Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-11 / 161. szám

11 Szombat, 1981, július 11." Somogyi Károlyné felvételei Minden jel arra mutat, hogy egy régóta húzódó útépítés hamarosan végéhez ér. Óriást forgalomban dolgoznak a Nagykörút egyes részein, a munkások és a közlekedők nehezen férnek el egymástól. ezekben a napokban már szemmel látható az eredmény is, a befejezett, kiszélesített, új aszfaltréteggel borított szakaszokon. Képeink a Csongrádi sugárút—Nagykörút kereszteződésében készültek, ahol a DÉMASZ és a Hídépítő Vállalat szakmunkásai együttes erővel dolgoznak. Munkások- Szegeden 10. Erték-e a szabad idő ? A mindennapi élet vitelének egyik fontos mutatója, hogy az egyén hogyan gazdálkodik azzal a többletidővel, amellyel a' munkaszüneti napon rendelkezik. Azaz, milyen tevékenységekre 'használja fel a munkanapról a munkaszüneti napra felszabadult kereső-, termelőmunka időmennyiségét? Kutatásunk során azt tapasztaltuk. hogy a munkanaphoz viszonyítva vasárnapra az egyéb, otthoni munkavégzés, szabadidő-elfoglaltságok, valamint a személyi ellátás és az alvás ideje megnövekedett. A többletidővel való gazdálkodást befolyásolja, hogy az egész héten végzett munkatevékenységek milyen mértékben veszik igénybe az egyén energiáját, tehát fáradtságát milyen mértékben kísérli meg hosszabb alvással, napközbeni pihenéssel regenerálni. A személyi ellátásra fordított nagyobb időmennyiség alakulásában szerepet játszik az asztal mellett, ülve történő, egészséges táplálkozás által megkövetelt nagyobb időráfordítás, de az étkezés olyan kultusza is, amikor egyesek számára a vasárnap legfontosabb eseményei közé tartoznak — mintegy happentngként — a hosszú időtartamú étkezések is. A szegedi nagyüzemi munkásság átlagosan 2 órát egyéb munkavégzésre, 5 órát szabadidő-elfoglaltságokra és mintegy 3 órát személyi ellátásra, alvásra fordít vasárnapi többletidejéből. A rendelkezésre álló idő újrafelosztása a munkásságra jellemző mutatók szerint eltérő. A munkára fordított időaránv növekedésével sokkal inkább a szabadidő-elfoglaltsátokra felhasznált időmenynviség csökken, mintsem a vasárnapi személyi ellátás és alvás időigénye. Igen jellemzőnek tartjuk a munkatevékenységekre felhasznált időarány alakulását. Ez a jövedelemkiegészítő munkát végzők esetében kétszerese az ilyen tevékenységééi nem foglalkozók időfelhasználásának. Ugyancsak közel kétszeresen több a 40 évnél idősebb generáció tagjai között. Jelentős mértékben megnövekszik a munkára fordított idő. ha a nagyüzemi munkás kerttel, esetleg házastársa révén háztáji földdel rendelkezik, s fokozatosan emelkedik a város központjából, illetve a lakótelepekről kifelé haladva lakóövezetek szerint. A szegedi nagyüzemi munkások a munkaszüneti nap időtöbbletének mintegy a felét fordítják szabadidő-elfoglaltságokra. Akik azonban ténylegesen magas időmenynyiséget használnak fel ezen a napon is munkára, azok szabad idejét elsősorban a képernyő, a tévénézés szervezi, és hosszabb alvással, pihenéssel kísérlik meg a munkaszüneti napon is igénybe vett energiájukat, regenerálni. Ismereteink alapján nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy a kereső-, termelőmunkán és a személyi ellátáshoz, alváshoz nélkülözhetetlen időn túl fennmaradó időmennyiség milyen szempontból jelent értéket a megkérdezettek bizonyos része számára. Úgy látjuk, hogy a munkaköri beosztás szintjének csökkenésével növekszik azoknak a nem túl jelentős, de azért nem elhanyagolható nagyságú csoportba tartozó dolgozóknak az aránya, akik a termelőmunkán, személyi ellátáson és alváson túl fennmaradó időmennyiséget abból a szempontból tartják értékesnek, valamint hasznosíthatónak, hogy milyen mértékű egyéb munkát kell és lehet a kisegítő gazdaságban jövedelemkiegészítés érdekében kifejteni, valamint a fennmaradó időt hogyan lehet minél kellemesebben „agyonütni". Ügy gondoljuk, hogy az ebbe a csoportba tartozó egyének nem eltöltik. hanem elvesztegetik a különböző munkavégzés, személyi ellátás és alvás után a nap 24 órájából még fennmaradó idejüket. Ez a megállapítás fokozottabb mértékben vonatkozik az iskolai, szakmai végzettség kedvezőtlen szintje, valamint a végzett munka szerinti alacsony beosztás következtében kulturális téren hátrányos helyzetben levő munkásokra. Véleményünk szerint a közművelődésnek és ezen belül a munkásmúvelődéssel foglalkozó szakembereknek nemcsak a hagyományos értelemben vett kulturális értékek közvetítésével, átadásával kellene törődniük, hanem a kulturális téren hátrányosabb helyzetben levő dolgozókat először meg kellene tanítani a mindennapi életvitel alapvető követelményeire is. Ehhez azt is figyelembe kell venni, hogy nem beszélhetünk a munkások egységes, hanem sokkal inkább rendkívül differenciált művelődéséről; eltérő szokásaikról, szükségeleteikről és igényeikről. Mind szakmai körökben, mind a publicisztikában köznapi téma ma a közművelődés válsága. De éppen számos időmérleg-felvételünk különböző tényezők szerinti értékelése hívta fel figyelmünket arra, hogy a mindennapi élet sajátosságaiból adódóan, az életmódminták változása következtében, milyen mértékű szükséglet és igény jelentkezhet a szellemi kultúrán túlmenően, az anyagi kultúra, valamint a társaskultúra terén. Ez utóbbival kapcsolatban vegyük csak figyelmbe, hogy a rokoni, társas kapcsolatok ma is virágzanak a nagyüzemi munkásság tagjai között. Ezt mutatja mind a hétköznapi, mind a vasárnapi vendégeskedés jelentős mértékű gyakorisága, magas időfelhasználás keretében. Szerepet játszik ebben a hagyomány, de a presztízs is, és a státusz.iegyzékként értékelhető új lakás, vagy egyéb berendezés bemutatása a rokonoknak, barátoknak, ismerősöknek. A mai magyar társadalom egyik nagy problémája a lakáskérdés. Szerencsére, ennél sokkal kisebb horderejű az, hogy hogyan és mivel rendezzük be lakásunkat. Kapnak-e a mindennapi élet ilyen összetevőjéről, például a vendégfogadás, az asztalterítés kultúrájáról felvilágosítást az ez iránt érdeklődők? Ügy gondoljuk, hogy a példaként felhozottakon túlmenően is érdeklődést válthatna ki a nagyüzemi munkásság körében a mindennapi életvitellel, annak kultúrájával összefüggő jelenségek tájékoztatva oktató ismertetése. Dr. Szentirma] László Tanácskozás Székesfehérváron pénteken befejezte egyhetes munkáját a gazdaságirányítás fejlesztésével foglalkozó nemzetközi bizottság, amelyet a szocialista országok szervezési-vezetési tudományos társaságai hoztak létre. A bizottság 1985-ig szóló munkaprogramot fogadott el. Ennek keretében minden évben tudományos tanácskozáson vitatják meg a gazdaságirányítás fejlesztésében az egyes országokban tett intézkedéseket. Közös szakmai szemináriumok, konzultációk szervezése és kiadványok szerkesztése is szerepel a tervekben. Bícsí Bondor Józseftől Pénteken mély részvéttel kísérték utolsó útjára a Mező Imre úti temetőben, a 64 éves korában, elhunyt Bondor József nyugalmazott minisztert, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagját Az MSZMP Központi Bizottsága. az országgyűlés, a Minisztertanács, valamint a HNF Országos Tanácsa nevében Kovács Antal, a KB tagja, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke búcsúzott Bondor Józseftől. Az ÉVM kollektívája, egykori munkatársai, barátai és a család nevében Szilágyi Lajos, építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettes mondott búcsúszavakat. Otközben, Magyarországon Egy Pest környéki faluba igyekezett. Hogy hová, már nem emlékszem. Szolnokon zöttyent le az ülésre a vastag posztóruhát viselő ember. Tél vége volt már; szállingózó hóesésben vonatoztunk Cegléd felé. A posztóruhás férfi halinacsizmájáról olvadni kezdett a hólé. Talán öt mondatot, ha beszélgettünk. Intett, afféle elnézést kérő mozdulat volt, s már aludt is. Fejét oda támasztotta a támlához. Borostás volt, nyűtt, s bizonyára nagyon fáradt. Zihálva vette a lélegzetet. Annyit tudtam meg róla. majdnem negyedszázadot töltött — ahogy a vasutasok mondják tengelyen. Próbáltam kitalálni, hány éves lehet. Hatvannál többnek látszott, de ha annyi lett volna, régen nyugdíjas lenne. Persze, a tengelyen töltött évek olyanok, mint a háborús Idők: duplán számítanak. Fűtő lehet, mozdonyvezető? Nem tudom, mert mielőtt megtudhattam volna. a vasutas elaludt. Elgondolom : mennyire szerettem volna vasutas lenni valamikor ... Elgondolom aztán: talán én is így utaznék most, és talán éppen e?en a vonaton holtfáradtan hazafelé. Bizony, ahogy öregszik az ember, úgy hagyja el a romantika ábrándjait. Nézem most ezt az öregedő vasutast, aki felnevelt három gyermeket, s maidnem biztos, hogy a szabad idejében is dolgozik a kiskertjében — kell a pénz — ahogy ólomnehéz pillákkal és kicsit zihálva alszik. Egész életében szolgált. Engem és valamennyiünket. Egyetlen csavarocska az ország legnagyobb vállalatának óriási gépezeté ben, de nélküle mégsem mennének rendben a dolgok. Szükség van rá. Biztosan érzi ezt. Ha nem így volna, nem tudnék ma gyarázatot arra, hogy miért vállalja évtizedek óta ezt a szinte már hősies mindennapi próbatételét. Lehetne földműves, vagy bármi más a falujában .. H Talán anyagilag sem járna rosszabbul. Boldog lehet elégedett sorsával? Ki tudja. Remélem persze, hogy igen. mert különben mi értelme volna ennek a sok áldozat nak, ezeknek az éjszakai vonatozásoknak, a mindig „másutt" életnek? Közeledtünk már a Nyugati pályaudvarhoz, ha jól emlékszem éppen a zuglói állomásnál jártunk, amikor a posztóruhás vasutas felébredt. Megdörzsölte a szemét, aztán levette ütött-kopott táskáját, a csomagtartóból, s elköszönt Sajnálom, hogy nem beszélgethettem vele. A titkára lettem volna kíváncsi. És sajnálom azt is, hogy nem mondtam el neki: tisztelem. Lehetséges persze: hogy8 csodálkozott volna ezen. Azt mondta volna: ez a munkám, vagy valami ilyesfélét Többször is találkoztam vele azóta. Hol kocsivizsgáló volt, hol pályamunkás, hol meg kalauz. Amikor találkoztunk, mindig meghajtottam előtte a fejemet P. F. A vasutasnap alkalmából Kitüntetések, ünnepségek A 31. Vasutasnapről emlékeztek meg pénteken a Nyugati-pályaudvar utasellátó éttermében tartott központi ünnepségen. Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója ünnepi beszédében köszöntötte a vasút mintegy 135 ezer dolgozóját Számbavette az elmúlt tervidőszak eredményeit azokat az intézkedéseket. amelvek kedvezőbbre fordították a vasúti munka feltételeit tou vább javították a dolgozók élet- és munkakörülménveit. s amelyek lehetővé tették, hogy a folyamatosan csökkenő létszámmal is mintegy 43 millió tonnával több árut továbbítottak az előző tervidőszakénál. Emlékeztetett arra. hogy a feladatok a következő években mérsékeltebb ütemben, de tovább növekednék. A vasúti munkában is előtérbe kerültek a gazdaságossági, a minőségi követelménvek. a szolgáltatások színvonalának iavítása. amelvek fegyelmezettebb, pontosabb, körültekintőbb munkát követelnek — hangsúlyozta. Az ünnepségen Pullai Árpád közlekedés- és postaüevi miniszter 48 dolgozónak adta át a Kiváló Vasutas. 49-nek a Kiváló Munkáért kitüntetést. A szegedi igazgatóság dolgozói közül Kiváló Vasutas lett Fügedi József, az igazgatóság osztályvezetője. L. Tóth István, a szentesi üzemfőnökség váltókezelője. Kazinczi Balázs, a békéscsabai üzemfőnökség lakatosa és id. Pénzes Béla. a békéscsabai Pályafenntartási Főnökség pályamunkása. Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Bödő István, a szegedi üzemfőnökség motorvezetője, Szabó Géza, az igazgatóság csoportvezetője. Faragó Béla, MÁV képviselő (Curtici), Kollár Jánosné, a kiskunhalasi üzemfőnökség kocsifelírója. A Vasutasnap hagyományos eseményeként a Déli pályaudvar előtti kerengőben tartották a tisztavató ünnepséget, amelyen részt vett Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese. A tisztjelöltek díszfelvonulása után Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója avatta föl azokat a fiatalokat, akik vállalva a felelősséget, a kemény helytállást követelő hivatást, megszerezték hozzá a kellő szakismereteket. A tisztképző 117 növendéke ünnepélyes fogadalmat tett. Az új tisztek közül kilencvennégyen a forgalmikereskedelmi, huszonhármán a mozdony- és műszaki szolgálatban kaptak beosztást. Szegeden is tegnap kezdődött az ünnepségsorozat. Délelőtt az igazgatóság székházában megkoszorúzták a vasutas mártírok emléktábláját. Az igazgatóságon vasúttörténeti emlékkiállítás nyílt Kétszáz éve született George Stephenson, a gőzmozdony föltalálója, a világ első vasútvonalát pedig 150 évvel ezelőtt nyitották meg Liverpool és Manchester között. Nagy József, az igazgatóság dolgozója diaporámavetítést is tartott délután. A vasutasok örömmel szemlélték a vasút történetét bemutató képeket. Különösen Stephenson első mozdonyának a 35 kilométer sebeséggel száguldó Rakétának volt nagy sikere. Versenytárgyalás — a mezőgazdaságban A kocsi Aranykalász Termelőszövetkezet versenytárgyalást hirdetett évente 20— 24 ezer hízósertést kibocsátó sertéstelep építésére, illetve a meglevő bővítésére. Egyúttal ajánlatot kértek a telephez kapcsolódó, évi 10 ezer sertés vágására alkalmas vágóhíd tervezésére, továbbá a beruházás teljes lebonyolítására. A versenytárgyalást — amelyre öt tervezővállalatot hívtak meg — az Agrober nyerte meg. A 115 millió forintos beruházás kiviteli terveit a mezőgazdasági beruházó vállalat még az idén elkészíti. Ennyi a hír, amely önmagában talán nem is lenne túlságosan fontos, ha nem jelezne egy örvendetes, új jelenséget. Arról van szó ugyanis, hogy a versenytárgyalás — a beruházó választási lehetőségének tudatos szélesítése — a mezőgazdaság gyakorlatába is bevonult. Jelezve, hogy az építtetőknek egyáltalán nem mindegy, milyen összegből, és milyen műszaki megoldásokkal valósítják meg terveiket