Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

6 Péntek, 1981. augusztus 7." Szeged legzsúfoltabb közlekedési csomópontján, a Kossuth Lajos sugárút és a Nagykörút kereszteződésében rendőrök irányítják a járművek és gyalogosok forgalmát mindaddig, amíg az új jelzőberendezések és lámpák helyükre nem kerülnek. A budapesti VILATI és az alvállalkozó Vörös Október Tsz szerelői eztkbcn a napokban már a magasban dolgoznak, a tartóoszlopokon elhelyezik és üzembe helyezik az új közlekedési lámpákat Szanatóriumi üdülés, gyerekeknek Ar idén először, mozgásI sérült és légzőszervi megbetegedésben szenvedő gyerekeket is üdültet október 1től — szanatóriumi jelleggel — a SZOT üdülési és szanatóriumi főigazgatósága — jelentette be csütörtökön Menráth István főosztályvezető. a SZOT rózsadombi üdülőiében megtartott, sajtótájékoztatón. A Feiér megyei Vaitán és Kőszegen négyhetes csoportokban, turnusonként összesen 300 beteg gvermek rehabilitációiára teremtették meg a feltételeket. A beutalóiegv a szülőknek mindössze 500 forintba kerül. • A SZOT családos és gyermeküdülői az idén 80 ezer gyermeket fogadnak. Az Ú1 beutalási forma azoknak a gyermekeknek kedvez, akik. mivel betegségük viszonylag enyhébb, nem igényelnek kórházi ellátást Illetve csak utókezelésre szorulnak. s folyamatosan járhatnak Iskolába. Ennek megfelelően alakították át és korszerűsítették a két. télen is üzemeltethető gyermeküdülőt, ahol a kis beutaltak egészségügyi ellátásáról szakszemélyzet gondoskodik, oktatásuk pedig a Művelődési Minisztérium által meghatározott tanterv szerint, a többi iskolás üdülőhöz hasonlóan folyik. Mindkét üdülőben hat-hat. tantermet alakítottak ki. ahol naponta 3—4 órát vesz igénvbe az iskolai oktatás, a raiz. ének és testnevelés órákat szabad foglalkozások keretében tartiák meg. Az idén az ideális környezetben lévő kőszegi és vaitai üdülő szanatóriumban három-három gyermekturnus. jövőre pedig kilenc csoport Pihenhet. Ritmusérzék Áilattenyészetekben Kánikulai munkarend Kánikulai munkarendre tértek át Vas megve nagy állattenvészeteiben. A legeltetéseket a reggeli és az esti órákra korlátozzák. hogv védiék a napszúrástől a jószágokat. A melegtől megviselt állatokat napjában többször Itatják, a Iáitok megállás nélkül szállítják a vizet a legelökre. A szellőzés javítása érdekében állandóan üzemelnek az istállók ventillátorai. néhánv helven átmenetileg megnyitották a tető egv részét. Mindenütt fokozottan ügyelnek a higiéniai előírások megtartására, gondosan tisztítják. fertőtlenítik az istállókat és ahol csak lehet, könnven emészthető takarmányokat etetnek. Kitüntetés A Magvar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Breitner Ferencnének. az élelmezésipari dolgozók szakszervezete politikai főmunkatársának eredményes munkáia elismeréseként. nvugdíiba vonulása alkalmából a Munka Érdemrend aranv fokozatát adományozta. A kitüntetést Balogh Károlvné az ÉDOSZ főtitkára csütörtökön. tegnan adta át. Autósor áll a piros lámpa előtt. Nem túlságosan hoszszú, csak akkora, amilyen közepesen „fejlett" motorizációs állapotunkhoz illik, azaz, úgy öt kocsi. (A tényekhez az is hozzátartozik, hogy Szeged egyik hírhedten — és tán indokolatlanul rövid periódusidejű forgalomirányító jelzőlámpájáról van szó.) A piros alatt végre kigyullad a sárga, s ebben a pillanatban az öt autó vezetője közül négy már egyesbe kapcsol, hogy a zöldre azonnal indulhasson. S indulna is, ha éppen a legelöl álló nem ücsörögne nyugodtan mindaddig, amíg végre a zöld is kigyullad, hogy megkezdje végre a sebességváltó keresgélését. És az eredmény? A zöld utolsó másodpercének végén elindul ö (így, nagy ővel), még nagyjából szabályosan átjutva a kereszteződésen. A többiek pedig? Mind sárgában indulnak (hiszen végülis haladni szeretnének), vagyis szabálytalanul. Az ötödik pedig már kénytelen állva maradni a közben pirosra váltó lámpa alatt... [íl Mindez tanmese !s lehetne, fabula a javából, amit percenként százszor is produkál az élet. Tanmese, ha az emberi lassúság, tehetetlenség nem okozná naponta ezrek bosszúságát. Olyan bosszúságot, ami tragikus végű is lehet. Mert balesetek tucatjainak elemzése tanúsítja: ha valaki tehetetlenkedik az úton, ha indokolatlanul az engedélyezett sebesség felével hajt, stresszt okozhat másoknak, akik sietnének, s azok, a többiek, esetleg fél perc múlva balesetet okoznak idegességükben. Fölgyorsult tempójú életünkben egyre inkább föl kell fognunk: bűnnek számít a tehetetlenség, a ritmusérzék hiánya. És nemcsak a közlekedésben, hanem az élet minden területén. Mert például mi történik akkor, ha a gazdaságban baj van a szerződéses Megyénk a hatvanas években indult el az országosnál dinamikusabb fejlődés útján. Ez egyaránt jellemezte az .ipar és a mezőgazdaság fejlődését, az életszínvonal alakulását. Fokozatosan megteremtettük a teljes foglalkoztatottságot, gyors ütemben változtak a falu kulturális, egészségügyi feltételei. Szeged — központi támogatással — fokozatosan felszámolta korábbi visszafogottságát, városaink iparosodtak, növekedtek. Befejeztük a villamosítást, a falvak fokozatos vízellátását megkezdtük. A dinamikus építőmunka, az egyéni boldogulás új lehetőségei nagy hatásúak voltak a közgondolkodásra. A nevelőmunka ezekkel kölcsönhatásban alakulhatott ki. 4z is természetes, hogy a fejlődés nemcsak eredményeket, hanem ellentmondásokat is produkált. Pártunk IX. kongresszusán, 1966-ban a közgondolkodás állapotát, illetően leszögezi, hogy „a legutóbbi években erősödtek népünk tudatának szocialista jellemvonásai", és a feladatokat tekintve a közösségi szellem elmélyítésére különös súllyal hívja fel a figyelmet. A kongresszus a közgondolkodással kapcsolatban leszögezi azt is hogy „a szocialista célokat követő nemzeti egységgel, az egyre erősbödő közösségi szellemmel nem fér össze a polgári, kispolgári nézetek konzerválása". (1966. november 4—5.) beszámolója is jelentős eredményeket tartalmaz' a szocialista nemzeti egység államhatalmat Sii'ár-lftó fejlődéséről, a szocialista demokrácia sikeres kibontakozásáról az élet minden területén. Egyben konkrétan fogalmaz a gondokról is. „A demokráciát nálunk sokan nem értik helyesen. Demokrácia és liberalizmus felfogásban és gyakorlatban is összekeveredik. A fogalmak tisztázása a dolgok könnyebbik része, a gyakorlati alkalmazás már nehezebb. Nekünk több figyelmet kell fordítani arra, hogy népünk jobban értse: a demokrácia szigorú fegyelmet, kulturált magatartást és nagyfokú társadalmi felelősséget és aktivitást, a céntrális irányítási elvek tiszteletben tartását tételezi fel. Gvakori. hogy visszaélnek a demokráciával, egyéni érdekekből kiindulva. Emiatt azután olyan helyzetek keletkeznek, amelyekben demokrácia címen liberalizmust gondolnak. Vagyis kispolgári eszmeiséget, és ennél fogva káros gyakorlatot. Ebből egyenesen következik, hogv az alapszervezetek egyik legfontosabb feladatnak a szocialista demokrácia fejlesztését kapják. A propagandamunka jelentős eredményeit rögzítve, a pártértekezlet olyan ideológiai gondokra is utal, amelyek, a következő éveik tartalmi tennivalóit körülhatáfi megyei pártértekezlet rolják: „A társadalmi életben jelentkező ellentmondásokat és feszültségeket pártunk jól érzékelte és vezette le Csongrád megyében is Olyan bonyolult és új ideológiai, politikai kérdések kerültek napirendre, amelyeket négy évvel ezelőtt még nem érzékelhettünk eléggé. A szocialista demokrácia bővítésével párhuzamosan megélénkült az antimarxis, ta. polgári, kispolgári szellemiség. A nemzetközi kapcsolataink nyugati bővítésével, az ideirányuló turizmussal megelevenedtek korábban már lezártnak tartott kérdések" — olvashatjuk a beszámolóban. Pártunk X. kongresszusát megelőzően a közgondolkodásról számos gond és probléma fogalmazódott meg. Voltak végletes nézetek, amelyek szerint „romlik a szocialista erkölcs hazánkban, elpolgáriasodunk, önzővé válunk" stb. Ezért volt elvi jelentőségű pártunk X. kongresszusának az a megállapítása, hogy „társadalmunkban erősödik a szocialista fejlődés eredményeinek tudatformáló hatása, s már , megjelentek és hatnak a jövendő osztálynélküli kommunista társadalom elemei. Ugyanakkor, ha csökkenő mértékben is. de még számottevő a kapitalista múlt maradványa és hatása az emberek szemléletében." A megyei pártértekezlet (1970. október 24—25.) az életmód és az ideológiai munka kapcsolatáról leszögezi: „A szocializmus telies felépítésének feltétele a szocialista módon élő és gondolkodó ember felnevelése. Ez kétségtelenül hosszú folyamat. Az emberek többsége becsületesen dolgozik, és elítéli a társadalom közerkölcse elleni vétőket. De nem talajtalan nálunk az ügyeskedő, önző. nyüzsgő kispolgártíDus aki a köz.normák szerint parazita módon él. Az élet minden területén növelni kell azok tekintélyét és megbecsülését, akik szocialista módon élnek és dolgoznak. Erősítenünk kell azt a közszellemet, amelyben a szocializmus híveinek magatartása a meghatározó, amely megveti a közönyt, a cinizmust, a közösség megkárosítását. Ennek érdekében fokoznunk kell erkölcsi, etikai, ideológiai, politikai agitációnkat. propagandánkat Ideológiai feladatainkban fokozottabban számítunk a marxistaleninista társadalor t'idománvok eredményeire, művelőinek közreműködésére Tapasztaljuk, hoev a marxizmus—leninizmus oktatói, kutatói mind a tudományos kutatásban, mind az oktatás-nevelésben lelentős eredményeket értek el." (Az írás befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.) KONCZ JÁNOS fegyelemmel, ha a kooperáló partnernek nem szállítanak határidőre? Mondhatnánk, egyszerű az ügy. Ha késik a partner, az alvállalkozó, hát késik a fővállalkozó is. A késés pedig — ha exportról van szó — jókora veszteségeket szül. Tíz- és tízezreket, netán dollárban. A veszteséget valaki (végül is valamennyien, az egész társadalom) fizeti, valamit romlik a magyar ipar renoméja, aztán megy tovább az élet. Igaz, kár a veszteségért, de azt végül is be kell kalkulálni kockázataink közé. Csakhogy nem ilyen egyszerű a helyzet. Nem, mert sok ok következtében a kooperációs ritmuszavarok számos más, hosszabb távra szóló, kellemetlen következménnyel járnak. Például azzal, hogy a többszörösen is pácban hagyott fővállalkozó mindent el fog követni, hogy mentesítse magát, amennyire csak lehet, a kooperációs partnerek szeszélyeitől. Azaz: maga igyekszik megoldani az alkatrészek, a részegységek előállítását is, mert csakúgy érezheti biztonságban magát. A következmény pedig? Évek során fokozatosan eltorzul a gazdasági szerkezet, tehetetlenségeik következtében kisvállalatok válnak életképtelenné, hogy azután beolvadva a nagyokba, végül is tehetetlen monstrumok szülessenek, amelyek már méreteik miatt is szinte képtelenek (tisztelet a törvényszerű, indokolt kivételeknek) a gyors piaci változások követésére. Az eltelt két évtizedben sokszor lehettünk tanúi ennek a — szerencsére már leállított — folyamatnak, s az általa okozott károknak. S végül is mindez egy „apróságból" indult ki, abból, hogy az emberek nagy része képtelen volt nálunk egy időben igazán partnerként gondolkodni és viselkedni, legyen szó gazdaságról, közlekedésről, vagy az emberi kapcsolatok nagyon sok más területéről. A késlekedés, a tehetetlenség pedig mindig is nagyon sokba került a népgazdaságnak, a közösségnek, a társadalomnak. Csakhogy egy időben mindent elkövettünk azért, hogy a társadalom veszteségeit ne érezze az egyén, hogy a kárt közösen viseljük. A végeredmény pedig csakis az lehetett, hogy a ritmusérzék zavarai keményen belénk gyökereztek, már-már feloldhatatlanul. hanem inkábbb — ha késve is — egészséges folyamatokat indít útjukra. Csakhogy a késve hozott döntés nagy károkat képes okozni közvetlenül is azáltal, hogy lehetőségeket puskázunk el vele, közvetve pedig olymódon, hogy a.határozat megvalósítása — legyen az bármily értelmes — mérhetetlenül többe kerül, ha késve kezdünk hozizá. Igaz, változtak az idők, mint ahogyan változtak életünk, munkánk feltételei, körülményei is. Mindennapi döntéseink következményeit — kárát és hasznát egyaránt — részben még átvállalja a társadalom, ám tetteink, döntéseink következményeit egyre inkább érezzük saját bőrünkön is. Mindez viszont kétségtelenül határozottabbá tehet bennünket, gyorsabb és értelmesebb alkalmazkodásra inspirálhat. Még akkor is, ha egyelőre túlontúl is sok görcs él bennünk. Mert igaz ugyan, hogy a vállalati kollektív szerződések a nyereség elosztásánál egyre kevésbé méltányolják a cégnél eltöltött időt, mondván: a vállalatnak, egyénnek és társadalomnak egyaránt hasznára válhat az emberek értelmes mozgékonysága; köztudatunk sokszor még ma is a munkahelyhez való ragaszkodást tartja szinte értékmérőnek. Sokszor akkor is, ha az állandósághoz nem kötődik szakmai, emberi, politikai fejlődés. Pedig hát a társadalom számára sokkal inkább hasznos lenne a szakmai-emberi fejlődésre alapozott, felfokozott mobilitás, mozgékonyság, aminek kibontakozását sokszor szemléletünk legalább annyira nehezíti, mint az életünkbe beépített kötöttségek tucatjai, hogy mást ne említsünk, például egy lakás cseréjének óriási tortúrája. 3. Lassanként azonban változtak az idők. Változtak, mert egyre több vizsgálat, kutatás bizonyította be, hogy nemcsak pénzben kifejezhető közvetlen kárt okoznak tehetetlenségeink, hanem eltorzítják a társadalmi-gazdasági struktúrákat is, olyan szerkezeteket hozva létre, amelyek sokszor 6zinte életképtelenek. S igazán szólva, a legtöbb kár éppen ily módon keletkezik. Mert például sokáig nem is igen tudtuk azt, amit azóta vizsgálatok bizonyítottak, hogy a késlekedés, például egy-egy késve meghozott elvi, koncepcionális döntés látszólag nemhogy zavart okozna, Tetemes károkat okoz ma is mindennapjainkban a késedelmeskedés, a tehetetlenség, a ritmusérzék hiánya. Az hogy a változásra és a változtatásra való készséget nem dotáljuk, a „higgadt" kényelmességet pedig nem büntetjük kellőképpen. Természetesen az is igaz, nem rendelkezhet mindenki egyforma képességekkel, egyformán. gyors reflexekkel. Akkor ' hát tiltsuk le az utakról azt, aki lassúságával, tehetetlenkedésével százakat bosszant, vagy hoz közvetve veszélyhelyzetbe? Aligha lehetne ez a megoldás. Minden társadalomnak toleránsán tudomásul kell vennie, hogy emberek más és más képességekkel, adottságokkal rendelkeznek, s végül is mindenkinek élnie kell, „még" közlekednie is. S ez. a közutakon nagyjából rendben is lenne. De a munkában, az alkotótevékenységben éppen á közösség érdekét szolgálná, ha nemcsak egyszerűen kiemelten dotálnánk, jutalmaznánk a megújulásra való készséget (s e téren is mennyi még a gondunk), hanem általában véve is úgy szabályoznánk életünket, hogy megkönnyítsük az emberi mozgékonyságot, szellemi és fizikai értelemben egyaránt. Szávay István Kukorica — dobozban Megkezdődött a csemegekukorica feldolgozása a Kecskeméti Konzervgyárban, ahol a hét végén már teljes műszakkal számolnak: naponta 20 vagonnyi tejeskukoricát tartósítanak. A nyersanyagot az idén is a Kalocsai és a Hosszúhegyi Állami Gazdaság szállítja. A fő idényben százezer dobozt töltenek meg kukoricával, amely kedvelt, keresett a külföldi piacon is. (MTI) ] LÍ