Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-11 / 161. szám

11 Szombat, 1981, július 11." Somogyi Károlyné felvételei Minden jel arra mutat, hogy egy régóta húzódó útépítés hamarosan végéhez ér. Óriá­st forgalomban dolgoznak a Nagykörút egyes részein, a munkások és a közlekedők ne­hezen férnek el egymástól. ezekben a napokban már szemmel látható az eredmény is, a befejezett, kiszélesített, új aszfaltréteggel borított szakaszokon. Képeink a Csongrádi sugárút—Nagykörút kereszteződésében készültek, ahol a DÉMASZ és a Hídépítő Vállalat szakmunkásai együttes erővel dolgoznak. Munkások- Szegeden 10. Erték-e a szabad idő ? A mindennapi élet vitelé­nek egyik fontos mutatója, hogy az egyén hogyan gaz­dálkodik azzal a többletidő­vel, amellyel a' munkaszüne­ti napon rendelkezik. Azaz, milyen tevékenységekre 'használja fel a munkanapról a munkaszüneti napra fel­szabadult kereső-, termelő­munka időmennyiségét? Ku­tatásunk során azt tapasztal­tuk. hogy a munkanaphoz vi­szonyítva vasárnapra az egyéb, otthoni munka­végzés, szabadidő-elfoglalt­ságok, valamint a sze­mélyi ellátás és az al­vás ideje megnövekedett. A többletidővel való gaz­dálkodást befolyásolja, hogy az egész héten végzett mun­katevékenységek milyen mértékben veszik igénybe az egyén energiáját, tehát fá­radtságát milyen mértékben kísérli meg hosszabb alvás­sal, napközbeni pihenéssel regenerálni. A személyi ellá­tásra fordított nagyobb idő­mennyiség alakulásában sze­repet játszik az asztal mel­lett, ülve történő, egészséges táplálkozás által megköve­telt nagyobb időráfordítás, de az étkezés olyan kultusza is, amikor egyesek számá­ra a vasárnap legfontosabb eseményei közé tartoznak — mintegy happentngként — a hosszú időtartamú étkezé­sek is. A szegedi nagyüzemi mun­kásság átlagosan 2 órát egyéb munkavégzésre, 5 órát sza­badidő-elfoglaltságokra és mintegy 3 órát személyi ellá­tásra, alvásra fordít vasár­napi többletidejéből. A ren­delkezésre álló idő újrafel­osztása a munkásságra jel­lemző mutatók szerint elté­rő. A munkára fordított idő­aránv növekedésével sokkal inkább a szabadidő-elfoglalt­sátokra felhasznált időmeny­nviség csökken, mintsem a vasárnapi személyi ellátás és alvás időigénye. Igen jellemzőnek tartjuk a munkatevékenységekre fel­használt időarány alakulását. Ez a jövedelemkiegészítő munkát végzők esetében két­szerese az ilyen tevékenység­ééi nem foglalkozók időfel­használásának. Ugyancsak közel kétszeresen több a 40 évnél idősebb generáció tag­jai között. Jelentős mérték­ben megnövekszik a munká­ra fordított idő. ha a nagy­üzemi munkás kerttel, eset­leg házastársa révén háztáji földdel rendelkezik, s foko­zatosan emelkedik a város központjából, illetve a lakó­telepekről kifelé haladva la­kóövezetek szerint. A szegedi nagyüzemi mun­kások a munkaszüneti nap időtöbbletének mintegy a fe­lét fordítják szabadidő-el­foglaltságokra. Akik azonban ténylegesen magas időmeny­nyiséget használnak fel ezen a napon is munkára, azok szabad idejét elsősorban a képernyő, a tévénézés szer­vezi, és hosszabb alvással, pihenéssel kísérlik meg a munkaszüneti napon is igénybe vett energiájukat, re­generálni. Ismereteink alapján nyu­godtan feltehetjük a kérdést, hogy a kereső-, termelőmun­kán és a személyi ellátáshoz, alváshoz nélkülözhetetlen időn túl fennmaradó idő­mennyiség milyen szempont­ból jelent értéket a megkér­dezettek bizonyos része szá­mára. Úgy látjuk, hogy a munka­köri beosztás szintjének csök­kenésével növekszik azoknak a nem túl jelentős, de azért nem elhanyagolható nagy­ságú csoportba tartozó dol­gozóknak az aránya, akik a termelőmunkán, személyi el­látáson és alváson túl fenn­maradó időmennyiséget ab­ból a szempontból tartják értékesnek, valamint haszno­síthatónak, hogy milyen mértékű egyéb munkát kell és lehet a kisegítő gazdaság­ban jövedelemkiegészítés ér­dekében kifejteni, valamint a fennmaradó időt hogyan lehet minél kellemesebben „agyonütni". Ügy gondoljuk, hogy az ebbe a csoportba tartozó egyének nem eltöltik. hanem elvesztegetik a különböző munkavégzés, személyi ellá­tás és alvás után a nap 24 órájából még fennmaradó idejüket. Ez a megállapítás fokozottabb mértékben vo­natkozik az iskolai, szakmai végzettség kedvezőtlen szint­je, valamint a végzett munka szerinti alacsony beosztás következtében kulturális té­ren hátrányos helyzetben le­vő munkásokra. Véleményünk szerint a köz­művelődésnek és ezen belül a munkásmúvelődéssel fog­lalkozó szakembereknek nemcsak a hagyományos ér­telemben vett kulturális ér­tékek közvetítésével, átadá­sával kellene törődniük, ha­nem a kulturális téren hát­rányosabb helyzetben levő dolgozókat először meg kel­lene tanítani a mindennapi életvitel alapvető követelmé­nyeire is. Ehhez azt is figye­lembe kell venni, hogy nem beszélhetünk a munkások egységes, hanem sokkal in­kább rendkívül differenciált művelődéséről; eltérő szoká­saikról, szükségeleteikről és igényeikről. Mind szakmai körökben, mind a publicisztikában köznapi téma ma a közmű­velődés válsága. De éppen számos időmérleg-felvéte­lünk különböző tényezők sze­rinti értékelése hívta fel fi­gyelmünket arra, hogy a mindennapi élet sajátosságai­ból adódóan, az életmódmin­ták változása következtében, milyen mértékű szükséglet és igény jelentkezhet a szelle­mi kultúrán túlmenően, az anyagi kultúra, valamint a társaskultúra terén. Ez utóbbival kapcsolatban vegyük csak figyelmbe, hogy a rokoni, társas kapcsolatok ma is virágzanak a nagyüze­mi munkásság tagjai között. Ezt mutatja mind a hétköz­napi, mind a vasárnapi ven­dégeskedés jelentős mértékű gyakorisága, magas időfel­használás keretében. Szere­pet játszik ebben a hagyo­mány, de a presztízs is, és a státusz.iegyzékként értékelhe­tő új lakás, vagy egyéb be­rendezés bemutatása a ro­konoknak, barátoknak, isme­rősöknek. A mai magyar társadalom egyik nagy problémája a la­káskérdés. Szerencsére, ennél sokkal kisebb horderejű az, hogy hogyan és mivel ren­dezzük be lakásunkat. Kap­nak-e a mindennapi élet ilyen összetevőjéről, például a vendégfogadás, az asztalte­rítés kultúrájáról felvilágosí­tást az ez iránt érdeklődők? Ügy gondoljuk, hogy a példaként felhozottakon túl­menően is érdeklődést vált­hatna ki a nagyüzemi mun­kásság körében a mindenna­pi életvitellel, annak kultú­rájával összefüggő jelensé­gek tájékoztatva oktató is­mertetése. Dr. Szentirma] László Tanácskozás Székesfehérváron pénte­ken befejezte egyhetes mun­káját a gazdaságirányítás fejlesztésével foglalkozó nemzetközi bizottság, ame­lyet a szocialista országok szervezési-vezetési tudomá­nyos társaságai hoztak létre. A bizottság 1985-ig szóló munkaprogramot fogadott el. Ennek keretében minden évben tudományos tanácsko­záson vitatják meg a gaz­daságirányítás fejlesztésében az egyes országokban tett intézkedéseket. Közös szak­mai szemináriumok, konzul­tációk szervezése és kiadvá­nyok szerkesztése is szerepel a tervekben. Bícsí Bondor Józseftől Pénteken mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Me­ző Imre úti temetőben, a 64 éves korában, elhunyt Bon­dor József nyugalmazott mi­nisztert, országgyűlési kép­viselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnöksé­gének tagját Az MSZMP Központi Bi­zottsága. az országgyűlés, a Minisztertanács, valamint a HNF Országos Tanácsa nevé­ben Kovács Antal, a KB tagja, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke búcsúzott Bondor Józseftől. Az ÉVM kollektívája, egy­kori munkatársai, barátai és a család nevében Szilágyi Lajos, építésügyi és város­fejlesztési miniszterhelyettes mondott búcsúszavakat. Otközben, Magyarországon Egy Pest környéki faluba igyekezett. Hogy hová, már nem emlékszem. Szolnokon zöttyent le az ülésre a vas­tag posztóruhát viselő em­ber. Tél vége volt már; szállingózó hóesésben vo­natoztunk Cegléd felé. A posztóruhás férfi halina­csizmájáról olvadni kezdett a hólé. Talán öt mondatot, ha beszélgettünk. Intett, afféle elnézést kérő moz­dulat volt, s már aludt is. Fejét oda támasztotta a támlához. Borostás volt, nyűtt, s bizonyára nagyon fáradt. Zihálva vette a lé­legzetet. Annyit tudtam meg róla. majdnem negyedszázadot töltött — ahogy a vasuta­sok mondják tengelyen. Próbáltam kitalálni, hány éves lehet. Hatvannál több­nek látszott, de ha annyi lett volna, régen nyugdíjas lenne. Persze, a tengelyen töltött évek olyanok, mint a háborús Idők: duplán számítanak. Fűtő lehet, mozdonyve­zető? Nem tudom, mert mielőtt megtudhattam vol­na. a vasutas elaludt. El­gondolom : mennyire sze­rettem volna vasutas lenni valamikor ... Elgondolom aztán: talán én is így utaz­nék most, és talán éppen e?en a vonaton holtfárad­tan hazafelé. Bizony, ahogy öregszik az ember, úgy hagyja el a romantika ábrándjait. Né­zem most ezt az öregedő vasutast, aki felnevelt há­rom gyermeket, s maidnem biztos, hogy a szabad idejében is dolgozik a kis­kertjében — kell a pénz — ahogy ólomnehéz pil­lákkal és kicsit zihálva alszik. Egész életében szolgált. Engem és valamennyiün­ket. Egyetlen csavarocska az ország legnagyobb vál­lalatának óriási gépezeté ben, de nélküle mégsem mennének rendben a dol­gok. Szükség van rá. Biz­tosan érzi ezt. Ha nem így volna, nem tudnék ma gyarázatot arra, hogy miért vállalja évtizedek óta ezt a szinte már hősies min­dennapi próbatételét. Le­hetne földműves, vagy bármi más a falujában .. H Talán anyagilag sem járna rosszabbul. Boldog lehet elégedett sorsával? Ki tudja. Remé­lem persze, hogy igen. mert különben mi értelme volna ennek a sok áldozat nak, ezeknek az éjszakai vonatozásoknak, a mindig „másutt" életnek? Közeledtünk már a Nyu­gati pályaudvarhoz, ha jól emlékszem éppen a zuglói állomásnál jártunk, amikor a posztóruhás vasutas fel­ébredt. Megdörzsölte a sze­mét, aztán levette ütött-ko­pott táskáját, a csomagtar­tóból, s elköszönt Sajnálom, hogy nem be­szélgethettem vele. A tit­kára lettem volna kíváncsi. És sajnálom azt is, hogy nem mondtam el neki: tisz­telem. Lehetséges persze: hogy8 csodálkozott volna ezen. Azt mondta volna: ez a munkám, vagy valami ilyesfélét Többször is találkoztam vele azóta. Hol kocsivizs­gáló volt, hol pályamun­kás, hol meg kalauz. Amikor találkoztunk, mindig meghajtottam előtte a fejemet P. F. A vasutasnap alkalmából Kitüntetések, ünnepségek A 31. Vasutasnapről emlé­keztek meg pénteken a Nyu­gati-pályaudvar utasellátó éttermében tartott központi ünnepségen. Szűcs Zoltán, a MÁV ve­zérigazgatója ünnepi beszé­dében köszöntötte a vasút mintegy 135 ezer dolgozóját Számbavette az elmúlt terv­időszak eredményeit azokat az intézkedéseket. amelvek kedvezőbbre fordították a vasúti munka feltételeit tou vább javították a dolgozók élet- és munkakörülménveit. s amelyek lehetővé tették, hogy a folyamatosan csök­kenő létszámmal is mintegy 43 millió tonnával több árut továbbítottak az előző terv­időszakénál. Emlékeztetett arra. hogy a feladatok a kö­vetkező években mérsékel­tebb ütemben, de tovább nö­vekednék. A vasúti munká­ban is előtérbe kerültek a gazdaságossági, a minőségi követelménvek. a szolgáltatá­sok színvonalának iavítása. amelvek fegyelmezettebb, pontosabb, körültekintőbb munkát követelnek — hang­súlyozta. Az ünnepségen Pullai Ár­pád közlekedés- és postaüevi miniszter 48 dolgozónak adta át a Kiváló Vasutas. 49-nek a Kiváló Munkáért kitünte­tést. A szegedi igazgatóság dol­gozói közül Kiváló Vasutas lett Fügedi József, az igaz­gatóság osztályvezetője. L. Tóth István, a szentesi üzem­főnökség váltókezelője. Ka­zinczi Balázs, a békéscsabai üzemfőnökség lakatosa és id. Pénzes Béla. a békéscsa­bai Pályafenntartási Főnök­ség pályamunkása. Kiváló Munkáért kitünte­tést kapott Bödő István, a szegedi üzemfőnökség motor­vezetője, Szabó Géza, az igazgatóság csoportvezetője. Faragó Béla, MÁV képviselő (Curtici), Kollár Jánosné, a kiskunhalasi üzemfőnökség kocsifelírója. A Vasutasnap hagyomá­nyos eseményeként a Déli pá­lyaudvar előtti kerengőben tartották a tisztavató ünnep­séget, amelyen részt vett Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, valamint Borbándi Já­nos, a Minisztertanács elnök­helyettese. A tisztjelöltek díszfelvonu­lása után Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója avatta föl azokat a fiatalokat, akik vállalva a felelősséget, a ke­mény helytállást követelő hi­vatást, megszerezték hozzá a kellő szakismereteket. A tisztképző 117 növendé­ke ünnepélyes fogadalmat tett. Az új tisztek közül ki­lencvennégyen a forgalmi­kereskedelmi, huszonhármán a mozdony- és műszaki szol­gálatban kaptak beosztást. Szegeden is tegnap kezdő­dött az ünnepségsorozat. Délelőtt az igazgatóság szék­házában megkoszorúzták a vasutas mártírok emléktáb­láját. Az igazgatóságon vas­úttörténeti emlékkiállítás nyílt Kétszáz éve született George Stephenson, a gőz­mozdony föltalálója, a világ első vasútvonalát pedig 150 évvel ezelőtt nyitották meg Liverpool és Manchester kö­zött. Nagy József, az igazga­tóság dolgozója diaporáma­vetítést is tartott délután. A vasutasok örömmel szemlél­ték a vasút történetét bemu­tató képeket. Különösen Ste­phenson első mozdonyának a 35 kilométer sebeséggel szá­guldó Rakétának volt nagy sikere. Versenytárgyalás — a mezőgazdaságban A kocsi Aranykalász Ter­melőszövetkezet versenytár­gyalást hirdetett évente 20— 24 ezer hízósertést kibocsátó sertéstelep építésére, illetve a meglevő bővítésére. Egy­úttal ajánlatot kértek a te­lephez kapcsolódó, évi 10 ezer sertés vágására alkal­mas vágóhíd tervezésére, to­vábbá a beruházás teljes lebonyolítására. A verseny­tárgyalást — amelyre öt tervezővállalatot hívtak meg — az Agrober nyerte meg. A 115 millió forintos beru­házás kiviteli terveit a me­zőgazdasági beruházó vál­lalat még az idén elkészíti. Ennyi a hír, amely ön­magában talán nem is len­ne túlságosan fontos, ha nem jelezne egy örvendetes, új jelenséget. Arról van szó ugyanis, hogy a versenytár­gyalás — a beruházó vá­lasztási lehetőségének tuda­tos szélesítése — a mezőgaz­daság gyakorlatába is bevo­nult. Jelezve, hogy az épít­tetőknek egyáltalán nem mindegy, milyen összegből, és milyen műszaki megoldá­sokkal valósítják meg ter­veiket

Next

/
Thumbnails
Contents