Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

MAGAZIN 65 Vasárnap, 1981. augusztus 2. Számítógépsztori Képek a szalonról A fotóklubok szegedi szaloniát immár sok év óta úgv tartiák számom. mint amelven a néző első kézből ismerkedhet meg a hazai kísérleti fotográfia egyes, érdekes irányzataival, áramlataival. Nincs ez másként az idei. a 17. szalon esetében sem. A különbség legföljebb annyi, hogy a ..kísérleti" szó egyre inkább értelmét veszti, ahogvan a fotográfiai formanyelv úi lehetőségei mindegyre kidolgozattabbá válnak Az idei szegedi szalon sok képe ily módon egyre inkább képes betekintést nvúitani abba a világba, amelyet a fotográfia úi eszköztára. megújult formanyelve révén teremteni képes. E képek közül adunk közre kettőt lantokban. Burján György (Győri Fotóklub): Cím nélkül Kovács Mihály (Kecskeméti Fotóklub): Vízió A papírpénz karrierje Amennyire laikusként tudhatom, régi idea a számítógépek összekapcsalása, országos, kontinensnyi. vagy akár földi méretű, összehangolt rendszerek létrehozása, amelynek eredményeként hihetetlen és félelmetes gyorsasággal elemezhető és szelektálható adattömeg állhatna a kutatók, a gazdasági szakemberek, a menedzserek, műszakiak rendelkezésére. S amennyire tudom, mindez legföljebb egy-két, alapvetően kereskedelmi jellegű szolgáltatásokat adó célrendszernél valósulhatott meg. Például a világot többé-kevésbé behálózó repülőtéri helybiztosító, számítógépekre alapozott rendszerek esetében. Érthető tehát, hogy egy véletlen találkozásunk alkalmával rákérdeztem dr. Hunya Péterre, a JATE kibernetikai laboratóriumának vezetőjére: nálunk. Magyarországon történik-e valami az integrált számítógép-hálózat(ok) kialakítása érdekében? A kérdésből beszélgetés született, amelyet, ha tolmácsolni nem is áll módomban, tanulságait, laikusként levonva. megkísérlem közreadni. Nehéz kezdetek Nagyjából közismert, hogy a kibernetika és a számítástechnika mifelénk hosszú évekig gyanús portékának számított. A dialektikára alapozott filozófiai nézetekkel nehezen fért. ugyanis össze, hogy végül is minden folyamatot elemeire lehet bontani, matematikai formulákkal le lehet írni, formalizálni oly módon, hogy a legbonyolultabb folyamatok is valamilyen — gépesíthető — módon viszonylag gyorsan elemezhetőkké válnak. Mindehhez t,csupán" arra von szükség, hogy e folyamatok törvényszerűségeit matematikai alapokon megfogalmazzuk. A változó körülmények mindig változó adataival azután már nem az embernek kell törődnie, hanem a gépnek. Lényegében ezen az elven működtek a második világháború légvédelmének precíziós-mechanikus lőelemképzői, vagy akár a hagyományos bolti pénztárgépek. Az elektronika korszaka viszont alapvetően megváltoztatta — kibővítette és egyre gyorsabbá tette — a számítástechnikát. Csak hát: roppant nehéz volt az áttörés. Szegeden Kalmár László professzoré volt az érdem, hogy mindent elkövetett: Magyarországon is teremtsük meg a szervezett számítástechnikai oktatás alapjait. Az országban elsőként szűkebb pátriánkban alakult meg az az oktatási központ, amely — egy már elavultnak számító, első generációs géppel — 1957-ben megkezdte a képzett, gyakorlott számítástechnikai szakemberek oktatását, kibocsátását. Több mint tíz év múlva, 1968-ban kapott azután a laboratórium egy akkor, a polgári alkalmazásban korszerűnek számító, viszonylag jó műveleti sebességű Minszk— 22-es gépet., amely a képzésen kívül már egyéb feladatokra is alkalmazható volt. / Kis kontra nagy Az új gép sokáig megfelelt a feladatának, mert hogy jobbat beszerezni nemigen lehetett (Vagy ha igen, hát roppant hátrányos feltételek mellett.) Ekkoriban már komoly viták voltak az oktatási centrumok kiépítése körül. Két koncepció ütközött öszr sze. Az egyik szerint kis gépekkel, a másik — többek között a Kalmár László által képviselt — felfogás szerint, nagy gépekkel kellene fölszerelni ezeket a központokat. (Akkoriban nagyiából mindkét megoldás gazdaságosnak és értelmesnek tűnt, különböző szempontok miatt) Néhátiy év után aztán — szerencsére — a nagygép-koncepció győzött. Így kaphatta meg 1975-ben a szegedi labor az akkor nagyon is korszerűnek számító R 40-es gépet. S hogy miért volt ez akkor nagyon komoly eredmény? Nem csak egyszerűen a gép kapacitása, „tudása" miatt, hanem azért is, mert akkortájra kialakultak azok a módszerek és lehetőségek, amelyekkel az ilyen méretű gép lehetőségeit valóban értelmesen ki is lehetett használni. A következő fontos évszám 1977. Ekkor helyezték üzembe Szegeden az R 40-es géphez csatolt terminálokat, magának a labornak az épületében. Vagyis azokat a képernyős egységeket, amelyek révén lehetővé vált, hogy' a nagy gép szolgáltatásait egyszerre többen is igénybe vehessék feladataik megoldására. És nem is csak ezért fontos az évszám. Még ezen a nyáron tűz ütött ki a laborban, aminek eredménye féléves állás, s a gép bővített helyreállítása lett. Házhoz szállított szolgáltatások Egy évvel később. 1978-ban született meg az a minisztériumi döntés, amely a regionális oktatási központok létrehozását szorgalmazta. Ennek lényege az volt. hogy az adott szellemi kapacitásokhoz nagy gépet kell telepíteni, úgy, hogy élve az akkor már meglevő lehetőségekkel, e nagy és drága gép szolgáltatásait a terminálhálózat kiépítésével több felhasználóhoz is el kell juttatni. A tűz utáni szegedi kapacitásnövelő helyreállítás végül is megteremtette annak a lehetőségét, hogy a József Attila Tudományegyetem kibernetikai laboratóriumának gépe .külső felhasználók számára is hozzáférhetővé váljon. Két év múlva, 1979 elején így jutattak terminálokhoz az élelmiszeripari főiskola és a közgazdasági szakközépiskola tanulói, oktatói, ahol viszonylag olcsó, kis berendezések beszerelése révén mindazokat a lehetőségeket hasznosíthatták, amivel a laborban levő nagy gép rendelkezik. Közben lassanként megszületett a többi, regionális oktatása központ az országban: a Műegyetemen, Pécsett, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. S ez a rendszer még bővülni fog. Gépek rendszere Szegeden sem tétlenkedtek a számítástechnika szakemberei. Még ebben az évben. 1979-ben az orvostudományi egyetem is bekapcsolódott a JATE rendszerébe. két kis. R 10-es gép összekapcsolása révén. A Szegeden kidolgozott speciális program alapján a SZOTE-n működő terminálokról a JATE kibernetikai laboratóriumában működő nagy gép összes szolgáltatása hozzáférhetővé vált. A SZOTE-n dolgozó R 10-es önálló gépként is működhet, de ha a feladat meghaladja annak a gépnek a' teljesítőképességét, automatikusan igénybe veszi a labor R 40-es gépének „tudását". Ugyanilyen elven kapcsolták be a rendszerbe a kecskeméti automatizálási főiskola R 10-esét is. S hogy mi mindennek az előnye. Az R 10-es jó műveleti sebességű kis gép, amelynek korlátozott a memóriakapacitása. Ha viszont csatlakoztatják az R 40eshez, akkor a nagy gép minden előnyével rendelkezhet a kis gép tulajdonosa, vagyis: az óriási mennyiségű kész programmal, valamint a nagy központi és háttérmemóriával. Ily módon a kis gép is nagyon komoly feladatok megoldására válik alkalmassá, s sokkal olcsóbban Mert egy R 40es gép, a szükséges tartozékokkal, viszonylag jól kiépítve mintegy százmillió forintba kerül, ellenben egy R 10-es jóval alatta marad a 20 milliónak. Egy R 10-eshez pedig négy terminál csatlakoztatható. 125 ezer forintért darabonként. amelyekről a teljes, az R 40-es gépre alapozott rendszer szolgáltatásai, „tudása" igénybe vehető. Ily módon 32 helyről vehetik igénybe a teljes rendszer kapacitását. A rendszer komplexitása ráadásul sok más előnnyel is" jár. Például azzal, hogy ma az R 40-esre alapozott rendszer kapacitásban többszörösét képes nyújtani annak, mint az új, nagy gép működésének kezdetén nyújthatott. 1976-ban nagyjából háromezer munka futott le a gépen, az 1980—81-es tanév második félévében pedig 13 ezernél is több, És a jövő? Anélkül, hogy laikusként különösebb elemzésbe bocsátkoznánk. nyilván az eddigiekből is kiderül, hogy a számítógépek öszszekapcsolt, integrált rendszerének nagy jövője van. Hiszen egy ilyen rendszer révén meg lehetne oldani, hogy egyes helyeken különböző problémákra „szakosodott" gépek működjenek, s a rendszer egy-egy feladat megoldásához a szükséges információkat onnan „hívja le" automatikusan, ahol azok rendelkezésre állanak. Csakhogy, mint minden, egy ilyen országos hálózat kialakítása is sokba kerül, amire ebben az ötéves tervben aligha lesz mód. (Európában is csak két nyilvános számítógép-hálózat működik egyelőre.) Jelenleg mi a kísérletek Időszakában tartunk. Ott, hogy az adatáramlást vezérlő kisszámítógépek megfelelően működjenek majd, s a szükséges postai vonalakat is ki lehessen alakítani. Egyelőre éppen csak hogy megkezdődött a szükséges postai hálózat kiépítése, valamint azoknak a programoknak a kidolgozása* amelyek alapján egy ilyen egységes rendszert maid működtetni lehet. Vagyis az elméleti, szakmai és gyakorlati felkészülés időszakában vagyunk, amely alapul szolgálhat majdan az oktatás egységes számítógép-rendszerének kiépítéséhez. Mindez végeredményeként viszonylag olcsón, roppantul kiszélesítheti e számítóközpontok szolgáltatási skáliót. s lehetővé teheti a géppark kapacitásának sokkal jobb kihasználását Főként ha figyelembe vesszük, hogy a piacon megjelentek a nagy tudású, igénytelen és olcsó mikrogépek, amelyek szintén csatlakoztathatók e hálózathoz, s a rendszer együttes „intelligenciáját" ily módon sok felhasználóhoz lehetne eljuttatni. A konkrét műszaki megoldás föltehetően a következő ötéves terv feladata lesz. A szakemberek fő feladata jelenleg az, hogy az Ilyen komplex, integrált rendszer működésének biztosításához szükséges programokat kidolgozzák. SZAVAY ISTVÁN A papírpénz minden valószínűség szerint Kínából származik. I. e. 119-ben U-ti császár ideiében fehér szarvas bőréből készített, színes festményekkel díszített. négyszögletes bőrdarabok voltak pénzként forgalomban. Egy másik kínai adat közli, hogy i. sz. 605—617 között olyan súlyos gazdatógi zavarok keletkeztek a mennyei birodalomban, hogy kényszerűségből sokféle értékes táxgvat használtak papírpénz helyett. A kincstár drága fémek értékének megfelelő utalványokat bocsátott ki. melveket pénzként lehetett felhasználni. Előbb a gazdag családok foglalkoztak pénzkibocsátással, maid a császár saiát magának tartotta fenn ezt. a iövedelemforrást. A papírpénz használata időnként megszűnt, maid úira feltámadt A 13. század közepén mongolok hódították meg Kínát, és Kublái kán úira bevezette a papírpénz használatát. Ebben az időben a pénzeket fa kérgéből készítették és magas értéke volt: egv uncia ezüstöt vagv. egy uncia aranynak egytizedét érte. A mongoloknak Kínából történő kivonulása után itt megszűnt a papírpénz, de később a Mingdinasztia úira bevezette mégpedig az úi papírpénz már 5-féle értékben volt forgalomban. de ugyanekkor úira betiltották Kínában az ezüst és aranv forgalmát. illetve e fémek feldolgozását. A papírpénz elteriedt az egész világon. Olvkor a gazdasági válságot a papírpénz fokozott kiadásával próbálták megoldani, de ez sohasem sikerült. A papírpénz használata ma már világszerte általános. az aranypénzek pedig az 1930-as nagv világválság után fokozatosan eltűntek. Berezeli A. Károly A leghatalmasabb Zenét, zenét, hogv megragadjam mindazt, mi benned halhatatlan, mi testenkívüli, szent, mennyei — Ezt. ezt szeretném folvton zengeni — Márvánvt márványt, hogv vakbuzgón kivéssem, mi benned testi s elfoszlik egészen, a romlandót megörökíteni, hogv szépséged hirdessék művem kövei — Festéket, színt, hogv sietve lefessem mindazt, mi pillanatnyi arcon és a testen, a pírt. szeszélyt s a szenvedély dúlt lázadását, hogy ezt is örökkévalóságnak lássák — S pár szót csupán, mely aikad hagyja el. mely mit se mond. de mindenre felel, melv el se hangzik s száll a semmibe — De hatalmasabb, mint a legszentebb Ige — Titok Mint lepréselt virágot, régi fóliánsban. mit egykor tán egv szerelmes diák feleitett ott. míg bölcs könyvét lapozta át. úgv reitem képed én. gvakran gondolva rád. mert nincsen mód. hogv neved viliággá kiáltsam. Sok évem lapiai közt hervadsz sápatag őrizlek s erőt merítek belőled, s bár lánvka vagv kit vágv aligha gvötört meg. s nem tudhatom, miiven lehetsz valódi nőnek, de megigéztél s már szívemben hordalak. Sosem fogsz napvilágra iutni drága, gvúitó szemednek lángja bennem hamvad el csak néztelek, s be kellett érnem ennyivel — S ha sorsom egyszer bárkit érdekel s belém lapoz nem lel titkod nvomára.