Délmagyarország, 1981. július (71. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-11 / 161. szám

11 Szombat, 1981, július 11." postaláda társszerzőnk az olvasó Színe* levrlrsokrot nyújtónk át e héten olvasóinknak. Ma! összeállításunk sorai a legkülönbözőbb témák köré ren­deződtek. Társszerzőink jóvoltából minden bizonnyal sokan megtalálják maid azokat a gondolatokat, melyek — kit rit­kábban. kit gyakrabban — foglalkeztattak már. Rovatunk­ban szó esik egyebek között a közlekedés, a kereskedelem, n szolgáltatások gondjairól, a játszóterek állapotáról. 8 mert legtöbben akkor fognak tollat, ha kilátástalannak lát­ják panaszuk orvoslását, foglalkozunk néhány aknt prob­lémával is. Persze, akadnak, akik a dicséretet sem restek papírra vetni, mai válogatásunkban így elismerő sorokat is közzéteszünk. Válaszol az illetékes rovatunk most sová­nyabb a szokásosnál, de mert ezúttal is több. hivatalos ál­lásfoglalást Igénylő észrevételt közlünk, kővetkező össze­állításunkban feltehetően már több véleménynek kell helyt adnunk. kenő, amiért tulajdonképpen a levél megírására kénysze­rültünk. Az udvar felöli rész tatarozása elmaradt. Itt a vakolat rendületlenül máiik és hullik, sok esetben az ud­varon tartózkodó felnőttekre. Ez még nem is lenne baj, mert több év alatt már megszoktuk, de sajnos, akis­gyermekekre is. Az udvar felőli függőfolyosó életveszé­lyes. Ügy tizenöt évvel ez­előtt az IKV vastag palló­deszkákkal beborította, „ideiglenesen". A tizenöt év pedig szép csendesen eltelt, a függőfolyosó állapota to­vább romlott, az ideiglene­sen lefektetett deszkák vég­legesen elkorhadtak, a vas­korlátokat pedig már csak a rozsda tartja össze,. A pin­céről már nem is írünk, mi­vel ott olyan állapotok ural­kodnak, hogy azzal itt nem is érdemes foglalkozni, azt látni kellene." Autó — harmadszor Négy pontban Bimbó Lafos, Szamos utcai olvasónk négy pontba fog­lalva küldte el szerkesztősé­günkbe észrevételeit. Először is azt sérelmezi, hogy a Tő­mörkény-üdülótársaság hasz­nálatába adott Sárgán rend­kívül elszaporodtak a szú­nyogok. Több üdülótársa ne­vében arra kéri az illetéke­seket: a rovarirtó szert per­metező repülőgépek útvona­lénak meghatározásakor ne feledkezzenek meg a Sárgá­ról sem. Legalább havonta egyszer, az üdülőtelepen is Irtsák a szúnyogokat. A levél másik két pontjá­val kapcsolatosan — mivel olvasónk nyomatékosan fi­gyelmünkbe ajánlotta, ész­revételeire konkrét választ vár — megkerestük az AT1­VIZIG főmérnökét, dr. Vá­gás István kandidátustól megtudtuk: Bimbó Lajoshoz hasonlóan többen is úgy vé­lekednek, hogy az utóbbi esztendőkben tapasztalt gya­kori áradások összefüggés­ben állnak a folyók kotrásá­val. Pontosabban azzal a ténnyel, hogy manapság nem végeznek rendszeres kotrá­sokat a Tiszán. Pedig a va­lóság más. Szabályozása óta ugyanis a Tisza saját maga kotorja medrét. A víz aka­dátytalan elfolyásának biz­tosítására emberi beavatko­zásra nincs szükség. Egyéb­ként is téves az a nézet, mi­szerint valaha is kotorták volna a medret az áradás megelőzése céljából. A kot­rások mindig is az építkezé­sekhez szükséges homok vagy kavics kitermelését szolgál­ták, akárcsak jelenleg. Olvasónk a továbbiakban még felveti: a kotrásokat kővetően megindulhatna a hajózás, a személy- és áru­szállítás a Tiszán. Levélírónk gondolatát az ATIVIZ1G fő­mérnökével is megvitattuk. Tőle pedig a következő vá­laszt kaptuk. A hajózáshoz két dolog szükseges. Kellő mennyiségű viz és a hajó­zást szolgáló kiegészítő léte­sítmények, így kikötők, át­rakóberendezések és így to­vább. Nos, ami a vizet il­leti, az a tiszai duzzasztó­művek rendszerének kiépí­tésével. egyebek között a csongrádi vízlépcső műkö­désbe lépésével biztosítva lesz. De ez. miként az elő­zőekben erre már utaltunk, nem elégséges a haiózás megindításához. A vízi köz­lekedéshez szükséges költsé­ges beruházásokra tudomá­sunk szerint nincsenek ter­vek, az ügyben nyilatkozni persze már nem is a mi fel­adatunk. Már csak egy gondolat­kört hagytunk megválaszo­latlanul. Olvasónk túlságo­san pesszimistán nyilatkozik, amikor kijelenti: „Igen sok fát kiirtanak manapság szer­te az ország területén. Sze­geden is. A kiirtottak he­lyett csak igen keveset ül­tetnek." Nekünk más a ta­pasztalatunk. Azzal sem ért­hetünk egyet, hogy Szegeden nincs olyan szerv, amely a faültetési akciókat felkarol­ná. Számtalanszor adtunk már hírt azokról a tanács pártfogolta, szervezte társa­dalmi megmozdulásokról, melyeknek célja éppen a fa­ültetés. Abban viszont igaza van levélírónknak, hogy ezt a tevékenységet nem szabad kampányfeladatnak tekinte­ni. Valóban célravezető len­ne. ha egy-egy elöregedett, szélkidöntótte vagy vandái­kezektől elpusztított ía he­lyébe nyomban újat ültetné­nek. . Az autósok okozta bosz­szúságokról már többször írtak olvasóink. Észrevételei­ket — érveiket méltányolva — rendre közzé is tettük, legutóbb Autó — még egy­szer címmel. Most harmad­szor térünk vissza a témá­ra, mégpedig a Kereszttöltés utca 20,B. egyik lakójának levele kapcsán. Olvasónk amiatt panaszkodik, hogy a közelben rendszeresen kürt­szóval zavarja a lakókat egy autós. Feltehetően ismerősei­nek ad ily módon jelzést, miként olvasónk írja „a leg­lehetetlenebb időpontokban. Mindegy neki, vasárnap reg­gel. vagy délután van, eset­leg este 10 óra is elmúlt már. A figyelmeztetés ha­tástalan maradt, a szép szó nem használt, most már passzióból is dudál, ha el­halad az épület előtt." Feltehetően magára ismer az autós — kocsija rendszá­mának megnevezésével nem akarjuk megszégyeníteni —, reméljük úgy is célhoz érünk, ha emlékeztetjük: „Hangjelzést adni csak bal­esetveszély esetében, a bal­eset megelőzése érdekében, valamint — lakott területen kívül — az előzési szándék jelzése céljából szabad." Címzett: a Domus Vásárló társainak okulásá­ra írja Simon Rudolf: „Nagy volt az örömöm, amikor a több hónapos előjegyzésre kapható Réka könyvszekrény­sor megérkezéséről tájékoz­tatott a Szeged Domus áru­ház. Csakhogy az összeszere­lés megkezdésekor kiderült, hogy hiányzik a összeállítás­hoz nélkülözhetetlen szere­lékcsomag, melyet az áruház gyakorlata szerint a kiadó raktárban szokás a szállító gépkocsivezető kezébe nyom­ni. Szerintem ezt a labilis pontot kiiktathatná gyakor­latából az áruház, mégpedig úgy. hogy a számlán a té­telek felsorolásakor felhívná a vásárló figyelmét a külön­álló szerelékcsomagra, vagy netán mindjárt a kezébe is adná azt. Teljesen felesleges­nek tartom a vásárlóval „az árut hiánytalanul és sérülés­mentesen átvettem" című rubrika aláírattatását, mivel ez csak a reklamáció elhá­rítását jelenti. Mit tehet ilyenkor a „palira vett" vá­sárló? A reklamációs ügy­intéző szerint csak annyit: írjon a gyárnak. rendelje meg a szerelékcsomagot Tá­lán a bútort is erdemes lesz a jövőben közvetlenül a BUBIV-nál megrendelni?" Tábith Gyürgyné Bérkert utcai olvasonk csak nagy üggyel-bajjal tudta a Do­mus-tól a közelmúltban vá­sárolt, 15 és fél méter hosz­szú bútorszövetet hazaszállí­tani. Az üzletben ugyanis nem tették lehetővé, hogy telefonon személytaxit hív­jon. Több helyre küldöz­gették. .végül azt javasolták, kéredzkedjék be a szomszé­dos élelmiszerboltba telefo­nálni, vagy keressen egy nyilvános fülkét. Olvasónk mérgében gyalog indult út­nak, a Széchenyi téri troli ­megállóig cipelve a súlyos csomagot. A hasonló bosszú­ságok megelőzése aligha kí­ván nagy áldozatot az áru­háztól. A telefonálási díj fe­jében miért ne lehetne a vá­sárló rendelkezésére bocsá­tani valamelyik telefonké­szüléket? A jó hímév érde­kében indokolt volna e cse­kélyke szívességet biztosítani a vevőnek. szóterek állandó karbantar­tását illetően — kivitelezhe­tetlen ötlet volna. Teleki Ferenc, a Retek ut­ca 3/A alól arra kíváncsi, mi szükséges ahhoz, hogy valaki — lévén CSÉB-tag — kórházi kezelése után meg­kaphassa a segélyt az Álla­mi Biztositótól. Olvasónk ugyanis azt tapasztalta, hogy az összeg felvételéhez nem elegendő a kórházban kiadott zárójelentés felmutatása. Le­vélírónktól újabb orvosi iga­zolást kértek a biztosítónál, s egyben felszólították, csa­tolja segélykérelméhez a rokkantsága fokát igazoló iratot. Szó ami szó, megle­hetősen körülményes az el­járás. „Lakóhelyemhez közel egy ÁFÉSZ-takarmánvbolt van. írja Varga Kálmán Szeged­ről, a Külterület 49. szám alól. A legközelebbi átvevő­hely öt kilométerre, a többi még messzebb található. A telepen elég sok dolgozó, nyugdíjas tart nyulat, a ta­karmányt ki kerékpáron tolva, ki kézikocsival szál­lítja lakására. A tenyésztők nagy részének — kellő jár­mű hiányában — nincs le­hetősége távolabbról szállí­tani. Aki mégis megteheti, hogy rendszeresen a város egyik széléről a másikra vi­gye gépkocsival a takar­mányt, elköszönhet az egyéb­ként sem valami nagy ha­szontól. Figyelemvevéve a benzinárakat. Mi tehát a megoldás? Csupán annyi, hogy ha az AFÉSZ-nek jó üzlet a nyúlfelvásárlás, már­pedig bizonyára az, s ha a népgazdaságnak devizabevé­teli forrás, akkor a folyama­tos takarmány ellátást is biz­tosítani kell.t Még akkor is, ha a szállítással megbízott ügyintéző netalántán sza­badságon van. Az utóbbi két hónap alatt immár másod­szor fordult elő, hogy nincs nyúltáp. Ilyen takarmányel­látás mellett könnyen elked­vetlenednek a kistenyésztők, kiábrándulásukból számot­tevő kára származhat a nép­gazdaságnak. Nyári Ferenc leveléből: „Én. mint idős, nyugdíjas ember, a Szeged Nagyáru­ház élelmiszer-árudáiának házikertemben termesztett zöldségféléket szállítok. Az átvétel jó, gyors és pontos, mert villanymérleggel mér­nek. Műan'/ag ládákat hasz­nálnak. így a tára súlya is pontos, nem keletkezik súly­különbözet mint a hagyo­mányos faládáknál. hogy más a súlya, ha száraz, és más. ha nedves. Az átvevők udvariasak. előzékenyek. Reggelente, mikor az árut már átadtam, s a pénztár­nál megkaptam a pénzemet, szállítási díj címén rendsze­rint megiszom a presszóban egy duplát. Ennek az ősz. szegnek a levonásával szá­molok el odahaza a felesé, gemnek. A csésze visszaadá­sakor szavamjárása szerint megszoktam köszönni a ki­szolgálást. Bármelyik kiszól, gáló legyen is a pultnál: vi­szonozza köszönetemet.: ked­ves egészségére! Jóleső ér. zéssel nyugtázom, mert ma­napság ritkán fordul elő az ilyesmi." Az IKV a közelmúltban tatarozási munkálatokat vég­zett a Fésű utca 11. számű lakóépületben — írja a ház egyik lakója. Gazdik Gyulá­né. „Hetvenhét éves. idős asszony vagyok, nagyon sze­retem a virágokat Féltő gonddal ápolgatok egy kis vi­rágoskertet az épület előtt. Nagyon megijedtem hát. amikor az állványozók meg­jelentek. Rettegtem. hogy tönkreteszik a virágaimat. A dolgozók azonban megnyug­tattak. hogy vigyázni fog­nak. És valóban, végig gon­dosan ügyeltek a virágokra, pedig ez plusz munkát is igényelt tőlük." Üzenet Sorokban A ház:, ahol élünk Felsóvárosról. a Becsei ut­ca 3. szám alól, a X. eme­let 30. számú ajtóval jelzett lakás bérlőjétől kaptuk a következő levelet: „Június 16-a óta lakásunkba becsu­rog az eső, a tető beázik. Június 18-án bejelentést tet­tem a Csillag téri hibabeje­lentőnél. Közölték velem, hogy másnap kijönnek hely­színi szemlét tartani. De nem jöttek. Sem akkor, sem az­óta. Férjem többször rekla­mált a fenti hibabejelentő­nél. de csak ígéretet kap­tunk, a javítás elmaradt. Gondoltam, mivel tanácsi la­kásról van szó, panaszomat szóvá teszem az IKV mű­szaki osztályán, de ezt a be­jelentést sem követte érdem­leges intézkedés. A napok­ban, Július 7-én Ismét meg­jelentem a panaszirodában. Elmondtam az illetékes ügy­intézőnek, hogy ezt a mun­kát, a lakáshasználati útmu­tató szerint, soron kívül meg kellett volna csinálni. Vála­sza az volt, hogy ez nem Igy van, különben is a mun­kát már elvégezték, mert a pevünk ki van húzva a könyvben. Üjabb időpontot ígértek, de türelmem már fogytán. Egyre nagyobb kár keletkezik a lakásban, a tapéta tönkremegy az ablak­nál. Üjabb bejelentésemet nem is jegyezték fel. Csalá­dommal állandó rettegésben élünk, mikor jelez a mete­orológia újabb esőzést." Eddig a levél. Tartalmá­ból arra következtethetünk, hogy hiba csúszott a hivata­los adminisztrációba. Hisz a papír szerint kijavították a tetőt, a valóság meg éppen az ellenkezőjét bizonvítja. De mert némi jóakarattal a bürokrácia útvesztőiből is ki lehet keveredni, remélhe­tőleg hamarosan a panasz orvoslásáról is hírt adha­tunk. A Szent Mihály utca l. szám alól érkezett levelet 11-en Írták alá: „A ház, ahol élünk, a Belváros egyik forgalmas pontján épült 1900-ban. Néhány évvel ez­előtt kívülről tatarozta az IKV. Akkor világoskék, kor­szerű, mosható festékkel vonták be az épületet, de csak kívülről. És itt a bök­Súiyos baleset történt a napokban Szegeden, a Jó­zsef Attila sugárút és a Nagykörút kereszteződésé­ben. A tragikus események több olvasónkat indították arra. hogy felhívják telefo­non szerkesztőségünket Azt kérdezik a telefonálók, vajon nem lenne-e célravezető megváltoztatni az elsőbbsé­get a csomópontban. Több szempontból is végig gon­dolva a lehetőségeket, magunk is azcm a véleményen va­gyunk, hogy a jelenleginél hathatósabban kellene a rendkívül balesetveszélyes kereszteződésben szabályozni a forgalmat. Fontolóra ve­hetnék az illetékesek, nem lenne-e praktikusabb megol­dás, ha a Nagykörúton ha­ladó járművezetők élvezné­nek — a körút telies sza­kaszán — elsőbbséget. Ha elvetnék a javaslatot, úgy gondolkodjanak más megol­dáson. Talán az is segítene, ha az elsőbbségadás kötele­ző táblát Stop! táblára cse­rélnék a Nagykörúton, s a megállási kötelezettségre út­burkolati jellel is figyelmez­tetnék a gépkocsivezetőket. A Kossuth Lajos sugárúti hársfasor érdekében már többször küldött SOS jelzé­seket szerkesztőségünkbe Szente Ferenc. Legutóbb a naookban. Sérelmezve, hogy a kedvenc, immár szép ma­gasra serdülő fák tövében virul a gaz, csúfítva a vá­rosképet. Keserűné a Vajda utca 34!B alól küldte segítségkérő levelét. Azt panaszolja, hogy június 15-én este valaki el­vitte házuk elöl 2 éves kis­lánya összecsukható, angol gyártmányú Béby Buggy el­nevezéssel forgalmazott ba­bakocsiját. Reménykedik, hátha gyerekcsínyről van csupán szó, s e híradást ol­vasva, az ismeretlen tettes megszánja levélírónkat, visz­szaviszí lakására a kocsit. Őszintén szólva, mi ebben nemigen bízunk, abban vi­szont mi is reménykedünk, hogy levélírónk a rendőrsé­gen is jelentette a lopást. Az ilyen esetekben ugyanis célravezetőbb az illetékes hatósághoz fordulni. még­pedig minél hamarabb. Gerencsér István nyugdí­jas olvasónk a gyermekek érdekében fogott tollat. Saj­nálja a Belvárosban élő ap­róságokat, mert megrongált játszóterekkel kell beérniük. Levélírónkhoz hasonlóan mi is tapasztaltuk, a hinták sok helyütt használhatatlanok, leszakadt lánccal, szétkor­hadt vagy erőszakkal szét­hasított ülödeszkával szomo­rítják a kisgyerekeket. Nin­csenek jobb állapotban a körforgók, a mászókák sem. Az ilyen játszóterek valóban nem kecsegtetik szórakozás­sal a kicsinyeket. Legfeljebb arra valók, hogy rosszalló megnyilatkozásra késztessék a járókelőket, köztük az ün­nepi hetekre érkező idege­neket. Nem hisszük, hogy olvasónk javaslata — a ját­Közelmúltban megjelent. glosszánkhoz. és „Csoporttu­lajdon-e a Szövő utca?" cí­mű írásunkhoz két olvasónk fűzött a héten észrevétele­ket. Mindkét levelet gondo­san átolvastuk, a bennük foglaltakat tudomásul vet­tük. De mert újabb adalé­kokkal egyik olvasónk sem szolgált az ügyben, javasol­juk, zárjuk le a vitát. Bíz­zuk a döntést az illetéke­sekre. Dr. Agai Dezsőné szegedi levélírónk soraival mélysé­gesen egyetértünk. Levelé­ből most csak egy gondola­tot idéznénk, kérvén a gyer­mekek miatt füstölgőket, fontolják meg! „örüljünk a gyermekzsivajnak és gon­doljunk arra. hogy sok or­szágban éheznek a gyerekek és zsivajt a fegyverek ropo­gása csinál..." Csonka Mátyásné. Foga­rasi utca 4. szám alatti ol­vasónk bánatán nem tudunk segíteni. Azt javasoljuk le­vélírónknak. hogy mindig helyben, nyomban a vásár­lás után reklamáljon, ha úgy véli, hogy az üzletben rosszul számolt az eladó, vagy a pénztáros. Panaszát bejegyezheti a vásárlók könyvébe is. Utólag már hasztalan a reklamáció, így nekünk sincs módunk­ban utánajárni, vajon tény. leg megkárosították-e olva­sónkat. A Liliom utca 14. szám alól. egyik lakótársa visel­kedését panaszoló levél­írónknak csak azt tanácsol­hatjuk. hogy gondjával for­duljon az IKV házkeze [ősé­géhez. Mi ugyanis nem va­gyunk abban a helyzetben, hogy Igazságot tudjunk ten­ni. A házkezelőség munka­társainak módlukban áll hatásosan Intézkedni. Válaszol az illetékes Június 0-i Postaládánk­ban. Kisgyermekesek Do­rozsmán címmel közzétett észrevételeinkre a Szegedi Postaigazgatóságtól a követ­kező választ kaptuk: „Az úi lakótelepen, a tervezettnek megfelelően június 24-én fel­szereltük az utcai nyilvános távbeszélő-állomást." Kondella Pál szegedi ol­vasónk észrevételeit ugyan­csak június fl-i összeállítá­sunkban közöltük. A leírtak­ra a Szegedi Vízművek és Fürdőktől azt a választ kap­tuk. hogy a panasz nem fe­lel meg a valóságnak. Az il­letékesek megállapították, hogy a masszírozok igenis egyformán végzik munkáju­kat, függetlenül attóL hogy a vendég adott-e borravalót vagy sem. A borravaló elfo­gadását egyébként is meg­tiltották. A kabinos abban az esetben, ha a lenti kabi­nok megteltek, csak az eme­leti kabint tudja a vendég rendelkezésére bocsátani — tartalmazza még az illetéke­sektől kapott levél. Az ész. revétel közzététele óta —ír­ják — sokan megkeresték a vállalatot és közölték, nem értenek egyet olvasónk pa­naszával. mely a sör árusí­tásával kapcsolatos. A víz­művek is azon a véleményen vaa hogy a több ezres kö­zönség részére mindenkép­pen indokolt az üdítő italok és a sör megvásárlását biz­tosítani. Hiszen a vendégek jelentős része ezt kéri és igényli összeállította: Ladányi Zsuzsa Ipari szövetkezet # venne hosszabb időre 100—120 négyzetméter alapterületi! helyiséget Szeged belterületén. Ajánlatokat: „Közművesített 2174" jeligére a Sajtóházba kérjük. *

Next

/
Thumbnails
Contents