Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-07 / 132. szám

12 Vasárnap, 1981.' június 14, Egy hét = öt nap Változik a kollektív szerződés Ötven..; Kedvelem ezt az ötös számot, tán a legjobban a kilenc közül. Egy vízszintes, egy függőleges vonal, egy félkör. El lehet rajta gondolkodni. S utána az a zéró — nulla, semmi —, az is olyan kifejező: ötven 0 Szüleim mesélték, hogy mentünk egyszer a Cserepes soron. Bordó színű kis kabátka volt rajtam. A csordát épp akkor hajtották haza a Ló versen y tér n ek nevezett legelőről n Vám tér felé, ahol — a futballpályával átellenben — Ivókút állt. Az egyik bika hirtelen megvadult, fel akarta ölelei ni azt a piros foltot. Apám elémugrott, hogy védelmezzen, sétapálcájával kezdett el hadonászni. Mindez a paprikamalomnál történt Az épület előtt karbatett kézzel álldogáltak a paprikamolnárok. Piros volt rajtuk minden. A ruhájuk, a cipőjük, de még a hajuk, arcuk, szemöldökük is. ök futottak oda segíteni. Megragadták a vad bika szarvát, elvezették a jószágot a kúthoz, rálöttyintettek vagy három vödörvizet. és máris minden rendben volt E 1944 nyárelején kezdték el bombázni a várost. Először a Rendező-pályaudvart ós környékét. Akkor tanultuk meg az új szót: szőnyegbombázás. A Petőfi sugárúton laktunk, közvetlenül az egyetemi épület előtt. Ide Alsóváros széle messzire esett. Hallottuk a bombák suhogását aztán a robbanás erőteljes dördülésett, láttuk a magasba szálló fűstgomolyagokat. De az egész valahogy mégis távolinak tűnt. A légiriadó lefújása után a bombázott rész köré azonnal védőkordont húzott a karhatalom. Közelébe se mehettünk az összedőlt házaknak, még füstölgő bombatölcséreknek. így ez az első bombázás nem volt sokkal több számunkra, mintha UFA-filmhíradót láttunk volna. Néhány nappal később, egy napsütéses délelőttön aztán újra lekényszerültünk az óvóhelyre, a szomszédos, magasföldszintes ház pincéjébe, mert a mi házunk alagsorában gyümölcsöt tárolt a háziúr. Csak néhány repülőgép érkezett a város fölé. Légiaknákat szórtak le. öriási dördülés. Mintha fejünk fölött robbantanák szét a háztetőt. A föld hirtelen hullámozni kezd. Fél oldalt billen a kisasztal, rádlóstóL Am csodák csodájára a rádió nem esik le róla. Újabb és újabb lökéshullámok követik egymást. Majd a rezgések lassan csillapodnak, végül egészen csönd lesz. — Mi Atyánk, ki vagy a menynyekben,.. Az óvóhelyen levő nők mor_ mogva-jajveszékelve imádkoznak. Egyikük hirtelen felzokog. A többiek körülveszik, hogy vigasztalják, csillapítsák. A cselekvés most egyenlő a felocsudással: élünk. 0 Még nem tudtam rendesen úszni, de a Tiszára rendszeresen kimerészkedtünk. Ha a vízállás engedte felkapaszkodtunk a szegedi rakpart előterében vízbe robbantott szállitóuszályokra, próbáltunk leszerelni róluk minden elmozdítható részecskét. Másszor tutajokat szálltunk meg. Akkoriban sűrűn érkeztek a faszállítmányok a Maros vízi útjain, Románia felől: már építették a fel robba n tott-lebombázott régi vasúti híd helyén az ÚJ. ideiglenes átjárót. Gerendákból csinálták a lábaazt faketrecét. aminek belsejét aztán terméskövek ezreivel bélelték Ki. VízHyomásnaK, sodrásnak ellenálló pillért hoztak így létre. A tutajok ott himbálóztak a vízen, az építkezés színhelyétől ötven, száz, kétszáz méternyire. Ugráltunk, szaladgáltunk rajtuk, mit sem törődve a körülményekkel. Pedig a nem túl szilárdan összeszerelt — vagy Időközben már részben szétszedett — alkotmány veszedelmesen himbálódzott. Megálltam. Talpam szinte odatapadt a síkos-gömbölyű* iszamós fatörzsekhez. S akkor a két egymás mellett álló vastag rúd hirtelen kezdett egymástól eltávolódni. Szélesedő vizék támadt: benne sodrás, örvénylés. Két lábam, mint az olló szárai. Vagy mintha spárgát akarnék csinálni. Bámultam a vizet. Még hány másodperc? Egy. kettő, három? Valaki megmarkolta nyakamnál a kabátot, visszarántott. A lendülettől mindketten elestünk. De biztonságban voltunk. A zuhanástól megcsobbant ugyan a víz, át Is csapott a fatörzsek közötti réseken, de a tutaj ezen a helyen már nem nyílt szét. Nagynehezen föltápászkodtunk. A katona átnedvesedett sapkáját odacsapkodta a combjához. 4. Kórházban feküdtem, combcsonttöréssel. A töréskor a csontszövetből elszabadult egy zsírdarabka és vándorolni kezdett a szervezetben. Tüdőgyulladást kaptam. Apátiába süllyedve feküdtem három napig, csukott szemmel. Joggal hihették, hogy alszom. Így véletlenül kihallgathattam a mellettem levő ágyon fekvő beteg és az egyik inspekciós nővér beszélgetését. Az orvosok attól féltek, amennyiben a zsírdarabkát nem sikerül a beadott erős injekciók segítségével szétoszlatni, tüdőembóliát kapok. Soha nem fogom elfelejteni a nővérke suttogó hangját: — Akkor meghal — mondta. — Megfullad szegény. 0 A házat a Petőfi sugárúton, ahol húsz esztendőn át laktunk, időközben lebontották. Már kiszedték az ajtó- és ablakkereteket, de a falak, közfalak még álltak, amikor annyi év után — utoljára — újra beléphettem ide. Két évtized kulisszái. A szoba salétromos fala. A műhely keskeny téglalapja, a konyha padlózata, melynek résein át minduntalan felszivárgott a kénszag, mert a házigazda almáit, körtéit kén füstölögtetésével kezelte a téli hónapokban. Megvolt még a konyhai vízcsap és a tenyérnyi spájzba felvezető, három fokú, szálkás falépcső is. Húsz esztendő, több mint hét ezer nap e kopár falak közt. S a falak néhány nap múlva végképp eltűntek a bontócsákányok csapásai nyomán. 6. A Kálvária — Úttörő — térre jártam udvarolni, ö átellenben lakott az Üttörőházzal. Szép volt az az ősz. Hosszú séták nyomán megfáradtán sokszor kiültünk a térre, vagy ha ott minden pad foglalt volt. akkor a szomszédos templom oldalbejáratának lépcsőire. Csönd, nyugalom, igazi, szerelmeseknek való sűrű félhomály. Néha felcsörömpölt egy villamos, nagyritkán autó húzott el a körtöltés felé. utána már csak a tücskök cirpeltek, a levegőt pedig átszőtte az almaillat. 0 ül bent szobájában a gyerek, csattogtatja a magnót. Felbömböl a zene, harsog naphosszat, csak időnként ékelődnek be e hangzuhatagba kis csöndszigetek. Csitt, csatt. Csitt, csatt. Előrecsévélés, visszacsévélés. Ugyanaz a szám újra, tizedszerre, századszorra. Nem szól. csak ül az ágyon, törökülésben. — Ml bajod? — Semmi. Harsog tovább a zene. 8. — Történt valami 7 — Hagyjatok! — Nem sikerült a randevúd? — Értsétek már meg, hogy nem akarok róla beszélni. Kész, punktum, végeztem! Agyra hajítja a diplomata isko latáskát és becsapta maga után az ajtót. 9. A nagymama felettébb jól bírja magát Délelőtt megfőz, szorgoskodik a kertben,1 ebédelés után elkezd készülődni. Kicsinosítja magát. Kettőre megy a klubba. — Ma előadás is lesz. Pestről jönnek majd művészek. De ezek a férfiak senkit nem akarnak meghallgatni. Egy istenük van csak, a kártya. Mozdulatai fürgék, kedve jó, még ambícióra is futja az erőből. — Csak egy a fontos — mondja —: az ember ne hagyja el magát egyetlen pillanatra se. Márciusban múlt nyolcvan. 10. Az éjszakák hosszúak. Korán kezdődnek és sehogy se akarnak végetérni. Mikor megszokja az ember szeme a sötétséget, már újra lát mindent, legalábbis a tárgyak körvonalait. Két óra is van a szobában. Egy nagyobb asztali és egy kisebb ébresztő. Egymással feleselve szeletelik másodpercekre az időt. Tiktik, tak-tak, tik-tik. tak-tak. Figyelem az éjszaka neszeit. Távoli vonatfütty. Ütközők tompa egymásnak csapódása. Haz fölött elhúzó repülőgép lassan elhalkuló berregése, sugárúton végigszáguldó autók magányos motorzaja. Néha egy-egy pillanatra feléled a ház Is. Ajtóosapódás. szekrényfiókzörej, vízzuborgás, ágynvikorgás, fűtőcsövek asztmás szörtyögése. Tegnapi nap mérlege, holnapi nap közeledő gondjai. Tik-tik, tak-tak, tik-tik. taktak... Aztán a tárgyak árnyai megnyúlnak. Kezd minden újra testet öiteni. Virrad. — Jól aludtál? — Eléggé. — Én sajnos nem. Már megint nem. — Vettem be egy fél altatót éjjel, amikor felriadtam. — Én egy egészet, és mégis.. — A boltból majd hozzál két tejfölt, fölvágottat, kávét, egy rózsaszín Medeát. szájvizet is, ha kapsz. — Hányra mész? — Ma kivételesen nyolcra, mert el akarok még egy csomó dolgot intézni. — Én meg majd ... 0 — Sűrűbben kellene vágatni, erősen ritkul a haja, uram ... — Bizony ezt a fogat már ki kell húzni... — Nem csodálom, hogy fáj az összeforrt csont időváltozáskor. Elvégre ebben a korban már... — Nem, a szívinfarktusnak nem ezek a szimptómái. Különben se kell ilyesmiken rágódni, mert a végén még majd ... 13. Magas partszakasz. Ott áll az ember, a meredély szélén. A cipőtalpon át is érzi, hogy mozdul alatta a süppedékes hordaléktalaj. Surrogva folyik mélybe a homok, alábuknak, majd csattanva érnek lent talajt a kavicsdarabok. Torka összeszorul, szíve erősen dobog, számolgatja: egy, kettő, három, négy... Negyvenhét, negyvennyolc, negyvenkilenc, ötven ... Várja a folytatást. PAPP ZOLTÁN K

óstolót tudunk csak adni egy-egy vállalat embereinek terveiből és elképzeléseiből. annvi azonban a rövid beszélgetésekből is kiderül, hogv egyetlen zsilip fölnyitásával — az ötnapos hét bevezetésével — szinte minden csatornában változik az áramlás. Nyilván áttér a vasút is az új rendre, de az is nyilvánvaló, hogv az áttérés nem csupán a vasút dolgozóit érinti. A szegedi üzletigazgatóságon Megyik Ferenc igazgatóhelyettest és Annus István osztályvezetőt kértük meg. a változásoknak néhány tételét segítse áttekinteni. A vállalatok többségénél a szabad szombat lesz általános, a munkásvonatok egy részére szombaton tehát nem lesz szükség. Azt persze nem lehet még tudni, pontosan melyikek válnak fölöslegessé. hizen a vállalatok is az áttérés előtti előkészületek legeleién járnak még. Az biztosra vehető. hogv maradnak folyamatosan termelő üzemek, ahová a munkásokat szombaton is szállítani kell. minden munkásiárat természetesen nem állhat' le. A vasút készségét, jelenti be már most. hogv minden igényt kielégít. de szeretné, ha a nagyobb vállalatok előre beavatnák őt Is terveikbe. Sejteni lehet csak. hogv a szabad idő növekedésével, két pihenőnap egybekapcsolásával hirtelen megnő a vonatos országjárás. Azért is számítani lehet rá. mert autóval átmenni az ország másik felébe már most is ráfizetés. a vonat, tarifái pedig hosszú idő óta szinte változatlanok, és egyelőre nem is fenyeget a változás veszélye. Föltehetően a félárű iegyesek kalkulálnak leghamarabb. és őket követik a többlek. Jól felfogott érdeke a vasútnak. hogv a ráérő ideiében jelentkező tömeges utazási igénveket ne csupán kielégítse, hanem tőle telhetően ébresztgesse is. Közvetlen vonatokat indítanak a hét végén Egerbe és Fonyódra már most — természetesen visszafelé is —. de szívesen igazodnak minden új gondolathoz, amely tartós vállalkozásra ösztönöz. — Miért nem kérdezik meg előre a közönséget? — Ha önt kérdeznénk, indítsunk-e Sopronba közvetlen vonatot. biztosan igennel válaszolna rá akkor is. ha tíz év alatt egyszer se akar Sopronba menni. Nagy tömegek utazási szándékainak a kitapogatására megbízhatóbb módszereink vannak. de alkalmanként a kockázatot is vállalnunk kell. — Ha kevesebb személyvonat jár a hét végén, szabadabb az út a teherszerelvénvek előtt. — A népgazdaság egvensúlvi helyzete és a vasút saját, érdeke Is azt kívánia. hogv a teherfuvarozás folyamatos legven. Abból kell kiindulnunk, hogv nagyjából elegendő kocsink van a szállítások lebonyolítására, de ha öt nap alatt kellene elvégeznünk azt. amire eddig hét napot szántunk. nem lenne elég. és előre kiszámítható zavarok támadnának gazdasági életünkben. — A baj csak az. hogv a hét végén eddig se szívesen rakodtak a vállalatok se ki. se be. — Sok körülményt előre kell tisztáznunk az érdekeltekkel. — Végső esetben marad a kötbér? — Sokkal jobb lenne, ha a iózan mérlegelés gvőzne. és nem a kötbér nyomása biztatná a vállalatokat arra. hogv érdekeik szerint cselekedjenek, hiszen nekik jó. ha áruiuk a lehető leghamarabb jut. el rendeltetési helyére. — Nem lehetne kombinálni a kötbért kedvezménnyel? Ha nem rakják ki a vagont ráfizetnek, de ha kirakják szombaton is. vasárnap is. akkor kedvezményt kapnak. A hét végén úgvis túlórát fizetnek a rakodásért, szinte mindegy, hogy az viszi el a Pénzt vagv a kötbér. — Elképzelhető, hogy pozitív ösztönzést is megenged a MÁV. mint ahogv vannak mar nyomai, de kimondása nem a mi privilégiumunk. — Export-import érdekeink Is csorbát szenvedhetnek a késedelmes rakodás miatt. — Ennék is sok ága van. vegyük csak azt az esetet. hogv idegen kocsik tovább tartózkodnak az országban, mint amennyire szükéges lenne. Éles a kérdés, népgazdasági érdekeket sért mert ácsorogtatásért. súlvos devizával kell fizetnünk. Ha át akarjuk hárítani a vállalatokra, az ország akkor is ráfizet. Nagv luxus devizán vennünk a kényelmünket. Az átmenő forgalmat nem érinti az áttérés. — A vasút dolgozóinak is érdeke. hogy ötnapos héten dolgozzanak. Uven bonyolult körülmények között hogyan valósítható meg? — Szinte állandósult a munkaerőhiány nálunk, most is toborzunk dolgozókat különböző föladatokra, és számítunk rá. előnyt szerez az a vállalat, amelyik hamarabb áttér. Nekünk mindenképpen igazodnunk kell az utas- és teherforgalomhoz úgv. hogy dolgozóink érdekelt se sértsük meg. Beosztásunkat dinamikus munkarendnek mondjuk. Azt jelenti ez. hogy a szabadnapot nem mindig szombaton és vasárnap adtuk ki. Anyagilag is jól jár a dolgozó, és egvéb előnvei is származnak, de ahogv eddig is szabály volt. hogy minden hónapban legalább egv vasárnapot kl kell adnunk, nvilván a szombatokat is szabályoznunk kell. A kollektív szerződésnek is változnia kell. hogv garanciát vállalhassunk a dolgozók érdekeinek tiszteletben tartásáért. Az ú.1 munkarendre vonatkozó elképzeléseket és a kollektív szerződésben aiánlott változásokat október elsejéig termelési tanácskozásokon vitatjuk meg. Föltehetően igen sok jó javaslatot kapunk még. Lénveges szempontnak tartjuk, hogv minden dolgozó előre meghatározott rend szerint végezze munkáját. és előre tudia mindig, mikor kell munkába mennie, és mikor rendelkezhet az ideiével. Huszonnégy órás szolgálat régóta nincs már nálunk, ha tizenkét órát dolgozik valaki, most is harminchatot tölthet otthon, a Plusz .egv naonal kiegészülve ez már előnyösnek is mondható Ugv szeretnénk előkészíteni az áttérést, hogv visszalépnünk semmiben ne kelljen. — Most készült el az úl menetrend. lövő máltisie érvénves Figyelembe lehet ebben venni azt. ami csak lanuártól lép életbe. de nem tudjuk még pontosan. hogyan? — Májusig nem akarunk változtatni a menetrenden, csak akkor. ha valamelvlk vonat elnéptelenedik. Fontos szempontunk, hnev az utasoknak ne okozzunk bonyodalmakat. — Tartunk tőle. hogy jogos panaszokra — például a kocsik ti^dátalanságára —széttária maid két kezét a vasút: sainos. nem tehetünk semmit, beütött az ötnapos munkahét, egvébként is kevés a dolgozó, stb. — Igen rosszul lámánk. ha ezt tennénk. Az előbb arról beszéltünk. szeretnénk több utast szállítani, a hétvégi járatokat is beleértve. Mindenki tudia. csak akkor jönnek hozzánk többen, ha szolgáltatásunk színvonala sémmit nem csökken, sőt iavul a lehetőségek és az igénvek szerint. A teherforgalomban sem diktálni akarunk, hanem közös érdekek alapján együttműködni szállítópartnereinkkel. HORVÁTH DEZSŐ KISS ATTILA RAJZA