Délmagyarország, 1981. augusztus (71. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-18 / 193. szám

8 Kedd, 1981. augusztus 18; Nemzetközi ervesszimpezion Csehszlovák, lengyel, ma­gyar és NDK-beli endokri­nológus orvosok részvételé­vel tudományos szimpozion kezdődött hétfőn Pécsett A háromnapos ülés központi témája: a hipofízis (agyalapi mirigy) működésének sza­bályozása. A négy szocia­lista ország e területen dol­gozó kutatóorvosai rendsze­resen megtartják a mosta­nihoz hasonló találkozókat hogy beszámoljanak egymás­nak munkásságuk legújabb eredményeiről. A jelenlegi azimpozion házigazdájául azért választatták a Pécsi Orvostudományi Egyetemet, mert ez az intézmény az endokrinológia, azaz a belső elválasztású mirigyek élet­és kórtanával foglalkozó tu­domány egyik bázisa. Világ­szerte a „pécsi iskola" né­ven ismerik az itt dolgozó, illetve az innen elszármazott magyar tudósok munkássá^ gát. A Magyar Endokrinoló­giai és Anyagcsere Társaság a szimpozion alkalmából tiszteletbeli tagjává fogadta dr. Branislav Lichardus szlovák endokrinológust. aki nemzetközi hírnevet szerzett tudományos munkásságával, s nagy érdemei vannak a szlovák és magyar kutatók közötti szakmai-baráti kap­csolatok elmélyítésében. Különleges zsebkendők A győri Rábatext Textil­ipari Vállalatnál már szere­lik azokat a kártoló- és szö­vőgépeket, amelyeken még az idén megkezdik a külön­leges finomságú batisztzseb­kendők készítését. A gyár több mint 100 millió forin­tot költ a műszaki-technikai feltételek megteremtésére: hazai gyűrűsfonó és angol kártológépeket szereztek be. Ezeken készül majd a lülön­leges minőségű tisztapamut­fonal, amiből a selymes ta­pintású zsebkendőkelmét szö­vik az újonnan megvásárolt svájci szövőgépeken. Táncosok versengése Győztesek között a Volán versenyzői Dzsingisz kán vagy gin tisztán? Jóideie szokás, hogy kéthe­tente látható a tévében, ami­vel a szegedi körzeti stúdió éppen jelentkezik: egy héten két program, melyeket tulaj­donképpen csak a közös al­kotóműhely ténye köt össze. Dicséretes, hogy a körzeti stúdió időről időre felfedez valamit, melynek létezése alig-alig vétetett még tudo­másul. „Mai dalok" Bács­Kiskun és Csongrád megyei művelőit mutatta be félórás összeállítás csütörtökön este a második műsorban. A csongrádi Daloló, a kiskun­halasi Lyra, a szegedi Coun­try és a Re-show együttes produkcióit ugyan csak né­mi jóindulattal kötötte össze az aktualitás (netán a politi­zálás) Igénye, hiszen egy amerikai népdal nem föltét­lenül mai (sőt), s egy külön­ben szépen megzenésített Csanádi Imre- vagy Kiss Dénes-vers sem föltétlenül maiságával hat, ám ne le­gyünk szőrszálhasogatók. Igencsak eltérő zenét játszó együttesek szerkezetileg leg­egyszerűbben megoldott, egymás után sorakoztatott műsorainak ízelítő jellegét viszont a mutatott teljesít­mény alapján is minősíteni lehet. S a viszonylag halvá­nyabb Daloló és Lyra mellett a jó ég tudia, hányadik sze­mélyi változásából kilábaló Country-együttes tévés sze­replésének akkor is lehet örülni, ha észrevehető: nem tesz túl jót nekik a stabil gárda hiánya. A Re-*how bemutatkozása viszont garancia volt a si­kerre: paródiasorozatuk, e mindössze kéttagú társulat kedves vagánysága, Ő6zinfe, zeneileg igényes és szellemes produkciója az Egy-két-há... és... című adás csúcspont­jának számított A híres Dzsin-, Dzsin-, Dzsin-aisz kán című nagy diszkóslágert ekképpen énekelték: Gin, Gin, Gin, tisztán.... s nem is sejtették, hogy a szegedi kör­zeti stúdió múlt heti két adá­sának lényegi ellentmondását fogalmazták meg. Vasárnap délután Turan­dot, a kínai hercegnő címmel a Kincskereső Immár hagyo­mányos televíziós különki­adásának idei darabját lát­hattuk. színházi ismeretter­jesztő műsor gyanánt Carlo Rádiófigyelő Inkább csak jel Augusztusban Franciaor­szág szabadságra megy. Au­gusztusban Magyarország fő­városa a Balaton. Az au­gusztus a pihenésé, legfel­jebb a haknié. Nehéz lehet ebben a hónapban kulturális magazint szerkeszteni, gon­doltam, mielőtt a rádió ke­resőgombját a Kossuth adó hullámhosszára állítottam volna a legutóbbi vasárnap. Valóban nehéz, állapítot­tam meg fél óra múltán. Oly nehéz, hogy érdekes ma­gazint szerkeszteni, csinálni nem is mindig sikerül. Ért­hető persze: a Gondolatjel szerkesztője vitát, interjút, jegyzetet ígér a kultúráról... De nyáron ugyan ki vitat­kozik, és ki jegyzetel? Ücsö­rög a hűs vízben az ember, s hallgatja, hogyan vitorlá­zik a Gondolatjel műsora a könnyű unalom langy vizén. A műsor különben ősrégi rádiós hagyományokat idéz. Volt egyszer az Egy falu. egy nóta címzetű, akkoriban igen népszerű találmány. Illés György ezt „egy interjú, egy nótára" változtatta. Divéky István, a zenei szerkesztő is őrzi a hagyományokat; biz­tosak lehetünk benne, hogy bulgáriai interjú után bol­gár népzene következik, ha Nagy Lászlóról beszél valaki, a költő megzenésített verse. Ne legyünk persze igazság­talanok, néhány szép perc azért akadt. Nagy László bolgár fordítója, akinek im­már fénytelenné vált Buda­pest, aki őrizgeti a költő te­lefonszámát, de a költőt nem lehet felhívni többé, — meg­indítóan beszélt, s öröm volt hallani azt is, hogy Bulgá­riában mekkora kultusza van Nagy Lászlónak. Csak hát a szellemi iz­galom, az hiányzott az in­kább nyilatkozatformára, mint interjúra sikeredett be­szélgetésekből. És volt, ami bosszanthatta is a hallgatót! Megszólaltak a gyerekek az anyanyelvi táborokról szóló blokk bevezetőjeként, s nem mondtak semmit. Ki hiszi, hogy az ő hibájuk? Vála­szolni csak jó kérdésekre le­het jól... Álriport volt. Ám két ál­riport között — az egy falu, egy nóta szisztémában — le­het pár percig muzsikálni. Ki lehet tölteni a műsoridőt. Uborkaszezon van. Tekint­sük hát ezt a fölösleges két percet uborkának. Körítés­nek — a szezonhoz. És te­gyük hozzá — mentségül, avagy magyarázatul —mind­egy! — ilyenkor tényleg ne­héz a szerkesztő dolga, hogy a Gondolatjel adásakor ne csak jelek kerüljenek az éterbe, hanem gondolatok, izgalmas gondolatok is. P, F. Gozzi Turandotjának egyes részleteit a szegedi színház művészei mutatták be. Ruszt József rendező pedig 10—13 éves gyerekekkel próbált be­szélgetni. részben a színház­róL részben pedig Kalaf és Turandot afférjáról s meg békélésérőL Eddig rendben ls lenne a dolog. Ám 10—13 éves ifjon­cok, sajna, a legritkább eset­ben képesek a néző figyelmét felkelteni olyankor, ha — tisztesség ne essék szólván — butaságokról kell jólne­velten beszélniük. A Gozzi­féle Turandot. melyről kide­rült, hogy egyáltalán nem váltotta be a hozzá fűzött re­ményeket a szegedi színház­béli bemutatókor, a legke­vésbé alkalmas arra, hogy hasznos és pontos színházi is­mereteket nyújtson felső ta­gozatosoknak. Így aztán a műsort is rendező Ruszt Jó­zsef tiszteletre méltó igyeke­zete és minden kedvessége dacára hasztalanul erőlkö­dött; gyanítható volt hogy a ki tudja, milyen okból fon­tosnak tartott „Turandot-is­meretterjesztés" révén a gye­rekek egyátlalán nem lettek okosabbak, bár még a forga­tókönyv ama mély és okos kérdéseire is őszinte lelkese­déssel válaszoltak, hogy Ka­laf valóban szereti-e Turan­dotot. s érzelmi lobogásának szerintük mi lehet az oka. Udvarias, Illemtudó nebulók lévén — felelgettek a két­ségtelenül „jó fej" Ruszt bá­csinak, de hogy a Kincskare­sőtől sok év tapasztalata alapján ennél jóval igénye­sebb, tartamasabb ismeret­terjesztést szoktunk meg, az biztos. A múlt hét két szegedi programja egyvalamiben tel­jesen megegyezett: cél és megvalósítás fölöttébb kívá­natos egységének hiányá­ban. Re-show példázattal: Dzsingisz kán ugyan kohe­rens, történelmi figura, a gin tisztán viszont erős és bódí­tó ital. A kettő nem ugyan­az, bár hangzásban igencsak hasonló. E hasonlóság vi­szont csak a Re-show paró­diájában „jöhet be". Domonkos László Rangos eseményt sejtettek Újszegeden, a Sportcsarnok előtt lobogó zászlók, a kör­nyéken parkoló tömérdek autó, szombaton és vasár­nap. Megszokott „díszlet" ez, gondolhatta az arra tévedő járókelő. Ám, a csarnokból kiszűrődő muzsika — este 7 j órától késő éjszakáig — an­nál rendhagyóbbnak tűnt. Hogy nem egyszerű mulat­ság zajlott odabenn, azt a sűrűn felcsattanó tapshang­foszlányok jelezték. A kö­zönség népes tábora azon­ban kézilabdázók, kosarasok, asztaliteniszezők, egyszóval sportolók helyett, ezúttal a Szőke Tisza '81 Nemzetközi Csapattáncversenyen részt vevő 18 párost ünnepelte. Néhány tartalmi kérdést tisztázandó, a házigazda, rendező Volán táncklub ver­senyzőit, Palánkai Lászlót, Zsilák Zsuzsannát, Őze Lász­lót, Pálinkó Lujzát a fellépé­sek közti rövid szünetekben kérdeztük: mi is valójában ma a tánc? Sport vagy mű­vészet ? A kapott válaszok alapján valahol a kettő határán kell keresnünk helyét. A parket­ten mosolygó arccal bemu­tatott könnyed mozdulatok valójában hosszú évek ke­mény munkájának gyümöl­csei. Nem kevésbé megeről­tető edzéseken gimnasztikáz­nak, erősítenek, mint mond­juk az atléták. A táncokat, némi segítséggel maguk ko­reografálják. Egy-egy nehe­zebb figurát hetekig gyako­rolnak, azért az egy másod­perc sikeréért a parketten... S ami a legfontosabb! Kö­telességből, fogcsikorgatva nem megy. A zene hangu­lati, ritmikai elemeit köny­nyedén, látványosan kell mozdulatokra adaptálniuk. > Ugyanis a néző a tánc okoz­ta öröm jeleire is kíváncsi. A szegediek két osztrák csapattal; az NDK-beli Bi­schofswerdából a Blau Gold klub három párosával; a A győztes szegedi csapat párosai küzfil: Palánkai László —Zsilák Zsuzsanna ljubljanai Studenti Plesni klub és a Budapest Tánc­klub csapatával táncoltak versenyt. Két részből, latin­és standard táncokból álló programot mutattak be., A finom angol- és bécsi kerin­gők dallamaira szinte úsztak a parketten. A tangó ke­mény, temperamentumos, ám visszafogott mozdulatai után könnyedebb, de hallat­lan pontosságot igénylő slow­foxot és quick-steppet jár­tak, az elegánsabb standard­táncok közül. A latintáncokat nagyobb mozgásszabadság jellemzi, de a stílusjegyek kivitelezése így nehezebb. A samba, a cha-cha-cha, a rumba meg­szokott lépéseit több, szinte akrobatikus elemek tarkítot­ták, a nézők gyönyörűségé­re. Osztatlan sikert aratott a napjainkban reneszánszát élő jive — közismertebb nevén a rock-and-roll —, valamint a paso-doble is. Igaz, meg­dolgoztak érte a párok. A fényárban úszó, ezúttal sző­nyegekkel, pálmákkal díszí­tett forró pályáról szinte menekültek az üdítően hű­vöi erkélyekre — persze, dolguk végeztével. Ott, a friss levegőn, a frissítő Ita­lokon kívül a csinos, köröm­cipős hölgyeket kényelmes papucsok várták. A bemutatók végeztével héttagú zsűri értékelte a produkciókat. Ami az első helyet illeti, nem is jutottak közös nevezőre. Így az első díjat a ljubljanai csapat há­rom párosa és a szegedi Vo­lán versenyzői megosztva nyerték el. A díjakat a me­gyei tanács művelődésügyi osztálya és a Volán ajánlot­ta fel. Harmadik helyen vé­geztek a bécslek, a városi tanács művelődésügyi osztá­lyának díját kapták. A KISZ Szeged városi bizottságának díját (szintén Ausztriából) a badeniek nyerték el, negyei dik helyükkel. Ötödikek let­tek az NDK-sok. hatodikok pedig a budapesti párosok. A versenyen részt vevő va­lamennyi táncos ajándék­csomagot kapott a szegedi vállalatoktól. M. E. Ifjúgárdisták szemléje Vasárnap honvédelmi nap­pal folytatódott az ifjúgár­disták tizenegyedik országos szemléje Nyíregyházán. Ko­ra reggeltől a gárdistákkal együtt több ezren tekintet­ték meg a szabolcsi megye­székhely repülőterén az MHSZ és a MÉM repülőgé­pes szolgálata pilótáinak be­mutatóját, légi parádéját. Ezt követően hőlégballon emel­kedett a magasba, majd a Magyar Néphadsereg egysé­geinek fegyveres bemutatója és a tűzoltók gyakorlata kö­vetkezett, az MHSZ szak­ágainak tevékenységét fotó­tablókon illusztrálták. A gárda-szemle nyíregy­háza-sóstói táborában dél­után fórumot tartottak, ame­lyen az országos parancsnok­ság, valamint Szabolcs­Szatmár megye párt-, állami és Ifjúsági szervezeteinek vezetői tájékoztatták a részt­vevőket a keleti országrész életéről, gazdasági munká­járól, a gárda életének idő­szerű feladatairól és a KISZ honvédelmi nevelőmunkájá­nak teendőiről. Búcsú Buzsákon A Somogy megvei Buzsá­kon vasárnap tartották meg a már hagyományos alkot­mánynap előtti búcsút. A népművészetéről is híres so­mogyi falu lakóit, s a víg­ságra érkezett hazai és kül­földi vendégeket reggel ze­nés ébresztő köszöntötte. A község központiéban sátrak sokasága kínálta a régi bú­csúk szokásos áruit. Délután népviseletbe öltö­zött együttesek felvonulásá­val folytatódott a program. A művelődési ház udvarán fel­állított szabadtéri színpadon zailó folklórműsorban töb­bek között a magyarországi Beloiannisz görög táncegyüt­tes. a Marcali Táncegyüttes, a Kis-Balaton Népi Együt­tes. a Törökkoppánvi Kórus, a Táskái Asszonykórus és a Buzsáki Néni Együttes szóra­koztatta műsorával a vendé­geket. Este bállal ért véget a bu­zsáki búcsú. Célforgalom-számlálás A KPM Szegedi Közúti Igazgatósága célforgalom­számlálást tart Szegeden, a József Attila sugárút — Nagykörút kereszteződésé­ben augusztus 19-én, szer­dán. A forgalomszámlálók a József Attila sugárútról a Brüsszeli körútra, tehát a Kossuth Lajos sugárúti cso­mópont felé kanyarodó gép­járművek szélvédő üvegére — az ablaktörlő lapátok alá — szerdán reggel fél 6-tól fél 9-ig. majd délután 2 órától 5 óráig egy-egy darab 5x10 centiméter hagyságú piros lapocskákat helyeznek el Ebben az időpontban a Kossuth Lajos sugárúton, a Tolbuhin sugárúton és a Petőfi Sándor sugárúton el­helyezkedő megfigyelők azt számlálják majd, hogy hány darab ilyen piros lappal jelzett jármű halad arrafelé. A számlálás sikeres lebo­nyolítása érdekében a köz­úti igazgatóság kéri az érin­tett — majd megállításra szólított — járművezetőket, hogy a piros lapocskák el­helyezésétől számított egy órán belül ne távolítsák el a jelzéseket gépkocsijukról. Méhek segítik a növények megtermékenyíilését Üj szolgáltatást vezetett be a Hungaronektár a mező­gazdasági üzemek részére; méhész tagjai rendelés kap­táraikat azokon a táblákon állítják fel, ahol a méhek a mézgyűjtés mellett egyúttal a növények beporzását is el­végzik. A biztonságos meg­termékenyülés nyomán át­lagban 15—20 százalékkal növekszik a termés. A beporzást elősegítő bio­lógiai módszer gazdasági elő­nyeit már korábban ismer­ték, szélesebb körű alkalma­zására azonban csak az el­múlt években teremtődtek meg a feltételek. Már több mint 40 gazdaságban méhek segítik a növények megter­mékenyülését. A fokozódó érdeklődés láttán a Hungaro­nektár több szolgáltató iro­dát nyitott. Ilyen iroda mű­ködik a többi között Bakta­lórántházán, ahol az idén 10 ezer hektárnyi almáskertet a helybéli ÁFÉSZ méhész­szakcsoportja „vállalt fel". Tavasszal az almáskertbete­lepítették a méhcsaládjaikat, s ennek eredményeként igen kedvezőek a terméskilátások. Még az idén Szatymazon és Baján is megnyílnak a Hungaronektár irodái. Jövő­re már nemcsak a környék almásait, őszibarackosait po­roztathatják be a méhekkel a nagyüzemek, hanem a nap­raforgót is.

Next

/
Thumbnails
Contents