Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-14 / 138. szám

12 Vasárnap, 1981.' június 14, „Nekünk így is jó..." hamis a harmonika. de nekünk így is jó" — dalolja a dalnok a döcögős ütemre, s arra Mztat. ériem be ennyivel. Többször megkérdem magamtól, korombeliektől, valóban igaz-e, hogy mi jól élünk. A válasz azonnal készen: általában Jól. de konkrétan... A nevemben nyilatkozók is állandó optimizmusra sarkallnak. Minden jó. minden szép, csak Itt-ott akad rendetlenség, azok meg idővel maguktól elmúlnak. Lassabban, gyorsabban, de biztos elmúlnak. Jómagam az új városrészben tapasztaltak miatt kényszerülök mosolygós optimizmusom hullámainak csillapítására. Szeged paneltáborában már rég nem az egyhangúság ellen emeljük szavunkat. Beivódott a tudatunkba, olyan söprűvel söprünk. amilyen van. Elfogadjuk a lakásokat olyanoknak, amilyenek. Végül is Jobb. mint a semmi, nem esik a fejünkre az eső, és általában kapunk meleget, meg vizet, amikor szükségünk van rá. Ráfoghatjuk, mi harminc év körüli, lakással rendelkező fiatalok, ' általában elégedettek vagyunk az otthonunkkal. de konkrétan... A négyezer forint körüli járandóságot (lakásért, vízért, melegért, bútorért, óvodáért, ebédért stb...) havonta leszurkoljuk becsülettel. utána már rángatjuk a cukrászda elől a második fagylaltért vinnyogó gyermekeket, és veszekedve szólítjuk föl megértésre az olcsó ruhára vágyó aszszonvt (pedig 6 Is bőven tesz a közös kalapba); Nem ezek a gondok. ezek családonként mások és mások. Aki ügyes, kevéske leleménnyel és összeköttetéssel megtalálja a kiegészítő kereset valamilyen változatát, és segít magán s a családján. A mostani társadalom úgy ahogy szabad utat enged a dolgozni vágyóknak. Mindenki dolgozhat kedvére, ha szerencsés. Mert sorstársaink jó része protekciós, valahol, valakinek az Ismerőse — szekerét csak kevés ember tolja maga. Főleg a Jó állásokért, pénzes mellékesekért segítenek a rokonok, szeretők. haverok. Sokan még a reális tusa lehetőségéig se Jutnak, míg másoknak csata nélkül akasztanak villogó érmet a nyakába. Általában a természetes kiválasztódás elve érvényesül, de konkrétan alig-alig... A megélhetés mindennapi gondjai is gondok, de most mégse azért kattog az írógép. Hírlik: súlyos milliókat kanyarítottak le Szegeden, a közös költségvetésből a mi kis épülő parkunkra. (A Csongrádi sugárút és Dugonics temető között.) A házunk előtt tavalv nyáron jelentek meg a parképítők. Lapátra, csákányra. gereblyére fogtak, és a futballpályánál alig nagyobb területre fölvonták a munka zászlaját Nem nagyon dagadozott a vitorlájuk, a lapátos matrózok sem törték magukat. Naponta néhány teherautó homokot terített el a tizenkét nyugodt ember. Ez így ment. amikor csak mehetett. Később gépesítette magát a brigád. A pár lépésre odébb szállítandó földkupacot kistraktorral vitték. Amikor elakadtak, felét letúrták a rakománynak és káromolták istent, teliszájjal, hogy micsoda aljasság egy munkából kettőt csinálni. S ez senkinek nem tűnt föl. senkinek nem szúrt szemet. Általában mindenkinek, de konkrétan ... Nem is tűnhetett, mert általában jól élünk, semmi gondunk nincsen, és ilyen tempóhoz hozzá vagyunk szokva. Szinte mindennapos látvány, ahol építenek vagy bontanak. (Nagykörút. Rókus. Üjszeged, Tarján.) Majdnem mindegy: a vizesek, a gázosok, a parkfönntartók vagy az építők telepednek a munkához. A vége ugyanaz: lassan, komótosan, fejetlenül megy minden. Mégse lehetünk mi. harmincévesek elégedetlenek, mert gyarapodunk, építtettünk, szépíttettünk...! Visszatérve a mi parkunk építőire. Az vesse rájuk az első követ, aki hasonló helyzetben mást cselekedne. Ha egyszer elnézik, hogy semmi munkáért is jár a bér. bolond lenne, ki nem a megélhetés könnyebbik végét keresné. Még lelkiismeret-furdalásunk sem lehet (nekünk, harmincéveseknek). mert ezt kaptuk örökül. Igazolásra csak néhány kirívó eset a múltból. Fizettek úgy futballistának bért, hogy két évig nem is látták a gyár közelében: a téeszben kapált úgy brigád, hogy egy hétig rájuk se néztek. Maguknak írták a pénzt. Kaptak már építkezésen egész napos kártyázásért ls jutalmat. Szó nem érheti parkunk építőit: átlagosan dolgoznak, hiszen összességében, a statisztikát nézve, az eddigi eredmények figyelemre méltóak. Téeszek, parképítő vállalatok lettek kiválóak, erősödött városunk, szebbek, csinosabbak lettek az utcái, gondozottabbak a terei. Bele kell törődnünk, már csak azért is. mert más megyékben is hasonló az élet menete. Ha esetleg kesergősre vált a hangunk, megmagyarázzuk — általában jól vagyunk, vannak konkrét esetek, amelyek eltérnek ettől, de semmi esetre sem meghatározóak. Nekünk, mostani harmincéveseknek ez jutott. Beleszoktunk, hogy a duma többet ér. mint a cselekedet. Tüntettek már ki, léptettek elő érdemtelenül embereket (hogy majd az elismeréstől meghatódik és Jóra változik), adtak már milliókat beruházásra két üve^ pálinkáért, hozzá nem értőknek. Kenték már el pozíciós emberek rakoncátlan csemetéinek gálád cselekedeteit a közvélemény fölhóborodása ellenére. És ÍRV tovább torzította már sok minden szűzi tudatunkat. De a szekér halad, ha nyikorog és hajladozik ls a kereke. A dalnok azt mondja: „langyos a sör. de nekünk így is jó..." Ügy általában igen. de nekem konkrétan nem. Nem azért, mert a langyos sör azonnal visszakívánkozik belőlem, hanem másért. Az hagyján, hogy lassan egy éve készülget a parkunk, a futballpályánál alig nagyobb terület. de hogy a költségvetés szerint méregdrága földbe ültetett fék meg cseriék nem fogiák meg. az már bosszantó. Egyik fele annyi vizet kap. járda alól szivárgó csőből, mint egy rizstelep; a másik meg fulladozik a szárazságtól. (Az egy tőre jutó vízmennyiség pont optimális.) Ennek ellenére továbbra ls éltetjük magunkban a reményt, lesz majd hová ülnünk öreg korunkban. és hűvösre tolhatjuk az unokákat ls, mert valamennyi azért megeredt Akkor majd a város egészére vetítve bizonyára emelkedni fog a tíz gyermekre jutó hűvösök száma. Ha nem, hát akkor, legfőbb másként mérjük meg magunkat. Bátran mondhatom, a saját tapasztalatom ellenére (mert a ml parkunk miért ne lehetne egyedülálló és kirívó eset az átlagból). bizodalmam óriásra dagadt. Meghívtak a házunkban épült gyerekszoba ünnepélyes átadására. A lakásszövetkezetünk és jó szívű lakótársaink akaratából klub készült a kicsinveknek. Ha az egyik nem ls sikerült (mármint a milliós, szép park), az én egyedi kedvem szerint, legalább a gyermekemnek legven meg az öröme. Ahogy az alagsorban ismét kitört a vécék vize. a klubnyitásnak azonnal befellegzett ... A fölblztatott gyermek bömbölt, üvöltött és követelőzött, hogy amit megígértem, tartsam is be. Magvaráztam neki. hogy általában jól élünk, és ilyesmi csak véletlenül fordulhatott elő. összességében nézve a dolgokat, nem is olvan lényeges az a játékszoba. biztos vannak kispajtások, akiknek még lépcsőház se jutott, nemhogy klub. A világban meg olyanok Is vannak, akik nem esznek egész nap se... • És a kicsi megvidámodott, könnyes szemmel kacagott, hogy milyen jó nekünk... Maradva Zorán slágerénél: kár azért a harmonikáért, ha hamis.., általában is, meg konkrétan is... MAJOROS TIBOR Szemlélet dolga Oláh János Hangyaboly Meglramodnak és megtorpannak, aztán tanácstalanul újrakezdik, amit az Imént félbe hagytak. Nem cíod;, egyszerű hangyák csupán. És mégis, ugyanúgy maradnak meg, fordulnak föl. mintha tudnák, mit csinálnak, volna mindenre magyarázatuk — a szándékaiktól egészen függetlenül. T

öbb mint ötszázmilliárd forintra — ugye. nehéz elképzelni az összeget, hiszen nagyjából ennvi egv évi nemzeti lövedelmünk —. szóval, több mint 500 000 000 000 forintra tehető az országban található készletek, lobbára alapanyagok és félkésztermékek értéke — hallhattuk nemrésiben a tévé egvik műsorában. Több mint ötszázmilliárd forintra. noha egyre több vállalat félévi, éwéei mérlegében olvashatjuk: ennyivel és ennvivel sikerült csökkenteniük készleteiket a bázishoz viszonyítva. Ennek ellenére még mindig ilven óriási értékek fekszenek raktárakban, maidani föl használóikra várva. Ez az óriási mennyiség pedig akkor is sok, ha iól tud luk, hogv a gazdaság zavartalan működéséhez valóban tekintélyes készletekre van szükség. De alig valószínű, hogv ekkorákra. Hiszen ha ekkora értékből csak néhány százalékot sikerülne lefaragni úgv hogy az ne menjen a gazdaság biztonságos működésének rovására... Alig múlt hatéves, éppen komolykodó hangulatában levő barátommal beszélgetünk. Hogv. hogv nem. arra fordul a szó: mi van a többi bolygón? Mondom: a Vénuszon forróság, a Marson hideg. s egyiken sincs élet. Visszakérdez: honnan tudom én ezt? Mesélem rtóki: űrszondákat küldtek oda s azok rádión továbbították az adatokat és képeket a Földre. Rákérdez: ember nem volt ott? Nem mondom — azt vissza is kellett volna hozni és erre egyelőre nemigen alkalmas a technika, no meg túlságosan sokba került volna egv ilven vállalkozás. a szondákat pedig ott lehetett hagvnd. miután elvégezték a dolgukat... A srác szeme elkerekedik, úgv néz rám, mintha lopáson ért volna tetten: — Otthagyni?! De hát hogy lehet az? Nem is jönnek vissza sose? ... Hiába magyarázom néki: nem. azok már megtették a dolgukat, nincs értelme visszahozni a szondáikat. túlságosan drága lenne — nemigen érti. Hiszen ő még ..csak" gverek számára egyszerűen érthetetlen, hogvan válhat valamj — főleg ilyen ügvas. sokat tudó szerkezet — értéktelenné. akikor, amikor szamára csecsemőkori csörgője még mindig éppoly értékes rekvizitum, mint egy. az utcán fölszedett bolt... No. majd kinő belőle. Legföljebb a statisztikusok a megmondhatói, mennyi hulladék azaz újra fölhasználható anvag (textília üveg. papír) gyűlik öszsze évente az ország lakásaiban. Magam akkor rémültem meg. ami'kor a legutóbb költözködtem: menwvi mindent kell kihajigálni a lakás különböző tárolótereiből és a kapcsolt helyiségekből. Akkor elhatároztam — igaz. erre az úi hely szűkebb volta is kénvszerített —. soha többé nem hagyom. hogy ellepjenek a hullámok. Papír. üveg. elhasznált ruhanemű — minél gyorsabban menjen csak a szemétbe. A konténerbe. mert a MÉH-hez csak nem cipelem el a város másik végébe. Fogadalmain — szerencsére — nem sikerült beváltanom. Szerencsés környéken lakhatom, mert a papírhulladékért rendszeresen becsöngetnek úttörők, s arra is rájöttem hogv ha valami, a MÉH számára még használható dolgot a konténer mellé teszek, nem sokáig marad ott. összegyűjtik elviszik. kis kocsikkal járó. erre szakosodott emberek. Szerencsére. Igaz. ahoav hallom, e svúitögetők egvnémelvike nem is keres roszszul de hát: eb. aki sajnálta tőlük. Munkájuk sem éppen irigylésre méltó, no meg a hulladékért kapott összeg többszörösét keresik meg — dollárban számolható többszörösét — ezzel a munkával az országnak. Szerencsés környéken lakom — gondolom. Hiszen hány heiven kerül a még értékes, az egvre dráguló nversanvag és energia korában egvre értékesebb hulladék visszavonhatatlanul a szemétbe? Pazarlók lennénk hát? Bizonyos szempontból igen. Hiszen amíg az egvik oldalon óriási készletek halmozódnak holt anvag formájában, holt tőkeként, a másik oldalon számolatlan dobjuk ki a számunkra értékét vesztett. s ígv hulladékká vált. anyagot. Vagv nem is annyira számolatlanul? A Szegedi Kenderfonógvárban például nemrégiben született újítás a műszálas termékek előállításakor keletkező hulladék újrafelhasználhatóvá tételére. A gyárnak — és a népgazdaságnak is — milliókban mérhető hasznot hoz az eliárás. hiszen a polipropilént is szénhidrogénből állítják elő. Vagv: a gyufagyárban nemrégiben saját fellesztósben gépeket készítettek technológiájuk fejlesztése során. Szükségük volt néhány speciális anyagra is. olyan kis mennyiségben, hogv annyit rendelni is bajos a megszokott utakon, a szállítási határidőről nem is beszélve. Átmentek hát a szomszédba és a kábelgyár, no meg a kéziszerszámgyár kisegítette őket. Igaz. kis mennyiségekről volt szó. Ezzel szemben a vásárhelyi Elektrofémnél panaszkodnak hogv általában egyszerre kapnak meg egyféle anyagból nagyon sokat, s így termelésüket nagvon sokszor a szállított anyagokhoz kell igazítaniuk, a vevők kívánságai helyett. Igaz. hozzájuk. mint vevőkhöz sem igazodik a TEK-vállalat. amely egyelőre inkább közvetítő gyártó és fölhasználó között semmint kereskedik... _, * Példákat még sokáig lehetne sorolni. Mert tény. hogy vállalatnál sikerült jelentősen csökkenteni a készletek mennyiségét Tény, hogv egyre több példáját találjuk a hulladékok újrahasznosításának. Tény. hogv javult az utóbbi években a gyártók, a közvetítők (kereskedőket itt még aligha lehetne mondani) ós a felhasználók közötti kapcsolat. Ügy is mondhatnánk: ha a helyzet meszsze is van még a kívánatostól, a tendenciák azért biztatóak. De miiven messze vagyunk még attól. hogv a vállalatok bátran bízhassanak a szállítások pontosságában. hogy ne kelljen fél- vagy negyedéves készletmennviséget raktáron tartanluk? Mert a megalapozott bizalom az előföltétele annak, higv egy-két hétre való anyagkészlettel dolgozhassanak a vállalatok, amint az a gazdaságilag legfejlettebb országokban megszokott S milyen messze vagyunk attól, hogv saját házunk táján, vagv vállalatunknál se röpüljön visszavonhatatlanul a szemétbe az. amit még használhatunk. Ügy. amim az a fejlettebb országokban {például az NDKban ls) megszokott..: Szemlélet dolga mindez — mondjuk gvakran. Az is. s szerencsére szemléletünk értelmesen változik és alakul. De amennyire szemlélet dolga legalább annyira az érdekeltségek és a jobb. sokkal 1obb szervezés -füegvónve is. hogv gazdaságuk kevesebb teherrel. rugalmasabban működhessék. S éooen itt. van még bőséges tennivalónk. LACZA MÁRTA RAJZAI SZÁVAY ISTVÁN