Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-29 / 202. szám

91 Szombat, 1981. augusztus 29. Oltják Az öttömösi Magyar László ! Termelőszövetkezetben a két ée fél hektáros csemetekertben szemezik a barackfákat. A környező gyümölcstermelő S*ö vetkezetek kérésére 100 ezer kisfát nevelnek. Képünkön: Kovács János és Német Éva oltja a barack- „ j Clkat Molnár József felvétele VrSme' mérnök Ismerősöm lohol a busz Után. Ideges és dühös. Egy hónapja már annak, hogy portája felé se néznek a kőművesek. Pedig siettetné nagyon őket, hiszen szüksége van a lakásra. O csak egy a magánépítők százezres táborából, de például ez a gondja is jól jelzi a többiekét Korábban, amikor hasonló témában érdeklődtem, többnyire azt vettem észre, szinte valamennyi magánépítő a fekete levest kanalazza. Az örök kérdés ma is, hogy változott-e a helyzet — 1981 nyarán, egy új ötéves terv hajnalán, amikor az állam minden lehetséges módon támogatja a magánépítkezést * Egy évvel ezelőtt, amikor a leendő háztulajdonosoknál kérdezősködtem, szinte ugyanazzal a panasszal fogadtak. Nincs ablak, cement. kisméretű tégla... Emlékszem, még olyan emberrel is összeakadtam, aki ugyan nem akart építeni, de falazóanyagba, cementbe fektette a pénzét, mert bármikor megfelelő haszonnal túl tudott adni portékáján. Jó üzlet volt a felhalmozás. Kétségtelen, hogy az elmúlt tiz évben a hatalmas arányú építkezések miatt valami mindig szerepeit a hiánycikklistán. De a listát bővítették a magánosok olyan meggondolásból, hogy megveszik öt évre előre az anyagot, mert úgysem lehet mindig kapni. Természetes és nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a felvásárlást a gyakori áremelkedések is elősegítették, és arra a jövőben is lehet számítani. hogy financiális meggondolásból inkább tele pakolják a fél utcát anyaggal, mintsemhogy tízezer forintot veszítsenek. Ma már jobb a helyzet. Nemcsak a TÜZÉP felelős vezetői bizonygatják különböző fórumokon, amikor is a beszámolók arról szólnak, hogy jobban győzik az igényeket, sokat javult az ellátás. A magánosok is kevesebbet panaszkodnak. Augusztus végén a szeged-rókusi telepen szinte mindent lehet, kapni. Egymás mellett sorakoznak a ..cementhegyek' . a raktárosok pedig attól tartanak, hogy a mész szétporlik a hosszú állásban. Ajtó, ablak, gerenda nagy mennyiségben, sőt némelyi|ket leárazzák!, csakhogy vigyék. Néha panaszkodnak a fuvarosok, mert kifogy a kavics, de egy-kétnapos várakozás után megérkezik az új szállítmány, és nincs gond és hiány sem ebből, sem homokból. Egyedül a porotontéglából kellene több. azonban ezt az újdonságot most kezdte gyártani az ipar. És. mint minden sláger. minden új iránt nagv az érdeklődés, el kell telnie valamennyi időnek, hogv a gyárak beálljanak a megfelelő mennyiség előállítására. Csempe, fürdőkád, mosdókagyló után sem kell a tisztelt megrendelőnek az egyik •árasból a ma&kba utaznia, és körüludvarolni az eladókat. A változás okai: elsősorban, hogy az állam jelentősen visszafogta beruházásait, és több építőanyag marad így a magánosoknak. Ám a TUZÉP-esek szerint a magánépítők tábora sem bővül úgy, hogy emiatt feszültség lenne a piacon. No. és remélhetőleg az építőanyag-ipar a sok befektetett millió után egyre inkább zavartalanabbul dolgozik. * De sajnos más gond miatt még mindig nem felhőtlenek a vállalkozók hétköznapjai. Az az ismerősöm, aki a busz után futott, hogy üldözőbe vegye a mestereit. nincs egyedül. A kivitelező, legyen az vállalat, vagy kisiparos és a fusizók továbbra is olyan monopolhelyzetben élnek. mint évekkel ezelőtt. Hiába fizetnek 50—100 forintos órabért, még ezért sem dolgoznak, csak akkor, ha kedvük van. Nincs konkurrencia. hiányzik a verseny, és ennek következményeit a magánépítők pénztárcája érzi. idegrendszere szenvedi meg. Állami nagyvállalat fő megélhetése továbbra is a tömeges lakasépítés, a kisebb cégek erejét pedig leköti Szegeden a lakóház-felújítás. A magánlakás-, a társas-, a családiház-építésnek továbbra is az alkalmi, egy-egy munkára összeverődött társaságok a lovagjai. Szervezettebb formára lenne szükség. és ezt óhajtja az állam is. De egyre nagyobb a hiány az építőipari munkások piacán. Közgazdászoknak érdemes lenne felkutatni, mi lesz a sorsa azoknak a szakmunkásoknak. akik egyik napról a másikra nagy számban lepnek ki az állami építőipar kapuján, és nem lesznek maszekok, csak nagyon kis arányban bukKannak fel a magánépítkezéseken. A munkaerőhiány a hétvégiház-alapozásoknál is érezhető. * Örök sarkköve volt és maradt az építkezéseknek ma is a telek. Az olcsó, közművesített porta rendkívül Keresett, illetve ... Nagyon érdekes a helyzet. Az IKV ingatlanközvetítő irodájában elmondták, a Belvárosban 6—7 ezer forintot is kifizettek már a házhely négyszögöléért. Ugyancsak elkérik a szabadpiacon a 4—5 ezer forintot az újszegedi porták négyszögöléért. Miközben 100—200 ezer forintért adják-veszik a magán telek a házhelyeket, az CVÉP tavaly 167 olcsó építési telket nem tudott értékesíreni Dorozsmán. Igaz, a 2? 1-ből több mint száz porta elkelt, de mégis jelentős számú házhely az idén visítszakerült a tanácshoz, hogy adja tartós használatba. Hogy miért ilyen kevés a jelentkező az olcsóbb házhelyekre? Érthetetlen számomra. Egyik magyarázata mégis az lehet, hogy aki építkezésre adja a fejét, inkább a jobban kedvelt városrészeket keresi. Természetesen a városi tanács anyagi lehetőségei korlátozottak. és rövid időn belül városrészenként nem tud nagy területeket közművesíteni, s használatba adni. Halász Miklós A műszaki felsőfokú oktatás hazánkban a régmúltba tekint vissza. A Selmecbányái főtanintézetet, a világon is első ilyen intézményt, valamint a szenei Collegium Oeconomicumot is 1763-ban alapították. A mezőgazdasági oktatás terén sincs szégyenkeznivalónk, hiszen a keszthelyi Georgikon 1797-ben nyitotta meg kapuit, és e téren is elsők voltunk Európában. Kimondott mérnökképzés pedig 1782. óta folyik hazánkban. kezdve az Intstitutum Geometricummal. majd a többszöri átszervezésekkel kialakult műszaki egyetemeken. A társadalmi igények kielégítése érdekeben, főként a felszabadulást követően, mindinkább emelkedett a mérnökök száma. Ezelőtt húsz évvel harmincezer mérnök dolgozott hazánkban. Ezzel szemben csupán tavaly a műszaki egyetemeken, főiskolákon és agrártudományi egyetemeken, valamint főiskolákon végzetteket is — 9174 ember kapott ilyen minősítésű diplomát. Azt is érdemes megjegyezni, hogy az öszszes diplomázó közül az oklevelet szerzett nők aránya 1980-ban 57 százalékot tett I ki. Mindezeket összevetve az ötmilliónyi aktív keresővel, az arányok nem rosszak. t. A különböző iskolareformok végrehajtásával, erősen vitatható módon, de a korábbiakban jól bevált útról letértünk. Megszüntettük a technikumokat, kihevertük a rosszul hangzó felsőfokú technikumokat, majd létrehívtuk a műszaki főiskolákat, hogy szűkebb szakterületekre képezzünk üzemmérnököket Hazánkban ma hét műszaki, két mezőgazdasági és egy élelmiszeripari főiskola működik. Sajnálatos, hogy iskolai rendszerű technikusképzés nem folyik, csak egyes szakmákhoz igazodóan egy vagy két év alatt szereznek technikusi minősítést a szakközépiskolát végzettek. Ez a képzési mód azonban nem túlságosan kedvelt, mert hát hároméves képzéssel érettségi után üzemmérnöki oklevél is szerezhető. Annak ellenére, hogy nálunk már egy évtizede folyik üzemmérnökképzés, azzal a céllal, hogy az ilyen oktatási formán kiképzett szakemberek közbülsők legyenek az okleveles mérnökök és a technikusok között, ezt nem sikerült elélnünk. Az üzemmérnökök a technikusoknál többek, de az okleveles mérnököknél kevesebbek. Ez így rendben is lenne, hiszen üzemeinknek elsősorban nem mérnökökre, hanem üzemmérnökökre lenne szüksége a termelés „tűzvonalában". Ez viszont azt igényli, hogy a műszaki főiskolákon képzett szakembereket egy-egy szakmában adott feladatokra kell képezni, és valahol e színvonal alatt kellene megtalálnunk a technikusokat. A termelőmunkában, a termelésirányításban az lenne mindenképpen kívánatos, ha egy okleveles mérnökre három üzemmérnök és legalább hat technikus jutna. Ezzel szemben ma nálunk az arány az, hogy egy okleveles mérnökre általában egy üzemmérnök jut, és technikus egy sem. Igaz, egyes szakmákban tanfolyamokon képeznek technikusokat, de a végzettek túlnyomó többsége inkább marad szakmunkás, mert abban az esetben nagyobb keresethez jut. Hiszen a jó szakmunkás többet kereshet élete során, mint az okleveles mérnök, vagy az üzemmérnök. lehetne oldani, és a valóé igényekhez igazítani az oktatást. kevesebb elmélettel és több gyakorlattal. Arra is szükség lenne, hogy az erkölcsi és anyagi felmérésben kialakult aránytalanságokat felszámoljuk. A jelenlegi alapbérrendszer nem képes kifejezni a műszakiak által végzett közr vetlen vagy közvetett munka társadalmi hasznosságát, annak értékét és minőségét. Többnyire az a baj. hogy a jobb munkát csak a prémiummal ismerik el. alapbérét az is megkapja, aki meg sem dolgozik érte. Az ilyen és hasonló jelensegek váltják ki azokat az eseteket, amikor a középfokú műszaki szakkáderek egy része fizikai munkásként dolgozik, holott a termelés irányításánál nagyon is hiányoznak. Ugyanilyen jelenséggel találkozhatunk az okleveles mérnökök és az üzemmérnökök soraiban, mert az anyagi boldogulás kényszerű módja előtt meghajolva, nem a szakmai felkészültségüket, hanem fizikai erejüket vetik latba. Ilyen körülmények között a mérnökök nem főhivatásuknak élnek, hanem, ha van is főfoglalkozásuk. sokszor a másodlagos gazdaságban lelik meg boldogulásukat. (Például, amikor az elektromérnök villanyszerelőként dolgozik munkaideje után.JL 3. Szeptember l-től november 7-ig őszi szolidaritási akció Fegyverkezési verseny, háború, agresszió — csak néhány kifejezés azok közül, melyeket szívesen kitörölnénk szótárunkból, gyakran mégis használni vagyunk kénytelenek. A nemzetközi politikai helyezetröl szóló beszámolókban pedig kifejezetten elkerülhetetlenek. Többször elhangzottak dr. Rátkai (árpádnak, az MSZMP megyei oktatási igazgatósága tanárának, a nemzetközi kérdéseket taglaló tájékoztatójában is tegnap, pénteken délelőtt a Hazafias Népfront Csongrád megyei Béke és Barátság Bizottságának kibővített ülésén. Bevezetésként az összejövetel második napirendi pontjához, az őszi, szeptember 11. és november 7. között rendezendő szolidaritási akció előkészítéséhez, programjának megvitatásához. Az őszi szolidaritási akció immpr évről évre hagyományosan visszatérő hazánkban. Az ország lakossága e megmozdulással is tanúbizonyságát adja; szolidáris a világ haladó. imperialistaellenes erőivel, a gyarmati elnyomás ellen küzdő népekkel, csatlakozik a béke és a népek közötti barátság híveinek sorába. Ilyenkor a szokásosnál is nagyobb figyelmet fordítunk a békét veszélyeztető jelenségekre, az agresszív törekvések hátterének megvilágítására. Minden lehetséges alkalmat megragadunk ebbéli meggyőződésünk kifejezésére, hogy a világ népeinek közös érdeke a béke megtartása, a háborús veszélyek elhárítása. A megyei népfront béke és barátság bizottsaga idén is változatos programmal, kötetlen formában csatlakozik az országos megmozduláshoz — hallottuk dr. Szilágyi Júliának, a bizottság elnökének tájékoztatásában. A vietnami, a laoszi, a kambodzsai néppel vállalt szolidaritás jegyében szolidaritási napokat rendeznek megyeszerte. Politikai vitasorozatok, ismeretterjesztő előadások, filmvetítések, az ifjúság széles körét átfogó békegyűlések, külpolitikai fórumok hivatottak lehetőséget teremteni arra, hogy a megye lakossága kifejezésre juttathassa: elítéli a fegyverkezési verseny fokozását, támogatja a haladó erőket, köztük a Közel-Kelet átfogó, igazságos politikai rendezéséért küzdő arab népeket; Namíbia. Dél-Afrika népeinek függetlenségi, felszabadító harcát: Latin-Amerika népeinek megmozdulását. Az afganisztáni néppel vállalt szolidaritással a forradalmi vívmányok megszilárdításához, az afgán kormány nemzetközi elismeréséhez kívánunk segítseget nyújtani. 2. Felmerül tehát a kérdés az üzemmérnökökben és a munkahelyek vezetőiben is, hogy hová tegyék a műszaki főiskolán végzetteket. A válasz egyértelmű: a termelésbe! A termelésbe, mert jól képzett szakemberekre elsősorban ott van szükség, és ezt a szükségletet nem elsősorban okleveles mérnökökkel kell kielégíteni. Mert ha ezt tesszük, végül is pazaroljuk szellemi tőkénket. Viszont baj van az üzemmérnökök anyagi megbecsülésével, és azon túl képzésük is torzulásokat mutat. Nem jó, ha a műszaki főiskolák valamiféle előegyetemnek tekintik magukat, mert az onnan kikerülő mérnököknek elsősorban a gyakorlati munkára felkészült, és nem fejlesztő-kutató szakembereknek kell lenniük. Ezeket az ellentmondásokat a képzési módszerek korszerűsí lésével fel Gazdasági körülményeink, a műszaki-tudományos haladás mind sürgetőbben megköveteli, hogy a műszaki értelmiség valóban megkapja méltó helyét a termelésben, a hármas fokozatnak megfelelően, mert az okleveles mérnöktől csak akkor várhatunk többet, ha az alkotáshoz méltó feladatokat kap, viszont az alkotó munkához a méltó elismerés is hozzátartozik, mind anyagiakban, mind erkölcsiekben. Az ismeretek magasabb fokú újratermelése csak jól képzett, alkotó szakemberekkel érhető el, akikre a műszaki-gazdasági irányító posztokon, a termelőmunka közvetlen életközelségében, bővülő nemzetközi-tudományos kapcsolatainkban, a hazai fejlesztő munkában mind nagyobb szerep háruL A mérnökök, üzemmérnökök és technikusok közötti ésszerű munkamegosztásnak mielőbb be kell következnie, iparunk műszaki-mezőgazdasági felkészültségének javítása érdekében. Bátyai Jenő Tankönyvellátás Sok ezer diáknak és szüleiknek e napokban legfőbb gondja a tankönyvek beszerzése. A Tankönyvkiadó Vallalat hónapokkal ezelőtt az elmúlt évekhez képest előrelépést, szervezettebb munkát, pontosabb szállítást, teljes választékot ígért. Közeledve az évnyitóhoz, kiderült, nem minden elképzelés valósult meg, zavarok vannak az ellátásban, a szállítások kiegyensúlyozatlanok, jónéhány könyv nem jelent meg vagy nem jutott el az üzletekbe, iskolákba. Az általános iskolások tankönyveit az iskolákban vásárolhatják meg a gyerekek. Szegeden az iskolákból viszszaérkező tankönyveket szeptember elseje és 15. között a Lenin körút 34. szám alatt levő Tömörkény Könyvesboltban vásárolhatják meg naponta 10 és 18 ora között azok, akik elmulasztották eddig a beszerzést. Ugyancsak itt kaphatók majd a késve érkező tankönyvek is. A középiskolások ellátásával Szegeden a Móra Ferenc Könyvesbolt foglalkozik. Sajnos, a szükséges tankönyveknek még csak töredéke érkezett meg, s jelentős a hiány a kötelező olvasmányokból is. A felsőfokú tanintézetek hallgatói közül a tanárképző főiskolások intézményükben vásárolhatják meg a szükséges jegyzeteket, tankönyveket. Míg a többiek a Kiss Ernő utcai Tankönyv- és Jegyzetellátó Boltban juthatnak az előírt könyvekhez. 5 t