Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-11 / 135. szám

2 Csütörtök 1981. június 11.' Megbeszélés az MSZBT-munkáról Csongrád megyében 54 ÍMSZBT-tagcsoport tevé­kenykedik, közülük a MÁV 6zegedi Nevelőotthon cso­portját kereste fel tegnap délelőtt Duschek Lajosné, ez MSZMP Központi Bizott­ságának tagja, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság alelnöke, akit Fülöp János igazgató tájékoztatott az intézmény munkájáról. Délután Duschek Lajosné a megyei pártbizottságra lá­togatott. ahol Szögi Béla. a megyei pártbizottság osz­tályvezetője ismertette vele a párt nőpolitikái határoza­ta végrehajtásának Csong­rád megyei tapasztalatait, aktuális feladatait. Utána dr. Koncz János, a megyei pártbizottság titkára fogadta az MSZBT alelnökét, meg­beszélést folytatott vele a barátsági munka Csongrád megyei tapasztalatairól, va­lamint az MSZBT ez év ok­tóberében sorra kerülő VII. országos konferenciájának előkészületeiről és az ezzel kapcsolatos megyei felada­tokról. DuscheK Lajosnét a dél­utáni órákban fogadta dr Komócsin Mihály, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a megyei párt­bizottság első titkára is. Munkás­lakások Tizenkét komáromi üzem, illetve vállalat közös beruhá­zásában 152 munkáslakás építését kezdte meg a város­ban a Komárom megyei Ál­lami Építőipari Vállalat. Többek között a kőolajipari vállalat az öntöde, a víz- és csatornaművek javítják ilyen módon munkásaik la­káskörülményeit. A város egy másik pont­ján 64 új lakás alapozásá­hoz fogtak hozzá. Ezek a Mészöv szervezésében ké­szülnek az Almásfüzitői Timföldgyár és a Komáromi Állami Gazdaság dolgozói részére. A lakások építését két kivitelező vállalat, egy­mással kooperálva gyorsítja Három nap ­testvérszövetkezetekben Odesszai mezőgazdasági szakemberek Csongrád megyei tapasztalatcseréje A testvérmegyei kapcsola­tok keretében — mint. hírül adtuk — e hét eleién tizen­egy tagú szoviet mezőgazda­sági szakemberekből álló de­legáció érkezett öt Odessza megyei szövetkezetből. A szovjet mezőgazdászok a Csongrád megyei Termelő­szövetkezetek Területi Szö­vetsége. illetve a testvér-ter­melőszövetkezetek meghívá­sára utaztak megyénkbe, öt termelőszövetkezetbe a de­legáció két-két tagia utazott, ahol három napot töltöttek el. Szegeden, a szőregi Tisza­Maros Szög Termelőszövet­kezet, a tatarbunari iárási Dimitrov Kolhozból érkezett Viktor Georgijevics Donko­lovot. a pártbizottság titká­rát és Ivan Mihajlovics Zla­tovot látta vendégül. Bódi János, a termelőszövetkezet elnöke szóbeli táiékoztatóia után délután határszemlén vettek részt. Tegnap délelőtt Berta Ist­ván. a Szeged városi párt­bizottság titkára fogadta a vendégeket. Beszélt a város mezőgazdasági szövetkezete­iről. maid a szőregi téesz Marx téri pavilonjába és az alsóvárosi húsüzembe láto­gattak. A vendégek egybehangzó véleménye szerint a szesed­szöregi Tisza-Maros Szög Termelőszövetkezetben pél­damutató a közös és a tagság közötti kooperatív munka. Tervezik- hogv a magvar ta­pasztalatok alaoíán a Szov­jetunióban is felfejlesztik a háztáji gazdálkodást. Első­sorban ott is az önellátó szerep dominál maid. A szakemberek elmondták, hogy elsősorban szakvezetők látogatnak maid el az együttműködési N szerződés keretében Szőregre. ahol a háztá.ii gazdaságon kívül a nagyüzemi virágkertészetet és dísznövénytermesztést ta­nulmányozzák. összességé­ben — ahogyan a vendégek fogalmaztak —. hasznukra vált ez a látogatás. Elisme­réssel szóltak a virágkerté­szetről. s nem titkolják, hogv Tatarbunarban is sze­retnék meghonosítani a kolhoz üvegházaiban a ró­zsát és a szegfút. Ennek ér­dekében bizton számíthatnak a szőregi dísznövénv-soecia­listák segítő támogatására. A székkutasi téesz odesszai testvérközössége, a krasz­nooknyaszki Maiak Kolhoz­ból látogatásra jött Marija Dmitrijevna Solar elnökasz­szonvt. a Szocialista Munka Hősét, valamint Leonyid An­tonovics Umanyecet. a kol­hoz műszaki főmérnökét lát­ta vendégül. Első nap a szentesi járási pártbizottsá­got keresték fel. Szentesen a szovjet dele­gáció tagjai közül Viktor Mihajlovics Szavenkót, a beliaievszki iárási Kirnv Kolhoz Pártbizottságának titkárát és a kolhoz elnök­helyettesét Iván Leontyije­vics Nyikorofenkót, a szente­si Árpád Termelőszövetkezet vezetősége fogadta, maid a szoviet szakemberek a ter­melőszövetkezettel ismerked­tek. Hódmezővásárhelyen Va­szilij Nyikolajevics Bondar­csuk, a tatarbunari Felkelés Kolhoz pártbizottságának titkára és elnökhelyettese, va­lamint Vlagyimir Gyemja­novics Kotovics. a kolhoz főállattenvésztőie a Vörös Csillag Termelőszövetkezet közösségiránvító-tervező. il­letve termelő munkáiét ta­nulmányozta három napig. Makón, a Maros-parti vá­rosba hétfőn délelőtt érke­zett meg a Kossuth Terme­lőszövetkezet meghívására Vaszilij Jefimovics Liszenko. a berezovszki iárás Posz­mitmi.i Kolhoz főagronómusa és Vjacseszla„ Petrovics For­musz. a kolhoz főmezőgaz­dásza. A gépparkot. a szarvasmarhatelepet, a sze­mestermény-szárítót tekin­tették meg. Megismerkedtek a téesztagok háztáji állatál­lományával. mint az egysze­rű. gazdaságos jószágtartás módszerével is. A delegáció tagjai tegnap este búcsúztak téeszvendég­lá tóiktól. K evés olyan ember akad. aki ne tudna valamiféle bosszúsá­got felidézni, ami hivatalos ügyeinek intézése közben ér­te. A hivatali munka bürok­ratikus vonásai bizony gya­korta megkeserítik egyi­künk-másikunk életét. Ért­hető hát. hogy e jelenségek ostorozása szinte napi téma a hétköznapi beszélgetések­ben csakúgy, mint a nyil­vánosság hivatalos fórumain. S eközben egyre gyakrab­ban fogalmazódik meg az a kérdés is: kik és mit tehet­nének ellene? A tekintet — természete­sen — mindenekelőtt a hi­vatali munka „első vonalá­ban" tevékenykedők, vagyis a lakosság ügyeinek közvet­len intézői felé fordul. Jó néhányan hajlamosak csakis őket hibáztatni minden bü­rokráciáért. S noha ez a legkevésbé sem jogos vagy igazságos, azért az sem yon­ható kétségbe, hogy az ügy­intézők munkastílusán, fel­készültségén. lelkiismeretes­ségén. felelősségvállaló haj­landóságán is múlik. hogy elégedetten vagy bosszúság­[ tói eltelve lépünk-e ki a hi­vatal ajtaján. Ha pedig ez így van. ak­kor nyilvánvalóan a hivata­lokban dolgozó kommunis­ták. az ott működő pártszer­vezetek számára sem lehet közömbös az ügyintézés szín­vonala. Felelős és rangos pártfórumok, így a XII. kongresszus határozatai egyenesen kötelezik is őket arra, hogy munkálkodjanak az ügyintézés gyorsabbá és egyszerűbbé téteíén, lépje­nek fel a bürokrácia ellen. E határozatok arra a felis­merésre épülnek, hogy az ügyintézés minősége ma, ná­lunk politikai kérdés. Nem egyes személyek — ügyfelek és lisztv selők — viszonyára hat ki csupán, hanem befo­lyásolja a lakosságnak a szo­cialista államról, a népi ha­talomról alkotott vélemé­nyét. ahhoz fűződő viszo­nyát. Ebből adódóan a párt­szervezeteknek elsőrendű politikai kötelességük a bü­rokratikus jelenségek elleni céltudatos és állandó küzde­lem. a gyors és pontos ügy­intézés előmozdítása. Sok mindent tettek már és tehetnek még az érintett pártszervezetek ebben a te­kintetben. Első helyen a hi­vatal légkörének, az ott dol­gozók szemléletének alakítá­sa említhető. Ha valahol, a mostanában sokat emlegetett emberi tényezőnek itt való­ban kulcsszerepe van. A pártpolitikai munka sokat tehet az olyan hivatali köz­szellem meggyökereztetésé­ért és állandósításáért, amelyben a tisztviselők a szó legnemesebb értelmében vett szolgálatnak, a lakosság szolgálatának tekintik fogla­latosságukat. Sokat tehet a meggyőző, nevelő munka azért, hogy az ügyintézők ne a kényelmesebb utat, keres­sék, ne a felelősség áthárítá­sára fordítsák energiájukat, hanem azt vizsgálják, mi­ként lehet egy-egy ügyet az érintettek és a tágabb közös­ség érdekeit egyaránt szem előtt tartva, a lehető legjob­ban megoldani. A hivatali munkának megvan a maga rendje és szabálya. Amit a társadalmi élet némely más területén joggal kárhozla­tunk. s vetünk el a „hiva­talnoki munkastílus" bírá­landó megnyilvánulásaként, az a hivatal tevékenységé­ben nemegyszer az egyedüli helyénvaló eljárásmód. A pártszervezet természetesen nem' léphet fél az ilyén ét­járások ellen, de meg kell különböztetnie az előírások pontos betartását, azok lé­lektelen. gépies kezelésétől, a körülmények gondos mér­legelését az óvatoskodó te­hetetlenségtől, a precizitást az üres formák előtérbe ál­lításától; röviden: a körül­tekintő ügyintézést a bürok­ratizmustól. \ Ezen a területen is igaz, hogy az eredményes munka­Indulás előtt a nagyegyházi bánya Megkezdődött a '„•vissza­számlálás" a Tatabányai Szénbányák legfiatalabb üzemében, a nagyegyházi bányában. Négy évvel az első aknahajtás megkezdése után június utolsó hetében — tizenkét hónappal az előírt határidő előtt — meg­kezdik a folyamatos szén­termelést az épülő bánya első frontfejtésében. Addig azonban a föld alatt és a külszínen is még sok feladat vár a nagyszabású beruhá­zásban közreműködő kétezer munkásra. Megfeszített tem­póban szerelik például a frontfejtés berendezéseit. Korszerű eszközökkel mini­málisra csökkentik a fizikai munkát, lehetőséget terem­tenek átlagon felüli terme­lékenység elérésére és egy­úttal meaiereraük M bw. tonságos munkavégzés fel­tételeit. A korszerű hálózat — mű­szerek és érzékelők százai­nak segítségével — folya­matosan szolgáltatja majd az információt, a termelés, a szállítás, a biztonság és az energiaellátás helyzetéről jellemzőiről. Június utolsó hetében a termelő üzemek sorába lép a nagyegyházi bányaüzem — a márkus­hegyi bánya után — az eocénprogram „másodszü­löttje". Az idén már 270 000 tonna szén felszínre szállí­tását tervezik. Az ősszel már a második frontfejtés is szenet ad és rövidesen megkezdik a kutatóvágatok kihajtását a harmadik frontfejtés előkészítésére. A bánya építése még több évig tart. 1985-ben kezdik meg a széntelepek alatt hú­zódó bauxit fejtését, i \ Mecseki Ércbányászati Vállalat 5. számú üzemében elkészült a több mint ezer méter hosszú szállítóakna. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói most a légakna mélyí­tésén és a vágatok biztosításán dolgoznak, de közreműködésükkel építik át a Pécs alatti — sok gondot okozó — pincerendszert is. A képen: ebből a pincéből ifjúsági klub. illetve bányászmúzeum lesz nak feltétele a szűkebb és tágabb érdekek gondos egyeztetése. Aligha lehet vi­ta tárgya, hogy a közérdek a bürokratikus jelenségek le­küzdését igényli. Ám lénye­gében ilyen irányba mutat az ügyintézéssel foglalkozók közvetlen érdekeltsége is. Aki ismeri a hivatali mun­kát, az tudja, hogy a bürok­ráciától sokszor maguk a tisztviselők is szenvednek, s nemegyszer több fejfájást okoz nekik, mint az ügyfél­nek. Igaz, a bürokratizmus spanyolfala némelykor se­gít elfedni egyes ügyintézők lustaságát, hozzá nem érté­sét, felkészületlenségét. A nagy többségre azonban nem ezek a tulajdonságok jellemzőek, ők nem érdekel­ten egy efféle spanyolfal lé­tében. Viszont az ő nyugal­mukat is gyakorta felboly­gatja, ha önmaguk vagy kollégáik hosszadalmas kö­rülményeskedésre kénysze­rülnek, ha emiatt hiányzik a s'kerrel végzett munka örö­me. Épp ez az érdekeltség ad alapot ahhoz, hogy a párt­szervezetek következetesen és határozottan lépjenek fel akkor is, amikor az adott hivatal keretein túl levő té­nyezők váltják ki a bürok­ráciát. Felelős testületek nyilvánosan is szóltak már arról, hogy a bürokratizmus­nak ma nálunk egyik szá­mottevő forrása a rendelke­zések elburjánzása, a jogi túlszabályozottság. ami a tisztviselőket gyakran bü­rokratikus lépésekre kény­szeríti. Az irányító politikai fórumok változásokat sürget­nek e tekintetben is. E vál­tozásoknak fontos részesei a hivatali pártszervezetek, amikor a maguk tapasztala­tait elemezve feltár iák a bü­rokratizmust „felülről" ki­váltó okokat, s jelzik a vé­leményüket a döntésre ille­tékeseknek. E jelzések révén a hivatali pártszervezetek a maguk közvetlen működési területén túlmenően is köz­reműködhetnek az igazgatási munka korszerűsítésében. H ogy a bürokratizmus elleni küzdelem ne egyszeri kampány le­gyen. hanem a hivatal éle­lének állandó eleme, ahhoz az szükséges, hogy e törek­vés az egész ottani kollektí­va ügyévé váljék. Ebben a pártszervezet eleven politi­kai, szervező, meggyőző munkája nagyon fontos sze­repet tölt be. Az ésszerű, egyszerű, korszerű ügyinté­zésnek a mi viszonyaink között ez a politikai tevé­kenység nélkülözhetetlen mozgatója és ösztönzője. Gyenes László Székesfehérvéhr Tatarozzák a királykutat Helyreállítják Székesfehér­vár egyik nevezetes műem­lékét, a hajdani budai vá­roskapu közelében levő ki­rálykutat. A vizénél — a középkori krónikák szerint — a koronázásra érkező ki­rályok frissítették fel magu­kat, mielőtt bevonultak a városba. Az 1790-es évek elején a kút fölé egyemele­tes manzárdtetős épületet emeltek. Az Országos Műemléki Teliigyelőség megkezdte, s ez év végéig be is fejezi az épület külső-belső helyreál­lítását, tatarozását.

Next

/
Thumbnails
Contents