Délmagyarország, 1981. június (71. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-30 / 151. szám

Kedd, 1981. június 30. 3 Kubai delegáció a népfrontnál A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának meghí­vására hétfőn Budapestre érkezett a Kubai CDR (a Kubai Forradalom Védel­mére Alakult Bizottságok) küldöttsége. A delegációt Armando Acosta Cordeiro, a Kubai Kommunista Párt Politikai Bizottságának pót­tagja, a CDR főtitkára veze­ti. A vendégeket a Ferihe­gyi repülőtéren Sarlós Ist­ván. az MSZMP. Politikai Bizottságának tagja, a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára fogadta. A küldöttség a Hazafias Népfront székházában tár­gyalásokat folytatott a nép­front vezetőivel. A baráti légkörű beszélgetésen átte­kintették a két testvérszer­vezetet érintő kérdéseket. Ülést tartott a Fővárosi Tanács Hétfőn az Ű.i városházán — Szépvölgyi Zoltán ta­nácselnök vezetésével — ülést tartott a Fővárosi Ta­nács. A testület a többi kö­zött a hatodik ötéves terü­letfejlesztési tervről tárgyalt, amely Budapestnek, mint az ország legnagyobb gazdasá­gi és közigazgatási egységé­nek fejlődési tendenciáit vá­zolja föl. Végül személyi ügyben döntött a tanácskozás. Szép­völgyi Zoltán bejelentette: mivel a budapesti pártbi­zottság titkárává választotta Békési Lászlót, ezért érde­mei elismerése mellett, a Fő­városi tanács elnökhelyette­si tisztsége alól a tanácsülés június 30-ával fölmentette. ffifüffifefés Az Elnöki Tanács eredmé­nyes munkássága, valamint közéleti tevékenysége elis­meréseként 70. születésnapja alkalmából Oczel Jánosnak, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság nyugalmazott elnö­kének a Szocialista Magyar­országért érdemrend kitün­tetést adományozta. A ki­tüntetést tegnap. hétfőn Sághy Vilmos belkereske­delmi miniszter nyújtotta át. Csökkent munkaképesség - teljes élet A Szegedi Fonalfeldolgozó Vállalatnál mindig rokkan­tak éve van. Mozgássérültek­nek, gyengén látóknak és hallóknak, értelmi fogyaté­kosoknak ad kenyeret ez a munkahely, amely léte óta legfőbb feladatának tartja, hogy dolgozóinak jobb mun­ka- és életfeltételeket biz­tosítson. * A tavaly végzett munka­védelmi vizsgálat megállapí­totta: nem kielégítőek a munkahelyi körülmények a vállalatnál. Azóta fölépült 2 és fél millió forintból a 261 négyzetméteres új üzemcsar­nok. amely a fonalmentő részlegnek ad korszerű ott­hont. Százhúszan, a vállalat legsúlyosabb sérültjei dolgoz-' nak itt, két műszakban. Ko­rábban két teremben folyt a munka. A költözés után a fölsza­baduló egyik helyiség szin­tén a termelés szolgálatába áll, a másikat — a KÖJÁL és a NEB kifogásait meg­szüntetendő — orvosi rende­lővé alakítják át. Eddig 18 négyzetméteren történt az egészségügyi ellátás. Az át­építés után külön rendelő, fektető- és váróhelyiség szol­gálja a betegeket és a mel­lékállásban itt dolgozó üzem­orvost. * • A VI. ötéves terv 30 mil­lió forintot irányoz elő ar­ra, hogy a csökkent munka­képességűeknek további munkahelyeket létesítsenek. Dr. Jáksó László, a vállalat igazgatója elmondta: pályá­zat útján próbálnak élni a lehetőséggel. Amire erejük­ből futja, azt természetesen maguk teremtik meg az ott dolgozóknak, tudva: a csök­kent munkaképesség nem zárja ki az élet teljességének igényét. A mozgássérültek például már asztalitenisz ed­zéseken vehetnek részt. A szórakozás szükségességéről, életszínesítő szerepéről sem feledkeznek meg a vállalat vezetői. Szerződést kötöttek a moziüzemi vállalattal, s így háromhetenképt filmve­títés. majd disco várja a dolgozókat. A fonalfeldolgozóban nem­csak a külső segítséget vár­iái:, aki teheti, igyekszik ma­ga is tenni valamit sors­ijaiért. <3k maguk is vál­' Lik, hogy a rokkantak éve Ilmából kommunista mű­szakót szerveznek, és kere­setüket már be is fizették a közös számlára. Köszönettel veszik azonban más munka­helyek fölajánlásait is, igen hálásak például a Vízművek és Fürdők dolgozóinak, akik rendszeresen karbantartják a rokkantkocsikat. * Támaszt jelent valameny­nviüknek, ha kapcsolatba ke­rülnek valamelyik országos sajeeföB&gei, A* «rUdmi- tat-i gyatékosok szülei már 1968 óta közösséget hoztak létre a vállalaton belül, s az idén, hogy Budapesten megalakult a Hallássérültek Országos Szövetsége mellett az értelmi fogyatékosok szülői érdek­védelmi szekciója, ők mind a 61-es tagjai is lettek. Hár­man közülük mint küldöttek részt vettek az első tanács­kozáson, s az Egészségügyi Minisztérium égisze alatt működő szekció azóta is ak­tívan tevékenykedik. Szük­ség is lenne a nagyobb tár­sadalmi figyelemre, hiszen az előző tanévben a 37 ezer fogyatékos fiatalkorú közül 34 ezer volt az értelmi fo­gyatékos. A figyelemre már szép példa is akad: ezen a nyá­ron a SZOT ingyenesen üdültetett 40 szegedi fiatalt Boglárlellén. A Kőolajkutató Vállalat szegedi üzemének autóbusza vitte őket a 10 napos nyaralásra, szintén té­rítés nélkül és ugyancsak így utaztak haza. Örömmel tölti el a fonalfeldolgozó vezetőit, az értelmifogyatékosokat és hozzátartozóikat, hogy ismét kínálkozik lehetőség újabb 40 fiatal kedvezményes üdülte­tésére. Valamennyiüket aggo­dalommal tölti el azonban a jövő: mi lesz. ha ezek mellett a gyerekek mellett már nem állnak szüleik. Ko­molyan kellene gondolni nemcsak foglalkoztatásukra, szórakoztatásukra. hanem arra is, hogv magukra ma­radva se legyenek teljesen egyedül. Ennek feltétele a számukra épített, életmód­jukhoz alkalmazkodó szerve­zettségű és ellátású munkás­szállás lenne. Ch. A. A társadalom a mozgássérültekért •Wk. t Képünkön: Részlet a kiállításról Megdöbbentő és elgondol­kodtató képsorok idézik fel a rokkantak mindennapi életé­nek egy-egy' mozzanatát, küz­delmüket a teljes emberi éle­tet biztosító beilleszkedésért, a minél sikeresebb rehabilitá­cióért. Azért, amelynek meg­valósulásáért a társadalom összefogásával, mindannyi­unk jószándékával kell és le­het sokat — és még többet — tenni. Többek között ezekről a gondokról és a segítés mód­jairól. lehetőségeiről és a re­habilitáció jelentő6égéröl is szólt Szabó G. László, a Csongrád megyei Tanács el­nökhelyettese megnyitó be­szédében, melyet a Rokkant Személyek Nemzetközi Éve alkalmából rendezett kiállí­táson tegnap délután mon­dott a Technika Házában. A Csongrád megyei tanács és a Szakszervezetek Csong­rád megyei Tanácsa rendezte kiállítás — melynek megnyi­tóján a Szakszervezetek Sze­gedi Általános Munkáskóru­sa adott lírai hangulatú mű­sort — július 9-ig tart nyit­va, naponta 10-től 17 óráig. A jogvédelem, a helyes döntés érdekében Magatartás a bírósági eljárásban a bíróságok az állampolgá­rok, a gazdálkodó szerveze­tek és más- intézmények jogvitáit elbírál­ják, nem ok nélkül kívánnak támaszkodni • a peres felekre, akik az eljárásban alap­vető szerepet töltenek be, és rendszerint jól ismerik az ügy körülményeit, s komoly segítséget nyújthatnak a bíróság munká­jához. A polgári eljárásjog nem csupán jogosítványokkal ruházza fel a feleket, hanem kötelezettségeket is előír a szá­mukra, hogy kellő mértékben részt tudja­nak venni az eljárásban, és cselekedeteik­kel elő tudják mozdítani a tényállás tisz­tázását, a helyes döntés meghozatalát. A bírósági tapasztalatok alapján megálla­pítható, hogy a peres felek eljárásbeli közreműködése sok tekintetben nem meg­felelő. Gyakori még az eljárást inkább hátráló, mintsem segítő perbeli magatar­tás. Ezért nem felesleges szót ejteni arról: milyen magatartást tanúsítsanak a felek a polgári eljárásban. A helyes perbeli magatartás meghatá­rozásánál a jóhiszemű eljárás követelmé­nyéből kell kiindulni. Ez a szocialista pol­gári eljárásjog egyik legfontosabb alap­elve. Azt jelenti, hogy a felek perbeli jogaik gyakorlásával, kötelezettségeik tel­jesítésével az igazság kiderítését kötelesek előmozdítani. Rosszhiszemű minden olyan eljárási cselekmény és magatartás, amely a per elhúzására vagy az objektív igaz­ság kiderítésének meghiúsítására irányul, illetőleg azt eredményezheti. Ilyennek kell tekinteni a valótlan tényállítást, a való tények elhallgatását, nyilvánvalóan alap­talan hivatkozást valamely bizonyítékra, a perbeli cselekményekkel való indokolat­lan késedelmeskedést, a határnapok vagy határidők elmulasztását stb. A bíróság nem passzív szemlélője a felek viselkedésének, hanem hivatalból kö­teles megakadályozni minden olyan eljá­rást, cselekményt vagy egyéb magatar­tást, amely a jóhiszemű eljárás elvébe üt­közik. Ennek érdekében köteles — a szük­séghez képest ismételten is — figyelmez­tetni a feleket a perbeli jogaik jóhiszemű gyakorlására és az ezzel ellentétes maga­tartás következményeire. Amennyiben a figyelmeztetés nem vezet eredményre, vagyis a fél nem hagy fel rosszhiszemű magatartásával, a bíróság az eset jelle­gétől és súlyosságától függően, pénzbírsá­got, illetékbírságot szab ki, az eljárásban felmerült költségek megtérítésére, illetőleg viselésére kötelezi a felet stb. Nyilván­való, hogy ezek az intézkedések, ha a bí­róság következetesen él velük, alkalmasak lehetnek a helyes perbeli magatartás ki­választására. Természetesen nem minden perbeli mu­lasztás minősül rosszhiszeműnek. Előfor­dul, hogy a peres fél rajta kívül álló ok miatt — például kézbesítési hibából nem kapja meg az idézést — nem tud eleget tenni eljárásbeli kötelezettségének. Nyil­vánvaló, hogy az ilyen és ehhez hasonló esetekben nem lehet alkalmazni a rossz­hiszemű eljárás következményeit, mert a mulasztás nem írható a peres fél terhére. A bíróság a polgári ügyek körében fel­merült vitát csak erre irányuló kérelem esetén bírálja el. A kérelmet keresetlevél­ben kell előterjeszteni, ami egyben a per megindítását is jelenti. A polgári eljárás­jog pontosan meghatározza a keresetlevél tartalmát és kellékeit, amihez igen fon­tos eljárásjogi érdekek fűződnek. Neveze­tesen: a keresetlevél alapján tud állást foglalni a bíróság a hatáskörét, az illeté­kességét, a jogvita lényegét, a szükséges bizonyítékok körét, a felek személyét, a kereset esetleges időelőttiségét és még számos fontos kérdést illetően. Ezért a keresetlevélben fel kell tüntetni: az eljáró bíróságot, a feleknek, valamint képvise­lőiknek a nevét, foglalkozását, lakóhelyét és perbeli állását, az érvényesíteni kívánt jogot, az annak alapjául szolgáló ténye- • ket és a bizonyítékokat, azokat az adato­kat, amelyekből a bíróság hatáskörére és illetékességére tud következtetni, a bíró­ság döntésére irányuló kérelmet. A flPFPC fajai, egy része sajnos túl­|JGIGú IGSGA teszi magát ezeken a követelményeken és hiányosan nyújtja be a keresetlevelet. Jellemző fogyatékosság­ként említhető, hogy pontatlanul vagy egyáltalán nem közlik az alperes lakcí­mét és egyéb adatait, félreérthetően fo­galmazzák meg a kérelmet, elmarad a bi­zonyítékok megjelölése, és az illeték le­rovása, nem csatolják szükséges mel­lékleteket stb. Olyan kirívó esettel is lehet találkozni, hogy a peres fél még a saját nevét és lakcímét is hibásan írja le, és emiatt nem lehet részére kézbesíteni a bírósági iratokat. A keresetlevelek közel egynegyede — az említett okok miatt — nem alkalmas az elbírálásra, ezért vissza kell külderjl a feleknek, illetőleg a jogi képviselőknek hiánypótlás végett. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a hiányok pótlása el­sősorban a keresetlevelet benyújtó fél ér­deke, mégis előfordul, nem is kevés eset­ben, hogy a bíróság felhívása és részle­tes iránymutatása ellenére ismételten hiá­nyosan nyújtják be a keresetlevelet, kés­leltetve ezzel az ügy mielőbbi befejezését. Ezek a tapasztalatok, amelyek egyébként nem csupán a keresetlevelekre, hanem az egyéb beadványokra is jellemzőek, arra intenek, hogy a peres feleknek, de eseten­ként még a jogi képviselőknek is, az ed­digieknél gondosabban kell elkészíteni a keresetleveleket. Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a pol­gári peres eljárás legfontosabb szakasza a tárgyalás, ahol meghallgatják az ellenér­dekű feleket, a tanúkat, az eljárásban közreműködő szakértőt, megvizsgálják a tárgyi bizonyítékokat, vagyis — jogi szó­használattal élve — felderítik a tényállást és meghozzák a határozatot. Más meg­fogalmazásban úgy is kifejezhetjük, hogy a tárgyalás anyaga alapján dönt a bíró­ság a tény- és a jogkérdésekben. A peres felek a tárgyaláson érvényesíthetik legtel­jesebben a jogaikat, illetőleg itt teljesít­hetik leginkább eljárásbeli kötelezettségei­ket. fi tárgyaláson fS^SSLS gében a szocialista polgári eljárásjogalap­elvei, amennyiben a telek minden meg­különböztetés nélkül, teljes egyenjogúság­gal, közvetlenül és szóban, anyanyelvü­ket korlátozás nélkül használva, a nyilvá­nosság előtt fejthetik ki az üggyel kapcso­latos álláspontjukat. Itt nyílik a legszé­lesebb lehetőség arra, hogy a peres felek előterjesszék, kiegészítsék, megindokolják kérelmeiket, figyelemmel kísérjék, ha úgy tetszik ellenőrizzék és észrevételeikkel elő­segítsék a bizonyítási eljárás lefolytatását, és az ügy körülményeinek a tisztázását. A tárgyalás nagyon alkalmas arra is, ami egyébként a szocialista igazságszolgáltatás egyik legfontosabb célkitűzése, hogy az állampolgárokat jogaik helyes gyakorlá­sára és kötelezettségeik maradéktalan tel­jesítésére nevelje. Ezek után joggal feltételezhetné min­denki, hogy a tárgyalások megtartása nem okoz nehézségeket, a felek pontosan meg­jelennek, és helyesen működnek közre a bizonyítási eljárásban. Sajnos, el kell osz­latni ezt a feltételezést, mert gyakori, hogy a felek, rendszerint az alperesek, oe esetenként még a felperesek is, indoko­latlanul távol maradnak a tárgyalásról, akadályozva ezzel az ügy mielőbbi befe­jezését. Ezért a feleknek eljárásbeli hely­zetükre tekintet nélkül, az eddigieknél sokkal fegyelmezettebb magatartást kell tanúsítani, hogy lényegesen előbbre tud­junk lépni a polgári ítélkezés színvonalá­nak emelésében, mindenekelőtt a tárgya­lási 'napok számának csökkentésében, és pertartam elhúzódásának megelőzésében. A felek perbeli magatartásához szorosan hozzátartozik a bizonyítékok bejelentése. Mindenki előtt ismert, hogy a bíróság a tárgyaláson megvizsgált és a maguk ösz­szességében értékelt bizonyítékok — ta­núk vallomása, szakértők véleménye, fe­lek nyilatkozatai, okiratok, egyéb tárgyi bizonyítékok stb. — alapján alakítja ki a meggyőződését és hozza meg a határo­zatát. Az már kevésbé köztudott, hogy a polgári perrendtartás értelmében a per eldöntéséhez szükséges tényeket általában annak a félnek kell bizonyítania, akinek érdekében áll, hogy azokat a bíróság való­nak fogadja el. Esetenként nem akarják megérteni a felek, hogy állításaik igazo­lására bizonyítékokat kell megjelölni, úgy vélik: elegendő a per eldöntéséhez a saját állításuk, felesleges minden további bizo­nyítás, szavahihetőségük kétségbe vonása­ként értékelik a bíróság felhívását. A má­sik, méghozzá elég gyakori hiányosság, hogy a peres felek késedelmesen, a má­sodik, a harmadik, illetőleg a további tár­gyaláson, sőt sok esetben a másodfokú el­járásban jelentik csak be a bizonyítékai­kat. Nem mindig járnak el kellő gondos­sággal a tanúk kiválasztásánál, olyan sze­mélyek meghallgatását is kérik, akik sem­mit sem tudnak az ügyről, és ezzel feles­leges zaklatást, munkából való elvonást és többletköltséget okoznak. Aj Íf!17P?A kiderítése érdekében szé­Ht IljtM&ay ies körű fellebbezési jogot biztosít a felek számára a polgári eljárás­jog, vagyis kérhetik, hogy a sérelmesnek tartott határozatot a másodfokú bíróság változtassa meg. Ezenkívül — ha a fel­tételek adottak — törvényességi óvás, ille­tőleg perújítás keretében a Legfelsőbb Bí­róságnak módja van a jogerőre emelke­dett határozat megváltoztatására. A peres felek egy része lehetőségek igénybevétele mellett vagy azok nélkül, egyéb módon is kísérletet tesz, a számára kedvező döntés elérésére. Itt kizárólag azokra az alapta­lan panaszokra kell gondolni, amelyekkel az ilyen pereskedők a különböző hatósá­gokat elárasztják, sok felesleges munkát és bosszúságot okozva ezzel. Tévedés ne essék, itt nem az alapos panaszok ellen szólok, mert másokkal együtt én is val­lom, hogy ezek fontos szerepet töltenek be a hatósági munka h báinak megszün­tetésében, de az alaptalan, a felesleges beadványok, különösen ha nem is az arra illetékes szervekhez nyújtják be, csak hát­ráltatnak mindenféle munkát. A bírósági tapasztalatok közreadásánál kizárólag a javítás szándéka vezetett, az, hogy a bíróság előtt jogvédelmet és igaz-' ságot kereső állampolgárok érdekében emelkedjék az ítélkezés színvonala. Sze­rencsére azok vannak többen, akik a bí­rósági eljárásban a szocialista' ügyfélhez méltó magatartást tanúsítanak és segítik a bíróság' munkáját. Dr. Kun László, a megyei bíróság elnöke

Next

/
Thumbnails
Contents