Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-28 / 201. szám

Péiftek, 1981. augusztus 28. 5 Példaadó életút Száz éve született Lengyel János illiók mínuszban Lengyel János, a munkás­mozgalom kiemelkedő sze­gedi harcosai közé tarto­zik, korai halála ellenére az utókor figyelmére és tiszte­letére méltó mozgalmi pá­lyát futott be. Dombegyhá­zán sziHetett 1881. augusztus 29-én, agrárproletár család­ban. Szegedre, mint cipész­inas került még a századfor­duló előtt. A város kibon­takozó munkásmozgalmában érlelődött szinte gyermek­ként, egész életére elkötele­zett szocialistává. Részt vett a bőripari munkások sztrájk­harcának szervezésében, s aktívan bekapcsolódott a po­litikai munkába. 1909­ben letartóztatták po­litikai tüntetésen való rész­vétele miatt. Lelkes híve, tevékeny résztvevője volt a munkás kultúrmozgalomnak. 1907-ben egyik alapító tag­ja és vezetőségi tagja lett a szegedi munkásdalárdá­nak. Mint az Alkoholellenes Munkásszövetség aktívája, munkatársait a józan életre ösztönözte, mindenekelőtt sa­ját példamutatásával. A szö­vetség elvei alapján az iszá­kosságot az öntudatos mun­kásembertől idegen jelen­ségnek tartotta. Szociálde­mokrata szemináriumokon, munkásiskolában sajátítot­ta el, és gyarapította mar­xista műveltségét. A keserves inasévek után cipészsegéd lett. Jó mun­kásként ismerték őt. Heck­mann Istvántól, a munkás­mozgalom nagy öregjétől ci­pőfelsőrész-készítést tanult Szorgalmát, tudásszomját bi­zonyítja, hogy elvégezte az akkori polgári iskola 4 osz­tályát 1913-ban a jobb meg­élhetés reményében tanult mesterségét feladta, s a MAV-nál lett éjjeliőr, majd yonatfékező. 1918—1919 forradalmi ese­ményeinek krónikájában Lengyel János nevével is ta­lálkozunk. 1919. áprilisában a szegedi Munkástanács tag­jává választották. A váro­sunkban szerveződő, s a francia megszállók által tá­mogatott ellenforradalmi kormány elleni politikai sztrájk egyik szervezője volt A sztrájk után a fran­cia városparancsnok rende­lete alapján 1 hónapi bőr­tönre ítélték. A Tanácsköztársaság ve­resége után állásából elbo­csátották, s három gyerme­két foltozősuazterként kel­lett eltartania. Az otthon berendezett „műhely" azon­ban nem sok pénzt hozott a konyhára, hiszen hasonló sorsú proletárok cipőit ja­vította, gyakran ingyen. Helyzetét tovább súlyosbí­totta, hogy feljelentették 1919. szeptember 18-1 kije­lentései miatt. A besúgó sze­rint a Rókusi pályaudvaron több ember előtt a követke­zőket mondotta: „... a fa égát ha le is vágják, csak kihajt, ha még egyszer di­rektórium lesz, a nagytőké­seket és az urakat mind ki kell irtani, hogy ne legyen több ellenforradalmár". A súly06 vádak alapján az ügyészség 1920. novemberé­ben, a franciák kivonulása után eljárást indított elle­ne. Ugye a tanácsköztársasá­gi perekben ítélkező hírhedt Markovlch-tanács elé ke­rült. A tanács azonban „— habár úgy találta, hogy vád­lottnak a kommunizmus el­veivel érzelmi közössége nyomós okkal támogatta­tott", a terhére rótt kije­lentéseket nem találta bi­zonyítottnak. Az 1921. de­cember 2-i főtárgyaláson Lengyel János magát véd­te, mert nem fogadta el a kirendelt védőt, ügyvédet, fogadni meg nem volt pén­ze. A körülmények szeren­csés alakulása folytán fel­mentették ugyan a vád alól, de továbbra is megfigyelés alatt tartották, mint a rend­szer szempontjából veszé­lyes egyént, Hosszan elhúzódó politikai pere alatt volt bátorsága majd egy évig lakásán buj­tatni Belocerkovszkij An­talt, a KMP szegedi szer­vezetének egyik megalapí­tóját, akit az ellenforradal­márok halálra kerestek. A szegedi kommunisták, kö­zöttük a Lengyel- házaspár, segítségével sikerült neki családjával együtt a Szovjet­unióba távoznia. A Szekeres utca 18. szám alatti kis családi ház kivé­teles szerepet töltött be a szegedi munkásmozgalom­ban. Belocerkovszkljon kí­vül itt tervezték több moz­galmi káder kiszabadítását, így például Udvardi János és Barta László megszökte­tését. Valóságos Illegális központtá alakult lakásuk. A konspirációs szabályokat még a gyermekek is Ismer­ték. és betartották.- A bal­oldali szocialista, kommunis­ta mozgalomnak csaknem minden ismert alakja meg­fordult Lengyc-l Jdnoséknál. Gyakori látogató volt Itt Ladvánszki József, GLadics József, Szabó Jánosné, Gera Sándor és még sokan má­sok. 1924-től náluk dolgozott Héger Mihály cipész, aki kapcsolatban állt az illegá­lis KMP-vel. Itt szervező­dött később az MSZMP sze­gedi csoportja. Lengyel János 1923-tól a munkásszövetkezetként ala­kult Rekord Cipőüzemben dolgozott. A kis üzem 1926­ig, megszűnéséig a szocia­lista mozgalom egyik mű­helyének számított. Itt ne­velődött aktív mozgalmi emberré Gera Sándor is. Az üzem egykori munká­sainak emlékezetében soká­ig tovább éltek Lengyel Já­nosnak Lenin halála alkal­mával mondott szavai. A mozgalmi munkában is hűséges küzdőtársra lelt fe­leségében, Sándor Mária kenderfonógyári munkásnő­ben. 1925. április 4-én be­következő korai halála után a feleség és gyermekei to­vább folytatták a mozgalmi munkát a szociáldemokrata párt. 1945 után pedig az MKP soraiban. Ágoston fia azonban már nem érhette meg a felszabadulást, 1943­ban behívták katonának, és többé nem tért vissza. Lengyel János temetése ls, mint egész életútja tiltako­zás és kihívás volt a tőkés rendszer ellen. Ferenczi Jó­zsef kommunista érzelmű munkás búcsúztatta, s a munkások vörös szalagos ko­szorút helyeztek a kopor­sóra. A temetési szertartás­ra kirendelt pap tiltakozott a politikai demonstráció mi­att, de a felháborodott mun­kások fenyegető fellépésére elmenekült. A szélsőjobbol­dali Szegedi Űj Nemzedék című helyi újság éles tá­madást Intézett a szocialista tüntetés ellen. A Népszava azonban meleg szavakkal emlékezett az elhunyt har­costársról. Pestalics István szegedi munkásköltő pedig versben búcsúzott barátjá­tól, elvtársától. Születésének századik év­fordulóján szeretettel, tisz­telettel és igaz hálával em­lékezünk a példaadó életű, nagyszerű munkásemberre. Bárány Ferenc Virágzik a végzeífa Ritkaság a kámoni arborétumban Interplay-Expo A három hét múlva kez- Gumiipari Szövetkezet autó­dődő Budapesti Nemzetközi pálya-játékkal, logikai játé­Vásárral egyidőben rendezik kokkal, a Budai Műanyag­meg a 3. nemzetközi játék- feldolgozó Szövetkezet cse­kiállítást, az Interptay-Expo-t csemőknek készített mű­a kőbányai vásárközpontban, anyagjátékakkal lép a köt A kiállításon a 28 hazai zönség elé. A Kozmosz Ipari részvevőn kívül 12 külföldi Szövetkezet bölcsődei, óvo­cég is bemutatja termékeit, dai bútoraival szerepel. A A magyar kiállítók több Triál, amely egyébként a mint 1700 négyzetméteren legnagyobb hazai kiállító, vonultatják fel már ismert, teljes áruskáláját felvonul­illetve egészen újfajta játé- tatja és árusítást is szervez kaikat, eszközeiket. A Fő- . .„. . városi Kézműipari Vállalat * ^"twtJ^ k^r például textil- és műanyag- J® ^^^üók £«££ Műt^tndkere1- S-S** lenget kes, mechanikus és elektro- ^^kíf^ ^tT' mos játékokat, a Mátrai ^ult f^KJtn ww ££ «zab^ttéri°'^"iátékokat ^ * "MSLBK £ffi b^ Szép htommal ^ tabjg^at különféle vesznek részt a szövetkezeti ^^fAok.f ipar képviselői is a nagy- ^ egyéb ^tékokat láthatt szabású játékkiállításon. A naK" Dunaplast Műanyag- és Az interplay-Expo terüle­tén játéksarkot rendeznek Virágzik a kámoni arbo­rétum egyik ritkasága, a végzetfa, hivatalos nevén Clerodendron. A sűrű mo­gyoróbokorra emlékeztető növény általában csak né­liány virágot hoz, az idei meleg nyár azonban a szo­kásosnál valamivel több rózsaszínű fürtöt csalt elő a komor nevű növény ágaiból. A Hátsó-Indiában őshonos bokornak portugál hajósok adták a „végzetfa" nevet. Azt tartották, ha egy hajó legénysége megpillantja a virágait, akkor olyan szél­csendre számíthat, amely hosszú ideig megbénítja vi­torláikat Európában — így hazánkban is — kevés arbo­rétumban található meg a nagy meleget, sok napsütést igénylő végzetfa. be. az Állami Ifjúsági Bi­zottság, a Konsumex pedig tárgyalót nyit A kiállítás érdekessége lesz, hogy ott rendezik meg az első orszá­gos bűvöskocka-versenyt. Mezőgazdaságunkról szól­va. azt már mindenki tud­ja. hogy előkelő helyen ál­j lünk a búza és kukorica ter­méseredményeit illetően, 1 hústermelésünk is megnyug­tató helyet foglal el a nem­I zetközi mezőnyben. A sike­rekkel nincs is gondunk, fej­törést inkább gyengeségeink okoznak. Nos, erről keveseb­bet szólunk, holott az ered­ményeink gyarapításáért fő­ként ezen a területen lenne mit tenni. Tavaly mintegy háromszáz közös gazdaság zárta veszte­séggel és alaphiannyal az évet. Na és, mondhatná bár­ki; amíg van Bábolnánk és Nádurvarunk, nem kell fél­ni. A helyzet nem ilyen egy­szerű. A veszteség összege ugyanis meghaladta a más­fél milliárd forintot. Ez már tekintélyes summa, megkü­lönböztetett figyelmet érde­mel. A téeszek fejlődésében mind erősebb a differenciáló­dás. Az utóbbi években a jó szövetkezetek még jobbak, a gyengék még gyengébbek lettek. Egyre sűrűbben vető­dik fel a kérdés: mí lesz a lemaradókkal? Hogyan bol­dogulnak? Ezek a szövetke­zetek 1,5 millió hektáron gazdálkodnak. Ha nem sike­rül szorult helyzetükből ki­lépniük, veszélyeztethetik a mezőgazdaság VI. ötéves ter­vének teljesítését. A veszteséges szövetkeze­tek bajára sokan szeretnének gyógyírt találni. Az elsők között a Termelőszövetkeze­tek Országos Tanácsát kell említeni. Decemberben ösz­szeülő IV. kongresszusuk egyik tő témája a nehéz helyzetben lévő gazdaságok problémájára tartós megol­dást keresni, találni. Irány­elvükben világosan fogalmaz­nak: „Gondjaink megoldását a mai követelményekhez iga­zodóan, újszerűen indokolt megközelíteni... A helyze­tük átfogó vizsgálatra szo­rul". Ha a veszteséghez vezető okokat kutatjuk, rendkívül tarka kép tárul elénk. Két­ségtelen tény: a föld minő­sége, a kedvezőtlen termő­helyi adottságok meghatáro­zó tényezők. A 14 aranyko­rona alatti földdel bíró gaz­daságok is a mostoha ter­mészeti viszonyokban látják a bajok elsődleges okát. Mondják ls: hiába szántunk mélyre, vetünk időben, a ter­mésen ez nem látszik! Ja­vítani kellene a szántók földjét, csakhát ez temérdek pénzbe kerül. Márpedig ná­lunk lapos az erszény. A si­kertelenség, bármennyire ta­kargatják ls, kiszivárog. A rátermett szakemberek pedig nem tülekednek az ilyen gaz­daságokba. Ez tovább súlyos­bítja a helyzetüket. A kormány az utóbbi évek­ben hozott néhány figyelem­re méltó intézkedést. A gyen­ge adottságúnak minősített termelőszövetkezetek fejlesz­tési támogatást, vissza nem térítendő hitelt, jelentős ked­vezményt kaphatnak mellék­üzemágak létesítésére. a szakemberhiány enyhítésére. Az intézkedés helyeselhető, okozott némi fellendülést, de „szeplői" ls vannak. Sokan kifogásolják: miért csak a 14 aranykorona alatti gaz­daságok részesülhetnek eb­ben a Mmogatásban? A föld minőségén kívül más okok is közrejátszhatnak abban, hogy a gazdaság nem tud nyereségesen termelni. Bé­késben például a belvíz és az időnként ismétlődő árvíz keseríti a gazdaságok veze­tőinek életét. Ennek ellenére a Körösök-vidéke Termelő­szövelKtrelek Területi Szö­vetségéhez tartozó gazdasá­gok közül egyetlenegy sem kapja meg az említett ked­vezményeket. Legfeljebb az átmenetileg támogatott me­zőgazdasági üzemek közé so­rolják a nagyon rászorulók töredékét. Am ebben a ka­tegóriában a kedvezmények nem olyan széles körűek. A szanálási eljárások sem hoz­ták meg minden esetben az üdvözítő megoldást, mert a gazdaságok az évek során újra és újra eladósodtak. Megépültek például a kor­szerű és drága állattartó te­lepek. Ám egy telepet nem­csak felépíteni, hanem üze­meltetni is kell. És itt kez­dődtek a bajok. A nagy ál­latállomány és a különféle hitelek törlesztése, az amor­tizáció képzése elnyelte a szövetkezetek pénzét. Mit te­hettek néhányan? Beismerlijfk, hogy beletörött a bicskájuk a vállalkozásba; eladták az állatokat és az üresen ma­radt istállók sorsa felett me­ditálnak. A fejlesztési alapok elapadása miatt több gazda­ságban az egyszerű újrater­melésre nincs mód... Csóda, ha ilyen helyen a vezetők 2—3 évnél nem bírják to­vább? * A legegyszerűbb az lenne, ha felszámolnák ezeket a szövetkezeteket — villan fel először az ember fejében. Aztán sürgősen elhessegeti a képtelen gondolatot. Az évek óta vergődő szövetkezet nem tévesztendő össze az eladha­tatlan termékeket gyártó ipa­ri üzemmel. Mert a gyenge szövetke­zet által termelt gabonára, gyüVnölcsre, húsra szükség van! A rolót tehát nem le­het egv könnyed mozdulat­tal lehúzni. A megoldás csak az lehet, hogv ezeket a gaz­daságokat életképessé keűI tenni. A formát, a módszert szükséges megkeresni ehhez. Cseh János Műterem a Csipkeházban Irány a laktanya Bevonulók köszöntése Szegeden Jól felszerelt műtermet bo­csátott a helyi rajztanárok rendelkezésére a zalaeger­szegi Városi Tanács. A pe­dagógusok egész éven át díjmentesen használhatják a helyiséget. A tanács két további (műtermet, Illetve alkotószobét is berendezett a Csipkeházban. Ezekben az ország més részeiből érkezett művészeknek teremtettek ideális körülményeket al­kotó munkájukhoz. Tegnap, csütörtökön dél­előtt az arrajárók Szegeden, a Marx téri Bebrits Lajos szakközépiskola elótt szo­katlanul nagy tömeget lát­hattak. S ha valaki nem tudta volna, hogy augusztus végén, s nem májusban va­gyunk. akár a ballagásra váró diákok hozzátartozói­nak is vélhette volna az összegyűlt hozzátartozókát, barátokat. Mint ismeretes a Magyar Néphadsereg kikép­zési tervének megfelelően ezekben a napokban fogad­ják a sorkatonai szolgálat­ra besorozott fiatalokat, s a tegnap délelőtti „szegedi so­kaság" ennek a sok család életében jelentős esemény­nek a tanúja volt A vára­kozók közt ott volt a Mind­szentről bevonuló Pdnaer László egész családja; reg­gel óta Izgatottan figyelték a kijáratot, hogy megpil­lanthassák immár újonccá avatott fiukat — Aggódnak a gyerekért? — Hogy féltjük-e? Nem — felelte a bevonuló édes­anyja. — Ez is velejár az élettel, mint minden ese­mény, az óvodától az iskolá­ig. és mi úgy voltunk vele, biztattuk is a gyereket, nincs mitől tartania. Le kell ezt a 18 hónapot tölteni. Bár még reggeltől a dél­utáni viszontlátásig sok idő volt hátra, az édesanyák­édesapák, ifjú feleségek tü­relmesen vártak, s mintha csak régi Ismerősök lettek volna, egy dolog foglalkoz­tatta őket, a domaszéki Lavrincsik Andrásnét épp­úgy, mint az Ásotthalomról jött Zörgő Istvánnét, akinek a tegnap bevonult. Lajos fiá­val együtt két fia teljesíti a haza védelme iránti ál­lampolgári kötelességét. A közös téma, melyik lakta­nyába, az országnak mely részére mehetnek majd lá­togatni katonafiukat. A bevonulók számára bi­zony szűk lett a vasútfor­galmi szakközépiskola, ám ennek ellenére jól. szerve­zetten, nyugodt légkörben folyt a fiatalok irányítása, s leendő szolgálati helyeik szerinti „szétosztása". Roz­gonyi Tibor őrnagy, bevonu­lási parancsnok vezetésével 15—20-as csoportokban fo­gadták az utolsó orvosi vizs­gára és az egyéb egészség­ügyi és szociális gondok megbeszélésére a fiatalokat. — Kinek van a sorozás óta észlelt betegsége, vagy bármilyen egészségügyi problémája? — kérdezte dr. Kisházi József. Minden cso­portból van néhány jelent­kező, többnyire valós, de nem komoly panaszokkal, s elvétve olyan is akad. aki még egy utolsó, ám erőtlen kísérletet tesz, hátha még­is... — Nemigen találkozni már afféle kibúvási trük­kökkel. annál is inkább nem, mert a vizsgálatok ob­jektivitása meggyőz min­denkit, jó kezekben van sz alkalmasság elbírálása — mondja a másik vizsgáló* orvos, dr. Sziklai Pál Néhány esetben azonban olyan fiu is jelentkezik, aki egy időközben bekövetkezett baleset miatt láthatóan tel­jesen alkalmatlan a szolgá­latra. Ezen vita sincs, ám a fiatalember mégsem ússza meg könnyen. Jó fél éve történt a súlyos elváltozást okozó eset, s ő nem jelentet­te. Ez bizony kötelességmu­lasztás — mondja Rozgonyi őrnagy. Gyülekeztek a bevonulók, többen már tudják, hova, merre vezénylik őket. mint például Berta Sándor. aki Zákányszékről utazott a be­vonulási helyre. — A bátyám is ma vonult be, őt még nem tudom hol találja az éjszaka, én már egyben biztos vagyok, az alapkiképzés után iskolára megyek. Jelentkeztem tiszt­helyettesképzőre. és ez azt jelenti számomra, hogy hi­vatásos katona leszek. En­nek az elhatározásomnak a családom is örült, helyesel­ték. * Tegnap délután ünnepsé­gen köszöntötték a bevonu­lókat. A fogadás, jelentés és a Himnusz után dr. Kovács Lajos alezredes, a megyei kiegészítő parancsnokság ve­zetője üdvözölte a bevonu­lókat, majd Takács József őrnagy, ismertette a honvé­delmi miniszter napi pa­rancsát. Ezt követően Fráter György, a Hazafias Nép­front Szeged városi bizottsá­gának tagja üdvözölte a fia­talokat, és beszélt a haza vé­delmének kötelességéről, amelyre nemsokára feles­küdnek. A fogadóalakulatok nevében Tóth Kornél főhad­nagy szólt a fiatalokhoz, és kívánt nekik eredményes szolgálatot. Ezután egy le­szerelő katona jelkéoesen átadta a fegyvert az őt kö­vetőknek, majd a hozzátar­tozók virágokkal köszöntött ték, a honvédzenekar patto­gó Indulójára útnak indult bevonulókat.

Next

/
Thumbnails
Contents