Délmagyarország, 1981. szeptember (71. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-06 / 209. szám

Vasárnap, 1981. szeptember 6. 37 Hangulatok és zajok L

assan itt az ősz, a gyerekek megkezdték iskolai tanulmányaikat. Ebből egyenesen következik, hogy kevesebb idejük jut a játszótérre, megcsappant szabad idejük is. Erről jut eszembe; tavasszal írtam egy cikket arról, hogy megértik-e az idősebb emberek a hancúrozó gyerekeket, elviselik-e indulatok nélkül zajongásaikat. A példákat ugyan egy konkrét lakóház élete, mindennaoiai szolgáltatták, a megtörtént esetek az említett bérház folyosóiról, szűkös udvarából szivárogtak el hozzám, de pontos címet nem adtam közre. Ennek azután az lett az eredménye, hogy több helyről is hevesen, élénken reagáltak az írásra. Ezúttal nem a kisgyermekek szülei, hanem az idősebb generáció képviselői ragadtak tollat, emelték föl a telefonkagylót. Adatokkal egészítették ki megállapításaimat és újabb példákat mondtak, el. ..Audiatur et altéra Dars!" — hallgattassák meg a másik fél is, — írta levelében Z. I.né. Bár azt is előrebocsátotta, hogy a megjelent cikk mondanivalójával egyetért Megemlítette, hogy nem állnak tőle távol a gyermekek, mivel szakmája, hivatása is hozzájuk köti. S megtudja különböztetni, mi a gyermeki játék, az önfeledt hancurozás, a kicsinyek életkorával együttjáró csínytevés, huncutkodás. s mi az, amikor már randalírozás, rongálás, mások bosszantása történik tudatosan, s egyáltalán nem véletlenül. Különösen akkor éreznek így az idősebb emberek, ha azt is tapasztalják, hogy a kisgyermekek szülei nem hogy fékeznék a játék határait túllépő gyerekeiket, hanem egyetértéssel nyugtázzák cselekedeteiket. Ahol levélírónk. Z. T.-né lakik szintén társasház, sokkal többen laknak benne, mint amely ház Hetét megemlítettem korábbi írásomban. Mondani sem kell, hogy náluk is több a fiatal házas, mint a középkorú vagy idősebb család. A ház udvara bizony ott is parányi, zárt betonkatlan, mely a hangoskodást, dübörgést, zajongást többszörösen fölnagyítja, mint egy szabadabb térség. Házuk környékét is pontosan körülirta. megjegyezte, hogy harmincnál is többen laknak a társasházban. sok a gyermek, kiket szeretettel vesznek körül, nemcsak a szülök, de a gyerek nélküli idősebb emberek is. Azt is megjegyezte. hogy a legtöbb kisgyerekre évek során sem kell rászólni, mert „igen aranyosak, rendesek, bár éppen olyanok, mint minden ilyen korban levő csemete", tehát hancúroznak, sikongatnak, bújócskáznak, játszanak, ahogyan koruknál fogva természetes. „Zajok és hangulatok", — írtam korábban, s valahogy nem akar_ tam megérteni, hogy az idősebb korosztály, a nagyszülők, vagy a gyermekeiket éppen kibocsátó középkorúak miért válnak idegessé, ha a gyerekek zajongásait hallják? Elképzelhető, hogy éppen elegük volt ebből a ricsajból tíz-húsz éven keresztül? Legyen végre nyugodtság. Talán érthető is ez a kívánság. Ha magamból indulnék ki, akkor is helytálló. Gyermekeim már elröppentek, unokáim még nincsenek. Bár magam egy tízemeletes házban lakoma, a szomszéd házak is ekkorák. Elképzelheti minden olvasó. hosv lépcsőházanként negyven család éldegél — százméterszer százméteren legalább négyszer negyven — vagyis százhatvan család. A többség itt is fiatal házaspár, sok a gyerek, sőt. — mivel éppen a mi épületünk előtt alakították ki a játszóteret és a „dühöngőt" — távolabbi lakóházak gyerekei is ide jönnek játszani, olykor a közeli óvoda és iskola napköziseit is elvezetik egy-egy órácskára az itt levő hiruták. csúszdák vitásába nevelőik. Mondanom sem kell. van ricsaj, veszekedés, kiabálás. Hazavar, becsukom az erkély ajtaját, ablakát. De a csend sem szebb, az sem megnyugtatóbb lelkemnek. Inkább legyen zsivaj. Természetesen zsivaj és zsivaj közt vannak különbségek. A levelet író asszonyság is erről mondott 'el példákat. Mit is tettek az említett panaszos asszonyka kárára ezek a gverekék? Elöliánó. bao hadd említsem meg. hogy az „öregek" nem is arra panaszkodlak. hogy a tegyermelsfik coszszalkodnak. Inkább megneveztek néhány vásott fiút. kik valóban bosszantották, a „rigolyás" idősebb férfiakat, asszonyokat. Rengeteg példát fölsorakoztattak, némelyik mosolyt fakasztott bennem, de 'azt is nyugtáztam, hogy bizony leleményesek ezek a gyerekek. Komolyan fogtam föl panaszaikat, de eszembe jutott az is, hogy valamikor én és barátaim milyen szegényesek voltunk leleményben. Emlékszem, egyszer a szomszédos ácsmesterek házának ereszéről összeszedtünk vagy tiz darab verebet, s elmentünk a legközelebbi moziba és a film forgatása közben kiengedtük a szürke madárkákat. Volt nagy riadalom, mert a verebek, a fény felé repülve nekicsapódtak a vászonnak. ahol éppen természetrajzot produkáltak. Kiáltottak is a nézők: „Hogyan kerültek verebek a sasok közé"' Valahogy olyformán, hogy mi gyerekek is nagyon-nagyon rosszak Voltunk. Anyám akkor azt mondta, hogy pontosan olvar.ok vasvfioik. mint mi voltunk ilyen korunkban. Milyenek is a mai gyerekek? Lehet, hogy sem rosszabbak, sem jobbak, mint „őseik". Milyen dolgokat is emiitett föl levelében panaszosunk? Ilyeneket: „J. B. tizenhárom éves gyermeke társával együtt a késő esti órákban zseblámpával bevilágított P. B.-né lakásába, álmából felriasztva az egyedül élő beteg és idős aszszonyt. Ugyanezek a gyerekek majdnem felgyújtották a lomkamrát, szerencsére a tűzesetet a gondnoknak sikerült megelőznie." Erre magam is azt mondom, hogy szerencsére, mert a tűz nem gyerekjáték! Remélem nem haragszanak meg az idősebbek, a velem egykorúak sem. ha további idézeteket adok közre az említett panaszos levélből. Valaki a házból valószínűleg panaszkodott: „ ... a gyerekek hulladékot dugdosnak a postai levélszekrényembe. Egyik szomszédom ajtajának zárját homokkal tömítették. Ami ennél is iölháborítóbb, A. K. egyik este úgy pikulázott. hogy a pikulát rászorította B.-né lakásának falára. Ezeket B.-né is tanúsítja."' Mit mondjak erre? Rábízom a véleményalkotását az olvasóra. Tovább megvek. idézem a levelet, de engedjék meg, hogy a levélben szereplő személyeket csak elváltoztatott monogrammal jelezzem. „A ház belső rendje akkor kezdett megbomlani, amikor naponta, rendszeresen, vasárnapot és ünnepnapot sem kihagyva, este későig üvöltöztek, futballcsatákat folytattak a zárt betonos udvaron. A vasból levő garázs ajtóknak rúgott labdák pokoli dübörgést okoztak. A futballal betörtek minden ablakot, széttörték a világítási búrákat. Az Állami Biztosító egy ideig fizette a töréseket, de a rossz gyerekek szülei egv esetben sem fizettek ... Több esetben barátok, házon kívüli idegen gyerekek is részt vettek az udvari csatákban, sok esetben pedig a szülők a körfolyósokról hangosan biztatták a gyerekeket. Tetőzte a helyzetet, hogy a gyermekek csatái után az apukák is, este későig futballcsatákat vívtak, sok esetben házon kívüli idegeneket is bevontak ebbe." Ebbe valóban nehéz belenyugodni. A „sértettek" sem nyugodtak meg. Miért focizzanak azok a vásott kölykök, sőt hova fejlődik a világ, még a szülők is követik gyerekeik példáját! Jöjjön a per. „Jogos védelmünk érdekében először 1980-ban fordultunk a tanácshoz, ahol a legroszszabb gyerekek szüleit figyelmeztetésben részesítették és a futballczást, valamint az erős zajt okozó játékokat megtiltották. Egy másik tárgyaláson E. B.-nét részesítették figyelmeztetésben' Istenem, mit is mondhatnék én, az az ember, aki nem társasházban iakik, hanem csak százhatvan lakót körülvevő piciny környezetben. Semmit. Föl sem tudom fogni ezeket az indulatokat. Persze, vannak olyan dolgok, amelyeket magam sem tudok megérteni. S ez esetben éppen az idősebb emperek pártjára állok. Tudniillik, az már súrolja a rosszhiszeműség határát, ha egy fiatul fiú vagy lány a szülei hallalára sértegeti az idősebb szomszédokat. Főiidézek erre is példákat az említett levélből: „A helyzet odáig fajult, hogy C. Z. gyermeke szemétládának nevezett, az egyik gyerek pedig nekifutott a szomszédomnak, aki idős és beteg ember. Mondhatnánk még példákat: Idős ember ajtaja elé a gyerekek spárgáról leeresztve, büdös saitut lógattak, s amikor szólt nekik, öreg csősznek titulálták. A tizenéves fiúk ütögetik a lépcsőház vaskorlátját, görkorcsolyáznak. Azt szeretnénk, ha legalább vasárnap délutánonként lenne egy kis csendes idő házunkban." Levélírónk idézett saját írásomból is, amelyben azt fejtegettem, hogy lássuk bennem egyedül élünk ezen a sárgolyón, társas lények vagyunk, viseljük el egymást barátságban, szeretetben. Ma is ezen a véleményen vagyok, de megértem az idősebb embereket is. A dolog valóban két oldalú. Audiatur et altéra pars, — mind a két oldalt hallgassuk meg, de tiszteljük is e két oldal kívánalmait. Túlkapások előfordulnak az öregeiméi és a gyerekeknél egyaránt. Magam arra hajlanék, hogy a középkorúak egy pillanatra gondolkodjanak el azon: holnap már ők lesznek öregek. Vajon milyen hangulatokat, zajokat viselnek el szívesen? A tiszta szívből jövő. a gyermeki lelkekből fakadó túlkapásokat is fogadjuk el, le van ezért ennek is két oldala; nyugodtan figyelmeztessük saiát gyerekeinket is. ha azok véletlenül, a játék hevében túllépik a megengedett kereteket. Legyünk egymáshoz megértéssel. S mégegyszer visszatérnék írásomra, melyből panaszosunk is idézett: „Lássuk be. hogy nem egyedül élünk ezen a sárgolyón, társas lények vagyunk." Ez viszont éppen úgy érvényes öregekre, vagy fiatalokra, mint bárkire. Legyünk megértő emberek. GAZDAGH ISTVÁN Serfőző Simon Nem az vagyok A iércévei kapirgáló öcskös. aki voltam. nem ismerne rám. ha találkoznék vele. s akire alig hasonlítok mar. Nem az vagyok, aki esténként a kéményfarkincás tanyában álmoskodtam valamikor, s akit nyulak hívtak játszani a meleg dűlőre, bekiabáltak az ajtón. S aki még sokáig váirt vissza a küszöb-magaslaton. Látta néha a messze fel-fellobogó arcom, amerről visszahívni engem. fölágaskodtak a szélben, vágtattak volna nyihogva utánam a földek. Fiatalok kiállítása MAROSVÁRI GYÖRGY SZÜLEIM CÍMŰ ALKOTÁSA KELEMEN KÁROLY RADIBFESTMÉNYE Szegeden, az Ifjúsági Házban látható a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának idei kollektív seregszemléje. Székesfehérvár és Pécs után most harmadszor rendezik vidéki városban a 35 éven aluli festők, grafikusok és szobrászok évi bemutatkozásukat. A Stúdió mintegy három és félszáz tagja közül 1Ü9 művész kétszáz munkája került közönség elé: festmények, szobrok, érmék, grafikailapok és öt térkonstrukció. A Stúdió '81 című, sokszínű tárlat fölsorakoztatja képzőművészetünk legfiatalabb nemzedékének eredményeit. reprezentálja törekvéseit, felmutatja kísérleteit. A színes anyagban meghökkentő művek is helyt kaptak a hagyományos témák és műfajok mellett. A jelentős érdeklődésre számot tartó országos seregszemle szeptember 20-ig tekinthető meg — kedd kivételével — a Tisza-parti Ifjúsági Házban. (A reprodukciókat Somogyi Károlyné készítette) KATONA ZSUZSA PORTRÉJA TÓTH JULIANNA A KŐFARAGÓ CÍMŰ DOMBORMŰVE