Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-06 / 131. szám

4 Szombat, 1981. június 6. i postaláda társszerzőnk az olvasó A nagy meleg mintha elvette volna olvasóink kedvét az frástól. E héten a szokásosnál kevesebb levél érkezett Postaláda rovatunk címére. Ennek ellenére, mostani összeállításunkban is több, közérdekű megjegyzéssel találkozhatnak Hvasólnk. Az alábbi sorokban szó esik többek között a kikényszeritett borravalóról, a dorozsmai kisgyermekes szülök és az újszeged! kistermelők gondjáról. Csokorba kötöttünk több kérdést, remélve, hogy hamarosan az illetékesek válaszát is közölhetjük. A közelmúltban megjelentetett, kereskedelemmel. szolgáltatással kapcsolatos olvasói megjegyzésekre levélben reagáltak az érintettek, válaszuk ugyancsak olvasható e heti válogatásunkban. Borravaló Rondella Pál, szegedi olvasónk levelét idézzük: „Több héten át gyógykezelésre jártain a gyógyfürdőbe. Mint SZTK által beutalt. Igencsak meglepődtem, hogy a masszőrök és a kabinosok szinte provokálják a borravalót. Ha nem ad a beteg, akkor a masszőr csak felületesen masszírozza, vagy úgy megnyomkodja a beteg fájós testrészét, hogy annak elmegy a kedve a masszíroztatástól. Ha a kabinos nem kap borravalót, akkor az emeleti kabint kapja meg a mozgássérült, ahová csak nehézkesen, szűk lépcsőn átvergődve jut. A borravalót adók viszont minden tekintetben előnyben részesülnek. Okét szakszerűen masszírozzák, és földszinti kabint kapnak. Igen sok nyugdíjas beteg jár gyógykezelőre a gyógyfürdőbe, csekély nyugdíjunk nem teszi lehetővé, hogy nap mint nap borravalót adjanak a masszőrnek és a kabinosnak. Áldatlan állapot uralkodik a fürdő büféjében is. Mert a sör árustása miatt kocsma lett, még az utcáról is idejárnak sört inni. Azt hiszem, tanácsos volna, ha a büfében csak üdítőt kínálnának. Nemrég a deszki szanatóriumban jártam, beteglátogatóban. Több furcsa dolgot tapasztaltam. A portás szigorúan tartja magát a látogatási időhöz, viszont beengedi a látogatót, ha az zsebébe csúsztatja a borravalót. Örömmel láttam, hogy a szanatórium új szárnnyal bővült. Tisza, szép kórtermekkel, s ez a betegek közérzetét kellemesen befolyásolja. Viszont alaposan meglepődtem. hogy a mosdót fekete csempével burkolták, mintha kriptát építettek volna." ben ezután kedvezőbb megoldást választanak az illetékesek. Hiszen a központi rendelőintézet meglehetősen messze van. Itt a várakozási idő is lényegesen hosszabb, különösen, ha beleszámítjuk az oda-visszautazást is. Mert a kapott leletet ugyebár vissza kell hozni a József Attila sugárútra." Az alábbi sorokat Újszegedről kaptuk: „A Marostői utcai ZÖLDÉRT felvásárló telepen 12 forintért veszik át a kistermelőktől a cseresznyét. a szerződéses ár 14 forint. Érdekes módon ugyanott a ZÖLDÉRT-boltban 24 forintért kínálják ugyanezt a gyümölcsöt. Igazán szép árrés! Nem bánnánk, hogy olcsón veszik meg tőlünk a gyümölcsöt, ha a permetezőszerek, köztük a Neopol nem drágult volna meg A korábbihoz képest háromszoros az ára. Régi szállóige errefelé: kivágom a cseresznyefát S ezen igazán nem lehet csodálkozni." Több levélírónk is kérdezte: igaz-e a hír, hogy a falemezgyár felé tartó villamos hamarosan csak a belvárosi temetőig közlekedik. Az SZKV illetékeseit kérdeztük meg ez ügyben, s megtudtuk, efféle intézkedés a közeljövőben nem várható. Rókusiak érdeklődnek, hogy az új városrész parkosítási terve elkészült-e már. Kíváncsiak arra is, hogy a rókusi tóra néző ötemeletes épületek mögötti szabad téren mi épül. Ugyancsak többen szeretnék tudni: vajon mikor kerül sor az Ilona utcai útszakasz átépítésére, mikor járnak erre is autóbuszok. Űjszegediek kérdezték: a Radnóti, a Tanács, a Fogarasi és a környező utcák lakói reménykedhetnek-e abban, hogy a közeljövőben erre is lefektetik a gázvezetékeket. Zs. Sándorné, tariáni olvasónk leveléből: „Miért nem lehet az 503-as épület sarkánál lévő üres területet a gyerekeknek bekeríteni? Azért kérdezem, mert mi, itt lakók. állandóan rettegünk, mikor törik ki a gyerekek ismét a labdával az ablakokat. Igaz, megfizeti a kárt a biztositó. de az utánajárás. a takarítás sok időt vesz igénybe. Igazán nem vagyok gyerekellenes. Nekem is van kettő. Épp ezért javaslom, a Tarján bisztró háta mögött található üres telken alakítsanak kl bekerített futballpályát. Ebben bizonyára sok szülő társadalmi munkával is segítene." Sorokban Kisgyermekesek Dorozsmán Örömmel olvastam az újságban. hogy a MEH vállalat ezután az üvegeket is átveszi — irja B. J. szegedi olvasónk. — örömöm viszont nem sokáig tartott Megtudtam ugyanis, hogy az üvegeket csak a központi telepen veszik át Unokáim összegyűjtöttek közel 150 üveget, de ilyen messziről, ahol mi lakunk, nem éri meg ezekkel a központi teliepre zarándokolni. Rusz Birivoj, a délszláv klubvezetők országos tanácskozásáról küldött szerkesztőségünkbe tudósítást: „A magyarországi délszlávok demokratikus szövetsége május végjén rendezte meg a klubvezetők országos tanácskozását. melynek Baja városa adott helyet. A rendezők célul tűzték a résztvevők politikai-szakmai továbbképzését. a délszláv klubmozgalom feladatainak megbeszélését. Nagy fontosságú volt a rendezvény a délszláv nemzetiségi dolgozók körében kifejtett munka a tömegkapcsolatok kiszélesítése szempontjából. Előadások hangzottak el a tanácskozáson a nemzetiségi klubmozgalomról, a nemzetiségek népszokásairól, a TIT szerepéről. Az előadásokat viták követték, melyeken a résztvevők elmondták, megvitatták gondjaikat is. A következő sorok Klskundorozsmáról az új lakótelepről érkeztek Postaláda rovatunk elmére: „Két témában szeretném segítségüket kérni — irja K. A. — Többek nevében kérdezem, vajon mikor lesz telefon az új lakótelepen. A fülke már hetek óta az iskola udvarán árválkodik. Másik észrevételem az óvodával és a bölcsödével kapcsolatos. Idén szeptember 1-től minden szombat szabad lesz a bölcsödében, annak ellenére, hogy a vállalatok többségénél csak 1982. január 1-től vezetik be az ötnapos munkahetet. Hová tegyük a gyerekeket minden második szombaton, kérdezem. Igaz, lehetőségünk van a gyerekeket Tarjánba. vagy Odeszszába átíratni. De ha a szülő Dorozsmán dolgozik, hogy vigye a gyerekét ilyen meszszire? Állandóan halljuk, legyünk minéL többet gyermekeinkkel. De hogyan? örül a szülő, ha este hazaér a kicsivel. Nem értem, miért nem egyeztetik a bölcsődékben és a gyárakban a szabad szombatokat. Az óvodáról is volna mondandóm. Érthetetlen számomra, hogy évente majdnem egyhónapos, most, július 6-tól augusztus 2-ig tartó szünet van az új dorozsmai óvodában. Szegeden viszont csak két hétig tartanak nyáron zárva az óvodák. Sok szülő csak úgy tud alkalmazkodni a hosszú óvodai szünethez, hogy fizetetten szabadságot vesz ki. Ezt viszont a vállalatok nem veszik szívesen. A leírtak sok, ú.i lakótelepi családot érintenek, nemcsak engem." Válaszol az illetékes Kérdések „A József Attila sugárúti rendelőintézet tudomásunk szerint 35 ezer ember egészségügyi gondozását látja el — írja Varga András. A röntgen-laboratóriumot az utóbbi időkben többször is bezárták. mert — mint hallottuk — a szakorvost és az asszisztenseket a központba, a Lenin körúti SZTK-ba rendelték, munkaerőhiányra hivatkozva. Vajon nem lehetne másként segíteni a gondon? Mi, a környék lakói reménykedünk, hogy hasonló esetKorábbi összeállításunkban Vásárlói észrevételek címmel megjelent írásunkra a RAV1LL Kereskedelmi Vállalattól kaptunk választ: „A cikk néhány sora, mivel a Blaupunkt cég az elmúlt időszakban. több típusú magnetofont is forgalomba hozott, kevés számunkra ahhoz, hogy konkrét segítséget nyújthassunk. A kereskedelmi vállalatok általában az általuk importált készáru alkatrész-utánpótlásáról gondoskodnak oly módon, hogy lehetővé teszik az alkatrészek megvásárlását a boltokban. illetve a szervizek rendelkezésére bocsátják ezeket. A kereskedelmi forgalmon kívül, egyénileg behozott termékek alkatrészellátását nem tudjuk biztosítani. Vállalatunk egy magnetofontípust importált — Blaupunkt Bary — 1973-ban, melyhez a keresett hangszórót a Gelka útján biztosítani tudja. Amennyiben más típusú készülékről van szó. s ez a garancialevél segítségével megállapítható, javasoljuk, az importáló vállalatot keressék meg alkatrész-ügyben." Május 30-i összeállításunkban A temető rendje című írásunkra az alsóvárosi római katolikus plébánia hivataltól érkezett válasz: „A kripták lebontását a tanács építési osztálya engedélyezheti. ilyen engedélyt az elmúlt évtizedben a temető nem kért. Egyetlen kriptát sem bontott le. hogy helyén szemé tierakodasra kijelölt gödröt alakítson ki. Minden temető sok szemetet „termel". ezért az alsóvárosi temetőben is több tábla látható, szemétlerakodóhely felirattal. Ezekről a helyekről havonta hordják el a szemetet. így semmiképpen nem találni évtizedes elszáradt koszorúkat. Sajnos, a sok fegyelmezett ember között akad fegyelmezetlen is. aki a szemetet nem a kijelölt helyre teszi. Ami az alsónyomássori szennycsatornát illeti, az valóban elhanyagolt ós büdös. A lakosság mindenféle szemetet oda hord. Ez a csatorna azonban nem tartozik a temetőhöz. A gondok megoldása a városi tanácsra vár." összeállította: LADÁNYI ZSUZSA A minap a melegkútnál szálltam fel a Tarján felé tartó villamosra. A hátsó ajtó környékén majdnem üres volt a kocsi. Az előttem lévő széken idős férfi ült távolabb, a lejáratnál egv fiatalasszony és egy fiatalember állt Elgondolkozva, olykor kinéztek az ablakon. Meleg nap volt, sokan várakoztak a Z. Nagy cukrászdánál. Az utcán a sor vé«e. A kőrútnál felszállt egy kisfiú, kezében fagylalttól csér. Helyes kisfiú, gondoltam magamban, gyakorló nagymamaként aki imádom az unokáimat és általában a kisgyermekeket. Fehér inget, rövid farmernadrágot viselt a gyerek. Holnap gyermeknap, jutott eszmbe. az én unokáim is készülnek rá. Én i* azért jöttem a városba. hogy szétnézzek a leKisfiú, fagylalttal értékelt játékok között Gondolataimat egy kemény, érdes hang szakította meg, szinte belevágott a dobhártyámba: „Fiam, te nem tudod, hogy fagylalttal nem szabad fölszállni a villamosra!" A kisfiú meglepetten felnézett, s ijedtében majd elejtette a tölcsért „Szállj le, de azonnal!" A kisgyerek egy szót sem szólt, odaállt a lejárathoz és a legközelebbi megállónál leszállt Sajnáltam. Arra gondoltam, hogy nagyon kemény volt a hang. Nem is álltam meg szó nélkül: „Kérem, uram. nem gondolja, hogy ebben az ártatlan esetben ön túlságosan is szigorú volt? Hiszen a kocsi hátsó része majdnem üres. Megérteném. ha tömeg lenne, akkor igaza volna. Én is tudom, hogy nem szabad fagylalttal fölszállni, de itt, most ez a szabályszegés nem ártott volna senkinek." Most ijedtem meg csak igazán. Hasonlö erélyes figyelmeztetést még fiatal koromban sem kaptam, mint ez alkalommal. „Aszszonyom, ön büntetést érdemelne, bűnpártolásért." Hűha! A kutyafáját! Nesze neked nagymama! Ha ez hiányzott. most megkaptad. S a férfi egy igazolványt tolt az orrom elé. Sajnos nem tudtam megállapítani, milyen magas hivatalt viselt az illető. Nem volt nálam a szemüvegem. S egyébként is olyan gyorsan visszatette a zsebébe az igazolványát, hogy nem volt időm jól megnézni. Mindenesetre gratulálok túlélezett lelkiismeretes fellépéséhez. Amikor leszállt, hölgy útitársam is megszólalt. Mondván, teljesen egyetért velem, de nem akart közbeszólni, mert véleménye szerint az ilyen típusú emberrel nem érdemes vitatkozni. Csak annyit a történtekhez: szeressük a gyerekeket, s ne mindjárt büntetéssel neveljük. A felnőttek esetében is folyton toleranciáról beszélünk, őszintén megvallva sokáig nem tudtam, mit jelent e szó. De mostanában olyan sokat hallom a rádióban, s olvasom az újságban, hogy megértettem. Ezért hát könyörgöm. legyünk toleránsak a gyerekekkel is. Különösen a gyereknapon. L. L-né (Szeged) Kiállítási napló Nóvák András képei Néha a legfestőibb festőről is kiderül, hogy alapvetően grafikus alkat: a vonal, a rajz jelenti számára azt a vázszerkezetet, azt a biztos konstrukciót, amire fölhordhatja színeit, melyekkel rendezheti foltjait. Nóvák András Domanovszky Endre nyomdokain haladó festőiségének tartóváza is a rajzosság, a biztos vonalstruktúra. A festő tíz esztendővel ezelőtt, Szegedre kerülvén mutatkozott be az itteni közönségnek a Közművelődési Palota Kupolájában. Azóta számos kollektív és egyéni kiállítás jelzi munkásságát, pannót festett a szegedi pártbizottság tanácskozótermébe, és a KSZV-vei kötött szocialista szerződése nyomán szép faliképet a jutaárugyúrba. Most a szegedi évtized válogatott termését mutatja be a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. A szép női testről készített bravúros széntanulmányok, vonalfolyondárként ható ritmusgyakorlatok, színvariációk, ceruza- és tollszkeccsek, tájélményekbői fakadó ecsetvázlatok tárják föl a művek előéletét. Utalnak arra a művészi vívódásra, sokszálú műhelymunkára, amely megelőzi egy-egy festmény világra jöttét. S rádöbbentik a tárlat nézőit, miként viselik ezen előtanulmányok tanulságait a kiállított festmények, melyeken a vonal valóban a kompozíciós rend tartópillére, a tobzódó színfoltok elrendezője. az indulat gesztusainak kordába kényszerítője. Nóvák András festészete évek óta zavarba hoz. Sok alkotásáról leolvasható bravúros festői vénája, elvitathatatlan tehetsége, foltokban és vonalakban szintetikusan gondolkodó művészetének eredetisége, s mégis, művei láttán olyan érzése van az embernek, mintha szinte valamenynyi vázlat, előtanulmány, kompozíciós variáns, színpróba lenne egy-egy készülő nagy műhöz. A befejezetlenség érzése izgat — mintha Nóvák csak jelezné szándékait, mintha épp csak földobta volna meghatározó foltjait. fölrakta volna a legfontosabb kompozíciós erővonalait. S mi, nézők várnánk, hogy a festő ecsetje nyomán kibontakozzon, teljes szépségében elénk táruljon a kompozíciós rend, a differenciált színvilág, értelmet nyerjen a bonyolult vonalstruktúra. Ügy, mint ahogy az megvalósult az Oratórium, az Ibolya és Robi, a Tehetetlenség. a Corriculum vitae, az önarckép, a Szék és amire még emlékezem című műveken. Témavilágát a kiállításrendezés jóvoltából könnyű forrásokhoz kötni. Utal erre önarckép című vallomásos műve is. A festőműterem „költői rendetlensége" éppúgy téma számára (Asztalom, Tükröződés. Befúj a szél, Rápillantok az asztalomra), mint a női akt szépsége (Ilyen vagyok, Modell, Ablakban); izgatja alkotói fantáziáját megannyi táj élmény, melynek interpretálásában egyszer erőteljesebben kötődik a valósághoz (Ama János lovasai, Éjszaka, Tisza-part, Fűzfák), máskor belső indulatait transzponálja a tájba (Nád, Virágok), ismét máskor ünnepi hangulatot, dekoratív megfogalmazást kölcsönöz a természetnek (Nyárfák). Van Novákban némi tragikus véna, melyet a feketék-szürkék az itt-ott fölizzó vörösek és kiáltó fehérek segítségével egész sorozatban teljesít ki (Tragédia. Nagyapa halálakor, Naponta háromszor I— II.. Vak tükör, Háború, Hagyaték. Mint a villámcsapás, Ravatal). Szívesen használja a hidegen csillogó ezüstöt és az ünnepi atmoszférát teremtő aranyat Az előbbi szín a Tenger, a Tehetetlenség, a Szembe süt a nap és a Jegenye villanyfényben című képeken legadekvátabb, az utóbbiakat ikon-parafrázisain és kisméretű kompozícióin érhetjük tetten. Nóvák tízéves alkotói termésének válogatását végignézve még mindig a meggyőző erő a legnagyobb hiánycikk. Elvitathatatlan tehetsége, néha már bravúros képessége, de számomra még mindig beteljesületlen ígéret. Bizonyára nem vagyok egyedül, aki azt várja, hogy fölkészültségét olyan emlékezetes művekben kamatoztassa, mint az Oratórium, az önarckép, a Tükröződés vagy a városi pártbizottság tanácskozótermébe került pannótervek. Ezeknek folytatását kívánjuk fogyatkozó türelemmel. Kovács Éva kerámiái Nagy keletje van mostanság a lakásdíszítő műtárgyaknak. Egy-egy Kovács Margitkerámiáért csillagászati öszszegeket kérnek, s jó néhány gyűjtő sorakozott fel az ötvösmunkák, festmények, üvegtárgyak, kerámiák kedvelői közé. Kovács Margit, a magyar kerámia nagy triászának figurális műveket készítő tagja, úgy tűnik, hosszú évekre iskolát teremtett. Művei egyszerre tükrözték az anyanyelvűség lehetőségeit, a varázslatos bájt, a formában, színben és dekorációban rejlő lehetőségek eredeti kihasználását a közérthetőséget és a lehengerlő vonzerőt. Munkássága nyomán két utód teremtett máris maradandó értéket; Kiss Roóz Ilona a vaskosabb népi formákat asszimilálta az örökségből, a szegedi Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában most bemutatkozó Kovács Éva pedig a könnyedebb, szecesszió felé hajló, líraibb figurákkal csatlakozik e hagyományhoz. Ritka szép installációs rendre helyezték Kovács Éva kerámia figuráit. Ám ez a bőség zavarba ejt. Hiába mind más a sok egyforma figura — kevesebb több lett volna! E halmozott bemutatás a kedvességet kedveskedésbe fordítja, a múlt mosolyogni való üzenetét nosztalgiába, a tiszta érzelmeket érzelmességbe ferdíti. Mintha minden egyes szobor agyagába egy csepp mézet is csöppentett volna az alkotó, mely picit édeskéssé teszi munkáit. Biztos vagyok abban, hogy a mai otthonoknak ezek a Kovács Éva-kerámiák bájosszép díszei, ízLéses felváltói a porcelán nippeknek. Csakhogy a kiállítás, a bemutatkozás nem csupán a vásárlóknak, hanem a művészetek iránt érdeklődőknek, a műtörténészeknek és a szakmának is szól. Ezért kell elmondanom, hogy a virágszemű lányok és nagy bajszú legények egyenként és néhányan nagyszerű képviselői a kortárs iparművészet élvonalának, de így együtt gyakran kioltják a hatásokat. Kovács Éva legfőbb erénye, hogy azt az' örömöt, amelylyel az agyagból megformálja, földíszíti, öltözteti figuráit, a fodrokat, kalapokat, zsabókat, kendőket, rózsákat át tudja adni a nézőnek. S mindezt úgy teszi, hogy egyszer játékos, máskor bánattal teli, aztán örömökben fürdik, majd a szomorúságot fejezi ki. Színvilága tartózkodó, a csontszín, a fehér, a parányi türkiz, az ultramarin- és indigókék igen-igen adekvát szecessziós indíttatásához. Tan fii I.a.ios