Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

10 Vasárnap, 1981. július 12. WLDM^nssm Juhász Gyula — Heller Ödönről Takács Tibor Kertem virágai A kertünkben a vadvirágok hajladozása oly szelíd, úgy seregeinek, mint a lányok, kötözni szívem sebeit. Megsimogat az árvalányhaj s nekem lila a vad törökszókfű. s rám nevet teli szájjal sok margaréta bennszülött! A vadrózsafa virít hittel, és a sok sárga kikerics mind azt suttogja: hidd el, hidd el, ha nincs e kert, hát semmi sincs! A szorítás szivemről enged: nem adnám semmiért e kertet! A

kár hagyománynak is tekinthető, hogy a fölszabadult Szeged tíz évenként megemlékezik a helyi piktúra kimagasló alakjának, Heller Ödön (1878—1921) festőművésznek a haláláról. 1951-ben emlékkiállítása volt, 1961 és 1971 júliusában pedig a Délmagyarország hasábjain olvashattunk a derékbatört pályájú mesterről, aki időnek előtte elment oda, ahol „a halászképekhez az apostolok állnak modellt" (Móra). Sőt, születésének századik évfordulóján a tápai Juhász Gyula művelődési ház olyan "teljességű Heller-kiállítást rendezett, amilyen életében sem adatott meg a tragikus sorsú piktornak. Most Juhász két olyan írását tesszük közkinccsé, melyek mindmáig a betiltott Délmagyaronszág utódjának, a Szeged című napilapnak a hasábjain aludták álmukat. A költő műveinek kritikai kiadása számon tartja e cikkeket, de közlésükre helyhiány miatt nem vállalkozhatott. Reméljük, hogy ezen a tájon nem kell hosszú bevezető Juhász sorai elé. Heller Ödön 1908-ban telepedett le Szegeden, és mint annyi más ismert képzőművészt és írót, őt is rabul ejtette a város, a Tisza, és kedves tartózkodási helye: Tápé. A baloldali érzelmű Heller 1919-ben — Juhászszal együtt — oktatott a Munkás Szabadiskolában, és tagja volt a képzőművészek újonnan alakult szakszervezetének. Két évvel később ő. volt a védelem egyik tanúja az ellenforradalom által bíróság elé állított két katonatiszt, Tabódy Zsolt (1873—1951) éaDettre Béla (1880—1951) elleni bűnperben. (Népi demokratikus államunk mindkettőjüket előléptette!) A fehértisztek a későbbi német fasizmusnak is például szolgálható módszerrel hallgattatták el a számukra kellemetlen tanút: a tápai töltésen hazafelé kerékpározó Hellert 1921. július 13-án lelőtték és a Tiszába dobták. Sírjánál Löw Immánuel és Juhász Gyula beszélt. A Szegedi Napló ismeretlen munkatársa a lap július 19-i számában papírra mentett néhány mondatot a költő sírbeszédéből: Egy nagy család, a toll és ecset munkásai nevében illünk itt új bölcsőd peremén, imely tisztább és boldogabb létre ringat. Nem mondok örökre júcsút, mert ami benned szépség, igazság és érték, az tovább él vásznaid napfényében és színeiben. Az engesztelődés és nyugalom lengjen itt, mert életed kegyelmes volt hozzád, hogy hinned engedte, hogy. jósággal érdemes küzdeni és szenvedni másokért. A vásznak színei elfakulhatnak, de ami benned a legnagyobb, a legigazabb volt, kedves Heller Ödön, a te jóságod és határtalan szereteted nem tűnik el szívünkből soha. Tragédiád volt, hogy éppen az a szőke Tisza ringatott utoljára, amelyről annyit álmodozott ihletett lelked, és most ölére fogad a magyar rög is, amelynek lüktetése annyiszor visszadobbant a te művész szívedben. Hellernek a szegedi zsidó temetőben levő síremlékén — Tardos —Taussig Ármin munkáján — kettétört ecsetek és egy darabokra hulló paletta utal „a festő halálára". Juhász első — névtaien — cikke a Szeged 1922. július 13-i számában jelent meg. Lássuk hát: IN MEMÓRIÁM. Ma egy éve... A nyári Tisza szürke füzesében rejtelmes tragédia áldozata lett Tápé alatt a magyar folyó és a magyar falu rajongó szerelmese: Heller Ödön, a kitűnő szegedi festőművész. Napokig azt se tudták rokonai, barátai, hogy hova tűnt és mi történt vele? Keresték, kutatták, de hiába. Harmadnap a szőke folyó fölvetette holttestét, és megindult a találgatás: mi történt, hogyan, kik miatt pusztult el a szegény, derék művész, akit mindenki szeretett, és aki nem ártott soha senkinek. Szerelmi tragédiáról suttogtak a halott körül, aki véres sebekkel, némán és szelíden elpihent a nyári ravatalon. A kedves, derék és igen tehetséges bohémet megsiratták, és nem tudják elfelejteni nagyszámú barátai és tisztelői. A képei és rajzai megmaradtak, a napsütéses tájak, a meleg, színes interieurök, a Tisza-menti magyarok, lányok, legények és öregek másai, és a szépséges, barna falusi Madonna. Heller titokzatos halála első évfordulóján ismét eszébe jut kegyeletes érzésű híveinek az, amivel még tartoznak a jóbarát és művész emlékének, maneseinek: hogy retrospektív kiállítást rendezzenek megmaradt képeiből, rajzaiból és plakátjaiból, és esetleg valami más formában is megörökítsék Heller Ödön emlékezetét. Addig is: e pár sor nefelejcsét hadd tegyük mi is a korai és fájdalmas sírhalomra! Juhász — Mórához hasonlóan tudta az igazságot, de lehetetlenség volt akárcsak utalnia is rá. A szövegben előforduló latin manes az elhaltak szellemeit jelenti. A második cikk — Gyalu aláírással — Szegedi konferanszok II. címmel jelent meg a Szeged 1924. július 13-i számában. Juhász megfricskázza a Szegednek ellenforradalmi emléktáblát készítő Zala Györgyöt, beszámol Békefi László hazalátogatásáról, és újból megemlékezik Hellerről: ... Ami a szegedi kultúrát illeti, ha színház nincsen is nyáron de művészeti kiállhások vannak a Kass halljában, Károlyi Lajos után Joachim Ferenc mutatta be legújabb termését, és remélhetőleg egyszer még sor kerül arra is. hogy a most négy esztendeje tragikusan és rejtelmesen elpusztult kedves jó Heller Ödönnek élete műpe is kollektív kiállításra kerüljön városunkban, öt már nem lehet visszahívni többé a tápéi aszfodéloszi rétekről, ahol még ki nem engesztelt lelke bolyong, de a képei, amelyeken alföldi tájak és falusi népek csöndes, derűs, meleg és igaz színei és hangulatai élnek, megérdemlik, hogy még egyszer közös találkozóra hívják össze az ő nobilis emberi lényének és becsületes művészi törekvésének barátait és tisztelőit. Juhász elírta az évfordulót, hiszen a negyediket említi, A' görög mitológia szerint az igaz lelkek a boldogok szigetére jutnak, az Élysion aszfodélosszai (liliom féle virággal) benőtt mezőire, ahol régi kedvtelésükkel foglalkoznak. Juhász nem is kívánhatott volna ennél szebbet a szegedi bohémvilág Heller Döncijének, az árnnyá vált jóbarátnak. A. F. Szegedi műemlékek Szecessziós építészet Á szegedi Belváros immár európai hírű. gondosan kialakított eklektikus városképébe itt-ott a környezettől rendkívül eltérő stílusú, szinte cifrának mondható épületek ékelődnek be. Ezek többnyire a szecesszió idejének emlékei, hazánk városai közül Szeged sok ilyen épülettel rendelkezik. Az 1879. évi nagy árvizet követő, rendkívüli lendülettel folytatott újjáépítés néhány év múlva megtorpant és csak a századforduló idején fokozódott ismét. Ekkor többen szembefordultak a klasszicizáló, sőt az eklektikus építészet módszereivel és a természetes anyagok és formák használatának bevezetését szorgalmazták. Igen kedvelt lett a növényi díszítmények és a magyaros motívumok alkalmazása, melyek hazai szecessziós épületeink legszembetűnőbb díszei. A kor legkiválóbb, a kortársakra is rendkívüli hatású építésze Lechner Ödön volt. Életművének több jelentős alkotását találjuk Szegeden. 1900. májusában készítette a Dózsa György u. 2. számú kétemeletes bérház homlokzati terveit, amely ma egyik legérettebb alkotásaként ismert, követői — kortársai közül jelentős értékkel gazdagította városunkat Kótay Pál, aki kerámia virágdíszes szalaggal ékesítette a Lechner tér 2/a és 2/b számú lakóházak homlokzatát. Több szegedi háza áll Baumhorn Lipótnak, de főműve az 1903-ban "elkészült Zsinagóga. Szecessziós homlokzatrészletei és üvegablakai különleges szépségűek. belső terének építészeti megoldása bravúros teljesítmény. Szeged legtökéletesebb szecessziós épületét egy helyi építőmester Magyar Ede hozta létre. Első alkotása a Tábor u. 5. sz. ház, de ennek homlokzata emeletráépítéskor megsemmisült. Megmaradt viszont kapualjának egyedülálló leányalakos díszítése, mely már jelzi alkotójának bontakozó tehetségét. Fő műve a Lenin körút és a Kölcsey u. sarkán álló ún. Reök palota. Rendkívül tiszta virágdíszes szecessziós stílus uralkodik az egész épületen, tömeghatása, zárt és nyitott erkélyeinek ritmusa, a falsíkok változatossága tökéletes élményt nyújt. A figyelmes sétáló a felsoroltakon kívül még több jelentős szecessziós épületet is felfedezhet. Mindezek városunk jelentős értékei, esetleg — gcndos állagmegóvás, helyreállítás után — idegenforgalmi vonzóerőt is jelenthetnek, hiszen lassanként építészeti műemlék-számba vehetők. . , ^ Kép és szöveg: TAKÁCS GÁBOR A Tábor utca 5. sz. alatti épUlet és a Reök palola lépcsőháza (fent) Á Rcük palota udvarbelsője (középen) Dózsa György utcai és Lechner téri homlokzatrészletek (lent)