Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-09 / 186. szám

66 Vasárnap, 1981. augusztus 2. WIDM Bókkon Gábor Leopárd-Hold Leooárd-Hold vonul Elrejtőznek — mézsűrű sötétség mögé hátrálnak a csillagok Az éjszaka aréna-ágyában fekszem Mért nem vagy Itt? Félek! Hallod? Á lélegzetem szaggatott Uvegsziláink-szökökút — lassú ütés zajtalanul fröccsent szét gyöngyöt Izzadó ablakot Leopárd-Hold vonul vörös-ezüst félszeme felfénylik ékesen éhesen rámragyog Feketedő fénybe dermednek a tárgyak magukba csukódva ls érzik — félve horkant) rak — lepedőn szimatoló szélben a nehéz vénszagot KISS ATTILA RAJZA A

rató Sándor ültében ls egyre a cigányt biztatta. Olykor körülszalajtotta szemét a halványzöld étterem közönségén is, de minduntalan visszakanyarította a prímás hegedűjére. Régi, kedves hallgatók lopakodtak onnan eló. Olyik-másik szirupo•an kacskaringós nóta volt. Valamennyi nagyon vágott Arató hangulatához. Harmadik napja téblábol ebben a vidéki városban. Szabadságát tölti testvéménjénél. Verust, a feleségét ls magával hozta. Bár ne hozta volna! Nem mintha nem szeretné a feleségét A szeretettel nincs baj. Az asszony részéről sem. Sót olykor már túlzásbamenóen rátelepszik az asszony Aratóra. Pedig most hogy harmadik napja pesti lakásukon pihen a honvéd főhadnagyi egyenruha, minden lehetőség meglenne rá. hogy az ember mundérba merevült tagjait feloldozná kissé, s a civil ruhához 1116 kötetlenséggel nyújtózkodnék ki ezen a nyári estén. Ez lenne az igazi pihenés egy katonának... De hát Verus olyan nyársatnyelt tartással üldögél Itt mellette, mintha a vakáció idejére átvette volna férjétől a katonai szolgálatot. — Vigyázz, megmerevedik a nyakad, addig bámulod — figyelmezteti most ls mosolyogva férjét S Arató meglepódve konstatálja, hogy különös •z a mosoly. Mintha ideges vibrálással vegyülne. — Ritka jóképű cigány, — Nacsak ne add a bambát Tudod te azt jól, hogy nem a cigányra értettem. — Hát ki az ördögre? — Hát erre a pucér nóre nl a szomszédban! Le nem veszed róla a szemed, mióta ideült. Arató arra kapta fejét amerre Verus int szemöldökével. Csakugyan. Amolyan harminc év körüli, szőke asszony. Mélyen kivágott, halványzöld ruhában üldögél. Ugyanaz az almazöld tónus, mint a falakon. A nő mereven nézi Aratót már jó néhány perce, s most, hogy a férfi is rápillant elmosolyodik, s ráperzsel kihívó tekintetével. Arató önkéntelenül is végigsimít kissé összekuszálódott haján. Zavarban van. Kl lehet ez a nő? S mi a csodát akarhat tőle? „Nem nehéz kitalálni: tetszel neki" — szólal meg benne a férfiúi hiúság. Pohara után nyúl; egyhajtásra issza a konyakot. A halványzöld ruhás kivillantja fogait Alig észrevehetően biccent, s mintha ingerkedve Aratóra köszöntene: szintén fenékig hajtja félig telt poharát Verus elsápad, maid fokonként lepik el a paprikásodás stigmái. Egyszercsak felemelkedik s odasistergi sógornőjének: — Gyere. Klára. Ribancoknak nem statisztálunk. A „mafla" Erre Arató nénje is pattan felfelé, s máris eltűnnek a csikorogva forduló éttermi ajtó mögött. Sándor értetlenül bámult utánuk. Bolondok ezek?... Azt se mondják: fapapucs, s csak úgy süvítenek az ajtón kifelé. Megfoghatatlan, mi bújt ebbe az asszonyba. Mindig . olyan csendes és meggondolt... S ráadásul Klára is az asszony pártján van! Megvetése jeléül el sem köszönt öccsétől szó nélkül „húzta a csíkot" a megkótyult feleség után. Sándor saját maga előtt is adja a flegmát. Vállat von, • Int a pincérnek: — Még egy kuplcával S csak azért ls, egyre nagyobb érdeklődéssel ürgetiforgatja szemmel a szőke nőt Mégsem találhatta telibe Verus a foglalkozását — gondolja —, mert az lopva, alig észrevehetően át-átles a harmadik asztalhoz is. Ott egy elhízott kopasz fejű kereskedőféle tárgyal előrehajolva két soványabb ipsével. öt lesi olykor a szöszi. Valami maszek lesz a pasas, borkupec tán vagy szerelő. Azok most annyit keresnek, 'amennyi a feszülő bőrük alá tér. Lám, itt a kávéházban is a seft jár az eszében a kopasznak, ahelyett. hogy a szöszivel foglalkoznék. Aki láthatóan nem unatkozni szeret ilyenhelyt, hanem szórakozni. Guszta kis teremtés. Kipirult arc, ültében is izgő-mozgó csípő. A szőkéknek nyilván nem a lustábbik, hanem a vérmesebbik faitájából. S egyre Sándorra villog. Leplezetlenül és kihívóan. .,Mi lesz már. te golyhó!" — meredt tágra a szeme. Pajkosan, érzékien Igazgatja lábát is. Hogy a szoknyája minél feljebb csússzék. Csak úgy. véletlenségből. Sándorban furán dolgoznak a további konyakkortyok. Ködlő folttá oldódik a zenekar — az oszlopok — az asztali abrosz. A vendégek s pincérek képe is álombéli füstbe mosódik. Ám a szőke nő tusszerűen éles kontúrokkal rajzolódik elő. A szája külön él. Vörösen vonagló, búitó, sütős. A zenekar már vagy öt perce tánczenére váltott át. Sándor elhatározottan emelkedik fel. Kicsit imbolyog, de igyekszik katonásra igazítani lábafeiét. Pár merev lépés — s a szőke asztaláig jut. Bemutatkozik. — Szabad egy táncra, aszszonyom ? Csodálatos, a szőke nem áll fel. Megmerevedett. Csak a szeme repked ide-oda. Rémülten, mint akinek torkán akadt a falat. — Menjen innen, részeg disznó — morogja a kopasz. Észrevétlenül az asztalnál termett, s most Arató kabátja ujját markolássza. De úgy, hogy Sándor a csontján érzi szorítását — Nem hallja?! Mit akar a feleségemtől? Jobb lesz. ha kotródik szépszerével. Mert aztán meglehet, hogy a taknyán csúszik kifelé. Sándornak fejébe szalad a szeszkergette vér. — Kuss. az anyád istenit piszok civil! — Részeg disznó. Takarodjék! Sándornak görcsbe rántja kezét az indulat Mégse' sújt Pillanatra józanná tisztul a feje. Botrány azért ne legyen. Egy ilyen kis „Ká" miatt. Hanem a pasast meg kell tanítani móresra. — Jöjjön ki — pöki a foga között Sándor. — Ott majd megbeszéljük. Indul kifelé • a kopasz szó nélkül utána. Kint valamivel több az oxigén. mint a fülledt teremben. Sándor nagyot lélegzik. Hirtelen szembefordul a kopasszal. Megragadja grabancát, megrázza istenesen. Jobbjával farzsebéhez nyúl, s ráfogja a kopaszra a „stukkert". Hadd egye a fene... — Az úristenedet, rohadt burzsuj! Mondd meg annak a kis ringyónak: ha nagyon unatkozik, a pincsijével játszszon odahaza, ne velem. A kopasz gyakorlott mozdulattal kapja el Sándor csuklóját. Fájdítót csavar rajta. Marka, akár az acél. Szakértően szedi ki a tárat, úgy adja vissza az üres fegyvert. Arató az eszét veszti ekkora megalázástól. Marokra fogja a csövet. Vak dühvel kólintja fejbe a kopaszt. Ám annak esze ágában sincs összeesni. Bírja, mint a bivaly. Megrázza fejét, s váratlan pofon csattan. A kopasz adja. Arató állná, ha tudná. Ha nem lenne labilis a talpazat. A falhoz tántorodik, s ez megmenti az összecsuklástól. — Baj van. őrnagy elvtárs? — lép melléjük az étteremből a két ipse. Akikkel a kopasz odabent tárgyalgatott. S akik nyilván ugyancsak szabadságos katonák... A tarfejű őrnagy legyint, s ballag vissza az étterembe. Arató magához tér lassan. Igazit ruháján, úgy lépked vissza asztalához. Fele úton lehet, mikor a szőke elhúz mellette. Magasra tartott fejjel lép el Arató mellett. Hangosan és megvetően mondja, hogv iól hallhassa a mögötte lépkedő féri: — Paraszt. A kopasz a ruhatárhoz lépked. S míg a ballonokkal veszkődik, a szőke visszafordul Sándorhoz, s mosolyog Félig fölényesen, félig biztatással. Arató szerint ezt mondja, szemmel: — Mafla voltál Pubi... A népművelő: kulcsember A közművelődés emberi tényezője Ha már a nyitott közművelődés, a nyitott ház elvéről beszélünk, természetes a szóhasználat: kulcsember a népművelő. Kulcs, mely a kulturális élet minden zárjának nyitja. Az anyagi források megcsappantak, a népművelőre egyre nagyobb szerep vár. A hatodik ötéves terv közművelődési mozgatóit így jelölte meg Pozsgay Imre művelődési miniszter: nemcsak a fejlesztési eszközöket kell megkeresni, hanem mindazokat az erőket és lehetőségeket, amelyekkel a közművelődési programot teljesíteni lehet... Ha már az emberi tényezőkről annyi szó esett: éppen a népművelőben látom azt a képességet és lehetőséget, amellyel a nehézségeket úgy lehet áthidalni, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban se következzék be visszaesés.. Képesség meg képzettség Tehát a népművelőben a képesség és a lehetőség.., Hogy a helyi igények alapján, helyi emberekkel — értük és nekik szóló művelődést szervezzen. Lám, megannyi emberi tényező. Hogy is állunk ezzel a népművelők esetében? Ha statisztikához fordulnánk. megtudnók, hogy kevesebb a főhivatású népművelőnk, mint kéne, s ennek is jó része (hol a harmada, hol a fele) nem szakképzett. Am a számok elrejtették azt, hogy a főhivatásúak milyen népművelői képességgel rendelkeznek, milyen hittel és felelősséggel dolgoznak, egyáltalán, tudják-e. értik-e tisztüket? A képzettség meg a képesség két dolog. A képzettség nem pótolhatja az emberi rátermettséget Magam is vallom azt. amiről Vitányi Iván, a Művelődéskutató Intézet igazgatója egy Interjúban az újságírók megjegyzésére (miszerint vannak népművelők, akik megfelelő képzettség híján is igen eredményesen dolgoznak. mert megvan bennük az emberi, lokálpatrióta vagy nevelői lendület, valamint az elengedhetetlen helyIsmeret) így válaszolt: „Különösnek tűnhet, hogy a Művelődéskutató Intézet igazgatója előnyben részesíti a népművelők természetes nevelői magatartását a képzettséggel szemben.,. Ha szabad ilyen nagyképűen mondani, ez nálam tudományos meggyőződés. A népművelő tudásának ls a személyiségét kell támogatnia." (Üj Tükör. 1981.) , A személyiség törékenysége DÉR ENDRE Elérkeztünk a közművelődés „emberi tényezője" témájában a lényeghez: a személyiség milyenségéhez. Az említett beszédben Pozsgay Imre miniszter hangoztatta, hogy az emberi tényezőkről nem lehet, másként szólni, mint a „teljes személyiséget számításba véve". Lényeges szempont Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ha van ennyi meg ennyi főhivatású népművelőnk, akkor már minden emberi tényező adott. Ismerünk szakképzett népművelőket, akik nagy akarással fogtak munkához, aztán erelük-hitük megbicsaklott. Személyiségükben valami elbizonytalanodott, összezavarodott vagy elkényelmesedett Mihelyt azt mondjak: a népművelő teljes személyiségével jelen van a munkában. már számolnunk kell mindazzal a körülménnyel (a lakástól. a családi életen, illetve az egyedülléten, a szerelmi zűrzavaron át a lelkiállapot sokféleségéig), mely munkakedvét, közérzetét munkabírását befolyásolja. Megkérdeztem néhány tapasztalt megyei népművelőtől, hogyan látja a népművelő szerepét, lehetőségeit. személyiségét Első ellenérvük az volt: kiválaszthatjuk-e magunknak emberünket? Vagy még visszább mennek: az egyetem, a főiskola végez-e rátermettség! (természetes emberi) képességvizsgálatot? A megyék örülnek, ha egyáltalán jelentkezik új. szakképzett népművelő. A diplomások zömmel a városokban meg néhány nagyközségben helyezkednek el Pedig a falu kulturális életében lenne (lehetne) meghatározó szerepe egy-egy jó népművelőnek. Különösen ott égetően fontos a jelenlétük, ahol a községhez tartozó falvakban megszűnt az iskola, elköltözött az értelmiség. Önvizsgálat és útkeresés Nagy gond. hogy gyorsan változtatják helyüket a népművelők. A községet, annak embereit nincs idejük megismerni, a helyi igényekhez szabott kulturális életet nincs idejük megteremteni. Pedig a szocialista közművelődés egyik alapfeltétele, hogy a népművelői tevékenység az adott település, az adott közösség igényeire és lehetőségeire épüljön. Ehhez természetesen kétoldalú ismeretszerzés kívánatos: Ismerjék meg a művelődéskutatók vizsgálatainak tapasztalatait, s az abból adódó javaslatokat; gyakorlatias önvizsgálatot tartva^ hasznosítsák mindazt, ami megvalósítható a maguk kulturális területén. No de. ehhez forgatni kell a legfrissebb szakirodalmat s ugyanakkor forgolódni a legfrissebb falusi-városi létben. Hogyan állunk ezzel? Tapasztalataim nem kedvezőek; ritkán észleltem, hogv a népművelő töpreng a Kultúra és Közösség című folyóirat valamely „földszagú" (mert a valóság mélyéből metszett) tanulmánya fölött, érzékelvén, hogv itt róla is szó van. Ugyancsak ritkán találkoztam a faluját alaposan Ismerő népművelővel. Olyan ugyan akadt aki tudta a .szöveget", mindig a település Igényeire hivatkozott (programiát igazolandó), ám nem volt érkezése ezt az igényt közelebbről megismerni. Lám, megannyi összetevője van a művelődési életnek, a kulturális élet sokat hangoztatott „emberi tényezőjének"! És mennyi összetevője a népművelő személyiségének. munkálkodásának, hatékonyságának. Mennyi az összetevő kint (a településen) és berm (az emberben). Vigasztaló Mégis: úiulni kell! M!nd a művelődési életnek, mind a népművelőnek meg kell újítania önmagát. hogy eredményesen dolgozhasson. Eszközök vannak hozzá: a mér említetteken kívül például az iskolák bekapcsolódása a művelődési folyamatba, a kultúrház társadalmi vezetőségének közreműködése stb. Mindez még gyengén, erőtlenül jelentkezik a művelődésben. De már a küszöbön van.,. BALOGH ÖDÖN