a velem egy­korúak sem. ha további idézete­ket adok közre az említett pana­szos levélből. Valaki a házból va­lószínűleg panaszkodott: „ ... a gyerekek hulladékot dugdosnak a postai levélszekrényembe. Egyik szomszédom ajtajának zárját ho­mokkal tömítették. Ami ennél is iölháborítóbb, A. K. egyik este úgy pikulázott. hogy a pikulát rá­szorította B.-né lakásának falára. Ezeket B.-né is tanúsítja."' Mit mondjak erre? Rábízom a véle­ményalkotását az olvasóra. Tovább megvek. idézem a leve­let, de engedjék meg, hogy a le­vélben szereplő személyeket csak elváltoztatott monogrammal je­lezzem. „A ház belső rendje ak­kor kezdett megbomlani, amikor naponta, rendszeresen, vasárna­pot és ünnepnapot sem kihagyva, este későig üvöltöztek, futballcsa­tákat folytattak a zárt betonos udvaron. A vasból levő garázs ajtóknak rúgott labdák pokoli dübörgést okoztak. A futballal betörtek minden ablakot, széttör­ték a világítási búrákat. Az Álla­mi Biztosító egy ideig fizette a töréseket, de a rossz gyerekek szülei egv esetben sem fizet­tek ... Több esetben barátok, há­zon kívüli idegen gyerekek is részt vettek az udvari csatákban, sok esetben pedig a szülők a kör­folyósokról hangosan biztatták a gyerekeket. Tetőzte a helyzetet, hogy a gyermekek csatái után az apukák is, este későig futballcsa­tákat vívtak, sok esetben házon kívüli idegeneket is bevontak eb­be." Ebbe valóban nehéz belenyu­godni. A „sértettek" sem nyu­godtak meg. Miért focizzanak azok a vásott kölykök, sőt hova fejlődik a világ, még a szülők is követik gyerekeik példáját! Jöj­jön a per. „Jogos védelmünk ér­dekében először 1980-ban fordul­tunk a tanácshoz, ahol a legrosz­szabb gyerekek szüleit figyelmez­tetésben részesítették és a fut­ballczást, valamint az erős zajt okozó játékokat megtiltották. Egy másik tárgyaláson E. B.-nét ré­szesítették figyelmeztetésben' Istenem, mit is mondhatnék én, az az ember, aki nem társasház­ban iakik, hanem csak százhat­van lakót körülvevő piciny kör­nyezetben. Semmit. Föl sem tu­dom fogni ezeket az indulatokat. Persze, vannak olyan dolgok, amelyeket magam sem tudok megérteni. S ez esetben éppen az idősebb emperek pártjára állok. Tudniillik, az már súrolja a rossz­hiszeműség határát, ha egy fia­tul fiú vagy lány a szülei hallalá­ra sértegeti az idősebb szomszé­dokat. Főiidézek erre is példákat az említett levélből: „A helyzet odáig fajult, hogy C. Z. gyermeke szemétládának nevezett, az egyik gyerek pedig nekifutott a szom­szédomnak, aki idős és beteg em­ber. Mondhatnánk még példákat: Idős ember ajtaja elé a gyerekek spárgáról leeresztve, büdös saitut lógattak, s amikor szólt nekik, öreg csősznek titulálták. A tizen­éves fiúk ütögetik a lépcsőház vaskorlátját, görkorcsolyáznak. Azt szeretnénk, ha legalább va­sárnap délutánonként lenne egy kis csendes idő házunkban." Levélírónk idézett saját írá­somból is, amelyben azt fejteget­tem, hogy lássuk bennem egye­dül élünk ezen a sárgolyón, tár­sas lények vagyunk, viseljük el egymást barátságban, szeretet­ben. Ma is ezen a véleményen va­gyok, de megértem az idősebb embereket is. A dolog valóban két oldalú. Audiatur et altéra pars, — mind a két oldalt hallgassuk meg, de tiszteljük is e két oldal kívánalmait. Túlkapások előfor­dulnak az öregeiméi és a gyere­keknél egyaránt. Magam arra hajlanék, hogy a középkorúak egy pillanatra gondolkodjanak el azon: holnap már ők lesznek öre­gek. Vajon milyen hangulatokat, zajokat viselnek el szívesen? A tiszta szívből jövő. a gyermeki lelkekből fakadó túlkapásokat is fogadjuk el, le van ezért ennek is két oldala; nyugodtan figyelmez­tessük saiát gyerekeinket is. ha azok véletlenül, a játék hevében túllépik a megengedett kerete­ket. Legyünk egymáshoz megér­téssel. S mégegyszer visszatérnék írásomra, melyből panaszosunk is idézett: „Lássuk be. hogy nem egyedül élünk ezen a sárgolyón, társas lények vagyunk." Ez vi­szont éppen úgy érvényes öre­gekre, vagy fiatalokra, mint bár­kire. Legyünk megértő emberek. GAZDAGH ISTVÁN Serfőző Simon Nem az vagyok A iércévei kapirgáló öcskös. aki voltam. nem ismerne rám. ha találkoznék vele. s akire alig hasonlítok mar. Nem az vagyok, aki esténként a kéményfarkincás tanyában álmoskodtam valamikor, s akit nyulak hívtak játszani a meleg dűlőre, bekiabáltak az ajtón. S aki még sokáig váirt vissza a küszöb-magaslaton. Látta néha a messze fel-fellobogó arcom, amerről visszahívni engem. fölágaskodtak a szélben, vágtattak volna nyihogva utánam a földek. Fiatalok kiállítása MAROSVÁRI GYÖRGY SZÜLEIM CÍMŰ ALKOTÁSA KELEMEN KÁROLY RADIBFESTMÉNYE Szegeden, az Ifjúsági Házban látható a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának idei kollektív sereg­szemléje. Székesfehérvár és Pécs után most harmadszor rendezik vidéki városban a 35 éven aluli festők, grafikusok és szobrászok évi bemutatkozásukat. A Stúdió mintegy három és félszáz tagja közül 1Ü9 művész kétszáz mun­kája került közönség elé: festmé­nyek, szobrok, érmék, grafikaila­pok és öt térkonstrukció. A Stú­dió '81 című, sokszínű tárlat föl­sorakoztatja képzőművészetünk legfiatalabb nemzedékének ered­ményeit. reprezentálja törekvése­it, felmutatja kísérleteit. A színes anyagban meghökkentő művek is helyt kaptak a hagyományos té­mák és műfajok mellett. A jelen­tős érdeklődésre számot tartó or­szágos seregszemle szeptember 20-ig tekinthető meg — kedd ki­vételével — a Tisza-parti Ifjúsá­gi Házban. (A reprodukciókat So­mogyi Károlyné készítette) KATONA ZSUZSA PORTRÉJA TÓTH JULIANNA A KŐFARAGÓ CÍMŰ DOMBORMŰVE

Next

/
Thumbnails
Contents