Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-20 / 195. szám

Csütörtök, 1981. augusztus 20. [W Az SZK 4-es nyergében ru u 555555555555555555 Kenyerünk KENYÉR. NÉMETH MIKLÓS METSZETE A tanya környéke akár egy ócskavastelep. Két rozsdavörös kombájn áll a szérűn. Arrébb két markoló. Az udvar sarkában alkatrészek. Halomban. Egy mély vizesgödőr mellett kis Dutratraktor hallgatózik. Motor jóval szokták szívatni az öntözóvizet. — Dominátorral nem művészet aratni — mondja Oltványi István. — Hanem ezzel az öreg SZK 4-essel... Motor sem volt benne, amikor elhoztuk a műhelyből. Az ilyen ócskaságokból egyszerre kettőt kell vásárolni, ha azt akarja az ember, hogy egyik elinduljon. Zákányszéken az Egyetértés Szakszövetkezet vezetői kísérletre szánták magukat. A kiselejtezett SZK 4-est odaadták Oltványi István nak, csináljon belőle ütőképes szerszámot. Kijelöltek neki egy körzetet ZákányszékAlsón, vághatta, ha tudta az ott lakók gabonáját. Ugyanannyit kérhetett a munkáért, mint a szakszövetkezet gépei. A bevétel 10 százalékát kellett befizetnie a közösbe. A gépet maga javította, az üzemanyagot maga fizette. — Mi haszna van ebből a szakszövetkezetnek? Konkurrenciát teremtenek maguknak? — Hamarabb befejezzük az , aratást, ha eggyel több kombájn dolgozik. Aratáskor mindennap számít. Itt, a szakszövetkezetben különben is sokan vetnek burgonyát, csalamódét tarlóba. A másodvetéssel nem lehet sokáig várni — mondja Bozsó Istán, a szakszövetkezet elnöke. — .Honnan szerezte az üzemanyagot? — kérdem a kombájnost. — A szakszövetkezet keretéből kaptam. Rendesek voltak, nem kellett beszaladgálnom, kijött ide is a tartálykocsi, mint a többi kombájnhoz. — Azt beszélik, a maszekok háztartási tüzelőolajjal hajtják a gépüket. — A kombájn nem megy el vele. Traktor még esetleg, de csak ha jól leülepítik az olajat. — Hogyan jutott alkatrészhez? — Rengeteget kell utána szaladgálni. Meg kell ismerni a bontókat, ócskaságokat, maszek traktorosokat messze földön. Állandó idegeskedéssel jór. Kapcsolatok kellenek hozzá, akit nem ismernek, elküldik a fenébe. De, ha mór kétszer-háromszor üzletelt velük az ember, akkor hozzá lehet jutni mindenhez. — Egy kis kenőpénz sem árt... — Nem szoktam adni. Nem valami erkölcsi finnyáskodásból, hanem azért, mert, ha csúszópénzt adok, annyiba kerül az alkatrész, mintha újat vennék az AGROKER-tól. Ez a bolt nem érné meg másként, csak így, hogy mindent szinte ócskavas áron vásárolok. — Aki elad, érdekelt benne, hogy magának adja el a kiselejtezett alkatrészeket? — Valamivel többet adok érte, mint a MÉH. Cserebere alapon is vándorolnak az alkatrészek. A bontóból felvásárolunk mindent, ami használható. Nekem DutráIm vannak, a másiknak K 25-ösei. Ha én hozok K 25-öshöz való alkatrészt, elcseréljük olyanért, amilyen nekem kell. — Mi a szakmája? — Mezőgazdasági gépszerelő. De az adagoló szakmától a villanyszerelésig mindenhez muszáj érteni. Énutánam nem jár a szerelőkocsi, mint a téesz gépei után. A szezon elején vettem egy vadonatúj íelhordóláncot az AGROKER-nél; 5600 forintba került, összesen 26 holdat bírt ki. Felszedett egy tuskót a búza közül, szétszakadozott az egész. Ez az én károm volt. Ráadásul: addig álltam, míg újat nem tudtam szerezni. — Segít valaki a szerelésben? — Vannak haverjaim, én is segítek nekik bülykölni. Vagy ingyen levágtam az ő búzájukat, A motort például egyedül nem lehet beszerelni. A markolót darunak használtam, de még így is kellett segítség. A munka zömét azonban magam végeztem, gyakran éjszaka is itt vagyok a műhelyben. Volt már ajánlkozó, eljön pénzért rendszeresen dolgozni. Nem sok köszönet volt a munkájában. — Milyen volt az idei aratás? — Jobbra számítottam, amikor belementem ebbe a „gebines" dologba. Az időjárás az oka: kevés eső esett, gyengék voltak a búzák. Gazosak; a gyom törtezűzta a gépet. Levághattam volna 130 holdat is: végül 86-tal végeztem. Az utolsó parcella volt hátra a körzetemben, amikor összetörött a gépem: azt az egyet mór a téeszé vágta 1«— Azt mondták az irodában, minőségi munkát ígért.,. — Nem szórom el a szemet, alacsonyra vágom a tarlót. Itt, a szakszövetkezetben sokan tartanak állatot, minden bála szalma számít. Nem beszélve a másodvetésről: ha hosszú marad a kutp, nem fordítja le rendesen az eke, s nem lehet vetni utána. A téeszben időre dolgoznak: órabért és holdanként 800 forintot fizettetnek a taggal. Én nem kértem órabért, csak a 800 forintot. Ha három óráig tartott egy hold, addig csináltam. — Nem veszekedtek a tagok, hogy melyikükét vágja először? — Mindenki egy napon szeretne aratni, az biztos. De, mert idén gyenge volt a termés, gyorsan meglett az összes: nem volt ok veszekedésre. Egyébként is sorba mentem, nem akartam panaszt. Ha kérték, bevittem a szemet a gazda udvarára. — Borravaló? — Látja, ez furcsa: a téesz kombájnosai kapnak. 50—100 forintot holdanként. Én — azt hiszem — jobban is dolgoztam, órabért sem számoltam, mégis csak annyi pénzt adtak, ajnenynyi járt. Nem mintha sajnálnám, csak mondom. Ügy gondolhatták, elég az nekem, amennyit „hivatalosan" kérek. — A családja nem kifogásolja, hogy ilyen sok időt tölt a gépek között? — Valamivel muszáj foglalkozni. Egyébként nekem ez szenvedélyem is. Nézze meg ezt a halom ócskavasat: hát nem nagyszerű, hogy ebból újra gép lasz, amelyik dolgozni, szántani, vetni képes? Van, aki az állatokhoz ért, más a fóliás zöldséghez, barackhoz. Én azokhoz nem értek, nemi s érdekelnek. Ezeknek a vasaknak viszont elég jól beszélek a nyelvén. — Jövőre? — Ha a szakszövetkezet meg van elégedve a munkámmal, megpróbálom. Gondoltam ugyan rá, hogy Idén nem nagyon érte meg, éppen csak annyi jött be, amennyit ki kellett adni. De jöhet ennél jobb esztendő. Egyébként sem akarom abbahagyni a munkát: szeretnék jobb műhelyt, esztergával, köszörűvel, ahol nyugodtabban dolgozhatnák. Főhajtás..: A párttitkár A szerelő Az irányító E

mbert próbáló, nehéz munka ma is az aratás — csak nem akkora tömegeknek, mint akár húsz évvel ezelőtt. Mindennapi kenyerünk — egyre kevesebben emlékeznek a miatyánk súlyos szavaira —, változatlanul a legalapvetőbb közszükségleti cikk. Hiánya, minősége, ára vitathatatlanul politikai tényező — akkor is, ha ma már bőven kerül mellé hús is asztalunkra. A búza hazánkban az összes vetésterület több mint negyedén terem. Nem fogyasztjuk el mindet itthon — tavaly például 1,5 millió tonnát exportáltunk. Stratégiai cikk, mondják a közgazdászok, világpiaci ára is kedvező. Egykor egy-egy aratópár naponta egy holdat vágott, hajnaltól késő estig, megfeszített munkával. Másféle aratás a mai: egy kombájn — munkások produktuma — 8—10 hektárt csépel naponta. Mégis, ezt az újat, gyorsabb és hatékonyabb munkát is meg kellett tanulni, nemegyszer keserves tapasztalatok árán. Hiszen itt a szervezés a lényeg: viszonylag kevés ember és sok fontos gép dolgozik folyamatosan. * Pontos menetrendje van mindenfelé az aratásnak. A felkészülés lényeges dolog, egyre kevéshé írott malaszt, a közvélemény megnyugtatására szolgáló szólam: papíron, ceruzával valóban elvégzik előre a munkát. Alternatívák születnek a váratlan események idejére ... Megszervezik a gépek leggyorsabb műszaki ellátását, állandó felügyeletét. Pontos tervek készülnek a szem, á szalma összegyűjtésére. szállítására, a raktározásra. Megtanulta feladatát a malomipar: az utóbbi esztendőkben alig volt gond a szállítás ütemezésével. Idén ráadásul a legbizonytalanabb tényező, az Időjárás is a kedvébe járt az aratóknak: kevés esőt. száraz, napos időt hozott az a két hét, amikor Csongrád megyében a nyári betakarítás dandárja volt. Többször eposzi hangvételben írtunk az aratásról, hagyományainknak megfelelően. Eddig is vállaltuk, ezután is vállaljuk az emelkedettebb stílust, ha az aratókról lesz szó. Ügy véljük, megilleti őket a tisztelet, megbecsülés. Még akkor ls, ha az aratás krónikásaként nemcsak a színét, hanem olykor-olykor a visszáját is láttuk a dolgoknak. Szakszövetkezeti tagok panaszolták korábban az egyik községben; van még lábon gabona, de a kombájnosok egy része már a presszó hüsében issza a sört. mondván, nem az 6 körzetébe tartozik a még aratnivaló. Másutt láttuk, a vendégmunkások hogyan tapossák szét a bálás szalmát, amelyet éppen azért báláztak be. hogy egészen az istállóig könnyen lehessen mozgatni. Nem ezeket a jelenségeket állítottuk reflektorfénybe, mert 'apasztalatok győztek meg róla: nem ez a jellemző a mezőgazdaság munkásaira. Az új kenyér ünnepén tisztelettel hajtunk fejet mindazok előtt, akik munkájukkal — mindegy, hogy gépgyárak szalagjainál, franciakulccsal, ételhordót szállítva, a kombájn nyergében ülve, a szárítót kezelve, vagy a kemencék mellett állva — az idén is asztalunkra juttatják mindennapi kenyerünket. Vannak vezető emberek, akik azonnal elérhetők telefonon, vannak, akik nem. Esete válogatja, ki mennyire szobában ülőé természetű. Ettől függetlenül általában a dolgok mennek a maguk rendjén, Hallani olyan — persze nem megalapozott kijelentést —. hogy a nagy nyári munkák idején jobb is. ha nincs a háznál az elnök. A párttitkárról már más a vélemény. Neki ott Illik lenni, ahol fölüti a fejét a baj. Aratáskor pedig Ilyesmi sűrűn előadódik. Főleg a forintos munkák miatt. Amikor is nem mindegy, kinek jut az olcsó, kinek a drága, s Ilyenkor érlelődik a veszekedés. Aki talpán tud lenni, ismeri a gondokat, a munkák menetét, annak könnyebb. Mint például Kiri Mihálynak, a rúzsai Napsugár Tsz párttitkórának. Nemi-égiben még ő is ott izzadt a kombájn kalitkájában, és kesergett, ha nem jól számították a szántás bérét. Tizenhárom év traktorozással a háta mögött, a mostani aratáskor sem érte meglepetés. Tudta, hogy pusztulnak a gépek. Ismerte az aratókat Amikor elmondták panaszukat, érdemben tudott velük foglalkozni. Érezte, kinek a hangját kell halkítanl, kiét erősíteni. Egészen egyszerű ok miatt Megválasztása után is sokat forgolódott az aratók között. E sorok följegyzője is a határban találkozott vele. Éppen a motorját állította a fasor hűvöse alá, ahol aztán fölidéződött a régi aratások emléke. A mostaniról mondta, most is sokat dolgozunk, de félek, hogy nem sokkal leszünk gazdagabbak. Az is baj, ha áll a gép, de még nagyobb, ha nem indul el. Így tartja ezt minden szerelő, akit egy kicsit is érdekel a szakmája. A tarló vándorai — múhelykocsisok — minden aratáskor átélik ezt a pillanatot. Sándorfalván, a Magyar—Lengyel Barátság Tsz-ben dolgozó Laczkó István a békési árvízkor a lánctalpas mentő parancsnoka volt. A gyors cselekedetek emberének tartják. Ha aratáskor hiányzik egy fontos csavar, nincs teketória: lobbantja a hegesztőpisztolyt. A tűzvonalban — ahogy Ilyenkor helyzetüket megítélik a szerelők — semmi se drága. A gépeknek muszáj dolgozni, mert az Idő sürget, s minden üres óráért kár. Nincs úgy kímélve a szerszám, mint máskor. Több lazaságot megengedhet magának a szerelő. Persze, ez nem jelenthet felelőtlenséget. szabálytalanságot. A korrekt munka nem pótolható semmivel, sőt kívánalom a legsürgetőbb tennivalókkor ls. Mert mint a sándorfalvi fiatalember is mondotta — a „tűzoltómunka" ls lehet precíz. Olyannyira azért nem, hogy sokáig felelősséget is lehessen vállalni érte. Ugyanis szóba jött, hogy a termelési rendszerekkel közösködő nyugati partnerek szerelői repülővel hozzák a hiányzó alkatrészt és fél évig garanciát ls vállalnak érte. A nyakig olajos fiatalember humoránál volt és értette is, miért vetődött föl a gondolat: nem lenne jó, ha most hirtelen nálunk ls bevezetnék azt a formát. Azonnal leraknám a hegesztőpisztolyt. Sajnos — tudjuk —, még nem teheti. Az irányító ember általában csak kritizál — vélekedik magáról szerényen Gubacsi Béla, a szegedi Felszabadulás Tsz elnökhelyettese. Azt már mindenki tudja, ha csak ennyiből állna aratáskor a munkája, bizony szegényebbek lennénk. Nem hallhatnánk pontosan megtervezett nagyüzemi munkáról, milliókat érő értékek előállításáról, gépek ésszerű használatáról, takarékosságról. Kevésbé lenne összes zokottabb, válogatottabb az aratóbrigád. s az emberek nyelvén értő vezetők se dolgoznának szívesen a közösben. Igaz, méte talpon állt a gabona, a téesz irányítói már papírra vetették, számítógépbe táplálták a jövő évhez szükséges adatokat. Ilyenkor mindennapos volt a latolgatás, tervezgetés. Azért, is nehéz és felelősséggel terhes aratáskor az irányító — legyen az gazdász. mérnök vagy éppen brigádvezetö — dolga, mert már egy kicsit a tavaszi közgyűlés résztvevőinek fejével kell gondolkodnia. A behordandó termés ad alapot, bizodalmat a reális tervezéshez. Ezután kezdődik az aRgodalom, a mindennapi rettegés, az aratás elkerülhetetlen velejárója — a bizonytalanság. Ekkor méretik meg iga2án a bölcsesség. a tudás, az áldozatvállalás. Ahol jól, gördülékenyen haladnak a dolgok — értik, tudják, szeretik munkájukat az emberek — ott valóban a ló irányítónak nem marad más dolga, mint néha-néha ellenőrizni, s amikor kell, segítően kritizálni. Ha így történik — mint a szegedi téeszben is —. akkor megteheti az irányító, hogy a tarlón a legkevesebbet éppen az aratásról beszélgessenek.