Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-20 / 195. szám
Csütörtök, 1981. augusztus 20. 33 DMJHIK /a ntvr AZIN Nemzet és állam A z azonos nyelvet használók, közös ősöktől származók, hasonló anyagi és szellemi kultúrával rendelkezők összesRégét kifejező etnikum (nemzetiség) lényegében véve egyidős az emberiséggel. A kisebb vagy nagyobb területek társadalmát megszervező, a békés munka vagy a külső hódítás szolgálatába állító állam több ezer éve létező kategória. Az etnikumot gazdasági, politikai és kulturális közösséggé nyilvánító és fokozatosan azzá is formáló nemzet alig kétszáz éves fogalom, az uralkodóvá váló kapitalista termelési mód. a megszülető polgári társadalmak szülötte. Az állam alapja korábban az Uralkodó (vagv az uralkodó csoport) által hódítás, örökség, házasság stb. révén szerzett terület volt, így ennek népessége igen sok esetben vegyes, tarka képet mutatott. A hosszú időn át fönnálló állami képződménvekben (például a római birodalomban, de említhetnénk a középkori Magyarországot is) minden kénvszer nélkül, tendenciaként érvényesült • nyelvi és etnikai egységesülés, de ez Odáig sosem jutott, hogy igazán egynyelvű államok jöttek volna létre. Magyarországon és általában Kelet-Közép-Európában az ismert történelmi okok (tatár, maid török támadás, az ezekkel szemben, illetve ezek következtében létrejövő sok nemzetiségű birodalmak, végül a nagyarányú telepítések) következtében a történelmileg kialakult egységekben, tartományokban etnikailag meglehetősen' sókszínű, nemcsak egymás mellett, de egymással keverten élő lakosság alakult ki. Nyugat-Európa államaitól ezen a téren is különbözve. A XIX. századba, a „nemzeti ébredés" korszakába érkezve térségünk valamennyi népének vezető rétege célul tűzte ki az állami és az etnikai határok összhangba hozatalát, a kapitalista fejlődés számára a legkedvezőbb keretet ígérő nemzeti állam megteremtését. Ennek érdekében a középkorban csak a társadalom (sok esetben több etnikumból össezetevődő) felső rétegét jelölő náció, nemzet fogalmát kiterjesztették az uralkodó osztályokkal azo-' nos nyelvet beszélő riépi tömegekre. hogy ezeket megnyerjék a közösként meghirdetett nemzeti célokért folytatott küzdelemhez. Ebből fakadt azután a tnás nyelven beszélők asszimilációjának az Igénye, ennek elmaradása, vagy Visszautasítása esetén pedig az „Idegenek" kirekesztése, nemcsak az új nemzetfogalomból, de az államalkotók köréből is. Magyarországon a cél nem a kirekesztés. hanem a befogadás volt, de az egyenlő jogok biztosítása Í848-ban. majd az 1868-as nejpzetiségi törvényben nem változtatott azon a tényen, hogy a nemzet, és az állam személyi tartalma igen messze került egymástól, illetve a kettő egysége (az egységes magyar politikai nemzet) fikció. vágyálom maradt. Kelet-Közép-Európában a múlt században történtek ugyan próbálkozások az állam és a nemzet fedésbe hozatalára (forradalmakkal, autonómiákkal, föderációkkal, de a demokratikus kísérletek kudarca után a határok újraraizolására csak felülről, az 1. világháború . győztesei által megrendezett párizsi békekonferencia diktált békeszerződéseiben került sor. A létrehozott polgári berendezkedésű „nemzeti államok" lakossága 20—30 százalékban. helyenként még nagvobb arányban kisebbségekből állt. akiknek a helyzete országonként igen különböző volt, de diszkriminációmentesnek sehol sem volt nevezhető. A kisebbségek szerződésben biztosított nemzetközi jogi védelme ellenére mindenütt megindult a nemzet és az állam összhangiát akadálvozó kisebbségek felszámolásának a folyamata, általában a bot. és mézesmadzag politikájának váltogatásával, meg a statisztikák manipulálásával. Magvarország helyzete annyiban volt sajátos, hogy Trianon után itt 10 százalék volt a nemzeti kisebbségek aránva. viszont minden harmadik magyar más ország állampolgárává vált, kisebbségi sorsra jutott. Így 1920 után számunkra ismét távol került egymástól az állam és a nemzet, de most fordítva, a magyar állam lakossága jóval elmaradt a magyar nemzet lélekszámától. A II. világháború után a szocialista gazdasági és politikai viszonyok kialakulása új távlatokat nyitott, lehetőséget kínált a nemzeti ellentétek gyors kiküszöbölésére, a nemzeti kisebbségek helyzetének gyökeres megváltoztatására. A . személyi kultuszt kísérő törvénytelenségek és torzulások azonban korlátozták az elvi lehetőségek megvalósulását, s a kérdések megoldása egyébként is nehezebbnek bizonyult a vártnál. Minthogy a történelmileg kialakult nemzeti kisebbségek a szocializmusban sem tűnnek el, magától értetődik, hogy meg kell adni számukra a lehetőséget saját kulturáiuk, hagyományaik ápolására és fejlesztésére. A Magyar Népköztársaság alkotmánya — de a többi szocialista országé is — ezt biztosítja, így lövőjüket garantálja. Hazánkban a nem magvar nemzetiségek aránya ma 5 száz&'ék körül van, s velük szemben követett politika a gyakorlatban is biztosítja az elv, a deklarált jogok érvényesülését. Történelmi és kulturális értékeiket megőrző politikánkkal elősegítjük. hogv nemzetiségeink hidat képezzenek a magyarság és a szomszédos népek között. E híd szerep természetesen nem korlátozódik a hazai nemzetiségekre, ugyanezt a szerepet kell betölteniük a szomszédos államokban élő magyar kisebbségeknek is. Beszédünket, de talán gondolkodásunkat ls túlságosan gúzsba köti a meggyökerezett; szóhasználat, amely azonosítja az állampolgárságot a nemzetiséggel, és nem veszi észre, hogy az Egyesült Nemzetek tagságát államok és nemzetek alkotiák. Államunk az itt élő magvarok és a mintegy félmillió nemzetiségi kisebbség közös állama, ugyanúgy, ahogy a szomszéd országokban a névadó nemzet és a többi nemzetiség, köztük az ott élő magyarok közösen alkotiák az államot. A nemzetnek viszont nem részei a saiát államban élő nemzeti kisebbségek. de részei a más államokban élő, az adott nemzette! azonos nyelvet beszélő, jórészt azonos kultúrájú és történelmi tudatú nemzetiségek. JESZENSZKY GÉZA Illyés Gyula Terjed a falu ..Rég elhúzták az esteli harangszót. Ki az. aki még mostan is barangol?'' Petőfi Félsor csak a faluvégi utca — Nyúlik nap s nap messzibb napnyugatra. Viszonozza hálásan a Napnak búcsúfényét sorra minden ablak. Szemközt, haza, újra. Haza? Múltba, hova'viszed a vént ifjú utca? Itt kihuny, ott lágyul egy-egy ablak. Régi hangot csak a kutyák adnak. Se kolompszó. se csordás, se kondás. Minden más lett! Én nem vagyok csak más? Áll a falu, — s lám rohanvást lépdel. Villanyfény küzd benne a sötéttel. — Csöng — röviden — még esti harangszó. Ki az, aki... szól? „Csak nem haragszol? Ezt akartuk!" A közel homályból friss hangon cseng-bong Petőfi Sándori... Megszokott évezredeken át ORSZÁGHÁZUNK. SZIKSZAI KAROLY RAJZA A kenyér az emberiség legismertebb és legnépszerűbb tápláléka, melyet évezredeken át megszokott, és igen nagy becsben tart. Hazánkban például a búzát, melynek lisztjéből finom, ízes, illatos, rugalmas bélzetű kenyér készül, még ma is sok helyen „éietnek" hívják, mert biztaáttja az ember életbenmaradását, létét. , Az iparikig fejlett, államokban általában gabonaféléből készítik a kenyeret, igen sokféle összetételben, változatban. Búza, rozs, árpa, zab, kukorica lisztjét használják fel tésztakészítéshez. Hogy milyen gabonát őröltetnek lisztté, az attól függ. hogy milyen egy-egy terület éghajlata, milyen a termőtalaja, mezőgazdasági kultúrája — meg hogy milyen a lakosság igénye. Nálunk búzalisztből készül a kenyér, csak szükség esetén kev.ernek bele más gabonafélét, illetve annak lisztjét (rozs, árpa, zab. kukorica). Néha. mint például a második világháború idején, szójával dúsították a búzalisztből készített kenyeret, vagy kölest is kevertek bele. Más államokban, mint például Németországban. Svédországban a rozslisztet részesítik előnyben. Amerika nagy területein, főleg az indiánoknál és a mexikóiaknál, a kukoricaliszt adja a kenyér alapanyagát. A világ igen nagy részén, főleg a trópusi vidékeken, fák termése vagy részei biztosítják a lakosság alaptáplálékát.. Ezeken a területeken viszonylag kevés húst fogyasztanak. Megszokták a vadon éiő kenyéradó fák ingyenes felhasználását. Sok ilyen fát ismerünk. Dél-Amerikában a mauriciapálma fáját kunyhók építésére, házieszközök faragására használják fel. Levelével, mély bőrszerű, erős anyag, a kunyhókat fedik be. A levélből kihúzott vékony szálakból fonalat készítenek és szövésre használják. A levél hüvelye cipő készítésére alkalmas. A pálma belét kenyér helyett eszik, gyümölcsét nyersen is, sütve is fogyasztják. A szágó-pálma Indonéziában. Öceánia szigetvilágában, a Molukki- és Szunda-szigeteken erdőségeket alkot. Puha belsejéből készül a rizsre emlékeztető szágó. A pálma 30 éves korában virágzik először de ezt nem várják be. A 10—15 éves fát kivágják és feldarabolják torzsét. A pálmafa belsejében lévő keményítő tartalmú anyagot vízzel kimossák, napon megszárítják, majd rostán átnyomkodják, egyforma szemcsékké alakítják, azután kissé megpörkölik. Egyetlen pálmafa 2—300 kg szágót adhat. Á szágólepényt főleg Indiában készítik úgy, hogy a szágólisztből lepényt gyúrnak, majd előre felhevített agyagedénybe teszik és abban néhány pere alatt átsül, kalácsszerűvé válik. Ma már a szágót nagyobb üzemekben dolgozzák tel. csak a nyers szágót veszik át a lakosságtól. A pálmafélék családjába sokféle kenvéradó fa tartozik. A kafferpálma főleg Kelet-Afrikában tenyészik. Tetején nagy szárnyas levelek, és ezek alján tobozszerű gyümölcsök teremnek. A kenyér a fa vastag beléből készül úgy, hog átdolgozzák, majd kisütik (kaffer-kenyér). A majomkenyérfa afrika híres fája, mely ezer évig is elél, törzse nagy kerületű, lombja véd a nap egető tüze ellen. Az Indiaiés Csendes-óceán mellett mindenütt megtalálható. A Molukki-szigeteken minden újszülött érkezésekor egy majomkenyérfát ültetnek, amely a gyermek rendelkezésére áll, s amely évente 7—9 hónapon át terem. 3 fa egy embert egész életén át eltart. A gyümölcse körülbelül 2 kg súlyú, frissen fogyasztják vagy megsütik, mint a lepényt. Fáját házépítésre és kéziszerszámok kifaragására, bútorok készítésére használják. Amerika trópusi vidékein él a ml eperfánkhoz hasonló kenyérdiófa. Magját lisztté darálva, kenyérként is fogyasztják. Nemcsak a fák, de más növények is adnak kenyeret pótló élelmet az emberiségnek. Ilyen nővé. nyek például a burgonya, ennek egyik fajtája az édesburgonya (más néven batáta), továbbá a manióka. mely mérget tartalmaz, de felhasználás előtt kipréselik, kisütik belőle a méreganyagot. A kurkuma lisztes gyökértörzséből készítenek ételeket. A táró vastag gyökértörzsét csak főzés után lehet elfogyasztani, ize a főtt gesztenyéhez hasonló. A megfőtt tárót kovásszal készítik el, mint. a mi kenyerünket, de sütés helyett napon szárítják meg. A jamgyökér egy futónövénv gyökértörzséből származik. Vízben áztatják, hogy elveszítse keserű ízét. Megaszalva évekig eltartható. Frissen jó ízű ételeket készítenek a lisztes gyökérből. íme, nemcsak gabonából lehet kenyeret sütni, hanem a természet adottságait kihasználva, más növényekből is. Az ősember már évezredekkel ezelőtt felismerte ezeket a lehetőségeket, melyek fennmaradását biztosították. Azóta is sokféle kenyeret esznek szerte a világon, de minden népnek a maga kenyere ízlik a legjobban. RUDNAY JÁNOS